(navigation image)
Home American Libraries | Canadian Libraries | Universal Library | Community Texts | Project Gutenberg | Children's Library | Biodiversity Heritage Library | Additional Collections
Search: Advanced Search
Anonymous User (login or join us)
Upload
See other formats

Full text of "A magyar pásztorok nyelvkincse : a kir. magyar természettudományi Társulat megbizásából"

CD 



co 









HERMÁN OTTÓ 

A MAGYAR PÁSZTOROK 
NYELVKINCSE 













i> x^^ 










^ 

E 



BUDAPEST, 19! 4. 
KIADJA 
A K.M.TERMÉSZETTUDOMÁNYI 

TÁRSULAT. 



á 




Purchased for the 
LiBRARY of the 

UNIVERSITY OF TORONTO 

from the 

KATHLEEN MADILL BEQUEST 



TERMÉSZETTUDOMÁNYI 

KÖNYVKIADÓ-VÁLLALAT, 

MEGINDULT 1872-BEN. 



TERMÉSZETTUDOMÁNYI KÖNYVKIADO-VALLALAT 

A M. TUD. AKADÉMIA SEGÍTKEZÉSÉVEL 

KIADJA 

A K. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. 



LXXXIX. 



HERMÁN OTTÓ 



A MAGYAR PÁSZTOROK 
NYELVKINCSE 



A XV. (1914-1916. EVI) CZIKLUS 

ELSŐ KÖTETE 

A KÖNYVKIADÓ-VÁLLALAT ALÁÍRÓI SZÁMÁRA. 




^ü-^^^^é^^'/f-^ 




A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA 



MAGYAR PÁSZTOROK 
NYELVKINCSE 



A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT MEGBÍZÁSÁBÓL 
SZERZETTÉ 



HERMÁN OTTÓ 



HÁROM KÉPPEL ÉS HÁROM SZÖVEG HAJZZAL 



BUDAPEST 
HORNYÁNSZKY VIKTOR CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI UDV. KÖNYVNYOMDÁJA 

1914. 



íme, második kötete indul útjára /annak az érdekes 
munkának, a melyre csak olyan kutató vállalkozhatott, mint 
Hermán Ottó, a ki mélységes szeretettel rajong a magyar 
népért, mert ismeri értékes tulajdonságait és küzdött egy 
merészen kitűzött czélért, a melynek eléréséhez vezető uta- 
kat és módokat lankadatlan kitartással jelölte ki és követte. 
Bámulatos ihlettség megelevenítette munkakedvét, meg- 
sokszorozta energiáját és a feje felett sokasodó időnek még 
mindég rendületlen önbizalommal kiáltja oda: „akarom!" 

Hermán Ottónak valóban alapos oka van akarni. 
A magyar nép történelmileg fel nem jegyzett idejéből 
kíván annyit a mennyit lehet, élőnkbe varázsolni, de úgy, 
hogy állításaiban ne csak az ábrándozok higyjenek, hanem 
azok is, a kiket a tudomány megtanított kételkedni. Ö, a 
ki sohasem szeretett kitaposott utakon járni, a magyar nép 
eredetének helyét új módszer szerint kutatta. Sok híres 
elődje ehnent hazánk határain kívül messzire, hogy fel- 
fedezze a magyarok őshazáját. Sok becses nyelvészeti és 
egyéb adatokat gyűjtöttek össze, de az őshaza helyét 
kijelölniök nem sikerült, mert hiányzott az összehasonlító 
eljárásnak egyik főeleme. 

Hermán Ottó nem hagyta el hazánkat, hanem fel- 
kereste itthon az ősfoglalkozókat és itt kereste fel az össze- 
hasonlító eljárás hiányzó főelemét. Éles szemével meg- 
figyelte a hajlékot, berendezését, a halászatot, az állat- 
tenyésztést, az eszközöket, a szervezetet, a szókincset, a 
köztörténet adatait stb. s ezeket összehasonlítva azzal, a mi 
más, különösen keleti népeknél ismeretes, megtalálni ipar- 



ELOSZO 

kodott az útjelzőket, melyek megmutatják majdan az utat 
a magyarság eredete felé. 

Mily nagy szeretet, mily erős bizalom vállalkozásának 
sikerében, hajthatta öt évtizedeken át, hogy sokszor lemondva 
mindenről, a mit a műveltségben elfinomult ember meg- 
szokott, erdőn, mezőn, tó és folyam partján együtt éljen 
azokkal a magyarokkal, a kik az ősfoglalkozásokban sokat 
megőrizhettek az ősiségből. 

Kutatásainak, gyűjtéseinek újabb eredményeként közli 
most „i4 magyar pásztorok nyelvkincse'-'' czímű munkáját. 

Úgy látszik, mintha ez a kötet tárgy és közfelfogás 
szerint inkább a nyelvészet, mint a természettudományok 
körébe tartoznék. Ámde az ősfoglalkozások már azért is, mert 
az emberi lét alapfeltételei, a szó magasabb értelmében véve, 
természettudományi szempontok alá tartoznak; a viszony 
kifejezője a nyelv, ennek hivatott kutatója és alkalmazója 
pedig az, a ki az ősfoglalkozásokat tüzetesen tanulmányozza. 

Viszont a nyelvis, mint magasra fejlett emberi tulaj 
donság, természettudományi alapokon nyugszik: de a nyelv- 
nek szerkezetét, szabályait, a rokon vonások alapján szár- 
mazását, a nyelvész kutatja, és így a két, inkább csak 
megszokás szerint különneműnek látszó szak, alapjában véve 
egybeesik. Ezért úgy vélem, hogy a Kir. Magy. Természet- 
tudományi Társulat jó szolgálatot tett a nyelvtudomány 
ügyének is akkor, a mikor e szótár megjelenését biztosította. 

Hermán Ottó munkáját négy kötetre tervezte; kettő 
már elkészült, a hátralevő részt most rendezi sajtó alá. 

Vajha nemcsak vasakarata, hanem vasegészsége is 
lenne, hogy hatalmas tervét végrehajthassa. 

Kelt Budapesten, 1914. augusztus havában. 

Dr. Ilosvay Lajos, 

a Kir. Magy. Természettudományi Társulat 
elnöke. 



A MAGYAR PÁSZTOROK NYELVKINCSE 



1* 



EI.OLJARO SZO. 

„A magyarok nagy ősfoglalkozása" czímü, 1909-ben 
kiadott előtanulmányt, első beszámolóval nyitottam meg. 
Ennek vége felé a még hátralevő részeket soroltam elő. 
És ekkor így nyilatkoztam: 

„Arra a kérdésre, elbirom-e mindezt végezni? egy 
szónyi feleletem van: akarom!'' 

Azóta is mindég ennek a szónak hatalma alatt állottam ; 
mert ez az erős szó fogadalom is volt. Elgondolkoztam, 
nem is egyszer, az életidő mind rohamosabb tünéséröl, 
öreg embernél az életerő fogyásáról, mely szerves kap- 
csolatban van az életműködés lassú, de folytonos leáldo- 
zásával. De az egyszer komoly eltökéléssel kimondott 
,,akarom /" ott lángolt lelki szemem előtt, kitartásra serkentett 
a legsúlyosabb helyzetben is, annyira, hogy a midőn a 
szélhűdés kiütötte a tollat a kezemből, keményen meg- 
állottam és úgyszólván már órák múlva hozzáfogtam az 
írásgyakorlatokhoz — és íme ismét írok, mert akarok! 

A mit itt nyújtok, az a magyarok nagy ősfoglalkozá- 
sából eredő szószedet, melynek kisebb része eredeti gyűjtés, 
nagyobb része irodalmi forrásaink kiírása, nem szótári 
rendben, hanem fogalomkörök szerint való csoportosításban 
s a betűrendnek csak a fogalomkörben, azon belől való 
alkalmazásával. 



VI ELŐLJÁRÓ SZÓ 

Ez az egyetlen mód arra, hogy necsak az egyes 
szavakkal, hanem összefüggésben ezeknek értelmén túl és 
ezeknek segítségével az ösfoglalkozás lényével és jelentő- 
ségével is foglalkozzunk, megismerkedjünk. 

Ebben gyökerezik a kiadvány egyik eredetisége. 

A másik eredetiséget abban látom, hogy a kiadvány 
azon van, hogy a természetrajzi elemek szakszerűen meg- 
határozva legyenek. 

Mindenki, a ki különösen újabb szótárirodalmunkat 
ismeri, tudja, hogy a természetrajzi elemek szakszerű 
meghatározásának hiánya vagy megbízhatatlansága, meny- 
nyire csökkenti a szótár használhatóságát, alapjában véve 
tehát mívelődési hivatását, a melyet ilyen forrásműtöl meg- 
tagadni nem lehet, éppen azért követelni is kell. 

Mint sokszorosan úttörő vállalkozás, hozzá oly népies 
foglalkozás körében, mely átalakulóban, sokszorosan le- 
áldozóban van — és tekintve a csökkenő életerőt is — érzem 
e rész hiányait, a melyeket, a mennyire lehet, pótolni 
fiatalabb erők lesznek hivatva. És bizonyára akadnak is, 
mert nyelvkincs mentéséről van szó, tehát a nemzet életének 
legsarkalatosabb eleméről. Ez hatalmas rúgó. 

E rész jelentőségét a „Kiindulás" szakasza fejti ki, 
a hol azok is fel vannak sorolva, a kik gyarapítólag működtek 
közre. Itt alább adom azoknak a neveit, a kik a meglátoga- 
tott pontokon szíves vendéglátó gazdáim és kalauzaim voltak. 
Ezeknek helységek szerint való felsorolása egyszersmind 
kifejtője utazásaimnak ; de nem adja az egyes pontról való 
kirándulásoknak sorozatát, mert ez nagyon messze veze- 
tett volna. 

A jegyzék a következő, megjegyezve, hogy a *-gal 
jelzett pontokkal csak leveleztem ; a f azt jelenti, hogy az 
illető azóta meghalt; a számban nem vagyok biztos. 

íme, a sorozat: 



ELŐLJÁRÓ SZÓ 



vri 



1. Abrudbánya (és aDetonata): 

Boér Béla, polgármester. 

2. Alsórajk : 

Koller István. 

3. Andornak : 

Hebrony Alajos, 
Mocsáry Lajos. 

4. *Apahida: 

Orosz Endre. 

5. Barcs : 

Spúr Jánosné úmö. 

6. Bécs: 

Heger Ferencz, 
Hoernes Mór, 
Takáts Sándor, 
Thallóczy Lajos. 

7. Békés: 

Csuta Lajos, révész, 
tWenkheim Frigyes gróf. 

8. Berlin: 

Krause Edward. 

9. Berzencze : 

Babócsay, tiszttartó. 

10. Biharilye: 

Molnár Károly, juhász, 
Szabadhegyi Géza. 

11. Biharudvari : 

Thomm Béla dr. 

12. Brassó (és Bucses): 

Benedek Gyula, 
Förder Sándor, 
Márk Dezső, 
Méhely Lajos, 
fRombauer Emil, 
Zakariás. 

13. Budapest: 

fBorovszky Samu, 

Czerva Frigyes, 

Koszkol Jenő, 

Vezényi Elemér, 
fWartha Vincze dr. 



14. Bukkösd: 

t Jeszenszky Ferencz. 

15. Csáklyó iU. Tavarna: 

Szeőts Béla. 

16. Csász p.: 

t Németh Albert. 

17. Császta: 

Gaal Gaszton. 

18. Csenger: 

t Böszörményi Endre. 

19. Csik-Gyimes és Csongrád: 

Wagner János. 

20. Csokonya: 

Széchenyi Géza gróf. 

21. Csúza: 

Csányi Sándor. 

22. Dárda: 

Czingelly Árpád, 
Szegszárdi Ferencz. 

23. Debreczen: 

Haranghy György, 

Király Gyula, 

Kovács József, polgármester, 
fSimonffy Imre, 
t Széli Farkas, 

Zoltai Lajos. 

24. * Dinnyéshát-puszta : 

Chernél István. 

25. Diszel: 

Saary testvérek. 

26. Ecsedí láp: 

Domahidy István. 

27. Erdélyiek: 

t Ugrón Sándor, 
Wass Béla gróf. 

28. *Erdődi uradalom: 

Galka István juhász, 
Rábay Dezső. 

29. Felsőtárkány: 

Gesztes Lajos, 
Samassa János. 



VIII 



30. 



31. 



32. 



33. 



34. 



35. 



36. 



37. 



38 



39. 



40. 



41. 



42. 



43. 



44. 



ELŐLJÁRÓ SZÓ 


Fertő: 




Jászi Viktor, 


Csörgey Titus, 




Kada Elek, polgármester. 


t Kertész György, halász. 




Kelemen Jakab, 
Zubornyák József. 


*Firtos-VáralJa: 






József János. 


45. 


Keszthely : 

Csák Árpád, 


*Grácz: 




fDunszt Ferencz, 


Peisker J., 




fHencz Antal, 


Schuchardt Hugó dr. 




Huszár Károly, 


Gyergyószentmiklós : 




Illés Ignácz, 
Imrik J., 


Kovács Lajos. 




Lovassy Sándor, 


Hajdúhadház: 




Takáts Imre, 


Imre Gábor dr. 




Vutskits György. 


Kiss Gergely, gulyás 


46. 


Kézdi-Vásárhely: 


Simon Károly. 




Barabás Sándor dr. 


Hajdúszoboszló: 


47. 


Királybocza : 


t Szívós Géza. 




fPiovárcsi Károly. 


* Hantháza-puszta: 


48. 


"Kisbaczon: 


Lányi Béla, a tótpágon is. 




Benedek Elek. 


Hortobágy-puszta : 


49. 


Kisharta: 


Király Gyula, 




Hauer Béla. 


fNánássy László. 








50. 


Kiskunfélegyháza: 


Ivád: 




Gerenday, őrnagy, 


Ivády Béla. 




Kormos István, gulyás, 


* Jászság: 




Fóka, főkapitány. 


Hild Viktor. 




Rádi, csikós, 


Kálmáncsa: 




Szerelemhegyi polgármester. 


Schilhán, tiszttartó. 


51. 


Kisújszállás: 


Szécheny István gróf. 




Daday Jenő dr., 

Boleman István és Béla dr., 


Karancs: 




Gál Kálmán, polgármester. 


Ledö István. 








52. 


Kolozsvár : 


Karczag: 

Madarász Imre, 




Moldován Gergely dr. 


Megyeri István, gulyás. 


53. 


Kunszentmiklós. 


Rimaszombati uram. 




Baksay Sándor, püspök. 


Szilágyi Sándor, juhász. 


54. 


*Laskó: 


'Kassa: 




Dömse Imre. 


Puky József, ny. min. tan. 


55. 


Lengyeltóti : 


Kecskemét: 




Paulinyi János, 


Dobos Sándor, gulyás. 




Varga Béla, 


Dobos József, gulyás. 




Zichy Béla gróf. 



ELÖLJÁRÓ SZÓ 



IX 



56. 



57. 



58. 



59. 



60. 



61. 



62 



London : 

Kropf Lajos. 

Márkusfalva: 

fMáriássy Ferencz. 

Mernye : 

t Bertalan Alajos. 

Mezőkövesd : 

Bónis Bertalan. 

Muraszombat : 

Buzetti János, halász, 
Czipott Zoltán dr., 
Kiss Elemér dr., 
Lukács Gábor dr., 
Olajos Gábor, 
Sinkovics Elek, 
Sinkovics Kálmán, 
Üy Károly. 

Nádudvar : 

Fazekas Lajos, 
Ludány Géza. 



Nagyenyed : 

fCsató János, alispán, 
flmreh Károly, 

Szász József — 1914-ben 

főispán. 

63. Nagyszalonta : 

Erdélyi Gyula, 
Kertmeghy Sándor, 
Lovassy Ferencz, 
Nagy József. 

64. Németüjvár : 

Dömötör Lajos. 

65. Nova : 

Viosz Ferencz. 

66. Ollár : 

fSzily Dezső, 
Szily Kálmán. 

67. Pest-Pilis-Solt-Kiskun m. 

fBeniczky Ferencz, főispán. 
Halász Jenő. 

68. Peszéradacs : 

tKlempay Elek. 



69. *Rava: 

József Mihály. 

70. *Rea: 

Buda Ádám. 

71. Sárbogárd . 

Id Madarász József. 

72. Somogy : 

Kacsóh Pál, 
fKund Jenő, 

Makfalvay Géza, 1914-ben 

főispán, 
fSzécheny Imre gróf, 

Vasdinnyey Aladár. 

73. * Sopron: 

Bunker J. N. 

74. * Szabolcs: 

flbrányi Zsigmond, 
Józsa András dr. 

75. Szanda-puszta : 

fWodianer Albert báró. 

76. Szarajevó : 

Reiser Othmár. 

77. Szeged : 

Kovács János, 
fPálfi Antal, nagytanyás, 
fReizner János, 
t Szabó Ferencz, tanyás. 

Tömörkény István^ 
tVőneki Pál, 

Zámbó György. 

78. Székelyudvarhely : 

D'Iemár Károly. 

79. Szentmiklós-puszta : 

Des Echerolles-Kruspér Sán- 
dor, 
Szalay Péter. 

80. Szolnok : 

Kreutzer Balázs, 
Lengyel Antal. 

81. Szombathely : 

fBeissig Ede. 



X 



82. 



83. 



84. 



85. 



86. 



87. 





ELŐLJÁRÓ SZÓ 


Tárnok : 




88. 


Tyúkod : 


fDeák Mihály. 






Szalay Pál, gazda, 


Tarnócza : 






fUray Lajos. 


Szécheny Ferencz gróf. 


89. 


Ungvár: 


Torda . 






Rónay Antal. 


Wolff Gyula dr. 




90. 


*VaJa: 

Schenk Jakab. 


Tótkereszttír : 








t Berke János. 




91. 


Vámfalu: 

fNagy Károly. 


Türkévé : 








Csató Sándor, 




92. 


Vázsecz : 


t Fábián Mihály, juhász, 




SzokoU Gyula. 


fFínta László, szíjjártó, 


93. 


Végles: 


fFinta Miklós, számadó gulyás. 




t Nemeskéri Kiss Miklós, 


Kenéz Béla, polgármester, 




Nemeskéri Kiss Pál. 


Kenéz Zoltán, 




94. 


*Verebély: 


fKis István-Kukora, 


gulyás, 




a Nécsey-család. 


Kupa Árpád, 








fMaksay Mihály, gazda, 


95. 


Zala-Egerszeg : 


t Simon Imre, 






Csertán Károly, 


Simon László. 






Szentmiklóssy Gyula, 
Szupics Antal. 


Túróczszentm ártón : 

Bódis Jusztin, 




96. 


Zala-Szentmihály: 


Bulyovszky, 






Umszuner Lajos. 


fLehoczky Vilmos, 




97. 


Zenta: 


Rupprecht. 






Dudás Lajos, polgármester. 


98. 


Znióváralja 






fAkantisz Rezső. 



A következő helyeket 
egyedül is járva érintettem: 

99. Alsóhetény. 

100. Bak, 

101. Bakony, 

102. Beleg, 

103. Böszörmény. 

104. Csalhó és Nagyhagymás, 

105. Corba és Kriván, 

106. Csöke, 

107. Csukár havas, a Brassóiakkal. 

108 Dobsza, 

109. Dolha, Hauer Bélával, 



sokszorosan, vezetők nélkül, 



110. Domahida, Domahidi 

Istvánnal. 

111. Erzsébetváros. 

112. Felsölok, 

113. Fülöpszállás, 

114. Gölle, 

115. Gyetva. 

116. Hetény, 

117. Hétfalu, 

118. Hódmezővásárhely. 



ELŐLJÁRÓ SZÓ 



XI 



119. Iharosberény, 

120. Jászkunság, 

121. Javorina havas, — Túrócziak- 

kal, 1. 81. 

122. Kába, 

123. Kemend, 

124. Királyhalma, 

125. Kiskundorozsma, 
126 "Kiskunhalas, 

127. Köveskál, 

128. *Kupfalva, 

129. *Lóvész. 

130. Magyaratád, 

131. Merény, 

132. Mezőtúr, 

133. Mocsolád. 

134. Nagydobsza, 

135. Nagyfalud; 

136. Nagygécz, 

137. Nyíregyháza. 

138. Orczi, 



139. Őszöd. 

140. Pilishegy — Szász Józseffel, 

1. 76., 

141. Pusztapödöri. 

142. Rajk. 

143. Skit, a Brassóiakkal, 

144. Stana, 

145. Szabadszállás, 

146. Szenna, 

147. Szentmiklós (Somogy), 

148. Szoboszló. 

149. Taszár, 

150. Tiszaabádszalók, 

151. Törcsvár. 

152. *Vacsarcsi, 

153. Vadé, 

154. Várfala, 

155. Virágosvölgy. 

156. Zalaapáti, 

157. Zseliczség. 



Az erdélyi részekben tüzetes kutatást végzett és 
végeztetett : 

f PuNGüR Gyula a következő helyeken : 



158. Apácza, 

159. Bodzamente, 

160. Erdőszengyei, 

161. Hatodhegy, 



162. Ilyefalva, 

163. Málnás, 

164. Markod, 

165. Selye. 



Ez a sorozat mutatja a kutatás helyrajzi kiterje- 
dését is. 

A halottaknak a szív mélyéből fakadó kegyeletem 
felmutatása után, még külön is meg kell emlékeznem 
azokról, a kik kiváló módon, magyaros és okos ven- 
dégszeretetüket is gyakorolva, hathatósan előmozdítot- 
ták működésemet és azokról, a kik osztoztak a fára- 
dozásban. 



XII ELŐLJÁRÓ SZÓ 

Hálám és köszönetem legelső sorban illeti dr. semsei 
Semsey Andort, a kinek neve ott, a hol nemesnek, szép- 
nek, a haza üdvére szolgálónak csendben, feltűnés nélkül 
való felkarolásáról van szó, már régen fogalommá vált. 
Nekem nem az anyagi részvétel, hanem az a tudat, hogy 
működésemet ismeri és helyesli, adta meg a legnehezebb 
helyzetekben is , azt az erkölcsi alapot, a melyen bizton és 
nyugton megállapodhattam és tovább működhettem, mindég 
hűségesen kitartva az ő legkedvesebb tárgya mellett: a 
természettudományok szolgálatában. A második, ki vele 
sokszor és sokban szövetséges és a magyaros megfontoltság 
mintaképe, buzdító és mérséklő egy személyben, az Szily 
Kálmán, a kivel a sors kedvezése igazán jó órában hozott 
össze és tette lehetővé, hogy nagy szervezőtehetsége kereté- 
ben megszolgálhattam a mind hatalmasabban fejlődő és 
kiható kir. Magyar Természettudományi Társulatot, a mely 
ma már igazán „a maga lábán jár". Életem büszkesége és 
megnyugvása ez — és ezt Szily Kálmán hűséges kitartásának 
és barátságának köszönöm. 

A kiknek köszönhetem, hogy mélyebben betekinthet- 
tem a nagy ősfoglalkozásba, azok a következők: Wass 
Béla gr. Szentgotthárdon, az erdélyi Mezőség szívében; 
f Wenkheim Frigyes gr., egykor képviselő társam, ki 
uradalmainak Békés város mellett elterjedő részében és 
távolabb is, a mi könnyebben elérhető volt, magasra fej- 
lett, de a régit mégis jól fentartó, nagy gazdaságát teljesen 
feltárta; f Wodianer Albert báró, ki Szanda pusztájával 
hasonlóképpen tett ; Des Echerolles-Kruspér Sándor Szt.- 
Miklós pusztáján, Lovassy Ferencz Nagyszalonta körül 
ugyanezt tették; Ivády Béla, egykoron képviselőtársam, 
törzse fészkét, Ivádot, nyitotta meg előttem és mély betekin- 
tést engedett a mátravidéki „hadak'' szerfölött érdekes és 
tanúságos viszonyaiba. Igen kitűnő vezetőim és tájékoztatóim 



ELŐLJÁRÓ SZÓ XIII 

voltak Karczagon Madarász Imre, egykor képviselőtársam, 
református esperes; Debreczenben : Zoltai Lajos elsőrangú 
fáradhatatlan gyűjtő és kutató; íBertalan Alajos, a kegyes- 
rend kitűnő jószágkormányzója, buzgó ethnografus Mer- 
nyén; Imre Gábor dr.. Hajdúhadház orvosa és Simon Károly, 
tanítója; Szily Dezső OUáron, Klempay Elek Peszéradacson, 
Zámbó György Szegeden, Nagy Károly, református pap. 
Vámfaluban, különösen a rovások körűi és ugyanezekben 
a jeles kutató Fischer Károly, ki gyűjteményét átengedte ; 
továbbá Lkhoczkv Vilmos, egykori képviselőtársam, Turócz- 
szentmártonban; D'Iemár Károly derék útitársam, a Székely- 
földön végzett nagy gyalogolásban ; Bónis Bertalan fő- 
szolgabíró Mezőkövesden és Tardon ; Baksay Sándor, a refor- 
mátusok püspöke, Kúnszentmiklósony kiről a „Kiindulásban'' 
külön is megemlékszem ; Madarassy László, a nomád 
pásztorság kutatója; Vutskits György tanár Keszthelyen, a 
halászatban író társam és végűi Kropf Lajos, ki mint ma- 
gyar mérnök, Londonban megtelepedve, sokszor beutazta 
az Indiákat és rendkívül becses anyagot szerzett a puliról. 
A szókincs rendezésében és a „correctura" nehéz munká- 
jában teljes odaadással Schenk Jakab adjunktus és Hámori 
Mihály gondnok urak támogattak; a revízióban Gorka 
Sándor dr. első titkár úr. És le keU tennem a kegye- 
letes megemlékezés koszorúját még három tisztelt és kedves 
tájékoztatóm sírjára: az egyik márkusfalvi Máriássy Febencz, 
a szepességi úr nemes prototypje; a másik Kada Elek, 
Kecskemét város méltán híres polgármestere, az alföldi 
róna mintamagyarja és végre a harmadik Ibrányi Zsigmond 
a Tiszamellék igazi, régi úrvadásza. 

De igaz! a sor csak akkor lesz teljes, ha még meg- 
emlékszem vezetőim és tájékoztatóim családjairól, a kik oly 
kedves figyelemmel voltak irántam — végűi pedig meg- 
emlékszem életem hűséges párjáról, ki — a míg le nem 



XIV ELŐLJÁRÓ SZÓ 

tört — osztozott fáradalmaimban és buzgón gyűjtötte nyel- 
vünk tiszta, népies elemeit. Hála és köszönet mindeneknek! 

Ez azonban még nem végbúcsú, mert e szerény kötet 
után következik a néprajzi és néptani rész. 

Még most is ki merem mondani: akarom! 

Írtam Budapesten, 1914 január hónapban. 

Hermán Ottó. 



TARTALOM. 



Oldal 

ELÖLJÁRÓ SZÓ V 

A KIINDULÁS 1 

Ázsiai homoksivatag ... 3 

Hédin Sven 3 

Stein Aurél 3 

Pumpelli 3 

A nyelvkincs ...... 4 

Az ember eredete ... . 4 

Az eredet 4 

A valóság 5 

Ősfoglalkozás ő 

Ratzel véréréivé 6 

Tagányi véleménye .... 8 

Horváth Ignácz anyaga . . 8 

Takáts Sándor véleménye . . 9 

Pusztítók 9 

Szilaj pásztorság .... 9 

A tulipán 10 

Mikes Kelemen ..... 11 

Színhatás 11 

Kirgiz és tulipán .... 12 

Magyar és tulipán .... 13 

Pásztomyelv 13 

Bitang, Petőfinél 13 

Bitang karó 13 

Nyájajuhász, képpel. ... 14 

Telepedés, rakodás .... 14 

Juhsorrend 14 

Változatok 15 

Kcnda és változatok ... 15 

Nehéz ustor ...... 15 

Ló szőre 16 

A kutya 16 

Ember és kutya 16 

Kutya, elnevezés 17 

Pásztor 18 

Tolókasza 19 



Oldal 

Rétikasza 19 

Vesszőbárka 19 

Kiolvasás 20 

Idöjóslás 21 

Pásztorlelkület 22 

Önérzet . 23 

Nyomorúság 26 

Henczegés 26 

Gyöngédség 27 

A ló szeretete 27 

Lovasbetyár 29 

A petri gulyás 30 

Csikósnóták 31 

Pásztorszerelem 32 

Ellentét 33 

A káromlás 33 

A bölcseség 34 

Példabeszédek, közmondások 34 

A szószedet eredete ... 51 

A szószedet beosztása . . 53 

Irodalmi források .... 54 

Segítők 55 

Sorrend 56 

Függelékek 58 

Rövidítések és jelek ... 59 

A szószedet 65 

A ház és tája 65 

Járóművek és részek ... 85 

Lófogat és szerszám . . . 106 

Debreczeni lefogatok . . . 110 

Debreczeni kocsi és igásszekér 112 

Lóhajtás 113 

A ház és szérűje .... 114 

Eke 114 

Iga és befogás 117 

Ökörfogat és hajtás . . . 123 

Hangelemek 126 

Rovás 127 



XVI 



TARTALOM 



Oldal 

Mérték ..132 

Vágószerszám 134 

Kasza és sarló 138 

Ironga, képpel 141 

Hangszer 143 

Pásztorszervezet 145 

Pásztortanya ...... 177 

Eszköz és ruha 209 

Ostor, ustor 220 

Pásztorkonyha .... 225 

Edény 234 

Tűzhely .232 

Jószág 243 

iSzín, ill. szőr 253 

Hangok 254 

Coitus 256 

Betegség, orvoslás .... 260 

A föld és a nyíl 262 

A nyíl 284 

Kút és kopolya ..... 289 

A ló szótára ...... 298 

A ló szőre 338 

A ló bélyege 357 

Lónevek 359 

Szarvasmarha szótára . . 385 

Tej és termékei 434 

Szarvasmarha szőre . . . 439 

Szarvállások 453 

Szarvasmarhanevek .... 461 

Bikanevek 462 

Tehénnevek 463 

Ökörnevek 469 

Bivaly . 490 

A juh szótára 493 

Juh szőre 521 

Juhnevek 522 

Füljeg>^ek 324 

Juhtej termékei 526 

Juh hangelemei 538 

Kecske szótára 539 

Kecske szőre 539 

Kecske hangelemei .... 540 

A disznó szótára .... 540 

Disznó szőre 563 

Disznónevek 565 



Oldal 

Disznókergető . . . . . 571 

Disznóhívás 573 

Disznómondókák ... 575 

A szamár neve 577 

A szamárról. Vegyes . . 577 

Élősdiek 578 

A lónál 578 

A szarvasmarhánál .... 579 

A juhnál 580 

A disznónál 582 

A kutyánál 582 

Népies felfogás 583 

A kutya szótára 584 

A kutya szőre 591 

A kutya szólása 592 

Kutyaszólítás 593 

A puli, képpel 596 

Terelés 597 

Puliszótár 597 

Pulinevek ....... 597 

Bajszi puli 599 

A pumi 599 

Kutyanevek 599 

A macska 622 

ISMERET 624 

Pásztorcsillagászat .... 624 

Tájékozás 631 

Időjárás, időjóslás .... 632 

Pásztorállattan 636 

Pásztormadártan .... 643 

Madárszótár 646 

Madárnévrendszer .... 658 

Fa- és bokorismeret . . . 665 

Pásztorfüvészet 671 

Vegyes 687 

FÜGGELÉKEK 693 

I. Tót anyag, Petényitől . 695 

Tót elemek, Istvánffitól . 695 

Állatnevek, Lányitól . . 696 
II. Oláh anyag, leginkább 

Moldovdntől 697 

m. Halászat 711 

Helyreigazítások ..... 737 

Szómutató 741 



1. A KIINDULÁS, 

2. A PÁSZTOMYELV HAJLÉKONYSÁGA, 

3. PÁ8ZT0RLELKÜLBT és 

4. BÖLCSESÉG. 



Hermán Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincsc. 



1. A KIINDULÁS. 

Az 1909-ik évben kiadott előtanulmány, mely a magya- Ázsiai homok- 
rok nagy ösfoglalkozásának történetelötti (praehistorikus) „Pdin sven 
elemeit és köztörténetét tárgyalta/ „első beszámolóval" 
kezdődött. Az anyag gyűjtése közben, 1903-ban azonban 
megjelent Hédin Sven első, kétkötetes müve, mely az Ázsia 
szívében megtett tízezer kilométernyi utat tárgyalta^ és 
későbben 1908-ban megjelent Stein Aurél első tanulmánya, 
az ugyancsak Ázsia szívében a futóhomokba temetett váro- 
sokról.^ Ezek a müvek egész lényemet ragadták meg, a mi 
nagyon is érthető, mert hiszen a nemzet ősfoglalkozásait 
kutatva, folytonosan felötlöttek a Belső-Ázsiából származó 
analógiák. A hatás abban érte el csúcsát, a midőn Sven 
Hédin nél olvastam és rajzban láttam a Lopnor sívó 
homokjából napfényre került díszítéses farészeket, a melyek 
szembeszökő módon egyeztek és egyeznek a Zala és Somogy 
legmagyarabb pásztorainál dívó díszítési alakzatokkal.* 
Különösen ez az egyezés bírt reá, hogy a beszámolóhoz 
függeléket csatoljak, a melyet következő szavakkal végzek : 

„Azonban Stein Aurél — és itt hozzáteszem : Sven stein Auréi. 
Hédin — kutatásai, a gyönyörű eredmény daczára, még 
csak első érintését jelentik a sivatagok világának. Föl kell 
tennünk, hogy ott, a korszakok menete rendén, kultúrák 

1 Hermán Ottó : A magyarok nagy ősfoglalkozása stb. Előtanul- 
mány. Budapest, 1909. Hornyánszky Viktor. 

* Hédin Sven : lm Herzen von Asien etc. Leipzig. Brockhaus. 
I. II. 1903. 

' Stein Aurél: Homokba temetett városok. Átdolgozta Halász 
Gyula. Budapest, 1908. 

* Hermán Ottó : Élőtanulmány XX. lap. 

1* 



Pumpelli 



4 HERMÁN OTTÓ 

temetkeztek egymás fölé és — szerintem — ott nyugszik 
a magyarok „Öshazája^^ és onnan ered e nép nagy fej- 
lettsége". 

Nemcsak azon az alapon, a melyet Ázsia szívének 
kutatói nyújtottak, hanem azért is, mert a kultúrák temet- 
kezésének föltevését, PuMPELLi R., Turkesztánban folytatott 
kutatásaival még százötvennél is több várossal növelte.^ 

Ám ezeknek tárgyalása nem erre a helyre való ; sorra 
következik ez majd az utolsó kötetben, a mikor az ethno- 
graphiai és ethnológiai alapok kifejtéséről lesz szó. Ez a 
kötet a maga egészében a nyelvkincsnek van szánva és a 
mit eddig érintettem, az csak némi szerves kapcsolat 
helyreállítása érdekében van mondva. 
A nyelvkincs. Ez a szó : „7íz/e/y/cmc.s", óriási szemhatárt varázsol lel- 

künk szeme elé. Óriási volta nemcsak a térre, hanem a 
mélységre is van értve. Szorosan véve, meg kellene ragad- 
nunk a ma beszélő embert állatiságának állapotában és 
abban a pillanatban, a melyben az első tagolt hangot hal- 
latja s azt a fogalom első csirájával kapcsolja egybe. És 
azután: az emberré alakuló lényt követnünk kellene fej- 
lődése útján, nyomról-nyomra ; haladásában, elhajlásában, 
sőt visszaesésében és sülyedésében is, eladdig a törzsig, 
annak elágazásáig, a melynek neve, mert szava „ma^í/ör". 

A kifejtett sorozatra csak gondolva is, agyunk veleje 
mintha megrendülne és azután összehúzódnék, mert mint- 
egy ösztönszerűen érzi, hogy bármelyik részét veszi elő a 
sorozatnak: a bizonytalanság meredezik reája; minden 
ingadozik és a hol biztos feleletet várunk, szembetalálko- 
zunk a kétség kérdőjelével, a bizonytalansággal? 
^e^red^íe'' Ercdetilcg melyik állatalakból fejlődött az ember? — 

íme, itt a bizonytalanság első kérdőjele! A földkerekség 
melyik . pontján vette kezdetét ? Mikor ? Ha fejlődött, mely 
ok indította a fejlődés folyamatát? Milyen okok hatottak 
közre, hogy irányt vegyen? Mi volt a korszakok meneté- 
ben az irány vagy irányok tartalma, lényege, változása — 
az okok oka, az eredmény? — elég! 

^ PuMPELLi R. : Exploration in Turkestan. Carnegie Inst. Wa- 
shington, 1905. Gliniat and History. 



A KIINDULÁS 5 

Azt az embert, a ki már a fejlődés útján van és halad 
— bármily kezdetleges legyen is az értelmi fok és ennél- 
fogva a haladás — , ezt az embert már fel bírjuk fogni; 
el bírjuk képzelni a különbségeket, a melyek már akkor 
is egyénröl-egyénre föléledtek és megnyilatkoztak; azt is 
fel bírjuk fogni, hogy a közös sajátosságot, a legkezdetle- 
gesebb társadalmi alakulat csiráit elvetették: de a kiindu- 
lást, az okok okát, azt az ember számára a titok sűrű 
leple fedi, melyet az eredettől fogva gyarló ember, föl 
nem lebbenthet. Hozzá sem férhet, mert hiszen saját ere- 
detéről van szó, a melylyel szemben, erő helyett, csak 
gyengeséget, látás helyett csak vakságot érezhet: mert 
saját lénye megfejtésében önnönmaga fölé nem emelkedhet. 

E tehetetlenségből meríti hatalmát a föltevés, a mely 
azután a tudás helyett felépíti trónusát és uralkodik azo- 
kon, a kik visszariadnak a tudásért folyó harcztól. Már 
pedig ez a harcz az egyedüli, mely nyomról-nyomra több 
és több világosságot teremt s mely reátanította az igazi 
tudásra vágyó embert a kutatás módszerének Meszelésére, 
alkalmazására, ezáltal a valóság alapján tények megalapí- 
tására — és reátanította az önbírálatra is. 

Ezekután a helyzet most már íery alakul : mert az ^em a hu, ha- 

•^ *='*^ nem a valóság. 

eredet, a kimdulás, a kezdet kezdete a kutató emberi elme 
számára titok és az is marad, nem ezt kell feszegetni, 
mert szükségképpen tévedésekhez vezet, hanem változtatni 
kell a módszeren, a kiindulás elvén: nem a sötétség, a 
bizonytalanság alapjából kell indulni az eredet meghatá- 
rozása felé, mert ez nem vezethet a czélhoz, hanem a 
megfogható és meghatározható valósággal kell, mint szö- 
vétnekkel indulni és bevilágítani messze multak bizony- 
talanságába, homályába, mert ez az egyetlen mód, a mely 
a homályból világosságra vezethet. 

A magyarok eredetének kérdését a megfogható és meg- 
határozható valóság alapján megragadva, a feladat igy alakul : • 

1. Meg kell határozni azokat a foglalkozási ágakat, a legrégibb 

„^ ° o » foglalkozások. 

a melyektol a nemzet elete és fennmaradása lényegesen 
függött, lehetőleg még függ. 

2. Meg kell határozni azokat a mozzanatokat, a melyek 
az ületö foglalkozási ágak üzésére lényegesek voltak. 



6 HERMÁN OTTÓ 

3. A foglalkozási ágak történeti elemeit szigorúan 
viszonyítani kell a jelen, vagy a legközelebbi múlt ponto- 
san meghatározható elemeivel, mert ez teszi lehetővé, 
hogy szilárd talajon haladhassunk. 

Az ősfoglalkozások két ágazatában eddig végzett 
kutatások tanuságtételei így állíthatók fel: 

1. A halászat ősi elemeinek az élőkkel való egybe- 
vetéséből szerintem a következő tétel szűrődött le: 

Bár honnan jött légyen a magyarság mostani helyére^ 
halászó helyről kellett jönnie; az irányt véve, ez észak- 
keletről délnyugot felé tartott} Tanítja a mód, a szerszám. 

2. Az állattenyésztés és az állattartás, röviden egybe- 
foglalva : a pásztorélet ősi elemeinek az élőkkel való egybe- 
vetéséből minden kétséget kizáróan a vándor — nomád — 
jelleg állapítható meg; az irányt véve, ez is északkeletről 
délnyugot felé tartott. Erre az utóbbi tételre a régiségből 
vett elemek az előtanulmány kötetében,^ különösen a szity- 
tyákkal való egybevetésből derülnek ki. A lehető teljes 
tárgyi bizonyítás a munka utolsó kötetének marad fenntartva. 

A jelen kötet a nyelvkincsnek van szánva, a melyben 
már űgy is nagy jellemző erő nyilatkozik meg, ha a 
kutató csupán a „uerba valent iisu" régi tételt fogadja is 
elvül és nem mélyed a szavak eredetének bonczolásába. 
Vállalkozásom természeténél fogva, engem a szavak élő 
értelme vezérel és kell, hogy ez vezéreljen; mert az élet 
lényeges jelenségeinek azonosságáról, ennek megállapítá- 
sáról, az egészről van szó. A nyelvészeti vizsgálat későbbi 
feladat és másokra tartozik. Én az én helyzetemben Ratzel 
meghatározását^ tartom helyesnek és irányadónak, hogy 
t. i. a kölcsönvevő és a kölcsönadó elemek egykoron tar- 
tósan érintkeztek és hogy innen származik a nyelvi anyag 
kölcsönös átvétele, majd szerves összef orradása. 
Ratzel ügy a miut öunönmaguukat ismerjük, tudjuk — s itt 

a népet értve — hogy alig képzelhető nemzet, mely köny- 

1 A magyar halászai könyve, a Kir. Magyar Természettudományi 
Társulat megbízásából írta Hermán Ottó, két kötet, Budapest, 1887. 

* A magyarok nagy ősfoglalkozása. Előtanulmányok. Irta Hermán 
Ottó, egy kötet, Budapest, 1909. 

3 Ratzel, dr. Friedrich : Völkerkunde, Leipzig, 1888. 



A KIINDULÁS 7 

nyebben elfogadná az idegen szót, könnyebben beforrasz- 
taná saját nyelve egyetemébe, mint éppen a magyar. 
Éppen azért az átvételeknek a kimutatott súlyt tulajdoní- 
tani nem lehet. És alig van nemzet, mely könnyebben 
elhagyogatná azt, a mi tárgyi ethnographiai tekintetben 
ősi kincs, mint éppen a magyar. Ez nem mint megrovás 
van mondva; söt ellenkezőleg: ez az illeszkedő tulajdon- 
ság nem kis mértékben megkönnyíti az egészben csekély 
számú nemzet megmaradhatását, mert nem alkot tárgyi 
ellentéteket ott, a hol hatalmas elemek áramlata úgyis 
ostromolja. De ennek viszont az a gonosz oldala van, 
hogy a sajátosságok eltűnése, vagy elmosódása nagyon 
is megnehezíti a kutató munkáját. 

Ez az elmosódás volt oka annak a mohóságnak, a 2?k°kSsÍ 
melylyel az ősfoglalkozások kutatására és ebben a magyar 
néprajzra vetettem magamat, melylyel legelőbb a halá- 
szatot ragadtam meg s fejlesztettem a fő műig: „A magyar 
halászat könyve" czíműig. Utóbb átmentem a nagy ősfog- 
lalkozásra, a pásztoréletre. 

Az egész működésben, mint vezércsillag az világított 
előttem, hogy ezekben az ősfoglalkozásokban, melyeket a 
legtipikusabb magyar elem űzött, maradhatott meg ~ és 
maradt is — legtöbb az ősi jellegből, mely mint ilyen, a 
nemzet messze múltjára sugárzik vissza — el, az eredet felé. 

Az első lépést 1885-ben tettem, az első magyar orszá- 
gos kiállítás alkalmával. A bemutatott halászati szerszám- 
gyűjtemény alkotta meg a magyar tárgyi néprajz alapját 
is, méltatásban részesült, ki is adtam katalógusát, kis 
könyv alakjában, három nyelven.^ 

A kik akkor mellém állottak: dr. Semsey Andor és 
SziLY Kálmán, ma is velem tartanak. Akkoron teljes férfi- 
erőben voltunk, ma rajtunk az aggság ; de a magyar érzü- 
let nem gyengült. 

^ I. Ősi nyomok a magyar népies halászatban. 34 rajzzal. Buda- 
pest, 1885. 

II. Vestiges des temps préhistoriques des Hongrois d'aprés leurs 
engins de peche populaires actuels. U. o. 1885. 

III. UrgeschichtUche Spuren in den Geráten der ungarischen 
volkslümlichen Fischerci. ü. o. 1885. 



8 HERMÁN OTTÓ 

Tartozom Baross Gábor emlékének annak kijelen- 
tésével, hogy czélzatomat azonnal megértette és helyeselte. 

E kis könyböl, mint mustármagból sarjadzott a ma 
már lüktető magyar tárgyi néprajz, a melylyel mindaddig 
senki sem foglalkozott. 

A hol még a dologra nézve bizonyos kétségek lap- 
pangtak, azok eloszlottak az 1896-ik évi országos ezredéves 
kiállításon bemutatott gyűjtemény hatása alatt, mely az 
évezred határán, 1900-ban Parisban is megtette hatását és 
itt Budapesten a meghívott külföldi szaktudósok részéről 
külön elismerésben részesült. 
véíSye. Ekkor írta nekem történeti tudományunk erős harczosa, 

Tagányi Károly, kiben a kutatás sorrendje iránt kétségek 
éltek, 1897. évi márczius 27-ike alatt, önkéntes elhatározás- 
ból, a következő szavakat: „Tanulmánya^ teljesen meggyő- 
zött arról, hogy itt (nálunk) első sorban a pusztuló ethno- 
graphiai anyag haladéktalan megmentésére van szükség. 
Tökéletesen igaz s ennélfogva a levéltári anyag felkutatása 
teljesen másodrendű dolog^^. 

A viszonyok azonban nagyon kedveztek a vállal- 
kozásnak. A míg magam számos jóemberemtől és Darányi 
Ignágz, akkori földmívelésügyi miniszter intézkedésétől 
támogatva újból és újból kirándulhattam az ország külön- 
böző részeibe közvetlen kutatások megtételére, a tárgyi és 
nyelvi anyag felgyüjtése érdekében, addig éppen Tagányi 
KÁROLY irányítása mellett, a páratlan szorgalmú, fájdalom oly 
""'^''^irtéíf " tragikus véget ért Horváth Ignácz, halomra gyűjtötte a 
történeti adatokat, úgy, hogy lehetővé vált — már sürgetők 
megnyugtatására is — a történeti anyag rendezése, bevezetése 
s egy külön kötetben való kiadása, mely kötetnek czíme a 
következő : „A magyarok nagy ősfoglalkozása. Előtanulmá- 
nyok stb." 1909. 

E kötetben benne van minden, a mit akkor, a szintén 
tőlem megállapított ősemberre vonatkozólag megtudtunk, 
a mi tehát Magyarországra, mint területre nézve, őstörténeti, 
a palaeoüth kor emberére vonatkozott és a mi Európa 
areopágusa előtt be is vált. Benne van az is, a mi a 

1 „Az ősfoglalkozások. Halászat és pásztorélet stb." 1898. 



A KIINDULÁS 9 

Skythák, vagy magyarán: ,,8zittyát' nomádságából a görög 
írók tanúsága alapján ide vonható, és benne van a viszo- 
nyítás a szittya és a magyar nomádság elemei között is; 
végre benne van az, a mi a IX-dik századtól kezdve a 
XEX-dik századig bezárólag, mint okiratos történet bevehető 
volt és így a köztörténetet alkotta meg. 

De mindezeknek daczára érezni lehetett az anyagban ^^{^{^ ^^^^^ 
kifejezett folytonosság szakadozottságát, melynek okát 
buzgó, a népies elemek iránt oly fogékony történetírónk, 
Takáts Sándor, így fejtette ki: „A XVI-dik és XVII-dik 
században a népesség legmagyarabb része állattenyésztéssel 
foglalkozott. A XVII-dik század végén ez majdnem teljesen 
megsemmisült. A XVIII-dik században a földmívelés sorra 
elhódítja a földet az állattenyésztés elől. Mivel pedig a régi 
állattenyésztés emlékeit nem jegyezték föl, tömérdek szó, 
kifejezés, szokás feledésbe ment, megsemmisült". 

A történeti igazság itt annak megállapítását követeh, xViTsíázad? 
hogy az állattenyésztés rettentő pusztulását nem az akkoron ^*" - 
már szorongatott török okozta, mert ez eredettől fogva 
már saját érdekében is jól meg tudott férni a magyar nép- 
pel; hanem okozta az a kegyetlen gyülevészség, a mely a 
szent kereszt és a keresztyénség védelmének örve alatt, 
végig dúlta, végig sarczolta és harácsolta Magyarországot. 

De mind ennek daczára mondom, a megsemmisülés 
nem vehető a szó legszorosabb értelmében olyannak, mert 
fennállott akkoron a magyar Alföld nádas, gyékényes, mo- 
csaras, ingó lápoktól, szikektől, homokoktól megszakított 
világa, kész és be nem vehető menedéke a siserahadtól 
és egyébtől szorongatott magyarságnak, a mely a termé- 
szetnyujtotta védelmet mesterileg fel tudta használni, mert 
vérében volt, mert az ősiségből hozta át a saját javára. És 
ez a világ nemcsak az embernek, hanem vagyonának, gulyái- 
nak, méneseinek és egyéb nyájának is biztos menedéke volt. 

Innen kelt azután az a pásztorság, a melynek nevét a páslío?Íág. 
közelmúltig is a „szilaj" jelezővel illették. Ezek a pásztorok 
őrizték a „szilaj jószágot", a mely jelző inkább az álla- 
potra, mint a tulajdonságra vonatkozott, mert azt jelen- 
tette, hogy a pásztor és a jószág éven át nem látott fedelet, 
hajlékot ; nem került tető alá, hanem kiállotta a szabadban 



10 HERMÁN OTTÓ 

az idő minden viszontagságát s így istenigazában kőke- 
ményre edződött. 

Ennek a pásztorságnak senki sem írta meg történetét, 
senki sem kutatta, gyűjtötte össze nyelvkincsét, a melynek 
az egész helyzetnél fogva, éppen oly gazdagnak, mint 
sajátosnak kellett lennie ; ez tehát veszteség. És ha valami 
kevés még megkerülhet, úgy mindenesetre a törvényható- 
ságok régi gazdasági, bitang és egyéb jegyzőkönyveiből 
fog kerülni, a melyek eleddig kevesebb becsben állottak 
nem egy történetíró szemében, a ki a hatalom fényében 
látja a nemzet életét s kicsinyli, kevesli azt a színtájat, a 
mely telve van munkával, verejtékkel, áldozattal és szen- 
vedéssel — de éppen azért a nemzet életét jelenti. 
LeunilSá" Mielőtt hogy most már a szószedet némi elemzésére 

áttérnék, álljon itt — némely eljárás menetére — egy példa, 
mely alkalmas a messze múltba is bevilágítani. A példát 
a tulipán szolgáltatja, melyet Linné ,jTiiIipn^' név alatt veze- 
tett be füvészete rendszerébe. Magát a nevet véve, a min- 
dég megbízható Db. Johannes Leunis ezt így származtatja:^ 
„Soll von Tulipánt abgeleitet sein, worunter die Türkén 
ihren Turbán (Kopfbedeckung) verstehen, oder von ioXótttj, 
welches Knáuel und auch eine Kürbisart (Türkenbund^) 
bezeichnet". A magyar népnél a tulipán nemcsak ismeretes, 
még a legény szeretője is „rózsám, tulipántom"' — hanem 
mint díszítmény teljesen a nép vérében van: ezernyi alak- 
zatban mint hímzett díszítmény, mint festett, faragott alakzat 
fordul elő, sokszorosan stilizálva. A legmagyarabb mester- 
ségekben a legkülönbözőbb tárgyakon ott a tulipán; szűcs- 
nél, szűrszabónál, szíjgyártónál szerte dívik; sőt még a 
közelmúltban a magyar sarut készítő csizmadia is kiverte 
készítménye sarkára a kecskerágó bokor ^ sárga fájából 
készített szögekkel a tulipánt, e nélkül nem is tartotta min- 
denkori remeklését tökéletesnejt. Az iparfejlesztés legújabb 
mozgalma is e virág jegyében indult. 



1 Leunis Joh. : „Synopsis der Pflanzenkunde" etc. etc. Hanno- 
ver, 1877. n. p. 1111. Note 10. 

^ U. o. p. 645, § 426. Cucurbita verrucosa L. Note 6. 
3 Evonymus europaeus L. 



A KIINDULÁS 11 

Honnan e jelenség? 

GoMBocz Zoltán, ki az ifjabb magyar nyelvész- gárda oomSnái 
legelejéhez tartozik, hozzám intézett levelében így származ- 
tatja a tulipán nevet: „Á szó őse a persa dülbend, dúlbend, 
a köznyelvben tiilbend is = turbán és tulipán. Innen átke- 
rült az olaszba: tulipano (velenczei ol. dulipán, tulipán, 
piemonti bolognai tulipán); az olaszból a magyarba".^ Ez 
lényegben egyezik Leunis nézetével, ki szintén a turbánt 
hozza fel. Áz eredet tehát keleti. Á magyar egyes előfor- 
dulás más sorba tartozik : nem társas. 

Vegyük most már más oldalról, hogy a fajhoz jussunk 
Itt elsőnek üdvözölhetjük II. Kákóczy Ferencz hűségesét, 
ki urával a számkivetést megosztotta, a kedves levélírót: 
Mikes Kelement. Ez 1739-ben küldetésben Bukarestből ^•'^^^ '^^'^•"^"• 
Jászba lovagolt és az utóbbi helyről június 21-én ezt írja: 
„Gyönyörűség volt a mi utazásunk és egy menyasszony gyö- 
nyörűséggel járhatott volna velünk, mert Bukaresttől fogva 
egész Jászig, csak a sok külömb-külömbféle szép virágon 
járt volna; mindenütt a mezők be voltának terítve virágok- 
kal, hogy csak a szegfűre és a tulipánra léptek lovaink". 

A fajra nézve azután a kiváló füvész, Degen Árpád dr. or. oegen. 
— kinek revízióiért nagy hálával tartozom — 1910 szep- 
tember 23-án kelt levelében így nyilatkozott: „Minthogy 
annak a vidéknek flórája ismeretlen, csak sejtem, hogy a 
faj a Tulipa Biebersteiniana E. et S. lehetett. Á szegfüvek 
közül Mikes csak a legkorábban virítót láthatta, a mezeit 
(Dianthus campestris M. B.), a rétit (D. pratensis M. B.), vagy 
a homokit (D. sabuletorum Heuff.); ezek közül a legutóbbi 
nyílik legkorábban". 

Következik most már néhány szó a színhatásról. 

Erről Rozkosny, Oroszországról írott művében ^ így színhatás. 
nyilatkozik: „Minthogy a puszták világában a télből a 
tavaszba való átmenet hirtelen, a pusztát csakhamar ellepi 
a friss, buja fű, melynek jelleget kölcsönöz a Kowyl — azaz: 
árvaleány haj, Stipa pennata — ; e mellett milliónyi millió 
tulipán nyitja színes kelyhét és adja a szín tengerét." 

^ Levélben és a Magyar Nyelv 2 : 263. igen tüzetesen. 
* Rozkosny: „Rusland, Land und Leute IV.* 



12 HERMÁN OTTÓ 

Aimásy. ~ A színeket megnevezi Almásy György dr.^ „A midőn 

— írja — a tulipán (Tulipa altaica) éppen virágozni kez- 
. dett — a hét folyam tájain — daczára a kissé nyomasztó 
egyhangúságnak, az ezernyi ezer, karcsú száron ülő sárga 
vagy piros virág igen kedvesen festett, mintha valami nagy, 
tarka, piros-sárga és zöld szőnyeg volna a pusztákra kiterítve". 

Radde. Radde,^ a hírcs utazó a tulipánözön színéről és be- 

nyomásáról így ír: „Perekoptól és Tsungártól északra 
alkalmam volt óriási tulipánmezőket szemlélhetni. Az két- 
ségtelen, hogy a vadtulipán-mezők "a legpompásabb láto- 
mányt alkotják. A színek oly tiszták és változatosak, hogy 
ily színpompa a társásán élő növényeknél csak ritkán 
szemlélhető. Az általános, világos-chrómsárga színt, mely a 
tulipánoknál leginkább uralkodik, sokszorosan felváltja az 
égő czinóhervörös vagy a karmazsin szín. Ritka a halavány 
viola és még ritkább a fehér . . . Azonban a mily remek e 
tünemény, oly múlékony is. Sokszor elég egy déli óra 
melege, hősége, hogy beláthatatlan terület színpompáját 
tönkretegye. A tünemény legfeljebb 3—4 napon át ragyog, 
tetőz ; e tetőzés után a szárazföldre konyulnak s a széles 
levelek hamar elszáradnak. Már május közepén csak nagy 
fáradsággal bírtam a tulipánok nyomát a fűben felfedezni". 

Kirgiz és A múlt — XlX-ik — század szerzői nagy kedvvel 

írnak arról, mennyire vágyik a Kirgiz, hogy telelő helyéről 
a puszta szabadságába kivonulhasson, a tavasz pompájába, 
melynek ragyogó elemét a vad tulipán alkotja. A pompát 
látva, a Kirgiz nagy kedvében meghempereg a virág- 
szőnyegen, mint az arktikus tájak népe a vakító fehérségű 
friss hóban . . . 

Magyar és El kcll fogaduuuk azt, hogy a Magyarok egykoron 

és tartósan alá voltak vetve Ázsia pusztáin a színpompa 
hatalmas benyomásának, bevették az alaki részt is lelkü- 
letükbe és az egymást követő nemzedékek azt egymásra 
átörökítették. így maradt meg a nemes virág a nép lelkü- 
letében és művészetében mind e mai napig. 

De az eredeti magyar név, melyik volt és hova lett? 

^ Almásy György dr.: „Ázsia szívében* stb. Budapest, 1903. 
* Radde: „Versuch eiiier PflanzenphysiognomikTauricns",p. 220. 



A PÁSZTORNYELV HAJLÉKONYSÁGA 13 

Az Új területen megtelepedve, itt tavaszkor nem 
köszöntötte a népet a tulipánszönyeg s a név elhalványo- 
dott. Az olasz papok, a kik a magyarságnál történeti 
szerepet játszottak, ismerték a kerti tulipánt — s a nép 
elfogadta a nevet, a melyhez kötött alakzattal és színnel, 
lelke ősi soron telve volt. 

A természet hatalmával mindig számolnunk kell! 

Ezekután következik az ősfoglalkozások szószedetének 
jellemzése. 

Ez a szószedet nem szótár, a szó közönségesen bevett 
értelmében, mely egyetlen szósorozatot alkot, mely az 
A betűvel kezdődik és a Z betűvel végződik, s a melynek 
tagozatai a betűk rendje, egymásutánja szerint alakulnak, 
a mikor minden szó lehetőleg csak a maga értelmét szol- 
gálja és a vonatkozások a lehető legszűkebb körre szorít- 
koznak. 

2. A PÁSZTORNYELV HAJLÉKONYSÁGA. 

Az ősfoglalkozások szószedete más. Itt az egyes szó a peíőS. 
maga jelentésével beleilleszkedik egy határozott fgalmat 
alkotó körbe, a mely körben a szavak összessége a kör 
egységes fogalmát megállapítja. A bitang szó egymagára 
nézve nem kimerítő, az ősfoglalkozásban azonban szük- 
séges. Az emberre nézve meghatározta a magyar Alföld 
legjobb ismerője, Petőfi Sándor, a „ Talpra magyar^^ czímű 
riadójának egyetlen sorával, helyesebben e sor két sza- 
vával : 

SeJionnai bitang ember 



Ez az emberre vonatkozólag kimeríti a közkeletű fogalmat. 
A magyar pásztorságnak és a bitang jegyzőkönyvet kezelő 
hatóságnak, következő nyelvkincse van a bitang kifejezésére : 
barangoló, csatangoló, csavargó, eltévedett, kóborló, kószáló, 
tilosbajáró, urahagyott, uratlan, uravesztett, 

A meghatározást élesebbé teszi az a körülmény, hogy Bitang karó. 
a nomád állapot egyik legjellemzőbb maradványa, a bugacz- 
monostori cserény mögött, időmben is, keményen le volt 



14 HERMÁN OTTÓ 

verve a bitangkaróy mely arra szolgált, hogy a eserény 
közelébe jutott kóborló, tehát bitang jószágot hozzákössék, 
míg gazdája akadt vagy — nem akadt. Egy mellékhivatása 
a bitangkarónak pedig az volt, hogy a szegénylegény is 
hozzákösse lovát, a míg a cserényben mulatott. A legszaba- 
tosabb meghatározást pedig az nyújtja, hogy a Kiskunság 
némely pontján a karónak neve egyszerűen bitó volt. 

Nyájajuhász. Beléereszkedve a juhászatba, a következő szószede- 

tekhez jutunk! az alapfelosztás ez: fejős juhász, ellető 
juhász, bárányos, meddő juhász, ürüs, kosos- és végre 
nyájajuhász. Az utóbbinál meg kell állapodnunk, mert a 
közelmúltig a legtisztább nomád volt. Kecskemét táján a 
homokok körül, tehát az ázsiaival analóg területen, legel- 
tette nagy, kizárólagosan ürükböl álló nyáját; volt teljes 
bojtárszervezet mellett, harminczig való szamara, mely a 
czókmókot felváltva hordta. 

A területet kiszemelte a számadó bojtár, ki legott 
kopolyaásáshoz fogott, hogy mikorra a nyáj és a számadó 
megérkezik, legyen ivóvize embernek, jószágnak mind 
közönségesen. 

Teiepedés - A mikoT a nyáj megérkezett, a számadó a legalkal- 

masabb helyen letüzte az ásót, kivette a ragyogóra csiszolt 
ivókolompját s reáborította a letüzött ásónyél végére: ez 
volt a helyfoglalás jele.^ 

Evvel letelepedtek, főztek és legeltettek, a míg a 
legelő jó volt. Elérkezvén a hely változás ideje, a számadó 
levette az ivókolompot, kiadta a rendeletet: „rakodjatok V^ 
mire a szamár teher alá került s az elvonulás megtörtént.* 
Ennek még részletei vannak, a melyek majd az utolsó 
kötetben lesznek előadva — ha megérem. 

Juh sorrend. Már Mezőtúrou így oszlik meg a tagoltság : bárány- 

falka, tokjófolka, ürüfalka, kosfalka, heverőfalka, közös- 
falka. A falka egyazon tulajdonosé, mint Szőllőssy-falka, 
Arany-falka; az összesített falkák alkotják a nyájat. 

Kor szerint a sorrend Kun-Szent-Miklóson így alakul : 
bárány, jerkebárány, kosbárány, toklyó, — még nem 

^ Kada Elelc elhunyt jóemberem megállapítása. 
2 U. attól. 



A PÁSZTORNYELV HAJLÉKONYSÁGA 15 

fogant — apácza = meddő; czanga, fiaveszteit, ürü — met- 
szett; kos, juh. 

Az erdélyi részben a tagozódás, a nyelvi változatok változatok. 
és az idegenség benyomulása miatt így alakul: anyajuh, 
kos, bayka, berbécs a metszett ürü a latin veruex-hől 
idomítva;^ berke, birke, biszke, bürge, bürge juh, czáger, 
czajger, czanga, czikjuh, czire, csanga, diszké, diszké johó, 
diszké juh, diszké juhacska, diszkó, döszke, düszke, fejő, fejős 
juh, fürtös juh, göncz, gubás juh, gyeles, ih, ihocska, jerke, 
jarka, johó, johók, juhocska, {kaptyil), {kellány), (kerlan), 
(kirlán), (killán) ; kostoklyó, (mátor), (mihóra), (miora), 
(mióra), (mijora), {mijöra), {millora), (millóra), möndöle, 
möndölecske, (nyivor), (oaie-buccie), öreg juh, (pleketor), suta 
juh, száradott juh, szarvas juh, sztronga juh, üvecs, yeh, 
A rekesztett nevek idegenek, de használatban vannak. 

Már most is meg lehet vallani, hogy itt a nyelvnek bő 
forrása buzog és összefüggésben adva, világosságot terjeszt. 

De folytassuk még egy kevéssé. 

A disznóra vonatkozó sorozat a kan, kocza, malacz, 
süldő és ártány-njdl nincs kimerítve, mert a tagozódás 
így alakul: artán malacz, artán süldő, artány — már 
1247-ben — disznófén, göbe, gönne, gönne malacz, gönne 
süldő, kancsi, malacz, mancsi, süldő, südő, südű, süjdő, 
süldő, sütkő, verő disznyo, verő malacz, wi zildew disznó, 
(süldén), választási, a csecstől elválasztott; de kiválasztott is. 

Ehhez a sorozathoz illeszkedik a pásztorszervezet, j!jj;'o4y^ 
például Nagyszalontán: kondás-számadó, kanos, koczás, 
süldős, malaczos, ártányos, fiadzös, kutriczás. 

És ha legfőbb terelőszerszámját, az ostort vesszük, ^ehéz ustor. 
akkor ennek neve nehézustor és ha a nyelén kezdjük, a 
mesterszavak így alakulnak: 

Karszij, nyel ennek fogóvége, dereka, telkesvége ezen 
kengyel, telek, forgó, ostortöve, rajta pillangó, következik 
az ostor dereka, tőcsapója, csapója, legvégén sudara. Karikás 
az ostor akkor, a mikor a töve és telke közt karika van, 
vagy karikák vannak. 

^ Ezt a származást az újabbkori írók elhanyagolták, majd ürünek, 
majd kosnak vették. 



16 HERMÁN OTTÓ 

Ló szőre. A színérzék élessége megnyilatkozik, például, a lovak 

színeinek, helyesen: szőrének megkülönböztetésében. így 
a ló leggyakoribb szörszíne a pej, változatai pedig nagyjából 
ezek: aranij-, barna-, fakó-, meggy-, mocskos-, mogyoró-, 
piros-, sölét-, szattyán-, tüzes-, világos-pej. 

A nyereg mesterszavai ezek: Kápa, nyeregbunda, 
körösztvas, körösztvaskötés, szárnya, izzasztóbűre, felrántója, 
vakcsattja, hevedere, kengyelvasa, kengyelszíja, és még: 
szügy ellője, farmatringja. 

A marha szarvállása: balcsákó, bodor, búváros, csákó, cso- 
bán, fönnálló, hegyes, kajla, kupak, lant, molyos, pörge, senye, 
sodró, szélescsákó, villás stb. szinte kimeríthetetlen sorozat. 
A kutya. A magyarságra nézve legjellemzőbb az, hogy mindent 

megnevez ; áll ez az egészre és részleteire. Lovának, ökré- 
nek, juhának, disznójának meg van a maga neve ; a kutya 
elnevezéseiben pedig egész kedélyvilága nyilatkozik meg. 
Mielőtt hogy erre vonatkozólag mutatványt adnék, van 
külön megjegyzésem a kutyára nézve. 

A társadalom, mondjuk városi része, érezhetően elfor- 
dult a kutyától. Közbiztonságát reábízza a közrend hivatalos 
őreire, a kik lehetnek válogatott, kötelességtudó emberek, 
de szimatjuk és hallásuk a kutyáéhoz képest, mint mondani 
szoktuk, semmi. A két tulajdonsághoz csatlakozik a har- 
madik, mondhatni az ébren való alvás: a legkisebb nesz 
és a házőrző talpon van és hangot ad. Erre képtelen a 
közbiztonság legpéldásabb őre és a legfinomabb, leg- 
szilárdabb angol lakat vagy zárókészülék. 
Ember és kutya. Hehn Viktor^ helyeseu mondja, hogy a kutya minden- 

esetre az az állat, mely az emberhez abban a megmér- 
hetetlen múltban, elsőnek csatlakozott, és tegyük hozzá, 
teljesen alávetette magát gazdája indulatjának. Követte a 
forró égövtől a sarkok örök jegéig, hűségét nem törte 
meg a legrettenetesebb inség sem, megosztotta és meg- 
osztja gazdájával a jólétet és a végső nyomort — és nem- 
csak gazdáját, hanem egész családját, minden bizalmas 
ismerősét szeretetébe és oltalmába fogadja. 

1 Hehn V. Culturpflanzen und Haustiere in ihrem Übergang 
aus Asien nach Európa, 1902, p. 454. 



A PÁSZTORNYELV HAJLÉKONYSÁGA 17 

Kutya nélkül a legjobb pásztor sem vállalhatna fele- 
lősséget a reábízott nagy értékekért, a melyeket egy egy 
gulya, egy egy nyáj képvisel. 

A kutya nemcsak terelő, hanem védője is az éber- 
ségére és bátorságára bizott nyájnak, és azt a kevés 
nyugodalmat, a melyet a pásztor talál, a melyre teste reá- 
szorul, a kutya éberségének és hangadó tulajdonságának 
köszönheti. 

A pásztor ezekért meg is becsüU kutyáját. 

Az bizonyos, hogy a kutya sajátos betegsége a veszett- 
ség rettenetes baj és jaj annak, a ki áldozatul esik neki. 
A mióta azonban a zseniális franczia, Pasteur, megtalálta 
és a társadalom javára foganatba vette biztos eljárását, a 
baj terjedelemben folyton csökken. És végtére is : mik 
azok az elszórt esetek és áldozataik a modern, tömegeket 
irtó és valóban rettenetes betegségekhez képest, a melyek 
országok statisztikai kimutatásaiban a halálozások rovatait 
megtöltik!? s a melyek ellen nincs orvosság!? 

A magyar pásztor és a közrendű ember is, kutyáját Elnevezés. 
hivatásához illően nevezi meg. A derék komondort nem 
nevezi soha például: Viganő-n3.k és a semmifajta csahost, 
például: Dwiá-nak. 

Az lévén a hite, hogy ha folyónak a nevén szólítja 
komondorját, úgy ez nem vesz meg, ehhez képest kifej- 
lődött az a hit, hogy a folyónévnek védő hatalma van a 
veszettség ellen s ilyen neveket adott java ebeinek, kik 
erejüknél fogva különösen veszedelmesek voltak. Kapcso- 
latos ez a hit a veszettségnek azzal a tünetével, hogy az , ■ 
eb akkor irtózik a víztől. Tehát a nevek ilyenek : Berettyó, 
Bodrog, Dráva, Duna, Maros, Sajó, Sió, Szamos, Tisza — 
leggyakrabban — Tatros, Tömös stb. — Abból az időből, 
a mikor a magyar fiúkat még Olaszországba vitték kato- 
náskodni, kerültek a magyar kutyák sorába az Arnó, 
Tebró, Rénó stb. Urak szájáról felszedett nevek: Hector, 
Lord, Pamina — a XIX. században igen elterjedt — , Plútó, 
Szultán^ sőt Wasszer. — Humoros magyar nevek: Nemaz, 
Mitvisz, Migondja; a divatot gúnyolok: Krinolin, Tunika, 
Viklér. — Egyebek: Akármi, Halgass, Hallódé, Jeszesz, -— 
valami Jézust emlegető németre szabva : Kabát, Kaczabány, 

Hermán Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse. 2 



18 HERMÁN OTTÓ 

orosz téli felöltő, az Alföld főhelyein: Kaczabáj, Kávé, 
Kalács, Kiaz, Kivigyáz, Klapecz, tót fiú; Hurka, Hallgass, 
Mitlátsz, Mi zörög, Nemaz, Talddde — találd el; Teperlyű, 
Veddrád stb. Az e nevekből származó sok furcsa helyzet 
nagy mulatsága a bojtárságnak. 

Kriza János „Vadrózsáiban" a régi kiadás 391. olda- 
lán 171 kutyanév van kimutatva, köztük a főfolyók, mint 
a Királyhágón innen; ott van aztán Becsület, a Prikulics 
és hasonlók. 

A magyar pásztor legnevezetesebb terelő pásztorebe: 
a puli és mellette a pincsi is, a szószedetben van jellemezve 
és külön tárgyalást kíván. 

Az egész névadásból kicsillan a tréfa, a humor és a 
tisztesség tudása.^ 
Pásztor. Itt meg kell jegyeznem, hogy noha a magyarság 

mindenkor állattenyésztő — történetileg a végső határig, 
tehát 890-ig vissamenve, már rendezett viszonyokra valló 
áUapotban volt^ — a pásztorra egyetemes magyar elnevezése 
nem volt. A latin pastor nevet a latinítás korában kapta és 
ezt a nép elfogadta. Az elnevezések rendszere egyezett az 
állatfaj tenyésztett csoportjának lényegével; de tovább is 
tagozódott. Kor és állapot szerint ötféle pásztora is volt 
egyazon állatfajnak, mindegyik névleg megkülönböztetve. 
Betűrendben a sor így alakul: 1. Ártányos, 2. Bárányos, 
3. Bikás, 4. Bivalyos, 5. Csikós, 6. Csődör Ös, 7. Csűr kés, 
8. Ellető, 9. Esztrengás, 10. Falkás, 11. Fejős, 12. Garabós, 
13. Göbölyös, 14. Gulyás, 15. Kanász, 16. Kanos, 17. Kecskés, 
18. Kondás, 19. Koczás, 20. Kosos, 21. Malaczos, 22. Meddős, 

^ Érdekesség okából álljon itt az a tizenkét kutyanév, a raelj'et 
Dalsbő, a budapesti állatkertben, 1913 telén tartózkodott karaszjoki 
lapp karaván vezetője, kérésemre Cerva pRiGYEsnek, régi jó emberem- 
nek, tollba mondott: Biana = kutya (Frus J. A.: „Lexicon Lapponi- 
cum 1887; Baena, génit. Baednaga) — Tzoaaris, Girgés, Roomni, Ranni, 
Tschinges, Digaae, Dzlko, Tsaopis, Baalefi, Doarischi, Tschama, Chopi. 
Erre a névsorra ug3'^an bajosan alapította volna egykori Sajnovics 
János a lapp-magyar nyelvazonosságát. Megjegyzem, hogy Angliában 
megtelepedett hazánkfia, Kropf L. szerint, az eb neve Indiaszerte Aíz/Za; 
Munkácsi B. szerint Vogul: kiitiiiv, Mordvin: l<uiu, Perm: Au/z, Votják: 
kucapi, Észt: kuts (Árja és kaukázusi elemek stb. 1901). 

a Előtanulmány, 1909, p. 118. 



A PÁSZTORNYELV HAJLÉKONYSÁGA 19 

23. Nyájas, 24. Ökrös, 25. Rideg, 26. Sőrés,"^ 27, Süldős, 28. 
Tehenes, 29. 77/205, 30. Í//íő5, 31. Ürüs, 32. Í/5^Ő5. 

Hogy mennyire vegyültek a pásztori nevek a magyar- 
ság társadalmi szervezetébe, ezt a Csongrád, Bács, Bodrog, 
Borsod és Zemplén megyék XVI-ik századbeli dézsma laj- 
stromaiból vett sorozat vüágítja meg, ú. m. : Bacsa, Bacsó, 
Bakos, Bárán, Bárány, Bárányos, Barmos, Bial, Bika, Bikás, 
Borjas, Bujtár, Csikó, Csikós, Csikósantal, Csordás, Disznós, 
Ellő, Gebelyes, Göböly, Gubás, Gulyás, Hámos, Ihász, Jármos, 
Juhász, Juhos, Kajla, Kajsza, Kajtór, Kanverö, Kecskés, Kos, 
Lovas, Lovász, Nyilas, Ökrös, Ökres, Pásztor, Patkó, Patkós, 
Tuloy, Üszős. A Nyilas a lópata talpán levő nyilra vagy nyirre, 
a kajla szarvállásra, a kajtár tulajdonságra vonatkozik. Ezek 
közül nem is egy nemes családnév volt és ma is az. 

Hogy már egy-két sajátosabb szerszámmal is meg- Toiókasza. 
ismerkedjünk, itt van az Ecsedi Láp tolókaszája, még pedig 
a tyukodi forma; java magyar szerszám, a mely kiskéve- 
számra nyesi és dönti a nádat. Ennek a nevezetes magyar 
szerszámnak van: tolórúdja, tolókávája, tolóvasa, nádtartója, 
keresztfája, köpüje, vendéggúzszsa és ellengúzszsa. Ez tehát 
nem sújtva, hanem tolva kaszál. — A réti kasza már ^^- Réti kasza. 
szólván anthropomorph elemeket jelez elnevezéseivel, van: 
orra, ormója, lanája, sarka, kaszacsapója, nyele, kacscsa, 
öle, nyaha, makkja, örve, ékje. 

Élesen jellemző arra a módra nézve, mely a magyar vesszőbárka, 
népet az elnevezésekben vezeti, a keszthelyi vesszőbárka, 
vagy rijtő, a rejtővel azonos jelentésű. Ez egy hasas, töl- 
cséres, vesszőből való haltartó. Mesterszavai a következők, 
van: szádja, nyaka — ez a kettő együtt tölcsérformájú — , 
\Qií\ szövése, dereka, fara, peczke és tenyere. Az anthropo- 
morph elem a szád = száj-, nyak-, derék és a far, — a 
legnevezetesebb pedig a tenyér, a mely, ha hal van a 
bárkában, a száira jön, mert kerek deszka, mely mint az 
ember tenyere befogja a bárka szádját == száját. 

Most lényegesen más irányba kell térnünk, mely a 
pásztor ismeretkörét, annak értékét fejti ki. Egész életével 
a természetbe helyezve, annak jelenségei közvetetlenül 

1 A göbölj'ös és sőrés egy és ugyanaz. 

2* 



A kiolvasás. 



20 HERMÁN OTTÓ 

érintik, hatnak érzékeire s ezeken át értelmére és hatalmas 
anyagi érdek is kapcsolódik hozzájuk. Nagy felelősség 
súlya alatt működve, előtte áll a két kérdés : mi használ, mi 
nem használ, sőt káros? Megakarja ismerni — keresi a módját. 

A pásztor látta saját vagy gazdája állatjának a test 
bizonyos részén való kisebesedését; jobban odaszegezve 
éles szemét, észrevette, hogy a seb evesedik és az evesedés 
váladékában nyüvek mozgolódnak. A rovarok fejlődésének 
és átalakulásának szövevényén nem birt eszével áthatolni 
s ez reávezette, hogy az alapjában ismeretlen baj ellen 
hittel és babonával védekezzék. A pondrók kiolvasásának 
szakasza a néphitnek igen nevezetes része, a fajmagyar- 
ságéban azonban van nagy furfang, de nagy tudás is. 

Mezőkövesd telivér matyó pásztora így felelt a felesé- 
gemnek a kiolvasás kérdésére: „Van hetvenkilenczféle is, 
ilyenféle: visszájára olvasni 9-től l-ig: 

Kilenez nem kilencz, de nyolcz; nyolcz nem 

nyolcz, de hét; hét nem hét, de hat; hat nem hat, de 

öt; öt nem öt, de négy; négy nem négy, de három; 

három nem három, de kettő ; kettő nem kettő, de egy. 

Erre kihull a pondró". 

A furfang abban áll, hogy ha a kiolvasó egyetlen 
szóban botlik, vége a hatásnak. A ki pedig valamikor 
kutyából olvasta ki a pondrót, az többé ki nem olvashat 
semmit, mert j,elhecsielenediW . 

Voltak azonban, a maguk körében messze vidéken 
híres kiolvasok, a kik jó pénzért, látatlanban és teljes 
biztossággal gyakorolták a kiolvasást és a laikust ugyancsak 
ámulatba ejtették. Nekem az eljárást nemes Túrkeve városa 
egykori számadó gulyása, Finta Miklós, ki nagyon ragasz- 
kodott hozzám és semmitsem rejtegetett, így magyarázta 
meg: „a kiolvasó apróra kikérdi a gazdától, vagy pásztor- 
tól, mifajta az állat? hányadfüves? mióta nyüves és aztán 
azt mondja, menjen haza, megcsinálom, hogy p. o. mához 
egy hétre kihull a pondró, szóval határidőt mond és zsebre 
teszi a kialkudott bért. És abban az időben csakugyan 
kihull a pondró. A tudományos magyarázat nagyon egyszerű, 
világos és biztos: a kiolvasó pontosan ismeri a parasiták 
megjelenése idejét, épp oly pontosan ismeri az átalakulás 



A PÁSZTORNYELV HAJLÉKONYSÁGA 21 

— metamorphosis — menetét és ha a megjelenés idejét 
megtudja, megmondhatja, egy két nap ingadozással, a meg- 
szállott állatból való kitakarodást is. Ez tehát tiszta sor és 
fényes bizonyítéka a magyar pásztor nagyszabású meg- 
figyelő tehetségén túl, éleselméjüségének is. Ez a magyar 
síkság pásztorának lelki tulajdonsága. 

Túl a Dunán és egyáltalában a dombosabb-hegyesebb 
vidéken a lelkület más. A babona a nyugoti szomszédból 
árad be a magyarság közé és — mi tűrés-tagadás van 
benne — erős része van a vallásnak is. Általánosan ismeretes 
az, hogy a stíriai, tiroli, ausztriai köznép Európa legbabo- 
násabb elemei közé tartozik és a mi német elemeinkkel 
érintkezve, azokra hatással van. 

Egy másik sorozat az időjóslás. Ezt, a hogyan a faj- 
magyar síksági pásztor tudja és gyakorolja, valóságos 
népies meteorológia, részben igen finom megfigyeléssel 
és semmi babonával vagy képtelenséggel. 

Karczag városának nekem igen kedves emlékű pász- Mőjósiás. 
torai, kik akkoron bizony még ázsiai, sziki területeken 
legeltettek s kiknek számadója így kiáltott a kisbojtárra: 
„Gyerök! hóczi a láfejemet, hadd üjjek reá!" mert hát 
abban a nagy fátlanságban a lókoponya volt a pásztor- 
ember széke, hát azok a még sokban érintetlen pásztor- 
emberek az idöjóslás következő sorát mondták toUamba: 

1. Ha sűrűn vannak a csillagok: eső leszen. 

2. Ha a csillagok futosnak: szél lesz. 

3. Ha a Dunáról — délnyugatról — nagy füst 
száll föl és délnek húzódik: nagy eső, förge- 
teg, vagy havazás lesz. 

4. Ha a leveli béka (Hyla arborea L.) hápog : eső lesz. 

5. Ha a daru (Grus) kiált: eső lesz. 

6. Ha a lengyel ludak (Anser albifrons) lefelé (dél- 
nek) mennek: förgeteges idő lesz. 

7. Ha a lengyel lúd /*ó7/e/e (északnak) megy : e/í;e5Zöf /e/. 

8. Ha éjszakról hangzik a harang s a vadlúd 
(Anser fabalis) délre vonul : hideg lesz. 

9. Ha a ló gyakran prüszköl: eső lesz. 

10. Ha a szamár elhagyja a juhokat és a nyékhez 
(karámhoz) húzódik: nagy eső lesz. 



22 HERMÁN OTTÓ 

11. Ha a fecske az emberhez közel röpül: eső lesz. 

12. Ha télen a tehén a sarat rázza a körméről: 
nagy hideg lesz. 

13. Ha a hold vörös: szél leszen. 

14. Ha a kutyaugatás és a harangszó délkeletről 
hallszik: eső lesz. 

Látható, hogy ezekben a pásztorregulákban elsőbben 
is éles figyelés nyilatkozik meg. A pásztor megfigyeli a 
leveli béka hápogását, a darumadár kiáltását, a fecske 
röpülését, a tehén, a szamár magatartását és legkivált a 
vadludak tömegeinek ide-oda vonulását, a mely utóbbiból 
a kivont tanulság rendkívül figyelemreméltó, hogy t. i. 
mikor északra vonulnak — a hidegek felé — itt nálunk 
„elvész a téV\ megfordítva pedig feláll a hideg. A harang- 
szó hallása, úgy a kutyaugatásé is, a levegőég állapotával 
változik és lehet jele az időjárás változásának is. Szóval: 
itt is a megfigyelés élessége és bősége, hozzá a magyar- 
ság józan felfogása nyilatkozik meg ritka fény nyel. 

A magyar pásztorságnak megvan a maga csillagászata, 
füvészete, állattana és madarászata. Ezeket itt éppen csak föl- 
említem. 

Lehetne ez elég a szószedet bevezetéséül, mint annak 
az előleges bizonyítéka is, hogy a magyar pásztorságban 
rendkívüli elemmel állunk szemben, melynek észbeli fej- 
lettsége más népek pásztorainak fejlettségénél sokkal több 
és annál értékesebb, mert valóban ősi soron szerezte és 
hozta át időnkig; a mi pedig annál fényesebb, minél 
bizonyosabb az, hogy a magyarság mindég forgatagban, 
nagy érdekek tülekedésében állva, még államot is birt 
szervezni és ezredéven át fenntartani, akkor, a mikor sok 
erősebb nép elhanyatlott, részben el is pusztult. 



3. PASZTORLELKCLET. 

Egy pillantást kell vetnünk a magyar pásztor lelkü- 
letébe, inkább lelkébe. Itt is oly sajátosságra bukkanunk, a 
minőt más népek pásztorainál hiába keresünk. 

A magyar pásztor lelkületének legtisztább megnyilat- 



PASZTORLELKULET 



23 



kozása költői formában történik s önérzete magaslatán 
állva, az alföldi gulyás így festi helyzetét és érzését; meg 
kell azonban jegyezni, hogy itt a vers származása a máso- 
dik sorba tartozik, mert még ha némely vers a népies 
hangot csak utánozná is, az a körülmény, hogy a pász- 
torok szájából közvetlenül van véve, bizonyítja, hogy a 
lelkületnek megfelelt, így erre jellemző és teljes értékű. 
Kezdjük tehát az önérzetes gulyással: 



Gulya fogja kürűi szekrényemet. 
Hat komondor őrködik amellet, 
Sem betyártól, sem vadtól nem félek, 
Pásztorsoron szabadon megélek. 



Az önérzet. 



Hogyha megfő bográcsos ebédem. 
Körülüli vélem a cselédem ; 
Hat bujtárnak vagyok fejedelme, 
Ugy is hínak : „Gazdám ú kigyelme!" 

Ugy jóllakom fordított kásával. 
Mint a báró rosszparádéjával ; 
Olyat iszom zsíros csobányomból, 
Mint a báró arany poharából. 

Ha jóllaktam környékez az álom, 
Vetett ágyam a gyepen találom ; 
Olyat alszom bokrok árnyékában, 
Mint a báró parádés szobában. 

(Nincs is nékem egyéb vesztességem. 
Csakhogy k . . . a az én feleségem ; 
Eszembe jut régi legénységem, 
Még az élet sem esik jól nékem). 



Az utolsó négy sor kivételével bemondta Kis Gergely, 
számadó gulyás H.-Hadházon; az utolsó négy sort leg- 
kedvesebb és legtiszteltebb magyar papomnak, Baksay 
Sándor ref. püspöknek köszönöm, ki népe lelkületének, 
így költészetének is legalaposabb ismerője és méltatója. 

Ez a költemény, noha egésznek látszik, mégis csak 
töredék. Állítólag az egész Mátyásy József müve, ki a 



24 HERMÁN OTTÓ 

XVIII — XlX-ik század fordulóján működött, Izsákon szü- 
letett és 1849-ben, 84 éves korában Kecskeméten meghalt. 
Kiadott müvei azonban nem tartalmaznak népies elemeket. 
A költemény újabbkori forrása egy 1826-ból származó 
kézirat, mely Kecskeméten látott napvilágot.^ Harminczhét 
strófája végig népies és nem foglal magában Kazinczy 
előtti nehézkes elemeket, mint Mátyásy kiadott müvei. 
A költemény számos töredéke sok népdalba be van szőve, 
részben megváltoztatva. 

Erre ki kellett térni, mert egyik, irodalomtörténetileg 
megszentelt változata, az Erdélyi János népköltési, még 
kiadatlan gyűjteménybe tartozva, a Kisfaludy Társaság 
részéről a Magyar Tudományos Akadémiában van letétben.^ 
Ebben van Petőfi SÁNDOR-nak sajátkezüleg írott változata, 
mely itt következik: 

NÉPDALOK. 

Nem bánom hogy parasztnak születtem, 
Csak azért, hogy zsiros gulyás lettem; 

Úgy jól lakom fordított kásával, 
Mint a goróf roszparádéjával. 

Ha látom a fergeteg idejét, 

Lehajtom a kalapomnak szélét ; 
Kifordítom a subámat szőrre, 

Úgy állok ki a záporesőre. 

Ha megunom magam a pusztába, 
^ megyek a csárdába; 

Szépen szólok a csaplárosnénak, 
Hogy hozzon bort jó borivójának. 



1 Kecskeméti Lapok, 1880, 31-ik szám. A czím : „A megelégedő 
güjás dalja" Mátyásy Józseftől. Csillag alatt : „E költeményt, melyet 
elhunyt költőnk egy rébéri barátjánál ídőzése emlékére írt, érdekes- 
nek tartották közölni egy 1826-ból maradt kézirat után". 

^ Erdélyi János : Népdalok és mondák I— Hl. kötelének kéz- 
irati anyaga a M. Tud. Akadémiában 35 sz. Petőfi: Népdalok 1. sz. 
A figyelmeztetést dr. Sebestyén Gyula úrnak köszönöm. 

3 Két szó, javítás miatt, nekem olvashatatlan. 



PASZTORLELKULET 25 

Az én lovam százforintos fakó, 

Repül, csak úgy szikrázik a patkó; 

Mint én, az is igaz magyar fajta. 
X}Tilat is elkorbácsolok rajta. 

Hat bojtárnak vagyok fejedelme, 

így tisztelnek: gazd' uram ő kelme; 

Gulya keríti he cserényemet, 

Húsz komondor estrázsál engemet. 

Még azt mondják, nincs asztalom, székem 
Gorófnénak sincs olyan, mint nékem ; 

Enyém minden halom és tó partja. 
Eszem, iszom, a hol kedvem tartja. 

Még azt mondják nekem az irigyek: 

Ihatom én, mert loptam eleget. 
Nem kívánok én annak egyebet: 

Soh'se lássa a csillagos eget. 

vagy : 

Azt felelem én azoknak vissza: 

Hogy van annak, a ki meg nem issza. 

Egy papírszeleten szintén Petőfi kezétől az imént 
közlött költemény második versszakának következő vál- 
tozata áll: 

Ha érzem a fergetegnek erejét, 

Lehúzom a kalapomnak elejét; 
Úgy kinézem a rósz időt alóla, 
Hogy a jég is visszapattog róla. 

Ennek a strófának változatsora evvel még nincs be- 
fejezve, így a „Kecskeméti Lapokban" közlött versekben ez 
strófa így hangzik : 

Ha látom a fergeteg idejét, 

Kigyüröm a süvegem tetejét; 
Fel sem veszem a felhőt alóla. 

Még a jég is visszapattog róla. 

Hajdú-Hadházon pedig kiszakítva, mint töredék, ez a 
formája volt: 



26 HERMÁN OTTÓ 

Ha látom a fergeteg elejét, 

Lehúzom a kalapom tetejét-, 
Úgy nézem a rósz időt alóla, 

Még a jég is visszapattog róla. 

Ez a hadházi változat a leghelyesebb, mert a síkság 
embere nagy látókörrel bír s ezért már messziről látja a 
förgeteg közeledését, mely különösen akkor megkapó, 
a mikor két oldalt a verőfény játszik. 

A nép szellemének ez a folytonos ébersége, úgy a 
mint egyazon kép módosulásaiban nyilvánul, a néplélek 
élő voltáról tesz tanúságot és vonzóvá teszi a vele való 
foglalkozást. 

Haladjunk immár tovább egy lényegesen más pásztor- 
alakhoz. 

A kormányzós nagy uradalom pásztora bezzeg nagyon 
szerényre ajozza fel kobzát és így énekel: 

Nyomorúság Ocsó itt a pásztor, Ha szalonnáért megy, 

Mert nincs becsületje, A félfontra rakják ; 

Mert a gazda előtt Hogyha búzát adnak, 

Mind hunczut a neve. A rossz alját adják. 

Ha van valamije, Mirdenkép keserves, 

Azt mondják, hogy lopta. Szegény pásztor sorja; 

Ha nincsen semmije: Akárhogy fordítja. 

Hogy elkorhelykodta ; Sohasem megy jóra ! 

Ha kenyérért mégyen, 

Kissebbit választják, (Békés). 

De mikor Kecskemét síkján a csikósbujtár lovára pat- 
tant és melle kitágult a puszta levegőjétől, ily dalra fakadt : 

Henczegés. ^^ ^^í^^s bujtár vagyok: 

Paripám a papné, 
Nyergöm a rektorné, 
Pokróczom a kasznárné; 
Hevederem Julcsa, 
Kengyelvasam Marcsa, * 
Kantárszáram Klára, 
Farmatringom Sára: 
Csókom utoljára! 



PÁSZTORLELKÜLET 27 

Ezek a bojtárok körülbelül a magyar faj virágát alkot- 
ják: deli, szép legények, lábszár-csontjuk sajátos hajlásánál 
fogva remek lovasok. 

Más hangot ad a pásztoroló gulyás nótája. 

Mintha a harang szava adná meg az alapját: 

A nagy Dombainé asszonyom a gyöngédség. 

Gulyása vagyok én, 
Háromszázhat darab 

Tinóját őrzőm én; 
Szépen szól a pörge tinó 

Harangja, 
Kisasszonyom az ablaknál 

Hallgatja. 

Nem lehet szebben és gyöngédebben kifejezni azt, a 
mit az a pásztor kisasszonya iránt s ez ö iránta érez, mint 
teszi ebben a rövidke versben a gulyás. 

De a ló! A ló nemcsak a magyar csikós, vagy a 
pásztor, hanem minden vérbeli magyar ember szemében 
az állatok országának a koronája. 

Noha a Kirgiz lova a mi volt parlagi lovunkhoz 
képest csúnya, a Kirgiz szemében mégis minden szépnek 
a foglalatja, a melytől semmi árért és semmiért sem válnék 
meg. Hogyne szeretné a magyar is, az egykori lovasnomád 
ivadék, a maga szép lovát, a mely minden körülmények 
között szeretetének tárgya marad, mert ez vérében van? 
A Bácska gazdag Svábja, a Fertőmellék Németje, a Felföld 
úri birtokosa, mind magyar kocsisra bízza lovait, mert ez 
nemcsak ért hozzá, hanem szereti is. 

A viszonyt ez a rövidke költemény fejezi ki: 

Volt egy lovam, ha magam rá a ió szeretete. 

Vetettem ; 
Száz mérföldre maradt a szél 

Megettem ; 
Debreczeni szabadságon 

Eladtam, 
Áldomáskor csakhogy meg nem 

Sirattam. 



28 HERMÁN OTTÓ 

Kedves rózsám kelebihe^ 

Az ára, 
Neki adtam pántlikára, 

Ruhára. 
Ne szorongasd azt a bankót 

Jó lélek. 
Ad az isten még többet is, 

Ha élek! 

Rendkívül fontos és érdekes az a különbség, mely a 
mostkori ázsiai lovasnomád és az egykori magyar lovas- 
nomád között fennáll. A Kirgiz semennyiért és senki 
kedvéért, a magyar egyedül szeretőjéért válik meg a 
lovától. És itt nyilatkozik meg az a más népekhez képest 
mélyenjáró különbség, a mely a magyart a nőhöz való 
viszonyában jellemzi s a melyet a szerelem mámora után 
ez a mondás teljesen kifejez : Regina domus mulier — 
a mely azonban nem csorbítja a férfi uralkodó helyzetét, 
mert a magyar asszony feleség, kinek ura van. Ez mindent 
megmond. Hogy mit érez még a betyár is a szerelem 
hevében, ezt legszebben megmondta Séta Pista, a híres 
somogyi betyár, ígyen: 

Betyár vagyok. Séta Pista a nevem. 
Hét regement katona sem bír velem; 
Nem is félek, mert van nekem koronám : 
Szeret engem az én gyönge violám.' 

A ló a lovasbetyárt is megnemesíti. A gyalogbetyár, 
az „kapezabetyár" s a lovasbetyár világban megvetés tárgya, 
holott a lovasbetyár a nép felfogásában előkelőséget ölt 
s az ő cselekedetei csak a büntető Codex értelmében 
bűnök, ellenben a nép felfogása szerint virtus számba 
mennek, akárcsak a portyázó Turkmén, vagy a barantázó 
Kirgiz felfogása szerint a „kirándulások". Nem is aljas a 
miénk, mint a ,,Bayrischer Hiesel'', vagy a tót Dovec. 



^ Következetesen így: „kelebibe" mondják. 

* A Kisfaludy-Társaság Népköltési Gyűjteménye VIII. köt. Dunán- 
túli gyűjtés Dr. Sebestyén Gyulától p. 298. 



PÁSZTORLELKÜLET 29 

A betyárnóták részleteiben, nem is egyszer, a népies 
lyra valóságos gyöngyszemeire akadhatni, melyek a magyar- 
ság lelkületére nemesen jellemzők. Lássuk csak: 

Hej ! egy se betyár, ki gyalog jár, a lovas betyár. 

Hej! ki bodor lovon nem jár! 
Lám az enyém bodor-deres: 
Egész világ engem keres. 

Az erdőbe, nagy erdőbe, 
Rajtamütött a vármegye; 
Ki fokossal, ki baltával. 
Ki a maga szerszámjával. 

Nyisd ki rózsám leveles kis kapudat. 
Hadd kössem be fáradt fakó lovamat ; 
Adjál neki szénát, zabot 
Úgyse mulat harmadnapot 
(Szatmár.) Tenálad. 

Meg kell vallani, hogy a költemény akár népies, akár 
ügyes utánzat, valóságos gyöngy s különösen a harmadik 
versszak valóban az. 

Egészen más hangnemben, de szintén ékesen szól a 
következő : 

. BETYÁR NÓTA. 

Most gyüttem Szatmárról, Csak egy maradt rajta, 

Szatmár városából, — Az is kotyog rajta; 

Hej ! ismernek már a lányok Hej ! kovács jó czimborám. 

Lovam járásáról! Igazítsd meg rajta! 

« 

Magam vagyok Palkó, Kesej egyik lába, 

Lovam neve Szajkó; A homlokán hóka: 

Hej! mind a négy lábáról Hej! hogyha tudtam vóna 

Lehullott a patkó! Szebbet loptam vóna! 
(Szatmár.) 

A népies felfogás a sikeres betyárkodás iránt nyilat- 
kozik Rózsa Sándorról is, a kiről kiváló anatómusunk: 
Lenhossék Mihály tanár, a koponyaalkat ^ és külső benyomás 

^ Az eredeti koponya Professor Lenhossék Mihály intézetében, 
fényképét majd a következő kötetben kiadom. Az alak hiteles képe 
kufsteini rabsága korából nálam van. 



30 HERMÁN OTTÓ 

alapján úgy ítélt, hogy nincsen bennök semmi aljasságra 

valló elem, a népies közfelfogás tehát különösen 1849-ben 

és ezután, hőst láthatott benne. Erre vaU a következő két 

nóta is: 

I. 

Mikor Eózsa Sándor Arany a kantárja, 

Felült a lovára, Ezüst a zabiája. 

Aranyrojtos bő gatyája Sárga rézzel van kiverve 

Lobogott utánna. . A nyerög kapája. 

Röpülj lován repülj 
Félegyháza felől, 
Röpülj le Gondi Modolhó, 
Maga van egyedül. 

n. 

NÓTA RÓZSA SÁNDORRÓL. 

Rózsa Sándor fölül a nyerögbe, 

De szép csákó ragyog a fejébe! 
Nemzetiszín pántlika van rajta, 

Kossuth Lajos neve ragyog rajta. 

Letörött a bécsi torony gombja, 

Rózsa Sándor lova vizet inna, 
Erigy rózsám húzzál neki vizet: 

Rózsa Sándor Csehországba siet. 
(Mind a kettő Szeged.) 

Ez a szabad csapat ideje volt. 

k magyar pásztorok demokrácziáját a következő kis 
dal festi találóan: 

Nem vagyok én úri nemzetségből való. 
Nem köll néköm selyempaplan takaró. 

Beérőm én libatollas dunnával, 

Piros végre hajtott czifra czihával. 
(Kecskemét.) 

De van kivétel is, mert a híres petri gulyás így dalol 
nagy önérzetesen : 

Én vagyok a petri gulyás, 
Én őrzöm a gulyát, nem más, 
A bojtárom vízen, sáron, 
Magam a paplanos ágyon. 



PASZTORLELKÜLET 31 

A bánatnak szava ismét így zokog: 

Megégett a szentpéteri cserény, 

Beleégett barna gulyás legény ; 
Beleégett három pár ruhája, 

Számadónak jó irhás subája. 

Számadónak nincsen abban karja, 

Párját veszi szögedi vásárba, 
De a szegény barna gulyás legény, 

Régen a cserénybe égett szegény. 

Szőke kis lány kerüli a gulyát. 

De nem hallja szeretője szavát; 
Szőke kis lány hiába kerülöd. 

Mert megégett, ki tégöd szeretött. 
(Szolnok körül.) 

A csikós a legszabadabb pásztor ós áll a mondás; 
„A csikós tanyája a ló hátán van;'^ inkább csak szít vala- 
mely cserényhez. A csikós lószeretete ós egósz lónye 
szerint ázsiai nomádlovas. ím Qgj kót nótája: 

CSIKÓS NÓTA. 

Csikós leszek, az apám se vót gulyás, 

Ostor fityeg oldalomon karikás. 
Ostoromat kivágom a ló után. 

Úgy sétálok barna babám udvarán. 
Rézsarkantyúm lovam vékonyába vágom. 

Repül velem mint madár a rónákon. 
(Bihar Szentmiklós.) 

CSIKÓS NÓTA. 

Lóra csikós lóra! 

Elszaladt a ménös. 
A nagy major mellett — csuhaj la ! 

Porol már a nyergös — ihajla ! 

Nem tehetők rúla 

Mert mög vagyok fogva — 
Van néköm bujtárom — csuhajla! 

Maj' számol az rúla — ihajla ! 
(Kecskemét.) 



82 HERMÁN OTTÓ 

Csikós és a lova : 

CSIKÓS NÓTA. 

Az én luvam szabadon jár, El se lopják, más gazdára 

Nem bánja : Se vágyik. 

Betyár lúra nem kell békó. Éhen szomjan egyet szolgál 
Sem pányva. Halálig! 

(Bihar Szentmiklós.) 

CSIKÓS NÓTA. 

Nem kell az én lovam hátára nyerög. 
Nem is úgy termött ez a betyárgyerök ; 

Úgy segéljen ! nem is ér egy fakovát, 
A ki szőrin meg nem üli a lovát. 
(Bihar Szentmiklós.) 

Pásztor szerelem ! Ezt már az előzőkből megismerhettük. 
Á nemesen jellemző az, hogy a magyar pásztor szerelme 
forró, de mindig illedelmes. Nem ismeri a léha szót és az 
allúziókat. Az indulattól sarkalva öl, de nem gyaláz meg. 

A két nem vonzódását szépen fejezi ki a békési 
kis nóta : 

Fehér gulyám kolompja szól a réten, 

Gazdag kis lány izent nekem a héten : 
Szegény legény ! ha jó szíved szeretne. 
Gazdagságom mind a tiéd lehetne. 
(Békés). 

E sorozat záradékául álljon itt egy Bihar- Szentmiklósról 
és egy ismeretlen helyről való négysoros : 

Gyócs a gatyám, patyolat az ingem. 

Nem vettem, mert babám varrta ingyen ; 

Azért is az én kedves kis babám. 
Csikósné lesz az alföldi rónán. 
(Bihar Szentmiklós). 

A minap egy bokor mellett 
Három juhom hatot ellett ; 
Van már juhom van bárányom 
Szerethetsz már kis angyalom ! 

Még egy pár szó legyen a tájnak szentelve, melynek 
leírása, ha pásztorelme szülte, remek: 



PÁSZtORLELKÜLET 33 

Hej puszta, puszta, nagy bugaczi puszta, 
Olyan vagy te mint a mönnyég maga! 
Halandó szöm be nem láthat tégöd, 
Csikós, gulyás, futóbetyár nem éri a végöd ! 

Messzi látom a karcsú kútágast. 
Magos gémjén gomb helyett ül a sas ; 
Furulyaszó hallik le a dombról, 
Hosszú kürtszó az itató kútról. 
(Kecskemét). 

Az egész sorozatnak befejezése legyen az az ellentét, 
mely végső kifejlődésében a pásztor és a betyár sorsát 
élesen jellemzi. Hogy a két alakot egymás mellé teszem, 
az onnan van, mert a legtöbb betyár pásztorsorból kél; 
de ha egyszer kiszakadt, vissza nem térhet többé soha, 
míg a pásztor békében éri meg öregségét. 

A pásztorember így végzi napját: 

Esteledik, alkonyodik, Leterítem a subámat, 

Setét van a pusztában, Rágyújtok a pipámra. 

Szépen hallik falu alatt Rágondolok az én régi 
Az én gulyám kolompja. Babámra ! 

(Békés). 

Evvel szemben a betyár így látja helyzetét és sorsá- 
nak végső kifejlődését: 

Megátkozott engem az édesanyám. 

Hogy ne legyen se országom, se hazám ; 

Tüskebokor legyen az én lakásom : 
Ott se legyen soha megmaradásom. 

A KÁROMLÁS. 

Mint minden dolognak, úgy a pásztorság lelkületének 
is megvan a maga színe és a maga visszája. Ha az örömben 
és a bánatban, a szerelemben és a gyűlöletben a költői 
formáig emelkedik, az ellenkezője az illetlenség és ez is 
akad. A legkirívóbb pedig a káromlás , vagy közönséges 
szólás szerint, a káromkodás, a miben különösen a XIX. 
század első felében valóságos „virtuozitást" fejtett ki a 
kanász és csürhés népség és különösképpen az úrkocsis 
társadalom. És ha a tót száz, sőt ezer istent — sto, tisic 

Hermán Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse. 3 



34 



HERMÁN OTTÓ 



bohou — kavart fel, a magyar a hetvenhetedik ós jelzős 
nagyapjával érte be. Ez azonban a nép helyzetének újabb- 
kori változásával és a népnevelés terjedésével lényegesen 
alább hagyott. 

4. A BÖLCSESÉG. 

A magyar pásztor éppen úgy, mint a magyar nép 
bölcsesége a példabeszédben nyilatkozik fényesen és éle- 
sen. A mi a következőkben adva van, az a pásztor szem- 
lélődése azok fölött az állatok fölött, a melyek gondjára 
vannak bízva. A felfogás mélységére nézve legyen elég 
egy példa. A bugaezi pusztán járva, egy üszőre bukkan- 
tunk, a mely a pásztor közeledtére nagyon kezdett resz- 
ketni. Arra a kérdésemre: miért reszket úgy az állat? a 
vezető számadó példabeszéddel azt felelte : „Nem úgy fázik, 
a hogy röszket", azaz: tetteti a reszketést — „töszi mer 
fél, mög azért is, hogy sajnáltassa magát, van ám annak 
is magához való esze". Az ostorral való könnyű érintés 
egészen más formában mutatta meg az állatot: felvágta a 
farkát és usgyé! 

PÉLDABESZÉDEK 

• ■ ^- ÉS 

KÖZMONDÁSOK SORA.^ 



I. Pásztor. 
II. Ló. 

1. Csődör. 

2. Ménló. 

3. Kancza. 

4. Csikó. 

5. Ló. 

6. Paripa. 

7. Fakó. 



III. Jószág. 

1. Bika. 

2. Komor. 

3. Tehén. 

4. Borjú. 

5. Tinó. 

6. Ökör. 

7. Barom. 

8. Marha. 



9. Gulya. 
10. BivaL 
IV. Juh. 

1. Juhász. 

2. Kos. 

3. Juh. 

4. Birka. 

5. Bárány. 

6. Ürü. 



V. Kecske. 

1. Bak. 

2. Kecske. 

VI. Disznó. 

1. Kan. 

2. Disznó. 

3. Maiacz. 

VII. Szamár. 
1. Szamár. 



VIII. Öszvér. 

1. Öszvér. 



IX 



Kutya. 

1. Komondor. 

2. Kuvasz. 

3. Kutya. 

4. Eb. 



I. Pásztor. 



nélkül eszi meg a farkas a 
bárányt. 
Ahol lágy a pásztor, gyapjat sz . . ik Eben múlt pásztorság, falu végén 

a farkas. dögöt rág. 

Csak a pásztor vétke, ha tudta Minő a pásztor, olyan a juh. 



1 Vö. Balla.01 Mór : Magyar Példabeszédek stb. Szarvas, 1850. 



PÉLDABESZÉDEK ÉS KÖZMONDASOK SORA 



II. A ló. 

1. Csődör. 

A jó csődör vagy megsántul, vagy 
megvakul. 

Tudja két kézre ugratni a cső- 
dört. 

2. Mónló. 
A jó ménló vagy megsántul, vagy 

megvakul. 
A ménló ritkán rúgja meg a 

kanczát. 
Ménló mellett kancza falja fel az 

abrakot. 

3. Kancza. 

Jobb a kancza csikóstul. 
Kanczarúgás nem oly fájós. 
Nem oda kancza a búzába. 

4. Csikó. 

Adjuk meg a módját, mint a 
Páliak a csikó herélésnek. 

Bojtorjános csikóból válik a jó 
paripa (*a szilaj pásztorság 
maradványa, mikor a csikó 
farka tele volt ragadva bojtor- 
jánnal) — Arctium Lappá L. 

Délczeg csikóból válik a jó paripa. 

Csikó is anjja mellett húz. 

Ha a csikót korán befogod, ha- 
mar romlik. 

Kicsiny csikó nagy derestől, Há- 
mot húzni tanúi restül. 

Nála minden nap csikót billegez- 
nek (*a lókötés korából). 

Rossz csikóból is lehet még jó ló. 

5. Ló és Faripa (herélt). 
A bélyeges lóra is felül a czigány. 
Abrakját hordozó lónak nem törik 
föl a háta. 



Abrakját hordozó lónak nem túrós 

a háta. (* Túrós-túrhelyes, kiseb- 
zett; a sebhelyeken gyógyulás 

után fehér szőr nő s ekkor 

mintha túróval meghintették 

volna a ló hátát). 
Addig zárd be az ólat, míg el 

nem lopták a lovat. 
A fogadott lónak rövidebb a 

mértföld. 
A hadakozásban jobb lovadat az 

ellenség sövényéhez, mint a 

magadéhoz kötni. 
A herélt ló is néha megcsikózik. 
A herélt lovat a talpáról szokták 

fejni. 
A hol a fék, ott a ló is. 
A hol nincsen ló, a szamár is 

elkel. (*Analogonja: Ha ló nincs, 

szamár is jó.) 
Ajándék lónak ne nézd a fogát 

(* a korát). 
A jó lónak zabla kell, nem ostor. 
A jó lovat nem az ostor, hanem 

a zabola vezeti. 
A ki a serény lovat sarkantyúzza, 

czigánykézre szánta. 
A kinek lova nincs, Bécsben is 

gyalog jár. 
Akkor abrakolja a lovat, mikor 

harczra indul. 
Akkor vet lakatot az istállóra, 

mikor már kilopták a lovat. 
A kutyának nőj jön a fú, ha lovai 

eldöglenek. 
Állva alszik, mint a ló. 
A ló állva álmodik. 
A lófarkot is lehet lefelé szoktatni. 
A ló fia is csak ló lesz. 
A ló is megbotlik, noha négy lába 

van. 



A csillag a szerző jegye és pótlást jelent. 



36 



HERMÁN OTTÓ 



A ló is szépre nyerít. 

A ló is szokásból rugdos. 

A ló kötőfékkel jár. 

A lónyerítés is öröm. 

A lovat nem szőréért, hanem 
sörényéért becsülik. 

A lusta ló indítja ugyan a kocsit, 
de abban is hagyja. 

A lusta ló is farka előtt jár. 

A nyavalya lóháton jön, gyalog 
megy. (A baj gyorsan jön, de 
lassan múlik.) 

A rost ló mindig jobban hízik. 

A rost ló sarkantyúval jó. 

A tanult lónak nem kell sarkantyú. 

A vén ló is megnyeríti az abrakot. 

Azt a lovat ütik, a mely legjob- 
ban húz. 

Béna, sánta, kehes ló, szekeres 
lónak mind jó. 

Bízik, mint a katona a lovában. 

Bolond, a ki eb után a lovat el- 
veszti. 

Bolond, a ki egy zabszemért a ló 
seggibe búvik. 

Bolond lomha, ördög lova. 

Búsuljon a ló, elég nagy a feje. 

Egészségére válik a czigánylónak 
a rakoncza. 

Egyszer megcserélt ló könnyen 
ismét cserébe megy. 

Elragadták a lovak. 

Én lovat árulok, te meg bele- 
szúrsz. 

Esze nélkül van, mint a Muczák 
lova. 

Fáradt ló is előbb jár a farkánál. 

Fáradt lónak a farka is nehéz. 

Fehér, mint a Szvatopluk lova. 

Gazda szeme hizlalja a lovat. 

Gyakran a vén lovon verik agyon 
a farkast. 

Ha a ló rugdos, végy el az abrakból. 



Ha lovadat jól tartod, magadnak 

használsz. 
Ha lovad nincs, talpad készen 

legyen. 
Haza jár, mint a Büki lova az 

abrakra. 
Herélt lónak csak egy a lába. 
Hitvány lovat szállja meg leg- 
inkább a légy. 
Igen tud a varga lovat patkolni. 
Ijedtében lova helyett tehenét 

kantározza. 
Jobb a lovat az ellenség sövényé- 
hez, mint a maga karójához 

kötni. 
Jobban csúszik ott a nyereg, mint 

aló. 
Jók a lovai, de rossz a kocsisa. 
Jól tud szántani a czigány lován. 
Ki gyalog igér, lóháton meg nem 

állja. 
Kirúgott a hámból. (Alt. a lóról 

véve.) 
Könnyebb a ló mellett gyalogolni, 

mint szavakat fontolgatni. 
Könnyű ló után a szekeret tolni. 
Könnyű Szt. Mihály lovát abrak 

nélkül tartani. 
Közös lónak túrós a háta. (*A hátas 

lóra vonatkozik, a nyereg törés 

helyén fehér szőr nő.) 
Leszokott az abrakról a czigány 

lova (*megdöglött éhen). 
Liptói sajtot ad, hogy lovat 

nyerjen. 
Lófarkából csinálj magadnak sza- 
kált. 
Lófarkánál kantároz a félénk 

katona. 
Lóhalálában siet. 
Lónak, lúdnak, leánynak nem jó 

hinni. 
Lóról szamárra. 



PÉLDABESZÉDEK ES KÖZMONDÁSOK SORA 



37 



Lóval imádkozik. 
Lovon jött, gyalog ment. 
Lószúkiben alkalmasint nyargal- 
hat Jeruzsálembe. 
Lusta lónak korbács az abrakja. 
Margit asszony, deres ló, ritkán 

válik abból jó. 
Más szemetén él, mint a Toldi 

Miklós lova. 
Még lova sincs, már a kantáron 

búsul. 
Megröstül a jó ló is, ha nem 

abrakolják. 
Megrúgta a Szent Mihály lova. 
Megszokta, mint a czigányló a 

korbácsot. 
Megültették vele a falovat. 
Megválik, kinek a lova futósabb. 
Megverlek, mint az igás lovat. 
Minden czigány a maga lovát 

dicséri. 
Mosolygós asszonynak, görhés 

lónak, világos felhőnek nem 

kell hinni. 
Nagyobb a ló az istállónál. 
Néha a jó ló is ezigánykézre kerül. 
Nem csoda, ha a vak ló meg- 

botUk. 
Nem ebre bízzák a lóhalált. 
Nem mindenkor nevet a vak ló. 
Nem rúg patkót a bakkancsos 

lova. 
Nincs esze, mint a lónak. 
Nyakas lónak nyakába vetik a 

pány\át. 
Nyomtató lónak nem kötik be a 

száját. 
Ostoba, mint a ló. 
Öklelj csákó kurva asszony lovát, 

ha isten fia vagy. 
Pap fékei lovat, ördög a bűnös. 
Rajta ül a lovon s mégis keresi 

(*helyesen : a sárgán, mert már 



mind megtalálta a lovait, csak 
a sárgát nem, mert rajta ült). 

Rost, mint a kolompos ló. (*A ha- 
rangos, mely vezet.) 

Simon bíró hajtja a lovakat. 

Sípot ajándékoz, hogy lovat nyer- 
jen. 

Sok jó ló szakad meg a hámban, 
míg erkölcsét kitanulják. 

Szemes kocsis, szemes ló, kerék 
számra igen jó. 

Szemesnek a játék, vaknak az 
alamizsna, czigánynak a vak ló. 

Szemesnek áll a világ, vaknak az 
alamizsna, czigánynak a vak ló. 

Szürke lótól sohasem kérnek 
vámot. 

Tengődik, mint Toldi Miklós lova 
a szeméten. 

Tűz az esze, mint a Bari czigány 
lovának. 

Úgy ért hozzá, mint a ló az 
abéczéhez. 

Vak ember lova nem igen hízik. 

Vén lóból nehéz poroszkát csinálni 
(*a poroszka = a német Pass- 
gánger, hintázó járású a régi- 
ségben a nők hátaslova). 

Visszafogta a ló száját. 

Zabla nélkül aló, sohasem leszen jó. 

Zabola, fék, ostor a délczeg lovat 
is megtöri. 

6. Paripa. 

A jó paripa is megbotlik néha. 
A ki lator paripán ül, zabolából itat. 
Büszke, mint a paripa. 
Csiga paripán jár. (*Azaz: lassú.) 
Jó paripa mellett szépen jár a 

csikó. 
Jó paripa nem hajt az ebugatásra. 
Már hízott legyen a paripa, mikor 

táborba szállasz. 



HERMÁN OTTÓ 



Nehezen hízik a paripa, a kinek 
vak az ura. 

Paripa, fegyver, feleség nem kö- 
zös jószág. 

Ritka, mint a huszár paripa nél- 

. kül. 

7. Fakó. 

A fakó is húz, de a fakót is 

húzzák. 
Többet költ fakóra, mint érdemli 

fara. 

III. Jószág. 

Gazda szeme hizlalja a jószágot. 

1. Bika, 

Az esett bikát a gyermek is rug- 
dossa. 

Az irigy nyelv bika alá is borjút 
tehet. 

Benn van már a bika a búzában, 
csak a farka áll ki. 

Bika alatt is borjút keres. 

Erős, mint a bika. 

Gyakran megveszik rajta a bika- 
pénzt. 

Kerüld a bikát a mikor a földet 
hányja. 

Nehéz a bikát járomba fogni. 

Nehéz bikákon szántani. 

Öklelős bikának széna a szarván. 

Nyakas, mint a vad bika. 

Rost, mint a metszett bika. 

Szabados, mint a falu bikája. 
(Nyr. II: 143.) 

Volt keleté a bikacsöknek. (*Ha 
verekedésre került a sor.) 

2. Komor. 

Oly kedve van mint a komornak 
a járomban. (* Komor = rosszul 
herélt bika.) 



3. Tehén. 

A mely tehén sokat bőg, kevés 
tejet bocsát. 

A tehén csikót ellett. 

A tehén farka is lóg, mégsem 
esik le. 

A tehén szarva közt keresi a tő- 
gyét. 

Az akkor volt, a mikor a tehén 
megborj ázott. 

Azt se tudom szegényt : ki tehene 
borja. (Lebecsülés.) 

Derék dolog három tehén csorda. 

Egyik tehén a másikat nyalja. 

Eltaláltad a tehén szarva közt a 
tőgyét. 

Fekete tehénnek is fehér a teje. 

Ha egy tehén fosos, az egész csor- 
dát be akarná keverni. (Mikor 
olyan ember gázol a mások 
becsületében, akinek magának 
se tiszta az élete.) 

Jaj annak a háznak, hol tehén 
bikának vethet jármot a nya- 
kába. 

Kinek tehene nincs, kecskét fejjen. 

Messzeországot járt be, mint a 
tehénfark : egyik farpofától a 
másikig. 

Minden tehén a magaborj át nyalj a. 

Tehenet nyergelsz. 

Tudjuk micsoda tehén alatt szo- 
pott. 

4. Borjú. 

A borjúnak, a míg szopik, nincs 

neve. 
A kinek nem borja nem nyalja. 

(Eger, M. Ny. X:91.) 
Anyja után szalad a borjú. (Anyás 

gyerekre alkalmazzák.) 
Azt gondoltam borjú röpül. 
Bámul mint a borjú az új kapura. 



PÉLDABESZÉDEK ÉS KÖZMONDÁSOK SORA 



39 



Borjúnyíró pénteken. (Sok he- 
lyen : holnap után, kis kedden, 
bornyúnyúzó pénteken.) 

Borjút keresett, ökröt vesztett. 
(Aprósággal bíbelődik és ezalatt 
nagyot mulaszt.) 

Borjú vezeti a tehenet. (Gyerek 
okosabb akar lenni anyjánál.) 

Föltartja az orrát, mint a zámolyi 
borjú. 

Ha borjait megeszed, keveset szán- 
tasz a szőkén. 

Kinek nem borja, ne nyalja. 

Megjáratták vele a borjútánczot. 

Nem sokat ugrál az éhes borjú. 

(*Nem úgy fázik ahogy röszket. 
Borjúról, üszőről, Bugacz-Mo- 
nostor.) 

Ne nyald, ha nem bor j ad. 

Ostoba, mint a borjú. 

Otthon kedvére nevelt gyermek, 
végre borjúból ökörré válik. 

Szép a borjú, nyilván kövér tehén 
alatt szopott. 

Szint' annyi borjúbőrt visznek a 
vásárra, mint ökörbőrt. 

5. Tinó. 

Jármas tinónak béres ostor. Tol- 
nám. Nyr. 6:83. 
Tanulj tinó, ökör lesz belőled. 

6. Ökör. 

A fáradt ökör jobban rakogatja 

a lábát. 
Alánő, mint az ökörfark. 
A rest ökör is nyerget kivan. 
A vén ökör mélyebben tiporja a 

sarat. 
Az ökör csak ökör, ha Bécsbe 

hajtják is. 
Az ökrök farába verte a káncziót. 



Búsul, mint a kinek hat ökrét 

ellopták. 
Czifra mint a remek ökör. (*A czéh- 

rendszer idejében a mesterré 

avatásra szánt Ökröt felszala- 

goztak, ez volt a remekökör.) 
Egy ökör nem gulya. 
Erős, mint az ökör. 
Gazdag ember kövér ökröt hizlal. 
Ha egy ökör nekiveti magát a 

Tiszának, a többi is utána úszik. 
Ha tudná az ökör az erejét, nem 

törné fel nyakát az iga. 
Hegyes szarvii ökörnek letörik a 

szarvát. 
Heverő ökör után nem vetnek 

holdot. 
Idegen ökör hazafelé bőg. 
Igyál ökör, tó víz. 
Lefelé nő, mint az ökör farka. 
Megnyomta a csőszökör a lábát. 
Nehezen tanúi a vén ökör. 
Nekidűl az asztalnak, mint az 

ökör a járomnak. 
Nem illeti a konyhaökröt kos, 

bot, járomszeg. 
Nem úgy keresik a hatökröt. 
Nyomtató ökörnek fel ne kösd a 

száját. 
Ostoba, mint az ökör. 
Ökör húzza az igát, ló lakik jól 

a zabban. 
Ökörnyállal takaródzik (*ökörnyál 

az őszkor repülő pókfonal). 
Ökör szánt a zab alá, de a ló 

eszi meg. 
Ökörtől szamártanács. 
Ökörtől tanúi a tinó. 
Ökrök nélkül csak a gönczöl sze- 
kere fordul. 
Ökrön dederunt,szamárontulerunt. 
Ökröt is azt tartják legjobbnak, 

a kit le akarnak vágni. 



40 



HERMÁN OTTÓ 



Ökröt searván, embert szaván. 
Szomjas ökörnek a zavaros víz 

. is jó. 

Úgy alszik, mintha ökörbőrt húz- 
nának a jégen (hortyog). 

7. Barom. 

A mértékletlenségnek a barmok 

is határt szabnak „ 
Szőrmentiben simogasd a barmot. 

8. Marha. 

A szegényember marhája hizlalja 

a gazdagot. 
Jó marhának könnyű jó vevőt 

találni. 
Kinek esze nincs, nagy marhája 

sincs. 
Kurabarátság, marhaszaporaság 

hamar oda van. 
Szépen döglik a marha, olcsó lesz 

a bőr. 

9. Gulya. 

Nagy gulyája van a ránczában. 
(Sok a bolhája.) 

■ 10. Bival. 

A bival, ha csak sóhajt is, mesz- 

sze fú. 
Csak akkor szólj, mikor a bivaly 

f . . . ik, — akkor is csak azt : 

iszom nagyanyám ! (kotynyeles 

gyermeknek). 
Lusta bi válnak vasvilla a korbácsa. 

IV. A juh. 

1. Juhász. 

A minő a juhász olyan a bundája. 

Az asztrológus is néha felejtkezik ; 

juhász tudja, ha az idő változik. 



Két pofára esik, mint a juhász- 
bojtár. 

Nem mind juhász, a kinek botja 
van. 

2. Kos. 

Gyapjáért szokták a kost is meg- 
nyírni. 

3. Juh. 

A jó juh nem sokat béget, de 
sok gyapjút ad. 

A juhok is a békés legelést sze- 
retik. 

A juhot nyírni, nem nyúzni kell. 

A mely juh a bárányt szereti, az 
a kost nem gyűlöli. 

A mely juh sokat bekeg, kevés 
gyapjat ád. 

A minő a pásztor, olyan a juh. 

Az olvasott juhot is megeszi a 
farkas. 

Egy rtihös juh az egész nyájat 
megvesztegeti. 

Egy rühes juh, egész nyájat 
veszteget. 

Elballag a juh maga, de ritkán 
tér maga vissza. 

Gyapjáért szokták a juhot meg- 
nyírni. 

Ha a juh szomorúan legel, dög- 
rováson van. 

Jó a juhot hajtani is, fejni is. 

Jobb a juh bárányostul. 

Köhög, mint a vén juh. 

Könnyen ballag a juh, de nehezen 
tér vissza. 

Megszokta, mint a juh a sót. 

Rossz juh, a ki a maga gyapját 
nem bírja. 

4. Birka. 

A vén birka eléli a téli takar- 
mányt, kikeletkor döglik el. 



PÉLDABESZÉDEK ÉS KÖZMONDÁSOK SORA 



41 



5. Bárány. 

A hol kevés a bárány, nehezeb- 
ben esik, ha vész. 

A mészáros nem könyörül a bá- 
rányon. 

Ártatlan mint a bárány. 

Csak akkor nem eszi a farkas a 
bárányt, mikor el nem éri. 

Farkas is a bárányok kövérét 
szereti. 

Farkasnak mondják : Paternoster, 
azt feleli: bárányláb. 

Farkasnak'sohasem lesz bárány fia. 

Fél, mint farkastól a bárány. 

Kis bárányból válik a nagy kos. 

Könnyii a báránynak vérét venni. 

Könnyű a bárányt megszelídíteni. 

Még a bárányban is van méreg. 

Nehéz a bárányt farkassal össze- 
békéltetni. 

Nyakametszett báránynak sóhaj- 
tás a vége. 

Oly kellemes a szava, mint az 
erdei fülemülének, mely a bá- 
rányokat nyakgatja. 

Pásztor vétke, ha tudta nélkül 
eszi meg a farkas a bárányt. 

Ritka bárány kullancs nélkül. 

Sok bárányt elhord addig a farkas. 

Sok bárányt visz el a farkas, a 
míg a verembe kerül. 

Sok húsvéti bárányt megevett. 

Úgy szereti a farkas a bárányt 
hogy megeszi. 

6. ürü. 
Használ, mint agárnak az ürü. 

V. Kecske. 

1. Bak. 
A baktól őrizkedj, mert seggre 

taszít. 
Bakot lőtt. 



Büdös, mint a bak. 

Bakot tett kertésznek. 

Bízik, mint a bak a szarvához. 

Büdös, mint a bak. 

Egyik bakot fej, a másik rostát 

tart alája. 
Megadták a bak árát. 
Mindég egy bakot nyúz. 
Nehezen lesz abból bakszekér. 
Sok bakot megnyúznak addig. 
Ugrál, mint a kecskebak. 

2. Kecske. 

A fél kecskéből válik a rossz 
kertész. 

A kecske akkor rugdalódzik legjob- 
ban, a mikor meg akar dögleni. 

Anyja csalogatja a kecskegedőt a 
kertbe. 

Apró barom a kecske. 

Azt szeretné, hogy a kecske is 
jóllaknék, a káposzta is meg- 
maradna ! 

Fut a kecske, fehérlik a fara. 

Ha valaki elf . . .ja magát, így 
szépíti a dolgot: Csak kecske- 
prüsszentés volt! 

Kecskéhez ne menj gyapjúért. 
(Rava, Udvarhelym. J. M.) 

Kecskék közt bak a bika. 

Kecskelábra kapott. 

Kecskepásztorságról uraságra 
menni. 

Kecske sem menne vásárra, ha 
meg nem ütnék az inát. 

Kecskét kertésszé,farkast juhásszá 
tenni. 

Képes, hogy kecske, mert kurta a 
farka. 

Nem bízzák kecskére a káposztát. 

Siet, mint a kecske a zanót után. 

Szereti, mint a kecske a kést. 

Vén kecske is megnyalja a sót. 



42 



HERMÁN OTTÓ 



VI. Disznó. 

1. Kan. 

A falu kanját is olykor megölik ; 
de csak válik más helyébe. 

2. Disznó. 

A disznó is néha búzalisztet eszik. 

A disznó megeszi a makkot, de 
nem néz föl a fára. (Mert a 
lehuUottat eszi.) 

A disznó sem mozsdik, mégis 
meghízik. 

A gazdagnak is kettő az orra- 
lyuka, mint szegény ember 
disznajának. 

A ki korpa közé keveredik, meg- 
eszi a disznó. 

Akkor volt szép a disznó, mikor 
malacz volt. 

A nagy disznó mellett apraja is 
elkel. 

Bakonyi röfögés, farkasnak ret- 
tegés. 

Disznó a pocsolyába örömest 
visszatér. 

Disznó a száj árul szép (tokás, 
kövér emberről [Eger.]). M. 
Ny. X. 91. 

Disznónak, fösvénynek, holtuk 
után hasznuk. 

Disznónak fürdő a mocsár. 

Disznón gyapjat keres. 

Disznóólra, cserépfedél. 

Disznó orra, aranyperecz. 

Disznót ebért nem adok. 

Egy disznót perzselnek. 

Éhes disznó makkal álmodik. 

Eszes disznó, mely gyökeret ránt. 

Föltartja az orrát, mint az érsek 
disznaja. 

Hallgat, mint a hugygyó disznó 
a búzában. 



Ha szárnya lenne, legjobb madár 
volna a disznó. 

Ha tudná a disznó, miért hizlal- 
ják, megdöglenék bujában. 

Hitvány disznónak a bőre se jó. 

Jobb a disznó malaczostul. 

Jó, hogy a disznónak szarva 
nincsen. 

Ki disznó után indul, mocsárba jut. 

Kövér, mint a disznó. 

Lustább a disznónál, mert ez 
megveti az almot. 

Még a disznóalmot is el akarj a adni. 

Meglesz disznónyíró szombaton. 

Megszokta, mint a disznó a po- 
csétát. 

Mindent orrára vesz, mint a 
disznó. 

Minél rühösebb a disznó, annál 
inkább vakaródzik. 

Moslékot a disznónak szoktak tar- 
tani. 

Nehéz disznót a mocsárról el- 
szoktatni. 

Nem disznónak való a gyömbér : 
makktól is meghízik. 

Nem disznó orrára való az arany 
perecz. 

Nem döglik meg a disznó a maga 
álmától. 

Nem hintik a disznó elébe a 
gyömbért. 

Nem őriztem vele disznót. 

Nem szokás disznót nyírni. 

Oláh után szokik a disznó. 

Összeröfögnek, mint a bakonyi 
disznók. 

Ösztövéres disznó makkról álma- 
dozik. 

3. Malacz. 

Ágál, mint a pótrás malacz a ga- 
rasos kötelén. 



PÉLDABESZÉDEK ES KÖZMONDÁSOK SORA 



43 



A hitvány malaez makk alá jár. 

A hol malaczot ígérnek, zsákkal 
forgolódjál. 

Békési malaez kilencz is elfér egy 
ólban. 

Egy malaez nem csürhe. 

Farkas szájából ritkán esik ki 
nyálazatlan a malaez. 

Mentől koszosabb a malaez, annál 
jobban vakaródzik. 

Okos, mint a tordai malaez. (Far- 
ral megy a vályúnak.) 

Összebújnak, mint a szegény em- 
ber malaez ai. 

Szegény ember hamar megszám- 
lálhatja malaczait. 

Szegény háztól, ösztövér malaez. 

Minden koszos malaez megtalálja 
a maga dörgölődző fáját (Eger). 
M. Nyr. 10:91. 

4. Mangalieza. 
Kövér, mint a mangalieza. 

VII. Szamár. 

1. Szamár. 

Abéczére tanítja a szamarat. 

A szamár aranylanton is szamár- 
nótát penget. 

A szamár fejét nem szokták meg- 
szappanozni. 

A szamár is kedves, a hol ló nincs. 

A szamár is oroszlánnak látszik 
a tudatlan szemében. 

A szamár többre becsüli a szal- 
mát az aranynál. 

Döglött oroszlánt a szamár is 
megrúgja. 

Elszenvedi a szamár a verést, 
csak adjanak enni. 

Eminens, mint juhok közt a 
szamár. 



Füles paripa = szamár. 

Ha a koldus szamárra kerül, 
sebesebben megyén, mint az 
úr, ha lovon ül. 

Ha nagy füle volna, éppen esaesi 
lenne. 

Igen kell a szamárnak a hegedú- 
szó. 

Kitetszik, mint juhok közül a 
szamár. 

Könnyebb a szamárhátra, mint a 
paripára felkapni. 

Már többször hallottam szamár- 
rívást. 

Megismerni a szamarat rívásáról. 

Mden szamár a maga terhét érti. 

Minden szamár a maga terhét 
tudja, mily nehéz. 

Nehéz a szamarat kutyaságra 
tanítani. 

Nem érti a szamár a szép szót. 

Nem illeti a szamarat a vörös 
nyereg. 

Nem illik szamárra a bársony 
nyereg. 

Nem lehet a szamárra asztagot 
rakni. 

Nem szamárra való a kantár. 

Ordításról ismerik meg a sza- 
marat. 

Ostoba, mint a szamár. 

Elvásárol ismerik meg a szamarat. 

Rost, mint a rőt szamara. 

Sokat a szamár is leráz. 

Sok szamár hord bársonynyerget. 

Szamár állott a ló elibe. 

Szamarat füléről, oroszlánt kör- 
méről, rókát farkáról, ebet 
szőréről, madarat tolláról, bolon- 
dot beszédjéről ismerik fel. 

Szamár is kedves, a hol ló nincs. 

Szamárrívás, ebugatás nem messze 
ér. 



44 



HERMÁN OTTÓ 



Szamár se bírja az asztagot. 
Vörös nyereg nem illeti a sza- 
marat. 

VIII. Öszvér. 

1. öszvér. 

Konok, mint az öszvér. 

IX. Kutya. 

1. Komondor. 

A komondor nem sokat törődik, 
ha a kis kutya megugatja. 

Kétfelé tekint, ha agg komondor 
ugat. 

Nosza eb után komondor. 

2. Kuvasz. 

A mely kuvasz egyszer általússza 
a Dunát, másszor is megpró- 
bálja. (Kicsi vétekrúl nagyra 
lépni könnyű. Ball. 269.) 

Kuvasz szénán fekszik, de abból 
nem eszik, de azért morog az 
ökörre. 

3. Kutya. 

A félénk kutyának hasa alatt a 

farka. 
Akár fehér, akár fekete, elég az, 

hogy kutya. 
A konczot el nem ejti nyálazat- 

lan a kutya. Ball. 267. 
A kutya a maga víszhangját is 

megugatja. 
A kutya egy kon ezért a prédi- 

kácziót is elhagyja. 
A kutya el nem hagyja az uga- 
tást. 
A kutya, ha asztalra húzod is 

fejét, asztal alá búvik. 
A kutya ha más nincs, a holdat 

ugatja. 



A kutya, ha meg nem eszi is a 
dögöt, legalább körülheveri. 

A kutya is a szegényt hamar 
megugatja. 

A kutya is melegednék a tűznél, 
ha orrát nem féltené. 

A kutya is szokásból ugat. 

A kutyának is csak eb a kölyke. 

A kutya néha jó kedvéből is 
ugat. 

A kutya nem nyúl, ha mindjárt 
vörhenyes színe van is. 

A lelánczolt kutya csak azt marja 
meg, ki hozzá közelít. 

A mely kutyát éri a kő, az rivan- 
nik el. 

(Német : Wenn man unter die 
Hunde wirft, welchen es trifft 
der schreit. Ball. 269.) 

A mely kutyát megakarnak ölni, 
veszett hírét költik. 

Egy kutya = mindegy. 

Fekete kutya, tarka eb, mind 
egy ördög. 

Fenhordja a fejét, mint a kutya, 
mikor tejes fazékhoz ütötték 
az orrát. 

Ha a kutyából egyet megütnek, 
szétmennek; a disznók pedig 
összeröhegnek. 

Ha a kutya meg nem marhatja 
az embert, a követ rágja. 

Ha a kutyának oly szarva volna, 
mint a mérge, senki se marad- 
hatna mellette. 

Ha a kutya tutul (vonít) és föl- 
tartja az orrát : tűz lesz ; ha 
lefelé : halottat érez. Arács, 
Zalám. Nyr. 22. 474. 

Hamarább utoléri a hazugot, mint 
a sánta kutyát. 

Iparkodik, mint a szögverő ku- 
tyája — Ferenczi J. Szeged — A 



PELDABKSZKDEK ES KÖZMONDÁSOK SORA 



45 



szögverók Szegeden betanított 
kutyát alkalmaztak a kerék 
hajtására, mely összeköttetés- 
ben volt a fújtatóval : a kutya 
bent állott a kerékben s a lába 
folytonosan járt ; így jött a kerék 
mozgásba. A közmondást arra 
alkalmazzák, ki csak kény- 
szerítő eszköz alkalmazása foly- 
tán iparkodik dolgát végezni. 
Nyr. I. 179. 

Jobb élő kutya a holt oroszlánnál. 

Besser ein lebender Capuciner, 
als ein todter Papst. 

Ki kutyával hál, bolhásán kél 
fel. 

Német : Wer mit Hunden schláf t, 
steht mit Flöhen auf. 

Angol : do. 

Olasz : do. 

Kis embertől kutya sem fél. 

Kis kutya nagy koncz. 

Kis kutyától a macska sem fél. 

Kitett magáért, mint a Taczi 
kutya az utczáért. 

Ki vagyon, mint a kutyaikra a 
hóbóí. 

Könnyű a lánczolt kutyával békét 
tartani. 

Köntös ujjába való kutya. 

(Máskép ölebecske). 

Latin : Melitaeus catulus. Ball. 267. 

*Kusti, kutya, ne ugass ! Ne ugasd 
a guzsajast ! (t. i. a látogatóba 
jövő legényt.) 

Kutyaábrázatból nem vauk orcza. 

Kutya farkassal össze nem szö- 
vetkezik. 

Kutyafejű (tatár). Nyr. 28 : 90. 

Kutyafósülés. Nyr. 28 : 90. 

Kutyafülű. Nyr. 28:90. 

Kutya gyomor a csontot is meg- 
emészti. 



Kutyahazugságnak eb a hitele. 
Ball. 269. 

Kutyahitű. Azaz: pogány. 

Kutyálkodik. Nyr. 28 : 90. 

Kutyának kutyó a fia, kecskének 
gedő. 

Kutyának legkedvesebb falatja a 
dög. 

Kutyának se jó az első kölyke. 

Kutyapeczér nem nagy úr. 

Kutya se teszi be maga után az 
atót. 

Németül : Hunde und Edelleute 
lassen die Thür offen. Ball. 267. 

Kutyát fogni. Eredete Szirmay 
szerint az, hogy első Henrik, 
német császár, midőn a ma- 
gyarok az előde által vállalt 
évi adót követelték, azoknak az 
adó helyett egy rühös kutyát 
küldött, min a magyarok fel- 
indulván, roppant sereggel Hen- 
rikre rajtaütöttek, de ettől oly 
hatalmasan visszaverettek, hogy 
a német írók tanúsága szerint, 
50 ezer magyar elesett. Innen, 
ha valaki szándékát el nem 
érve, kudarczot vallott, azt 
mondták, hogy „kutyát fogott". 
Sőt „kudarczot vallani" is annyi 
lenne, mint „kutyaarczot val- 
lani". Ball. 268. 

Kutya természetű. Kutya vérű. 

Kutya tettnek eb a jutalma. 

Kutya ugatását elhordja a szél. 
V. Ugat a kutya, de elhordja a 
szél. 

Kutyául van. Nyr. 28:90. 

Kutya után ugat a kutya, bár 
semmi oka ne legyen. 

Német : Bellet ein Hund, so klaffe 
sie allé. Ball. 267. 

Kutya után ugat a kutya. >>-^ 



46 



HERMÁN OTTÓ 



Német : Was vom Hund kommt, 
bellt gern. Ball. 268. 

Kutya van a kertben. (Valaki ti- 
losban jár.) Ball. 266. 

Leforrázott kutya az esőtől is 
fél. 

Begossene Hunde fürchten das 
Wasser. 

Magyarnak a kutyája sem vereti 
magát örömest. 

Makutyi — Hol mondja nép? — 
„ma kutyául vagyok" összevo- 
nása. Jókai is használja. Nyr. 
27:574. 

Megszorult, mint a recsenyédi 
kutya. (Árvíz idején addig okos- 
kodott, míg végtére is egy a 
vízből még kiálló boglyatetőre 
szorult s ott vonított és nyo- 
morgott.) 

Míg a kutya szarik, elfut addig 
a nyúl. 

Franczia : Tandis que le chien 
pisse, le loup s' enfuit. 

Német : Wabrend der Hund sch . . ., 
lauft der Hasé in den Busch. 
Ball. 266. 

Mintha csak egy tarka kutya volna 
a világon. 

Es gibt mehr als einen bunten 
Huud. Ball. 268. 

Nem csak egy kutyának neve 
Fari. 

Nem csak egy vörös kutya van 
a világon. Ball. 268. 

Nem lesz kutyából soha szalonna, 
ha megperzselik is. 

Nem szokás a kutyát megper- 
zselni. 

Örvvel erős a kutya. 

Rátartja magát, mint az Adorján 
kutyája. 

Róka koma, kutya sógor. 



Rossz kutya az, mely megugatja 
a maga vaczkát. 

Se kutya, se peták. 

Sokára ér a sánta kutya Bu- 
dára. 

Sokat a kutya farkára sem lehet 
kötni. 

Sokat hízelkedik a kutya, de nem 
hisznek neki. 

Sok kutya nyúl halála. 

Szép volna, ha kutyák megbékül- 
hetnének. 

Tele van kutyasággal, mint a duda 
satrafékkel. 

Ugat belőle a halál kutyája. 

Veres kutya, veres ló, veres em- 
ber, egy se jó. 

Volt része a kutyaportióban = 
neki is kijutott az ütlegekből. 

4. Eb. 

Ácsorog, mint a jászok ebe a 
dombon. 

Addig játszik az eb, míg kutyó. 

A hamarkodó ebnek vakok a 
kölykei. 

A jó ebet nem ütik agyon egy 
túróért. 

Egy hegyes túróért agyon nem 
verik az ebet. T. i.: Hajó szol- 
gád van, ne adj ki rajta mind- 
járt első vétkeért. 

Az eb is haragszik, ha az orrát 
bántják. 

Bagzó ebnek sok lyuka vagyon. 
Ball. 93. 

Bolond, ki eb után lovát el- 
veszti. 

Bolond, kit a megkötött eb meg- 
harap. 

Bolondság eb után lovat vesztem. 

Csak eb a kutya. 



PÉLDABESZÉDEK ÉS KÖZMONDÁSOK SORA 



47 



Eb a bárka hal nélkül, T. i. Ebül 
van, mitsem ér a bárka hal 
nélkül. 

Eb a bika tehén nélkül. 

Eb a csikós suba nélkül. 

Eb a gatya ráncz nélkül. 

Eb a juhász bunda nélkül. 

Eb a német kutya nélkül. 

Eb az oláh disznó nélkül. 

Éb az olasz famacska nélkül. 

■"Ball. 87. 

jB&adta, Ebaátékz. Blasphemat, 
maledicit. Sándor I. Öszve eb- 
adtázta. Kreszn. 1831. 

Eb' agja. Kis gyermekek nyava- 
lyájok. Comedones. P. P. Nagy 
ehetőség. Sz. D. Ezen nyava- 
lyát okozza, a bőr alatt termő 
szőr-féreg. Lásd Házi Orvossá- 
gok Váczon 1821. p. 45. 
Kreszn. 1831. 

Eb' ágyából esett. Kreszn. 1831. 

Éb, a' ki nem barát. Kreszn. 
1831. 

Eb a kutyával egy alomba, nem 
egy járomba illenek. 

Eb' annya' terhe. Közmond. 
Kreszn. 1831. 

Eb-apának kutya fia. Közmond. 
Kreszn. 1831. 

„Eb csont beheged." Közmond. 
Kreszn. 1831. *Még jobb: be- 
forr. 

Ebcsont összeforr. Nyr. 28 : 90. 

Eb-ebód. — Kreszn. 1831. — 
Prandium caninum. A' hol bor 
nincs Pázmány Préd. p. 389. 

Ebek harminczadj ára került. Nyr. 
28:90. 

Eb eladóban hagyla. Kr. 

Eb-ellette. — Kreszn. — Catulus 
Vajda 2. k. p. 225. * = eb- 
adta. 



Eben gubát. Kunos Ignácz sze- 
rint Kis-Azsiában (Nyr. 22 : 4) 
eb jelent gubát, subát. 

R. Prikkel Marián szerint (Nyr. 
24 : 71) guba jelent kutyát 
[„Fanos ebnek gubás eb a 
társa"]. 

Némedi D. így magyarázza a nép 
ajkáról: „Két ember találkozott 
egyszer, zsák a hátukon. Az 
egyiknek a zsákjában zörgött, 
a másikéban izgett-mozgott 
valami. 

— Mit visz kentek? 

— Diót! Hát kentek? 

— Malaczot! 

— Cseréljünk ! 

— Cseréljünk ! 
Megcseréltek. Megörült mindegyik 

a cserének, mert rá akarták 
szedni egymást. De bosszúságra 
vált az örömük, mikor odébb- 
állva a zsákot kioldották, 
mert az egyik malacz helyett 
kutyát, a másik meg dió he- 
lyett gubát, gub ácsot talált a 
zsákjában. (?) Némedi Dezső. 
Nyr. 32 : 577. 

Eben gubát cserél, általános. 

Eben gubát cserélt. 

Egy gubás kocsis ebet akart 
lopni. Hogy könnyebben megfog- 
hassa, ledobta gubáját s a kutya 
mozgolódása közt ott is felej- 
tette. Haza jővén a kutya ura, 
ebét ugyan nem, de a gubát 
a kocsi mellett lelte. A gazda 
visszajöttét messziről látván a 
tolvaj : nem mert visszamenni 
gubájáért. Midőn másnap kér- 
dezték tőle pajtásai, hová tette 
gubáját? az igazat megvallani 
szégyellvén, azt felelte, hogy 



48 



HEHMAN OTTÓ 



az éjjel ezt az ebet cserélte a 
gubán. Ball. 92. 
Eben múlt pás25torság falu végén 

dögöt rág. 
Eb- erkölcsű. — Kreszn. — Cj^ii- 

cus ; cynaedus, Sándor I. 
Ebet szőréről, madarat tolláról, 

embert társáról. 
Ebet szőréről, rókát farkáról meg- 
ismerheted — V. 
Megismerni ebet a szőréről. Ball. 

92. 
Eb-fa. — Kreszn. — Rhamnus 
frangula ; Sándor I. alias ebesfa. 
Eb faj. — Kreszn. — Genus ca- 

ninum, ortus de scorto. 
Eb-fejű. — Kreszn. — C3moce- 
phalus V. Simia inuus, Sándor 
I. A népnél kutyafejű tatár. 
Eb-fogak. — Kreszn. — Dentes 

canini. 
Eb-gallér. — Kreszn. — Collare 

caninum. Örv. Sándor Istv. 
Ebhájjal kenték az alfelét a. m. : 

hamis. Kreszn. 
Eb-hal. — Kreszn. — Piscis ca- 
pitosus, mugil. Molnár Albert. 
P. P. Squallus. Hayfisch. Sán- 
dor I. 
*Umbra canina ; Cottus gobio. A 

békaporonty = ebihal. 
Eb halállal veszszen el. Kreszn. 
Eb harminczad — Kreszn. — 

Sors adversa. 
Az ebek' harminczadjára húzzák. 
Eb hátán meg fordult. Kreszn. 
Eb marad a kutya mindenkor. 

Ball. 267. 
Ebre hájat. Nyr. 28:90. 
Ebura fakó ! Elterjedve, de bi- 
zonytalan értelmű ; leginkább 
csúfondáros rászólás. 
Farkával az eb is parancsol. 



Fázik, mint az eb. 

Ha jó volnék, eddig az ebek is 

megettek volna. 
Hátulsót harapják az ebek. 
Játszik mint az eb a farkával. 
Jó kölyökből válik jó eb. 
Katonának szép a neve, eb az élete. 
Késő a vén ebet tánczra tanítani. 
Késő bánat, eb gondolat. Kreszn. 
Két ebnek is lehet egy neve. 
Ki ebet akar tartani, korpája le- 
gyen. 
Ki más ebét kötve tartja, köte- 
lét találja. 
Kínban van, mint az Undi eb a 

kalodában. 
Könnyebb utóiérni a hazugot, 

mint a sánta ebet. 
„Majd föl fújja az ebek dalját." 

Közmondás, Kreszn. 1831. 
Még az ebnek sem jó az első 

kölyke. 
Megrágják a konczot, ebnek ve- 
tik a csontot. 
Megugratták alatta a kan ebet, 

vagy : 
Meglódították az ebet. Ball. 92. 
Messze Buda sánta ebnek. 
Nagy a feje, mint a belédi ebnek. 
Nehéz a konczot eb szájából ki- 
vonni. 
Nem egy ebnek kurta a neve. 

Ball. 93. 
Ne tarts ebet, ha kenyérhajad 

nincs. 
Ne tarts ebet, ha konyhád nincs. 
Ne tarts ebet, ha korpád sincs. 

Ball. 93. 
Nosza eb után komondor. 
Nyalakodik mint az eb. 
Nyújtózik mint az eb a pozdorján. 
Ott az ebed, a pap rétjén. A 
kutya ott tartózkodik, a hol 



PÉLDABESZÉDEK ÉS KÖZMONDÁSOK SORA 



49 



valamit ehetik. A rétre nem 
sokat szoktak hordani, ugyan 
azért a kutyát ottan hiába ke- 
resed. E közmondással tehát 
akkor él az ember, ha valamit 
állítani hall, a minek hitelt 
adni nem tud és körülbelül 
ann3dt tesz, mint: „azt másnak 
mondjad, a ki hiszi" én oly ke- 
véssé hiszem, mint hogy a kutya 
a réten tartózkodik. Ball. 92. 
Ragadozó, mint a kapzsi eb. 



Siet, mint a talpa-égett eb. 
Süveges asszony ebszokás. 
Szereti, mint az eb a gereben- 

nyalást. 
Szereti, mint eb a macskát. 
Több ebnek neve fari. Ball. 93. 
Ugy néz rá, mint az ebre. 
Úgy sétál, mint a kunok ebe a 

homokon. Szirmay, Adagia. 
Vess az ebnek, csórja farkát. 

Ball. 93. 



Hermán Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse. 



A SZÓSZEDET EREDETE 

És 

BEOSZTÁSA 



A SZÓSZEDET BEOSZTÁSA. 

A szószedet, mint már érintettem, nem y,szólár'^, nem 
szavak gyűjteménye, a melyek betűrendet követnek és 
egy vagy több nyelven a szónak, csupán csak a szorosan 
vett egyenlő értékét adják. 

A szószedet fogalomköröket igyekszik felkarolni, e ^ ís^ök""" 
köröket részlet és összefüggés szerint meghatározni és a 
fogalomkörön belül betűrendben könnyen hozzáférhetővé 
tenni. A szószedet második része a szómutató, a mely 
minden egyes szónak helyét így jelentését is megmondja 
annak, a ki keresi. 

A magyarázatokra és tudományos meghatározásokra 
a lehetőségig gondot fordítottam. 

A forrásokat véve, elsősorban állanak az eredeti ^ ^^rr/sok, 

' gyújtok. 

gyűjtések, a melyeket számos utamon magam végeztem, 
úgy a Királyhágón inneni, mint a túli részen. A szorosab- 
ban vett erdélyi részben, régi meghitt és ragaszkodó 
emberem, néhai Plngur Gyula és négy tanítványa, ú. m.: 
József Mihály (Rava, Udvarhelym.), József János (Firtos- 
váralja, Udvarhelym.), Kovács Lajos (Gyergyószentmiklós) 
és WaGxNer János (Csík-Ghimes és később a Királyhágón 
innenre jőve : Csongrádon) gyűjtött ; ezek a Csángók közé 
is benyomulva, igen lényegesen hozzájárultak a szószedet 
anyagához. Punglr maga számos kiírást is végezett. 

Nagyon is érthető, hogy mindezek a nép szájáról 
való közvetlen gyűjtések, nem nyújthattak elégséges anyagot, 
a melyből a fogalomkörök megalkothatok lettek volna, 
mert a feladatnak megvannak a maga nehézségei, melyek 
a megbízható elemek ritkaságában, az utánjárás ezer 
akadályában gyökereznek. Magam is csak egy ember 
voltam, a kinek a szószedésen kívül, az ősfoglalkozás 



54 HERMÁN OTTÓ 

történetén túl, még egész tárgyi és értelmi szövevényt 
kellett szétfejtenem és áttekinthető rendbe hoznom. Be is 
láttam — elég korán, hogy a feladat — és csak majdan — a 
nagy munka nagy felosztásával, nemzedékekre való kiterjesz- 
tést értve, volna elérhető; de emberileg tökéletesen már 
akkor sem, mert az ősfoglalkozások részben átalakuló- 
ban, részben teljes elhanyatlásban vannak, a mi na- 
gyon érezhetően reáhat a nyelvre, éppen legsajátosabb 
részében. 

Irodalmi Folyamoduom kellett tehát a meglevő, részben gazdag 

és becses nyelvforrásokhoz, a melyekben nem oly czél- 
zattal gyűltek ugyan a szavak, mint a mely engem ser- 
kentett munkásságra, de a czél mégis a nyelv gyarapítása, 
a történeti és népies elemek biztosítása volt, így bevált. 

Szótárak. Sok és bccscs anyagot, melynek történeti értéke van, 

nyújtott a SzAMOTA-ZoLNAi-féle „Oklevél Szótár"; ezt az 
anyagot lényegesen gyarapították az igen buzgó Takáts 
Sándor levéltári kiírásai, a melyeket a legnagyobb liberali- 
tással rendelkezésemre bocsátott. Ebben az irányban sok 
becses adalékot nyújtott a sohasem nyugvó Tagányi Károly 
és leghívebb, ragaszkodó emberem, az oly szomorú véget 
ért Horváth Ignácz is. Ilyen úton jutottam az országos 
levéltár sok becses anyagához. Bő forrásul és sok magya- 
rázattal szolgáltak régi szótáraink és régi irataink is. 
így a szótárak közül : Szenczi Molnár Albert 1621 ; 
Páriz-Pápai 1708; Páriz-PApai-Bod 1767; Márton József 
1803. A szószedetek közül: a Beszterczei szószedet, mely a 
XV. századból való; az ugyanebből a századból való 
Schlaegli szójegíjzék ; Szikszai Fabricius Balázs lo90-iki 
szójegyzéke, az ősrégi Verantius Faustüs: Dictionarium 
pentaglossum (kiadva 1834) ; és egyike a legrégiebbeknek, 
a „Lexicon Joaniüs M urmeln^\ in quo Latina rerum vocabula 
in suos digesta classes cum Germanica et Hungarica inter- 
pretatione 1533. Editio Szamota, 1896 

A dolog természeténél fogva, főforrást alkotott a két 
tájszótár, ú. m. : az 1838-iki „Magyar tájszótár, kiadta a 
Magyar Tudós Társaság" és ennek Szinnyey József gon- 
dozta új, bő kiadása, mely a Magyar Nyelvőr gyüjtelékeit 
beolvasztotta. Ezeket az ősforrásból, a M. Nyelvőrből 



A SZÓSZEDET BEOSZTÁSA 55 

vettem át. Újabbkori szótárirodalmunkra egyetlen meg- 
jegyzést kell tennem, hogy nem fektet kellő súlyt a ter- 
mészetrajziak pontos meghatározására, pedig ismétlem, ha 
valamiben, úgy ebben nyilatkoznék meg a haladás. 

A szószedet derekát azonban megalkották azok a ki- segítők, 
írások, a melyek hatalmas és virágzó nyelvészeti folyó- 
irataink : a „Magyar Nyelvőr'', máig 40 kiaknázott évfolyama 
— és a „Magyar Nyelv'' máig 9 évfolyama — nyújtottak, 
a melyeknek kiírását, szerény díj ellenében, a ma már 
doktor Lambrecht Kálmán, önkéntesen elvállalta és telje- 
sítette, a mely munkáért természetesen a felelősség is 
terheli. A nyolczvanadik életév küszöbére érve, még sok 
feladattal szemben állva, a szószedet kegyes olvasói elnézők 
lesznek, ha erre szükség volna, ezt kérem és reménylem is. 
Tisztán érzem, hogy az emberit megtettem. A kiket mint 
kiválóbb segítőtársaimat még megnevezni kedves köteles- 
ségem, ezek a következők ; Schenk Jakab adjunktus, sok 
kiírásért és eredeti gyűjtésért is ; Kupa Árpád, ezer szóért 
és ezer útbaigazításért, de leginkább mégis ragaszkodásáért, 
mely egyformán hű maradt a Kunpuszta perzselő verő- 
fényén és a legkegyetlenebb síksági förgetegben. 

A két legjellemzőbb, azért legfőbb terület pásztor- 
ságára nézve kedvezett a szerencse. A Hortobágy ra vonat- 
kozólag hálával tartozom Kovács József, Debreczen nemes 
városa polgármesterének, Zoltai Lajos, múzeumi őrnek, 
ennek sok más, becses adalékért is ; legújabban Túri 
Mészáros IsTvÁNnak, ki nagyon alapos kutatást végzett s 
egyrészét kéziratban engedte át. Bugacz-Monostorra, illetőleg 
Kecskemétre nézve nagy hálára kötelezett néhai Kada Elek, 
a város nagyérdemű polgármestere, ki igazán forró sze- 
retettel viseltetett a népies foglalkozások iránt és sokat 
mentett meg a feledéstől. 

Ezen a helyen lerovom tartozásomat egy elköltözött 
barátom Bessenyei Széll Farkas iránt is, ki rajongó híve 
volt mindennek, a mi magyar és a mi népies; neki 
köszönhettem azt a szép és fontos okmányt, mely az „Elő- 
tanulmány" 378—385. oldalán olvasható és a „Nádudvari 
rend" czímet viseli. Az okmány származása ott mint néhai 
Hentaller LAJostól való van adva, pedig Széll Farkas 



56 



HERMÁN OTTÓ 



ajándéka. A helyreigazítást megfogadtam és íme teljesítet- 
tem. A két halott már régen megbékült. 

Evvel azt hiszem, nem részletesen ugyan, de főbb 
vonásaiban adva van az anyag eredete; adható tehát a 
csoportosítás és rendje is. 

AZ ŐSFOGLALKOZÁSOK SZÓSZEDETÉNEK 
SORRENDJE. 

A szószedet 14 szakaszra és ebben 78 czímre oszlik ; 
hozzájárul még I— IIL függelék. A sorrend tehát így alakul : 



I. A ház és tája. 

1. A ház és tája. 

2. Járóművek és részek. 

3. Fogat és szerszám. 

4. Debreczeni lófogatok. 

5. Debreczeni lószerszám. 

6. Debreczeni kocsi és igás- 
szekér. 

7. Lóhajtás. 

8. Debreczeni taliga. 

II. A ház és szérűje. 

9. Eke. 

10. Iga és befogás. 

11. Ökörfogat és hajtás. 

12. Hangelemek. 

13. Rovás és mérték. 

14. Vágószerszám. 

15. Kasza, sarló. 

16. Ironga 

17. Hangszer. 

III. Pásztorszervezet. 

18. Pásztorszervezet. 

19. Pásztortanya. 



20. Eszköz, ruha. 

21. Ostor. 

22. Pásztorkonyha. 

23. Tűzhely. 

24. Edény. 

IV. A jószág. 

25. Jószág. 

26. Szín. 

27. Hangok. 

28. Coitus. 

29. Betegség. 

V. A föld. 

30. A föld, a nyíl. 

31. Kút és a kopolya. 

VI. A ló. 

32. Ló szótára. 

33. Ló szőre. 

34. Bélyege. 

35. Lónevek. 



A SZÓSZEDET SORRENDJE 



57 



VII. Szarvasmarha. 

36. Szarvasmarha szótára. 

37. Tej és termékei. 

38. Szarvasmarha szőre. 

39. Szarvállások. 

40. Szarvasmarha nevek. 

41. Bivaly. 

VIII. A juh. 

42. A juh szótára. 

43. Juh szőre. 

44. Juh nevek. 

45. Füljegyek. 
45/a Juhtej termékei. 

46. Juh hangelemei. 

47. Kecske. 

IX. A disznó. 

48. Disznó szótára. 

49. Disznó szőre. 

50. Disznó nevek. 

51. Disznó kergető. 

52. Disznó hívása. 

53. Disznó mondókák. 

X. Szamár és öszvér. 

54. Szamár ós öszvér szótára. 

55. Szamár szőre. 

56. Szamár neve. 

57. Szamárról, vegyes. 

XI. Élősdiek. 

58. A lónál. 

59. Szarvasmarhánál. 



60. Juhnál. 

61. Disznónál. 

62. Kutyánál. 

XII. A kutya. 

63. A kutya szótára. 

64. A kutya szőre. 

65. A kutya szólása. 

66. Kutya szólítás. 

67. Puli. 

68. Pumi. 

69. Kutyanevek. 

XIII. A macska. 

70. Macskanevek. 

XIV. Ismeret. 

71. Pásztorcsillagászat. 

72. Tájékozódás. 

73. Pásztor időjárás és idő- 
jóslás. 

74. Pásztor állattan. 

75. Pásztor madártan. 

76. Madár névrendszer. 

77. Fa és bokor ismeret. 

78. Pásztor füvészet. 

I. FÜGGELÉK : 

Tót anyag. 

II. FÜGGELÉK: 

Oláh anyag. 

III. FÜGGELÉK: 
Halászat. 



58 HERMÁN OTTÓ: A SZÓSZEDET SORRENDJE 

Mielőtt, hogy a szószedet kifejtéséhez hozzáfognék, 
néhány szóval jellemeznem kell a három függeléket, mely 
a szószedetet bezárja. 

Az első függelék jobbadán azt a tót anyagot adja, a 
melyet a buzgó Lányi Béla Liptó megyében szerzett, a 
mely élénken mutatja a magyar hatást a tót ösfoglalkozás 
körében is. Ez nem a sokszorosan felhánytorgatott magya- 
rosításnak következménye, mely nincs is, hanem teljesen 
önkénytes dolog: a tetszés kifolyása. 

A második függelék adja az ösfoglalkozás oláh anyagát, 
azt, a melynek magyar eredete kétségtelen. A forrás dr. Mol- 
DovÁN Gergely kolozsvári egyetemi tanár megállapításaiból 
van merítve, tehát oly férfiútól származik, a ki az erdély- 
részi oláhságnak véréből eredt, annak legalaposabb ismerője 
és legpártatlanabb méltatója. Hogy miért fektetek én e 
függelékre kiváló súlyt, az onnan van, mert teljesen meg- 
bizonyosodtam abban, hogy az oláhságnak a rómaiaktól 
való származtatása tévedés, melynek tudományos értéke 
nem lehet. A legvégsőbb levont tanulság az, hogy az 
oláhok a Balkánon ma is élő vlach — pXa/oC — elemnek 
ivadékaiy melyek a múltban majdnem kizárólag juhászok 
voltak és elterjedésök a magyar részekben arra vezethető 
vissza, hogy Magyarországon a pásztor sohasem volt 
jobbágy, hanem szabadon költözködött oda, a hol téresebb 
és jobb legelőre talált, a mint ezt Petrovay György alapos 
felfogása — „Századok" 1911, 8. füzet, 623. lap — bizonyítja. 
Teljesen kétségtelen, hogy p>.ax, Ylach, Walach és oláh 
egy és ugyanaz és a latin elemek Ratzel tételére vezet- 
hetők vissza, a rum un névvel együtt. 

És semmi kétség, hogy az oláh a magyar szabad 
költözködéstől vett lendületet elterjedésére. Ennek történeti 
kifejtése az egész mű záradéka leszen, nagyrészben készen 
is van. 

A harmadik függelék lehető teljességben adja a halászat 
mesterszótárának pótlékát, a melynek anyaga „A magyar 
halászat könyve" megjelenése óta (1887) felgyűlt, úgy, 
hogy a halászat mesterszótára a kor színvonalán áU. 



RÖVIDÍTÉSEK ES JELEK. 

A = SZILY KÁLMÁN. 

O = Chernél István. 

* = Hermán Ottó. 

* = PuNGUR Gyula. 
c = tót : cs: 

= tót : ó. 

Arany Tsz. == Arany János: Toldi szerelme. 1879. 

b. = bivaly. 

Ball. = Ballagi Mór : Új teljes magyar és német szótár, Budapest 

1881, 1857, 1867, 1872 és példabeszédek stb. Szarvas, 1850. 
B. Sz. D. = Baróti Szabó Dávid : Kisded szótár. Kassa, 1792. 
Békessy == Békessy László : A sertéstenyésztés vezérelvei, gazdák 

részére. 1871. 
Bszsz. = A beszterczei szószedet. Latin-magyar nyelvemlék a XV. 

századból. Kiadta Finály Henrik. Budapest, 1892. 
B. Zs. = BÁTKY Zsigmond: A halászó keszegfalvi ember. (A magy. 

Nemzeti Múzeum népr. oszt. Értesítője. 1893. 1 — 2. ftiz. p. 3.) 
Cihac = CiHAc: „Dictionaire d'etymologie dacoroumaine." Frankfurt, 

1870—1879. 
Com. Jan. = Amos Comenius : Janua Linguae Latináé. Kolozs- 
vár, 1673. 
CsK. = Csanád és Kál falu egyezsége a közös határgyepú felől. 

1628. M. Gazd! tört. Szemle IV. 2. 1897. 
Cz. F. = CzuczoR Gergely és Fogarassy János : A magyar nyelv 

szótára. Pest, 1862—1874. 
Debrivt. Széli Farkas = Debreczen város jegyzőkönyveiből, Széll 

Farkas kijegyzései. Nyelvtud. Közlemények XXIV. 337—345. 

Megjelent a M. Nyelvőrben és az Oklevél szótárban is. 



60 HERMÁN OTTÓ 

Dely = Dely Mátyás és József : Gyakorlati s elméleti sertés tenyész- 
tés. Pest, 1867. 
Dorner = Dorner Béla levelei. 
Dudás = Dudás Lajos polgárm. Zentán, in litt. 
E.Q. =Ei8ENMAYER SÁNDOR és GöBEL Celestin: Állatgyógyászat. Pest, 1867. 

E. 1. = EcBEDi István : A nomád pásztor enyhelyek a Hortobágyi 

pusztán. 1913. stb. 
Englb. = Engelbrecht Károly : A szarvasmarha. Pest, 1872. 

F. = Földi János : Természeti história a Linné systemája szerint. 1801. 
H. A. = Herrmann Antal : Adalékok a rováshoz. Ethnographia 

XV. 3. 4. 1904. 

H. I. = Halász Ignácz kiírásai. 

Hazai Okm. = Hazai okmánytár. I — VIII. Győr, Budapest, 1865, 1891. 

H. O. M. H. K. = Hermán Ottó : A magyar halászat könyve. 1887. 

Jánosy = Jánosy Gusztáv: Megszabadított Jeruzsálem. 1874. 

j. = juh. 

je. = jelek. 

jk. = jegyzőkönyv debreczeni, kiskunfélegyházai stb. 

Jk. J. = Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának 
eredményei. III. 2. rész : A balatonmelléki lakosság néprajza. 1902. 

k. = kecske. 

kk. = közkeletű. 

Kkfélegyh. = Kiskunfélegyháza. 

KI. = Különlenyomat. 

Kol. és Óv. = KoLOzsvÁRY és Óváry : Magyar Jogtörténeti emlékek. 
A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye. Buda- 
pest, 1885. 

K. pü. levt. = Közös pénzügyi levéltár (főleg Takáts Sándor adatai). 

Kr. V. Kreszn, = Kresznerics Ferencz: Magyar Szótár. Budán, 1831. 

Kriza = Kriza János : Vadrózsák. Székely népköltési gyűjtemény. 
Kolozsvár, 1863. 

Kupa = Kupa Árpád in litt. 

Lipp. P. Kert = Lippai János : Pozsonyi Kert. 1664 — 1667. 

Lz. = Lázár István : Alsófejérmegye magyar népe. Nagyenyed, 1896. 

m. = megye. 

M. = Malonyay Dezső tárczaczikkei. Bud. Hirl. 



RÖVIDÍTÉSEK ÉS JKLEK 61 

M. A. = SzENCzi Molnár Albert: Dictionariumhungarico-latinum. 1621. 
M. Qazd. tört. Sz. = Magyar Gazdaságtörténeti Szemle I. 1894. 
M. J. = MÁRTON József: Magyar német és Német magyar szókönyv. 1803. 
MNy. = Magyar Nyelv. Szerkeszti Szily Kálmán és Gombocz Zoltán. 

I— IX. 1905 óta. 
M. ó. = Madarassy László : „Nomád pásztorkodás a kecskeméti 

pusztaságon" 1912. 
Magyar Szó = napilap 1904, 143. sz. „Hogyan ismerjük meg a 

magyar lovat?" 
Misk. V. Miskolczi = Franzius. Miskolczi : Egy jeles vadkert. 1769. 
Moldován = Moldován Gergely dr. : Alsófehérvármegye román népe. 

Nagyenyed, 1899. 
Mon. == Monostory Károly: A sertéstenyésztés alapvonalai. Bpest, 1897. 
Mtsz. = Magyar Tájszótár. Budapest, 1892. 

Műnk. = Munkácsi Bernát dolgozatai az Ethnographia 1901 — 1905. köt. 
nn. = Nem népies. 
Nyr. = Magyar Nyelvőr. Szerk. Szarvas Gábor, Simonyi Zsigmond. 

I. stb. Ny. 3 : 43 = 3-ik kötet 43-ik oldal. 
NytSz. = M. Nyelvtörténeti Szótár. 1890—1893. 
NyK. = Nyelvtudományi Közlemények. 
ö. = ökör. 

Oklsz. = SzAMOTA — Zolnai Magyar Oklevélszótár. 
Orsz. Ivt. = Országos levéltár. 
Orsz. Ivt. d. = Országos levéltár, diplomatica. 
Pb. = példabeszéd. 
P. Gy. = PuNGüR Gyula. 

PP. = Páriz-Pápai Ferencz : Dictionarium latino-hungaricum. 1708. 
PPBod. = Pariz-Pápai Bod. Cibinii. 1767. 
Préw. Tib. == Przewalszkij Reisen in Tibet. 1834. 
R. P. = II. Rákóczy Ferencz : Instructio pro spectabili ac generoso 

Stephano Kálmánczai, universarum fiscalitatum Maramarosiensium 

praefecto. M. Gazd. t. Szemle. IV. 2. 1897. 
RMNy. = Bégi Magyar Nyelvemlékek (Döbrentei G.) Buda, 1838 — 

1840, a M. Ny. Sz. és Oki. Sz.-ból idézve. 
RMK. = Bégi Magyar Költők Tára (SzHíASy Áron) 1877. I— V., a 

M. Ny. Sz.-ból idézve. 



62 HERMÁN OTTÓ: RÖVIDÍTÉSEK ÉS JELEK 

Réthy = Réthy Lábzló dr. : Az oláh nyelv és nemzet megalakulása. 
Nagybecskerek, 1890. 

Schl. sz. j. = A schlágli magyar szójegyzék a XV-ik sz. elsó negyedé- 
ből. Kiadta Szamota István. Budapest, 1894. 

Sch. = ScHENK Jakab gyűjtése. 

S. I. = SÁNDOR István. Sokféle XII. darab, Bécsben, 1808. 

Simics = SiMics Károly : Kirgiz pásztorlakások. Ethnogr. Ért. 1903. 

Sz. D. = Baróti Szabó Dávid 1. B. Sz. D. 

Sz. P. B. = SziKszAi Fabriczius Balázs latin-magyar szójegyzéke, 
1590. Közzétette Melich János. 1906. 

Sz. K. = Szabó Károly (forrás az illető helyen). 

Szt. és Sztripszky = Sztripszky Hiador : Adatok Erdély őshalászatá- 
hoz. Ethnogr. Ért. 1903. 6. és czikk a Pesti Hírlapban. 

Sz. Z. = Szamota és Zolnai : Magyar Oklevélszótár. Z. Oki. Sz. 

t. = tehén. 

Tolnay = Wolstein Amadeus János fordítása Tolnay Sándortól. 1786. 

T. M. = TuRi Mészáros István czikkei, Magyar Nyelv. VIII. köt. 1912. 

T. M. I. = TuRi Mészáros István kéziratai. Nyelvtud. Társ. irat- 
tára. 1914. 

T. S. ^= Takáts Sándor kiírásai. 

Tseh. Márton = Ts. M. Lovakat orvosló könyv. Pest, 1797. 

Tsz. = Magyar Táj szótár. Kiadta a Magyar Tudós Társaság. 
Budán, 1838. 

TTK. = Természettudományi Közlöny ; megindította Szily Kálmán. 
1872. 

üjfalvy = Carl v. Ujfalvy, Florenz. Zentralbl. für Anthropologie. 
IX. 2. 105. 

"ütsz. = Új tájszótár, Szinnyei JózsEEPtől. 

TTrb. et Conscrpt. == Urbaria et Consciptiones. Orsz. Levt. 

Vadr. = Kriza : Vadrózsák 1. Kriza alatt. 

Vámb. M. e. = Vámbéry Ármin : A magyarok eredete. Budapest, 1882. 

Ver. = Verantius Faustüs : Dictionarium pentaglossum. 1595. (1834.) 

Z. L. = Zoltai Lajos : A Hortobágy-Debreczen. 1911. és levelek. 

Zl. = Zlamál Vilmos : Barmászat stb. Pest, 1861. 



A SZ08ZEDET 

HÁROM FÜGGELÉKKEL 



A szószf:det. 



I. A HÁZ ÉS TÁJA. 
A ház és tája. 

* Ablak — Ver. 35. — Fenestra, 
dalmát: Prozor, Oblok. 

* Ablak-homlok — Székelyf., 
Ütsz. I. 3. — az ablakmélyedés 
felső ívezete. * Szemöldök. 

* Ablak-szem — Sopron m. 
Répcze m., Palóczság, Deésakna, 
Eszék vid., Ütsz. I. 3. — az 
ablak üvegtáblája. *Ez nem az ősi 
forma, mert ez, üveg helyett, a 
„lantorna^, a hólyag volt. A lám- 
páson is ez volt üveg helyett ; 
akad még ma is, 1. Lantorna. 

* Ablak-tányér — Udvarhely., 
Ütsz. I. 3. — ablaktábla. 

* Ablak-tölgy — Csik m. : Gyer- 
gyó-Remete., Ütsz. I. 4. — az 
ablak oldalfája. 

Abora, abara, aborha — Tsz. 
szerint — széna- v. takarmány- 
tartó és védőalkotmány, mely 4 
vastag karóból v. faoszlopból és 
följebb V. lejjebb csúsztatható 
könnyű födélből áll. Szláv ere- 
detű. Ószl. óbora = sepimentum. 
Nyr. 27 : 344. — Beregszász. Nyr. 
27 : 95. Négy földbeásott oszlopon 
emelhető-sülyeszthető háztető. — 
Szatmár. Ua. Nyr. 24:431. 

Hermán Ottó: A magyar pásztorok nyelv 



Ágas — Csúza, Baranya m. — 
az oszlop, ha felül nem is kétágú, 
pl. kerítéságas, kapuágas. *Már 
a szó — ágas, maga mondja, 
hogy a meghatározás téves. Nyr. 
18:46. 

♦ Aggaték — 1. Zala és Vasm. 

— fogas. „Vedd le az aggatékról 
a szűrömet", „Akaszd fel a sip- 
kámat az aggatékra". — 2. Gömör 
m. — fogadott gyermek. 

Ágos — Győr és Veszprém, m., 

— kétfelé ágazó fa, a mire a szín 
hullató gerendája van rátéve. Nyr. 
35 : 433. 

SAgyfa— Székelyf., Ütsz. I. 13. 

— a szarvazatban az épület tetejét 
összefoglaló fa. 

Ajtó — Ver. 38. — Fores, 
olasz : Porta, német : Thür, dal- 
mát: Vrata. *Ez a tót kapu, az 
ajtó: Dvere. 

Ajtó-fejfa — Palóczság., Ütsz. 
I. 21. — ajtófélfa. 

* Ajtófélfa — kk. — az ajtó 
két oszlopoldala. Az ajtót meg- 
alkotja a két ajtófélfa, a szemöl- 
dökfa és a küszöb, együttvéve 
keret, a melybe a tulajdonképpeni 
ajtó illesztve van. 

kincse. 5 



Ajtóragasztó 



66 



Butka 



Ajtóragasztó — 1. ajtófélfa. 

Ajtó-retecz — Felső-Somogy. 
Maróth puszta., Ütsz. I. 21. — 
ajtózár * kulcs nélkül. 

S Ajtószár- fa — Őrség, Vas m.. 
Csúza, Baranya m., Ütsz. I. 21. 

— ajtófélfa. 

*Ajtó szemöldöke — Maros- 
vásárhely vidéke — az ajtókeret 
felső része. 

* Ajtupelhe-lik — Őrség. Vas 
m.. Ütsz. I. 21. — kulcslyuk. 
(*A „pelhe" nyilván pléh =blech, 
sokszorosan a zár neve.) 

Akna — Dunántúl., Ütsz. I. 
23. — kémény. 

* Állás — Háromszék m.. Ütsz. I. 
33. — a csűr földje fölött a két 
gerendafára csinált széna- v. ga- 
bonatartó hely, csürpadlás. Palócz- 
ság : fészer. Nyr. 22 : 480. 

* Állásfa — Málnás. Háromszék., 

— a csúrfődje felső, padlásrészé- 
nek belső felén elhelyezett víz- 
szintes gerendák, melyekre kévés 
gabonát raknak. — Vö. csúrfődje. 

Angor — Hétfalu. Brassó m., 

— mészárszék. *Nyilvána peczér 
területe, az Anger, Schindanger, 
szász réven jutott a magyarba. 
Nyr. 21 : 144. 

Anyaágas — Szabolcs m., — 
czuláp, szuláp, czulák. Nyr. 17 : 414. 

í Árnyék — Háromszék m.. Ütsz. 
I. 54. — félszer, szín. 

*Árnyókalja — Málnás, Három- 
szék m., — a csúr fedett, de el 
nem zárt része. (Vö. Csúr.) Itt 
vannak elhelyezve, beállítva, fel- 
aggatva vagy hiú gerendáira (pad- 



lás g.) felrakva a gazdasági esz- 
közök. Ma: szekérszín. 

* Azsag — Székelyföld — sütő- 
kemenczét tisztogató eszköz, pe- 
metefűből vagy kukoricza hantjá- 
ból való. 

Banya-kemencze — Somogy 
m., Mtsz. I. 98. — sárral tapasz- 
tott parasztkemencze, boglya- 
kemencze. 

Boglya — Szúrnyeg, Zemplén 
m., Mtsz. I. 149. — boglyaalakú 
sárkemencze. 

Boldog-anya — Heves m. 
Karancs vid., Gömör m., Mtsz. I. 
156. — a mestergerendát tartó 
faoszlop a parasztházakban. 

íBordój, bordi — Moldovai 
csángók. Mtsz. I. 163. — = bor- 
dély : hitvány kunyhó, viskó, putri. 

í Bordély — Székelyf., Mtsz; 
I. 163. — hitvány kunyhó, viskó, 
putri. 

*Boronafa, úsztatott — Lz. — 
faházépítésre, a fából való fala- 
zat be van „vájkolva", boronálva. 

Botló — Kis-Kún-Halas. Mtsz. 
I. 173. — a kapunyílás közepén 
levő vastag czövek, a melyre be- 
csukáskor a kapuszárnyak sarkát 
fölteszik. 

* Búbos kemencze — Lz. — 
kény érsütőkemencze . 

Butik, budik — Dunántúl. 
Mtsz.I. 202. — kis kunyhó.* Idegen, 
nyilván a butique, mely katona- 
soron jutott a nyelvbe. 

* Butka — Abauj m. — Bútka 
— Rozsnyó. — Butyka — Szőny. 



Bukkfa-tégla 



67 



Csőrkapu 



Győr m., Mtsz. I. 202. - bódé. 
*A német Bude. 

í Bükkfa-tégla — Málnás, Há- 
romszék — bükkdeszkából vágott 
téfflaalakú darabok. Régente evvel 
fedték a tetőt. 

Bütü — Székelység — vége 
valaminek, pl. házbtitü. Nyr. 
2 : 426. 

* Cselesznek — Pográny és 
vid. Nyitra m., Mtsz. I. 297. — 
kémen eze eleje, szája környéke. 

*Csemp, csempe, esempely — 
Székelyf., Udvarhelym., Három- 
szék m., Csík m.. Moldvai csáng., 
Mtsz. I. 284. — kályha. 

* Csempe: kályha. — Sz. D., 
Kr. 81 : 33., Mtsz. I. 284. — kályha- 
cserép. 

* Csepegés — Székelyf., Mtsz. 
I. 288. — ház-eresz. „Maradj a 
csepegés alatt, ott nem ér az eső". 

* Csepegő — Debreczen., Mtsz. 

1. 288. — 1. házeresz csurgója ; 

2. ereszalja, hová a víz lecsurog. 

Csereklye — Orbán B., A Szé- 
kelyföld. — létrát pótló ágas fa. 
3:85. Nyr. 37:90. 

*Cserény — Lz. — vesszőből 
font, tapasztott boltozat a búbos 
kemencze fölött. — Csöreny -^ 
Baranya m., Kis-Kún-Halas., Kecs- 
kemét : konyhaajtón levő vessző- 
félajtó. Mtsz. 1 : 295. ; — Göcsej : 
léczajtó. Mtsz. 1:295.; 1. Verőcze 
és vö. Mtsz. L, 294—295. 

» Cserép — Ver. 118. — dal- 
mát : Csryp. *Tót crep. 



í Cserepes — Selye, Maros- 
torda m., — kályha. Részei: 
1. ftitő, 2. kályha, 3. kályha fa, 
4. Ponk, 5. tűzhely, 6. katlan 
szája, 7. puczok kő, 8. gócz láb, 
9. kémény. Vö. kemencze mege és 
Mtsz. I. 296. 

* Cseresznek, cseresznyék — 

Gömör m.. Heves m., Mtsz. I. 
297. — kemencze füstfogója, nyi- 
tott kürtője. 

* Csorgató — Balatonmell., Mtsz. 
I. 347. — házeresz csorgója. 

íCsornok — tornácz. Székely 
szó. Tsz. 76. 

*Cső, csü — Rimaszombat., 
Mtsz. I. 351. — kemencze sütője. 
„Tedd a csúbe a pecsenyét, haggy 
süjjön meg. *Ez a német Rőre, 
az újkori takaréktűzhely tartozéka 
és sokszorosan Rérnyi vagy Rér. 

*Csurgaté — Veszprém m., 
Mtsz. I. 347. — házeresz csurgója. 

* CsüUik (== csűr-lik, csűr-lyuk) 
— Karancs vid., Mtsz. 1. 377. — csűr. 

íCsűr — Málnás, Háromszék 
m. — Részei : Arnyékalja (ma 
szekérszín). Odor, Csűrfődje, Is- 
tálló, Disznópajta. A ház udva- 
rán áll. 

*Csür agya — Málnás, Három- 
szék m., — a hijunak az ülőn 
felüli része. „Az ülőn fejel van 
a csűr agya." 

í Csűrfődje — Málnás — a 
csűr szérűje. 

* Csűrkapu — Málnás, Három- 
szék m., — a csűr csűrfődjének 
mellső oldalán levő nagykapu. Vö. 
csiírfödje kapuja, csűr, csűrfődje. 

5* 



Cuchya 

*Cuchya— Ver. 108. — Tugurium. 
Német : Paurnhauss, dalmát: Cser- 
ga. * Kunyhó. A Cuchya emlékeztet 
a szláv konyhára, mely Kuchina. 

*Czépus — Málnásfürdő — 
a tűzhely földbe vert falába. Ebben 

czépusszeg. 

*Czikó — Baranya m., Szla- 
vónia., Mtsz. I. 234. — kuczkó, 
sut, kemencze mögé, kemencze. 
S Szlavónia, Mtsz. 1. 234. — ke- 
mencze. 

Czímzés — M. Zalaapáti — 
a koszorúgerenda alatt, a ház két 
oldalán, téglából rakva. * Vájjon 
nem Gesimse-e? 

*Czövek (Zeuvek) — Ver. 25. 

— Cuneus. 

Czuláp — Patóháza, Szabolcs 
m. — sasfa, ágas. Nyr. 19 : 333. 
Túrkeve : fa- vagy téglából rakott 
oszlop. Nyr. 3:229. A tót: stlp 
= oszlop. 

Czüjek — Somogy — czövek. 
Nyr. 2:375. 

* Deák-sövény — Tisza-Dob. 
Mtsz. I. 388. — vesszőből vagy 
nádból, fonás nélkül készült kerí- 
tés, melynek alsó vége a földbe 
van ásva s a közepe táján meg 
van korczolva. 

Diák-lésza — Barkóság — 
függélyes fonású kerítés. * Nyilván 
egy a tiszadobi Deák-sövénnyel, 
1. azt. Nyr. 32:521. 

Dikó — Rimaszombat, Gömör 
m. — az ólban készült fekvő- 
hely a kocsis számára. *Szalma- 
fonatú. Nvr. 22:383. 



Eszterha 

Dufart, dúfart — kapualja. 

— (Tsz.) Német durchfahrtból. 
Nyr. 24 : 159. 

* Duzzogó — Hódmező-Vásár- 
hely. Mtsz. I 446. — kemencze 
padkája. 

* Eblak — Győrvid., Nyr. 5 : 522., 
Ütsz. I. 3. — ablak. 

Előte — Bihar — a boglya- 
kemenczének sárból tapasztott 
ajtaja. *Vö. Tévő. Nyr. 4:44. 

* Épség — Csík m., Háromszék 
m. — épület. 

í Eresz — Kemenesalja — ház 
fedele, héja. Csíkszék : pitvar, 
csarnok. Gömör, Székelyföld : ház 
fedeléhez való ragasztók. Tolna 
m. : folyosó, házfedél kiálló része. 
Tsz. 109. 

*Erez — Kézdi-szék., Tsz. 109. 

— a lakóház pitvara. — *Erez 
hibásan van adva, mert a szé- 
kelyek Eresznek mondják. 

i Erkély — Ver. 76. — Per- 
gula. Olasz: Altana. Ném. : Erker. 

Eskája, rétya — Baranya m. 
Tud. Gyűjt. 1826.— létra. * Nyil- 
ván a Scalaból : eskola, rétya 
= létra, a német Leiter. Nyr. 
34 : 483. 

Espély — Tsz. — faszeg, a 
mellyel a sátor ponyváit össze- 
foglalják. Német speil : stábchen- 
ből* Osztrákul Speidl. Nyr. 24: 100. 

* Eszterha — Mtsz. 515 — 516. 

— 1. háztető, 2. eresz, 3. eresz- 
alja. Tótul : sztrecha. Változatait 
lásd a Mtsz. 1. 515. *Pápa vidéke 

— házeresz, mely a gátőrt fedi. 



Eszterha-alja 



69 



Gádor 



í Eszterha-alja — Komárom., 
Mtsz. I. 516. — ereszalja. 

Eszterja — Balatonmellék — 
házeresz, a fedélnek a falból elől 
s hátul kiálló része. Hullató 
(Kemenesalja). Tsz. 112. Tótul: 
sztrecha. 

Észtem — Rábaköz — gát 
az árvíz ellen. Nyr. 3 : 280. 

*Fal — Ver. 73. ^ Faries. 

* Fecskesár — Berzencze, So- 
mogy. — házépítő anyag : agyag, 
szalmával jól összetaposva. Igazán 
a füsti fecskétől eltanulva, ugyan- 
így a Hajdúságon is. 

SFélodru — Székelj^., Tsz. 
119. — p. 0. olyan csűr, melynek 
csak egyik felébe — odorba — 
lehet gabonát rakni ; másik felében 
istálló van. 

* Félszer — Kemenesalja., Tsz. 
119. — szín, kocsitartó épület. 

*Fergentyü — Szüágyság — 
fakilincs, fazár. 

* Fészer — Baranyám. — szin. 
Kecskemét, Tsz. 121. Fészerszín, 
színalja. 

Fogas — Bölön. Háromszék m. 
— zsámoly, melynek deszkalap- 
jába függőlegesen egy-két arasznyi 
vesszők vannak erősítve. A juhok- 
nak való szénát teszik belé, hogy 
az istállóban el ne gazolódjék. 
Nyr. 34 : 104. 

* Fordító — Kis-Kúnság. Deb- 
reczen, Bodrogköz, Székelyföld, 
Erdély., Mtsz. L 620. — fakilincs. 

* Forgó-karika — Heves m., 
Mtsz. I. 622. — érczkarika. 



♦ Fölső-küszöb — Csúza, Ba- 
ranya m., Mtsz. I. 634. — szem- 
öldökfa. 

»Förgölő — Székelység. Nyr. 
31:114. és 34:107. — pajta 
ajtaján levő fahorog, faretesz. 

$Füke — Baranya m.. Tsz. 

— vakablak. 

Fül-ajtó — Nyikó, Udvarhely 
m. — helyesebben hül-ajtó. Lécz- 
ből van készítve s istállókra al- 
kalmazzák (pinczékre is), hogy a 
friss levegő bemehessen, nehogy 
az állatok meg fül jen eh. L. Verőcze 
is. Nyr. 17:32 és 86. 

♦ Fülke — Gömör m., Tsz. — 
parasztházaknál kemencze mel- 
lett gyömbérnek stb. szánt hely. 

íFürgetü — Őrség., Tsz. 131. 

— ajtó-sasra közepénél fogva 
szegezett kis fa, melynek akár- 
melyik végével be lehet az ajtót 
zárni. A retesz és kelencs másféle 
zárok. * Helyesen: betámasztó. 

♦Fütö — Selye, Maros-Torda 
m. — pléhkemencze a cserepes 
és a fal között. Vö. cserepes. 

* Újkori. 

♦ Gabona-ház — Ver. 42. — 
Granarium. Dalmát : Hambar. 

* Magyarul Hombár. 

íGádér-fa (= gádorfa) — Rép- 
cze mell., Sopron m., Mtsz. I. 
666. — földre fektetett gerenda, 
mely a tomáczot az udvartól el- 
választja. 

♦ Gádor, gádor, gátőr — Du- 
nántúl, Pográny és vid., Nyitra 



Ganéj helye 



70 



Gusba 



m., Beret, Abauj m., Mtsz. L 

— ereszalja, tornácz, folyosó. 
*Pinczetorka. 

* Ganéj helye — Ver. 101. — 
Sterquüinum. Német: Mistgrube. 
Dalmát : Gnoischye. 

Garággya — Bihar — trágyá- 
ból s szalmából összehordott felöl 
magas kerítés. Nyr. 4 : 44. 

* Gát — lésza, sövény. Barkó 
szó. Tsz. 135. 

* Gátőr — Pápa vidéke, Tsz. 
135. — az a része a lakásnak, 
mely az udvarra nyúló eszterha 
alatt szárazon áll. 

*Géber — Lz. — a német 
Giebeltől. L. Vértelek. 

*Geráda — Debreczen, Mtsz. I. 
677. — eresz, tornácz. 

Géréndü — Őrség — gerenda. 
Nyr. 2:374. 

* Gerezd — Kezdi szék. Tsz. 
137. — faépület borona végeinek 
egymásba rovatása, az épületek 
szegletein. 

Gicza : házfödésre való apró 
zsupp, kettős zsupp. Tsz. I. 695. 

— Szent-Gál, Veszprém m., Nyr. 
3 : 89. — háztetőt fedő zsúp. 
„Házat giczázni." 

Giozázni — Szent-Gál, Vesz- 
prém m., Nyr. 3 : 89. — „házat 
g." Vö. Gicza. 

Gicza-zsupp ^— M.-Zalaapáti 

— a kontyos tető gerinczén. 



* Góczal 
kelyf.. Tsz. 138. 



tüzelőhely. Szé- 



SGócz alja — Pest-alja, Ke- 
mencze alja. Székely szó. Tsz. 
138. Selye, Maros-Torda m., — 
a góczláb kályha alatti része. Vö. 
Cserepes. 

*Góez láb — Selye, Maros- 
Torda m. — a kályha oszlopa 
fából faragva. Vö. Cserepes. 

*Gog — kemencze. — Innen 
gog-mege, gog-alja, másutt pest- 
mege, pest-alja. „Ülj be a pest 
alá", másutt „agog alá". Székely 
szavak. Tsz. 138. 

*Góré — 1. kukoriczatartó 
hely. 2. Szőlő- vagy kukoricza- 
pásztor kunyhója. Balaton mel- 
léke. — Négy magas oszlopon 
álló menedékhely, benne hálnak. 
Kállay gyújt. — Gunyhó, halász- 
góré, halászkunyhó, kaliba. Pa- 
lóczság. — Szőlő-, dinnye- és 
kukoriczacsősznek földből vagy 
fából épitett vigyázóhelye. Szeged, 
Kecskemét, Tsz. 139. 

Góró — Orosztony, Zala m. — 
kukoriczaszárító, magas, léczes 
pajta. Vö. Góré. Nyr. 24:384. 

Göböríteni — Balaton, Tud. 
Gyújt. 1839. — hevenyében össze- 
tákolni egy kis épületet. Nyr. 
34 : 484. 

S Grádics — Ver. 94. — Scala, 
Laiter. 

Gudu — Nagyajta, Háromszék 
m. — földbeásott vályucska vagy 
gödröcske, itató tyúkok számára. 
Nyr. 34 : 104. 

í Gusba — olyan fa, melyre 
tűzre járó üstöt szoktak akasz- 



Gúzsba 

tani. — Székelyi'., Csíkszék, Tsz. 
144. L. gúzsba. 

í Gúzsba — Lóvész, Csík m. — 
üsttartó. Részei : guzsbafa, ebből 
kinyulik a gúzsba karja, végére 
van illesztve a guzsbavas; felső 
éle rovátkolt. Ideakasztják az 
üstöt, sarokfa. A közepén levő 
furadékban áll a guzsbafa. — 
Gúzsba — Csík megye, Gyergyó- 
ban — koUát. Tsz. 145. L. Gusba. 

*Gyaka — a szalmafedelet le- 
csíptető karó. Innen gyakázni. — 
Székelyf. Szénaboglyán átjáró 
pózna. Szúrom gyak. Székely 
szó stb. Tsz. 146. 

íGyámol — (yamol), karó. — 
Ver. 101. Statumen. Német : Pfal, 
Rabstack. Dalmát : Kolacz taklya. 
— Ver. 40. — Fulcrum. PPBod. 
támasztó. 

* Hágcsó — kertek * kerítéséhez 
alkalmazott lépcső. — Székelyf., 
Baranya m.. Tsz. 151. 

*Hágszé — padlás. — Baranya 
m.. Tsz. 151. 

í Hajlék — Ver. 104. — Ta- 
beruaculum, Német : Hütte. 

Háska — Csepreg — kerítés, 
palánk. Tsz. háskó. Nyr. 2 : 372. 

»Háskó — hágcsó. — Balaton- 
mellék. Lásd az egész czikket a 
Tájszótár 157. lapján. 

S Határ — Ver. 1 19. — Dalmát : 
Kőtár. Jelenben : nagy határ 
trágya is = összehordott tr. 



n Hilajtó 

• Ház — Ver. 30. — Domus. 
Olasz : Casa, német : Haus, dal- 
mát : Kuchya, *kuca. — Ház — 
szoba. — Barkó szó, Palóczság, 
Tsz. 157. Székelyföldön is : pl. 
ódalház = mellékszoba. Ház — 
Málnás, Háromszék m. — Részei : 
tüzelő, sütőkemencze, kürtő, raj- 
tája (létra), ágy, asztal, pad, tu- 
lipános láda, pohárszék, kemencze, 
ajtó (belső ajtó), levélajtó (rács- 
ajtó : félajtónyi magas). Egyetlen 
ajtó vezet be a liázba (ereszbe), 
kőtségkamara, kicsi ház, nagy 
ház, főtés. 

S Ház bütüje — Székelyf., 
Mtsz. I. 209. — ház vége. 

$ Házikó — Ver. — Casa. — 
Ház — Casa — Haus, Hixa 
(dalmát). *Chiza, tót. 

* Ház-szarvazat — a zsindely e- 
zetlen szarufák az épület tetejére 
felállítva. — Székely szó. Tsz. 158. 

*Hí, híj — a padlás fölötti 
üresség. — Vas m. — Híj — 
padlás. — Marczalmellék, Pápa, 
Tsz. 161, 162. 

Hidlás — Tokaj — deszka- 
padló az istállóban. Nyr. 19 : 383. 
L. Híd. — Hidlás — Abauj m. 
— Istállópadló. Nyr. 33:22. 

*Hiju — Málnás, Háromszék 
m., — padlás. Az ereszből (vö. 
ház) a tüzelő mellett jobbfelől álló 
rajtáim, (létrán) megy fel az em- 
ber egy nagy, széles téglaalakú 
nyíláson át a hijuba. A nyílás fel- 
es lenyíló ajtaja : lappancs. Hiju- 
ban gabonát tartanak, 

*Hilajtó — Lz. — L. Verőcze. 



Hiugerendázat 



72 



Kaloda 



* Hiugerendázat — Lz. — 

szaru-, rak- vagy horgasfák ösz- 
szessége. 

Hórdó-rájtoja — Szászfalu, Há- 
romszék m. — gabonahordáskor 
használt szekéroldal. Nyr. 36 : 326. 

* Hűi-ajtó — Székelyf., Mtsz. 
I. 562. — pitvar, istálló, pincze 
külső léczajtója. L. Verőcze. 

Iskája — Baranya-Szent-Lő- 
rincz — létra, hágcsó. * Nyilván 
a latin : scala. Nyr. 17 : 335 és 
2 : 237. 

Isparáez — a lajtorjákat a 
szirthez erősítő támasz. Német : 
SpreizeUl. Nyr. 24:252. 

í Istálló — Ver. 18. — Caula. 
Német : Schafstall. 

*Istáló — Málnás, Háromszék 
m. — A csűr szélső szakasza 
szarvasmarhák és juhok számára. 
Padlását gyermekkarvastagságú, 
fiatal fenyőszálak képezik : perje, 
istállóperje maguk a fenyőszálak : 
perjefák. Az istálló padlásürege 
istálló odva. 

*Istáló odva — Málnás, Há- 
romszék m., a csűr istálló szaka- 
szának padlása. 

*Istálóperje — Málnás, Há- 
romszék m., — a csűr istállójá- 
nak padlásgerendái. Gyermekkar- 
vastagságú fiatal fenyőszálak. Vö. 
perje, csűr, istálló. 

í Járompácza — Málnás, Há- 
romszék m., vö. odor járom páczáj a. 
Vö. odor. 

Mászol (yazlo) — Ver. 81. — 
Praesepium. Dalmát : Yaszlo. 



Jazoly — Kolozsvár, glossz. 
1577. — praesepe. TJ Nyr. 36:261. 

Jazoly karó — Kolozsv. glossz. 
1577. — vacerra. Cc.a Nyr. 36 : 261. 

Kabala — Almás, Háromszék 
m, — a csempekemencze felső 
része, mely egy farámán nyug- 
szik. Nyr. 36 : 326. 

íKájha — csempe helyett ke- 
menczének való cserép. Székelyf., 
Tsz. 184. 

* Kakasülő — Általánosan — 
a szaru-, rak- vagy horgasfákat 
az összeérés alatt erősítő ke- 
resztfa. Sokszorosan tyúkok alvó- 
helye. 

*Kakó — egy szeggel meg- 
szegzett s a csűr farának zsúpjába 
beléakasztott (leszorító) rúd v. 
pózna. — Székelyf., Tsz. 185. 

* Kaláka — (vendégséggel ösz- 
szekötött társas, tömeges segítség. 
Van arató, szénagyűjtő, fahordó, 
fonó stb. kaláka). — Lásd a Tsz. 
185. Székelyföld. Van házépítő 
kaláka is : ettől megkülönbözte- 
tendő az a segítség, melyet Gyer- 
gyóban az elégett gazdának a köz- 
ségbeliek, a házának rögtönös 
felépítésére anyag- és kézimunka- 
adásban élelmezés nélkül nyúj- 
tanak. 

* Kaliba — kunyhó. Kaliba — 
tőr ; kalibába esni : tőrbe csalni. 
Székelyf., *tulajdonképen^aíi6a= 
baj, „sok galibát csinálni" stb. 
Tót. Tsz. 186. 

* Kaloda — ház fedelét szorító 
kettős fa. — Balatonmellék. — 
Szeggel összeszegzett s a csűr 



Kályha 



73 



Kemencze 



tetején keresztül ve tett két rúd. 
Székelyf., Tsz. 187. — Káloda 

— 1. a szalmatetőt átfogó kettős 
lécz. Balaton. 2. Ekeló, az eké- 
nek kétágú csVisztatófája. Szé- 
kelyf. 3. A méhkas alsó deszka- 
keremetje. Háromszék. 4. bognár- 
múszó. 5. Bödönhajón. Tsz. I. 1026. 

* Kályha — csempe, kemencze. 

— Székely szó. *A németnél 
Eacheln, Kachelofen. Tsz. 187. 

* Kályha-fa — Selye, Maros- 
Torda m. — a cserepesnek az a 
fából készült rámája, a melyen 
a kályha össze van rakva. 

Kandi — kíváncsi ; orrozat nagy 
ólon, a melyben takarmányt tarta- 
nak. Nvr. 12 : 527. 



Kapu — Ver. 80. 



Porta. 



*Kapubábány — kapugyámoló- 
fa, vastag dúcz, melyhez a kapu 
szárnyai erősíttetnek. „Búcsút vett 
a kapúbábányától. — Pápa vid. 
Tsz. 192. * Általánosan : a kapu- 
félfától. 

Kapubábony — Kapubálvány, 
kapufa, kapufélfa, kapulábfel, 
kapuzába, kapuzábé — a kapu 
oldalfája. 

S Kapubálvány (Thorsáule). Szé- 
kelyf. Vö. kapubábány. Tsz. 192. 

* Kapufa — Ver. 110. — Valvae. 
*Torsaule. 



Kapufélfa 

kapuzábé. 



1. kapubálvány. 



* Kapulábfél — kapuláb, kapu- 
fa (Thorsáule). — Székelyf., Tsz. 
192. 



» Kapuzába — kapuláb. Szé- 
kelyf., Tsz. 192. 

* Kapuzábé — kapubálvány. 
Székelyf., Tsz. 192. 

íKaró — Ver. 109. — Vallus; 
ein Pfahl. Ver. 73. — Palus. 

* Karócska — Ver. 75. — Pa- 
xillus. 

* Károgó — Tyúkod — a ház 
ormán álló formás fa, a melyet 
a varjak szeretnek; ott kárognak. 

*Kas — Ver. 119. — dalmát: 
kos. 

* Katlan — üst- v. rézfazék 
helye. Balaton m., Tsz. 195. 

« Katlan száda — szája. Szé- 
kelyf., Tsz. 195. 

« Katlan szája — Selye, Maros- 
Torda m. — a katlan nyílása a 
katlan falán. 

* Katlantámasztó — allgemei- 
ner Nothnagel. Győrm. Tsz. 195. 

Katroc — Devecser, Baranya — 
ketrec. Nyr. 18 : 479. 

Kemence pofája — Mátra- 
vidék — a kemencze szája. Nyr. 
24 : 431. 

* Kemencze — Málnás, Három- 
szék m. — Részei: kemenczéfán 
nyugszik a felső rész: csempe- 
kemencze (cserépkemencze) ; ke- 
menrzelábT'd van erősítve a ke- 
menczefa, alsó vége, a pes faijába 
nyúlik a puczok, pócz, melyre a 
kemencze tüzelőfa végét támaszt- 
ják; puczoklik, mint a pestalja, 
ez is kő- V. földből van rakva, 
jól megtapasztva és meszelve; 
sod (sut) a kemencze fején túl. 



Kemenczefej 



74 



Kuczorgó 



Ver. 15, 119. — Caminus. Dalmát: 
Kamenicza. Ver. 38. Fornax. Né- 
met: Ofen, dalmát: Feech. *Magy. 
Pest. 

* Kemenczefej — a kemencze 
azon része, merről a tűz ég; ezzel 
átellenben hátul kemenczeláb az 
a fa vagy vas, a mely kályhák 
alá tétetik, káholy- v. kemenczefa. 
Székelyf., Tsz. 200. A Tájszótár 
e helyen zavarosan szól! 

« Kemencze mege — Selye, 
Maros-Torda m. — a cserepes 
(1. 0.) háta és a fal között levő 
keskeny köz. 

* Kemény — padka a kályha 
mellett. Sziget vidéke, Baranya, 
Tsz. 200. 

í Kémény — Ver. 49. — Infu- 
mibuhim. Dalmát: Dimnya. — Ké- 
mény — Lóvész, Csík m. — szikla- 
kövekből összerakott tűzhely. Mel- 
lette áll a gúzsba. Vö. guzsha. 
A kémény felett drót van ki- 
feszítve, melyre üstöt akasztanak. 
*Újkori. 

* Kendőszeg — Málnás, Három- 
szék m. — Régente ezen voltak 
elhelyezve a szép kendők, boká- 
lyok, tányérok, kalánok. Ma már 
nyoma sincs. *Ma fogas. 

Kerékjászol — Győr m. — 
szénatartó az istállóban. Nyr. 
3 : 427. 

* Kertelés — Lz. — a házról, 
ha cserény- v. sövényfonatú. 

* Kertelt vessző — moldvai 
csángók — fonott vessző. Nyr. 
31 : 84. 

Kértsas — Szászfalu, Három- 



szék — kerítés oszlopa. Nyr. 
36 : 327. 

*Ketrecz — 1. istálló s csűr 
előtt polyvát, kostot tartó hely. 
2. Tyúkok ólja, Székelyf. Baromfi- 
hizlaló. Balaton mell.. Tsz. 204. 

í Kicsi ház — Málnás, Három- 
szék m. — a rendes lakószoba. 
Vö. nagyház, ház. 

*Kollát — Vacsárcsi, Csík m. 
— szolgafa. Részei : kollátfa (guzs- 
bafa), kolldt karja (gúzsba karja), 
kollátvas (guzsbavas), czövek v. 
sarokczövek : sarokfa. 

Kolodába — M.-Zalaapáti — 
szokás agyagfalat verni. 

*Kolyiba — kaliba — Barkó 
szó. Tsz. 211. 

* Konyha — Ver. 25. — Culina. 
Olasz: Cucina, német: Kuchel, 
dalmát: Kuhinya. 

* Kölyök — zavarnak, fazárnak 
belső része. — Palóczság, Tsz. 119. 

* Kötött szalmafedél — álta- 
lános — ha egész zsúpokat rak- 
nak, illetőleg kötnek a hiúgeren- 
dázatra. 

SKőtségkamara — Málnás, Há- 
romszék m. — éléskamra. *Az 
elköltenivalóról. Vö. ház. 

*Kuczik — kemencze oldala a 
tűzhelynél, puszik. — Bodrogköz, 
Szatmár vid., Tsz. 122. 

*Kuczk6 — a kályha melletti 
szeglet. Sopron. — Kuczik, sut, 
zug : angulus. Tolna m., Tsz. 122. 

í Kuczorgó — törpe ház, mely- 
ben fel sem állliatni. — Kállay 
gyűjt. Tsz. 122. 



Kudar 

*Kudar — kemencze v. kályha 
öble. Kemenesalja, Tsz. 123. 

* Kuszkó — kályha mellett való 
szeglet. Kemenesalja. — Kuszlik, 
kuczik, sutton, sarok, zugoly, szor- 
dék. Balaton mell., Tsz. 227—228. 

* Kuszlik — kuczkó, kályha- 
zug. Marczalmell., Tsz. 228. 

$ Küszöbláb — Székelyi., Mtsz. 
I. 1268. — 1. ajtófélfa. 

Lfábbítófej — Székelyf., Kriza 

— a lábbítók hátulsó végei ebbe 
illesztvék. Nyr. 1 : 281. 

«Lábitó — Székelység, Nyr. 
31 : 115. — létra. Xyr. 34 : 107., 
Sárköz, Nyr. 32 : 462., Csúza, Ba- 
ranya m., Nyr. 18:478., Mohács, 
Nyr. 27 : 111., Dunántúl, Nyr. 
5 : 228., Lozsád, Hunyad m., Nyr. 
22 : 336., Rétfalu, Szlavónia, Nyr. 
34 : 487. — Lábító — Borsod m. — 
A vásárra járó emberek a szekér 
baloldalára egy hosszú rudat köt- 
nek, hogy arra ráléphessenek, 
mikor a szekérre akarnak ülni v. 
arról le akarnak szállni. Nyr. 
18:515. 

Lábtó — Beregszász — létra. 
Rétolya — uo. — ma: betúát- 
vetés. „Lajtorja". Abaúj m., Nyr. 
36:431. 

Lajmó — Bacsfa, Csallóköz — 
talpas létra egy szál fenyőből. 
Nyr. 16:92. 

Lajtárja — Szőkefalva, Kis- 
Küküllő m. — létra, lajtorja. Nyr. 
14 : 47. 

Lajtergya — Felső-Somogy — 
lajtorja. Nyr. 10 : 190. Fejér m. 

— létra, Nvr. 10 : 187. 



75 Leétra 

Lajtergya. — Szepezd, Zala m. 
— „Hun van a lajtergya?" „Itt 
van azisztérgya alatt." Házeresz, 
Nyr. 17 : 190. Dobronak, Hetes — 
létra, Nyr. 15 : 190. 

Lajtergya — Tolna m. — létra. 
Nyr. 6:323. 

Lajtorgya, lajtergya — Sze- 
pez ', Zala m. — lajtorja. Nyr. 
17 : 236. 

Lajtorja, létra — lojtra. Újszl. : 
leiter, szerb : lotra, lengy. : létra, 
rutén : l'itra, lytra, iujtra, ófn. : 
leitara, litv. : leitere, Nyr. 16 : 20. 
*Ver. 94. Scala. Német : Leiter. 

*Lantorja — ablak hólyagból 
az oláhoknál. Erdélyi szó. *A 
német Laterne, a latin Laterna. 
Tsz. 233. 

Lantorna — Ver. 54. Laterna ; 
olasz : Lanterna, ném. : Latern ; 
dalmát; Szvichnicza. *A hólyag 
is, a mely az üveget pótolta, 
„lantorna" volt. 

*Lappan«s — házból a pinczébe 
szolgáló felemelhető ajtó, vagy a 
madárfogó (lecsapódó) ajtaja. Szé- 
ikelyf.. Tsz. 234. — Lappancs — 
Málnás, Háromszék m. — a hijuba 
vezető nyílás csapóajtaja. 

Láptó — Tisza-Dada — létra. 
Nyr. 27 : 45. 

Leb — Háromszék m. — a ke- 
mencze hőlevegője. A nyári hő- 
ségben látható léglebegés is lehy 
melyben néha délibáb is játszik. 
Nyr. 2 : 523. 

Leétra — Szilágy m. — létra. 
Nvr. 6 : 473. 



Lésza 

Lésza — Mátyusföld — a pő- 
zsövény srallérja. Nyr. 20 : 326. 

*Lészás kert — felül befedett 
sövénykert. Székelyf., Tsz. 240. 

Létarja — Szolnok-Doboka m. 

— létra. „A létarja elbillent s el- 
estem. « Nyr. 10:239. 

Létorja — Derczen, Bereg m. 

— létra. Nyr. 20 : 432. 

* Levélajtó — félajtó, verőcze. 
Székelyf., Tsz. 240. 

Leveles kapu — sok helyen — 
léczkapu, kerített udvarba szol- 
gáló. 

Lézső — M.-Zalaapáti — tűz- 
fal a ház ormán, 1. Vértelek. 

Lobba ía — Dunántúl. — A 
mezei munkások a kis gyerekeket 
lepedőben kecskelábakra függesz- 
tik, hogy alugyék. *A lepedő így 
ringó bölcső. Nyr. 16 : 239. 

* Macska — Szürnyeg, Zemplén 
m., Mtsz. I. 1377. — a tűzhelyen 
az a vas, melyre a fát rakják. 

*Macskafa — Székelyf. ; Há- 
romszék m., Mtsz. I. 1377. — 
szarufákat összefoglaló fa, kakas- 
ülő. 

*Majerpank — Lz. — a felső 
gerendakeret = koszorú. Megvan 
az alföldi szélmalomnál is. * Nyil- 
ván a „Mauerbank". 

* Major — Ver. 81. — Praedium. 

* Majorház — Selye, Maros- 
Torda m. — juhászok hajléka ; 
ágasok közé foglalva; deszkafal- 
ból, szalmafedéllel. A székelyföld 
juhászainál a sajtkészítő kunyhó. 



76 Odo 

egyben a bács — itt major v. 
majoros — hálóhelye. 

íMak — Bánffy-Hunyad, Mtsz. 
I. 1387. — régi szabású fakulcs- 
nak három kiálló foga, melyet a 
vaskulcsnál tollnak neveznek. Vö. 
Nyr. 12:380. 

Makk — Tsz. peterke alatt — az 
épület boronafáj a végének, be- 
véséssel készült makkja, mely a 
kivésett fába szolgál. Nyr. 13 : 91. 

Makkos karika — Patakfalva, 
Udvarhely m. ^ vaskarika, a 
melylyel a megrepedt kaszanyelet 
összefoglalják. Nyr. 34 : 105. 

* Mally — kemencze malylya 
= kemencze oldala, belől. Tisza- 
mente. Tsz. 249. 

* Mestergerenda — a padlás 
gerendái alatt keresztbe húzott, 
erősítő gerenda. Székelyf. Tsz. 
259. Országosan használva. 

*Mór — szalmás sárból rakott 
fal, fecske-rakás. — Kemenesalja ; 
Sopron m. Tsz. 261. 

* Nagy ház — Málnás, Három- 
szék m. — fogadószoba = 
*„tiszta szoba", vö. kicsi ház, ház. 

*Nyoszolyó — szalmából fonott 
ágy, lésza. — Balatonmell.,* vö. 
Dikó., Tsz. 271. 

Odal — Göcsej — lajtorját, 
lábtót is jelent ; t, i. a szekér 
fogas oldalát lajtorja gyanánt is 
használják. Lajtorját rendesen 
réturhanak nevezik. Nyr. 12 : 47. 

*Odo — udu, odv, odu. Szé- 
kelyf., Tsz. 273. 



Odor 



77 



Pemetefa 



» Odor — odu : mellékosztály a 
csűrben stb. — Székelyi., Tsz. 273. 

*Odor — Málnás — csűr zárt 
szakasza, melynek csak a csűr 
födje felőli oldala van szabadon 
hagyva. 

* Odor fája — Málnás — az 
Odort a csúrfödtől elválasztó ge- 
rendázat. 

*Odor fala — Málnás, Három- 
szék m. — vö. odor, odor fája. 

SOdor járompáczája — Málnás, 
Háromszék m. — az odor falát 
(fáját) és búzatartó fát összekötő 
ágas, vö. járompácza, odor. 

*Ó1 — istálló. — Barkó szó. — 
Ormánság, Palóczság., Tsz. 274. 

SOlló — szelementartó fa. Ba- 
latonmell., Tsz. 274. Lásd uo. 
ollóba venni. 

*Orrozat — pitvar, eresz, er- 
kély. — Sz. D., Ksz. 62:21. 

Ostoru — Székelység — létrát 
pótló ágas fa* = ösztörú. Nyr. 
5 : 424. 

* Oszlop — Ver. 78 Püa. Dal- 
mát: Sztuulp. Német: Seul. *Tót: 
stlp. 

Osztom — Orbán B. Székely- 
föld — létrát pótló ágasfa. Erdő- 
kön használják. Rákos tájékán : 
osztom. Köpeczen : perjyelág. Tor- 
ján : cserekje. Siklódon : csáklya. 
Vö. Ösztörú. Nyr. 37 : 93. 

Ottszorú — Sárköz — létra. 
L. Osztorú. Vö. Ösztörú. Nyr. 
32 : 463. 

* Ösztörú — Alföld — köcsögök 
szárítására, leölt állatok bontására 



szolgáló ágasfa, sokszor erős ka- 
rón vízszintesen álló kerék. 

ípaczok — rövid fácskák, me- 
lyeket a szarufák végéhez szegez- 
nek, hogy a házfedél horpadtabb 
legyen. Bodrogköz (* homályos). 
Tsz. 281. 

*Pad — Heves m.. Dinnyéshát 

— padlás, hiu. lA Tsz. 280-ik 
lapján, nem világos. 

*Fadika — padocska ; alacsony 
túzhely. — Baranya m., Tsz. 281. 

Padimentom-kövecske — Czeg- 
lédi Istv. : n. Rákóczi Gy. stb. 
1661 = kavics padló. Nyr. 30 : 326. 

* Padka — Lz. — a búbos 
kemencze alapja. 

* Padlás — Ver. 120. — dal- 
mát : Pod. *Tót: Pojd. 

í Pad-szék — Ver. 94. — 
Scabellum. Német : Banckle. 

» Pajta — (paita), csűr (cheür) 

— Ver. 72. — Palearium. Olasz : 
Pagliavo. Dalmát : Poyata. 

Pajta — Lz. — istálló. Hét- 
falú : istálló. Nyr. 3 : 373. Orbán 
B. : istálló. Nyr. 37 : 93. 

Parizáta — Patóháza, Szatmár 
m., — recze, léczkerítés. Nyr. 
19 : 379. 

* Pártázat — Balatonmell. = 
kályha karimája. Tsz. 286. 

*Patics — Altalános — hasí- 
tott husáng, mely a tapasztott 
falú háznak belső vázát adja. 

*Peraetefa — Bodrogköz — 
sütőkemenczét tisztogató szalma- 
seprő. Tsz. 290. 



Pemeteg 



78 



Póznakankó 



í Pemeteg — Csíkszék — fára 
kötött szalmatekercs, melylyel a 
sütőkemenczét kiseprik. Tsz. 290. 

Pelvás — Fúr, Komárom m. — 
pajta, a pelyva, polyvától. Nyr. 

18 : 528. 

*Pemet — Pápa vidéke, Ba- 
ranya — sütőkemencze tisztogató- 
eszköz. 

íPelyvakutyó — Vas m., Mar- 
czalmell. — a pajtákhoz ragasz- 
tatni szokott ólforma rekesz, hová 
a pelyvát töltik s tartják. Tsz. 290. 

SPereje — Székelyf. — az 
istálló felső padlása, melyen a 
széna áll. Tsz. 292. 

*Perenge — a fedelén keresz- 
tül vetett két, egymással össze- 
szegzett rúd. — Székelyföld. 
Kállay gyújt.. Tsz. 187. Perentél uo. 

Perje — Székelyf. — 1. Az istálló 
felső padlása karóból vagy vessző- 
ből csinálva. — 2. A csúrben az 
állás is perjé-nek neveztetik. Tsz. 
292. — * Málnás, Háromszék m., 
vö. Istállóperje. — *A pásztor- 
fúvészetben egy fú neve : Poa. 

*Perjefák — Málnás, Három- 
szék — az Istállóperje (1. o.), fia- 
tal fenyőszálak. 

SPernyeszteni — bepernyesz- 
teni — Balatonmell. — Pápa 
vid. — gizzel-gazzal befúteni. 
Tsz. 293. 

íPest — Tsz. Székelyf. — 
sut tüzelőhely háta; = kemencze, 
de magában nem használják, csak 
összetételekben : pest mellett, pest 
alatt, pest megett. Tsz. 293—294. 



— Lásd a Tájszótárban Peskedni, 
pest alja kezdetú czikkeket is. 

Pincze — általánosan — a ház- 
nak a földbe ásott része. 

» Pincze — Ver. 18. — Cel- 
larium ; dalm. : Pivnicze. Német : 
Keller. Oláh : Ptyemnicze. 

íPitar — konyha — Csallóköz. 
Tsz. 299. — Székelyföldön is. 

*Pitár — Lz. — a ház köze- 
pén, nyári konyha is. 

* Pitvar — Ver. 112. — Vesti- 
hulum. Vö. Pitar. 

* Póczik v. polczik — Vas m., 
Győr m.. Pápa vid.. Tsz. — leg- 
inkább sárból csinált s a házak, 
vagy kályha előtt levő ülés. 
Tsz. 301. 

Póklya — Öri-Szent-Péter — 
fenyőfából hasogatott léczecskék. 
Gyertya helyett égetik. A póklya- 
tartó fel-letolható czifra állvány, 
vége vasból, a melybe a léczecskét 
erősítik. Nyr. 34 : 221. *= fáklya. 

í Polyva-kutyó — Vas m., Tsz. 

— polyvatartó fészer. Tsz. 302. 

*Ponczik — Gyalu, Kolozs m., 

Nyr. 31: 115. — a túzhely része, 
hova a fát támasztják. 

íPonk — Selye, Maros-Torda 
m. — tüzelőfa végének fel- 
póczolására szolgál. Vö. puczok, 
majorház. 

* Pózna — Balatonmell. — 
szalmaházat s kazalt lenyomtató 
sudara s fa. Tsz. 305. 



* Póznakankó 



szalmafedeles 



Puczik 



79 



Reteszfő 



épületnek farán, fenn a hegyzési- 
nél levő pózna, zavaros. Székelyf., 
Tsz. 185: Kakó. 

í Puczik — Gyalu, Kolozs m. 
Nyr. 31:115. — Kuczkó. 

♦ Puczik V. poczik, puczok, pu- 
czik, puczuk. — Székelyf., Tsz. 
Ülőhely a sutban, kemencze mege 
stb. — „A várat s arany midalliá- 
kat nem a puczikban keresik !" — 
Székely közmondás. Tsz. 308. 

♦ Puczok — Hatod, Háromszék 
m. — tűzhely az Esztena ajtó- 
hoz közel álló sarokban, pázsintos 
földből verve. 

♦ Puczok kő — Selye, Maros- 
Torda m. — a katlan szája előtti 
póez, sár, kő v. téglából. Erre 
támasztják a tüzelőfa végét. Vö. 
cserepes. 

♦ Putri: huruba, földben kiásott 
hajlék, kutya. Sz. D., Ksz. 63 : 19. 
*A huruba nyilván a tót hrob = sír. 

Rács — Kömörő — lajtorja- 
alakú készülék, melyben szénát 
tartanak a jászol fölött. Nyr. 
12 : 564. 

Rag aj ja — Kis-Kun-Halas — 
a ház padlásának az a része, hol 
a tető a falat éri. Nyr. 15 : 380. 

♦ Rag alja — Balatonmell. — 
a padlásnak a koszorúfák mellett 
levő alacsonyabb része. Tsz. 310. 
— Dombóvár, Tolna m., a tető 
és padlásalkotta lapszög. Nyr. 
25 : 192. 

S Rajtája — Málnás, Háromszék 
m. — létra. Az ereszből a lap- 
pancson át a hijuba vezet, vö. 
lajtorja. 



Raj tója — Hajdú, Szovát — 
létra, vö. lajtorja. Nyr. 26 : 189. 

Rajtója — Szászfalu — lajtorja. 
Nyr. 36:326. 

♦ Rakni — Ver. 102. — Struere, 
Olasz: edificare. Német: Bauen = 
építeni. 

Rakócza — Barkóság — istálló- 
beli polcz. Nyr. 32 : 524. 

Ramasz — Tatrangi csángók, 
Erdély — úgy nevezik egy levá- 
gott faderéknak mintegy 90 cm 
hosszú darabokba ródalt részeit, 
melyek aztán felhasogattatnak ka- 
zalfákká. Nyr. 2 : 523. 

Rámpa — Vág - Királyfalva, 
Nyitra vid. palócz — korlát az át- 
járóknál. Nyr. 33 : 466. *=Rampe. 

♦ Rázott szalmafedél — Lz. — 
ha a szalmát villával rakják a 
hiugerendázatra. 

♦ Rekesz — rekesztek — Ke- 
menesalja — ól, záradék. Tsz. 
313. 

Rendfa-ház — Somogy, Zalám., 
nyűg. rész. — Az a farakás, me- 
lyet a gazdák télen át szép rend- 
ben összeraknak, hogy nyáron át 
jól megszáradva, annál alkalma- 
sabb legyen a tüzelésre. — Kk., 
Félegyháza — vasúti munkások 
így nevezik a kunyhóalakba ra- 
kott keményfát. Nyr. 25 : 187. 

♦ Retesz — Ver. 68. — Obex. 
Német : Riegel, Schloss. Dalmát : 
Zavor. * Magyar: závár. 

Reteszfő — Székelység — 
függő lakat. Nyr. 2:471. 



Rétlya 



80 



Sorogja 



Rétlya — Mátravidék — létra. 
Nyr. 22:335. 

Rétlya — Szarvas-Gede, Job- 
bágyi, Szurdok-Püspöki, Csecse, 
Apcz, Ecseg, Nógrád m. — létra. 
Nyr. 33:301. 

Rétoja — Zselyk, Besztercze 
m. — létra. Nyr. 18 : 576. 

Rétolya — 1. Lábtó. 

Réttya — Sellye, Somogy m. 
— létra. Nyr. 26 : 48. 

Rétyá, rétlá — Ipolyság, Hont 
m. — létra. Nyr. 19:94. 

Rudas — Túrkeve — a pet- 
renczékből rakott kis boglya, me- 
lyet rúdra szedve visznek a nagy 
boglyához. Nyr. 3 : 229. 

S Sarok — Ver. 80. — Fostis. 
Német: Tliürpíbst = ajtósarok. 

íSarokfa — Lóvész, Csík m., 
közepén kivájt korong, melyben 
a guzsbafa áll, vö. gúzsba. 

íSas — a kert deszkáit meg- 
erősítő oszlopok; továbbá az ajtó 
és ablak oldaloszlopai. Székelyi., 
Tsz. 325. — Sopron m. — „az 
a karika, a kibe a zablak akasz- 
tóját teszik". Nyr. 6:373. 

*Sasfa — Lz. — a sövényház 
szegleteit, ajtó és ablak nyílásait 
alkotó gerendázat. 

Sasuka — Hetes, Zala m. — 
az ajtó vaskapcsának az a kis 
karikája, a melyen a lakat karját 
húzzák át. Somogyban : Sasolm, 
Szlávban : Zastava (== összekötte- 
tés). Nyr. 19:576. 

* Sátor — Szt.-György völgye — 
ponyva-sátorfa. — Pápa vid. — 



a mire a ponyvát terítik. Tsz. 325. 

— *Ver. 106. — Tentorium. Dal- 
mát : Sátor. Német : Zeit. — Sátor, 
s különösen sátorfa országosan 
használt kifejezés. „Elhordta a 
sátorfát". *„ Felszedte a sátorfá- 
ját" = elment. 

* Sátoroskodni — Hajdúság — 
hízelkedni; alkalmasint a pulyka- 
kakas sátrozásától véve. 

SSeráglya — Marczalmell. — 
vesszőből font cserény, ajtó- 
nak használják. L. verőcze. Tsz. 
327. 

*Sikárlaiii — Székelyf. — mi- 
kor a házat megtapasztják, s 
ennek repedékeit azután híg sár- 
ral bekenik: ez asikárlás. Tsz. 329. 
Sikárló : marhaganéj, lúgzott ha- 
muból s agyagból készült híg 
kenedék ; továbbá híg sár a si- 
kárlásra ; uo., sikárló, a ki siká- 
rol. Uo. 

*Silák — Székelyf. — gyenge 
tűzvilág estve lefekvés után a 
házban. Silákolni uo. — csak alig 
tüzelni, * máshol: pislá.:olni. Tsz. 
329, 330 

Skárpa v. kárpa — Abauj m. 

— kőkerítés. Nyr. 33 : 24. 

*Sod — tűz melletti kormos 
fal. Tsz. 332. 

*Sod alja — tüzelőhely. 

íSordék, szurdék, sutton — 
kályha megett levő hely, kuczkó. 
Göcsej. Tsz. 333. 

Sorogja — Kiskászon, Három- 
szék m. — jászol fölé alkalma- 
zott létra-féle, mely a szénát 
tartja. Nyr. 36 : 328. 



Sörény 

Sörény, csörény — Csúza, 
Baranya m. — léczajtó. L. verőcze. 
Nyr. 18 : 382. Vö. cserény. 

S Sörény — Baranya m. ; Kis- 
Kun-Halas ; Kecskemét. Mtsz. I. 
295. = cserény : vesszőajtó a 
konyliabej aratnál. 

* Sövény — Ver. 96. — Sepes. 

* Fonott-sövény. PPBod. — Zaun. 

* Sövényház — Lz. — L. Ker- 
telés. 

Spór — M.-Zalaapáti — „Spar- 
herd'. Spór V. pór: takaréktűz- 
hely. Bihar, Palóczság, Debreczen, 
Erdély. Tsz. II. 428. Vö. sparherd, 

* nagyon elterjedt. 

Sprácz : lajtorja. Ex német: 
spreize. Karinth. osztrák: spreitz'n. 
Vö. Isprác, prác. Nyr. 24:501. 

*Sut alja — ttizelőhely. 

*Sutton — Balatonmell., Tsz. 
— kuszkó, sarok. — Kemenes- 
alja. Tsz. — rejtett szegelet a 
házban. Suttony — Őrség. Tsz. 337. 

*Száda — Székelyi. — szája 
a kemenczének, katlannak, bar- 
langnak stb.-^Tsz. 338. 

S Szállás — Ver. 100 — istálló. 
Stabulum. Olasz : Stalla. Német : 
Stal, Herberg. Dalmát : Sztala, 
Sztaan. 



í Szalma — Ver. 121. 
mát : Szlama. 



Dal- 



* Szalmafedél — általánosan — 
ha a fedöanyag szalma. 

* Szalonnás kamra — Lz. — 

a tornácz végében bedeszkáz ás- 
sál megalkotva. 



81 Szenelő 

Szalufa — Csallóköz — szamfa. 
Tsz. Nyr. 1:332. 

*Szamotlás — Kászonszék, Tsz. 
340. — szarufa állásának szél- 
koszorú fába való beeresztése. 

íSzap — Palóczság, Tsz. — 
kemencze oldala. Barkó szó., 
Tsz. — kemencze, ennek részei: 
szap alja, koczik, cseresznek. Tsz. 
340. 

*Szap-al — Palóczság. Tsz. 341. 

— kemencze oldala mellett való 
pad. 

*Szár — Baranya m. Cz. F. — 
góré, kukoriczatartó. 

* Szarufa — Lz. — L. horgasfa 
stb. *Ver. 107. Tignus, Tignum. 

*Szeg — Balatonmell., Tsz. — 
házsor, p. 0. fölszeg, alszeg, közép- 
szeg. — Göcsejben sok falut s^íö'ö'nek 
neveznek : Paizsszög, Kust}' ánszög 
stb. Tsz. 342. Szeg, a Szilágyságban 
teszen felet, részt, s csak össze- 
tételekben használtatik : alszeg, fel- 
szeg = a község alsórésze, felső- 
része. 

* Szekérszin — Málnás, Három- 
szék m. Vö. árnyékalja. 

Szelemen — Résznek, Göcsej 

— a ház gerendázatának része. 
A szelemenfák azok a vékonyabb 
ágak, melyek a ra^ra, mint ge- 
rinczre rádülnek. Nyr. 12 : 189. 

* Szelemen — Kállay gyújt., 
Tsz. — eresz az épületen. — Szé- 
kelyi'., Barkó szó — gerenda, mely 
ágasokon van. Tsz. 343. 

« Szenelő — Balatonmell. — 
kandalló. Tsz. 344. 



Hermán Ottó: A mag^yar pásztorok nyelvkincse. 



6 



Szer 

*Szer — Pápa vid., Tsz. — sor, 
házsor ; balszer, jobbszer : bal- 
felőli, jobbfelőli házsor ; alszer, 
felszer stb. Tsz. 345. 

Szkára — moldvai csángó — 
lajtorja. Ered. oláhból : scará. 
Nyr. 30 : 181. 

* Szoba — Palóczság. Tsz. — 
padlás, vö. ház. Tsz. 349. 

* Szomogy — Kemenesalja, Tsz. 

— épület alja, belseje, koszorú- 
zatja. (Talán a háztető alja, 
koszorúzatja). Tsz. 350. 

*Szucsu alja — Székelyf., Tsz. 

— kemencze alja. Tsz. 352. 

*Szuglya — Kemenesalja, Tsz. 

— kályha melléke. Tsz. 352. 

*Szurdék v. szubulyék — Szé- 
kelyf., Tsz. — szeglethely ; kunyhó 
V. kis ház. Tsz. 353. 

*Szurdik — Kállay gyújt.. Tsz. 

— kuczkó, kuczik, kemencze 
mögötti hely. Tsz. 353. 

* Szuszok — Gömör m., Palócz- 
ság, Szatmár m., (Szilágy m.) — 
gabonatartó nagy szekrény. Tsz. 
353. 

* Szusztora — Székelyf., Tsz. 

— viasz seprejéből csinált mécs, 
*a kenyér bevetésénél szolgál. 
Tsz. 353. 

*Szuvat — Székelyf. — tűz- 
helyről, ház oldaláról megégve v. 
száradva lehuUadozó tapaszföld. 
Tsz. 354. 

* Talpfa — Lz. — a sövény- 
ház alsó kerete. 



^2 Tóp 

* Támasztó-istápok — Ver. 42. 

— Grallae. Német : Staltzen. 

*Taráta — Kemenesalja, Pápa 
vid., Balaton mell. — elhagyott, 
pusztulásnak indult udvar, kert, 
ház. Tsz. 358. 

Tarogja — Szeged — létra, 
lajtorja nem használatos. * Nyil- 
ván saroglya. Nyr. 7 : 236. 

* Tatarozni — Balatonmell. Tsz. 

— javítni, igazítni p. o. házat, 
fedelet, stb. Tsz. 359. Országosan 
használt szó. 

* Tégla, zsindel (sindel) — Ver. 
105. — Tegula. Ném. : Tack-Zie- 
gel. Dalmát : Simla. 

*Tető — Málnás, Háromszék 
m. — Az épületeket azelőtt bükk- 
fatéglával (1. 0.) fedték; ma már 
zsindely v. cseréppel fedik. Ver. 
25. Culmen. 

* Tévő — Lz. — a mivel a búbos 
kemencze szádját betámasztják. 

Tlny — hol ? Nyr. 12 : 528. — 
kerítés. 

Tok — Ludashalma, Hortobágy, 
MNy. Vin:282. — az ajtó és 
ablak kerete. 

Tombácz — Közép-Baranya — 
kapuszár ; Szegeden család neve. 
Nyr. 3:327. 

Tomó — Pannonhalma — kere- 
ken járó gyermekfekhely, melyet 
nappalra ágy alá tolnak. Nyr. 

12:188. 

Tóp — M.-Zalaapáti — küszöb, 
pl. ablak felső-tőpja*= szemöldöke. 



Tornácz 

Tornácz — Lz. — a ház hosz- 
szában és az utczára esó részen 
is. Oszlopos, födött hely, 

Tőczik — Kassa vidék — sár- 
ból tapasztott, fehérre meszelt 
padka, melyet nyáron ülőhelynek 
használnak. Nyr. 18:431. 

Tőczike — Hegyalja — sárból 
készült ülőke a ház előtt. Nyr. 
24 : 480. 

*Tőtés — Málnás, Háromszék 
m. — folyosó. Vö. ház. 

*Türem vagy törem — Pápa 
vid. — omladék, falnak megrom- 
lott része. Tsz. 372. 

íTüszhely — Málnásfürdő — 
pásztoroké, részei : czépus, czépus- 
szeg, üstrúd, zsendiczefőzőüst. 

* Tüzelő — Málnás, Háromszék 
m. — a mögötte álló sütökemenczé- 
vel együtt a ház ereszének több 
mint Vs-át foglalja el. Részei : 
katlan, felül betapasztott üsttel. 
A katlan nyílása a tüzelőbe szol- 
gál ; puczok téglapócz, melyre a 
tüzelőfa végét támasztják ; ke- 
mencze száda (szája) ; tüzelő alja, 
téglából, kő- V. földből rakva, ta- 
pasztva és meszelve ; térdelő lik 
a gazdasszony a kenyér beveté- 
sekor ide dugja a lábát; üstrúd 
(szolgafa) ; üstrúdtartó ; üstrúd 
karja, erre akasztják az üstöt ; 
faszeg tartja az üstrúd karját 
magasabban v. alacsonyabban ; 
tüzelő kéménye ; tüzelő felső része. 
Alakilag megegyezik a guzsbá-yal. 

* Tüzelőhely — Vacsárcsi, Csík 
m. — kövekből összerakva; néha 
vályogból és sárral összeragasztva 
és kitapasztva; könyökös forma. 



83 Verőcze 

* Tűzhely — Ver. 37. — Focus. 

t Tűzhely — Selye, Maros-Torda 
m. — a cserepesnek (1. o.) emel- 
kedett alapja, kb. 20 cm magas. 
Kőből rakva és sárral összeta- 
pasztva, ú. m. a ponk is. 

S Tűzhely-ponk — Selye, Maros- 
Torda m. — Vö. ponk; cserepes. 

Udvar — Szőkefalva, K.-Kü- 
küUő m. — nemesi kúria. Nyr. 
15:284. íVer. 17. — Cavaedium: 
dalmát: *Dvor. Ver. 25. — Guria. 

Üsztürü — Zilah — ágas-bogas 
fatörzs V. szegekkel kivert faáll- 
vány a lóhere szállítására. Vö. 
Ösztörű. Nyr. 28:232. 

Vájkolás — Kis-Solymos. — Lz. 
— tapasztás. L. vakolás is. 



Vakolás — Lz. 

tapasztassál. 



itt egy a 



Varáta — vrata — kapu, tót. 
Nyr. 35:289. 

*Vasmaeska — Selye, Maros- 
Torda m. — a tüzelőfa hátulsó 
végének felpóczolására szolgál. 
Vö. ponk, puczok. 

* Vendégüst — Lz. — kis üst, 
mely a „katlan" fölött lánczon 
függ. 

Verécze — Bihar — kis léczes 
ajtó. Tsz., verőcze. Nyr. 3 : 232. 

* Verem — Ver. 95. — Scrops. 
Scrobs PPBod. S Ver. 39. — Fovea. 

* Verőcze — Kállay gyújt. — 
félajtó farostélylyal. Tsz. 383., 1. 
Verécze. 

6* 



Verőczke 



84 



Zsüpolni 



Verőczke — Fúr, Komárom 
m. — udvar- v. kerti deszkaajtó. 
Nyr. 18:528. 

* Vérté — Barkó szó, Tsz. — 
ház homloka, 1. vértelek. Tsz. 383. 

Vértelek — * Diósgyőr, Barkó 
szó — a padon elzárt hely. A 
ház homlokzata, melyet a fedél 
A alakra alkot ; nyilván abból a 
korból való, mikor az ellenség 
leütött fejét ott tűzték ki. A nép 
már nem tudja rendeltetését. Tsz. 
383. 



*Vert ház 
vert falakkal. 



Lz. — földből 



* Vigyor — Göcsej — két egy- 
máshoz szabott deszka vagy padló 
között maradt vagy támadt hasa- 
dék, üreg. A vert falnak való. 
Tsz. 385. 

* Viskó — Székelyf., Balaton 
mell. — kisded, alacsony ház. 
Tsz. 387. 

* Vityilló — viskó, kunyhó. Al- 
föld, Tsz. 388. 

Vóró — Szt.-Lőrincz, Baranya 
m. — varrófa, koszorúfa (épüle- 
teknél). Nyr. 17 : 381. 

*Zábé — Székelyf. — lásd 
kapu-zábé, kapu-láb, kabu-bálvány 
stb. Tsz. 389. 

Zakota — Nagybánya, Szatmár 
m. — szalmából, törekhől földbe 
vert karók közé rakott fal, az 
ólaknál, hogy ezek télen át mele- 
gebbek legyenek. Nyr. 15 : 191. 



Zám 

12 : 528. 



hol ? — véghely. Nyr. 



Zárló-fa — Mátyusföld, Bod- 
rogköz — a fazávároknak a nyelve, 
a mi az ütközőbe belecsappanva, 
az ajtót becsukja. Szegező-fa — 
Bodrogköz — ennek a zárnak a 
kulcsa ; annyi szeg van belefúrva, 
a hány rovátkája van a záróié- 
nak. Nyr. 17 : 555. 

í Závár, fazár — Barkó szó, 
Göcsej — fakilincs, fából készült 
zár. Tsz. 390. 

* Závár (zavor) — Ver. 122. — 
Dalmát: Zatvor, „zárd be", ellen- 
tétje az Otvor = n\ifiá ki! 

* Zavara — Székelyf. — haso- 
gatott fenyőből készitett kerítés, 
melyet a kettősen lerakott karók 
közül könnyen ki lehet szedni s 
így átjárót nyitni. Tsz. 390. 

*Zomogyalja ^ Kemenesalja 
— lásd ragalja. Tsz. 392. 

Zugla — Tallós, Mátyusföld — 
zsákutcza. Nyr. 16:382. 



*Zsendéj — Székelyf. 
dely. Tsz. 394. 



zsm- 



* Zsideez — Székelyf. — magas 
mart alatti lakóhely. Tsz. 395. 

Zsindel (sindel), tégla — Ver. 
105. — Tegula. Német: Tackziegel. 

* Zsúp — Székelyf., Erdély — 
kicsépelt kéve, egybekötött szalma- 
csomó. Tsz. 397. Van különben 
nemcsak szalmazsúp, hanem nád- 
zsúp, kórézsúp (= kukoriczaszá- 
rakból). — Zsúp — stipula. Ab 
kfnémet: schoub, kfnémet: schob. 
Nyr. 24:404. 

^Zsúpolni — Székelyf. — szal- 
mával fedni. Tsz. 397. 



Ágasfa 

Járóművek és részek. 

A Ágasfa — a nyujtószárny. 

Nyr. 29 : 187. 

A Ágasgyűrű — a fojtókarika. 
Nyr. 29 : 187. 

A Ágaspánt — az ágasfákat 
szilárdító, hajlított vaspánt. Nyr. 
29 : 187. 

Ágasszög — Vas m. — a hátsó 
tengely ágasát a nyújtóhoz erősítő 
szög. Nyr. 30 : 100. 

Ágastartó — Csongrád — alkal- 
mazzák a szekér hátulsó tenge- 
lyere, hogy a szekéroldal a kerék- 
kel ne érintkezzék. Nyr. 9 : 89. 

*Ágos — Bugaez-Monostor — 
villavégú karó a taliga rúdjának 
föltámasztására. 

A Agy — kocsikerék közepe, a 
melybe a tengelyszára szolgál. 
Vö. fej, kerékagy, kerékfej. Nyr. 
29 : 187. 

A Agycsap — a küllőt az agyba 
erősítő csap. Nyr. 29 : 187. 

A Agykarika — a kerékagyat 
repedés ellen védő vasgyúrü. Nyr. 
29 : 187. Némedi, Tolna m. — tő- 
karika. Nyr. 29:382. 

A Agypersely — a persely. Nyr. 
29:187. 

A Agypuska — a puska, 1. 
puska. N>T. 29 : 187. 

A Agy torka — a kerékagy bel- 
seje. Vö. végiglyuk. Nyr. 29 : 187. 

Agyvégkarika — Csongrád m., 
Hantházapuszta — a kerékagy 
külső felén levő karika. MNy. 
1 : 139. 



85 Aljszo g 

Ajanca-szekór — ajancha-sze- 
kér, Beszt. szószed. Porosz lengyel 
vidéken : oynitz-wagen. Tagányi 
szerint a szláv ojnice v. ojnicaból 
ered : villaalakú rúd egylovas 
taligákon v. kocsikon. Deichsel- 
icagen (egy) rudas szekér. Oynicz- 
equus, equus dysel vei rympfert 
XIV. sz. Kropf L. Nyr.' 28: 87. 
*A megfejtés az, hogy szlávban 

— tótban — oye vagy oje a szé- 
két- rúdja, ez a szekér tehát ruda < 
szekér, azaz : Deichselwagen, és 
logice az equus dysel (=Deichsel), 
az Ojnicz-equus-Deichsel) magya- 
rul a rudas 16 = Deichselpferd. 
A „vei rympfert '* nem ide tarto- 
zik, mert az a gyeplösnek felel 
meg. 

Aksa — Lz. — karó, melyet a 
rakodó szekér négy sarkába dug- 
nak. Más néven czepusa (oláh). 
*A debreczeni rakoncza. 

Al-cserény — Kecskemét — a 
szekér fenekén a két deszka. 
Nyr. 19:46. 

*Alj — Csíkszék, már XVII. sz. 

— meredek helyről való hordás- 
kor a szekér után kötött friss 
vágású fenyőfa, a kerékkötő bocs- 
kor helyett; máskép ^farkaW^, 
1. azt. 



A Alj 

185. 



1. szekéralja. Nyr. 29: 



A Aljszög — a förgettyút, ván- 
kost és tengely tőkét forgatható 
módon összekötő, közepükön át- 
ütött szög, azért aljszög, mert a 
szekér alját tartja össze ; vö. de- 
rékszög, csinszög, nyujtószög. Nyr. 
29 : 186. 



ÁUó-föIhércz 



86 



Billankó 



AÁUó-fölhércz — az olyan f., 
a melyet a fölhérczszög mozdu- 
latlanul rögzít a rúd tövéhez. Nyr. 
29 : 186. 

A Alsó marokvas — az olyan 
marokvas, a mely alul erősíti a 
fatengelyt. Nyr. 29 : 187. 

Alsó oldalfa — Szentes — a 
szekéroldal alsó gerendája. Nyr. 
29:381. 

A Alsó sallangó — az alsó villa- 
tartó karika. Nyr. 29 : 188. 

A Alsószár — a szekéroldal 
vagy lajtorja alsó gerendája. Nyr. 
29 :'l87. 

AAlsövény — a szekérderék 
alja V. feneke, ha nem tömör, 
csupán egy-két lazán egymás 
mellé fektetett deszkából áll. Nyr. 

29 : 187. 

Atyafitagadó — Apátfalva, Mát- 
ravid. — kétkerekű taliga, tréfás. 

Nyr. 24:288. 

Bacsiszta ^ Tokaj, Hegyalja. 
— Ezt az eszközt a szekér ten- 
gelyeire szokták tenni, a levett 
oldal helyébe, a midőn is a lőcsök 
helyett az oldaldeszkát a bacsiszta 
négy rakonczája tartja. Nyr. 23: 
239. 

Bak — németül bock, pl. der 
bock auf dem Wagen. Nyr. 24 : 59. 

Bakkszekér — Zilah — két- 
kerekű taliga, mit az emberek 
húznak. Nyr. 28:231. 

Bakócza — 1. bakszán, ven- 
dégszán, Cserhát, Háromszék m. ; 
2. egy ló után való kis lószekér, 
Torda-Aranyos m. MNy. 1 : 428. 



Bakonta — Hétfalu, Brassó m. 

— erdőlő szánnak az a nyujtvá- 
nya, hova a terhet teszik. Nyr. 
16 : 478. 

Bakos — Barkóság — szánkó- 
zásnál a szánkó végén áHó. Njrr. 
32 : 520. 

Bakszán, négyesszán — Beth- 
lenfalva, Udvarhely m. — ökröt 
és lovat fognak bele. Nyr. 34 : 277. 

Bakszekér — Répcze- Szent- 
György, Vas m. — egykerekű 
targoncza. Nyr. 18 : 480. 

Banári-koesin — M. ó. Kecske- 
mét — képletesen = gyalogosan. 

Bércze — Hont és Bars m. — 
a hámfa. Nyr. 29:382. 

Bézsa, birzsa — moldvai csángó 

— bérkocsi. Oláhból; bírja. Nyr. 
30:179. 

Biga — kétkerekes taliga és 
nem kétlovas szekér. „1 den. vei 
denariata panis debetur de biga 
f errata de non f errata nisi obulus 
debetur." (1252.) Th. vamlt taliga 
1 den. vámot fiz., fakó taliga Vs 
den. vámot fiz. „Currus vassatus 
diversisrerumgeneribus oneratus" 
Fejér CDIX. 111:47. 1359. Fakó 
szekér : currus ligneus sine ferra- 
mento MA., PPBod. Kropf. Nyr. 
28 : 87. 

*Bilial-szekér — Háromszék 
m. — bivalyhúzta szekér. Mtsz. 
I. 138. 

Billankó — Váraszszó, palócz 
vidék — az a fa, amire a lógós 
ló hámfájának kötelét kötik ; „////- 
lankó minden, a mi lóg, billangó- 
zik." Nvr. 26:383. 



Birfa 



87 



Csoklya 



Birfa — Bereg iii. — szekér- 
oldal, melynek egyes fokait záp- 
nak hívják. Nyr. 6 : 425. 

* Bogárhátú szekér — 1. pony- 
vás sz. 

A Boka — erősíti a küllőt a 
talpba. Nyr. 29 : 187. 

Borfa — Felső-Örvidék — desz- 
kás szekéren az oldalnak a teher 
tartására szolgáló alsó fája. Nyr. 
32 : 176. 

Burcsik — Zala és Vas m. — 
ernyő, fedél a szekéren. MNy. I: 

378. 

ABütü — a szekéroldal szárai- 
nak végei. Nyr. 29 : 188. 

Cságatyú — Szentes — görbe 
vas, mely a vánkus bal végéből 
a vezérbe (1. o.) hajlik, a hol rajta 
lyukak vannak és egy szög, úgy 
hogy a csás kereket elébb v. hát- 
rább lehet váltani. Nyr. 17 : 45. 

Csap — erősíti a küllőt az 
agyba. Vö. agycsap. Nyr. 29:187. 

Csáskerék — Szentes — 1. a 
cságattyú magyarázatában, külön- 
ben a bal kerék. Nyr. 17 : 45. 

Csásnyila — Szentes — a ke- 
réktengely baloldali tengelynyila; 
* a baloldali ökör is csásökör. Nyr. 
29 : 381. 

ACsatlás — a fölhérczet a rúd- 
szárnyakhoz erősítő görbült vas- 
rúd. Ha nem vezetik a rúdszárnyig, 
hátulsó része „csészében" = kari- 
kában végződik, a melyet a ten- 
gelyszáron helyeznek el. Nyr. 
29 : 186. 



Cseptetyű-ág — Palóczság — 
a szekérnid kétágú része az első 
tengely alatt. Nyr. 22 : 33. 

Csetenyés szekér — Kalota- 
szeg — ezzel hozzák este haza a 
menyasszonyt. Gyarmathy Zsigáné 
„A fiatal pap" ez. regényében. 
Nyr. 16 : 142. 

Csikojtó — Szentes — két- 
három lánczszemből és egy kariká- 
ból álló szerkezet, a tézslának a 
rúdfej hez való ragasztására. (L. 
járom kategóriában.) Nyr. 29 : 381. 

SCsikoltó — Szilágyság — a 
tézslát a rúdhoz foglaló láncz 
(négyes ökörfogatnál). 

Csín — Szily K. szerint — 
bonyolódott rész, szerkezet. „Egy 
öreg nyári szekér csínjával 5 forint ; 
nyári elő-csín 1 frt; utolsó csín 
84 dénár." II. Rákóczi Ferencz 
limitatiója 1706. Uo. „Öreg fakó 
szekér 3 frt; első csín 60 d., utolsó 
csín 42 d. Fakó kocsi csín 1 frt 
30 dr., első csín 30 dr., utolsó csín 24 
dr. Egy pár taligakerék tengelyes- 
tül 60 d.; csín nélkül 48 d." Csín 
Lévay J. szerint: Első csín: nyújtó 
(achsenstok) rúd 2 szárnya, símely, 
fergettyú és juha (joha). Hátulsó 
csín: símely, nyújtó 3 ága. (L. 
Asbóth Nyr. 28 : 481—491). L. 
bőven Szily: Nyr. 28 : 250. — 
A Csín — Szentes — összefoglaló 
csap pl. kocsin, hordón. Nyr. 29 : 
281. L. szekércsínja. Nyr. 29 : 185. 

A Csínszög — az alszög. (Csín- 
szög azért, mert a csínt tartja 
össze.) Nyr. 29 : 186. 

Csoklya — Hétfalu, Brassó m. — 
fáthordó gyalogszán. Nyr. 21 : 144. 



Csótánfa 

Csótánfa — Felső Őrvidék — 
deszkás szekérnél a két felső 
oldalfa; ezekre aggatják az össze- 
tartó lánczokat. Nyr. 32 : 176. 

Csörény — Csurgó, Somogy m. 

— a kocsi hátulsó oldala = *a 
kas fara. Nyr. 21 : 143. 

*Csuszkó — Szeged — lejtőn 
leereszkedő kocsi kereke alá illesz- 
tett vas V. fadarab. * Rendes neve 
bocskor és talabor. Mtsz. 1 : 371. 

Csúszóvas — Németi, Tolna 
m. — a kerékkötő. * Talabor. Nyr. 
29 : 382. 

A Csúsztató — a vánkos és 
förgettyű között a vánkoshoz és 
rúdszárnyakhoz eltil-hátul lekötött 
vasrúd; ugyancsak ez a neve a 
förgettyű alsó lapjára erősített, 
kopást megakadályozó vaslemez- 
nek, a melyet csusztatópántnak 
is neveznek. Nyr. 29 : 186. 

Csusztatópánt 1. csúsztató. 

ACsütke — Erdély — a szekér- 
oldal két szélső zápja. Nyr. 29 : 188. 

Czúg — Barkóság — előfogat. 
Nyr. 32:521. 

Czuppánt — Vas m. — vas- 
lemezek, a melyek a vánkost a 
tengőhöz erősítik. (A czuppánt 
szó megvan a szélmalomban is; 
czuppánt = czugpánt = Zugband.) 
Nyr. 30 : 100. 

Darabonca — Hertelendyfalva 

— csángó-talicska (* egykerekű). 
Nyr. 28 : 523. 

Délézsán — Érmellék — széna- 
V. pelyvahordó kétkerekű kocsi. 
* Nyilván tréfás, a delizsánczra 



88 Ekhó 



(Diligence) az egykori postakocsira 
szabva. Nvr. 29:334. 



A Derékkötés 

29 : 187. 



a hasló. Nyr. 



Dérékszég — Csík m. — az a 
szeg, mely a szekér hátsó felét 
az elsőhöz köti. Nyr. 7:41. 

A Derékszög — az aljszög. Nyr. 

29:186. (Vas m. Nyr. 30:100: 
dérikszég.) 

A Derékszögtok — a foglaló. 
Nyr. 29 : 186. 

Digó — Ada, Bács m. — olasz 
munkások kétkerekű kocsija. Nyr. 
27 : 412. (A talián munkás digós 
uo. Nyr. 27 : 468.) 

Dragacs — Ada, Bács m. — 
láda nélküli talicska, targoncza. 
Szlávos. Nyr. 27:477. 

Drékszég — Csík m. — a 
szekér első tengelyét és nyújtóját 
erősíti össze. Nyr. 26 : 331. 

ADurung — Némedi, Tolna m. 

— a szekéroldalszárai. Nyr. 29 : 
382. 

ADülése — van a keréknek, 
illetve küllőinek. Vö. hajtása. Nyr. 
29 : 187. 

AÉha — a juha. Nyr. 29 : 185. 

Éha — Kis-Kun-Halas — a kocsi 
belső részében levő keresztfa (a 
régi joh változata). Nyr. 14 : 

478. 

Ekhó — Debreczen — szekér- 
ernyő, négy lábon a szekér két 
oldalához erősítve. * Visszhangos 

— Echó — mert felfogja a zajt. 
Nyr. 11 : 189. 



Ekhós szekér 



89 



Felső szár 



*£khó8 szekér - általánosan 
— fedeles szekér, az „ec]ió"-tól 
„mer erősen hallik benne a zaj." 
Bőrrel vagy gyékénynyel fedve, a 
fedél négy rúdon áll. 

AEllentartó — a nyaklószög. 

Nyr. 29 : 185. 

Előágas — Alsófehér m. — a 
rúdágas. Nyr. 23 : 576. 

A Elülső alj — vagy elülső 
csin, a szekér elülfekvő főrésze, 
forog, ellentétben a rögzített há- 
tulsó alj-al. Nyr. 29 : 185. 

Eplény — Szentes, Csongrád 
m. — a szántó alsövénye, kettő 
van : első és hátulsó keresztben 
a szán talpára, erre jönnek a 
deszkák s ezekbe vannak erősítve 
a rakonezák is. Nyr. 16 : 94. — 
• Eplény — Szilágyság — a szán- 
talpakra erősített keresztpallók. 

Eplényes — Veszprém — szán- 
kó, melynek elöl kiálló rúdja van. 
Nyr. 15*^:334. 

Epli" vagy empli" — Zilah — 
szánon. Két talp van, azon négy 
láb s a két talpat összeköti a 
négylábon keresztülálló epli^. Erre 
jön a kas vagy deszka. (Vö. 
epléinj, székely.) Nyr. 28 : 232. 

A Erősítő — a szálkavas. Nyr. 
29 : 187. 

Fakószekér — már a régiség- 
ben is a vasalatlan — a szegény- 
ség szekere. Vö. biga. 

Fakutya — Zilah — a szekér- 
kerék megkötésére használt kis 
faválu, 1. bocskor, talabór. Nyr. 
28 : 232. 



Fallat — Csík m. — oldaról 
a szekér, mikor lejtős helyen 
megy. * Nyilván farol. Nyr. 26 : 332. 

Fallik — a szán oldalas úton. 

— Székelyf. * Nyilván : farol. 
(Farlik.) Nyr. 25 : 46, 

AFamüves — Rákóczi Ferencz 
1706. évi rimaszombati limita- 
tiója — kerékgyártó. Nyr. 29 : 

185. 

Farhécz — Hétfalu, Brassó m. 

— ferhécz. *A rúd végén ke- 
resztbeálló, vasalt fa, melyhez a 
hámfák kapcsolódnak, vasalása a 
két első kerékhez szolgál. Fel- 
hágásra is szolgál. Nyr. 16 : 478. 

AFarik — Vas m. — farék ; 
ez tartja a nyújtó végét szorosan 
a hátsó tengelyben. Nyr. 30 : 100. 

Farkaló — 1. Alj. * 

A Fej — a kerék agya. Nyr. 
29 : 187. 

Fejall — Göcsej — főalj, de 
nem vánkos, hanem csak átvitt 
értelemben használva. Pl. : Szekér 
fejall : a rakodott szekérnek egyik 
szárnyát, csúcsát jelenti ; föld 
fejall: a földnek keresztben szán- 
tott széle. Nyr. 12:46. 

Félló — egyes ló a kocsi előtt, 
ad normám félszem, félkéz stb. 

Félló talyiga — „Apám uram 
kocsija." Hódmezővásárhely, MNy. 
n : 136. 

Felső oldalfa — Szentes — a 
szekéroldal felső gerendája. Nyr. 
29 : 381. 

A Felső szár — a lajtorja felső 
gerendája. Nyr. 29:187. 



Felyhercz 

Pelyherez — Mezőszilvás, me- 
zőségi oláh — felhércz. L. far- 
héez. Nyr. 37:220. 

AFenék — a szekérderék tömör 
alja. Vö. alsövény. Nyr. 29 : 187. 

Pentő — a küllő. Nyr. 29 : 187. 

APergetyű — Szentes — a för- 
gettyú. Nyr. 29:381. 

Perhécz — a német vorholz\)ó\. 
L. forhécz. Nyr. 24:207. 

AFérhécz — Hont és Bars m. 
— a fölhércz. Nyr. 29 : 382. 

APog — Erdély— a zápl Nyr. 

29 : 188. 

Pogantos hintó — ötödik vas- 
fogantos hintó. Monaki Mihály 
1651. invent. Nagybánya, v. levtár. 
Nyr. 24:575. 

*Pogas — Bölön — létraszerú 
szerkezet a széna számára. A 
német Raufe. 

APoglaló — jobb fajtájú sze- 
kéren a förgettyú, vánkos és ten- 
gelytőke közepén átütött hüvelyes 
vas, a derékszög tartására. Vö. 
derékszögtok. Nyr. 29 : 186. 

Pojtó karika — Csík m. — a 
tengely végén van ; a tengelyt és 
a párnát kapcsolja össze. Nyr. 
26 : 332. — APojtókarika — a 
nyújtót és ágasfáit a nyújtó mellső 
végén összekötő vaskarika. Vö. 
ágasgyűrű. Nyr. 29 : 187. 

APojtópánt — a tőkepánt. Nyr. 
29 : 186. 

Porgátáü — Erd. Érczhegység, 
móczok — forgató. A gyeplőn és 
a nyaklón levő vaskarika. Nyr. 
34:251. 



90 Furik 

A Fölhágó — a hágcsó. Nyr. 
29 : 187. 

Pölhécz, főhécz — Czegléd — 
a melyen a szekéren a kisefák 
lógnak. Nyr. 22:375. 

A Fölhércz — ^ a rudat töve 
táján keresztező, a hámfákat tartó 
rúd. Csatlás erősíti a rúdszárnyak- 
hoz kétoldalt, fölhérczszög fog- 
lalja a rúd tövéhez. Vö. förhécz, 
mozgó — f., álló — f., .förhéncz. 
Nyr. 29 : 186. 

AFölhérczhorog — a fölhércz 
végén kiálló horog, a hámfa hám- 
tűkarikájának tartására. Vö. för- 
héczkapocs. Nyr. 29 : 186. 

A Fölhérczszög — a fölhérczet 
a rúd tövéhez foglaló szög. Nyr. 
29 : 186. 

A Fölső sallangó — a felső 
villatartó karika. Nyr. 29 : 188. 

A Förgettyú — az elülső sze- 
kéraljnak alapgerendája, mely a 
szekéroldalt és a feneket tartja. 
Vö. fürgentyú, fürgető. Nyr. 
29 : 186. 

AFörhécz — a fölhércz. Nyr. 
29 : 186. 

AFörhéczkapocs a fölhércz- 
horog. Nyr. 29 : 186. 

Förhéncz — Vas m. — a föl- 
hércz. Nyr. 30 : 100. 

Furik — Gömör m. — a. m. 
targoncza. Talán Fuhrwerkből ? 
Cz.F. Furik — Miskolcz — talicska. 
Talicska uo. = egykerekű, két 
nyéllel ellátott láda. Ettől a 
Targoncza abban különbözik, hogy 
ennek csak hátsaraglyájavan, de 
ládája nincs. Furik német ere- 



Furmányos szekér 



91 



Han 



detú, tót kicsinyítő ik képzővel. 
Nyr. 26 : 227. — Púrik — Gömör 
m. — egykerekű targoncza. Né- 
metből — Fur — tótba, innen 
magyarba átvéve. Xyr. 22 : 431. 

Furmányos szekér — Tarczal 
— a lengyelek nagy társzekere. 
A félmúltban az országos forga- 
lomban az volt, a mi ma a vasút. 
Nyr. 17 : 565. 

AFürgentyü — a förgettyú. 
Nyr. 29 : 186. 

Fürgete — Balatonmell., Tud. 
Gyűjt. 1839. — szekéren. *A fer- 
getyú. Nyr. 34:484. — Fürgete, 
Gyuha — BalatomelL, Tud. Gyűjt. 
1839. — szekéren. *A fergetyű 
és a joha. Nyr. 34 : 531. 

AFürgető — Vas m. — aför- 
gettyű. Nyr. 30 : 100. 

Fürgető — Beő-Sárkány, Rá- 
baköz — ötödik kerék a kocsi- 
nál. Nyr. 18:48. 

AFürhéez — Szentes — a 
szentesiek két f.-t különböztetnek 
meg, elsöf.-ei éshátulsót. (Négyesy.) 
De melyik a hátulsó? *A fel- 
hágó, a melynek vasalása a há- 
tulsó tengelyhez fűződik. Vö. 
hágcsó. Nyr. 29:381. 

Görbefa — Szentes — a sa- 
roglya oldalfája. Nyr. 29 : 381. 

Gyeplütartó — Szentes — a 
szekér felső oldalfáján, a mellső 
vége táján, a lőcs előtt C alak- 
ban felhajló vasalás. Nyr. 29 : 381. 

AGynha — a juha. Nyr. 
29 : 185. — Gyuha — Balatonmell., 
Tud. Gyűjt. 1839. — juhafa a 



szekéren. *A rúd két ágát össze- 
kapcsolja. Nyr. 34:484. 

A Hágcsó — a hátsó csatlás- 
hoz erősített fölhágó. NyT. 29: 

187. 

Hajlok — kocsitető. M. elem 
é.-szláv nyelvekben. Nyr. 17 : 304. 

Hajszásnyila — Szentes — 
a keréktengely jobboldali tengely- 
nyila ; a jobboldalra fogott ökör 
is hajszásökör. *A lónál a jobb- 
oldali lógós is hajszáslógós. NyT. 
29:381.^ 

A Hajtása — van a keréknek, 
ül. küllőinek. Vö. dűlése van. Nyr. 
29 : 187. 

Hámfa — a fölhérczhorgon 
vagy förhéczkapcson a hámtű- 
táska fcs hámtűkarika közvetíté- 
sével megerősített, a lovak hámját 
tartó lengő fa. Vö. kisafa, késafa, 
bércze. Nyr. 29 : 186. 

Hámfakarika — Némedi, Tolna 
m. — ez köti össze a hámfát a 
förhéczczel. Nyr. 29 : 382. 

Hámfapánt — Szentes — a 
hámtűtáska. Nyr. 29:381. 

A Hámtűkarika — a hámtű- 
táskát a fölhérczhoroggal össze- 
kapcsoló karika. Vö. ragasztó- 
karika. Nyr. 29 : 186. 

A Hámtűtáska — a hámfa köze- 
pén levő bőrkarika, a mely a 
hámtűkarikát tartja. Vö. húzó- 
tarsoly, hámfapánt, tasli. Nyr. 
29 : 186. 

Hant — négykerekű bányász- 
taliga. Szép. szász Kundból. Nyr. 
24 : 250. 



Haráb ^_ 

Háráb — moldvai csángószekér. 

Nyr. 31:84. 

AHasló — a szekérderekat a 
nyújtóhoz szegező vagy erősítő, 
így szilárdító gerenda vagy láncz ; 
azért hasló, mert a szekér hasa- 
táján van. Vö. derékkötés. Nyr. 
29 : 187. — Hasló — Balatonmell., 
Tud. Gyújt. 1839. — a szekéren 
= fenék. Nyr. 34:532. 



92 Káré 



A Hátsóágas 

Nyr. 29 : 187. 



a nyujtószárny. 



' A Hátsó csatlás — személy- 
szállításra is szolgáló szekéren, 
a hasló végeiből kiinduló és a 
hátsó tengelyszárra csészével il- 
leszkedő, lefelé görbülő vasrúd, 
a mely, a mellett, hogy növeli a 
szekér szilárdságát, a fölszállás- 
hoz szolgáló hágcsó alakítására 
is módot nyújt. Vö. hátulsó csat- 
lás. Nyr. 29 : 187. 

A Hátulsó alj — vagy csín, a 
szekér hátulsó, rögzített főrésze, 
ellentétben a forgó elülső aljjal, 
vagy csínnal. Nyr. 29 : 185. 

Hátulsó csatlás — Szentes — 
a hátsó csatlás. Nyr. 29 : 381. 

Hecsko — Baranya m. — a 
talicska hevedere. Nyr. 2 : 184. 

Hételő — Markaz, Gyöngyös 
körül — előfogat 24 órára. Nyr. 
27 : 44. 

Hintyó — Gömör m. — hintó, 
kocsi (Felső-Balog) kizárólag a 
rugós. Nyr. 22 : 479. 

Homlokdeszka — Negyed — 
akis saroglyát helyettesítő deszka- 
lap a szekér elején. Nyr. 23 : 
576. 



*Hóperecz — Avas, Szatmár 
m. — pereczalakú, a hó tetején 
való járásra. Hegyi téli közle- 
kedési eszköz. A német Schnee- 
schuli. 

Hosszú fürgetyü — Némedi, 
Tolna m. — lőcs nélküli kocsin 
a hosszú rakoncza. Nyr. 29 : 382. 

A Húzótarsoly — a hámtütáska. 

Nyr. 29 : 186. 

Hűrgész - Csikszentdomokos 

— a ki a szekeret rúdjánál fogva 
kormányozza. Nyr. 32 : 326. 

* Igás szekér — általánosan — 
a gazdasághoz való szekér — lovas 
és ökrös. 

Alha — a juha, joha. Nyr. 
29 : 185. 

In — Szatmár vidéke — a 
szekéroldal ina, zápja. Nyr. 34 : 382. 

Ju — több helyen Mtsz. — a juha. 

Juh — Mtsz. — a juha. Juh 

— Barkósás: — szekérrész, az ún. 
ötödik kerék. Vö. joh. Nyr. 32 : 522. 

A Juha — a rúdágasokat össze- 
kötő lécz. Vö. iha, gyuha,éha, léha- 
fa, zilia, ju, juh, léha. Nyr. 29 : 185. 

Juha — Túrkeve — a rúd- 
szárnya végén keresztüllevő rész, 
1. joh. Nyr. 

AKaflantyú — a ragasztószög. 
Nyr. 29: 185. 

Kanczaoldal — M. ó. Kecske- 
mét — olyan szekér, a melynek 
oldalában nincsen kereszt. 

Káré — Érsekújvár — két- 
kerekű taliga, feneke és oldalai 



Káré 

berczékkel vannak ellátva, ember 
húzza. Nyr. 8 : 282. Mátyásföld, 
Nyr. 20 : 325. Uo. — Káré = 
kétkerekű szekér. A német Kar- 
renből. 

Káré — a német Karren-höl. 
Nyr. 24:297. 

A Karikás marokvas — az 
olyan marokvas, a mely körbe- 
futva, erősíti a fatengelyt. Nyr. 
29 : 187. 

Karucza — Zilali — kis szekér, 
parasztszekér, targoncza. Oláh szó ; 
eredete a német Karren. Megvan az 
erdélyi részben és a moldovai 
csángóknál. Njt. 28:232. 

Kasfar — Tokaj — a szekér- 
kas hátulsó része. Nyr. 24 : 48. 

Kászli — Dombóvár, Tolna m. 
— egylovas kis szán. *A német 
Kasztl. Nyr. 27:47. 

Kázlo — Hetes, Zala m. — 
kázlofa. A szekéroldal fogait ne- 
vezik így. Nyr. 19 : 143. 

Kenyeres taliga — Bugacz — 
1. a bugacz-monostori cserény 
mellett. *Ösfogl. 1898., pag. 30., 
1. Taliga. A m. ősf. kör. színes 
tábla. 

• Kéreg — Moldvai csángók — 
a szekér feneke, oldala, csinálják 
„kertelt vesszőből, doszkából, hárs- 
héjból". Nyr. 31 : 84. 

A Kerékagy — a kerék agya 
(1. 0.). Nyr. 29 : 187. 

A Kerékfal — a talp. Nyr. 
29 : 187. 

A Kerékfej — a kerék agya. 

Nyr. 29 : 187. 



93 Késefa 

A Kerékkötő — kötél, gerenda- 
V. kapcsosláncz, a mely a lejtőn 
lefelé haladó kereket köti. Vö. 
kocsisára, talpálló, talabor, csúszó- 
vas, kerékkötővas. Nyr. 29 : 187. 

Kerékkötővas — Némedi, Tolna 
m. — a kerékkötő. * Bocskor is. 
Nyr. 29 : 382. 

A Kerékszög — a vastengely 
marokvasát a tengelyszárhoz kötő 
szög. Vö. végszög. Nyr. 29 : 187. 

A Keresztfa — lőcstelen sze- 
kereken a szekéroldalakat, na- 
gyobb megterlieléskor összetartó 
rudak. Vö. kötő. Nyr. 29 : 188. 

Kerík-kéve — Lozsád — a 
küllő. Nyr. 23 : 96. 

AKésafa — a hámfa. Nyr. 
29 : 186. 

Késefa — Hegyalja — nagy 
hámfa, melyet előfogatoknál liasz- 
nálnak s melyen két kisebb hámfa 
van megerősítve. *A debreczeni 
keresztes. Nyr. 6 : 425. — Kése- 
fán járni — Pázmány : „Jobb 
a papnak késefán járni, mint jám- 
bor házasságban élni**. A kése fán 
járó nyilván a lógós lovat jelenti, 
melynek nem kell a többi két ló- 
val a kocsi terhét húzni. Pallas 
Lexicon stb. „Hámfa'' = „A lógós 
istrángját a kisafára kapcsolják." 
Pázmány világosan a lógóskodást 
értette mondásában. Az Ütsz. 
tévesen adja a kisafa magyaráza- 
tát, mintha ez a négyesfogatban 
csak a két első lóé volna : vala- 
mennyi ló kisafánál fogva húz ; 
a két első ló kisafája a keresz- 
tesen van megerősítve. A lógós 
ezen kívül jár. 



Késleg . 

Késleg — Csíkszentdomokos — 
a felhámozott lovat v. a rúdhoz 
fogott, járomban levő marhákat 
(külön, a szekérhez nem fogva) 
hajtani. Nyr. 32:327. 

Kisafa — Résznek, Göcsej — 
hámfa, melyet akkor használnak, 
ha négy lovat hosszára fognak, 
az első lovak strágját (istrángját) 
a kisafához kötik, azért kisafás 
a nevük. *A magyarázat nem 
találó, mert valamennyi ló kisa- 
fánál fogva húz v. kisafán jár. 
Nyr. 12 : 188. — Kisafa — Lovas- 
berény, Fejér m. — a lógós ló 
hámfája *és valamennyié. Nyr. 
17 : 576. Nagy-kúnság. Nyr. 16 : 
332. 



Kisafőn 

ségi oláh 
221. 



Mezőszilvás, mező- 
késefa. Nyr. 37: 



AKisefa — Szentes. — Négyesy 
szerint a szekérnek hámfája van 
és nem kisefáj a, mert ez afféle 
szabad fürhécz, a mely leakaszt- 
ható, de hozzá is ragasztható eké- 
hez, boronához, vontatókocsihoz 
stb. ; van két hámfája. Nyr. 29 : 
381. *A kisefa és változatai azo- 
nosak a hámfával, szabadon lógók, 
hogy a húzóistrángok ráburkol- 
hatók legyenek. Nyr. 29 : 186. 

Kisefa keresztes — Szentes — 
ketteshámfa, levehető. Ezekre ve- 
tik az istrángot *két külön dolog, 
a kisafához az istráng, a keresz- 
teshez a kisafa kapcsolódik. Vö. 
Kisafán járni. Nyr. 17 : 46. 

Eisig — Bánfty-Hunyad — ki- 
segítőrúd négyes v. hatos ökör- 
fogatoknál. Nyr. 28 : 426. 



94 Kocsi 

Kis saroglya — Szentes — az 
elülső s., *a melyről a kocsis hajt. 
Nyr. 29:381. 

Kóbor — Erdély — szekér 
födele. Német elem a m. nyelv- 
ben. *Az eredet franczia, a Cou- 
vert ; a német az á2:yburkot ne- 
vezte „£'í)^|)erdecken-"nek = Cou- 
vert-Decken, mi pleonasmus. A 
Kóbor így a Coiivert szüleménye. 
Nyr. 23 : 154. és 16 : 526. 

Kóboros — Székelység — er- 
nyős pl. szekér. Vö. Kóbor. Nyr. 
2 : 470. 

Koc — Hont m. — tót : kocsi. 
Kocik Uo. - kocsis. * Magyar 
elem a tót nyelvben. Nyr. 29 : 331. 

Kocsi — Fejér m. — a járómú, 
ha lovak húzzák v. szamarak s 
négy kereke van ; Szekér — uo. 

— ha ökrök húzzák ; Kordé — 
uo. — ha csak kétkerekű ; Taliga 

— uo. — szántásnál fordul elő 
*„az eke taligája" ; különben el- 
terjedt szállító kétkerekű alkotm. ; 
Talicska — uo. — egykerekű, 
ember tolja s deszkákból össze- 
állított taliga ; Dragacs — uo. — 
Ua., ha léczekből van készítve. 
Nyr. 10 : 187. — Kocsi — Szen- 
tes — a lovas szekér, v. lószekér. 
Nyr. 29:381. — Kocsi — Kis- 
Kun-Halas — minden négykerekű 
járószerszám, ha ló vonja ; ha ökör 
vonja : szekér a neve. Nyr. 15 : 
143. — Kocsi — Riedl Frigyes 

— német : Kutsche, franczia : 
coche, spanyol : coche (kocse), 
olasz : cocchio, angol : coach, len- 
gyel : kocz, flamand : goetse, svéd: 
kusk. Conclusio : a kocsi szó, mint 
ezt Cornides fejtegette magyar 



Kocsi eredete 



95 



Körpő, körpölyű 



szó, „a mely a XV. században 
(*Már 1267-ben!) valószínűleg a 
komáromi Kocs helységtói vette 
nevét", mely a magyar kocsi- 
gyártás székhelye volt. Nyr. 11 : 
103. — Kocsi — Szentes — a 
lovas fogat *járómúve, de nevezik 
lószekérnek is. Nyr.. 29 : 381. — 
Kocsi — Bugacz, T. M. I. — lo- 
vasalkalmatosság. — Kocsi — 
szóról Szamota István. Nyr. 24: 
554—556. 

Kocsi eredete — Coch, Kocs 
községtől, innen a tót koc, német 
Kutsche. Réthei Prikkel M. Nyr. 

27 : 385—388. 

A Kocsisaru — a kerékkötő, 
talabór. Nyr. 29 : 187. 

Kocsitámasztó —Némedi, Tolna 
m. — a macska. Nyr. 29 : 382. 

Kóla — Heves m. — kordé, 
káré (szerb szó). Nyr. 27 : 524. 

Kólé — Mátyásföld — két- 
kerekű taliga, feneke és oldalai 
deszkákból vannak összeállítva, 
kis ló V. szamár húzza. Nyr. 20 : 
325. Érsekújvár, Nyr. 8:282. 

Kolesz — Török-Szent-Miklós 
— kétkerekű kocsi egy lóra. 
*A tót koleso = kerékből. Nyr. 
31 : 52. Tokaj — kétkerekű ta- 
lyiga, kordé. Nyr. 24 : 48. 

Kolesz — Ónod vid., Borsod 
m. — nagy ökrös szekér, magas 
deszkaoldalakkal; rendesen törek- 
hordásra használják. *A tót ko- 
lesoból. Nyr. 17 : 383. 

KoUa — Tiszamente — két- 
kerekű taliga. Nyr. 26 : 140. 



Kólya — Mátravidék — két- 
kerekű talyiga. Nyr. 22 : 288. 

Kólyika — Szt.-Erzsébet, pa- 
lócz vidék — talyiga. Nyr. 26 : 
384. 

Koncz fakóján — M. ó. Kecs- 
kemét — képletesen: gyalog. 

Konicza — Hétfalu, Brassó m. 
— gyalogszánka. Nyr. 16 : 526. 

• Kordé — kétkerekű szekér, 
leptika. Balatonmell., Göcsej. Két- 
kerekű taliga. Marczalmell., Tsz. 
114. Vö. kordélni, uo. Kis-Kún- 
Halas — kétkerekű kocsi = 
* taliga. Nyr. 15:186. 

Kotyiga, kocsiga — moldvai 
csángó — szekér. Ered oláhból : 
cotigá, kétkerekű taliga, félkocsi. 
Nyr. 30 : 180. 

Kölöktézsla — Szentes — a 
rendes tézsla alatt nyúlik el s 
arra szolgál, hogy az első pár 
ökörnek közvetlen kapcsolata le- 
gyen a rúddal s ne rongálják a 
hátulsó pár ökröt oly esetekben, 
ha nem egyszerre húznak vagy 
indítanak, kanyarodnak ; e nélkül 
a hátsó pár ökör nyakára húznák 
a jármot vagy félrerántanák őket. 
Nyr. 29:382. 

AKölyökrúd — „az olyan 
tézslaféle, mely az elülső ökörpár 
nyakának tehermentesítése végett 
(négyökrös fogatnál) a hátulsó 
rúd felehosszaságáig visszanyúlik 
és így erősíttetik meg." Nyr. 
29 : 185. 

Körpő, körpölyű — Balaton- 
mell., Tud. Gyűjt. 1839. — a 
szekérrúd elejére erősített fa. 



Körpöly 



96 



Lőcsből hámfa 



melybe az igatartó nyakszeg jár. 
Nyr. 34:485. 

Körpöly — az ökörszekér rúd- 
jának orrára szegezett fa, melybe 
egy az igáttartó nyakszeg jár. 
(Tsz.) Német : körhel, kerbel ; szép. 
szász : karbeiből. Nyr. 24 : 300. 

A Kötő — a keresztfa. Nyr. 
29 : 188. 

Középső záp — . Vas m. — a 

szekéroldal zápjait összekötő, a 
szekéroldalak közt, azokkal pár- 
huzamosan haladó lécz. Nyr. 
29 : 100. 

A Kupás marokvas — a fa- 
tengelyt végén teljesen fedő s így 
erősítő marokvas. Nyr. 29 : 187. 

A Kutya — a ragasztószög. 
Nyr. 29 : 185. 

$ Kutya — Szilágyság — vályú- 
szerüleg kivájt fadarab, melyet 
kerékkötőül használtak volt ; = 
talabor, talpaló. Már rég kiment 
a divatból s ma a neve is csak 
öreg embereknél ismeretes, *L. 
bocskor, talabór. A 60-as években 
voltak vasból késztilt ilyen kerék- 
kötők is, ma is vannak. 

A Küllő — a kerék talpát az 
agytól kifeszítő karfák. Vö. fentő. 
Nyr. 29 : 187. 

A Küllőkarika — a tőkarika. 
Nyr. 29 : 187. 

Lajt — Dombóvár, Tolna m. 
— négykerekű vízhordó szekér, 
mely egy terheskocsira vaspán- 
tokkal erősített hordóból áll. Nyr. 
27 : 47. 

A Lajtorja — a szekéroldal. 
Lajtorja azért, mert a közönséges 



létra mintájára készült. Nyr. 

29 : 187. 

Laptika — Pápa, Veszprém 
m. — kétkerekű kocsi, min a 
gyöpmester az elhullott marhát 
hordja ki. Nyr. 16 : 527. 

Léha — Hétfalu, Brassó m., 
Háromszék m., Mtsz. — a juha, 
1. azt. 



ALéhafa 

29 : 185. 



a juha. Nyr. 



Lensika — Kemenesalja, Tud. 
Gyűjt. 1829. —kétkerekű taliga, 
1. leptika. Nyr. 34:485. 

Leptike — Obecse, Bács m. — 
kétkerekű taliga. Nyr. 29 : 190. 
Ui. Kecskemét, Nyr. 10 : 381. Sop- 
ron, Nyr. 2 : 560. Dunántúl, Nyr. 
5 : 228. L. laptika. 

Lisza — Nyitra palócz — 
vesszőből font szekéroldal. *Egy 
a lészával, ez pedig nyilván a 
tót Ijeskatól = Mogyorófa, Corylus 
avellana L. ered, melynek vesszeje 
a legkitűnőbb a fonásra. Nyr. 
28 : 496. 

ALógázó fölhércz — a mozgó 
fölhércz. Nyr. 29 : 186. 

ALőes — a szekéroldalt tá- 
masztó görbített farúd. Részei a 
lőcsfej és a lőcs szára és lőcs- 
vasa, a melyhez a lőcskarikák 
járulnak. Nyr. 29 : 186. — Lőcs — 
szláv eredetű ; a tót lévcból. 
Előfordul már M. A.-ban. Nyr. 
27 : 322. 

Lőcsből hámfa - Hódmező- 
vásárhely. — Az egyszeri pap 
lőcsöt akart csinálni s hámfa lett 
belőle. Használjuk, mikor nem 



Lőcsfej 

esik meg, a mit akarunk. Nyr. 
2:239. ^ 

A Lőcsfej — a lőcs felső vége. 
Nyr. 29 : 188. 

A Lőcsfoglaló — a lőesszár 
alsó végének vasalása. Vö. lőcs- 
kámva. Nyr. 29 : 188. 

A Lőcsgúzs — a szekéroldal 
felső szárára erősített, a lőcsöt 
tartó hurok. *Gúzs vagy vas- 
kapocs. Nyr. 29 : 188. 

ALőcskámva — a lőcsfoglaló, 
*a mely a lőcsfejet a szekér- 
oldalhoz csatolja. Nyr. 29 : 188. 

ALőcsös kocsi — az, amelynek 
szekér oldalait lőcs tartja. Nyr. 
29 : 187. 

ALőesszem — a lőcsfoglaló 
végén levő karika, ezzel illik a 
tengelyszárra, a marokvas perem- 
karikája mögé. Nyr. 29 : 188. 

A Lőcstál — a lőcsfej be- 
vágása, a melyben a lőcsgúzs 
fekszik. Nyr. 29 : 188. 

Lúszekér — Szilágysomlyó — 
lószekér, mert lehetne ökrös is. 
Nyr. 16:286. Pest-Pilis-Solt-Kis- 
Kún m. Nyr. 26 : 188. 

A Macska — akadályozza meg 
a fölfelé haladó szekér kerekét 
a visszagördülésben. Vö. kocsi- 
támasztó. Nyr. 29 : 187. 

A Marokvas — fatengelynél a 
tengely szárának végét megpán- 
toló vasalás. Féleségei: alsó-, 
karikás-, szárnyas-, kupásmarok- 
vas. Vastengelyen a marokvasat 
kerékszög köti a tengelyszárhoz. 



97 Megközölni 

Nyr. 29 : 187. — Marokvas — 
Hol? — A fatengelyt a végén 
az alatta levő vas, a marokvas, 
egészen körülfogja, mintegy mar- 
kolja, így az egész vas hasonlít 
egy alkarhoz, mely végignjoilik a 
tengely alatt s annak végét a 
kéz, azaz marok markolja. Török 
Bertalan. Nyr. 4 : 29. 

Mázas (mázsás?) szekér — 

„Currus magnus summarius vulgo 
mázas szekér'' 1435. Decret. Sigism. 
Summarius ==ieheThoTáó, innen a 
német Saumthier és magyar szamár. 
Kropf. Nyr. 28:87. — Máza, 
mázas szekér — szamár. Zsig- 
mond 1435. oki. és 1405. decr. 
„extunc, si currus, in quibus 
huiusmodi Ballae etc. pondéra 
adferentur, magni, onerati, vulgo 
Mása dicti existerint. 1280. Kún 
László adománylevele : „Nos La- 
dislaus . . . volentes Monasterio 
B. Virginis de Kompold . . . suc- 
currere, Tributum . . . concessimus 
ordinandum taliter, quod de quo- 
libet curru salifero unum sal, et 
de uno curru qui Mása, vocatur 
unum pondus etc . . . Mázas szekér 
(mázsás) tehervivő társzekér le- 
hetett. A súlyról, a melyet elbírt, 
kapta nevét. Szamár az olasz 
somaro. (Középlatin : sagma, salma, 
sauma : onus, sarcina ; ^ sag- 
marius, sahnarius, sommarius, 
summarius.) Tolnai Nyr. 28: 131. 

Megközölni, megközletni vala- 
mit — Csík m. — a szekérrel 
úgy járni, hogy a kő vagy más 
útban levő tárgy a két igás és a 
négy kerék közt maradjon el. 
Nyr. 10:330. 



Hermán Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse. 



Mozgó-fölhércz 



98 



Pating 



AMozgó-fölhórcz — az olyan 
fölhércz, a melyet a fölhérczszög 
nem rögzít a rúd tövéhez moz- 
dulatlanul. Vö. lógázó-fölliércz. 
Nyr. 29 : 186. 

Nagy saroglya — Szentes — 
a hátulsó saroglya. L. azt. Nyr. 
29 : 381. 

Negj loúú zeker — Kolozs- 
vári glossz. 1577. — quadriiugus. 
* Négylovas szekér. Nyr. 36 : 416. 

Négyelő — Cz. F. — 1. így 
nevezik néhutt a szokottabb nevű 
kisefát, (*azaz keresztest) vagyis 
a négylovas kocsi rúdjára akasz- 
tott hámfákat, melyek elé a két 
első lovat fogják. Négyelőnek 
mondják, mert csak akkor hasz- 
nálják, midőn négy lovat fognak 
be. 2. Hosszú szíj ostor, melylyel 
négy ökröt hajtanak, 1. bakos. 

A Négyelő — négyesfogatoknál 
a rúdvégszögre akasztott förhécz 
hámfái. Nyr. 29 : 187. 

Négyelő ostor — 1. Cz. F. 

Nyakló — Pápa, Veszprém m. 

— a mivel a kocsirudat a ló 
nyakára akasztják. Nyr. 16 : 528. 

— Nyakló — Kis-Kún Halas. — 
*1. Az a szíj, melylyel az ostor 
a nyélre van kötve. 2. A melylyel 
a kocsirudat a ló nyakához erő- 
sítik. Nyr. 15:283. 

A Nyaklószög — a rúdfej alsó 
részén . álló szög. Vö. ellentartó. 
Nyr. 29 : 185. 

Nyárs — Karczag — rakoncza. 
Nyr. 26:46. 

ANyomórúd — a rudalló. Nyr. 
29 : 188. — Nyomó-rúd — nem 



trudes v. hypomochlium, hanem 
„pertica foeni pressoria, in curru 
rustica" uo. Kreszn. v. druck- 
stange, heubaum. Ball. *Az a rúd, 
a melylyel a felrakott szénát 
lenyomják, hogy ne szóródjék. 
Nyr. 28:171. 

A Nyújtó — az elülső és hátulsó 
szekéraljat összekötő két, illetve 
háromágú rúd. Agai a nyújtó- 
szárnyak. Nyr. 26 : 185. 

ANjrujtószárny — a nyújtókét 
oldalsó ága. Vö. ágasfa, hátsóágas, 
utóágas. Nyr. 29 : 187. 

ANyujtószög — az aljszög, 
azért nyujtószögnek nevezve, mert 
a nyújtót is a csín vázrészeihez 
erősíti. Nyr. 29 : 186. 

Oldalfa ^ Szentes — a saroglya 
rámájának szélső kerete. Vö. görbe- 
fa. Nyr. 29:381. 

Oldalzáp — Szentes — a záp. 

Nyr. 29:381. 

Orszok (orszak) — Székelyf., 
Erdély — rúdágast helyettesítő fa 
a szán orrán. Oláh elem a m. 
nyelvben. Nyr. 23 : 483. 

Ökörrúd — Bölön, Háromszék 
m. — szekérrúd, *Nem elégséges 
magyarázat. Nyr. 34 : 106. 

A Pánt — a rúdtő szalagos 
vasalása. Nyr. 29 : 185. 

A Párna — a vánkos. Nyr. 
29 : 186. 

Pating — Kis-Kun-Halas — az 
ekét és taligát összekötő láncz 
V, gúzs. L. Csík m. Nyr. 12 : 189. 
és 15:333. 



Patting 

Patting — Lz. — (szláv) erős 
szíjú, a lőcsöt a szekérlajtorjákhoz 
köti. 

Pengőkarika — Tokaj — a 
szekértengelyen levő lapos karika, 
mely peng, s a kerékagyat a 
szegtől védi. Nyr. 19 : 432. 

A Persely — porzsol, pörsöly 
MTsz. A kerékagy vasbélése (a 
kerékagy torkában). Vö. agyper- 
sely. Nyr. 29 : 187. 

Pisafa — Csúza, Baranya m. — 
sokszor 1. kisafa = hámfa. Njt. 
18 : 335. 

* Ponyvás szekér — Borsod m. 

— ponyvával fedett. A meszesek- 
nél használatos. L. bogárhátú. A 
fedele emlékeztet p. o. a cserebogár 
fedőszárnyainak domborúságára. 

Posztorong — moldvai csángó 

— láncz a szekéren, a mely a 
rudat tartja = *tartóláncz. Nyr. 
30 : 172. . 

Porzsol — Baja MTsz. — a 
persely. 

Proozáp — moldvai csángó — 
ökörszekér rúdja. Eredeti oláhból: 
pro^ap: rúdtartó, husáng. Nyr. 
30:181. 

A Puska — a kerékagy torkának 
vasbélése, kopás eUen véd. (Hosszú- 
falu, Brassó m. Mtsz. piska). Nyr. 

29 : 187. 

Báf — a keréktalp abroncsa; 
a német Reif. Vö. sín. Nyr. 29 : 187. 

ARáfsróf — a ráfot, azaz 
kerékabroncsot a talphoz rögzítő 
csavar. Nyr. 29 : 187. 



99 Rokincza 

A Ráf szög — a ráfot, azaz 
kerékabroncsot a talphoz kötő 
szög. Vö. sínszég. Nyr. 29 : 187. 

Eagaszt — Tiszadob — a rendes 
fogathoz még egy másat hozzá- 
csatol. Nyr. 27 : 45. 

Ragasztókarika — a hámtű- 
karika. Nyr. 29 : 186. ; 

A Ragasztószög — a rúdfej en 
felül kiálló, hajlított vasszög, a 
melyhez a tézslát ragasztják. Vö. 
kaflantjaí, kutya, rúdszeg. Nyr. 
29 : 185. 

A Rákláb — a derékszöget a 
foglaló fölött megerősítő vas ; meg- 
felel a csavar „ mutter "-jának. 

Nyr. 29 : 186. 

íRakoneza — Szilágyság — a 
szán eplényeinek végeibe erősített 
négy záp, mely a szán kasát 
tartja. — Rakoncza — Nagykun- 
ság — a szekér 4 sarkára tűzött 

4 rúd *arra való, hogy a szénát, 
gabonakeresztet magasra lehessen 
felrakni. Nyr. 16 : 474. — A Ra- 
koncza — az elülső szekéralj 
förgettyújének és a hátsó alj 
vánkosfáj ának végeire erősített, 
fából vagy vasból való, fölfelé 
álló rudak. Lőcs nélküli kocsin a 
szekéroldal fölső szárán túlmen- 
nek, lőcsös kocsinál rövidebben 
és ekkor csak az alsó szárán 
oldalt levő hüvelybe akasztják 
bele. Nyr. 29 : 186. — Rakoncza 
— m. elem az oláhban. Lexicon 
Budense. Nyr. 17 : 467. 

Rókancza — Csík m. — ra- 
koncza. L. Mtsz. Nyr. 32 : 52. 

Rokincza — 1. rakoncza. Nyr. 

5 : 129. 

7* 



Rúd 

A Rúd — a szekér elülső, ki- 
nyúló rúdja, a melyhez a lovat 
fogják *s a mely a szekeret kor- 
mányozza. Nyr. 29 : 185. 

ARúdágas — a szekérrúd tövé- 
hez illő két ágas. Vö. rúdszárny 
ágasa, rúdszárnya, előágas. Nyr. 
29 : 185. 

ARudalló — szénásszekéren a 
széna lekötésére használt rúd. Vö. 
rudazó, nyomórúd. Nyr. 29 : 188. 



100 Saroglya 

Rúdszeg — Némedi, Tolna m. 
— a ragasztószög. Njr. 29 : 382. 

Rúd tolva — Székelység — 
rúd szárnya, a tövénél való ketté- 
válás. Nyr. 31:114. 

ARúdtöve — a szekér rúdjá- 
nak vastag, szekérfelöli vége. Nyr. 
29 : 185. Vas megyében : rúdtövő. 
Nyr. 30 : 100. 



A Rudazó 

rúd. 29:88. 



a rudalló, nyomó- 



ARudazókötél — a rudazó le- 
kötésére szolgál. Nyr. 29 : 188. 

A Rúdfej — a szekér rúdjának 
elülső, megvasalt vége. Vö. rúd- 
orr, rúdvég, rúdhegy. (Szentesen 

— Nyr. 39 : 381 — csak az ökör- 
szekérnek vanrúdfeje; a kocsinak 
rúdvége, rúdorra.) A rúdfej abban 
különbözik a többi rúdvégződés- 
től — rúdorr és rúdvégtől — , 
hogy felül rövid kiágazása van, 
az így keletkező -= alakú rúdvég 
két ágán keresztül jár a ragasztó- 
szög (a melyhez a tézslát ragaszt- 
ják). Nyr. 29 : 185. 

Rúdhegy — Némedi, Tolna m. 

— a rúdfej. Nyr. 29:382. 

A Rúdorr — a rúdfej, a melyre 
a gyeplőt akasztják. Nyr. 29 : 185. 

A Rúd szára — a rúd középső 
Nyr. része. 29 : 185. 

A Rúdszárny ágasa — a rúd- 
ágas. Nyr. 29 : 185. 

Rúdszámyo — Vas m. — a 

rúdágas. Nyr. 30 : 100. 



A Rúdvég 

29 : 185. 



a rúdfej. Nyr. 



ARúdvégkarika — a rúdfej 
végén levő karika, a tézsla csi- 
koltó lánczának, a rúdhoz való 
kapcsolására. Vö. sikoltyú, csikoltó 
karika. Nyr. 29 : 185. 

Sallangó — N.-Kúnság — a 
szekérnél az a vaspálcza, mely 
az oldalt és felhérczet összetartja. 
Nyr. 2:326. 

Samu — Szentes — a vontató 
alatt a rudasfát tartó fa. Nyr. 
6 : 232. 

*Saraglya — Edvi Illés Pál — 
a hová a szénát rakják etetéskor; 
a német : Schrageu és tót : Sragla. 
*A Nyr. 27 : 177. téved, mikor a 
tótból — sragle — jövevénynek 
mondja. Különben van a szekér 
végében az elrekesztő, az elején 
az ülő saraglya. 

A Saroglya — Hont és Bars m., 
Nyr. 29 : 187. Saraglya — a sze- 
kérderék mellső és hátsó, léczből 
alkotott zárórésze. Az elülső s. a 
kis — , a hátulsó a nagy- saroglya. 
(A kis-saroglyát gyakran a hom- 
lokdeszka helyettesíti). Saroglya 
a németben: Schragen. Nyr. 39: 
382. 



Saroglya alsófája 



101 



Szaglás talicska 



Saroglya alsófája — Szentes — 
a saroglyaráma vízszintes alsó- 
fája. Nyr. 29:381. 

ASaroglyacsatló — a saroglya 
láneza, a melylyel a saroglyát a 
felső saroglyakarikához kapcsol- 
ják. Nyr. 29 : 188. 

Saroglya felsőfája — Szentes 
— a saroglya rámájának vízszin- 
tes felsőfája. Nyr. 29 : 381. 

A Saroglyakapocs — a szekér- 
oldal alsó oldalszárának bütüin 
levő, a saroglyák bekapcsolására 
szolgáló karikák. Vö. saroglya- 
tartó. Nyr. 29 : 188. 

ASaroglyakarika — a szekér- 
oldal felső szárának bütüire erő- 
sített, a saroglya lánczát tartó 
karikák. Nyr. 29 : 188. 

Saroglya középsőfája — Szen- 
tes — a saroglyaráma alsó- és 
felsőfája között futó vízszintes 
lécz. Nyr. 29:381. 

Saroglyalevél — Szentes — a 
saroglya zápjai, a hasonlat a nyi- 
tott könyv leveleiről van véve. 
Nyr. 29:381. 

Saroglyapáleza — Szentes — 
a saroglya zápjai. Nyr. 29 : 381. 

A Saroglyaráma — a saroglya 
kerete, benne a zápok. Vö. oldalfa, 
görbefa. Nyr. 29 : 188. 

Saroglyatartó — Szentes — 
a saroglyakapocs. Nyr. 29 : 381. 

Serággyo — Fejér m. — sa- 
roglya a kocsin ; ehhez hasonló 
kis konyhaajtó. Nyr. 10 : 188. 

Siketü karika — Szentgyörgy- 
völgy, Zala m. — fölvonócsiga. 



Vö. Tsz. sikoltyú, sikotyú, sikatytyú- 19 : 191. 



*L. csíkolto, mely a tézslát a rúd- 
hoz köti. Nyr. 2:280. 

ASikoltyü — a rúdvégkarika. 
Nyr. 29 : 185. 

Símej — Tokaj — tengely- 
vánkos, a rúd szárnya a tengely 
és símej közt van. Njt. 24 : 240. 

ASimely — a vánkos. Nyr. 
29:186. 

A Sin — a kerék talpának ab- 
roncsa. Vö. ráf. Nyr. 29 : 187. — 
Vas m., (Síny) Nyr. 30 : 100. 

Sing — 1. elle ; 2. ráf, vasból 
a kereken. Német : schiene. Nyr. 
24 : 396. 

Sinszég — Némedi, Tolna m. 

— a ráfszög. Nyr. 29:382. 

ASipkarika — a kerékagyat 
repedés ellen védő kívülről körül- 
vevő vasgyúrü. Vö. széleskarika. 
Nyr. 29 : 187. 

Siraglé — Hajdú m. — oláh 

— saroglya. . Nyr. 25 : 300. 

Sírin — Zenta — a szekérnek 
vesszőből font oldaM *= a kas. 
Eredete nyilván a cserény. Nyr. 
18 : 383. 

Sliccz — kocsirész (* melyik?) 
Német: schlitz. Nyr. 24:396. 

Soroglyás talicska. M. ó., Kecs- 
kemét — egykerekű, az isztronga- 
kerítés és a tej hordásra. 

Steszli — Csiliz-Radvány, Győr 
m. — a teszli, eredete a német 
stoszen, Stössel. Nyr. 23 : 577. 

Szaglás talicska — Kemenes- 
alja, Nemes-Magasi, Vas m. — 
bakszekér, * bakos taliga. Nyr. 



Szálkavas 

A Szálkavas — fatengelynek, 
helyesebben szólva félig vasalt 
tengelynek vasalása. Vö. Erősítő. 
Nyr. 29 : 187. 

A Szárnyas marokvas — az 

olyan marokvas, a mely két ol- 
dalt (szárnyakkal) erősíti a fa- 
tengelyt. Nyr. 29 : 187. 



— Bugacz-Monostor — 
a taliga rúdján, a melynél fogva 
a taligát a szekér után kötik = 
ragasztószeg. 

í Szekér — e. h. szekér. — Csík 
m. — szekér részei : Nyújtó, ra- 
koncza, küllő, füréncz, füréncz- 
pácza, tengű, pengú, ütközű, sár- 
kánykarika, lőcs, hámfa, kisafa, 
gyuha, sín, agy, üklú, v. üklely. 
*A rúd és az oldal kimaradt. 
Tsz. 343. Szentes — az ökrös- 
fogat, vö. ökör szekér. Nyr. 29 : 381. 

— Szekér — Sellye, Somogy m. 

— Részei: rúd, kerék, tengői, 
fürgete, nyútó, ódá, kis ágas, lőcs, 
sarágja, fölhécz, juha, rakoncza. 
Nyr. 26 : 48. — Egészvágás sze- 
kér — Székelyf. — nagy lajtor- 
jás, buta szénahordó szekér. Fél- 
vágás szekér Kisebb, erdőlésre 
V. trágyahordásra használt sze- 
kér. Nyr. 23:524. — Szekér 

— szán, tengely, nyereg, ostor a 
honfoglalásnál is régibb szók. 
Nyereg, ostor finn ugorban is meg- 
van ; szán, tengely talán török 
eredetű. Nyújtó, juhafa, késafa, 
hintó, régi m. szavak. Nyújtó ex 
nyújt. Juhafa ex juh, joh = belső- 
rész gyomor. Késafa 1. Nyr. 25 : 
280. Hintó = ex hintázó kocsi. 
Nyr. 27 : 38. — Szekér — Szen- 
tes — az ökrösfogat, gyakran : 



102 Szügyellő 

ökörszekér. Nyr. 29 : 381. — Sze- 
kérfajták — Gyergyó — fakó- 
szekér, félvágásszekér, hordósze- 
kér, kóbérésszekér *az igás ki- 
maradt. Nyr. 34:322. — Szekér 
— Bugacz. T. M. 1. — ökrös 
alkalmatosság. 

A Szekéralja — szekércsínja, 
a szekér főrésze, van elülső alj 
V. csín és hátulsó alj v. csín. 
Nyr. 29 : 185. 

ASzekércsinja — a szekéralja. 
Nyr. 29 : 185. 

A Szekérderék — a tengelye- 
ken nyugvó felső szekérrész ; 
benne a szekérkas. Nyr. 29 : 187. 

* Szekérkas — általánosan — a 
szekérderék vesszőből font bélése. 

A Szekéroldal — a szekér két 
felső, párhuzamos oldalgerendája 
(Vas m. Nyr. 30 : 100. ódófa). Nyr. 
29 : 186—187. 

A Szekéroldal pántja — a szom- 
szédos zápokat összekötő, a szekér- 
oldal száraival párhuzamos lécz. 

Nyr. 29 : 188. 

Széles karika — Némedi, Tolna 
m. — a sípkarika. Nyr. 29 : 382. 

*Szin, szin-al — Székelyf., 
Tolna m. — szekér v. egyéb szá- 
mára való fedett hely. Pápa vi- 
dékén: sziny. Tsz. 347. 



Szinely — Szentes 
gelytőke. Nyr. 29:381. 



a ten- 



Szügyellő — Szentes — ket- 
tős karika a lószekér-rúd végén; 
belehúzzák a kettős nyaklót. Nyr. 
29:382. 



Tajicska 



103 



Tengelycsap 



Tajicska — Nkúnság — em- 
beri erőre készült kétkerekű kézi 
kocsi. 

Tajiga V. kordé — uo. — két- 
kerekű egylovas kocsi. Nyr. 16 : 
524. 

* Talabor — Székelyf. — válú- 
szerüleg kivájt fadarab, melyet a 
lejtőn lefelé való menetnél kerék- 
kötőül szoktak volt használni, 1. 
bocskor. Tsz. 355. — Talabor 
(alabor) — Székelység — talpaló. 
A kerék alá talabort vet. Tsz., 
Kr. Nyr. 2 : 471. — ATalabor — 
a kerékkötő. Nyr. 29 : 187. 

Talicska — Csallóköz — desz- 
kából készült egykerekű szállító 
eszköz. 

Taliga — uo. — kétkerekű 
emberhúzta kocsi (Kún László 
szekere). Nyr. 16 : 140. 

* Taliga — Debreczen és álta- 
lánosan — kétkerekű alkotmány, 
melyet a ló, két rúd közé fogva, 
húz. Különben lőcsös-oldalas. Nyil- 
ván ázsiai eredetű, egy az árba 
V. arába járóművel ; teljes analó- 
gonja pedig az orosz telega. MNy. 
VI: 6. KI. 

* Taliga — Bugacz-Monostor, de 
Hortobágy is — kétkerekű, fede- 
les, zárt alkotmány, a melyben az 
eleség állott, innen Kenyeres fa- 
liga; a cserényszekér után volt 
kötve, egyrudas, ágasfára feltá- 
masztva. * Kecskemét, *Kis-Kún- 
Félegyháza, * Csongrád, 1799., 1. 
Taligás. 

Taligás — Bugacz-Monostor, 
Debreczen, Hortobágy — az a 



pásztor, a ki a gazdaságot el- 
látja; a Hortobágyon már nincs 
is taligás. Bugacz-Monostoron az 
a pásztor, a ki a cserényben gaz- 
dálkodik : lakos. 

A Talp — a kerék talpa, azaz 
kerülete. Vö. kerékfal, tóp. Nyr. 
29 : 187. 

ATalpalló — a kerékkötő. Nyr. 
29 : 187. 

í Talpaló — Székelyf. —fából 
készült kerékkötő ; nagyobb for- 
galmú helyeken vasból is készült 
= talabor, *1. Bocskor. Tsz. 356. 

Tángyérkarika — Csík m. — 
vaskarika a tengelyen belül, hogy 
a súrlódás kisebb legyen. Nyr. 

26 : 428. 



Targancs 

2:oncza. 



Monor 



tar- 



Tergenye — Debreczen — ter- 
genyés szamár : teherhordó szamár 
* nyerge. Nyr. 11:477. 

*Targoncza, talicska — Szé- 
kelyf., Tsz. 358. — kétkerekű 
szekér, koldulószekér. 

Targoncza = talyiga — Hajdú. 
Szovát — kétkerekű kocsi. Nyr. 
24 : 584. 

Tasli — Szentes — a hámtű- 
táska. Nyr. 29:381. 

Telega, Kibitka, Arába — 

Ázsia, Kisázsia és Oroszország — 
kétkerekű járóművek. 

Tengelyág — Némedi, Tolna 
m. — a tengelytőke. Nyr. 29 : 382. 



A Tengelycsap - 

szár. Nyr. 29: 186. 



a tengely- 



Tengelyderék 



104 



Türet 



A Tengelyderék — a kerék- 
tengely középső része, dereka, 
két oldalán a tengelyszárak szol- 
gálnak az agyba. Vö. tengő. Nyr. 
29 : 186. 

ATengelyfa — a tengelytőke. 
29 : 186. 

A Tengelynyila — Szentes — 
a tengely szár, a tengely bal- 
oldali nyila ; csás nyila ; a jobb- 
oldali : hajszásnyila. Nyr. 29 : 186. 

ATengelyszáx — a tengely- 
deréknak a kerékagyba szolgáló 
nyúlványa. Vö. tengelycsap, ten- 
gelynyila. Nyr. 29 : 186. 

A Tengelytőke — a kerekek ten- 
gelydereka fölött fekvő, a vánkost 
tartó gerenda. Fatengelyeknél a 
tengelytőke és a kerék tengelye 
azonos. Vö. szinely, tengelyág, 
tengelyfa, tőkefa, tengelyderék. 
Nyr. 29 : 186. 

Tengelyvégszeg, tengelyvas- 
szeg — Szatmár m. — a szekér 
része. Nyr. 34:383. 

Tengő — Vas m. * — a ten- 
gelyderék. Nyr. 30 : 100. 

Ténzsala — Lz. — Két szöres 
vlszen egy fittykalbászt. (Két 
szarvasmarha közt a ténzsala.) 
Találós mese. 

*Tergenye — Alföld — sza- 
márnyereg, melyre átérhet rakják. 

Tészli — Vas m. — a tengely 
végét körülvevő és a lőcsöt tartó 
vastok. Nyr. 30 : 100. Negyeden 
is teszli, ab steszli = német 
Stosen. Nyr. 23 : 577. 



ATézsla — az a vendégrúd, a 
melyhez a négyes ökörfogatnál 
az első pár fogva van. Nyr. 
29 : 185. 

Tézsla, ténzsola — Lz. Alsó- 
fehér m. — szekérrúd. Nyr. 
22:418. — * Tézsla, tézsolya 
— Székelyf., Balatonmell., Ke- 
menesalja, Őrség, Tsz. 363. — 
*A négyes ökörfogatnál az első 
párnak való rúd, a melyet a 
csikoltó köt a szekérrúdhoz. 

Tezsola — Sir ok, Heves m. — 
szekérrúd. L. tézsla. Nyr. 27 : 44. 

Thaliga, taliga — Kolozsvári 
glosszák, 1577. — bigae, biro- 
tum. C*, tibiale (!) Cc". Thaligas. 
no. — carrucarius, bigarius U^ 
Nyr. 36:70. 

Tóp — Vas m. — a kerék 
talpa. Nyr. 30 : 100. 

íTorboncza — Székelyf., Tsz. 
366. — targoncza. 

ATőkarika — az agyat repe- 
dés ellen védő vasgyürü a küllők 
mellett. Vö. küllőkarika, agy- 
karika. Nyr. 29 : 187. 

A Tőkefa — a tengelyiőke. 
Nyr. 29 : 186. 

AÍőkepánt — foglalja össze 
az elülső és hátulsó szekér aljban 
a vánkost és tengelytőkét. Vö. 
fojtópánt. Nyr. 29 : 186. 

* Történetes hely — Göcsej, 
Tsz. 369. — veszedelmes hely, 
hol a szekér könnyen felfordulhat. 

í Türet — Balatonmell., Tsz. 
372. — a szénásszekeren több (?) 
türetek vannak s a türetek száma 



Ujstye 105^ 

szerint drágább is. (Talán : csomó- 
rétegek ?) 

Ujstye — moldvai csángó — 
kocsirúd. *A szláv oje-ből. Nyr. 
30 : 173. 

Utóágas — Alsófehér m. — 
a nyujtószárnya. Nyr. 23 : 576. 

*Űklely, üklű — Őrség — az 
a szöglet, hol a kocsirúd a ten- 
gely alatt kétfelé ágazik. Tsz. 375. 

Űlisdeszka — Vas m. — ülés- 
deszka, a kocsi V. szekér elején 
a szekéroldalakra akasztott ko- 
csisülés. Nyr. 30 : 100. 

Ütköző — Vas m. — védi a 
„puska" végét a kopástól. Nyr. 
30 : 100. 

A Vakszög — a vasrakoncza 

felerősítésére és támasztására 
szolgáló, a förgettyúbe, illetve a 
vánkosfába behajtott szög. Nyr. 
29 : 186. 

A Vánkos — a tengelyderék 
fölött szekérszéltiben fekvő, elől 
a förgettyút, hátul a szekérfene- 
ket tartó gerenda. Vö. simely, 
vánkosfa, zsámoly, párna. Nyr. 
29 : 186. 

A Vánkosfa — a vánkos. Nyr. 
29 : 186. 

Vánkus — Szentes — a tajiga 
tengelye fölött levő vastagabb fa, 
melyen a gerendely vége nyug- 
szik. Nyr. 17:45. 

A Vasalás — a rúdon vaii vasa- 
lás a rúdfej en és a rúdtövén pán- 
tok. Nyr. 29 : 185. 



Záp 

Vasvillatartó — Szentes — a 
viUatartó. Nyr. 29:381. 

A Végiglyuk — a kerékagy 
torka ; kitűnő néphumor. Nyr. 
29 : 187. 

A Végsőkarika — a kerékagyat 
repedés ellen védő vasgyúrú. Nyr. 
29 : 187. 

A Végszög — a kerékszög. Njt. 
29 : 187. 

A Vendégoldal — szénás- és 
szalmásszekérre, annak kereszt- 
fáira fektetett gerendák, hogy a 
szekeret szélesítsék. Arany Toldi- 
jában: „Szörnyű vendégoldal reng 
araszos vállán". Nyr. 29 : 188. 

A Vendégoldalgúzs — a ven- 
dégoldalakat összekötő hurok. 

Nyr. 29 : 188. 

Vezér — Zilah — a szán orrá- 
nál az a rész, melyhez a rudat 
erősítik. Nyr. 28:233. 

A Villatartó karika — a sze- 
kéroldal felső szárán levő, széna- 
villát tartó karika ; párja az alsó 
oldalszár hátsó részére esik. Vö. 
Alsó-, fölső sallangó. Nyr. 29 : 188. 

Vőgyi — Tisza-Dob — még 
pedig a kelés vőgyi (közepe bel- 
seje) ; a vetélő vőgyi, a mozdulat- 
lan tengely, a melyen a csíve 
forog ; a rúd vőgyi a rúd töve, a 
melyen rúdszeg megy keresztül. 
Nyr. 27:46. 

SZáp — Szatmár vid. — egy íz 
a szekéroldalban. Tsz. 390. Tokaj : 
1. romlott (tojás), 2. a szekérol- 
dal keresztfája. Nyr. 24:335. 



Záp 

A Záp — a lajtorja vagyis sze- 
kéroldal alsó- és felsőszárát és a 
saroglya rámát összekötő rudak. 
Vö. fog, csütke, oldalzáp, saroglya- 
levél, saroglyapálcza. Nyr, 29 : 187. 

Zéha — Mtsz. a juha. L. azt. 

Zeplény — Sárköz — a szánkó 
egyik része. L. eplény. (*„Az ep- 
lény" helyett „a Zeplény"). Nyr. 
32:464. 

Ziha — a juha. Nyr. 29 : 185. 



106 Gyeplős 



A Zsámoly 

29 : 186. 



a vánkos. Njnr. 



Lófogat és szerszám. 

Béső — Csallóköz, Bacsfa — 
balról befogott ló. * Helyes köz- 
felfogás szerint a nyerges. L. azt. 
Nyr. 16:47. 

Bottartó — Bugacz, T. M. I. — 
derékszíjon vaskarika, a csikós 
használja, ha lóra száll. 

*CsatlóláDcz — Debreczen — 
hosszúláncz, a melynél fogva a 
lógósok húznak. 

* Csattosdarabok — Debreczen 
— felcsattolásokra szolgáló szíjak 
a lónyergen. MNy. VI : 6. KI. 

*Czímeres — általánosan — 
derék ; van czímeresökör, czíme- 
resszád, czímeresfogat (a debre- 
czeni) stb. MNy. VI : 12. KI. 

* Czölömp — Keszthely — ko- 
loncz, a mit a kutya nyakára 
kötnek. 

*Dzségór — Kis-Kun-Halas — 
zsiger. 



*Egyszéltibe — Debreczen — a 
szekérrúdhoz értve, keresztbe egy- 
sorba fogott lovak. MNy. VI : 6. KI. 

Előjárók — Drávavid. és Ba- 
ranya m. — a kocsi elé fogott 
lovak. *Csak a négyesfogat elöl- 
járóinak felel meg. Nyr. 7:477. 

*Embertülső — Debreczen — 
lógós, a csoportos lófogatban a 
balfelől befogott lógós. Vö. lógós. 
Szekérnél, taligánál egyaránt. 

* Farbőr — Debreczen — a 
két nyeregkápa közötti, a melyre 
a felülés történik. MNy. VI : 6 KI. 

Félló — Hódmezővásárhely — 
egyesló a kocsi előtt. — PóUó- 
taliga — Apámuram kocsija. MNy. 
II : 136. *Ad normám félkéz, 
félláb, félszem stb. ; tipikus ma- 
gyar. 

* Felrántó — Debreczen — kes- 
keny szíj, mely a hevedert meg- 
feszíti. MNy. VI: 6. KI. 

Fogókötel ^ 1. ponyváskötél. 

* Fokostartó — Debreczen — 
a lónyereg elülső részén egy bőr- 
hurok, melybe a fokos jár. MNy. 
VI: 6 KI. 

Gamó — Bugacz, T. M. I. — 
horog, a vasfazék felakasztására. 

Gönczi békó — Bugacz — T. 
M. I. — kulcscsal zárható. 

Gyeplős — Kolozsvári glosszák, 
1577. — antecessarius B. * A né- 
gyes fogatnál az előlfogott bal- 
oldali ló. Nyr. 39 : 179 

* Gyeplős — általánosan — a 
négyes fogatoknál, de a többi 



Gyeplős lovak 



107 



Keresztfa 



csoportnál is az elől befogott 
balfelőU ló. 

Gyeplős lovak — NytSz. — 
funales equi PPBod. *A négyes- 
fogatban az előljáró baloldali ló; 
helyesen van adva : Ballagi 1873. 
Hont és Bars m. Nyr. 29:32. 
Balatonmell,. 1839. Mtsz. Cz. F. 
magyarázat. 

*Hajszás — Debreczen — lógós, 
a hármasfogatú taligában a jobb- 
oldali, rúdon kívül fogott ló, mely 
hajszás, mert a taligás johb keze 
ügyében vagyis a jobbkézben 
tartott ostor alatt jár; tehát haj- 
szolható. MNy. VI— 7. KI. 

*Hánifa — általánosan — az, 
a melyhez a lógosok istrángja 
szolgál. L. kisafa, ill. kisefa. 

* Hármas — Debreczen — fogat, 
a három ló egysorban, egyszíltibe 
fogva. A rudat véve balról a 
nyerges, jobbról a rudas, ez 
utóbbi mellett a lógós, mely külön 
kisafához fogva a tengelyhez 
megerősített csatlóláncznál fogva 
húz. MNy. VI : 7. KI. 

* Hármasfogatú — Debreczen 
— taliga; a középső ló, nyerges, 
a két rúd között jár, erre dúl a 
teher, a két rudat heveder köti 
össze s ez nehezedik a nyeregre. 
MNy. \l : 7 KI. 

*Hatlóláncz — Debreczen — 
eredetileg a hatosfogatnak sajátos 
láncza, mely átment a többi népes- 
fogatra is. 

* Hatos — Debreczen — fogat. 
Elől egyszíltibe négy, a rúd mel- 
lett két ló : balról a nyerges. 



jobbról a rudas. Elől középen 
balról a gyeplős, jobbról az ostor- 
hegyes ; balról a gyeplős mellett 
az embertülsö-, jobbról az ostor- 
hegyes mellett a hajszás lánczos. 
MNy. \T:11. KI. 

* Hetes — Debreczen — fogat. 
Elől egyszíltibe négy, hátul három 
ló, a nomenclaturát lásd a hatos 
fogatnál. MNy. VI: 11. KI. 

* Heveder — Debreczen — 
tenyérnél is szélesebb szíj, mely 
a nyerget a ló hátán megerősíti. 
MNy. 6 : 6. KI. 

*Hittyes — Debreczen — a 
négyesfogat bizonyos formája, a 
midőn a kocsis nem nyeregből, 
hanem a saroglyából hajt. 

*Hittyesre fogott négyes — 
Debreczen — két ló elől kisafá- 
hoz, kettő a rúd mellé fogva. Ez 
nemzetközi forma is. Hátul a rúd 
meUett balra a nyerges, jobbra a 
rudas ; elől balra a gyeplős, 
jobbra az ostorhegyes, mert az 
ostor csak a hegyével éri. MNy. 
VI : 9. KI. és Nyr. 3 : 36. Hajdú m. 

* Kengyel — Debreczen — a 
mibe a lovas fel- és leszálláskor 
s lovaglás közben beteszi, iUetve 
betéve tartja a lábát. MNy. VI : 6. KI. 

* Kengyelszíj — Debreczen — 
a mely a kengyelt a nyereghez 
erősíti. MNy. VI: 6. KI. 

* Keresztes — Debreczen — 
két összeszíjazott hámfa, a mely- 
hez az előljáró lovak, gyeplős, 
ostorhegyes, fogva vannak. 

* Keresztfa — Debreczen — a 
lónyereg első kapáján. Néha vas- 



Kettes 108 

ból, néha sárgarézből, de azért 
mindig kereszt/a. MNy. VI : 6. KI. 

* Kettes — Debreczen — fogat, 
egy rúd mellé két ló jobbról- 
balról befogva. MNy. VI : 7. KI. 

*Kéztűső — Patonyszél, Alsó- 
Csallóköz — a rudas ló. Vö. azt. 
Hel3rreigazítja a Nyr. 1 : 231 és 
12 : 142 adatát. A „belső" Heves 
megye, johhról befogott ló. Mtsz. 
115, a 7'udas. L. azt. Ugyanez a 
Mtsz. 116 alatt jobbról felhozott 
ló is. 

*Kisafa — sok helyen — 1. 
Hámfa, Kisefa. 

Kisefás — Cz. F. — Midőn 
négy ló van a kocsi elé fogva, a 
rúd jobboldalán járó ló neve 
rudas, az elébe fogotté pedig 
kisefás vagy ostorhegyes ; a rúd 
baloldalán járóé, melyen több 
vidék szokása szerint a kocsis ül, 
nyerges, az előtte iávóé ideáig gyep- 
lős. * Helyes. 

Kocsi — István ifj. kir., 1267. 
— „ad nos properare debeas 
apparatibus bellicis super totidem 
cochy iugalibus vehendis et bene 
vasatis, jól vasalt kocsi. Nyr. 
8:551. 



*Koppaiitóra — 

több vidéken — 
kettő, nyerges és 
előtt egy ló, mely 
barázdában jár. A 
szorosan, hátul két 
ló, a fogat neve 
MNy. VI : 13. KI. 



Debreczen és 
a rúd mellett 
rudas, ezek 
szántáskor a 
tótságon sok- 
ökör, elől egy 
: na vidlicki. 



Lagáü — Erd. Érczhegység, 
móczok — lógó, melyet harmadik 



Nyeregfa 

lónak fognak be. Gal de lágáü = 
lógoló. Nyr. 34:256. 

*Láiiczos — Debreczen — az 
embertülsö, az ötös fogatban, mely- 
nek hámfája a hátlótartó hosszú 
lánczhoz van kapcsolva, mely az 
első tengelyhez szolgál. MNy. VI : 
11. KI. Ellentétben a lógósokhoz, 
a melyek a hátulsó tengelynél 
fogva húznak. MNy. 6:11. KI. 

Lóggós — Kis-Kun-Halas — a 
kocsi elé fogott harmadik ló. 
Rendesen csak kettőt fognak be. 
„Hiszen szeretné bággyadt szamár- 
nak csak lógón útfélen járni. Czó 
rúd mellé csak." (Matkó: B. Csák 
275.) Nyr. 15 : 238. 

Lógó — Bagota, Komárom m. 
— így nevezik a harmadik lovat, 
mely nem a kocsirúd mellett, 
hanem egyik ló mellett áll. Nyr. 
25:478. 

* Lógós — általánosan — a 
csoportos lófogatoknál, külső olda- 
lon, külön hámfához (kisafához) 
fogott ló. Van etnbertülső és hajszás 
lógós, 1. azokat. — Logös (ló) m. 
elem a tótban: logosz, lokosz, 
rutén: lögösnyj, szerb-horvát: 
logov. Nyr. 17:447. 

Lógós út — Ballagi — „a szekér- 
út mellett azon útvonal, a melyen 
a lógós ló szokott menni". 1873. 

*Lóiiyereg — 1. Nyereg. 

Lovagló kantár — Bugacz, 
T. M. I. 

* Nyeregfa — Debreczen — a 
lónyereg faalkotmánya. MNy. VI : 
6. KI. ^ 



Nyeregkápa 109 



*Nyeregkápa — Debreczen — 
első és hátulsó; a nyereg két 
kiálló része, a mely közé a felülés 
történik. MNy. VI : 6. KI. 

* Nyerges — Debreczen — az 
égy rúd mellé fogott két ló közül 
a baloldali — a bakról vagy 
saroglyából véve — még akkor 
is, ha nincs nyereg a hátán. Az 
elnevezés állandó, helyhez kötött, 
akárhány lóból álljon is a fogat. 
MNy. VI : 7. KI. — Vas m., Nyr. 
30:99 — a balról befogott ló. 
Helyesen még: Cz. F., Balaton- 
mellék, Mtsz. 1839., Hont és Bars 
m., Nyr. 29 : 382., Ballagi 1873. 
Nyerges — NytSz. — ephippia- 
rius, ephippiatus, stratarius M. A. 
(gesattelt, satteltragend) Nyer- 
gesió clitellarius Pesti: Nom. III. 
102 equus sellarius, ephippiarius 
PPBod. cadit in nergues pótok 1268 
(Wenzel III. 195). Az sárga louat 
fékestül hámostul, zekeres mér- 
gessel hagiom Thamasnak RMNy. 
il, 302. 

* Nyolczas — Debreczen — elől 
is, a rúd mellett is egyszéltibe 
négy-négy ló. A nomenclaturát 1. 
a hatos fogatnál. MNy. VI: 11. KI. 
— Ötletes fogat egyszéltiben. Az 
adat néhai Széli Farkastól való. 
Sokan kétségbevonták ; de a gazda 
felelete Sz. F. kérdésére: már 
mire való az a sok ló? Azer mer 
van! Rávall a debreczeni tipikus 
önérzetre s ez valóvá avatja Sz. 
F. adatát. MNy. VI : 12. KI. 

* Oldalbőr — Debreczen — a 
farbőrnek a lónyereg oldalára leérő 
része. MNy. VI : 6. KI. 



Rudas 

* Ostorhegyes — általános — 
a négyes lefogatnál, az első sor- 
ban jobbfelől befogott ló, melyet 
a kocsis csak ostorhegy gyei ér- 
het el. 

Ostorhegyes ló — Kreszn. — 

a gyeplős ló mellett való. S. I. 
Helyesen még : Cz. F., Ballagi, 
1873. 

* ötös — Debreczen — fogat : 

1. nyeregből hajtva. Ez a tipikus 
debreczeni fogat: elől három, 
hátul a rúd mellett két ló, még 
pedig a rúdtól balra a nyerges, 
jobbról a rwíías; elől balra ^.gyeplős, 
jobbra az ostorhegyes, a gyeplős- 
től balra az emberttilső lánczos, 
mely külön hámfán az első ten- 
gelyhez csatolt hosszú láncznál 
fogva húz. MNy. VI : 11. KI. — 

2. Hosszúgyeplöre, francziásan 
hajtva: a saroglyából. Két sor ló, 
hátul három a rúd mellett, balról 
a nyerges, jobbról a rudas, e mel- 
lett a lógós, külön kisafához fogva. 
Elől balra a gyeplős, jobbra az 
ostorhegyes MNy. VI : 9. KI. 

Pányváskötél — Bugacz T. M. 
I. — hosszú kötél, a végén hurok, 
lefogásra. 

* Rudas — Debreczen — az 
egy rúd mellé fogott két ló közül 
a jobboldali — a bakról vagy 
saraglyából véve. Az elnevezés 
állandó helyhez kötött, akárhány 
lóból álljon is a fogat. MNy. 
VI : 7. KI. — Kudas — Ballagi, 
1873. — kocsiba befogott két ló 
közül az, a melyik jobbfelül áll. 
Helyesen még : Balatonmellék, 



Rudas 

Tsz. 1839. Vas m., Nyr. 30:99. 
Hont és Bars m., Nyr. 29 : 382. 
Cz. F., hozzá a népdal: 

Állj meg Jancsi,itt van már a csárda, 
Ihatnék a rudas lovam, a sárga. 

Rudas — NytSz. — temonis ; 
stangen. Rudas lovak: equi jugales, 
jugatorii, jugarii PPBod. Az én 
lovaim az rudas sánta, az két 
gyermek ló erőtlen az keh miatt. 
Lev. T. II. 30. Ha te üdvözülsz, 
az én rudas lovam is üdvözül. 
Thaly Adal. I. 80. 



* Seggbőr 



1. farbőr. 



*Szíltire fogott négyes — 

Debreczen — fogat. Középen, a 
rúd mellett halról a nyerges, 
jobbról a rudas. A nyergestől balra 
az emberftílsö, a rudastól jobbra 
a hajszás -lógós. MNy. VI : 9. KI. 

Vasbékó — Bugacz, T. M. I. — 
ló lábára való. 



Debreczeni lefogatok. 

(Rövidítések: Debr. 1. f. == debre- 
czeni lófogat, E.-t.-l. =^ embertülső- 
lógós, O.-h. = ostorhegyes, H.-l.= 
hajszáslógós.) 

Egyfogatú taliga — Debr. f. 
— alakzata : Nyerges, taliga. 

Egyszíltibe — Debr. sz. — ha 
kettőnél több lovat egysorba 
fognak. 

Előrefogni — Debr. sz. — ha 
a lovak két sorban, négyes, 
ötös stb. fogat, vannak befogva. 

Franeziás hatos — Debr. f. — 
fogat, szántásra, alakzata: 



110 Koppantőra 

E.-t.-lánczos — Gyeplős — Ostorh., 

Lógós — Nyerges — Rudas, 

Eketaliga, 

Eke. 

Hármas szekórfogat — Debr. 
f. — alakzata : 

Nyerges— Rudas— Hajszáslógós, 
Szekér. 

Háromfogatú taliga — Debr. f. 
— alakzata: 

E.-t.-l. — Nyerges — Hajszás-lógós, 
Taliga. 

Hatos fogat — Debr. f. — alak- 
zata: 

E.-t.-L— Gyeplős— Ostorh.—H.-l., 

Nyerges — Rudas, 

Szekér. 

Hegyesre fogott — 1. Koppan- 
tóra. 

Hetes fogat — Debr. f. — 
ritka, alakzata: 

E.-t.-lánczos-Gyeplős-O.-h.-H.-l., 

Nyerges — Rudas — Lógós, 

Szekér. 



Kétfogatú taliga — Debr. f. 

— alakzata : 

Nyerges — Hajszás-lógós, 
Taliga. 

Kettős szekérfogat — Debr. f . — 
alakzata : 

Nyerges — Rudas, 
Szekér. 

Koppantőra — Debr. vidéki f. 

— kisebb erővel szántásra való; 
alakzata : 

Gyeplős, 

Nyerges — Rudas, 

Eketaliga, 

Eke. 



Lógóra fogott hatos 



111 



Hám 



Lógóra fogott hatos — Debr. f. 
alakzata : 

E.-t.-lánczos — Gyeplős — Ostorh. — 
Nyerges — Rudas — Lógós, 
Szekér. 
Négyes szekérfogat — Debr. f. 
alakzata: 1. előrefogva; liittyes v. 
francziás hosszú gyeplőre, sarog- 
lyából hajtva: 

Gyeplős — Ostorhegyes, 

Nyerges — Rudas, 

Szekér. 

2. egyszéltihen fogva : 

E.-t.-lógós— Nyerges— Rudas— H.-L, 

Szekér. 

Nyeregből hajtott — Debr. sz. 

— az a kétsoros fogat, a mikor 

a kocsis, a nyeregben ülve, hajt. 

Nyolczas fogat — Debr. f. — 
a teljesnomenclatúrát adja két sor- 
ban előrefogva; alakzata: 
E.-t.-lán. -Gyeplős— O.-h.—H.-lán., 
E.-t.-lógós— Nyerges-Rudas-H.-l., 
Szekér. 

Ötös fogat — Debr. f. — 

1. saroglyából hajtott, alakzata: 
Lánczos— Gyeplős— Ostorhegyes - 

Nyerges^Rudas, 
Szekér. 

2. nyeregből hajtott, ez a világ- 
hírű tipikus fogat; alakzata: 

Lánczos— Gyeplős — Ostorhegyes, 

Nyerges — Rudas, 

Szekér. 

3. lógóra fogott, alakzata: 

Gyeplős — Ostorhegyes, 

Nyerges — Rudas— Lógós, 

Szekér. — nn. 

Ragasztani — Debr. sz. — 
annyi mint hozzácsatolni, kariká- 
val a ragasztószeghez akasztani a 
keresztest kétsoros fogatnál. 



Saraglyából hajtott — Debr. 
sz. — az a fogat, a mikor a 
kocsis sem ül nyeregbe. 

Debreczeni lószerszám. 

(Rövidítés: Debr. 1.) 

Álladzó tekerés — Debr. 1. — 
a csikósféken, a forgó karikát 
tartja. 

Átalvető — Debr. 1. — 1. csikós- 
nyereg. 

Csikósfék — Debr. 1. — jel- 
lemzi a homlokszíj hiánya, a mi 
a ló fejének sajátos jelleget ad; 
különben részei: Fejszíj, pofa- 
szíjak, orodzó, abladzó, forgó- 
karika, kikötőszíj, pofasallang, 
lyukasztott díszítéssel, zabla. 

Csikósnyereg — Debr. 1. — 
csak mint általvető egy pokrócz- 
darab, hozzácsatolt kengyelekkel. 

Fék — Debr. 1. — a kantár 
népies formáinak neve, vö. sze- 
keresfék, csikósfék és nyergesfék 
V. kantár. 



Pékfej — Debr. 1. 
fülmögötti része. 



a fék 



Fékszár — Debr. 1. — az a 
rövidebb szíj, mely a nyergen ülő 
kocsishoz a zablátói megy. 

Gyeplő — Debr. 1. — az a 
hosszú szíj, mely a zablátói in- 
dulva a kocsis kezébe jut. 

Hám — Debr. 1. — bőrből alkotva 
a melynél fogva a ló a szekeret 
húzza. Részei : Hámhúzó, a szügy- 
nek szolgáló rész. Csülök, amelybe 
az istráng fűződik. Nyakszíj, a ló 
nyakán átvetve. Vállszíj, a ló vál- 



Kantár 



112 



Felhérczkrika 



lát övedzi. Hátszíj, a ló hátán 
vonul. Hámtáska, az istráng szá- 
mára. Czombtáska, vagy tompor- 
táska. Hasló, alulról tartja a há- 
mot. Istráng kenderből. 

Kantár — Debr. 1. — Z. L. 
szerint a szemellös, simlideres = 
Schirmleder úri készség, nn. 

Kikötőszár — Debr. 1. — a 
forgókarikából indul. 

Nyereg — Debr. 1. — úgy a 
szekeres, a taligás fuvarozásnál 
szerepel. Részei: Első nyeregkápa 
V. nyeregfű. Hátsó nyeregkápa v. 
nyeregfü. Farbőr, ülésre való. Nye- 
regszárny V. oldalbőr. Heveder, 
a nyereg lekötésére. Lekötőszíj 
ua. Vakcsatt, mert nincs peczke. 
Felrántószíj, a bevarrott vakcsat- 
ton. Csattos kengyelszíj. Kengyel. 
Keresztfa v. keresztrész. Csattos- 
darabok. Farmatring, a ló farka 
alatt. Fokostartó, ma fékszárnak 
való. Nyeregbunda, a farbőrön. 
Izzasztó, a nyereg alatt. 

Nyergesfék — Debr. 1. — a sze- 
keresféktől a félkörben futó órádzó 
különbözteti meg. Vö. szekeresfék. 

Ostor — Debr. 1. — részei : 
Ostornyél. Ostortelek. Suhogó. 

Szekeresfék — Debr. 1. — 
Részei: Fék feje. Pofaszíj. Homlok- 
szíj, szironyos díszítéssel. Homlok- 
sallangó. Keresztszíj. Zablatartó 
szíjak. Zabla és karikái. Fapeczek, 
mint zablatartó. Álladzó. Tartalék- 
szíj. Szíjtartókarikák.Pofasallangó. 

Szemellő — Debr. 1. — tulaj- 
donképpen szemellenző. L. Kantár. 



Debreczeni kocsi és 
igásszekér. 

(Rövidítés : Debr. k. i. sz.) 

Abrakostarisznya — Debr. sz. 

— etetéskor az abrakadásra szol- 
gál ; a ló fejére akasztható ; a 
szekér tartozéka. 

Alsó oldalfa — Debr. sz. — Z.L. 

Csatlófa — Debr. sz. — fe- 
szíti a derékkötőlánczot. 

Csatlós — Debr. sz. — a fel- 
hércz vasalása, mely a rúd szár- 
nyához szolgál. 

Csobán — Debr. sz. — víz- 
tartó faedény, a szekér rendes 
tartozéka. 

Derókkötőlánez — Debr. sz. 

— teherrakodás esetén a szekér- 
oldalak összehúzására szolgál. 

Egyrúdú szekér — Debr. — 
Z. L. 



Első tengely — Debr. 
Z. L., két keréknek. 



sz. 



Fejszetartó — Debr. sz. — a 
hosszúnyelü fejszének szolgál; a 
szekér tartozéka. 

PeUiércz — Debr. sz. — mely 
a rudat töve táján keresztezi, a 
kocsi szélességénél valamivel 
hosszabb rúd. Z. L. 

Felhérczkapocs — Debr. sz. 
— a felhércz két végén alkal- 
mazott vasalás. Z. L. 

Felhórczkarika — Debr. sz. — 
a melyen a többes fogatoknál a 
lánezos ló lánczát átbujtatják. 



Felső oldalfa 



113 



No, gyű! 



Felső oldalfa — Debr. sz. — 
Z. L., a melyet a lőcsök támasz- 
tanak. 

Gúzs — Debr. sz. — az, a 
melylyel a vendégoldal a szekér- 
oldalra van beakasztva. 

Hámfa — Debr. sz. — a mely- 
hez a lovat az istrángnál fogva 
befogják. Vö. kisafa stb. 

Hátsó tengely — Debr. sz. — 
Z. L., két hátulsó keréknek. 

Keresztes — Debr. sz. — az 
a rész, melyhez az előrefogott 
lovak a kisefánál fogva húznak. 

Lőcs — Debr. sz. — Z. L., a 
szekéroldalak támasztására. 

Lőcsfő — Debr. sz. — a négy 
lőcs felső vége, mely a felső 
oldalfát támasztja. Z, L. 

Lőeskarika — Debr. sz. — a 
bal lőcsön a többágú vasvilla 
nyelének befogadására. 

Nyaklószeg — Debr. sz. — a rúd 
végén a ragasztószeg mögött áll. 

Ragasztószeg — Debr. sz. — 
a rúd végén, a keresztes beakasz- 
tására szolgál. 

Eakoncza — Debr. sz. — emeli 
a szekeret s takarmány és gabona- 
hordáskor jön alkalmazásba ; de 
az is, a mely a szekéroldalakat 
alul tartja. 

Rúdszámy — Debr. sz. — a 
rúdnak a szekér alá njűló ágas 
része. 

Rúdtöve — Debr. sz. — a sze- 
kér felé eső vastagabb vége. 



Rúdvég — Debr. sz. — a rúd- 
tővel ellenkező, vékonyabb rész, 
rajta a ragasztóvasalás. 

Sallangó — Debr. sz. — a 
melyre a csobán, szeredás, vakaró, 
abrakostarisznya és a csikóbőrös 
kulacs van akasztva ; mind a sze- 
kér tartozéka. 

Szeredás — Debr. sz. — ele- 
séges tarisznya, a debreczeni sze- 
kér rendes tartozéka. 

Vakaró tarisznya — Debr. sz. 
— a ló tisztítására való szerszám- 
mal, a debreczeni szekér rendes 
tartozéka. 

Vasperecz — Debr. sz. — nagy 
beakasztó karika a keresztesen. 

Vendégoldal — Debr. sz. — 
növeli a szekér szélességét s gúzs- 
zsal van akasztva a szekéroldalra. 

Zápok — Debr. sz. — a felső- 
és alsó oldalfákat összekötő lé- 
czek ; elölről haladva, van első, 
második és harmadik záp. Z. L. 

Lóhajtás. 

Debreczen. 
*Gyü te! — Debreczen — in- 
dító szó, a lefogatnál. MNy. 
VI: 6. KI. 

*Hahó — Debreczen — tartóz- 
tató szó a lóhajtásnál. MNy. 
VI: 6. KI. 

*Hó — Debreczen — meg- 
állító szó a lefogatnál. MNy. 
VI: 6. KI. 

No, gyű ! — Debreczen — in- 
dítószó alófogatnál. MNy. VI: 6. KI. 



Hermán Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse. 



8 



Aljdeszka 



114 



Eke kabala 



Debreczeni taliga. 

(Rövidítés : Debr. t.). 
Aljdeszka — Debr. t. — a 
taliga feneke. 

Hasló láncz — Debr. t. — 
mely a taligás ló hasa alatt 
elmenve, tartja a két rudat. 

Heveder — Debr. t. — a nyer- 
gen átvetve szolgál. 

Keresztszóp — Debr. t. — a 
mely a taliga két rúdját együtt 
tartja. 

Kétrúdú — Debr. t. — a két- 
kerekű taliga. 

Rúdtartó szíj — Debr. t. — a 
ló nyergéről lecsüngve, tartja a 
rudat. 

Saroglya — Nyírség — a taligán 
is van. 

Űlésdeszka — Debr. t. — 1. 
alj deszka. 

II. A HÁZ ÉS SZÉRŰJE. 
Eke. 

*Anda-monya — Csík m., 
Ütsz. I. 42 — ekeszeg. 

* Anya-szarv — Heves m., 
Ütsz. I. 46 — az eke nagyobbik 
szarva, melybe a gerendely vége 
van befoglalva. 

Átlaló — Csík m. — összekötő, 
átfogó pl. ekekabala átlalója. MNy. 
1 : 282. 

Corman — Erd. Érczhegység. 
móczok — kormány, az ekén a 
kormány vas. Nyr. 34 : 151. 

íCságató — szántó taliga hor- 
gas löjtforma rúdja, melylyel az 



eke nagyobb, vagy kisebb fogásra 
igazíttatik. Székely szó. Tsz. 58. 

Cságattyu — Nagykunság — 
az eketaligán az a görbe vas, 
mely az eke irányát szabályozza, 
1. cságató. Nyr. 16 : 190. 

íCsigóté — a tézsla végét 
az ekerúddal összefoglaló fa-csatt. 
Balatonmell. Tsz. 70. Csikóié — 
foglaló, melylyel a rudat a szánhoz 
foglalják. Marczalmell. Tsz. 71. 

Csikótó — Palóczság — sikol- 
tyu; az ekét a rúdhoz tartó fa- 
szög. Nyr. 23 : 384. 

Csoroszlya Oklsz. 1587: E^ 
lapos was es keth chorozla hozza. 
1594: Ket lapos vas chorozliastol. 
1597: Ekére való szeles es czorozla 
vasak. 1638 : Lemez vas. Cziorosz- 
lia vas. — Csoroszlya — ált. — 
az a késszerű vas, mely az ekevas 
előtt irányt vág. 

Czank ^- Tszg. — szeg, a 
melylyel az ekét mélyebbre eresz- 
tik vagy kijjebb emelik. Német 
Zange-hó\. Ny. 24 : 102. 

Czioroszlia — Sz. F. B. — 
Culter praecisorius. 

Egy ekebeli — Hódmezővásár- 
hely. — A pór nép így fejezi ki, 
ha sok gyermeke van; egy eke- 
heli hat, mivel ennyi ökröt szok- 
tak szántáskor az eke elé fogni. 
Nyr. 2 : 189. 

Ekefejelés — Oklsz., 1521. — 
Eodem die Ekefeyelesre. Az eke- 
fej javítása. 

*Eke kabala — Csíkszék — 
ekeló. Tsz. 104. A székelyföld 
nagy részén : Marostordaés Udvar- 
hely megyékben kabala, 1. ekeló. 



Ekekíssjg 115 

Ekekissig — Ermellék — az 
ekéhez tartozó összes szerszám. 
Nyr. 29:334. 

íEkeló — ekének kétágú csúsz- 
tatófája. Balatonmell., Tsz. 104. 
A székelyeknél kabala. L. azt. 

Ekelú — Olaszfalu, Veszprém 
m. — V-alakú faeszköz, melyen 
az ekét vontatják. L. ekeló, eke- 
kabala. Nyr. 17:46. 

Ekepénz — Oklsz., 1568. — 
De singula média sessione soluunt 
pecuniam wlgo eke pénz vocatam 
semel in anno. Az adó egy 
neme. 

Eke részei — Marót puszta. 
Felső-Somogy. — Ekeesoroszla, 
eketormány, laposvas, ekeszarva, 
Nyr. 10 : 190. — Eke részei — 
Sellye, Somogy m. — göröndő, 
lapisvas, csótár, ködök, körösz- 
szög, két szarva, rúd, cságaté, 
tengői, kerék. Nyr. 26 : 48. 

Ekés ember — Oklsz., 1596. 
— Minden ekés ember ad egy- 
egy kalangya búzát. Szuhay: Az 
egyliázlátogatás p. 138. 1598. Min- 
den ekés ember egy kalangya 
búzát ad, manip. 32, félekés 
felényit, azaz 16 kéve búzát stb. 
Aratrum habens, faciens. 

Ekeszaru — Kolozsv. glossz., 
1577. — stiva. AaS *a melynél 
fogva a szántó ember az ekét 
fogja. Nyr. 36:416. 

Eketaliga — kétkerekű alkot- 
mány, a mely az eke húzására, 
szállítására szolgál. Van rúdja, 
tengelye, kereke. 



Geréndély 

Eketalp — Kolozsv. glossz., 
1577. — buris D. dentale G^, 
bentale C^. Nyr. 36:418. 

Ekezarwa — Kolozsv. glossz., 
1577. — buris D^. Nyr. 36 : 69. — 
Eke (zarwa) — Kolozsv. glossz., 
1577. — V. ö. szarv. Nyr. 36 : 19. 

Élleli — Háromszék m. — a 
kovács a használat által meg- 
tompult szántóvasat. Nyr. 4 : 427. 

Észtéke — RépczemeU., Sop- 
ron m. — ösztöke, az ekevasra 
rátapadó föld letisztítására szol- 
gáló fanyeles vas. Nyr. 2 : 518. 



Eosztóke 

mulus. 



Sz. F. B. — Sti- 



Ezteke — Kolozsv. glossz., 
1577. — trula Cc,. Nyr. 36 : 175. 

Felkaboláz — Csíkszentdomo- 
kos — az ekét ráköti a kabolára, 
indulásra. Nyr. 32:326. 

Piókszarv — Heves m., 1840., 
Mtsz. — az eke kisebbik szarva. 

Gabona — Beregszász — az 
ekénél a talyiga helyett használt 
kétágú fa. L. kabala, ekeló. Nyr. 
29:539., 30:300. 

Géréndéj — Szentes — az 
eke főgerendája, a német Grindel. 
Nyr. 17:45. 

Gerendely — Tokaj — az eke 
gerendája (átv.). L. Géréndély. 
Nyr. 23 : 384. 

Gerendely — axis, axe ; pflug- 
haupt, pflugsterze (NySz.). 1. Azon 
hosszú görbe fa, a melyre az 
ekefej van illesztve. 2. A nagy 

8* 



Gólya 



116 



Lemes vas 



malomkerék tengelye. 3. A bor- 
sajtó vm. része. A német grindel, 
grendel, osztr. bajor grindlböl. 
Nyr. 24:247. 

Gólya — Halas — kabola, 
eke-ló. L. ekeló, e. kabala. Nyr. 
23 : 48. 

Halkad — Székelyföld — az 
eke után a föld, ha nem omlik 
össze, hanem nagy halkakban 
(darab) fordul fel. Nyr. 25:47. 

Iga — Oklsz. Jugum. 1558. — 
Három eke wasawal talygayawal 
igayawal és mynden zerzamawal 
eghetembe. 

Kabola — Szatmár m. — azon 
két darab fából, háromszögalakra 
(egyik oldala njdtott marad), ké- 
szített egyszerű eszköz, melyre 
szántáskor az ekét, boronát külö- 
nös módon szokták ráfektetni s 
rajta csúsztatva szállítani ki a 
mezőre s onnan haza. Vö. Kabola, 
ekeló. Nyr. 14:427 és 28:233. 



- Csík m. — az 
eke géréndéjben az a szeg, mely 
az ekét a taligával összeköti. 
Nyr. 7:236. 

Kakasszög — Kis-Kún-Halas 
— mely az ekét és a göröndőt 
foglalja össze. Nyr. 15 : 142. 



Kalabina 

vid., Mtsz. - 



Gömör m., Karancs 
ekeló. Vö. Kabola. 



* Kéntelen csúszó — ekeka- 
bala. Tsz. 200. Eredethelye nincs 
megadva ; talán székelyföldi. 

«Koppantóra — mikor az 
ekébe a két rudas ló eleibe egy 
harmadik van fogva. Szilágyság. 



Kormánydeszka — Tokaj — 
az ekében, *mely a kihasított 
földet fordítja. Nyr. 19 : 383. 

Kormány-fő — kórmán-fő. Ko- 
máromszentpéter ; kórmán-fú, Me- 
zőtúr : az eke egyik része ; ehhez 
van erősítve a kormánylemez és 
ez utóbbihoz az ekevas. Pest 
m. Mezőtúr, Komáromszentpéter, 
Hajdú m. MNy. V : 141. 

Ködök — Tokaj — az ekében 
a szántóvasnak az a része, mely 
a gerendelyhez van erősítve. Nyr. 
19 : 383. 

Kődökszeg — Uo. — mely a 
kődökvasat a gerendelyhez fogja. 
Nyr. 24:48. 

Kődökvas — Tokaj — az eke- 
vas öntött része. Nyr. 24 : 48. 



Lapos vas — 

1521: Ferrum 
Laposwas. 1553 
res lapos was. 
ferri lapos was. 
was és k^th 
1594: Kétlapos 



Oklsz. — vomer. 
arabilem wlgo 

; Quattuor vome- 
1566 : Portiones 
1587: Eg lapis 
chorozla hozza. 

vas chorozliastol. 



Lemez — Oklsz. — vomer. 
1558 : Egy Lemes nádiastul az 
Ember wasabul ha nadlya, öth 
kraiczarth wehessen a kovács. 
M. Gazd. tört. Sz. VI. 137. 1566 : 
Eke három. Azokhoz lemes wagon 
három Chotar négy. Ezteke há- 
rom Ekenadfwro egy. Vö. Asboth. 
Nyr. 31:171. Lemez = csoroszlya, 

Lemes vas — Zárka Máximái 
Pest, 1807. — „Lemes vasát 
(ekéről van szó, hihetőleg lapos 
vas) asztal gyanánt maga elibe 
fordítván. 100-ik maxima. Talán 



Lemezvas 



117 



Afa 



lemez vas? Ny. 1:378, 2:376, 
25 : 285. 

Lemezvas — Oklsz. 1638. — 
Lemezvas. Czioroszliavas. Vö. As- 
both. Nyr. 31 : 172., 173. 

Macska — Patóháza, Szatmár 
m. — szántáskor az ekét s 
taligát összekötő szerszám. Nyr. 
18 : 432. 

Marokvas — Lexlcon Budense 
p. 59. — lamina ferrea, qua medio- 
lus rotae interius munitur; eiser- 
nes blech, womit der radfack in- 
wendig beschlagen wird. M. elem 
az oláhban. Nyr. 17 : 372. 

Megtorkolni — Tsz. — tor- 
kolni alatt az ekében a gaz meg- 
torkolik = megakad, felgyűlik. 
Nyr. 13:92. 



* Ösztöke — eketisztító, 
ség, 1. észteké. Tsz. 280. 



Ör- 



*Pating — Székelyf. — a mivel 
az ekét a taligához fogják (szíj- 
V. gúzskötél). Tsz. 288. Régebben 
a lőcsöt is a szekéroldalhoz pating- 
gal — erős, vastag festetlen bőr- 
karika — erősítették oda a Szé- 
kelyföldön. — Pating — Tokaj 
— vasgúzs, mely az ekét a 
taligához köti. Nyr. 12:189., 
24 : 192. 

Patting — Tokaj — gúzs, mely 
az ekegerendelyt a taligához szo- 
rítja. Nyr. 19:432. 

* Péterke — Székelyf. — a 
borona fájának vésett vége : 
makkja, melyet a sasfának vagy 
talpfának megfelelő vésményébe 



illesztenek. Tsz. 295. Vö. az idé- 
zett hely egész czikkével. L. pe- 
terkézni czikket is. 

Sámyeső — Sopron m. — 
sárvas, 1. ösztöke. Nyr. 6 : 373. 

Suka — Zselyk, Besztereze m. 
— kerülőeke ; nem váltható eke. 
Nyr. 18:576. 

Tiézsla — Nyitra palócz — 
ökrös ekerúdja, *ha négy ökör 
húzza. Nyr. 28:497. 

Üsztöke — Bars m. — az ekét 
tisztító vas. L. Ösztöke. Njr. 
10 : 138. 

Vezér — Szentes — az eke- 
taliga rúdja. Njrr. 17 : 45. 



Iga és befogás. 
Befogás rendje. 

Befogás — a mi a lónál a hám, 
az az ökörnél az iga vagy járom, 
mely a szekérrúd végére van al- 
kalmazva, mindig két ökör be- 
fogására szolgál, tehát páros. A 
négyes és hatos fogatnál kisegítő 
rúd jön alkalmazásba, a tézsla 
YSigjténzsola,jnely a esik olt ólánez- 
czal a rúdhoz van ragasztva, így 
szabadon mozgó; igája szintén pá- 
ros s a rúdrészszel a nyak- 
szeggel függ össze. Minden ökör- 
párhoz külön iga és külön tézsla 
kell. 

Áfa — Némedi, Tolna m. — 
alfa. Nyr. 29:382. Sárköz Nyr. 
32 : 461. 



Afa 

Áfa, "ófa — Győr és Veszprém 
m. — az alfa. Nyr. 35 : 435. 

í Aj-fa — Székelyf., Ütsz. I. 25. 

— a járom alsó keresztfája, al-fa. 
Gyergyó. Nyr. 34:322. 

Áldeszká — Nógrád m. — alfa. 
Nyr. 33:303. 

Alfa — Leánykút, Temes m. — 
a rúdhoz erősített, vízszintesen 
haladó alsó lécz. L. fa. — Al-fa 

— (ajfa Székelyf., Tsz.) — a já- 
rom alsó keresztfája (Kis-Kun-Ha- 
las. Nyr. 14 : 236. ; 15 : 28. ; Szé- 
kelyf., Nyr. 2 : 380. ; hely nélkül. 
Nyr. 2:380.). Mtsz. I. 25. 

Beel deszka — Sz. F. B. — 
Dentale. 

Béfa — az a függőlegesen álló, 
szarvszerú fa, mely az ökör nyaká- 
nak rúdfelőli oldalát fogja, vö. já- 
romszeg. Székelyf., Tsz., hely nél- 
kül mint bélfa. Sárköz, Nyr. 32 : 
461, héfa. Némedi, Tolna m., Nyr. 
29 : 382. Ercsi, Pest m., forrás nél- 
kül, héfa. Vas m., Nyr. 30 : 100., 
léfa. Győr és Veszprém m., Nyr. 
35 : 435., Uéfa. — Béfa, beéfa — 
Sárköz, Tolna m. — bélfa, belfa 
az iga belső két szarvalakra álló 
fája, *mely az ökör nyakának 
egyik rúdfelőli oldalát fogja. Vö. 
járomszeg. Nyr. 33 : 336. 

Béldészkk — Nógrád m. — 1. 
béfa. Nyr. 33 : 303. 

Bélfeíé — Erd. Érczhegység, 
móczok — bélfa, 1. béfa. Nyr. 
34 : 146. 

Belfjaúá — oláh-járom béfája. 
Njrr. 17 : 116. Magyarorsz. részek 



118 Dérzsola 



és móczok. (Torda-Aranyos m.). 
L. béfa. 

Bolfó — Mezőszilvás — mező- 
ségi oláh-bélfa a jármon. L. héfa. 
Nyr. 37:220. 

Bordicza — szinonimje a járom 
két béfájának, 1. azt. Miklosich 
többi magyarázata nem áll meg. 
Helyes a Nyr. 4:42. Székelység, 
járomhélfa. Nyr. 34: 322., Gyergyó, 
járomhélfa. Njo*. 34 : 83., Gyergyó, 
járomközfa. Vö. járomszög. 

Cujet' — oláh — cövek a já- 
romnál. Arad s Bihar m. L. csi- 
koltószeg. Nyr. 17:117. 

Csígattyú szeg — Sopron m. 
— a legnagyobb járomszeg. Nyr. 
6 : 373. 

Csikótó — általánosan — az 
a csatlóláncz, mely a négyes ökör- 
fogatnál a tézslát a rúdhoz köti 
s a csikoltószeggel megerősíti. 
Nyr. 9 183., Mezőtúr : csikótó. Nyr. 
9 : 182., Szilágyság : csikoltó. Nyr. 
2 : 518., Répczemellék : csikótó. 
Sz. M. A. Czikoltó : vinculum lig- 
neum, in conjugatione Jogorum 
bovinum. Sz. M. A. Csikoltószeg, 
clavus ligneus, vinculi jugalis. 

Czikoltoszeg — Sz. M. A. — 

Clavus ligneus vinculi jugalis. 

*Decz — Kézdivásárhely — 1. 
béfa. 

Dérzsola — Hetes, Zala m. — 
az igához tartozó rúd, mely szán- 
táskor és boronáláskor a rudat 
helyettesíti, *egy a tézsolával, 1. 
azt. Nyr. 19 : 142. 



Eszköz 119 

Eszköz — Csallóköz — igás 
fogat. Nn. Nyr. 16 : 47. , 

Fa — 1. áfa, béfa; szolgafa; 
végfa; ajtófélfa, szemöldökfa. 

Pej — 1. rúdfej; tézsla feje; 
ustorfej. 

Pelfa — Gyergyó — a nyakfa 
V. járomfa. Nyr. 34 : 322. 

Pias-tézsola — Csík m. — a 
hátsó fogatnak az a befogó tézs- 
lája, melynek első felén a két 
első fogat felerősítésére egy szeg- 
gel ellátott fakampó van. Vö. 
csikójtyú, csikótó. Nyr. 32 : 406. 

Fölakasztotta az igát a szegre 

— kifogyott a szarvasmarhája. 
Őrség. Nyr. 1 : 462. 

Gerendelyrud — Sz. F. B. 

— Temo. 

Hó — Mátyásföld — iga. Hó 
wellé! kiált a mátyusföldi az 
ökörre, *hogy az igába menjen. 
Nyr. 12:527. 

Iga — Vas m. — A felső víz- 
szintes fa iga\ alsó vízszintes fa 
igaósófa. A kettőt 2 igahéfa köti 
össze, melyek az igahéfaszéggel 
vannak az igához kapcsolva. Az iga- 
szeg a marha nyakát zárj a az igába, 
nyakszég pedig a szekérrúd végét, 
a rúdfejet kapcsolja az igához. 
Nyr. 30 : 100. — Iga — Miklosich 
iugum, joch — ószlovén: igo. Vö. 
jarimű. A finn jukko == a gót 
jukk. Nyr. 11:220. Dunántúl: 
„A német fórosoknak igás a lovuk 
szerszáma". Nyr. 16 : 190. — Iga 

— Győr és Veszprém m. — áfa; 



Járom 

"ófa = az alsófa, b^éfa — uo. — 
a 2 I fa, járom: iga, nyakszeg: a 
középső. Nyr. 35 : 435. 

Igabéfa — Répczemellék, Sop- 
ron — így nevezik azon 2 függé- 
lyes fát, mely az igának felső és 
alsó darabját összetartja, Nyr. 
2 : 518., *s a melyhez az ökör nya- 
kának befelé eső oldala illeszke- 
dik. Vas m. Nyr. 30 : 100. L. béfa. 

Igafa — Némedi, Tolna m. — 
járom. Nyr. 29:382. 

Iga-ófa — Nagylózs, Sopron 
m. — az igának alsó vízszintes 
fája = alfa. Nyr. 30:444. 

Iga-ósófa — Vas m. — az 

alfa (alsófa). Nyr. 30 : 100. 

Igaszég — Vas m. — a járom- 
szög, *mely a jármot a rúdhoz 
fűzi. Nyr. 30 : 100. 

* Járom — Miklosich — iugum, 
ószlovén : jarimü, új szlovén : jarem. 
Vö. igo. Nyr. 11:222. Sz. F. B. 
Jugum. Nyr. 35:435 Győr és 
Veszprém m., iga. Nyr. 34 : 322 
Gyergyó, járom. — Leánykút, Te- 
mesm. — arúdf éjhez erősített és az 
alfával párhuzamos felső vízszint 
haladó lécz. Összetételekben 1. 
járomszeg. — Pinka-Mindszent — 
részei: van Nyakafája, béfája, 
sioga, rúdszöge, alsófája. — 
Gyergyó — járompácza (a két 
külső), hordicza (a két belső), aj fa 
^= aljfa, felfa ebben lyuk, melybe 
a köz jár és a közbe jő a küsz- 
küllö. Nyr. 34:322. — Göndör 
Domokos járma Kadicsf alván. 
Malonyay: A magyar nép művé- 
szete, n. köt., 225. lap, 353. ábra. 
Járom áll 6 darabból: járómív, 



Járotnalja 

2 bordicza =■ *béfa, 2 járomszeg. 
Bordiczának van szarva. *Az alfa 
kimaradt. 

Emelem ágas . . . járom; 

taszítom szőrös . . . ökörnyak; 

allóbelebütykös . . . Járomszeg. 

Szatmár m., találós mese. Nyr. 
15:331. 

* Járomalj a — Kézdivásárhely 
— 1. alsófa. 

Járomdércze — Szászfalu, Há- 
romszék m. — a járom közepén 
kétfelé görbülő két fadarab. Nyr. 
36 : 326. 

Járomfa — Némedi, Tolnám. — 
az ökör nyakán van. Nyr. 29 : 382. 

Járom-fa — a mestergerendá- 
hoz vagy a keresztgerendához 
szegezett álló gerenda. Sárospatak, 
Nyr. 17:527. 

Járom V. igafa — Némedi, 
Tolna m. — a szekér járuléka, 
melynél fogva a jószág a szekeret 
húzza. Részei: az ökör nyakán 
van a kétszer görbített járomfa, 
evvel párhuzamos alul az dfa, e 
kettő között van a két lyukkal 
ellátott függőleges héfa, a mely- 
nél fogva az egész igafát meg- 
bévitik. Az ökör nyakát egészen 
körülzárják a két járomszeggel s 
az egész jármot a nyakszpggel 
erősítik a rúd végéhez. Nyr. 
29 : 382. 

*Járomfej — Kézdivásárhely — 
1. nyakfa. 

Járomfő — Nógrád m. — 
nyakfa. Nyr. 33:303. 

Járomív — Székelyf. — a 
járom felső íve, járom szoros 
értelemben. 



120 Köz 

Járompácza — Gyergyó — a 
két külső járomszög, *mely a 
befogott ökör nyakának külső 
oldalát fogja. Nyr. 34 : 322. 

Járom részei — Nógrád m. — 
hat helyen ; áldészká = áfa, bél- 
dészká = béfa, járomfő, nyák- 
szög. Nyr. 33:303. 

Járomszeg — Leánykút, Temes 
m. — a járom legszélső, függő- 
leges alkotórésze: vasszeg, mely 
a járom és alfán átütve az ökör 
nyakát a béfa és a járomszeg 
közé zárja. L. szeg, 1. járompácza. 
Sz. F. B. radius. Nyr. 29:382. 
Tolna m. járomszeg. Járomszög 
— Ercsi. 

Járom-tézsla — kisegítő járom- 
rúd, a mely mellé a négyes 
ökörfogat első párja van fogva. 
Bereg-Rákos, Bereg m. vid. Pap 
Károly. MTsz. I. 981. 

Kiszáradt a járma = eldöglött 
a marhája. Székelyf. Nyr. 2 : 232. 

Kölyökrúd — az olyan tézsla- 
féle, mely az elülső ökörpár 
nyakának tehermentesítése végett 
a hátulsó rúd felehosszaságáig 
visszanyúlik s így erősíttetik meg. 
Nyr. 29 : 186. 

íKörpölű — az a fa-csat, mely 
a taligarudat a tézsolával össze- 
köti. Őrség. Tsz. 120. Vö. körpöly. 

*Körpöly — az ökörszekér rúd- 
jának orrára szegezett fa, melybe 
jár egy az igát tartó nyakszeg. 
Balaton mell. Tsz. 121. 

Köz — Gyergyó — a felfa v. 
járomfa lyukába illik; talán a 



Küszkfillő 



121 



Sikoltyú 



nyakszög? Közéjük jön a küsz- 
küllő. Nem világos. Nyr. 34 : 322. 

Küszküllő — Csíkm. — „azon 
két fa, mely a jármot a rúdhoz 
erősítő ún. vonószíj két végén 
keresztül szuratik (Közküllőből)". 
Nem világos. Gyergyó ú. 1. 
egy a ténzsolával. Nyr. 8 : 93, 
34:83, 34:322 és köz. 

Nyakai — Sárköz, Tolna m. — 
a járom felső részének, vagyis az 
igának ívalakú hajlásai, másutt 
járomfa. *Vö. felfa. Nyr. 32 : 461. 
Nyr. 33 : 335. 

Nyakszeg. — Leánykút, Temes 
m. — a rúdfejet a járomhoz 
erősítő kampós vasszeg. L. szeg. 

— Nyak-szeg — (nyakszög): az 
a fa V. vasszeg, a melylyel az 
igát a szekérrúdhoz v. a tézsolá- 
hoz csatolják. Balatonmell. Tsz.; 
Heves m., Csépa. Nyr. 22:478. 
Mtsz. I. 1530. Nyr. 35 : 435, Győr 
és Veszprém m. : nyakszég. Nyr. 
30 ; 100, Vas m. : nyakszeg, Nyr. 
29:382, Tolna m.: nijakszeg. Tsz. 
268 Balatonmell. nyakszeg. Ercsi 
és Nógrád m. : nyakszög. 

"Ófa — Győr és Veszprém m. 

— alfa- Nyr. 35 : 435. 

Ósófa — Vas m. — 1. iga- 
ósófa. *Afa (alfa), Nyr. 30:100. 

*Pálcza — Kézdi-Vásárhely — 
1. szög, járomszög, mely az ökör 
nyakának kifelé álló oldalát fogja. 
L. Járompácza. 

Rákláb — Csík m. — az igás 
szekérrúd szárnyában levő vas- 



tag szög, végén lapos, szögletes 
lyuk van, melybe egy kétrétűen 
összehajtott vaslemez jár, ez a 
rákláb. Két végét szétnyitják 
azért, hogy a lyukból ki ne hull- 
jon s a nagy szeget is a kihullás- 
tól védje. Ilyen rákláb-szeget 
más szerszámokba is szoktak 
erősíteni, de mindenhol egy na- 
gyobb szeg végébe (sasóka, 1. 
Mtsz.). Nyr. 32 : 52. 

Réstéü — Erd. Érczhegység, 
móczok — eresztő a járomnál. 
Nyr. 34:315. 

Rúd — Leánykút, Temes m. 
— az alfán túl érő rúd. 

* Rúdfej — a szekérrúdnak a 
jármon túl kiálló része, 1. rúd. 

Rúdvégkarika — csikoltó ka- 
rika. *A csikoltó karika a tén- 
zsolán van. Nyr. 29 : 185. 

Sikojtyu — Csík m. — szarvas- 
marha négyes fogatnál 1 méter 
hosszú, magamagából faragott 
horoggal ellátott, fából készült 
vonóeszköz, melynek hátsó vége 
a szekérrúdra van erősítve, az 
első végére pedig a fahorognál 
fogva az elsőfogat vonórúdját 
erősítik. Ennek használatával a 
négyesfogat megfordulása kisebb 
körben, kevesebb helyen történ- 
hetik. *Nem sikoltyú, hanem 
ténzsola, 1. azt. Vö. Csikoltó. Nyr. 
32 : 53. 

Sikoltyú — Oklsz. — Vinculum 
catenarum, temonum. 1444 óta 
személynév. 1513 : Vomeres ad 
aratra duo, chykolfhe ferrea 
quatuor. 1520 : Ad currum wlgo 



Szeg 122 

Chykoltho de ferro feci parare. 
1569 : Breues catenae ferreae 
chykotho vocatae. 1597 : Tesla 
czikotesiül. 1658 : Két szőke jó 
ökör harangostul, tézslástól, jár- 
mostól, kötelestől, sikotiostól. 

Ssseg — 1. járomszeg, nyak- 
szeg, ikszeg, tsikolto-szeg, 1. 
azokat. 

*Szék — Kézdi-Vásárhely. — 
L. Rúdszög. 

Tesla — Sz. F. B. — Temosula. 
*A négyes ökörfogatnál az első 
párnak _való rúd : a ténzsola. Alsó- 
Baranya: Tezsla. Nyr. 11:382. 
Egyéb nevei: dérzsola Hetes, 
Zala m. ; flas tézsola Csík m. ; 
gerendelyrúd Sz. F. B. ; kölyökrúd 
Szily ; sikojtyú Csík m. (téves) ; 
tesla Sz. F. B. temosula; tézsla 
Alsó-Baranya, Leánykút ; járom 
tézsla Bereg m. ; tesla rúd Sz. F. 
B. ; t^sola Kolozsv. glossz. 1577. ; 
tézsla Csallóköz ; tézsola Székelys., 
Csík m. 

Tesla rúd — Sz. F. B. — 

Histoboeus vei Histoboe. Temo, 
Portica jugalis. PPBod. 

Tesola — Kolozsv. glossz. 1577. 

— temo. Nyr. 36 : 420. 

Tézsla — Oklsz. — Temo. 
1552 : Juga cum attinenciis thes- 
layival. 1586 : Vagion egy tesla 
kinec uegebe uas lancz vagion. 
1658: Két szőke jó ökör haran- 
gostul, tézslástól, jármostól, köte- 
lestől, sikotiostól. 

Tézsla — Leánykút, Temesm. 

— négy ökör befogása esetén 
kisegítő járom. Összetétekben 1. 



Tézsola 

tézsla feje, tézsla rúdja, tézsla 
csikojtó, tézsla csikajtó. Járom- 
tézsla : kisegítő jároiRTÚd, a mely 
meUé a négyes ökörfogat első 
párja van fojva. (Bereg m., 
Bereg-Rákos vid. Pap Károly.) 
Mtsz. I. 981. — 1. Anégyes v. hatos 
ökörfogatnál használt toldalékrúd 
V. előrúd (négyesfogatnál a szekér- 
rúdhoz van akasztva, hatosfogat- 
nál az első a szekérrúdhoz, a máso- 
dik pedig az első toldalékrúdhoz). 
2. Az a hosszú rúd, a mely mellé 
szántáskor és boronáláskor az 
igás marhát fogják. Mtsz. U. 728. 
— Tézsla — Csallóköz — sze- 
kérrúd. Tézslás ökör. Van lánczos 
t., szántó t., nyelves t. Tsz. Nyr. 
1 : 332. — Tézsla — Leánykút, 
Temes m. — a kisegítő járom 
rúdja. 

Tézsla-fa — 1. Tézsla. — Mtsz. 

11. 728. 

Tézsla csikojtó — Leánykút, 
Temes m. — a kisegítő jármot a 
hátsó járomhoz erősítő láncz. L. 
tézsla csikajtó, csikojtó, csikajtó, 
tsikoltú, tsikoltú szeg. 

Tézsla-fej — Ercsi — ezt a 
tézslarúddal tézslaA;anA:a (több) 
köti össze. 

Tézsla feje — Leánykút, Te- 
mes m. — a kisegítő járom rúd- 
feje. L. fej. 

Tézsla-fej — a tézsla eleje, a 
melybe a jármot a nyakszeggel 
belefoglalják (Csallóköz, Kecske- 
mét : Csaplár Benedek ; Czegléd : 
Bosvay Vümos). Mtsz. E. 728. 



Tézsola — Székelység 
liga rúdja. Nyr. 4:328. 



ta- 



Tézsola-fő 



123 



Magyar ökörfogat 



Tézsola-fő — Orbán B., A Szé- 
kelyföld — azon felfelé hajlított 
fa, melynek segítségével a járom 
a rúdhoz van esősítve 1 : 108. 
* Hozzáteendő, hogy az első páré. 
Nyr. 37:93. 

Tézsola lábú — Háromszék — 
kinek lába előre, kifelé görbül 
és széjjel áU. Nyr. 4:431. 

Tsikoltú — PP. — Vinculum 
ligneum in conjunctione jugorum 
borinorum, ein hölzernes Bánd, 
das das Ochsen-Joch zusammen- 
bindet. 

Tsikoltó-szeg — PP. — Clavus 
ligneus vincuH jugulis, eüi Joch- 
Stecken. 

Ökörfogat és hajtás. 

Hely szerint : 

Csás = balra fogott. 
Hajszás = jobbra fogott. 

Magyar ökörfogat. A rendes, 
teljes fogat négy, a rendkívüU hat 
ökör, a közönséges iga két ökör 
s ez a szekérrúd mellé fogva, a 
mikor a csoport így alakul : 

Rudas csás — Rudas hajszás, 
Szekér. 

A négyes fogat: 

Első csás — Első hajszás. 

Rudas csás — Rudas hajszás, 

Szekér. 

A hatos fogat : 

Első csás — Első hajszás, 

Második csás — Második hajszás. 

Rudas csás — Rudas hajszás, 

Szekér. 



Megnevezett négyesek: 
Agyas — Szeles, 
Villás — Daru, 
Szekér. 
Továbbá : 

Hattyú — Vidra, 
Gatyás — Inges. 

Pásztor — Bojtár, 
Rigó — Kárász. 

Csárdás— Buár, 
Csákó — Szarvas. 

Bobé — Halász, 
Zsombó — Pénzes. 

Gyűrű — Meggyes, 
Göndör — Pirók. 

ViUám — Gyertyás, 
Pásztor — Fütykös. 

Csákó — Bicskás, 
Gatyás — Tornyos. 

Bojtos — Vizsla, 
Hajas — Pengő. 

Forrás — Zsombó, 
Babér — Szőke. 

Vezér — Virág 

Huszár — Kajla 

stb. 

Láder — Viktor, 
Rudas — Piktor. 

Cselő — Mozsár, 
Lepke — Káplár. 

ÉrmeUék,Nyr.29:532. 

Viklér — Timár, 
Körmös — Perge. 

Boros — Kardos 
Szegén — Fogoly. 

Nyr. 4:240. 



Csá 124 



Két-két összefogott ökör neve 

sokszor rímel, vagy alliteral, vagy 

egyébként rokonjelentésü, így: 

Zsandár — Betyár, 

Hullám — Villám, 

Csöngő — Pöngő, 

Dongó — Fátyó. 

Njrr. Marót puszta, Somogy. 

Vagy: 

Lader — Viktor, 

Rudas — Piktor. 

Gatyás — Inges együtt jár. 
Pásztor — Bojtár szintén. 

Hattyú — Vidra viziek 
stb. 

Csá! — Gyergyó — Ficzkó ! ökör- 
biztató. Nyr. 34:260. 

*Csá — Csukó \ jobbra ieveli a 
balról befogott Csákó ökröt. 

Csá-hó nye — Csík-Szt.-Mihály 
— ökörterelő a balról levőnek. 
Nyr. 30:493. 



* Csali 



terelő szó. L. Csá. 



Csalié, csali — Pápa vid. — 
ökörterelő szó = jobbra. Nyr. 
36 : 38. 

*Csá ne! —Marosvásárhely — 
ökörhajtó szó = balról jobbra. 

Csá nye ! Csahó — Hétfalu — 
ökörterelő = jobbra! Nyr. 38 : 143. 

*Csás — általánosan a balról 
befogott ökör, megfelel a lefogat- 
nál a nyergesnek. 

Cselő — Alföld — ökörterelő 
szó. Szólás: „Cselőre áll abajusza" 
= egyik fele le, a másik fel. 
Mtsz. I. 283. 



Hajszás 

Cselő V. csálé ! — Hódos, Arad 
m. — ökörterelő = balra. Nyr. 
26 : 239. 

O „Cselő hó ne!" — Puszta- 
Dinnyéshát — „Isten áldjon, hó 

ne, ne!^ 

íFarta! — Zilah — = farolj! 
azaz : a farral oldalt menj 1 A terelő 
rendesen a tenyerével ráüt az 
ökör tomporára. 

Párta te — Marosvásárhely — 
ökörterelő szó = lépj oldalt, arrébb. 
Nyr. 27:480. 

Partova ! — Miskolczi G. p. 10 
— „a barmok a mondásra melly 
hamar engednek". 

Háj ez, hőjcz — Háromszék m. 
balról jobbra tereli az ökröt. Nyr. 
5:37. 

Hajcz-nye! — Csíkszentdomo- 
kos — ökörterelő = balra. Nyr. 
32 : 326. 



Haj ki! — Szt.-Pál 
szólítás. Nyr. 3 : 44. 



ökör- 



Haj -na — Mezőtúr — Virág- 

Bumbó! Ökörindító. Nyr. 8 : 144. 

* Hajsz! — általánosan — be- 
fogott ökörirányítás. L. hajszás. 
— * Hajsz — Lombár! balra tereli 
a jobbról befogott Lombár hajszos 
ökröt. — Hódos, Arad m. — 
ökörterelő szó ^ jobbra! Nyr. 
26 : 239. 

* Hajszás — általánosan — a 
jobbról befogott ökör, megfelel a 
lófos^atnál a rudasnak. 



Hi elé nye! 

m elé nye! — Hétfalu — 

indítás. Nyr. 38 : 143. 

*Hikk — Vas m. — igavonónak 
balra. Nyr. 30:99. 

Hik-meg — Beösárkány, Ba- 
ranya m. — ökörhátráltató. Nyr. 
18 : 94. 

Hó! — Hétfalu — ökörterelés 
= megállítás. Nyr. 38 : 143. 

Hó-ha! — Mezőtúr — ökör- 
megállító szó. Nyr. 8 : 144. 

Hó ide — Hoide-ne ! — Udvar- 
hely m. — ökörhajtás. Nyr. 12 : 477. 

Hojs hid'is kájlac — ökörterelő 
(magyar elem oláhban). Nyr. 17 : 
163. 

Hók ide ne ! — Marosvásárhely 
— ökörhajtószó = johhról halra. 
Nyr. 27:480. 

*Hokk — Vas m. — igavonónak 

= balra Nyr. 30 : 99. 

*Hó me! — Marosvásárhely — 
ökörhajtó szó = jobbról balra. 
Nyr. 27 : 480. 

Hó meg ide! — Hétfalu — 
ökörterelő = balra. Nyr. 38 : 143. 

Hó meg ide nye! Csík-Szent- 
Mihály — ökörterelő a fordulónál. 
Nyr. 30:493. 

Ho mellé! — Mátyusföld — 
= igába! kiált az ökrész az ökör- 
nek. Nyr. 12:527. 

Hosz — Pápa vid. — ökörterelő 
szó = balra. Nyr. 36 : 38. 

Hódéra-csáxa — Székelység — 
„hajszra csáléra". Nyr. 2:427. 

, Hó vissza nye! — .Hétfalu — 
ökörterelés = hátra. Nyr. 38 : 143. 



125 Ne te! 

Hózad nye! — Mezőszilvás — 
oláh ökörterelő szó (magyar elem). 
Nyr. 37:221. 

Hők V. hők te hők! — Zilah 
Nyr. 28 : 286 — hátráltat (hőköltet 
szarvasmarhát). Kis -Kún- Halas. 
Nyr. 15:282. 

*Hök me! — Marosvásárhely 

— ökörterelő szó = hátrálj. Nyr. 
27 : 480. 

Hők még nye! — Udvarhely 
m. — ökröt hátráltató szó. Nyr. 
9 : 236. 

íH's ne! csó, hó bé, hí odább, 
hí megide csá! Ökörterelők — 
Rava^ Udvarhely m. 

Hujde — Gyergyó — Bolokán! 
ökörbiztató. Nyr. 34:260. 

Hujde nye — Csík-Szent-Mihály 

— ökörterelő a jobbról levőnek. 
Nyr. 30:493. 

*Humég — Vas m. — hátrál- 
tatás az igába. Nyr. 30:99. 

Húmeg! — Vas m. — ökörterelő 
szó: hátráltató. Nyr. 30:99. 

Hüköltetés — sokfelé — az 
igások hátráltatása. Nyr. 36 : 334. 

Körha te! — Hódos, Arad m. 

— ökörszólítás = „tedd a járomba 
a nyakad!" Nyr. 26:239. 

Kerhó! — Balatonmell. — a 
marhaigába való szólítása. Tsz. 
202. 

Me, Jámbor me! — Hétfalu 

— ökörhivogatás. Nyr. 38 : 143. 

Ne te ! — Écs — tehénszólítás. 

Nyr. 36:334. 



Az ördög győzi ! 



126 



Beczcze-beczcze 



Hangelemek. 
Szarvasmarha. 

* Az ördög győzi ! — Borsod m. 

— szól a bika bömbölve, ha sok 
tehenet adtak a csordába. 

Bén — Őrség, Vas m. — bőg 
(tehén). A marhák nagyon béták. 
Bej ok, bész, bén, béjunk, bétok, 
bénák. Nyr. 12 : 380. Őrség, Nyr. 
12 : 381. „A borgya után bén". 

*Bőg — általánosan — a 
szarvasmarha hangadása. Vö. Nyr. 
7 : 335. 

Böhel ! — Csíkszentdomokos 

— marhát kergető szó. Nyr. 32 : 
324. 

*Brüimyög — Csík-Szt.-György 

— a tehén mikor félhangon szól 
a borja után. 

Eu-e ! — Kunság — ha a marha 
elbódorog, a kereső pásztor, mire 
megpillantja, ökölbe szorítja a ke- 
zét, hogy csak hüvelykujja áll 
felfelé, akkor leguggol és az ököl- 
lel magafelé intve odakiált a fi- 
gyelő marhának : „Eu-e-Eu-e ! Az 
állat megszakításokkal közeledik. 
Szemere Lászlótól. 

Hoj-ki-boczi-te — Mezőtúr — 
tehénhívás. Nyr. 8 : 144. 

Hé nye! — Csík-Szt.-Mihály 

— tehénterelés. Nyr. 30 : 493. 

Hojsz-esali-bokros — Vesz- 
prém m. — tehénhivogató. Nyr. 

6 : 284. 

*Me-ide-me! — Rava, Udvar- 
hely m. — ökör-, tehénhivogató. 



Me-is-me! — Háromszék, orbai 
járás - tehénhivogatás.Nyr.7:190. 

Me só ! — Csík-Szt.-Mihály — 
tehénhivogató. Nyr. 30:493. 

*Ml-hály — Szabolcs m. — 
bika szava ; az első szótag mély, 
a második egy oktávával maga- 
sabb. Vö. Nyr. 4:88. 



m 



Né-bocze-né-né — Veszprém 
, — tehénhivogató. Njr. 6 : 284. 



Ökör V. tehén hívása — Szür- 
nyeg — haj ! haj ki ! haj fel ne ! 
hajrá ! hú ! húha ! hai ha ne ! prok ! 
prok ne ! csá ! csálé ! csálé csá ! 
csálé ne ! haj ne ! hök ! hök 
te ! fartó ! ná(h) ! ná boczi ná(h)! 
prücski ne ! bőg, bömböl. Nyr. 
10 : 279. 

Ptró — Forró-Encs — ökör- 
hajtó szó. Nyr. 28:422. 

Ptrű — Kalotaszeg — ökör- 
biztató szó, így : Ptrű, elő Csákó ! 
Mozsár ! Há bide Szilaj ! Nye ! 
Nyr. 27:233. 

*Tala be, hajj be ! — marhát- 
hajtó szó. — Kállay gyújt. Tsz. 355. 

Tala-el-te! — Mezőtúr — te- 
hénhívás. Nyr. 8 : 144. 

Tala-te ! — Mezőtúr — tehén- 
hívás. Nyr. 8 : 144. 

Tprücs-bé ! — Drávamellék — 
marhahajtó szó. Nyr. 61 : 87. 

Borjú. 

*Bécce né-ne-ne — Vas m. — 
borjúhivogató. Nyr. 30:99. 

Beczcze-beozoze — Adánd, 
Somogy m. — borjúhívás. Nyr. 
5:431. 



Beczcze-ne, beczcze 



127 



Rovás 



Beczcze-ne, beczcze — Sz.-Gál 
— borjúhívás. Nyr. 3 : 44. 

*Boczi, boczi tarka 
Se füle, se farka stb. 

Népdal, országszerte. 

Böcze-ne ! böczikém-ne ! — 
Fejér m. — borjúhivogató. Nyr. 
10 : 188. 

Borjú — Vadr. 513. — bőg, 
csacsog, brünynyög, midőn anyjá- 
hoz vágyik. 

Hí, hí eló-csá! — Udvarhely 
m. — ökör-, tehénhajtás. Nyr. 
12 : 477. 

Kicike-Kicike-gici-gici-gici ! — 

Csík-Szt.-Mihály — borjúhivás. Nyr. 
30:493. 

Kogy-el ! — Csík-Szt.-Domo- 
kos— borjúhajtó szó. Nyr. 32 : 327. 

Kuty-ki ! prücs ki ! — Maros- 
vásárhely — borjúűzés. Nyr. 27 : 
480. 

Me-kicsike-me ! — Hétfalú — 
borjúhivogató. Nyr. 38 : 143. 



Ne-beczi-ne ! 
- Nyr. 12 : 336. 



Pannonhalma 



*Prü-bé — prücsi-bé, prticsi- 
bé-ne, prücski, kuty-ki. Maros- 
vásárhely, borjúkergető. 

Prücsi-bé ! ne ! — Marosvásár- 
hely — borjúkergetés. Nyr. 27 : 

480. 

Prücsi-é ! prücsi ki ! — Hét- 
falu — borjúüző. Nyr. 8 : 143. 

Prücsi-nye ! — Csík-Szt.-Mihály 
— borjúűzés. Nyr. 30:493. 



Prücsike-me ! memeke ! — Hét- 
falu — borjúhivogató. Nyr 38 : 143. 

Prücsi -prücsi-prücsi ! — Ma- 
rosvásárhely — borjúhívás. Nyr. 

27 : 480. 

Pücsi-pucsi; pucsike! — Ud- 
varhely m. . — borjúhívás. Nyr. 
12:477. 

Tála be! — Ádánd, Somogy 
m. — borjúbehajtás. Nyr. 5 : 431. 

Tala-ki ! — Ádánd, Somogy 
m. — borjúkihajtás. Nyr. 5:431. 
Szt.-Gál, Nyr. 3 : 44. 

*Tala-ki-te — Kisújszállás — 
borjúterelőkiáltás. 

*Tprücsi-me-me ! tprücsi-me- 
me! — Rava, Udvarhely m. 

* Trücs-be, prücs-be ! — Kállay 
gyújt. — borjútbehajtó szólás. 
Tsz. 370. 

Rovás. 

Általánosan véve a rovás az 
analfabetizmus idejében az egész 
közéletre kiható elszámolás, n3dl- 
vántartás, ellenőrzés eszköze volt, 
melynek gyakorlata abban állott, 
hogy a rovókéssel bizonyos konven- 
cziónális jegyeket róttak alkalmas 
pálczákra. Az adás-vevésben, a 
hitelben, ellenőrzésben, közérvény- 
ben állott a rovásfa és számos 
találó szólásmódban érvényesült. 
Valakinek sok „bűne van a rová- 
son^, innen „rovott multú^, meg- 
róni valakit, felróni valakinek 
valamit, leróni a tartozást, mind 
a rovástól és műveletétől ered- 
nek. A duhaj nóta így mondja 



Bárányrovás 



128 



Hajók 



Korcsmárosné bort ide a kupámba, 

Hadd igyék a szegény legény 

[bújában ; 

Rővja fel a rézfokosom nyelére : 

Hány itcze bor fogyott el már 

[kedvembe. 

Kiváló értékkel és jelentőséggel 
bírt a rovás a pásztoréletben, 
hol a nyáj és szolgálmánya s 
minden járandóság rováson tar- 
tatott nyilván és számoltatott el. 
A számrendszer ötös = quinárius 
volt s a kéz öt ujján alapult. 

Bárányrovás — Alföld és Du- 
nántúl, Zala, Somogy — fából 
faragott páros, apró szerszámok, 
házieszközök, de a párban az 
egyik mindig nagyobb. Elléskor 
a nagyobb felet az anya, a kiseb- 
bet a bárány nyakára kötötték, 
hogy az anyajuh és a bárány 
összeadhatók legyenek. A jó juhász 
az volt, a ki harmadnapon már 
rovás nélkül is összeadta az 
anyajuhot bárányával. L. Bárány- 
szoktató. 

* Bárány szoktató — Kunság — 
1. Bárányrovás. V. ö. figurafa. 

* Beróni — XVII. század, Kassa 
város artikulusaiban 1688-ban — 
írásban megállapította, hogy : 
„annak berótt régi módja és szo- 
kása szerint." 

* Billeg — Szeged-Csöngöle — 
a rováson az a jegy, mely a 
juhfalka gazdáját jelenti. Újabban 
már tintával írva, monogramm- 
szerű. 

Birgerovás — Dobos Sándor 
— „elöl van az öreg birge, a 
másik oldalon elől a bárány, 



utána az ürü, legutolsók a kosok. 
Agasegyháza. 

Bürgerovás — Bugacz — 1. 
Birgerovás. 

Czinkus — Erdélyi részek, 
XVIII. sz. vége — a hasított ro- 
vásnak az adósánál maradt része ; 
a pásztoroknál is a gazdának 
adott, ellenőrző rész. 

Disznórovás — Dobos Sándor 

— elől vannak a kanok, ezek 
után az öreg disznók, ezek után 
az ártányok, ezek után a süldők, 
legvégül a malaczok. A süldők 
rendszerint két csoportot alkotnak 
ú. m. a választási, a melyek te- 
nyésztésre vannak szánva s az 
eladók. 

* Figurafa — Bihar-Ilye — 1. 
Bárányrovás. A juhász helyesen 
jegyezte meg, hogy „a lumerust 
a sitét akolban nem látom, de a 
figurafát kitapogatom". Akkor t.i. 
már ráfestették a számot ajuhra 
és a bárányra. 

Gérézdelni — Háromszék m. 

— bemélyülő rovátkákat húzni 
valamin. Nyr. 5 : 36. 

Qulyarovás — Bugacz — a 
főrovás, a melyre a gulya egész 
állománya, az állatok neme, kora 
és a tulajdonos szerint fel van 
róva ; a nemet és illetőleg a kort 
az egymásután tünteti fel. így a 
baromrovásnál első helyen áll a 
bika, azután következik a tehén stb. 

Hajók — Hétfalu — faro vas- 
kor kihullott forgács. Nyr. 3 : 524. 



Hasított rovás 



129 



Nyugtató 



* Hasított rovás — Bugacz- 
Monostbr — külön minden gazda 
8zániára ; rajta van a számadó 
rovásának illető része, a gazda 
jegyével együtt s akkor ketté 
van hasítva; az egyik fele a 
gazda, a másik fele a számadó 
kezén marad mint ellenőrzés és 
elszámolás is. L. Czinkus. 



Hasított rovás behozatala — 
H. A. Rovás. — 1799 : A Guber- 
niiim felterjesztése Ö Felségéhez. 
„Parem eontroUeriam proponit 
praefectus de Huttern in proto- 
coUo suo diurnalo, quod pagum 
Jelenbach in eo, ut loco longarum 
unilateralium et penes judices 
asservari solitarum incisuram 
simpliciores et quoad quemlibet 
eontribuentem distinctare fissaeque 
quorum una pars apud judicem et 
altéra apud eontribuentem ipsrnn 
asservatur vulgo Czinkus dictae 
incisurae introducantur, et in his 
compositis incisuris quaelibet ad- 
ministratio comotetur. 1800 : Kör- 
rendelet a magyar és székely 
törvényhatóságokhoz: „az kétfelé 
hasított rovásoknak is azon hely- 
ségekben, a hol a lakosok írástu- 
datlanok, behozása elrendeltetik." 
1801 : Pasztóhi szolgabíró. Nagy 
Cserged, felterjesztése a főbíró- 
hoz. A hasított rovások elle^inyi- 
latkozik, mert a bírák nehezen 
tudják összeszerkeszteni s ha a 
kötő elszakad, egy idő múlva 
senki sem tud a rovásokon el- 
igazodni, holott az uzusban volt 
hosszú rováson 50 — 60, sőt 100 
esztendő múlva is biztos volt az 
eligazodás. 

Hermán Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse 



*Hopmoringon szurkolás — 

Bihar-llye — a rovással való el- 
számolásról azt mondta a juhász : 
„akkor a pásztorok még hop- 
móringon szurkoltak". A szurkolás 
abban állott, hogy drótalakzatokat 
olvasztott szurokba mártották s 
a juhok orrára vagy pofájára 
nyomták. 



* Hosszú rovás — Erdélyi ré- 
szek — a XVIII. század végén 
és XIX. század legelején, azok 
a rovások, a melyeken a közsé- 
gek adója négy oldalra felróva 
szedetett ; de a pásztorrovás is, 
a melyen a gazdák, juhaik és 
illetményeik fel voltak róva. 



*Kés allya fa — PP. — a 
rovás, mert kés alól kerül ki. 

*Koczka — Bihar-llye — L 
Bárányrovás, már betűkkel és 
számokkal ellátott, lyukasztott 
fakoczkák, a juhok és bárányok 
nyakára kötve. 



Kötő — H. A. Rovás, 
hasított rovás. 1801. 



Vö. 



Lerovás — általánosan — a 
pásztor a mikor beszámolt, a 
rovás számait a kés keresztmet- 
szésével látja el, a mi a be- 
számolástjelenti, a múvelet gulyás 
nyelven a számok „elhúzása". 
„Le is kéne már faragni a rovást." 
Nyr. 27:91. 

Nyugtató — Bereg — vala- 
mely rovásnak a másolata, melyet 
a pásztor vagy a pénzkölcsönadó 
az adósnak ad. 

9 



Okörhúgyvonal 



130 



Rovás 



Okörhúgyvonal — Peszér, 
Adacs — a rovást nem hasították, 
hanem -^^^^^ vonalra kettéfűré- 
szelték. 

Ökörrovás — Bngacz — a 
melyre az ökörgulya állománya 
van felróva. 

Összeróni — Bugacz — a tőke- 
rovásokat a gulyarovásra. Vö. 
Tőkerovás és gulyarovás. 

Páros rovás — M. ó. Kecs- 
kemét — melynek mind a két 
felére egy vágással róvtak s 
azután az egyik fél a pásztornál 
maradt, a másik a gazdának 
jutott. így keletkezett a hasított 
rovás is. 

Rávás — Mezőszilvás, mezőségi 
oláh — rovás. Nyr. 37:222. 



Kávar§, ráva§ 

hegység, móczok 
34:315. 



Erd. Ercz- 
rovás. Nyr. 



Ravó [rovó] — „A nagyságos 
személyek szégyenlik a számtartó 
írások megvizsgálását, mintha 
gyalázatot tennének magokon, ha 
nyomozzák a rofwí, a viczegazdát." 
Nyr. 24:317. 

Ró — ált. — Czuczornál: „Éles 
eszközzel bizonyos kemény testen 
metszést tegyen, hézagot, vonalat 
vés; betűket, számjegyeket róni 
fába, botra". 

Roó, rovó — moldvai csángó- 
kés; már csak ritkán hallani. 
A rovás, mint az írás helyettesí- 
tője még járja az írásnemtudóknál. 
Nyr. 30 : 172. 




Rováncs — Dalnok, Háromszék 
m. — használják, mikor egy ellen- 
őrző közeg vagy felsőbb hatóság 
megvizsgál valamely közpénztárt. 
Nem lehet népies. Nyr. 27 : 233. 

Rovar — Vörösmarthy Mihály 
VI. 177. — Rákóczi Ferencz értel- 
mében: a jegyző. 

* Rovás — Békés m. — szám- 
rendszer: Mogyorósi István „het- 
vennyolczba forduló" kanász az 
uradalom utolsó rovásos pásztora 
a rendszert így adta: 

|/XAX(l=oláh)al.cztonigy: 

j 5 ^0 50 Ám 1000 



= 111 1 / a'hüvelyK megkőtLÍ^r 



Ez a magyar quinárius szám- 
rendszer ! 

Rovás v. ravás — 1. crena, 
tessera, talea == bacillus incisus 
= Kerbholz, Kerbe. 

* Rovás — általánosan — bacil- 
lus incisus = a számokkal való 
nyilvántartás régi módj a. A magyar 
rovás a quinárius számrendszeren 
alapult s a kéz öt ujjára volt 
alapítva. L. előbb! — * Rovás — 
általánosan — alkalmas fa, a 
melyre a pásztor — de más is — 
a számszerinti nyilvántartást alkal- 
mas jegyekkel felrótta, vagy met- 
szette. — * Rovás — Bugacz- 
Monostor — van : Számadó rovás ; 
1. azt. Hasított rovás; 1. azt. — 
Rovás — Oklsz. — Tessera — 
1469 Sebasciani Rouas. Soproni 



Rov᧠

Oki. n. 456. 1544 Attam szenaert 
kit rauasra hortak eé hétig. Az 
mészáros rauasra hordót húst. 

Bovás — magyar elem a tót- 
ban — y,Má mnoho na r óvási"' = 
sok van a rováson. Nyr. 33 : 572. 

Kovásba venni — Monum. 
Hung. Hist. VII. p. 244. — Híd- 
végi Mikó Ferenez mondja: „Meg- 
verték a (Mihály) vajdát Szt. 
Mihály havának 10-ik napján hét- 
főn délben, azután halomba hány- 
ták a testeket. Enyedi ember 
vette rovásban, kilenezezer fekszik 
az öregebbik halomban, a kisebbik- 
ben kétezer, kiket közel tájban 
összehordottanak". Áll a marha- 
állománjTÓl is. 

Rovásírás — Csókán Pál — 
leghatározottabban állítja, hogy 
Hódmezővásárhelyen se 1903 kö- 
rül, se régebben soha nem hasz- 
nálták a rovásírást. „Van ugyan 
számrovás ma is, de az csak szám- 
jegyeket helyettesít és nem egyéb 
a római I, V, X, L, M jegyek 
változatainál és eltorzított másai- 
nál. Nyr. 82:352. 

Rováson van — nem az állító- 
lagos hun székely írásra ' mutat 
vissza, hanem arra a középkori 
szokásra, mely szerint az adó- 
fizetést pálczára rovott vonaUal 
jelezték. Innen az accisa szó is 
= ad cisa (rovásra). Nyr. 17 : 263. 

„Rováson van — felróni vkinek 
vmit (leróni, megróni)". Régi igen 
sok népnél elterjedt módja a fel- 
jegyzésnek, fapálczikákra való 
bevágásokkal, kivált a pogány- 
világban, de még ma is. Rovásfa 



131 



Rovat 



minálunk : kétfelé hasított pálezika, 
melyen haránt bevágásokat : rová- 
sokat tesznek, úgy, hogy mind a 
két felén meglegyenek. A bevágá- 
sok jelzik po. a mészárosnál a 
vett húst, korcsmában az iczczé- 
ket, a fuvarok számát, szüretnél 
a lehordott csöbröket stb. ; a rová- 
sok szerint jár azután a fizetés. 
A rovásfa egyik felét rendesen a 
munkaadó, hitelező, m.ásikát a 
munkás, adós tartja meg; ellen- 
őrzésül a két felet összeteszik s 
akkor a rovásoknak egyezniök 
kell. Népdal: „Rójja fel a réz- 
fokosom nyelére. Hány icce bort 
ittam meg már hitelbe". Németül: 
einem etwas ankerben, bei jemand 
auf dem Kerbholze stehen. Maga 
a „Buchstabe" = „betű" jelen- 
tése is eredetileg bükk pálezika 
volt. Nyr. 25 : 500. — *A ro- 
vás rendszere legmagasabb fej- 
lődését a magyarság állattartá- 
sában érte el, hol az állatállo- 
mány faj, nem és kor szerint — 
részben igen elmésen és mindég 
pontosan volt — és részben még 
mais van kimutatva és ellenőrizve; 
kifejlesztette a nagy anyagi érték, 
mely az állatállományban összpon- 
tosult, a gyakorló a pontosság 
volt. 

* Rovás, öszvejáró — tehát hasí- 
tott. II. Rákóczi Ferenez, 1704 
p. 73. 

Rovásra fel = — T. L. — 
menteni a marhát, nyilvántartás 
végett. 

Rovat — újkori értelemben 
— po. gazdasági, törvényszéki stb. 
rovat. 

9* 



Rovatai 



132 



Egy nap Járó föld 



Rovatai — Csík m. — a pótadó, 
a mit kirónak. 

* Rovátka — egyenes bevágás, 
innen: rovátkol, rovátkolat, rovát- 
kos, rovatik, rovátkos, rovatékos, 
rovátkolás. 

Rovatolás — rovat szerint való 
elrendezés, ellenőrzés stb. 

Rovó — ált. — az eszköz, a 
mivel rónak; de a személy is a 
kigyakorolja; a régiségben királyi, 
országos, rovó gyakran ravó alak- 
ban. Már 1541-ben „Mathias János, 
ő felsége ravója". Rovó, ravó : 
praefectus tributorum = adórovó, 
innen : rováspénz = bizonyos kulcs 
szerint kivetett adó, melyet az 
illetőre rárónak. 

* Számadó rovás — Bugacz- 
Monostor — négy, hat, ritkán 
nyolczszegletes méternél is hosz- 
szabb, gyalult, két ujjnyi vastag- 
ságú fa, a melyre a számadó 
gulyás stb. a kezére bízott egész 
állatállományt, gazdák szerint fel- 
ró vj a. A felrovás a kéztől eredő 
quinarius számrendszeren alapul. 
A gazdák jegye az írás elterjedése 
óta „monogrammszerú". Vö. gulya- 
rovás. 

Számbaszedés — Bugacz — 
a jószágnak felrovása. 

Szólások — Fischer K. — fel 
vagy róva, rovásod van, rovásom 
van ellened, majd rovásra veszlek 
— felrólak, lerovom tartozásomat. 
Ród az orrodra. Nyr. 27 : 91. Sok 
van a rováson, uo. * Rovott ember, 
rovott múltú, rovott életű ember. 
Már megtelt a rovásod. 



Tinórovás — Bugacz — rend- 
szerint külön mutatja ki a tinókat, 
a melyek ökröknek vannak szánva. 

Tőkerovás — Bugacz — az, a 
melyet a számadó gulyás a tulaj- 
donosnak ad nyugtatóul, hogy 
jószágát szám- és kor szerint át- 
vette. A tőkerovás hosszában ketté- 
hasítva, tehát páros, az egyik fele 
a pásztor kezében marad, a másik 
fele a gazdának jut. A felrovás, 
a két felet összeillesztve történik. 
A tőkerovások mind a főrovásra 
átmásoltatnak. 

Mérték. 

Arasz — palmus, legtöbbször a 
letüzött hüvelyk-, nevendék-, néha 
kisujj kifeszítésének átérő távol- 
sága (átlag 22 cm). 

Bakarasz — a mennyit a 
hüvelyk- és mutatóujj feszítve átér 
(átlag 17 cm). 

Bucsér — 1. kópicz. 

Czolt — zoll (körülbelül 3 cm). 
Á szó Középbaranyában él. Nyr. 
3 : 282. 

Egy csipetnyi — a mennyit a 
hüvelyk-, a mutató- és a középső- 
ujj foghat ; a sónál a hüvelyk- és 
a mutató is elég. 

Egy kőhajtásnsri — a meddig 
egy férfi egy alkalmas követ el- 
hajintani bír. 

Egy marékkal — a mennyit a 
marék foghat — módjával, mert 
„a ki sokat markol, keveset szorít". 

Egy nap járó föld — ameddig 
egy megtermett férfi egy nap 
alatt el bír menni. 



Felöntő 



133 



Porczió 



Felöntő — Somogy m. — V* 
pozsonyi mérő. Nyr. 2 : 375. 

Ficska — Szíhalom, Borsod 
m. — \\ véka. Nyr. 24 : 432. 

Pinák — Sopron m. — pozsonyi 
mérőnek Vg-át mérő faedény. Tud. 
Gyújt. 1848. Nyr. 35:41. Fejér 
m., kis véka. Nyr. 5 : 36. 

• Pont — Ver. 108. — Trutina; 
Wag. 13. Bilanx. — Pont (Funth) 

— Ver. 55. — Libra. Német : ein 
Pfund ; ein Wag. Mérleg és súly 
értelemben; ma is él. 

Fuka — Bihar m. — a véka 
nyolczada. Nagykunság, Nyr. 3 : 
232. 

*Kankó — Hatod, Háromszék 
m. — a mázsa (1. o.) rúdjának 
kampója (mázsa = félkarú mér- 
leg). 

Kópicz — Vas m., Somogy m. — 
szalmából font mély kosár, mely- 
ben lisztet tartanak. Nyr. 16 : 
239. Őrség — nagy, szalmából 
font véka. Tsz. Nyr. 2 : 562. L. 
Bucsér. 

Korecz — „Hat koreez zab". 
Koreez a. m. modiiis = véka. Tó- 
tul: korec. Nyr. 5:210. 

Kbbol véka — Kolozsv. glossz., 
1577. — modius P^. A német : 
Kübel ; tulaj donképen négy véka. 
Nyr. 36:422. 

Köbü és köböl — Répezemel- 
lék, Sopron m. — mérő. Nyr. 
2 : 560. 

Köpóce — Mezővári, Bereg m. 

— 10 — 13. L. nagyságú edény. 
Nyr. 27:523. 



Köpércze — Bihar m. — a 
véka nyolczadrésze. Nyr. 3 : 232. 

íKörtvély — Cursor in statera 
romane. Tisza mell. Tsz. 121. 
Az egykarú mérlegnek — Schlag 

— a gömbölyű súlyozója. 

Kupa = két iteze (Va kupa egy 
itcze). Vö. Tsz. Székelység. Nyr. 
2 : 470. 

Lukna — „Hat lukna árpa" 

— mérték. Milyen ? Nyr. 5 : 205. 
okiratokban. 

Marok — német : Faust : lómér- 
ték, a földtől a 7nar éléig; (átlag 
10 cm). 

* Mázsa — Hatod, Háromszék 
m. — egykarú vasmérleg, részei: 
mázsa rúdja, kankó, mázsa botja, 
mázsa tálja. Vö. slag, fontos tál, 
kompona. * Máskülönben 100 font. 

• Mázsa botja — Hatod, Há- 
romszék m. — a mázsa (1. o.) 
súlyozója. 

Mérő — Somogy m. — Vs 
pozsonyi mérő. Nyr. 2 : 376. 

Métyelnek — mondják Heves 
m.-ben a métert. Nyr. 7 : 286. 

Minczér — Magyar-Soók, Nyitra 
m. Tata. Mtsz. I. 1458. — körtés 
mérleg (münzer). 

öl — német : Klafter, igy hat 
suk = láb. 

Öreg mérő — „Minden eszten- 
dőben eg^Tiek hat öreg mérő búza". 
Kőszeg, 1723. (436) MNy. 183. 

5 Porczió — Selye, Maros-Torda 
m. — Egy porczió : régi mérték 



Röf 134 

s leginkább a pálinkamérésnél 
használták : egy porczió pálinka. 
A mostani mérték szerint kb. 
egy deczi. 

Rőf = mint sing, a tót : „ríf " 
nyilván a magyarból átvéve, a 
német: Elle. 

Sing — német: Elle. A kife- 
szített karon a hüvelyk hegyétől 
a mell közepéig mérve (kb. 60 cm). 

Suk — ein Schuk, egy láb, 
iigy mérve, hogy a két ököl az 
elálló hüvelykkel érintkezik (át- 
lag 30 cm). 

Szájtli — Répczemellék, Sop- 
ron m. — messzely. Német: Seitl. 
Nyr. 2:561. 

Szapu — Mátyusföld — gabona- 
mérő faedény ; három mércze. 
Nyr. 20:328. 

Szindzsák — Bukovina — egy 
messzely (fél römpöly). Nyr. 6 : 525. 

Vasas — Somogy m. — egy 
pozsonyi mérő. * Derék i;íi5abron- 
csos mérőedény volt, * az abroncs- 
ról vasas. Nyr. 2 : 377. 

Verdung — Veszprém m. — 
fél messzely, messzely, *az itcze 
negyedrésze. Német = vierting. 
Nyr. 5:523., 24:402. 

Vödör — Székelység — 16 
kupa, leginkább bormérték, sok 
helyen veder. Nyr. 2 : 472. 

Vágószerszám. 

Agús-kapa — Barkóság — két- 
ágú kapa. *Agas kapa a trágyára 
való. Nyr. 32:520. 



Bárd 

AkoUo fa — Bazin vára in- 
venta riuma 1586. Szt.-György- 
vára levt. Nyr. 16 : 132. 

Ar§áu — Erdélyi Erczhegység, 
móczok — 1. ásó, 2. alsó (kártya). 
Nyr. 34 : 145. 

*Balaska — Somogy m. — 
balta, pásztorok fegyvere. A Wlach 
eredetű „walaska^, a juhászok 
„ Walasi"" fegyvere. A név sokfelé 
elterjedt és idomult. Ui. Keme- 
nesalja, Szepezd, Zala m., Göcsej, 
Veszprém, Felső-Somogy, Balaton- 
mellék. Ütsz. I. 90, Nemes-Ma- 
gasi, Vas m. Nyr. 19 : 191. Tsz. 
1838 : 31. Majd hosszúnak, majd 
rövidnek mondva. L. Walaska. 

Balta — meglehetősen általá- 
nos — kisebb fejsze s inkább 
fegyver, mint : a kanászbalta, kon- 
dásbalta, mely fok nélkül való és 
alakilag a rézkorival azonos, ju- 
hászbalta, mely szintén sajátos 
alak és p^ax-forma, innen Walaska, 
Balaska, vö. Balaska és Walaska, 
sőt maga a balta is ide vonható. 

Balticka — baltácska, alakilag. 
M. elem a tótban. Nyr. 33 : 571. 

%Baltika — Szőreg, Torontál 
m.. Ütsz. I. 93. — baltácska. 

* Baracska — Kálmáncsa, So- 
mogy ni., Ütsz. I. 90. =Balaska. 
* Walaska. 

Bárd — Oklsz. — 1. Ascia, 
beil, 2. azon erdőrész, mely egy 
bárddal egy nap alatt kivágható. 
1214: Silue que uulgo Bárd 
dicitur. Vö. Tagányi Erd. oklvt. 
I. XIII. 1499 : Silvis fogotherdew 
vei Bardalysi appelatis. 1309 



Bikanyüzó 135 



Vsiim securis in communi silua 
qui uulgariter bardiií'd dicitur. 
Zala m. — íBárd — Ver. 10. 
Ascia. 

Bikanyúzó — Nagykunság — 
a fanyelű tót bicska tréfás neve. 
Nyr. 16 : 142. Szekszárdon: bugyii. 
Nyr. 11:527. 

Bizsok — Jk. J ., Balatonmell. — 
pásztornál = bicsak v. bicska. 
Somogy Tsz. I. 141. *Csokonya. 
Bárándi puszta Tsz. I. 141. 

* B^óta — Palóczság, Ütsz. I. 
93. — Balta. 

*Bóta — Dergecs, Zala m.; 
Somogy m. ; Szentgál, Veszprém 
m. ; Eszék vid. ; Rima és Balog- 
völgy, Gömör m. ; Hont m.. Ütsz. 
I. 93. — Balta. 

»Botoska — Keszthely, Mtsz. 
L 174. — kézi balta. 

* Budák — Majláthfalva, Arad 
m., Mtsz I. 188. — fejsze. 

Bugyii — Somogy — kis kés- 
fajta. Nyr. 3 : 140. 

*Buti — Szeremle, Pest m., 
Mtsz. I. 202. — fejsze. Sárköz. 
Nyr. 32:461. 

* Csákány — Bakony, Koch út- 
leírásában — fokosnak, de fej- 
szének is leírva ; kanászok fegy- 
vere. 

Csákány — Miklosich — reut- 
haue, stockhammer ; ószlovén : 
cekanü; meissel, új szlovén: cakan; 
hammerbeil, lengyel : czekan ; 
streitkolben. Nyr. 11:118. 



Ganajvágó 

Csokány — Tatrangi csángók, 
Erdély — csákány. Tsz. csok- 
mány. Nyr. 2:476. 

íCsokmán — Baranya-Szt.- 
Lőrincz, Mtsz. I. 337. — fejsze. 

*Csokmány — Sziget vid. — 
faragófejsze. Máléfejsze. Sárköz, 
Tsz. 74. 

Csornák — Somogy — ékfejsze. 
Nyr. 2:375, * Somogy m. Mtsz. 
I. 339. 

Éles igyekezet — Ori-Szt.- 
Péter — a favágó baltája. Nyr. 
34:221. 

El"ő kés — Kővágóörs, Rév- 
fülöp, Zala m. — ölökés. Nyr. 

19 : 48. 

Erdölőfejsze — Oklsz. — 
securis arboraria. . 1545 : Vöttem 
eg' erdöllö feyszet. 

* Fejsze ^Ver. 95. — Securis, 
fejsze. 



Fésze — Székelység 
L. Kr. Nyr. 4:93. 

*Pésze — Szilágyság — fejsze. 

Fokos — 0. Sz. — 1635: 
„Egy pallos, a ki félig fokos"". 
Cambuca. 

Fokoska — Árva m. tót — 
kis fejsze v. a juhászok fokosa. 
Nyr. 25:507. 

Fütyő — Marosvásárhely — 
fanyelű bicsok. Nyr. 15 : 239. 

Ganaj vágó — Oklsz. — 1548 : 
Ligones sünt ut wlgo dicitur gana 
vago. 



Gwraboló 



136 



Köpe 



Gwraboló — széles kapa. — 
Bazin vára inventáriumából. 1586 : 
Szt.-György város levéltára. Nyr. 
16 : 132. ' 

Hókon — Olaszfalu, Veszprém 
m. — baltaféle. L. Hókony. Nyr. 
17 : 46. 

* Hókony — Pápa vid. — balta 
neme. * Nagyon Hacke-ízü. Tsz. 
165. Tisza-Adony, Bereg m. Nyr. 
26 : 477, mint halaszték. Nyr. 
24 : 254 a német hackenből. Győr- 
vidék. Nyr. 6 : 272. — Hókony 
— Bőny, Győr m. — kisebbnemú 
fejsze, melylyel fél kézzel farag- 
nak. Evvel ellentétben a favágó 
f, = öreg fejsze. Veszprémben a 
hókony = balatka, a pásztorembe- 
rek fejszéje = balta. Nyr. 15 : 285. 

* Horgos fejsze — Lóvész, 
Csik m. — válut vájnak vele. 

Irtókapa — Szina, Somogy 
m. — keskeny pengéjű kapa. 
Szatmárban : kapafejsze. Nyr. 19 : 

382. 

Ispót — spatha, meissel, scbröt- 
eisen. Ervágó vasszerszám. Ném. • 
spnt-U\. Nyr. 24:252. 



Juhászbalta 
laska és Balta. 



ált. — Vö. Ba- 



Kaczér — Csurgó, Somogy m. 

— húsvágó fejsze. Nyr. 29 : 336. 

Kanászbalta — 1. Balta alatt. 

Kapa — Kolozsv. glossz., 1577. 

— ligo. Nyr. 36 : 65.^ 

Kapa — részei : Nógrád m., 
(hat. helyen) nyél, fok, kapafő. 
Nyr. 33:303. 



Kapácska — Oklsz. — 1597 : 
Sátorhoz való hituan kapaezka. 

Kapafok — Oklsz.— 1700 : Egy 
kapa forrasztásátul s jó kapafok 
csinálásátul adjanak egy polturát. 
M. Gazd. tört. Sz. I. 84. 

Kapanyél — Oklsz. — 1700 : A 
kapanyélnek az ára : kettőnek le- 
szen egy poltura. M. Gazd. tört. 
Sz. I. 84. Mondás, „Ha isten 
akarja elsül a kapanyél is". 

í Kés — Ver. 25. — Culter. — 
Kés — culter, részei : késpenge, 
foka, éle, hegye, nyele. 

Kés foka — Kecskemét — a 
kés nyelének vége, * tévedés, mert 
a kés foka szemben van a kés 
élével, tehát a tompa rész. Nyr. 
19 : 46. 

* Késtok — Karczag — pász- 
toroké ; van hüvelye és kupakja. 

Kétágú kapa — Oklsz. — 1587 : 
Irtó kapa. Tooth kapa. Keth agho 
kapa. 1638: Ketagu kapa — a ganaj 
eltakarítására. 

KQt elAv feize — Kolozsv. gl. 
1577. — bipennis, hellebart, oder 
byhet C,. Nyr. 36 : 176. 

Kloszér — Kopács, Drávamel- 
lék — nádsarló. Nyr. 16:430. 
* Ugyanaz a mi a halászok „ka- 
szurja", mely a kasza- orrából, ké- 
szül. Ui. Csúza, Baranya m. Nyr. 
16 : 430. 

Kondásbalta -^ Kanászbalta. 
L. Balta. 

Köpe — Beő-Sárkány, Rába- 
köz — a fejsze háta, foka. Nyr. 
18 : 94. Kfnémet : kipfe = spitze- 
ból. Nyr. 24:300. 



Kötőfejsze 



137 



Sarro vei methele kes 



Kötőfejsze — Oklsz. — 1549: 
Keoteo feyze (/?mí?<or, azóta gyakori. 

Kulya fejsze — Oklsz. — 
1566 : Bwbos feyze. Kwlya feyze. 

Kúrúcska — Beregszász — 
csáklya. *a Krückére emlékeztet. 

Nyr. 36 : 94. 

*Kusztora — túl a Dunán — 
faragóbicska, a melylyel a pász- 
torok fricskáinak. 

Lapátásó — Visnye, Somogy 
m. — olyan ásó, a milyennel a 
szérűt szokták tisztogatni ; de 
különben ásásra nem való. Xyr. 
17 : 333. 

Lapos kapa — Oklsz. — 1638: 
Lapos kapa. 1669 : Öreg lapos 
kapa 21 dénár. M. Gazd. tört. 
Sz. I. 91. 1700: Fizessenek 4 ?í7- 
pos kapáknak és csákányoknak 
élesítésétől 1 polturánál többet 
nem. Uo. 84. 1702 : Lapos kapát 
7. vettem den 34. fi. 2. 18. Adal. 
Zemplén m. Tört. VI. 45. 

Lipityánka — Bátyú, Bereg m. 
— lapos ásó. Nyr. 34 : 382. 

Málé fejsze — Sárköz — kuko- 
riczaszár-vágó fejsze. Xyr. 32: 463. 

Metelo oUo — Sz. F. B. — 

Forfex. 



Ortókapa — Kassa 
Nyr. 19 : 190. 



csákány. 



Ösztöke — Oklsz. — sarculum 
stimulus. 1275/1323: Quorum vnus 
vocatur Estuge Veszprém. 1279: 
Kese filü Estyuge Alsóörs. 1566: 
Eke három. Azokhoz lemes wagon 
három Chotar négy Esteke három. 



Penge — ex plenge késvas, 
kardvas. Mert a nyeletlen kés 
hányás által peng. Xyr. 28 : 28. 

Pias — Dunántúl — csákán- 
kapa. így magyarosították meg a 
kerti munkások a kertésztől hal- 
lott franczia pioche szót. Xyr. 
16 : 240. 

Pilinga — Székesfejérvár — 
a kés pengéje. Xyr. 7 : 187. 

íPilingya — a kusztora kés 
vasa. Pápa vidék. Tsz. 296. 

Pofás fejsze — Göcsej — mikor 
életlen, vastag a fejsze. Xyr. 6 : 

180. 

Rámásfürész — Csúza, Ba- 
ranya m. — *a keretes kézifűrész. 
Xyr. 18:382. 

Sarló — Oklsz. — Silicula. 
1295 óta hely- és személjiiév ; 
1532 : Unum wlgo sarro. 1552 : 
Húsz sarro. 1566 : Say^ro tyzen- 
kettő. 1597 
sarro. 



Kaza sarro fogas 



Sarlópénz — Oklsz. — Falcia- 
lis. 1468 : Quibusdam pecuniis 
racione dictarum decimarum pro- 
ueniendis que wlgo Sarlopeíiz 
appellarentur. 1551 : Pecunie Sar- 
lopenz vocate. 1553 : Extranei et 
inquilisni metentes sarlopenz sol- 
uent. 1557 : Pecunie sarlopenz 
vocate etiam si quattuor vei 
vltra fuerint et ad vnam partém 
mersuerint soluuntur duntaxat. 

Sarro -vei methele kes (!) — 
Kolozsv. glossz. 1577. — secula 
falx. Xyr. 36 : 69. 



Sora van 

Sora van — Csík m. — min- 
den éles szerszámnak, késnek, 
fejszének, kaszának, mikor ujon 
köszörülik, az éle szélén látsza- 
nak a leköszörült fémszilánkok, 
ez az élnek a sora. Nyr. 32 : 53. 

Suba — M. — a bizsók pen- 
gét védő fátok, hogy „kárt ne 
tegyen a tarisznyában". Bárándi 
puszta. Suba: ebben az értelem- 
ben új, de magyar. 

Szalukapa — Szt.-Lőrincz, Ba- 
ranya m. — keresztfejsze, vakaró- 
fejsze. Nyr. 17:380. 

Szeles elo kapa — Sz. F. B. 

— Bipalium. 

* Szívó-kés — Kállay gyújt. 
Tsz. 349. — kétnyelú vonókés. 
Szívó-szék. Uo. vonószék. 

Szórö meczókes — Sz. F. B. 

— Falx vinatoria, putatoria. 

Szólb szedő kes — Sz. F. B. 

— Falcul a. 

Topor — Szegszárd-Palánk — 
rövidnyelú, *szélesélú bárd, geren- 
dák megfaragásához való.Szlávnak 
látszik. Nyr. 1 1 : 527 — Topor — Se- 
regélyes — kis szekercze. * Téve- 
dés, mert szélesélú bárd. L. Topor, 
Szegszárd. Nyr. 19 : 288. * Balaton 
piell. kerékgyártó fejsze. Tsz. 368. 

Valaska — Pozsony m. — 
Nyr. 8:471. L. Balaska, Walaska. 
Ui. Nyitra, Vágkirályfalva. Njrr. 
33 ; 466. Balatonmell. Ütsz. I. 90. 

"Walaska 1. Valaska és Ba- 
laska. A diminutivumok, mint : 
Balticka, Baltika, Baracska mind 
idetartoznak, 1. azokat. 



138 



Fen-kő 



Kasza, sarló. 



Ballóka — Pográny, Nyitra m. 

— palócz. A kaszanyél fogantyúja. 
Lósy. 

* Bankó — Balaton vid. Mtsz. 
I. 1397. — kaszának jobbkézbelí 
fogantyúja. 

Csapó — Bőny, Győr m. — 
aratáskor a kaszára erősített, haj- 
lított pálcza, mely a gabona szá- 
rát szépen letakarja. Nyr. 16 : 143. 
Debreczen. Nyr. 7 : 137. L. bankó. 

Déréc — Hétfalu, Brassó m. — 

1. kasza fokán a fölhajló párkány, 

2. kasza megnádalása. Oláh elem 
a m. nyelvben. Oláhban : dres, 
clires = ausbesserung. Nyr. 22 : 
337. 

Derécz — Hétfalu — kasza 
megnádalás. Nyr. 5 : 330. 

Déréez — Hétfalu, Brassó m. 

— a kasza fokán a felhajló pár- 
kány. Tsz. Kasza megnádalása. 
Nyr. 16:478. 

Éles ügyekezet — Ori-Szt.- 
Péter — kasza. Nyr. 33 : 57. 

Elo horgát kaza, sorro — 

Kolozsv. glossz. 1577. — falx 
procurva Tg. Nyr. 36 : 262. 

Első-kasza — Barkóság — elő- 
ször kaszált széna. Nyr. 32 : 52L 

Fen — Beszt. szójegyz. — cos. 
(Fintok : Melich az Alföldön ka- 
sza fen-t is hallott). Nyr. 22 : 180. 

í Fen-kő — Ver. 24. — cos; 
olasz : cote. 



Fenkw 

Fenkw — Kolozsv. glossz. 1577. 

— cos F3. Kaza kw. Uo. cos fal- 
caria F3. Nyr. 36 : 66, 

Fentér, fentok — Szatmár m. 

— fenkő tokja. Nyr. 10 : 430. 

Pinkü — Mezőtúr — fenőkő. 
Fiútok. Uo. a miben a fenőkő áll. 
Nyr. 9:479. 

Fintok — N.-Kunság — fenő- 
tok ; kaszakő tokja. Nyr. 16 : 237. 

Gorzsa — törött kasza, nyélbe 
alkalmazva, kóróvágásra való. 

*Kaezor — Kiskunfélegyháza 

— a kasza orrából készült szőlő- 
metszőkés. 

Kalló — Csík m. — a kézfej- 
től hónaljig érő külön ujj, melyet 
aratáskor a karra húznak, hogy 
az ingujj ne kopjék. Nyr. 7 : 236. 

Kanta — Csík m. — a kasza- 
nyél fogantyúja. Nyr. 7 : 236. 

Kasza — Oklsz. — 1478. óta 
személynév is. 1634 : Egy szecska 
metteo láda, kasza nélkül. *Ver. 
35., 119. Falx. Dalmát: Kossá. 

— Kasza — Győr- és Veszprém 
m. — b"ókkonkacs, a nagy kacs, 
csikóláh, gömbölyű kis kacs, kis- 
örv, padosörv : a nyélen levő két 
karika, pipa : a takarót a kasza- 
nyélre erősíti, pöcs (i), kis szeg a 
pados örvön, takaró, gereblye for- 
májú. Nyr. 35 : 435. — * Kasza — 
Csík-Tapolczán — részei : Hegyi, 
sarka, fáncza, nyaka, karikája, 
czókja-ék, nagykanta, kicsikanta. 

— * Kasza — Csokonyán — orra, 
ormója, csírje-nyaka, kisbankója, 
nagybankója, karikája, ékje. — 



139 Kaszál 



* Kasza — Pinka-Mindszenten — 
orra, penéje, orma, nyaka, kari- 
kája, ékje, nyele, kiskampója, 
nagykampója. — * Kasza — Ber- 
zenczén, Somogy m. — högyi, 
oromgya, pönöggye, sorka, kari- 
kájo, nagymankója, kismankója, 
nyele, köböle, ékje. — * Kasza — 
Tyúkodon — pengéje, pántja, 
horga, csapója-sujtó, mankóközi- 
öle, nagymankója, kismankója, 
orra. — * Kasza — Málnáson, 
Háromszék m. — nyaka, éle, 
páncza, makkja, mankója, nyele. 
— Kasza — kétszínű — keszke- 
nővel játszik és két kaszával ka- 
szál Nyr. 24:414. 

Kasza alja — Oklsz. — prati 
pars, quae uno die una falcé 
desecari potest. 1597 : Reeth 15, 
kasza allya = kaszáló rész, me- 
lyet egy nap, egy kaszával le- 
kaszálhat. 

Kaszafen — Mátravidék — 
kaszafénkő. Nyr. 24 : 384. 

Kaszafén — erdélyrészi köz- 
mondás : Elkopik az ember, mint 
a kaszafén(kő). Nyr. 6:461. Zala 
m. Zenta : kaszakő, fenkő. Nyr. 
19:528., 18:383. 

Kaszajég — Mánd — éles jég. 
Nyr. 19:335. 

* Kasza kü — Tyúkod — a kasza 
vetélőalakú fénköve. 

Kaszaküpü, Kaszasutu — Sár- 
falva, Háromszék m. — fenkőtok. 
Nyr. 36:327. 

Kaszál — Oklsz. — 1519 : Est 
quoddam pratum fessile quod XV. 
homines falcant vno die wlgo 
XV. ember kazalya. 1581 : Szt. 



Kaszálás 



140 



Solló 



János nap után, ha kaszáló fú 
lészen rajta (t. i. a parlagon). 
Székely Oklvt. V. 126. íVer. 34. 
falcare. Dalmát : kossiti. 

Kaszálás — Oklsz. — 1330— 
1505 : Ad quendam locum Kazalas 
vocatum. 1599 : Minden barmat- 
lan ember egy-egy napi kaszál- 
lással tartozik. Szuhay B., Az egy- 
házlátogatás. Miskolcz, 1900 : 148. 
Kaszálás = Foenisecium, PPBod. 
1767. 

Kaszálópénz — Oklsz. — 1578: 
Kazalo penzth dánt. 

* Kasza-mankó — kasza nyelé- 
ben levő horgasfa = fogantyú. 
Székelyi'. Tsz. 194—195. 

Kaszapénz — Oklsz. — 1492: 
Kazapenz communiter soluetur 
médium florenum sin autem fal- 
canerunt dominó terrestri nichil 
soluetur. 1507 : Kazapenz denarX. 
1519 : De quolibet fumo jobagio- 
nali soluunt prouisori qui vocantur 
kazapynz. 

Kaszás — Oklsz. — 1336 óta 
gyakori személy-, hely- és fog- 
lalkozásnév. Foenisector. 

* Kaszás adó — 1631. Vas 
megye tanuvallatása — a legelő- 
használatért négy tehén után egy 
kaszás járt az uradalomnak, a 
Nádasdy és Gyórfi családoknak. 

Kaszasarló — Oklsz. — 1597: 
Kaza sarro 3, Fogas sarro 4. 
^ Frecskay szerint : kaszagyártás 
közben az olyan kaszát, a mely 
hátsó végén kihasadt, a selejtbe 
vetik és ebből megrövidítéssel 
sarlót vernek ki. Az ilyen sarlót 
nevezik kaszasarlónak, a mely 



némileg különbözik attól a sarló- 
tól, a mely eredetileg sarlónak 
készült." * Frecskay tévedett: a 
kasza selejtjéből készült görbe, 
sima élű sarló fűre való, a fogas 
sarló fogacsos élú könnyedén hajlí- 
tottsarló érett, szalmás gabonának. 

* Kaszatok — Tyúkod — így: 
a kasza fénkövének tokja. * Szé- 
kelyföld, fénkövet tartó fa- vagy 
csontkupa. Tsz. 195. 

* Kaszatok — Málnás, Három- 
szék m. — az a fából v. szárúból 
készült edényszerü eszköz, mely- 
ben vízben tartják a fénkövet. 
Kankócsk áfánál fogva akasztják 
a kaszatokot a derékkötőre. 

Kászó — oláh szó — kasza ; 
koszösk ua. kaszál. Nyr. 16 : 45. 

Kaza vei zarlo — Kolözsv. 
glossz. — 1577 : falx, ein sichel 
J,. Nyr. 36 : 65. 

*Kaszúr — Alföld — kaszából 
készült, nyélre erősített vágó- 
szerszám. 

Képezni — Somogy m. — 
kaszával aratni s nem sarlóval, 
mert az ezzel való aratás az 
igazi aratás. Nyr. 19 : 287. 

Keringeni — Hétfalu — ka- 
szálni. Nyr. 3 : 373. 

Kikandász — Csíkszentdomokos 
— a kasza hegyével kivájja a 
gödörben levő füvet. Nyr. 32 : 326. 

Koma kaszás — Szabolcs — 
a ki ingyen segít kaszálni, gyen- 
gén kaszál. Nyr. 9 : 136. 

Solló — Segesvár — sarló. 
Nyr. 9 : 44. Ui. Székelység, Nyr. 
4:328. Háromszék, Nyr. 9:236. 



Ilik kép. 




CSONT- CSAKLYÁN IRONGÁLÓ MAGYAR FIÚK. 



A 141-IK OLDALHOZ. 



Sóró 



141 



Csudör 



Sóró — Ormányság — (som) 
sarló. Nyr. 3 : 230. Ui. Dráva- 
mellék, Nyr. 6 : 43. Kopács, Nyr, 
17:44. Innen: sórős, Numenius 
arquatiis (a sarlósorrú gojzer v. 
polimadár). 



Sorró 

í) : 236. 



Erdővidék. 



Nyr. 



* Szárvágó — Kkfélegyh. 
1. Kaszúr és Gorzsa, a 
orrából készülnek. 



Toklyó — Hont m. — kasza 
fénkő tokja. Tsz. II. 748. 

*Tokmány — Szeged-Csöngöle 

— tülök, a kasza fénkövének 
való. Ui. Őrség, Kemenesalja. 
Barkóság, Palóczság, Balatonmell., 
Tsz. 365. Zenta, Nyr. 38:143. 
Karczag, Nyr. 26 : 46. Szucsák, 
Nyr. 18 : 576. Somogy, Nyr. 10 : 
477. Csúza, Nyr. 18 : 429. Kiskun- 
halas, Nyr. 15 : 473. 

Ironga. 

Bőrhidázni — Érsekújvár — 
a vékony, még ropogós jég hátán 
csúszkálva keresztülszaladgálni. 
Nyr. 7:40. 

Csáklya — csontkorcsolya a 
ló metatarsusából. Zilah, korcsolya. 
Nyr. 14:287. 

* Csáklya, csákja — Zilah, 
Erdély, Székelyi., Mtsz. I. 259. 

— korcsolya, korcsolyának hasz- 
nált csont V, fa. 

*Csáklyabot — 1. Iszánkodóbot. 

íCsáklyázni — Zilah — kor- 
csolyázni. Nyr. 14:287.— Csák- 
lyázni — lószárcsontokon, vas- 



szeges bot segítségével a jégen 
sebesen csúszni. Csíkszék, Tsz. 59. 
A Csáklyázni szót az 50-es évek- 
ben használták még Marosszéken 
is == korcsolyázni. 

* Csicsonkázni — Zilah — 
csúszkálni. Nyr. 14 : 287. 

Csilikány óznak — Hegyhát — 
„a gyermekek, mikor karót dugnak 
a földbe és azon csórják magukat". 
Nyr. 1:467. 

S Csiszokázni — csuszánkodni 
csuszolni a jégen. Erdély, Tsz. 74. 

*Csontcsáklya — Kézdi-Szt.- 
Lélek — a ló két középcsontjából 
készült korcsolya. Dr. Barabás 
Sándor. 

* Csoszkorondani — Turócz m^ 
Mtsz. I. 371 — csúszkálni (jégen). 

íCsuszánkodik— Erdély? Mtsz. 
I. 371. — csuszkái (jégen). 

*Csuszkondik — Nógrád m.,_ 
Mtsz. I. 371. — csuszkái. 

*Csuszkora — Csallóköz. Mtsz. 
I. 371. — csuszka. Ironga? Vö. 
Ballagi Mnyszt. 

*Csuszkorál — Sopron m.,, 
CsaUóköz, Mtsz. I. 371. 

Csuszkorányi — Mosón m. — 
jégen csúszni. Nyr. 10 : 382. 

* Csuszkorondik — Gömör m., 
Mtsz. I. 371. — csuszkái (jégen). 

*Csuszkotol — Háromszék m. 
Mtsz. I. 371. — csuszkái. 

»Csuszpitol — Győr m., Mtsz. 
I. 371. — csuszkái. 

í Csüdöz — Székelyf., Mtsz. — 
I. 375. — lócsonton korcsolyázik. 



Glics 



142 



Kuszkorondani 



Glics — Csík m. — fakor- 
csolya. Gyerekek a talpukra kötve 
úgy használják, mint az aczél- 
korcsolyát. * Szepességi szász szó : 
Glitschen = jégen csúszkálni. 
Nyr. 26 : 427. 

*Gusztony — Alföld — 1. 
Iszánkodóbot. — *Gusztony — 
vasszeg, bot v. pálcza végében. 
Gusztonyos bot. Meggusztonyozta 
= megszurkálta. Tsz. 145. Szeged. 
*A csontkorcsolya hajtóbotja. Nyr. 
7 : 235. 

lUangatnyi — Nyitra, p aló ez 

— jégen csúszni. Nyr. 28 : 496. 

lUanka — Nógrád m. — kis 
szánkó Nyr. 15 : 143. 

niankázni — Kővár vidék, 
Ipoly völgy — csúszkálni jégen. 
Nagyszótár szerint Alsó-Nyitra- 
völgyben : ülangat, Nyr. 16 : 476. 
Nógrád m., Nyr. 15 : 143. 

Illonkázni — Ipolyság, Hont m. 

— csúszkálni jégen. Nyr. 19 : 46. 



Iringa — Bács m. 
hely. Nyr. 16 : 144. 



csuszkáló- 



Iringál — Hatvan vid. — csusz- 
kái a jégen. Ui. Bács m., Nyr. 
9:378, 27:44. 

Iringolni, iringálni — Jász- 
Ladány — jégen csúszkálni. Nyr. 
26 : 188. 

Irintani — Szarvas-Gede, Nóg- 
rád m. — csúszkálni a jégen. 
Sokszor irontani. Ve. Hatvan. 
Nyr. 33 : 178. 



*Irongálni 
csúszni. 



csontkorcsolyán 



Irontani — Kunszentm ártón — 
csúszni a jégen. Nyr. 33 : 178. 

Iszánk — Csík m, — sima jég, 
melyen csuszkáinak. Nyr. 26 : 428. 

*Iszánkodni — Csík-Madaras 

— jégen csúszkálni. (Iszánk, uo. 
csuszkálóhely a jégen). Nyr. 20 : 
47. Ui. Nyr. 9:377. Makó, Csík- 
szék, Kecskemét, Tsz. 178. Hajdú 
m., Nyr. 7 : 235. (Szeged). Hétfalu, 
Nyr. 34:83. Gyergyó, Nyr. 34: 
83. Alföld, Nyr. 13:577. 

* Iszánkodóbot — Kézdi-Szt.- 
Lélek — a csontkorcsolyához való 
szeges tolóbot, 1. Gusztony. 

Kanyargatni — Hetes, Zala m. 

— csúszkálni a jégen. Nyr. 19: 143. 

Korcsija — Szeged — korcsolya, 
értve alatta azirongát. Nyr. 7 : 236. 

Korcsoja — Kézdivásárhely, 
Háromszék m. — kis szánkó. 
Nyr. 29:431. 

Korcsolázni — T. S. Kecske- 
mét, 1685. — kóborolni: „Ha 
valaki vasárnapokon szekereivel 
ide-oda korcsolyázik, büntetése 
12 frt". 

í Korcsolya — kézi, kis szán 
bikfa deszkából készítve, rúdja, 
eplénje nincs. Korcsolyázni: mi- 
kor a gyermekek ilyen szánnal 
a hegyoldalon leereszkednek, vagy 
egymást húzzák. (Korcsolya = 
hordót leeresztő eszköz). Székelyf., 
Tsz. 113. 

* Kuszkorondani — Rimaszom- 
bat, Mtsz. I. 371. — csuszkoron- 
dani, csúszkálni (jégen). 



Megsíkul 

*Megsíkul — Kézdi-Szt.-Lélek 

— a csontesáklyahasználattól a 
jégen = sima, sík lapra kopik. 

Sikaaidozik — Szilágysomlyó 
jégen csuszkái. Nyr. 16 : 287. 

Sikanyózni — Akna-Szlatina. 
Máramaros m. — jégen csúszkálni. 
Nyr. 36:34. 

Sikárkó — Tokaj — csúszkáló. 
Sikárkozik, uo. csuszkái. Nyr. 
24 : 240. 

• Sikárkozni — Bodrogköz, Tsz. 
•329. — jégen csúszkálni. — Si- 
kárkozni — Abauj m., Bereg- 
szász — jégen csúszkálni. Nyr. 
33:24, 26:523. 

Sikonka — Apa-Nagyfalu, Sz.- 
Doboka m. — jég, melyen a gyer- 
mekek csúszkálni szoktak. Nyr. 
15 : 382. 

'Sikonkázni — Székelyf. — jé- 
gen csúszkálni. Tsz. 329. Maros- 
vásárhely = irongálni. 

Sikonkodni — Udvarhely m. 

— irongálni. 

Simulkázik — Hegyalja — 
csuszkái a jégen. Nyr. 24 : 479. 

Simulkázni — Rozsnyó — csusz- 
káLui a jégen. Simulka erre alkal- 
mas jég. Nyr. 8 : 566. 

Sink^ó — Palóczság — jég- 
csuszkáló sink^óznyi, uo. jégen 
csúszkálni. Nyr. 22 : 79. 

Sinkózás — T.-Szt.-Miklós — 
■csúszkálás. Nyr. 31 : 52. 

Sinkózik — Rimaszombat — 
csuszkái a jégen, másutt iringál. 
Nyr. 17:574. 



143 Furolya fia 

Sisinkázni — Marosvásárhely 

— jégen csúszkálni. Nyr. 9 : 428. 

Slutylfa — Losoncz, 1858. — 
fakorcsolya. Nyr. 14 : 287. 

Hangszer. 

* Billegető — Somogy m., Mtsz. 

— hatlyukú síp. 

íBordó-sip — Erdő vidék, Mtsz. 

— duda. 

*Csampolya — Székely szó. 
Tsz. — duda, vö. csimpolya. 

* Csimpolya — 1. Zilah, Szé- 
kelyf. — duda. 2. Apa-Nagyfalu, 
Szolnok-Doboka m., Udvarhely m., 
tilinkó. 3. Székelyf., Mtsz. Kis 
dob, melyet az ujjak hegyével 
vernek. 

*Duda — szerte a magyarság- 
nál is — lényegileg a római tibia 
gemina, levegőtömlővel. Vö. csim- 
polya. 

í Dünnyögni — Bodrogköz, Tsz. 

— sípfuvás, furulyázás mellett a 
torkával az orron át zúgni. 

*Fakürt — Oklsz. — 1581: 
„Keth eoregh hozzu fa kwrth^. 

*Pujera — Gyetva vidék, Zó- 
lyom m. — három hanglyukas, 
közel embernyi síp, melyet ven- 
dégcsövön fújnak meg. (A magyar 
ősfoglalkozások köréből. TTK. 
1900 : 271.). 

Furolya fia — Lisznyai Kálmán. 
Új palócz dalok. 1858. p. 146. 
Nyr. 19 : 140. — v. tilinkó, itt = 
(fűzfa) síp. 



Furuglya 



141 



Széltől-szélig^ 



* Furuglya — Somogy — több 
helyen a tilinkó. Vö. furulya. 

Furulya — általánosan — a 
tilinkó. Horger A. oláh jövevény- 
szónak tartja. Nyr. 31 : 546. 

* Fúvószipka — Ló vész, Csik 
m. — a kürtön az a kis cső, a 
melyen megfújják. Vö. vendégcső. 

Fűzfasip — általánosan — a 
fűz, leginkább gyenge hajtásából 
készitett síp. Petőfi: „Lovagolok 
füzfasípot fújva". * Tavaszkor, 
mikor nedvbe szökken a fúz 

— Salix — héja lecsavarható, hogy 
csövet alkot, a miből könnyen 
készül a síp. 

íGajda — Újvidék, Mtsz. — 
duda. * Szláv, hangfestő. 

$Gajdás — Újvidék, Mtsz. — 
dudás. *L. Gajda. 

* Harántsíp — Pápa vid., Tsz. 

— fuvola. 

* Havasi kürt — Máramaros, 
Ung — a havasok vidékén, a 
íiatal hársfa kérgéből alkotott, 
a nyír- v. meggyfa kérgével körül- 
csavart, a fejlettebb fokon ketté- 
hasított fatörzsből vájt abroncsok- 
kal egybefoglalt öblű kürt, leg- 
újabban bádogból is készül. (A 
magyar ősfoglalkozások köréből. 
TTK. 1900 : 271. [Nyr. 26 : 170 sze- 
rint havasi kürtöt használnak a 
sziléziai goralok is.]) Üvegből 
készül az üvegkürt. 

*Hosszifuruglya — Somogy — 
hosszú, ötlyukú fúvóhangszer, ti- 
linkó, hangja méla, a pásztor 
belé is dünnyög. Hossza öt ököl 
és négy ujj ; hanglyukai a két 



hüvelyk összeérése, azután egy^ 
két ujj és egy hüvelykujj széles- 
sége szerint csoportosulnak. Ha 
készítője kiskezű, a hang maga- 
sabb és fordítva. (A magyar ős- 
foglalkozások köréből. TTK. 1900 : 
270.) 

* Kanászkürt — Somogy, Zala 
— rendesen ökörszarvából, dísz 
nélkül való tülök. 

*Kürt — Lóvész, Csík m. — 
►Egy és fél, 2 m hosszú, fából 
készült, nyírfakéreggel körül- 
csavart hangszer; vastagabb végén 
10 — 12 cm, a vékonyabbon 5 — 7 
cm átmérőjű ; ezen van a fúvó- 
szipka. 

Nünü — Csík m., Tsz. Keme- 
nesalja, Tsz. — nádból vagy hő- 
bér (== lopótökhébér) szárból ké- 
szült síp. 

Nyéklő — Barkóság, Borsod 
m., Nyr. 32 : 524 és Komoróczy 
Miklós in litt. — Baromfi lábszár- 
csontjából készült, vadcsalogató 
síp, különösen a vadorzók kezén. 
Úgy készül, mint a fűzfasíp. 
Nyelvcsapjának és a nyéklőcsont- 
nak hosszától függ hangja. 

Síp — általánosan — fúvó- 
hangszer. Ver. 37. fistula, tibia ; 
német: Pfeiff, dalmát: svrha> 
szvirale. 

Sípborda — Alexics ; magyar 
elem az oláhban. Nyr. 17:468, 
tömlősíp, duda. 

SSipos — Ver. 107. — Tihicen. 

* Széltől-szélig — Ropoly puszta> 
Somogy m. — a furuglya, tilinká 
kimérésénél az egész hossza. 



Szültű 



145 



Amaxobíf 



Szültű — Moldvai csángó 
furulya. Nyr. 31:86. 



Tárogató — szerte 
kezete kétes. 



* szer- 



Tilinka — Székelyi., Tsz. — 
nem a tilinkó, hanem fíízfasíp. 

*Tilinkó — Alföldszerte álta- 
lánosan — hatlyukú síp; a juhá- 
szok bodzából maguk készítették ; 
hossza két ököl, a lianglyukak 
ujjbegy szélességre egymástól ; ne- 
ve hangfestő. Erdélyben ez a 
furulya, Dunántúl furuglya. 

Timbura — Székelyf., Eted 
Malonyay — tambura. 

Tömlősíp — a régiségben : 
1577, Kolozsv. glossz., Nyr. 36 : 
368 ; tömlősíp, tömlő syp — duda. 
NySz. 11:1575.) 

* Tülök — Alföldszerte — 
szaruból készült kürt, rendesén a 
csordás használja. 

Türkölni — Kiskunhalas, Nyr. 
15:474; Tisza-Szt.-Imre, Nyr. 9: 
137. — tülköt fújni. * Türkölni 
= kürtölni. 

* Üvegkürt — Székelység — 
üveghutában, rendesen Bükszádon 
fujt havasi kürt. (A magyar ős- 
foglalkozások köréből TTK. 1900: 
271.) Az üveghuta megszűnésével 
eltűnt a kürt. 

* Vendégcső — Gyetva vid., 
Zólyom — a fuj érán, az a cső, 
a melyen megfújják a hangszert, 
mert hosszúsága miatt a fúvó 
nem éri el máskép a síp végét. 



III. PÁSZTORSZERVEZET. 

Pásztorszervezet. 

*Bugacz-Monostor. Pásztorok 
1895-ben. Gulyások: 



Arva-Tóth, 


Nagy, 


Borka, 


Nyers, 


Dobos, 


Oroszi, 


Farkas, 


Pintér, 


Gángó, 


Repka^ 


Hornyák, 


Sáfár, 


Józsa, 


Sinkai, 


Kovács, Krumplis, 


Tóth, 


Lakatos, 


Varga, 


Mészáros, 


Zubornyák. 



* Abrakos — 1549. Vö. MNy. 
II : 127. — az, a ki a cselédek- 
nek szánt bort kezelte : „Az ab- 
rakos pinchében wr zolein ter- 
meth borok vannak". Abrakon, a 
lovak eledelén kívül, szolgáknak 
adott kenyeret és szalonnát is 
értettek ; abrakos tehát az a 
szolga, a ki ételben kapta meg 
járandóságát, ellentétben a béres- 
sel, a ki bért kapott. 

Abrakosztó — 1577 : Kolozsv. 
glossz. Nyr. 36 : 365. — abrak 
ozto : az, a ki a lovakat abrakol- 
tatta, de lehet az is, a ki a szolgák- 
nak az ételt kiadta. L. abrakos. 

* Agaso campestris — a XlII-ik 
század óta — mezei lovász. 

*Agazo — a régiségben — 
lovász. Már Plautusnál teherhordó- 
marhahajtót jelent. Nyr. 27 : 91 
szerint ago-|-asinus, tehát eredeti- 
leg szamárhajtó. 

Amaxobii — szekerén élő no- 
mádok. (Ptolomaeus Claudiusnál.) 



Hermán Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse. 



10 



Ángária 146 



Ab : á\iala == fedeles szekér. Vö. 
Előtanulmányok 89, 102. 

* Ángária — Alföld — pász- 
torok kialkudott vagy szokásos 
járandósága. 

Anya-juhász — Hortobágy, 
MNy. VIII : 236. — több gazda egy 
nyájba, falkába vert jószágát őrzi. 

* Armentarius — XVIII. század 
— equorum = csikós. 

* Árvául — T. S., Kecskemét, 
1702. — elhagyva, gazdátlan : 
„Király István úr nem árvául 
fogta fel azon telelő és nyaraló 
helyeket, hanem bekéredzett stb." 

*Árvául felfogni — 1702. 

Kecskemét — telelő és nyaraló 

helyet, ha el voltak hagyatva, 
elfoglalni. 

*Bács — általánosan — a 
számadó juhász, a tótságon „Baca" . 
A régiségben, Oklsz., 1590 ill. 
1692 óta. Bács alakja inkább a 
székely ségnél, bacsó alakja az 
Alföldön él. Szólás : Szőkefalva, 
K.-Küküllő m., Nyr. 15:335. 
^ Három napig magának fej a bács". 

Bacsa — Palóczság, Tsz. — 
göUnicz völgyi németeknél. Nyr. 
25 : 299. a bács. 

* Bacsó — sok helyen — a 
számadó juhász, a Palóczságban. 
Nyr. 22:528. Bacsó. (Gyalu, Ko- 
lozs m., Nyr. 31:115; vagyon- 
talan parasztember is). 

Bacsó gazda — Barkóság, Nyr. 
32 : 520. — számadó juhászgazda. 

*Bacsu — Karczag — juhász- 
kunyhó, ha sajt készül benne. 



Bébíró 

Forró Encs, Abauj m., Nyr. 31 : 
83. — Számadó juhász. (Moldvai 
csángóknál, Nyr. 31 : 83 ; öreg 
ember.) 

Bacsus — Tisza-Szent-Imre, 
Nyr. 9 : 137. — számadó juhász. 

Bacza — Nógrád m., Nyr. 4 : 
425, 33 : 561. — számadó juhász. 
Helyesen : Baca, a tótoknál. 

Bárányos — Tk. Balatonmell., 
Mezőtúr, MNy. VI : 279. — a bá- 
rányfalka őrzője. 

Barmatlan ember — 1599. 
Oklsz. — a kinek nincs barma, 
azaz marhája. „Minden barmat- 
lan ember egy-egy napi kaszálás- 
sal tartozik (a prédikátornak). 
Minden b. e. tartozik aratással a 
prédikátornak". 

Barmos ember — régebben — 
a pásztor, de inkább a marha 
gazdája. 1581, Gyergyó. (T. S. 
Bud. Hirl. 1904. 35.) 1599: „A 
barmos ember egy-egy napi széna- 
hordással tartozik". (A prédiká- 
tornak.) Oklsz. 

Barom pásztor — Kolozsv. 
glossz. 1577. Nyr. 36 : 366. — ba- 
rom paztor ; Sz. F. B. : „barom va^ 
ökör pásztor, a marhák őrzője. 

* Barom tőzsér — T. S. Nyr. 
32 : 54. — a XVI., XVH. század- 
ban marhakereskedő. 

Basu — Moldvai csángó, Nyr. 
31 : 83. — öreg ember (egyébként 
számadó juhász.). 

* Bébíró — 1748. Karatna köz- 
ség, Csallóköz, Nyr. 16:432. — 
az, a ki másutt lakik és bír, de 



Becsflpénz 

itt is van birtoka s itt is van joga, 
pl. legeltetési, erdőlni. Vö. idebíró. 

*Becsüpónz — 1715. Feselnek 
falu — a mi a kár becslése után 
a kárvallottnak jár. 

Berbécses — Lz. — herélt 
kosok pásztora. * Magyarán Ürü- 
pásztor V. Ürüs. 

Béres — általánosan — az 
oláhban és az erdélyi Elrczhegy- 
ség móczainál (Nyr. 16 : 354 és 
34 : 147.) biri^ ; Hont m., tót. Nyr. 
29 : 331. bíres, szolgaember, a ki 
bérért, azaz pénzért dolgozik. A 
régiségben 1387 óta személy- és 
foglalkozásnév. Oklsz. Grossin- 
ger I. 120. és Ny. Sz. ökör, sőt 
juhpásztornak is veszi. Vö. bgyéres. 

Bérespénz — 1525. Oklsz. — 
„Tam jobagiones, quam inquilini 
annuatim tenentur soluere quod 
Béres pénz dicitur" úrbéri illeték, 
adónem. 

* Berótt — 1688. Kassa arti- 
culusai — a fizetést régi berótt 
mód szerint szedjenek; beróvott, 
régen rováson kimutatott fizetés. 
Vö. Előtanulmányok 202. 

Berszán — Csíkszentdomokos, 
Nyr. 32 : 324. — herszány. Szé- 
kelyi. (Orbán B. II. 23, 101, 104.) 
Nyr. 37 : 190. havasi oláh pásztor. 

Berszány — 1. berszán. 

Betyár — Szentesen, Nyr. 6 : 
179. — urasági cseléd ; rang sze- 
rint csikós, béres és birkaúsztató 
közt áll. Csongrádban, Mtsz. a 
béresek mellett szolgáló ostoros. 
Betyár a régiségben nőtelent je- 
lentett. Előtanulmányok 363. — 



147 



Bíró 



* Betyár-befogadásért 100 bot, is- 
métlés esetén, katonának adatik. 

Betyár béres — Félegyháza, 
Nyr. 6 : 134. — az, a ki csak té- 
len béreskedik. 

* Betyárkenyér — Békés — 
régentén a pásztorok kenyérillet- 
ményét mindég egy kenyérrel 
megpótolt'ák, hogy adhassanak a 
jelentkező szegénylegényeknek, 
betyároknak s így azokat kielé- 
gítve, a rablástól visszatartsák. 

Bgyéres — Mezőszilvás, oláh, 
Nyr. 37 : 220. — béres. 

Bialos — 1. bivalyos. 

Bihalos — Dunántúl, Nyr. 16 : 
190. — 1. bivalyos. 

Bika gujás — Hortobágy, T. 
M., MNy. VHI:236. — az a gu- 
lyás, a ki csak bikákat őriz. 



Birkapiczér 

- birkapeczér. 



Zalaapáti, M. 



*Birkások — Komárom, Du- 
nántúl — Szászországból a merino- 
juhtenyésztésre betelepített szak- 
értők, — nem pásztorok — Ko- 
márom megyében birkáscsaládok : 
Békefy — azelőtt Friedrich, Mille 
— azelőtt Meil, Hencz — azelőtt 
Sauer, Mihályi — azelőtt Micheler 
és Herbst. Ilyen családok még: 
mányoki KoUer, Kégl és mások. 
A legtöbb meghonosodott s nemes- 
séget nyert. A tótban — Nyr. 17 : 
253. — birkás. Vö. bürgés. 

Bíró — általánosan — uradal- 
makban vagy községek gazda- 
ságaiban a felügyelő. Van: esztena- 
bíró, fabíró, fúbíró, pajtabíró, 

10* 



Bíros 

pusztabíró, szénabíró, székbíró, 
szúrübíró, tőkebíró, határbíró, me- 
zőbíró, pásztorbíró. 

Biros — Zsolna vid., tót, Nyr. 
26:422. — béres. 

* Bitang — általánosan — a 
csavargó ember s a kárbamenő, 
idegen jószág, innen bitang ember, 
bitang marha, bitangolás stb. Sze- 
geden 1723-ban. (Nyr. 30:252. a 
középfelnémetből származtatja ; 
tréfásan Bitt' Dank-ból.). Kecske- 
mét, ua. Bitang jegyzőkönyvei, 
kitűnő források. 

* Bitangban élni — XVII. sz. 

— törvénytelenül. 

* Bitang ember — 1794. Bihar 
m. statútuma — a tilosban járó 
rossz ember. L. csapongó is. Vö. 
Előtanulmányok 267. 

* Bitang karó — Btigacz-Mo- 
nostor — a cserény mögött levert 
karó, a melyhez a bitang marhát 
kötötték ; de az ellátogató sze- 
génylegények lovaikát is, a míg 
mulattak, a b. k.-hoz fűzték. 

* Bitang marha — általánosan 

— a tilosban járó, kártokozó ide- 
gen jószág. 

* Bivalyos — mindenütt, a hol 
bivalyt tartanak — a bivalyok 
gondozója, ápolója, terelője. A 
régiségben 1692 óta. — Oklsz. — 
„Két bialosnak külön-külön pénz 
fl. 3, búza cub. 4". 

Bocskoros — Barkóság, Nyr. 
32:520. — szőllőpásztor. 

*Bocsolázni — Kecskemét régi- 
ségéből — beleszédülni a vere- 
kedésbe. 



148 Botozás 

* Bojtár — általánosan — a 
számadópásztor segítője. Van : 
öregbojtár, csikósbojtár, gulyás- 
bojtár, juhászbojtár, tinósbojtár, 
üszősbojtár, kanászbojtár stb. T. 
S. szerint egy a dunántúli voy- 
dárvdl = ispán. (Nyr. 32 : 154.) 
Kossuth Lajos Romagnából közli, 
mint olasz tájszót : hoitario = 
ökörpásztor (Nyr. 13 : 563) ; Mik- 
losich szláv eredetűnek tartja 
(Nyr. 11:117., vö. Nyr. 17:253 
és 37 : 101.) ; Grossingernél — I : 
120. — bubulcus. Vö. bujtár. 

Bojtos — Hortobágy, T. M., 
MNy. VIII : 236. — a bojtár. 

Bojtosné — Hortobágy, T. M., 
MNy. VIII : 237. — bojtárné. 

Borjúpásztor — általánosan — 
a régiségben 1554 óta — Oklsz. 
— Benedictus Bornyw pastor ; 
1692. Borjúpásztor stb. — a bor- 
jak őrá^je. 

* Boros kenyér — Kecskemét 
régisége — gyógyszer a bevert 
fejekre, kivált a pásztorokéra. 

Botos — Balatonmell., Mtsz. — 
csősz, mezőpásztor, mert bottal 
őriz. T. S. szerint a XVI., XVII. 
században a bottal terelő marha- 
hajtók, szemben az ostorral te- 
relő ostorosokkal. (Előtanulmá- 
nyok 178.) 

Botos ispán — Barkóság, Nyr. 
32:521. — oklevélnélküli, tehát 
nem iskolázott gazdatiszt. 

*Botozás — XVIII. sz., Bihar 
m. statútuma 1792. — A pásztor 
kap elsőízben 12, másodízben 24 
botütést; a nemes ugyanazért első- 



Boum pastor 



149 



Csapongó ember 



ízben 2 Rfrt, másodízben 4 Rfrtot 
fizet. Vö. Előtanulmányok 266. 

*Boum pastor — XVIII. szá- 
zad — gulyás. 

BöUér — általánosan — köz- 
rendből való, nem tanult disznó- 
ölő. A régiségben 1469 óta, Oklsz. 
Beller stb. Sokszor a pásztor- 
rendből való. 

*Bőrgyüjtő — T. S., 1594, 
Kecskemét. — A régiségben az 
elhullott állatok bőrével beszá- 
molt a pásztor és a bőrgyújtő 
ezeket szedte össze. „Kék lovat, 
bitangot adtak, hogy azon járjon 
n bőrgyűjtő", vagyis bitangolva 
talált, hamuszín lovat. 

* Branista — XVLl. század 1630, 
a fogarasvidéki tanuvallatásban — 
tilos, tilalmazott értelmében ; a 
szláv „braniti" = tilalmazni, ol- 
talmazni értelmében ; „ hrana = 
kapu is, lehet tehát kapu őre, 
védője is". Vö. Előtanulmányok 
211. 

*Bramstér — XVII. sz. 1636, 
a fogarasi praevarikáczióban — 
csősz, a szláv braniti = védeni 
Titán. (Vö. Előtanulmányok 197.) 

Brégó — Ercsi, Fejér m. Nyr. 
26 : 80. — kisbéres. Vö. bregós. 

Bregócs — Némedi, Tolna m., 
Nyr. 32 : 119, Enying, Nyr. 26 : 38. 
— kisbéres. Vö. bregós. 

Bregós — Gesztesi járás, Ko- 
márom m., Mtsz. — öregbéres. 
Némedin Bregócs, a. m. kisbéres. 
Ilyen értelemben közli R. Prikkel 
Marián is (Nyr. 26:38.). Vö. 
l)regó, bregócs. 



*Bubulcus — Anonymusnál I. 
fejezet — gulyás értelmében. 

Bucciu — oláhban, Nyr. 37 : 
468. — vágóhídi mészáros. 

Budár — Szeged, Mtsz., Kis- 
kunhalas, Nyr. 14 : 286. — szőllő- 
pásztor. 

Buddog — Jászság, Nyr. 29 : 
47. — a csősz járásáról : czammog. 

Buger — Felsősomogy, Nyr. 
8:432. — kaszás tót. 

Bujtár — némely helyen ; Sze- 
ged, 1727. — bojtár. 

Büki — Fehér m., Nyr. 26 : 
524. — mezőcsősz. 

* Bürgés — több helyen — a 
bürge őrzője, tehát birkás. 

*Cioban — juhász, balkáni szó. 
Az oláh == vlach pásztornak 
nincs hazája, "hegyek hátán halad 
a nyájjal, a merre jó legelő van; 
a székelységnél „Csobán". 

* Custos equatiae — XIII. század 
H. I. — csikós értelmében, kü- 
lönben ménes őre. 

* Custos pecorum — XI. század 
— barompásztor vagy őr = 
gulyás. 

Csamangó — Kecskemét, Nyr. 
4 : 284. — kutyapeczér. 

* Csapongó — Bihar, 1792. — 
a bitang, kóborló, csavargó ember. 
Vö. bitang ember. Vö. Előtanul- 
mányok 267. 

* Csapongó ember — 1. Bitang 
ember. 

Sehonnai bitang ember, 

A ki ha kell, halni nem mer, 

stb. Petőfi. 



Csatás 



150 



Csordás-gyerek 



Csatás — Székelyföld, Udvar- 
hely m., Háromszék m., Mtsz. — 
éjjeli csordaőr (a csata őre, 1. 
szarvasmarha alatt). 

Cserdás — Göcsej, Tsz. Őrség, 
Nyr. 4 : 521. — csordás. 

* Cserényalja — Biigacz-Monos- 
tor — tagjai : 1. Számadó, a cse- 
rény feje. 2. Lakos, ki a cserény 
gazdaságát látja el; nem legel- 
tet. 3. Bujtár, több : 1-ső, 2-ik, 
3-ik, 4-ik ezek között. 4. Óreg- 
bujtár, alatta az ifjabb bujtárok. 
5. Kisbujtár, a borjúkat őrzi. A 
második reggel főzéshez lát. 

Csetres — Balatonfüred — 
pásztorgyerek. Nyr. 37 : 428. 

*Csihés — T. S. — hívatlan 
segítő, jöttment. Debreczenben, 
Nyr. 34 : 524, béres. 

Csikós — általánosan — a 
lovak őrzője ; hajtóeszköze a bot 
és a karikás. Van : számadó 
csikós, csikósbojtár, czifra csikós, 
renyhe csikós. 1384 óta a köz- 
renden gyakori családnév (Oklsz.) 
„Chykos". 

Csikósbojtár — általánosan — 
a számadó csikós mellett szol- 
gáló lóőrző. 

Csikósné — Hortobágy, T. M. 
MNy. Vin:237. — a csikós fe- 
lesége. 

* Csikósszervezet — Kkfélegy- 
háza — 1 számadó, 3 bojtár. 

C sírás — Szőllős-Györök, So- 
mogy m., Nyr. 22:238. — az 
urasági tehenek gulyása (mert 
ott az uraság gulyája csira, azaz 
svájczi tehenekből állott). 



Csiszár — Szentes, Nyr. 8:187 
és általánosan — marhakeres- 
kedő. Gencs, Szatmár m., Mtsz. 
lótolvaj. Vö. lócsiszár. 

Csobán — Hétfalu, Brassó m., 
Nyr. 22 : 295, Uzon, Háromszék 
m., Mtsz. ; Tatrangi csángó, Nyr. 
2 : 476 ; moldvai csángó, Nyr. 
30 : 179. — juhász, az oláh cioban. 
De jelent edényt is (1. Edény 
categoria) és Hétfalun, Csík és 
Udvarhely m., nagy juhászkutyát 
is. Vö. Csobány. 

Csobány — Erdély több helyén 
— juhász. Vö. csobán, oláhos. 

* Csontot zörgővé tenni — 

Kecskemét régisége — vereke- 
désben a legyőzöttről : „zörgött 
a csontja, úgy megverte". 

Csordahajtó — Vép, Vas m.,. 
Nyr. 30:446. — az az utcza, a 
melyen a csordát hajtják. 

* Csordapásztor — T. S. — 
röviden csordás, teheneket legel- 
tető, estére a helységbetérő pász- 
tor. A régiségben, Oklsz., 1497 
óta személynév : Anthonio Chorda- 
pazthor. 1596 : csordapásztor. 

Csordás — általánosan — az 
estére hazajáró fejős vagy tejelő 
jószág pásztora, őrzője. A régi- 
ségben, Oklsz., 1400 óta személy- 
név : Gliordas. Az erdélyi Ercz- 
hegység móczainál, Nyr. 34 : 151. 
csurdar. Grossingernél 1 : 120. 
boarius seu bubulcus. Vö. csordás. 

Csordás-gyerek — Hortobágy^ 
T. M., MNy. Vin : 236. — a csor« 
dás segítője. 



Csordós 



151 



Disznópásztor 



Csordós — RépczemelL, Sop- 
ron 111., Nyr. 2 : 518. — csorduós. 
Beő-Sárkány, Rábaköz, Nyr. 18:47, 
csordás. 

Csoringár — Szilágy m., Mtsz. 

— bojtár. (Pungur szerint nem 
magyar.) 

* Csősz — Kecskemét és álta- 
lánosan — a pnsztán felügyelő, 
a piisztagazdának alárendelve. A 
régiségben, Oklsz., 1903 óta Cheuz, 
Cliewz stb. 

* Csősz-bíró — Oklsz. — 1668- 
ban : „Nagy András, Csőz biró". 
A csőszök felügyelője. 

Csukás — Szilágy m. — csikós. 
Nyr. 7 : 381. 

Csürbiró — a régiségben, 
Oklsz. — 1692 : Csürbiró ; a ga- 
bonaház tiszttartója. 

*Csürhés — szerte — disznó- 
pásztor, a ki a helység sertéseit 
reggel kihajtja, este hazatereli. 
A csűrhessél szemben a kondás 
éven át kint marad. 

Csürhés kanász — Kiskunfél- 
egyháza 1781—1801. évi jegyző- 
könyve — a csürhét hajtó pász- 
torember. 

Csűrös — a régiségben, Oklsz. 

— 1601 óta személynév is. 

Czanga-juhász — Hortobágy, 
T. M., MNy. VIII : 236. — ju- 
hász, *a fiavesztett anyajuhok 
pásztora. 

Czárán — moldvai csángó, 

Nyr. 30 : 179. — munkás ; az 

oláhban ^aran = paraszt, föld- 
műves. 



Czéh — általánosan — az egy 
foglalkozást űzők társulata. A sza- 
bad ipar törvénybe foglalásakor — 
1884 : XVII. t.-cz. — helyükbe 
ipartestületek léptek. A czéh ren- 
desen iparosemberekből állott, de 
pásztorczéheket is ismerünk 1635, 
illetve 1649 óta. Vö. Előtanulmá- 
nyok 188., 192. 

Czifra- csikós — Hortobágy, T. 
M., MNy. Vni:236. — a czifra 
ménes őrzője. 

Czifracsikósné — Hortobágy, 
T. M., MNy. Vm : 237. — a czifra- 
csikós felesége. 

sCzihos — Udvarhely m. — 
lólopásban segédkező. * Nyilván ez 
csiholta a szikrát, hogy a lovak 
megriadjanak. 

*Czimbora — T. S., Kecske- 
mét, 1837. Nyr. 32 : 154. — rész- 
vényes értelemben. „Fogadták a 
gazdák a czimborát telelőre is." 
„Czimbora!" — igy szólítja meg 
az öregebb vagy rangidős pásztor 
a fiatalabbat. (Hortobágy, MNy. 
VIII : 237.) 

Czinczár — Kiskunhalas, Zenta, 
Bács m., Mtsz. ; Ada, Bács m., 
Nyr. 27 : 412. — nem tanult, kon- 
tár mészáros v. hentes. 

* Disznó őrző — Oklsz., 1505 : 
„Benedikto Dyzno Ewrzeiv'' — 
tehát a sertések őrzője. 

Disznópásztor — általánosan 
— a disznók őrzője. A régiség- 
ben 1544 óta — Oklsz. — dizno 
paztor, 1588: Dyzno paztor. 1692: 
disznópásztor ; kolozsvári glossz. 



Disznós ember 



152 



Esztrengás juhász 



1577., Nyr. 36:366., dizno paz- 
tor ; Sz. F. B. : disznó pásztor. 

Disznós ember — 1581. Oklsz. 
— „Ha disznót találnak a tilal- 
masban és kárt tészen, meg- 
fizesse disznós emfeer a hajtópénzzel 
együtt", tehát vagy az, a kinek 
disznaja van, vagy a disznópásztor. 

Dodos — Tatrangi csángó, Er- 
dély, Nyr. 2 : 524. — juhászféle 
ember gúnyneve. 

*Egy bot — XVIII. század, 
1791. Segesvár erdőrendtartása — 
ily értelemben „ne külön, kisebb 
nyájakban, hanem egy hot alatt = 
egypásztor alatt legeljen a marha"; 
németül :• „unter einem Stáb". 
Vö. Előtanulmányok 297. 



— Szeged — az a 
bojtár, a kin az éjjeli őrzés sora 
van, azaz : az éjjeli őrzésben soros. 



-^Kecskemét, XVII. sz. 
T. S. — [használat értelmében ; 
pusztákat élni, földeket élni. 

* Elesküdni — T. S., Kecske- 
mét — a tulajdonjogot esküvel 
bebizonyítani, elesküdte ökrét = 
megtalálta és esküvel szerezte 
vissza. 

Elkacsmarni — 1. kacsmarni. 

* Ellető pásztor — T. S. — a 

ki a tenyésztést intézte. 

*Elletős — Mezőtúr, MNy. VI: 
279. — az a pásztor, a ki az ellő 
jószágot kezeli. 

EUetős-juhász — Hortobágy, 
T. M., MNy. Vin:236. — a ki 
elleti a birkát. 



Előzködő — Barkóság, Nyr. 
32 : 521. — az, a ki szekérrel, 
lóval mindig elhagyni törekszik 
az előtte haladót. 

*Első bujtár — Bugacz-Mo- 
nostor — az, a ki éjjel lóhátról 
legeltet. 

Elszoritani — 1612-ben — az 
utakat, vagyis : keskenyíteni. 

* Eltudni — T. S., Kecskemét, 
1739. — elbocsátani, eltagadni : 
„igenis felfogadtuk a gazdát, de 
úgy, hogy mindenkor eltudhassuk 
magunk mellől". 

* Építeni — T. S., Kecskemét 
— törvénytelen gyermeket ; de 
földet is megépíteni = berendezni. 

*Eques serviens — XVIII. szá- 
zad — lovas szolga.^ 

*Equitantes — XI. század — 
lovászok, equites is, más helyen 
Agazones. Az előbbiek a bakony- 
béli apátság jószágainak és va- 
gyonának 1086-iki összeírásában. 

Erdőbiró — Háromszék m., 
Nyr. 17 : 137. — a községi erdő 
felügyelője. 

Esztenabiró — Háromszék m., 
Mtsz. — a juhfejő tanya felügye- 
lője. Vö. Mró, 

*Esztenás — az a juhász, a 
ki a juhokat az Észten ában feji. 

Esztrengás juhász — Mezőtúr, 
MNy. VI: 279., Hortobágy, MNy. 
Vili : 236. — fejős juhász, a ki a 
juhokat esztrengálja, vagyis az 
esztrengába kergetve, megfeji és 
a tejet feldolgozza. Vö. fejős 
juhász. 



Fabiró 153 

Fabiró — Kisvárda, Szabolcs 
111. és Eted, Udvarhely iii., Nyr. 
17:137., 138. — erdőfelügyelő, 
fabecslő (Borszörcsök, Veszprém 
m., Nyr. 17 : 138.). Vö. bíró. 

*Falkás pásztor — T. S. — 
ki egy gazdának jószágát = fal- 
káját legelteti. 

Falu lába — Barkóság, Nyr. 
32 : 521. — a kisbíró, a ki a köz- 
ségi végzéseket, a pásztorokét is 
kidobolta, tehát összejárta a falut. 

Falu szabadítás — a régiség- 
ben is — vö. Hajtópénz. A „sza- 
badítás" a legeltetés kezdhetésére 
vonatkozik. 

Fandi — Erdély és Máramaros, 
Nyr. 4:284. — kutyapeczér. 

*Parkaskéve — T. S., Kecs- 
kemét, XVII. század, Nyr. 32 : 154. 
— pennaticum, tulaj donképen pen- 
napénz == írásdíja, vagy bírság; 
nem világos. Rokon a „farkas- 
poenitentia". L. RMK. IV. 341. 

Parkpénz — Beő-Sárkány, Rá- 
baköz, Nyr. 18 : 47. — farkapíz, 
borravaló, a melyet a ló- vagy 
disznókereskedő cselédje a vevő- 
től az állat hazavezetéseért vagy 
hajtásáért kap. 

*Fejőjuliász — Kecskemét, Al- 
földszerte — a ki anyanyájat őr- 
zött, fejt és sajtot készített. L. 
Nyáj aj uh ász. 

*Fejő pakulár — Márkod, Ma- 
ros-Torda m. — fejőjuhász, boj- 
tár. Vö. pakulár. *A pakulár ab 
baculo, tehát : botos. 

* Fejős gulyás — T. S. — ki a 
szarvasmarha, tehéngulya tejgaz- 
daságát viszi. 



Főkenéz 

*Fejő8 juhász — 1772. Hajdú- 
ság és Alföldszerte — a ki fejős 
nyájat őriz és tejét feldolgozza. 

* Fejős pásztor — T. S. — ki 

az anyabaromgulyák körül a tej- 
gazdaságot folytatta. 

*Peldgraff — XVII. század 
vasvári és fraknói rend 1668. — 
a ki a határ rendjét intézte s a 
pásztorok fölött állott. (1649-ben 
vasvármegyei pásztorok czéh- 
levelében : ^mezei gróf''.)Y'ó. Elő- 
tanulmányok 224. ' 

* Felelő pásztor — XVII. szá- 
zad 1688. — székely falu törvé- 
nyében = számadó pásztor. 

* Felfogadás — Kecskemét — 
a pásztorokról szegődtetés értel- 
mében. 

*Pelhóhérolni — Kecskemét 
régisége — kegyetlenül megverni. 

Félnyirtékes gazda — Lz. — 

az a juhászgazda, a ki a tizen- 
hatodik versen kap egy fejést 
vagy egy sajtot. 

*Fiadzós — Nagyszalonta — 
a fiadzó anyadisznók pásztora. 

Fogadott béres — 1577. Ko- 
lozsv. glossz., Nyr. 36 : 130. — 
mercenarius. 

* Fogott bíró — XVII. század, 
Gömör m. — köztiszteletben álló 
ember, kit vitás esetekben bírói 
tisztre felkértek. 

Formondor — Érsekújvár, Nyr. 
26 : 284. — határbíró, a csőszök 
felügyelője — a német Vor mun- 
dér. Vö. Fürmender. 

Főkenéz — 1. kenéz. 



Főkerulő 

*Főkerülő — XVII. század — 
a közönséges kertilőnél rangosabb. 

* Fölépíteni — Vas m., XVII. 
század — conformálni, azaz : 
czéhbe tenni. Nádasdy F. utasí- 
tása. Vö. Előtanulmányok 192. 

* Futamodott legény — Kecs- 
kemét régisége — nekibúsult, 
nekivadult, futóban levő legény. 

*Fübér — Kecskemét és álta- 
lánosan — a legelő használatáért 
fizetett pénzösszeg. 

Fűbíró — Háromszék m., Nyr. 
16 : 137. — az erdei kaszáló- 
helyek felügyelője. Vö. bíró. 

*Fürmender — Kassa város 
statútuma 1687 — gyám, a német 
„Vormünder" után.Vö. formondor. 

*Füvelőhadnagy — XVI. sz. 
lólegeltetés rendje — a ki a 
pány\án legelő lovak dolgában 
ellenőrködött, a praesidiariusok 
főgyüjtését szabályozta. A rend 
alapja : egy ló, egy vezeték fú. 
A vezeték az a kötél, a melynél 
fogva a lovat vezették ; a mai 
kötőfék. Vö. Előtanulmányok 225. 

Gáes — Kézdi-Polyán, Csík 
m., Nyr. 28 : 46. — juhász. (Talán 
rokon a hács-nl.) 

*Garabi csikós - T. S. — ? 

* Gazdarend — Kecskemét, 
1754, a város régi jegyzőkönyvei- 
ből — a gazdák rendtartása. 

* Gazdaság — Vacsárcsi és más 
helyeken — a gazdák összessége, 
a kik juhaikat pásztorolásra 
összeadják. 



154 Gulyás 

*Gonasz — Kohl, Útleírás — 
kanász. Kohl, nagyon mulatsá- 
gosan a Gonasz't a gonosztól szár- 
maztatja, azt mondja, hogy a 
németek ejtik „kanász "-nak s ez 
rossz. 

*Gosztina — XVII. század — 
a legeltetésre befogadott idegen 
jószág ; de a vendégül befoga- 
dott jószág legeltetéseért való díj 
is. A szMv gostina = vendégség- 
től így. Fogarasvidéki tanuvalla- 
tás 1630. (Cihac II : 126, góstiná.) 
Vö. Előtanulmányok 210. Vö. 
gosztinázás. , ^, 

*Gosztinázás — XVII. század, 
fogarasvidéki tanuvallatás — ide- 
gen állatokat legeltetésre díj el- 
lenében felvállalni, tehát vendégül 
látni, A szláv Gost-Host = vendég, 
gostina-hostina vendégség, de la- 
koma is. Vö. gosztina. 

Göbölyös — T. S., Grossinger 
1 : 120 és általánosan — ki a 
hízó szarvasmarhát az istállóban 
gondozza. Sima, Somogy m., Nyr. 
19 : 381, göbölös. Vö. sőrés. 

*Göbölypásztor — T. S. — 
hízó szarvasmarhát őrző. Vö. 
göbölyös. 

*Göböl3rtartó — 1712, Kecs- 
kemét, T. S. — marhakereskedő, 
ki göbölylyel kereskedett. 

Gujásbojtár — Hortobágy, T. 
U., MNy. VIII : 236. — a szarvas- 
marha pásztora, a számadógulyás 
alárendeltje. 

* Gulyás — országszerte — a 
szarvasmarha pásztora, éven át 
kint legeltetője; ha a gulyáért ő 



Gyalog szer 



155 



Hajtogató 



a felelős, akkor számadó gulyás. 
Sok helyen giijásivak ejtik. Gros- 
singernél 1 : 120, gulás. A régi- 
ségben 1588 óta, Oklsz., Gulyás. 
Hont megyei tótoknál, Nyr. 29 : 
331, gulás ; az északi szláv nyel- 
vekben magyar elem : gular. 
(H. I., Nyr. 17 : 303.) Van még a 
számadó gulyáson kívül : gujás- 
bojtár, bikagujás stb. — Szervezet 
— Kkfélegyh. — 1 számadó 
gulyás, 1 öregbojt?;^ 4 bojtár, 
1 lakos. 

Gyalog szer— Oklsz. — 1683: 
„Barma nincsen, csak gyalog 
szerben szolgál az marhátlanság 
miatt". — Gyalogszer — Székely- 
ség, Mtsz. — gyalog, kézi nap- 
szám, a ki végzi, az a gyalog- 
szeres, uo. 

* Gyalogszeres — 1800. — a 
kinek nincs marhája, napszámos- 
forma, mert gyalogszerrel jár. A 
régiségben, Oklsz., 1668 : Mind 
gialogh szeres s mind marhás 
ember. 1684 : marhás és gyalog- 
szeres jobbágy. 

* Gyermeképítés — T. S. — 
ha a pásztorember törvénytelen 
gyermeket „épített", borjút adott 
a „fattyat vetett lánynak". 

Gyülekezet-gazda — Barkóság, 
Nyr. 32:522. — tréfás elnevezése 
a pásztorgazdának. 

* Hajdú — T. S. szerint, Nyr. 
22 : 87. — Bécsben Heyto, Heydo, 
die Haytok, Heytok a XVI. század 
okmányaiban Heydoggen, Ochsen- 
treiber, Ochsenknecht helyett ; de 
sokszor szinonym a horvát és 



rácz csempészekkel is. A régi- 
ségben 1500 — 1510 óta, Oklsz. 
Fontos adat az 1514. évi Oklsz. : 
„Item Statútum est, quod pro 
Pecudum aut Pecorum conser- 
vacione in terris Aliorum Nemo 
Rusticorum eciam Liberarum vei 
aliarum Ciuitatum Regiarum do- 
mos seu Casas decetero Campe- 
straies siue Tuguria communi 
vocabulo Za/?«asnuncupatatenere 
aut conseruare possit, vt per hoc 
malicia Haydonum cesset et de- 
pereat. Praeterea quod Bubulci 
wlgari sermone Haydones nun- 
cupati etc. 1524 : Pastoribus Jiay- 
donihns, qui duxerunt quatuor 
boues. Ezekből kitűnik, hogy a 
hajdúk hivatás szerint jószág- 
hajtók voltak és mint ilyenek 
edzett úgy szilaj voltuknál fogva 
válhattak oly vitézekké, a minők- 
nek közhit és história ismeri. 

* Hajtó — XVII. század. T. S. 
— marhahajcsár, egy a botossal, 
német szájon Hejdo, Hejdogg, 
utóbb többesben Haydoggen és 
Heyduggen alakra romlott s a 
magyar mint „Hajdút" vette 
vissza. A Székelyföldön Nyr. 25 : 
47., mezőszilvási oláhságnál uo. 
37:221. és erdélyi Érczhegység 
móczainál uo. 34:252. — mezőőr, 
határpásztor, a ki a tilosból mar- 
hát hajt. Vö. hajdú. 

*Hajtóczédula — Debreczen — 
a legeltetésre jogosító hatósági 
bizonyító okmány. 

* Hajtogató — XVII. század, 
T. S. — a ki a kiszakadozó mar- 
hát helyreterelte. Kecskeméten 
1673 : „juhokat hajtogató". 



Hajtópénz 156 



*Hajtópénz — a marhát hajtó 
pásztor bére, melyet bitangolás- 
kor megvettek a hajtón ül. pász- 
toron, p. 0. 1581-ben. „Ha vala- 
mely ember éjjel juhát falu híre 
nélkül, falu szabadítása elótt a 
tilalmasban behajtja, annak bír- 
sága flór. 1, az hajtópénz mináen 
10 juhtól 1 pénz". 1715: Fesel- 
nek, Kecskemét. 

* Hallomást vallani —Kecske- 
mét régisége — mások elbeszélése 
után vallani. Vö. Látomást vallani. 

*Hamargatni — T. S. — sür- 
getni. 

Handgrof— T. S. XVI— XVH. 
század — a magyar marhatőzsé- 
rek „honti gróf "-ja, ki a közve- 
títést vitte s a taksákat beszedte. 
L. Hontigoróf. T. S. szerint újab- 
ban „Hansgraf". 

Hantos — Lipta-Gerge, Nyr. 
50:301. — hentes. 

Hanycsősz — Nagy-Lózs, Sop- 
ron m., Nyr. 30 : 444 — hanysági 
<?sősz. 

*Harmadfües — Balatonmell. 
— a harmadfűre kelő, előhasi 
juhok pásztora. 

*Háros — 1800, Marosszék — 
személy, „marhátlan gyalogszeres 
pásztor". A Dunának van Buda- 
pest mellett egy „Háros" szigete. 
Az oklevélben a háros toUhiba 
Jiátos helyett. Vö. hatos. A szó 
azokra vonatkozik, a kik hátukon 
vitték, hordták fájukat. 

*Határbiró — 1748, Karatna 
Jcözs., Háromszék m., Nyr. 17 : 



Hentes 

137, 138. — a ki a határpász- 
torok, csőszök fölött áll. 

* Hatos — (1800, Marosszék 
erdővédő javaslata) — azok a 
gyalogszeres emberek, a kik há- 
tukon viszik ki a száraz ágat, 
almot az erdőből. Az eredeti ok- 
levélben íráshibából háros áll. A 
„hátiteher" most is mérték az 
erdészeti rendtartásban. MNy. II. 
1908. Vö. Előtanulmányok 319. 

Hegybíró — Hont m., Nyr. 
6 : 232, több helyen Mtsz. — a 
szőUők felügyelője, aszőllőcsőszök 
feje. A szó a szőUőhegyről van 
véve. 

Helbősóteni — Ózd, Baranya- 
m., Nyr. 27:478. — állásában 
megerősíteni „minnyá pásztort 
helbősétöttek". 

*Helyös embör — Kecskemét 

— 1602-ik évi jegyzőkönyv 225. 
old. „Elsőben vetöttük az 10 f. 
adoth helyös embörre" = csalá- 
dos embör, ellentétje a rideg em- 
bernek. 

Hendzsór — Kecskemét, Nyr. 
35:91. — hentes. 

Hentellér — néhol, Debreczen- 
ben, Nyr. 35:90. — hentéler; 
disznóölő hentes, a hentel = disz- 
nót öl szóból. A régiségben 1587. 

— Oklsz. — Quicumque opus lanio- 
num vei mactationis personarum 
in ordine Hentéler vocata exer- 
cere voluerit. 1656 : Az hentellér 
meszarok keozt. 

Hentes — általánosan móczok- 
nál is, Nyr. 34 : 253. — disznóölő. 
A régiségben 1619. — Oklsz. — 



Hentesszer 



157 



Iratos szolga 



^az mészárosok instancziájára az 
hentes szer, a hova a húst kell 
felhordani és árulni, az hentesek- 
nek legyen helye" (Debreczen). 
Itt a hentes szer = hentes sor, 
a vásáron. 

Hentesszer — 1. hentes. 

* Hevederpénz — 1635. Gömöri 
juhászszabadság, a Wesselényi 
rendjében -- a» sajton kívül kész- 
pénz adó ; nyilván a széles bőr- 
heveder — öv a tót opaszok — 
után, a melyben a pénz számára 
külön zseb volt és van. Vö. Elő- 
tanulmányok 189. 

Hidlós — 1. hidó. 

Hidó — Beret, Abauj m., Nyr. 
2 : 423., Kóvár vid., Ipolyvölgye, 
Xyr. 16 : 476., Szihalom, Borsod 
m., Nyr. 24:432. — hidlós, Gö- 
csej, Tsz., kidós. Vas m., Mtsz., 
ostorosgyerek, a ki a szántásnál 
a lovat, (Szihalmon az ökröt) 
hajtja. 

Hidós — 1. hidó. 

*Hltiés — 1748. Nagy-Baczon 
falu — eskütétel, eskü alatti vizs- 
gálat. Vö. Előtanulmányok 295. 

* Holla — 1565., Miksa király 
erdőrendtartásában. A tót Hola, 
a Holi = meztelentől, a hava- 
soknak a törpefenyő-öv fölötti 
kopasz része, egyértelmű a Szé- 
kely Havassal. Legelőterület. 

*Honti goróf — T. S. — a 
bécsi Handgróf, a ki a marha- 
kereskedést igazgatta. L. Hand- 
graf. 

*Hozó — H.-Hadháza — a boj- 
tár, a ki a kérő által bekért ele- 
séget kihozza. L. Kérő. 



* Hozzá! — Kecskemét régi- 
sége — kiáltás, ha marhatolvajok 
támadták a pásztorokat ; kiáltásra 
a pásztorok összefutottak és neki- 
támadtak a tolvajoknak. 

Humni — Szeged körül — 
pásztorszó, annyi mint hunyni,, 
azaz : aludni. 

*Hűtő — Szeged-Csöngöle — 
1. Tejes. 

Hüvetér — Pozsony m., MNy, 
1 : 378. — szőllőpásztor. 

*Idebiró — 1727. Szemerja 
falu — a ki másliol lakik és itt is 
bír. Vö. Bébíró. Vö. Előtanulmá- 
nyok 278. 

* Igazítani — Vas m., 1649, 
XVII. század — igazolni. Nádasdy 
F. utasítása. 

* Igazságlevél — Csongrád, 
1799. — pásztorok igazoló irata; 
a község elöljárósága állította ki. 
Vö. Előtanulmányok 232. 

Ihász — Nagy-Lózs, Sopron m.. 
Nyr. 30 : 443., Őrség, Nyr. 4 : 52L 
Kállay gyújt.. Tsz. — juhász. A 
régiségben. — Oklsz. — 1400 óta 
gyakori személynév : ihaz. 

*Interkapor — T. S. XVI— 
XVII. század — tőzsérek szava, 
mely „Unterkáufert" jelentett ; 
ennek is díj járt. 

* Intés — Kecskemét régisége 
— húsz botütés annak a pásztor- 
nak, a ki kóborolt. 

* Iratos szolga — 1661. A 
keszthelyi rendtartásban — „a 
császár iratos szolgáinak" a legel- 
tetés meg volt engedve : a kik 



Ispán 

kilétüket császár iratával bizonyí- 
tották. Vö. Előtanulmányok 221. 

Ispán — általánosan — a gazda- 
ságok felügyelője. Munkácsi B. sze- 
rint, Nyr. 31 : 34. az iráni spmi szó. 

*Isztronga-lík-lábú — Kiskun- 
halas — pásztoroknál ( ) lábú em- 
ber, a juh-isztronga nyílásáról 
véve, másképp dongalábú. 

Jargaló — 1564. Oklsz. — 
nyargaló ; lovasszolga. 

* Jegyváltás — T. S. Kecske- 
mét — pásztoroknál jegykendővel 
és czifra gatyamadzaggal járt. 

*Jobagio campestris — XIII. 
század — mezei jobbágy, mint 
pásztor is. 

* Jós — Háromszék m., Nyr. 5 : 
37., 28 : 292. — Juhos, Szily Kál- 
mán szerint. 

* Jószágos — Kecskemét, 1673. 
— tulajdonos értelmében, t. i. az, 
a kié a jószág. A juhász rend- 
tartás eredeti szövegének 6. pont- 
jában így : „ Jószágossént valaha- 
kor tapasztaltatik", a „séwí" lapsus 
calami ként helyett. Vö. Előtanul- 
mányok 368. 

* Juhász — általános — az, a 
ki a juhot őrzi. Sz. F. B. : juhaaz. 
1400. — Oklsz. — Ihaz; majd 
Jwhaz, Juhaz stb. A hontmegyei 
tótoknál. Nyr. 29:331. juhás. H. 
I. szerint magyar elem az északi 
szláv nyelvekben (Nyr. 17 : 304.) ; 
Komárom megyében a hosszú- 
szőrű magyar juh őrzője. A Hor- 
tobágyon, MNy. VIII: 236. van: 
számadó juhász, nyáj-, anya-. 



158 Juhos 



czanga-, elletős-, fejős- v. esztren- 
gás-, magyar juhász ; számadó 
bojtár és kisbojtár. 

Juhászczéh — a régiségben — 
a juhászok társulata (M. Gazd. 
tört. Sz. IV. 2. 94.). 

*Juhászdézsma — M. Gazd. 
tört. Sz. IV. 93. — Gömörben, 
1606-ban bizonyítva van, hogy a 
juhászok emberemlékezet óta se 
bárányaik, sem vetésük után nem 
fizettek ; adtak a kir. dézsmások- 
nak két sajtot és egy hevedert — 
opaszok? — vagy az utóbbi he- 
lyett 6 pénzt. 

*Juhászrend.ek — J. Balaton- 
mell. — az összeszoktatott kate- 
góriák szerint : Kosos, Ürüs, Bir- 
kás, Harmadfües (előhasi), Tok- 
lyós. Bárányos. 

* Juhászszabadalom — M. Gazd. 
tört. Sz. IV. 92. — „Valaszká 
Sloboda" Gömörben, talán 1848-ig. 
A krasznahorkai és csetneki juhá- 
szok már 1635-ben alkottak tár- 
sulatot. 

* Juhászszervezet — Békés — 
Számadó, Bojtár, Kisbojtár, Ellető, 
Fejős, Kosos, Bárányos, Ürüs, 
Meddő, Nyájajuhász. 

Juhásztat — Debreczen, Nyr. 
7 : 329. — megszelídít. Vö. meg- 
juhászodik. 

Juh-czinozár — Szeged vid., 
Mtsz. — juh-vágó, juhokkal ke- 
reskedő ember. 

Juhos — a régiségben, 1341 
óta, Oklsz. — az a gazda, a ki- 
nek juha van. 



Juhos gazda 



159 



Kárlátni 



* Juhos gazda — Kecskemét, 
1673. évi szabályzat — a kinek 
juha van. Vö. Előtanulmányok 368. 

Juh-pásztor — a régiségben, 
Bszsz. : yeh paztor. Ver. 71. Jih 
pásztor — opilio, vagyis juhász. 

*Kacsmarm — Kiskunhalas, 
Nyr. 15: 142. — elkaparítani, lopni. 
Ékacsmarni, Halas, Túrkeve, Zala 
Mtsz. Ua. Szólás Halason, Mtsz. 
„Ha húst köUött kacsmarni, ára 
a Dávid szörnyen kantáros vót". 

*Kaczifántos — Somogy m. — 
hetyke, kényes, rátartós ; különösen 
kanászokról ; gyakori, nem is ve- 
szik gúnynak. (Baranyában is él. 
Mtsz.^ 

*Kalangyász — 1715. Feselnek 
falu — az, a ki a kalangyák kö- 
zött, tehát bitangban legeltetve, 
azokban kárt teszen. Vö. Előta- 
nulmányok 272, 314. 

* Kanász — sok helyen — az 
a disznópásztor, a ki a tenyész- 
téshez értett, ezt és különösen a 
kanokat gondozta. L. Kanos. A 
kanász szó a régiségben 1141 — 
1161 óta szerepel — Oklsz. — mint 
személynév is : Kanaz stb. A ka- 
nász évszámra kint őrzi a serté- 
seket (Hatvan, Nyr. 33 : 176.). A 
tótság is átvette (Nyr. 17 : 444.) 
Mondóka, Körmenden. Nyr. 2 : 469. 

„A ki minket meggyaláz 
Pokuba legyen kanász 
Ott se legyen egyebe 
Csak e kuli tehene". 

(A pokuba = pokolban). 

Kanászbojtár — Hortobágy, 
T. M., MNy. VIII : 236. — a ka- 
nász segítője. 



Kanászfattyú — Hortobágy, 
T. M., MNy. Vm : 236. — gyerek- 
sorban levő disznópásztor. 

Kanászgyerek — Hortobágy, 
T. M., MNy. Vin : 236. — gyerek- 
sorban levő disznópásztor. 

* Kanászszervezet — N.-Sza- 

lonta — Számadó, Bojtárok: Kanos, 
Koczás, Sűdős, Malaczos, Fiadzós, 
Kutriczás. — F.-Szt.-Miklós, Bi- 
har — Számadó, Számadóboj- 
tár, Súdős, Koczás, Kanos, Ma- 
laczbojtár. — Felső-Tárkány — 
1 Számadó, Bojtár, „a mennyi 
kellett". 

* Kanos — általánosan — uradal- 
makban az a pásztor, a ki a sertés- 
kanokat gondozta. 

* Kantáros — K.-K.-Halas — 
ügyes, alkalmazkodó legény. Kan- 
táros bojtár: ügyes bojtár. 

* Kappan — Kecskemét XIX. 
század eleje — nőtlen juhászok, 
kik télen kisebb, köralakű sánczok 
közt tanyáztak (KadaElek). *Ezek 
a köralakú sánczok tulaj donképen 
nyékek. 

* Kapusember — 1748 Karatna 
község — a ki a tanorok kapuját 
nyitja. Vö. Előtanulmányok 273. 

Kár — Tisza-Dob, Nyr. 19 : 47., 
általánosan — a pásztorok nyelvén 
a jószág kártétele vetésben, vete- 
ményben. „Kárba van a jószág" 
a m. vetésbe ment a jószág s ott 
kárt okoz; tilosba megy. 

* Kárlátni — 1748 Karatna falu 
— a kárt ahhoz értő emberekkel 
megnézetni. Vö. Előtanulmányok 
274. 



Káromkodás 



160 



Kilakní 



* Káromkodás — Kecskemét 
régisége — tilalom alatt volt. 

Kártélyozó — Őrség, Vas m. 
Nyr. 2 : 472 — az, a ki a mezőn 
lop, vagy marháját tilosba ereszti, 
azaz kárt tesz. 

Kecskepásztor — Sz. F. B., 
Ver. 16. — a kecskék őrzője. 
Vö. kecskés. 

* Kecskés — XVII. század, álta- 
lános — a kecskepásztor. Monoron 
— Nyr. 6 : 234. — gúnynév, Magyar- 
Péeskán — Nyr. 5 : 286. — család- 
név. 

* Kenéz — a régiségben — pász- 
toroknál számadó pásztor. Ilyen 
értelemben használja az Oklsz. 
1570: „Kenezius singiűos anno 
soliiit tempore stronga vnnm 
agnum et caseum". Horvátország 
1758. törvényében: „knézii domini 
comisssarii" (Előtanulmányok 285, 
816.) A délszlávoknál fejedelem, 
a tótoknál kíiaz =-- pap. A kenéz 
a szláv szó lágyítása. — Takáts 
szerint MNy. II. 23, 25. — a 
vlachus és rutén pásztorszékhelyek 
élén kenézek és soltészok állottak. 
Krajnán (Máramaros m.) 1610-ben 
van főkenéz. Erdőszáda 1583. évi 
összeírása felsorol : főkenézt, mar- 
hával szolgáló kenézt, gyalogsze- 
res kenézt, henye kenéz gazdákat, 
adófizető kenézeket és szolgáló 
kenézeket. 

* Kenyeresgazda — 1796 Nád- 
udvar, Kunság — a XVIII. szá- 
zadban az volt, a kit a gazdák 
Compossessoratusa a végett válasz- 
tott, hogy a pásztorokat kenyérrel 
és egyéb élelemmel ellássa, azt 



a gazdáktól földjeik, vagy az 
utczák sorrendje szerint beszedje. 
Volt a gulyához kenyeresgazda, 
nyáj juh ász-kenyeresgazda. Előta- 
nulmányok 382, 383, 384. Vö. 
pénzesgazda. 

* Kenyérsor — Békés — az 
öreg Mogyorósi kanász így kezdte r 
„Mikor /cewí/érsorfea bemegyek" = 
mikor rajtam a sor stb. 

*Kérő — H. -Hadház — a 
számadó gulyás, a ki a gazdákat 
feljárja, hogy eleségadásra sor- 
rendszerint felkérje. L. hozó. 

Kerülő — Szentes, Nyr. 10 : 
430 — csősz. 

Két-tejesgazda — Lz. — min- 
den renden kétszer kapja a rendes 
fejést. 

*Kéz alá — általánosan — a 
jószágot a pásztor őrzése alá 
adni. 

* Kezes — Hatod, Háromszék 
m. — jótálló, a kit a juhász állít 
a községbeli juhosgazgák elé, hogy 
anyagi biztosítékuk legyen a juhász 
kezére bízott juhokért. 

Kezes csikós — Kkfélegyh. 
1750. évi jegyzökönyvében — 
„kezes csikós conventio"? 

* Kezet beadni — a közbírák- 
nak ; egyezségek ünnepélyes meg- 
erősítése, a „mely ellen semmi- 
nemű törvénybeli remedium, se 
contradictio, inhibitio, repulsio, se 
bírókérés, avagy tilalom nem 
obstálhat". P. 86. Cs. K. 1628. 

Kilakni — Kunszentmárton, 
Nyr. 3 : 30. — „kilakik a pusztán" 



Kisbéres 161 

= állandóan kint él, kint tartóz- 
kodik. 

Kisbéres — sok helyen — 
béresgyerek. 1517. Oklsz. Andrea 
Kysberes. 

Kis-bojtár — Hortobágy, T. M., 
MXy. VIII: 236. — bojtárgyerek. 



*Kisbujtár 

borjak őrzője 



— Bugacz - 
bojtár gyerek. 



Kiskondás — Tatrangi csángó, 
Erdély, Nyr. 2 : 525. — gúnyneve 
annak, a ki „mindég betyáros 
ingbe jár". 

*Koczás — Puszta-Szent-Miklós, 
Bihar m. — a nőstény disznók 
pásztora. 

Kommenczió — sok helyen — 
a latin conventio ; a pásztoroknál 
egyezség a fizetés dolgában; sok- 
szorosan a pénzbeli és természet- 
ben való fizetést is értik alatta. 

Komplár, kompolár — a régi- 
ségben, Nyr. 35:289., Oklsz. — 
kompanista, a tőzsérek társgaz- 
dája. 1469 Petro Kompolár; 1522 
Gregorius Compolar. L. komplár- 
ság. 

* Kompiáros — T. S. — «tigy- 
nök"-féle; de leginkább „kom- 
panista". (Előtanulmányok 178.) 

* Komplárság— T. S. XVI., XVII. 
század — kompanistaság, tőkések 
szava, mely a társas vásárlást 
jelentette, de a föld felvállalóinál 
is dívott. Ilyen értelemben 1667 
(Oklsz.) „Farkas Márton komplár- 
ságra fordította (Debreczen) város 
földet". Vö. Előtanulmányok 178. 

Kompolár — 1. komplár. 

Hermán Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse 



Konász 

33 : 176. - 



Kos 

Marosvásárhely, Nyr. 
a kanász. 



*Konesorgó — 1748 Csongrád 
m. stat. — bitang, csavargó értel- 
mében. (Előtanulmányok 261). 

Kondár — Fölső-Nyék, Tolna 
m. Nyr. 6 : 274; Bars m. Mtsz. — 
kondás. 



* Kondás — általánosan — a 
disznókonda őrzője, a ki nyáron 
át kint él a jószággal a legelőn 
és csak ősszel hajtja a helységbe. 
(Nyr. 33 : 176. Hatvan vidékéről a 
kondás szót a csürhés értelmé- 
vel magyarázza tévesen.) Az oláh- 
ban: kondás (Nyr. 17:163.), tót- 
ban: kondás (Nyr. 17 : 446), rutén: 
kondás (Nyr. 25 : 298) ; mindkettőbe 
a magyarságból került. Túrkeve, 
Ecseg pusztán a kondások Gömör- 
ből valók voltak ; fegyverük a bor- 
sodi és hevesi formával azonos ba- 
laska. A kondással szemben a 
csürhés naponta hazahajt. 



Kondász — Pápa vid. Tsz.; 
Csallóköz, Nyr. 1 : 280. Háromszék 
m., Nyr. 33 : 176. — a kondás. 

*Korcsolyás — 1658 Nagy- 
bánya a városi statútumban — 
csőszféle ember, a ki a bitangoló 
marhát behajthatta, a legelőt 
őrizte. Vö. Előtanulmányok 221. 

Kos — Alattya, Jász-Nagy-Kun- 
Szolnok m., Nyr. 10 : 143 — juhász 
gúnyneve ; gyermekkorában a többi 
gyermekkel játszva, fejüket össze- 
ütötték s mivel, mint erősebb, 
minden gyermeket legyőzött, rajta 
maradt a kos név. A kos öklelé- 
séről vétetett. 

11 



Kosos 



162 



Lábaserdő csősz 



* Kosos — Debreczen, Jk. Bala- 
tonmellék — a kosnyáj pásztora. 

Kospásztor — Kkfélegyh. ; Me- 
zőtúr, MNy. VI: 279. — a ki a 
kosokat legeltette. 

Kospétér — Nagy - Lengyel, 
Göcsej, Nyr. 10 : 191. — Hofstetter 
nevú ember magyarosított neve. 

*Kótyavetyé8 — T. S. — a ki 
a marhát árverés útján vette. 

Kotyós ember — Gyergyó, 
Marosszék, Nyr. 34 : 262. — fuva- 
ros; talán kótyagosságáról így 
nevezve. 

Köpecz — Kalotaszeg, Nyr. 28 : 
426. — kereskedő ember: „oda 
van köpeczkedni" = marhával 
kereskedni. A tótból : kupec = 
kereskedő. 

Köpeczkedni — Kalotaszeg, 
Nyr. 28:426 — marhával keres- 
kedni. 

. * Köszmér — XVII. század T. 

S. — marhakereskedő. Debreczen- 
ben 1714-ben van 12 köszmér. 
(ZoltaiNyr. 35:91.) Vö. Előtanul- 
mányok 178. 1. kuszmér is. 

* Követés — 1635: Szatmár m. 
tanuvallatása. (Előtanulmányok 
213.) — „Az nyomást szabadoson 
járhatták; az Krasznán túl az 
erd6 felől követés által járhat- 
tak" *szerint, a szabadon járáson 
kívül valószínűleg soros vagy 
szerre legelés is. 

Krabat — 1548 óta a XVI. 
században a bécsi királyi és ka- 
marai rendeletekben. T. S., Nyr. 
32 : 87. — Kroát, horvát ; horvát 



marhahajtó, általánosan hajtó 
értelemben használják. 

Kupecz — több helyen állat- 
kereskedő, pl. lókupecz, disznó- 
kupecz. Tót szó. 

Kurrencs — Göcsej — csordás. 
Nyr. 2:474. 

Kurta-gulyás — Kiskunhalas, 
Nyr. 22 : 142. — 50—60 marha 
gulyása. Vö. kurtagulya (szarvas- 
marha alatt). 

*Kurtakoresmárulás — Kecs- 
kemét régisége — korhelykedés. 

Kuszmér — Debreczen, Nyr. 
35 : 91. — köszmér, uo. ; kuszmir, 
Oklsz. a régiségben, — marhakeres- 
kedő, a ki azonban csak kicsiny- 
ben kereskedik. 1702 Debreczen: 
„A kuszmérokrul vagyon sokszori 
végezés, ha rajta kapják, a bá- 
rány húst tőlük el vehetik". 
(Sárosi tótoknál, Nyr. 34:479. 
kuszmér = szűcs.) Vö. köszmér. 
*Ez utóbbi tévedés, mert a tót- 
ságon a szűcs = kuswir, ez pedig 
nyilván a német Kürschner. 

Kutricza — Nagyszalonta — 
alacsony ól, a melyben az anya- 
disznók fiadzanak. 

*Kutriczás — Nagyszalonta — 
a fiadzó disznók őrzője. 

* Különkenyeres — 1615 — 
a Pelsőcz város és Szalócz falu 
közti perben, fogott bírák ítéle- 
tében : az az ember, a ki a maga 
kenyerén élt, tehát önálló volt. 
Előtanulmányok 207. 

Lábaserdő csősz — Cserhát, 
Mtsz. — az az erdőcsősz, a ki 



Lakos 163 



csak a védelmi teendők teljesíté- 
sével van megbízva. 

* Lakos — Kiskunhalas, Kecs- 
kemét — az a bojtár, a ki a 
cserényben maradt, vitte a gazda- 
ságot, főzött, beoltotta a tarhót, 
összegyűjtötte a száraz tőzeget, 
fejte a teheneket ; tisztán tartotta 
a cserény környékét, de mikor 
a gulya a cserényhez jött és le- 
hevert, a pásztorok pedig alvásra 
tértek, a lakos ügyelt a jószágra 
is. L. Talyigás, Tanyás. 

*Lappangtató — T. S., XVI., 
XVII. század — marhatolvaj, 
„marlialappangtató". 

*Látó — Baja, Nyr. 33 : 531. 
T. S., MNy. 1:356. — a bécsi 
„Beschatier'* , a ki az eladó 
marhákat megvizsgálta, mielőtt 
tovább hajthatták ; de a látó itt- 
hon is megvolt s ellenőrző, fel- 
ügyelő tisztet végzett, mint : hús- 
látó, borlátó, sárlátó, révlátó ; 
(analogonja: malombíró, csúrbíró, 
czéhbíró, majorbíró, révbíró). A 
látó szó a meglát = megvizsgál 
igéből. 

* Látomást vallani — Kecske- 
mét régisége — mint szemtanú. 
Vö. Hallomást vallani. 

Legeltető pásztor — Sz. F. B, 
— az, a ki a jószágot legeltette. 

* Legény — Munkácsi — alán 
elem : juvenis, adolescens stb., 
a régiségben legnen. 

*Leváltam — T. S., Kecske- 
mét — az akasztófáról a jó 
juhászt, vagy váltsággal kiszaba- 
dítani a jó pásztort. 



Lótanitó 

*Lignatió — XVII. század — 
a faizás, a latin lignum = fától. 

*Lixa — XII. század — a 
legalsóbbrendú szolga ; pásztor- 
kodva is. 

*Lóbeli ügy — Mezőtúr — a 
lókötők szava, mikor a törvény- 
nyel összeütköztek ; lóbeli sor is. 

*Lóc8Íszár — általánosan — 
lókereskedő. A Kiskunságban 
Nyr. 3 : 565., lókínzó, lónyúzó. 

*Lódoktor — általánosan — 
állatorvos. 

*Lófő — székely szó — a szé- 
kelyek régi szervezetében a má- 
sodik rend, mely saját lován és 
saját költségén tartozott a had- 
ban szolgálni, lehetett hadnagy gyá, 
béke idején székbíróvá. (Előtanul- 
mányok 157.) 

Lófőség — 1463, Marosszék — 
a székelység második rendje, 
mely saját lován és költségén 
végezte katonai kötelezettségét. 
(Előtanulmányok 151, 157.) 

Lóhajtó — 1577, Kolozsv. glossz., 
Nyr. 36 : 227. — kocsis értelmé- 
ben. 

*Lókötő — általánosan — ló- 
tolvaj, de a cselekvés nem meg- 
bélyegző, hanem virtus, a lovas 
nomád eredetet bizonyító elem. 

*Lókupecz — általánosan — 
lókereskedő. 

Lópásztor — Bszsz. — low 
pastor : lovak őrzője. 

Lótanitó — a régiségben — 
a lovat nevelő lovász. 1623 : „Az 
ló-tanítót gyakran magához hi- 

11* 



Lótörő 



164 



Marhakár 



vassá, megfenyegesse, lásson igen 
jól hozzájok és tanítsa őket szé- 
pen". 1476 óta, Oklsz., személy- 
név is: Lothaneytho. 

Lótörő — Kopács, Drávamell., 
Nyr. 16:431, 6 : 374. — lóherélő ; 
a törésről vagyis herélésről. 

Lóval bánó — Oklsz., 1548. — 
„Lowalbano" = aki a lovat kezeli. 

* Lóval imádkozni — hiábavaló 
törekvés. 

Lovaslegény — 1265 „jobagio- 
nes equestres, qui vulgariter lo- 
vaslegen nuncupantur" ; lovász. 
Nyr. 8:551. 

♦Lovász — T. S. — lóistálló 
körül foglalkozó, idomító. Sz. F. 
B., louasz. 

*Lóvá tenni valakit, — álta- 
lánosan — rászedni. 

*Lovazón — 1236 : a magyar 
lovász latinizálása : „terras per 
Lovazones (Agazones) ablatus. 
Előtanulmányok 127. 

*Lózsián — Szabolcs — ló- 
zsivány = lókötő. 

Magyar juhász — Hortobágy, 
T. M., MNy. VIII: 236. — az, a 
ki a magyar juhokat őrzi. A 
rangsorban hátrább áll; *a bir- 
kás elébe vág. 

*Majorbiró — 1648. I. Rákóczi 
György rendje — a majorban 
az, a mi az udvarbíró az udvar- 
ban ; sok helyen csúrbíró. Erdély, 
egyértelmű a számadóval. Oklsz. 
1637. 1. Szkotár. 

* Majoros — több helyen, a 
Mtsz. szerint Szirákon, Nógrád 



m. — gulyás ; de ez a meghatározás 
alighanem téves, mert majoros 
rendesen a juhászok főembere^ 
a ki a fejesre ügyel fel. így: 
nyárádmenti székely juhászok,. 
Maros-Torda m.; Márkod, Maros- 
Torda m. ; Selye, Maros-Torda m. 

'^Malaczbojtár — P.-Szent- 
Miklós, Bihar m. — a malaczok 
mellett őrködő bojtár. 

Malaczos — a régiségben,. 
Oklsz. — a ki a malaczokat gon- 
dozza. 1453 : Malachwser = Ma- 
laczosér ; disznók heverő patakja. 

Malmot vágni — Kecskemét 
régisége, XVI., XVIL sz. — ve- 
rekedéskor az ellenfelet felemelve 
földhöz vágni. (Nyr. 32 : 90. Szá- 
zadok, 1907:55.) 

Marhabánó — Rimaszombat,. 
Gömör m., Nyr. 17 : 573. — marha- 
gondozó falusi ember, a ki a 
városi tehenesgazdákhoz reggel- 
este bejár, a városba a tehene- 
ket ellátni. A Barkóságban, Nyr. 
32:523, marhát gyógyítani tudó 
ember. 



* Marha-gyógyitó 

Pál — állatorvos. 



Edvi Illés 



♦Marhagyüjtő — T. S. — a 

ki a gazdák „tőkéit" összeszedi és 
összetereli. 

Marhakár — Oklsz. — 1683 : 
„Az országnak nagyobb része a 
török parancsolatjából kimenvén 
Győrhez, sok ember s marhakár- 
ral j övének meg"* Itt a marhában 
esett kárt jelenti. Különben or- 
szágosan rendesen a marha kár- 
tétele. 



Marha kuszmír 



165 



Ménespásztor 



Marha kuszmír — Debreczen, 
1712., Oklsz. — marhakereskedő. 

^Marhaloppangtató — XVL, 
XVII. század T. S. — marhasik- 
kasztó. Vö. Előtanulmányok 178. 

Marhás — Oklsz. — az, a ki- 
nek marhája van. 1467 : Andreas 
Marhas. 1668: Mind gialogh szeres 
s mind marhás ember. A marhás 
ember, ha tsak két ökre van is, 
fizet két kereszt búzát, 16 kévé- 
jével. 1711 : A mely rétek vágy- 
nak, azokban a marhátlan embe- 
rek tartoznak délig kaszálni, a 
marhás emberek behordani. A 
marhás ember fuvarral szolgált ; 
a marhátlan gyalogszerrel, mun- 
kával. 

* Marhás gazda — Kecskemét 
a régiségben — annyi mint va- 
gyonos, innen marhásabb = jobb- 
módú, marhátlan == szegény. Vö. 
marhás. 

* Marhátlan gazda — Kecske- 
mét — 1. Marhás gazda. 

. Marhavevő — 1577. kolozsvári 
glosszák, Nyr. 36 : 423. — marha 
veuö. 

* Meddő juhász — Kecskemét 
— a ki a fiavesztett vagy más 
okból nem tejelő juhokat legel- 
tette ; oláhlakta vidéken ez ameddő 
pakulár. 

* Meddő pakulár — Márkod, 
Maros-Torda m. — juhászbojtár, 
a ki a meddő juhokat és a bárá- 
nyokat legelteti. Vö. pakulár. 

*Megárúlni — 1615. Győr, T. 
S. — megalkudni értelemben is. 



Megjuhászodik — általánosan 

— megfélemlik, lecsendesedik. 

Megkanászodik — Háromszék 
m., Nyr. 33 : 176. — a. m. meg- 
juhászodik. 

* Meglakni a pusztát — Kecs- 
kemét régisége — a pusztán meg- 
maradni, a helyet megtartani. 

Meglátni — T. S., MNy. 1 : 356. 

— megvizsgálni ; innen húslátó, 
borlátó stb. 

Megtézslázni — sok helyen — 
ökröt járommal (tézslával) ellátni. 
A régiségben átvitték a kalodával 
való büntetésre : 1722. — Oklsz. 

— Borsod m. : „megtézslázták" 
a. m. kalodába zárták. 

*Megunszolás — T. S. XVI., 
XVII. század — tőzsérek szava, 
úgy látszik a megintés, a melyért 
asztalpénzt fizettek. Előtanulmá- 
nyok 178. 

* Megváltozni — T. S. XVI., 
X\H. század — megváltani ér- 
telmében ; a tőzsér czéhbe beadta 
magát, lefizette a körösztpénzt és 
evvel „megváltozott"- 

* Megzöcskölni — Kecskeméti 
régiség — agyba-főbe verni, meg- 
dögönyözni, kárt tenni egymásban. 

Méneshajtó — Sz. F. B. — 
menés haito = csikós. 

Ménespásztor — általánosan 
a r-égiségben — a lovak pásztora, 
vagyis csikós. Oklsz., 1425: Pet- 
rus Menespazthor. 1544 : attam 
az menés pásztornak flór II. Ko- 
lozsv. glossz., 1577., Nyr. 36 : 
366. menés paztor. 1584: Mynes 
paztor Pöre János. 1588 : Menés 



Menős 

-paztor. 1728 : Miskolcz, „Protes- 
tál solemniter az Menés Pásztor 
arrtil, hogy Actor Uram Danyi 
nevű szolgája az Lónak gondgyát 
visellye és nyűgben vesse, mivel 
hogy idegeny és igen szökő is 
volna azon ló, az Menésben meg 
sem maradna, Debreczenben, 
XVIIl. század elején ménespász- 
tor. (Z. L., M. Gazd. tört. Sz. XII. 
1905. 2.) 

Menős — Sopron (Tud. Gyújt. 
1840.) Nyr. 34 : 485. — csavargó. 
(Pásztorok nevezik menősnek.) 

Mészár — Oklsz. — 1453 : 
Mezaar (Somogy m., helys.) ; 
1650: „Az henteller meszarok". 
A m. mészáros, *a tót meso = hús, 
mesjar = mészáros. Henteller = 
hentes. 

Mészáros — általánosan — 
marhaölő. A régiségben 1405 óta 
Oklsz. Vö. Mészár. 

♦Mezei gróf — Vas m., 1649. 

— Nádasdy Ferencz utasításában : 
„marhapásztorok vagy mezei gró- 
fok". Vö. Előtanulmányok 192. 

Mezőbiró — sok helyen — a 
mező felügyelője. Vö. bíró. 

Mokány — Lz. — havasi oláh, 
* innen Mokány ló = havasi fajta. 

Monyator — Székelység, Nyr. 4 : 
236., Erdély, Nyr. 23 : 438., Hatod, 
Háromszék m., (P. Gy.) ; monyo- 
tor — Orbán Balázs, Székelyf., 
(I. 80.) Nyr. 37 : 92., munator Mtsz. 

— az a juhpásztor, a ki a fejő 
juhokat a fejő likon át a sztrungába 
bocsátja. A szó nyilván a latin 



166 Nyájkondás 

Monitor = intő-tői ered, mert a 
juhokat intésre eresztgeti. 

Móré — Lz. — a nagy turmát 
őrző pakulár segítője. 

Mulgetor — Lz. — fejő pász- 
tor. *A latin Mulgere = fejni 
szótól ered. Vö. Monyótor. 

* Nemtelen — XVIIL század 
Csongrád m. statútuma 1799. — 
a ki nem nemes ; kártételkor azt 
megbotozták, a nemes fizetett. Sz. 
F. B. szerint : nemtelen = paraszt, 
az ignobilis. 

*Nyájajuhász — 1772. Hajdú- 
ság, Kecskemét, Alföld — az a 
számadó juhász, a ki nem fejős 
juhot, hanen ürüket vagy meddő- 
ket legeltetett, tehát nem fejt, sem 
sajtot nem l^észített. Ez legto- 
vább volt nomád. (Előtanulmá- 
nyok 242.) Vö. nyáj juhász, fejő- 
juh,ász. 

* Nyáj juhász — 1750 : Kiskun- 
félegyháza ; 1773 : Kecskemét ; 
1796: Nádudvar; Mezőtúr, MNy. 
VI : 279 : Hortobágy (T. M.) MNy. 
VIII : 236. — az, a ki több gazda 
falkájából alakított nyájat legel- 
tet. (Előtanulmányok 382.) Vö. 
nyájajuhász, számadó juhász. 

Nyájkanász — Hortobágy, (T. 
M.) MNy. VIII: 236. — számadó 
disznópásztor, a tenyésztésre szánt 
disznók, különösen kanok őrzője. 

Nyájkondás — Hortobágy, (T. 
M.) MNy. VIII: 236. — számadó 
disznópásztor, a ki éven át kint 
legelő kondát őriz. 



Oculált kondás 



167 



Öreg csikósbojtár 



* Oculált kondás — Sárospa- 
tak, 1719. — a „külföldi" kondás, 
kit a makktermés becslésére el- 
hívtak; tehát a kebli kondások 
közé szemzett. Előtanulmányok 
235. 

*Oculatio — Sárospatak, 1719. 

— szegődtetés, 1. oculált kondás. 

*Opilio — Anonymus I. fejezet 

— juhász. Előtanulmányok 118. 

* Orozni — Kecskemét, a régi- 
ségben — ellopni. Vö. orság. 

*Orság — T. S. Kecskemét — 
egyértelmű a lopással. Vö. orozni. 

* Ostoros — általánosan — az 
ostorral bánó pásztor, rendesen 
béres gyerek. T. S. szerint a XVI., 
XVII. században a marhahajtás- 
nál ostorral terelők, szemben a 
bottal terelő botosokkal. (Előta- 
nulmányok 178.) Vö. ustoros. 

*Oszkotár — 1633. a kománai 
összeírás — kondás, disznópász- 
tor, de az Oklsz. szerint juhász 
is. Az oszkotár szó a szláv skutár 
magyaros alakja. (Előtanulmányok 
187.) Vö. oszkotárság, skutar, sku- 
társág, szkotár. 

Oszkotárság — 1637. Oklsz. 

— „Uadnak három oszkotarsagh 
allya sereg Juhok. Első oszkotar- 
sagh alatt vagyon feyeös Juh 226. 
Meddő eöregh juh 24. Második 
szkotarsagh allya maiorsagh Juh. 
Eöregh bárányos Juh 78. Ez idej 
kos barany 35 etc". Oszkotárság 
tehát itt juhpásztortanyát jelent. 
A szó a szláv skutar, skutárság 
magyarosítása. Vö. Oszkotár. 



Ökör csordás — Kiskunfél- 
egyháza, 1749. évi jegyzőkönyve 

— az ökörcsorda őrzője. 

* Ökörgulyás — Kába — az 
ökörgulya pásztora. 

Ökör pásztor — 1577. Kolozsv. 
glossz., Nyr. 36 : 68. — ekewr 
pastor ; Sz. F. B. baro va^ ókor 
pásztor ; Bszsz. ekur paztor ; Ver. 
14. ökör pásztor; a latinságban 
már Anonymusnál hubulcus (Elő- 
tanulmányok 117.) ökröket le- 
geltető. 

Ökörtőzsér — 1557. Oklsz. — 
„Neque Negociatores wulgari Ser- 
mone et Hungarico idiomate Ew- 
kewr Thewzer vocati soliti nun- 
quam ad Officium laniorum se se 
intromittere et illis vti et gaudere 
valeant atque possint" ökrökkel 
kereskedő, marhakupecz. 

Ökrész — Olaszfalu, Veszprém 
m., Njrr. 17 : 47., ökrisz, Bacsfa, 
Csallóköz, Nyr. 16:92. — az 
ökrök pásztora. 

Ökrisz — 1. ökrész. 

Ökrös — Olaszfalu, Veszprém 
m., Nyr. 17:47. — az ökrök 
pásztora. 

* Öregbojtár — Bugacz-Monos- 
tor, öregbujtár uo. és általánosan 

— gulyánál, kondánál és ménes- 
nél a bojtárok feje, alárendelve 
a számadónak. Van tehát öreg 
csikósbojtár (a ménesnél) és öreg- 
bojtár a kondánál és gulyánál. 

* Öregbujtár — 1. öregbojtár. 

*Öreg csikósbojtár — Kecske- 
mét, Bugacz-Monostor — a esi- 



Őreggazda 

kósboj tárok feje, alárendelve a 
számadó csikósnak. Vö. öregbojtár. 

* Öreggazda — Kecskemét — 
a régiségben az a választott gazda, 
a ki a pásztorok fölött állott és 
gondoskodott ellátásukról, gazdá- 
ról gazdára szedve be a járulékot. 
Katholikusok és reformátusok kü- 
lön-külön. Az öreggazdát a tanács 
bízta meg a pásztorok fölfoga- 
dásával. Vö. tőkegazda, tőkés- 
gazda. 

Öregrend ember — Ege, Ud- 
varhely m., Nyr. 29 : 190. — öreg 
ember (60 éven túl). 

* Őrzető — Kecskemét — őrizés, 
ilyen alkalmazásban : „magán őr- 
zető", megkülönböztetésül a hiva- 
tásos pásztorral való őrzéstől. Kis- 
kunfélegyháza, 1781—1801. évi 
jegyzőkönyvei is említik az „őr- 
zetőt". 

Őrző — moldvai csángó, Nyr. 
31 : 85 — őrző-pásztor. 

Összehajt — 1632. Oklsz. — 
„Ha penigh valamelyik Jobagy- 
nak any Disznaja ninczen, hogy 
tizre kelnek, az oly ember más- 
sal vagy harmanis eöszue haitiak 
disznojokat es ugy adnak tizedet 
de valto pénzel nem tartoznak", itt 
tehát összehajt = egy kondába 
verni a disznókat. 

Öszvér őrző — Sz. F. B. — 
eöszuer órzö, az öszvérek pásztora. 

Öszvérpásztor — Bszsz : ezuer 
pasfor ; Sz. F. B. : oszuerrel hano 
— mulio, azaz az öszvér őrzője. 

*Pakulár — Erdély, általáno- 
san ; Lz. Marosvásárhely, Nyr. 



168 Pásztor 

9:428; Székelyf., Tsz., Nyr. 23: 
483; Selye, Maros-Torda m., P. Gy. 

— juhászbojtár ; oláhosan pakulár 
a latin baculus = bot-tói, tehát 
hotos, mert bottal őriz. A régi- 
ségben 1692 óta Oklsz. (Vö. Elő- 
tanulmányok 196.) Márkodon, Ma- 
ros-Torda m., P. Gy. szerint van 
fejő pakulár, meddő pakulár és 
pakuláríiúk. Vö. pakurar. 

íPakulárfiú — Márkod, Maros- 
Torda m. — juhászbojtárgyerek; 
az oláhosított latin baculus = bot- 
tól, mert bottal őriz. 

Pakurar — Lz. — még olá- 
hosabban pakuraru. Uo. a paku- 
lár, 1. 0. 

Paraszt ember — Sz. F. B. — 

Rusticus, agrestis homo. 

* Paraszt tiszt — 1674. Nagy- 
szőllősi rendtartás — parasztsor- 
ból való csősz vagy kerülő. (Elő- 
tanulmányok 223.) 

*Pascuatio — XVII. század 

— legeltetés. 

Pásztor — általánosan — a ló, 
szarvasmarha, disznó, juh stb. 
őrzője, legeltetője, gondozója. A 
régiségben 1095 óta Oklsz. 1095 : 
Aratores in cupan Poscuba zartou 
Ratun Scelleres Paztur Lopü tunc 
bókon woiadi. 1240 : Pazthor- 
hatara ; 1370 óta személynév. 1522 : 
Ad terras arabiles Pazthormezeye 
vocatas. A kolozsvári glosszák 
szerint Nyr. 36 : 366., pastor, ba- 
rom paztor, dizno paztor, menés 
paztor. Miklosich szerint ószlovén- 
ben pastyrí, uj szlovénben pastir 
(Nyr. 11 : 363.). — *Pásztor — T. 
S., Kecskemét — megkülönböz- 



Pásztorbíró 



169 



Pénzesgazda 



tetve : ménespásztor, csikós, gu- 
lyás, göbölypásztor, lovász, ökör- 
pásztor, csordapásztor, nyájjuliász, 
kospásztor, fejős juhász, ellető 
pásztor, meddő juhász, sztrenga- 
hajtó, garabó csikós, bojtár, 
rideg legény, falkás pásztor, 
göbölyös, kondás, csikós boj- 
tár, szénázó-, szalmázó -legény, 
marhagyújtő, ökrész, sőrepásztor, 
sőrés. 

Pásztorbíró — 1649. Vas m., 
Nádasdy Ferencz utasítása (Elő- 
tanulmányok 192.) — az első 
valóságos pásztorczéhben annak 
elöljárója. 

* Pásztor elé adni — a lábas- 
jószágot = legeltetés végett reá- 
bízni, hogy szemmel, azaz : maga 
előtt tartsa. (Előtanulmányok 163, 
196, 260.) 

* Pásztor eleiben adni — 

Kraszna m., Statut. 1739., ma is 
általános — a pásztor elébe adni, 
hogy a rábízott jószág mindég 
szeme előtt legyen. (Előtanulmá- 
nyok 260.) ; pásztor elé adni. 

Pásztorember — Kecskemét, 
XVII. század, T. S., Nyr. 32 : 154. 
— Ménespásztor, Csikós, Gulyás, 
Göbölypásztor, Lovász, Ökörpász- 
tor, Csordapásztor, Ny áj juhász, 
Kospásztor, Fejős juhász. Fejős 
pásztor. Ellető pásztor, Meddő 
juhász, Sztrengahajtó, Garabó 
csikós. Bojtár (v. voydár) 1. o., 
Rideg legény, Falkás pásztor, 
Göbölyös, Kondás, Fejős gulyás. 
Csikósbojtár, Szénázó-, Szalmázó- 
legény, Marhagyújtő, Ökrész, 
Sőrepásztor v. Sőrés. 



Pásztorkodni — 1692. Oklsz. 

— őrizni : „szőlőpásztoroknak, 
mikor pásztorkodnak". 

* Pásztorolás — a régiségben — 
a. m. legeltetés. L. pásztorolni. 

*Pásztorolni — a régiségben 

— legeltetni. 1581. Oklsz. „Ha 
valaki lovát vagy egyébféle bar- 
mát a csóvás parlagon pásztor ol- 
tatja vagy rá köti Sz. János na- 
pig, 3 girán maradjon". 1610 — 
1718 : Marosszék constitutiója : az 
határokat . . . pásztor alják ; 1744 : 
Csík-Gyergyó és Kászonszék con- 
stitutioi : a pásztorok kikelettől 
hó leestig .tartoznak pásztorolni a 
marhát. (Előtanulmányok 218, 
261.) 1719: kiknek juhait hagyá 
pásztorolni. (Cantionale Catholicum 
p. 368., Nyr. 30:430.) Vö. pász- 
torolás. 

* Pásztorok rendje — Bugacz, 
T. M. I. — Marhánál: Számadó 
gujás. Öreg huj tár. Második buj- 
tár. Harmadik bujtár, Kis bujtár. 
Lakos. Lónál : Számadó csikós. 
Öreg bujtár. Második bujtár, Har- 
madik, kis csikós bojtár. Bang 
szerint : Gulyás, Csikós, Juhász, 
Kanász. 

*Pásztoros — 1581. Oklsz. — 
„Az tilalmasban ha valami bar- 
mot találnak, \idi pásztoros leszen 
is, behajtsák". Fásztoros tehát = 
pásztor, őrizete alatt levő, nem 
bitang marha. 

* Pásztorszervezet — Kába — 
Ökörgulyás, Üszőgulyás, Borjú- 
pásztor, Bojtár, Csordás. 

♦Pénzesgazda — 1796. Nád- 
udvar a régiségben — a gazdák 



Persecutor 



170 



Rántmester 



választottja, a ki a pásztorok el- 
tartására -szánt pénzt beszedte, 
fizette és elszámolt. (Előtanulmá- 
nyok 382, 383, 384.) Külön-külön 
volt a gulyának pénzes gazdája, 
csikós pénzesgazda. Vö. kenyeres- 
gazda. Alföld. 

* Persecutor — 1794. Előtanul- 
mányok 258. — csendbiztos, ható- 
sági lovastiszt, a ki a közrendre 
ügyelt. 

*PÍ8tor — 1169. Előtanulmá- 
nyok 124. — „septem domos pi- 
storum = kenyérsütő, kenyeres. 

Pógár embör — Balatonmell., 
Somogy m. — paraszt földmíves. 
Nyr. 16:477. 

Pogonyics — Lz. — marha- 
hajtó kis gyermek. Oláh szó. 

*Poszogó — Kiskunhalas — 
fingó, a szamárháton járó juhász 
csúfneve : „A poszogó juhászkoma 
mögülte a Bertalant" (a szamarat). 

Pudar — Dunántúl — pásztor. 
Nyr. 5:228. 

*Puhánes — Puszta-Dinnyés- 
hát, Heves m. — a kisbéres. 

*Purzsás — Debreczen — er- 
délyi juhos emberek, kik nyájaik- 
kal télire bevonultak, hogy Deb- 
reczen körül a takarmány fölös- 
legét felhasználják. (Fényes Elek 
M. 0. geogr. szótára 1851.) 

*Pusztabiró — Kecskemét, 
1829. — széles hatáskörrel bíró 
város-gazdája, a pusztákon a leg- 
nagyobb méltóság; ügyelt a ha- 
tárra, a határdombokra, a legel- 
tetés rendjére, bírságot szabott 
ki és szedett be, felügyelt a ku- 



takra, vályúkra és vedrekre, szár- 
nyékokra, felvette a széksóseprés 
dézmáját, a „nyalatkodó" pász- 
torra hat botütést mérethetett, a 
pusztázó hadnagyokat és csőszö- 
ket utasította. 

* Pusztagazda — Kecskemét, 
1821 — a városnak a pusztán 
való megbízottja. 

* Pusztázó — 1750, Szeged 
statútuma — lovas mezőőr. (Elő- 
tanulmányok 278.) Vö. pusztázó 
hadnagy. 

* Pusztázó hadnagyok — Kecs- 
kemét, 1821. — a biztonság és 
rend fenntartására hivatott fegy- 
veres lovasok, kik a pusztázó 
legények fölött rendelkeztek ; köz- 
vetlenül a pusztabírónak voltak 
alárendelve. Vö. pusztázó. 

*Pusztenmeister — XVIII. sz., 
Székesfejérvár, Ditz — a juhász- 
czéhet alkotó külföldi (német) 
juhászmesterek, egygyek a bir- 
kásokkal. (Előtanulmányok 253.) 

*Rácz — T. S. — a török ki- 
verése után sok rácz pásztorko- 
dott az alföldön ; ezeknek jellem- 
zését úgy adta a magyarság: 
„Ebtül szakadt rácz pogány". 
(Előtanulmányok 176.) 

Baczó — Eger vid. — gúnyo- 
san : paraszt. Nyr. 17 : 477. 

Bajtár — lovas ; a német Rei- 
ter. Nyr. 24:392. 

* Rántmester — T. S., Közös 
p. ü. min. levéltár 1619. — annyi 
mint a német Rentmeister. 



Rátarti 



171 



Rideg legény 



* Rátarti — Kiskunhalas és ál- 
^talánosan — a hetyke pásztorról. 

Bédeg — Visnye, Somogy m. 
— nőtelen ember. Vö. rideg. Nyr. 
17 : 334. 

*Regia — T. S. — 1640. ki- 
rályi okmány, mely a marhának 
a vásárra való indítását megen- 
gedte. Salvus conductus. (Előta- 
nulmányok 181.) 

*Rend — 1719, Kraszna m. 
statútuma — a ki a bitangoló 
marhát behajtja; a mai rendőr ér- 
telmében. (Előtanulmányok 298.) 

Renyhecsikós — Hortobágy, 
T. M., MNy. Wll : 236 — a mezei 
munka szünetelésekor legelőre ki- 
csapott, heverő kanczák és herélt 
lovak (azaz a renyheménes) őr- 
zője. 

Renyhecsikósné — Hortobágy, 
T. M., MNy. Vni : 237 — a renyhe- 
csikós felesége. 

* Rideg — Szeged — 1727 decz. 
20-iki tanácsülésből: „Determinál- 
tatott, hogy az egész városnak 
lakossal, civisei, sellérjei, jövevé- 
nyei • és ridegjei proxime con- 
scrib áltassanak" stb. Reizner J. 
in litt. és azt gyanítja, hogy idő- 
legesen felfogadott pásztort jelent- 
hetett. Hermán Ottó szerint tűz- 
hely nélkül valóra vonatkozott, a 
kinek se telke, se családja, se 
rendes szolgálata nem volt. (Elő- 
tanulmányok 231.) — Rideg. Kecs- 
keméten a XVII — XVIII. század- 
ban rideg, rideg legény, rideg 
betyár az olyan nőtelen, család- 
talan ember, a ki ifjúságát szol- 
gálatban töltötte és mint mezei 



munkás, részes és napszámos él. 
(Előtanulmányok 363.) Vö. rédeg, 
rideg adó, rideg ember, rideg 
betyár, rideg legény. 

* Ridegh adó — Kecskemét — 
1660. évi jegyzőkönyv 163. old. : 
„Faragó János Ridegh adót Tall. 2 
Soluit". Az adónak egy neme, a 
melyet a rideg emberek fizettek. 
L. rideg. 

* Rideg betyár — Kecskemét, 
Nyr. 3 : 84, 222; Előtanulmányok 
363 — nőtelen rideg; azaz ifjú- 
ságát szolgálatban töltött, férfi- 
korában nőtelen maradt mezei 
munkás, részes vagy napszámos. 
A nőtelenséget a rideg is jelzi, 
mert rideg az, a kinek se csa- 
ládja, se telke, se rendes szolgá- 
lata nincs, de jelenti a betyár szó 
is, a mely a régiségben = nő- 
telen. Vö. rideg. 

* Rideg ember — 1734, Kecs- 
kemét, T. S. : „ridegh embör'' — 
az, a kinek senkije sincs, ridegen 
él. Ez „jobbágysági jussal nem 
élhetett". Vö. rideg. 

Rideg gulás — Rábaköz, MTsz. 
— a gulya őrzője, ellentétben a 
fejőssel. 

* Rideg legény — Kecskemét, 
XVII. század, T. S. — család nél- 
küli ember, a ki ifjúságát szol- 
gálatban töltötte, aztán is nőtlen 
maradt, nyáron mint mezei mun- 
kás és részes, télen mint nap- 
számos tisztességesen megélt. Bi- 
deg legény az a pásztor is, a ki 
a rideg marhát (1. szarvasmarha- 
categoria) legeltette. (Előtanulmá- 
nyok 363.) Kecskemét, 1649. — 



Ridegül lakni 



172 



Szabad legények 



Rideg legény 1651. évi jegyző- 
könyve 59. oldalán : „Bidegh le- 
gények számtartása" stb. Vö. rideg. 

* Ridegül lakni — 1677, Kecs- 
kemét, T. S. — „Pandúr Mihály 
. . . ridegül is lakott Tóth Mihály- 
nál". Ridegül lakni tehát a. m. 
szegődés nélkül lakni valakinél. 
Itt a ridegnek az a jelentése, 
hogy se telke, se háza nem volt, 
így másnál lakott. 

Rikkancs — Göcsej, Nyr. 5: 
35; Baranya m., Tsz. — kanász; 
a rikkantástól. Seregélyesen — 
Nyr. 10 : 189 — tehénpásztort 
jelent. 

*Ringő — kecskeméti régiség 
— verekedéskor a „ringőre le- 
rántani", nyilván a német Ring, 
Ringen átvitt értelmében, mint 
verekedés helye is. 

*Séda — T. S., XVI— XVII. 
század — hajtási tőzsérek szava, 
a marhahajtásra vonatkozó ok- 
mány. A latin Scheda = czédula. 
PPBod. 

*Series-őrzés — 1748, Karatna 
község (Előtanulmányok 273.) — 
mikor pásztor nem akadt, 10 em- 
ber seriest alkotott s egymás után, 
sorrend szerint pásztorkodott, 1. 
Szerre őrzés, szerőrzés. 

*Skutár — 1633-iki kománai 
összeírás (Előtanulmányok 187.) — 
kondás, disznópásztor; magyaro- 
sítva oszkotár. Vö. szkotár. 

Skutárság — 1637, OklSz. — 
„Uadnak három oszkotár sag allya 
seregh Juhok . . . Második szkotar- 
sagh allya maiorsagh Juh etc". 



Itt tehát skotárság juhásztanyát 
jelent; az oláh skutár magyaro-^ 
sítása. Vö. oszkotárság. 

Soros — Szeged — az a boj- 
tár, a kin az éjjeli őrzés sora van; 
1. Eszakás. — Soros — Szatmár 
m., Nyr. 11 : 285 — a kint háló 
pásztor mellé a gazdák a faluból 
felváltva mást és mást rendelnek 
őrül ; a ki sor szerint kimegy, az 
a soros. 

* Sőrepásztor — T. S. — ki a 

hízott marhát őrizte. Vö. sőrés. 

*Sőrés — általánosan — a 
hízó szarvasmarha őrzője, mert 
sőre = hízó szarva;Smarha. Más- 
ként sőrepásztor és göbölyös. 

*Subulcus — Anonymusnál, I. 
fej. — kanász. (Előtanulmányok 
118.) 

*Surbankó — Szeged, de más- 
hol is — siheder gyerek, rende- 
sen nyájak körül. 

* Suttyó bujtár — Kiskun- 
halas — újdonsült, tapasztalatlan. 

*Sűdős — szerte — a süldők, 
azaz fiatal és előhasú disznók 
pásztora. 

*Süldős — 1. súdős. 

Szabadhajtás — 1603 — a 
marháé, ki az országból, melyet 
illeték nem terhelt. (Előtanulmá- 
nyok 174.) 

* Szabad legények — 1661, 
Keszthely rendtartása — ha a 
császár iratosai között legeltettek, 
évi egy garast fizettek minden 
öreg marha után. (Előtanulmá- 
nyok 221.) 



Szájpénz 

* Szájpénz — Kecskemét — 
mint bírságot a város perceptora 
a kecskeméti Cyprián vásárkor 
szedte be, a jószág száma szerint. 

Szállásadó — Nyr. 8:552 — 
1251 : „filii jobagionum qui vulgo 
zalasodov dicuntur". 

*Szalmázó legény — T. S. — 
a ki nagy marhaállomány körül 
a szalmát mint takarmányt vagy 
almot kezeli. Vö. szénázó legény. 

* Számadó — országszerte — 
a pásztoroknál az, a ki a gazdá- 
val szemben felelős és a kezére 
bízott jószágról számot adni tar- 
tozik. Innen : számadó gulyás, 
csikós, juhász, kondás. Bugacz- 
Monostoron a számadó a cserény 
feje. Arad m. oláhjainál sámádu- 
sag = számadóság. Nyr. 17 : 60. 
Vö. számadó bojtár ; — csikós ; 

— gulyás; — juhász; — kondás ; 

— pásztor. 

* Számadó bojtár — Hortobágy, 
Puszta-Szent-Miklós, Bihar — az 
,első bojtár. 

* Számadó csikós — ország- 
szerte — az a pásztor, a ki fele- 
lős a kezére bízott ménesért. Vö. 
számadó. 

* Számadó gulyás — ország- 
szerte ; számadó gujás — sok he- 
lyen — az a pásztor, a ki fele- 
lős a kezére bízott gulyáért. Vö. 
számadó. 

* Számadó juhász — ország- 
szerte — az a pásztor, a ki fe- 
lelős a kezére bízott juhnyáj ért. 
Mezőtúron — MNy. VII : 279 — 
a nyájjuhász is számadó pásztor. 
Vö. számadó. 



173 Szavaty 



* Számadó kondás — ország- 
szerte — az a pásztor, a ki fele- 
lős a kezére bízott kondáért. Vö. 
számadó. 

* Számadó pásztor — a Király- 
hágón innen általánosan — az, a 
kire a gulya, konda, nyáj bízva 
van, ki arról felel. L. Felelő pász- 
tor. Vö. számadó szolga. 

Számadó szolga — a régiség- 
ben, MNy. II : 75, 1576 — „Jo 
Georgy Captalanban keteth leuele, 
hogy wgy lakyk az ioszagban, mint 
Zamado zolgam'', az a szolga, a ki 
felelt, számot adott a kezére bí- 
zott jószágról. Vö. számadó pász- 
tor. 

^ Szamárhajtó — Ver. 5. — 
Agaso (asinorum). 

* Szamárpásztor — Bszsz. — 
agaso. Vö. szamárhajtó. 

Számozkodik — Rimaszombat 
Nyr. 17 : 574. — leszámol, pl. a 
gazda a béressel év végén. 

*Szarcsolni (!) — 1649, Vas 
m., Nádasdy Ferencz utasítása. 
Előtanulmányok 195. — eh. sar- 
czolni. 

Szavatos — a régiségben — 
jótálló. A régiségben : 1239 — 
Oklsz. — cum expeditore quod di- 
citur Zuodus; 1468 — uo. — ven- 
ditores suos wlgo Zowathus; 1769 
— Csanád m. statut., Előtanulmá- 
nyok 264. — „a pásztorok . . . 
olyan szavatosokra hivatkoznak, 
a kik ilyenekül nem tekinthetők 
stb.". Vö. szavaty. 

* Szavaty — T. S., XVI. szá- 
zad — ilyen alkalmazásban : „A 



Szék-disznópásztor 



174 



Taligás 



legtöbb marhát oda hajtották, a 
honnét a legtöbb szavaty futamo- 
dott^ — tehát biztosíték, ajánlat, 
jó ár, kereslet. Széli Farkas sze- 
rint szavaty = szavatos = zuvat 
(Nyr. 26 : 56). Melich a sz avagy, 
zavagy, zuvat = jogszokás szava- 
kat szláv eredetűnek tartja (Nyr. 
27 : 289). 

* Szék-disznópásztor — 1733, 
Aranyosszék — a széknek saját 
disznópásztora. (Előtanulmányok 
236.) 

Szekeres — általánosan — 
pásztor, a ki szekérrel fuvaroz. 
Az oláhban is megvan : sekiras. 
(Nyr. 17:62.) 

* Szemre híni — Kecskemét 
régisége — bíróság elé idézni. 

* Szénázó legény — T. S. — 
a ki nagy marhaállomány körül 
a szénát hordja. Vö. szalmázó 
legény. 

* Szerpásztor — XVII. század 
az, a ki másokkal sorrendben 
végezte a pásztorkodást. Vö. 
szerről- szerre pásztorolás. 

*Szerről-szerre pásztorolás — 
Bereczk, 1802. Előtanulmányok 
338. — sorrendben, egymást fel- 
váltó pásztorolás. Vö. Szerpásztor, 
szeriesőrzés. 

Szkotár — a régiségben — 
1637 : Oklsz. „Ezekett bárányokat, 
kecskéket stb, miuel karos uolt 
az baranyozas miatt be haytatni 
Fogarasban, az Leblekj sieteös 
polgárok az szkotarral eggywt 
connumeraltak s nekwnk az mayor 
biro igy atta szambán" itt tehát 



szkotár = juhász, kecskés. Magya- 
ros alakja oszkotár, a szláv 
skutarhóX. Vö. Oszkotár, skutar. 

* Szolgarend — 1754, Kecske- 
mét, jegyzőkönyv — a birtok- 
talan, rendesen bérért szolgáló 
proletariátus. 

*Szón megállani — 1672, 
Győr — szándékánál megmaradni, 
szavát állani. 

* Sztrengahajtó — T. S. — a 
ki az Esztrangánál fejeskor a 
juhokat a fejőpásztor keze alá 
terelte. Sztrenga = Esztrenga. 
(L. Pásztorhajlékok alatt.) Vö. 
Monyátor. 

* Sztrongahajtó — a sztrenga- 
hajtó. 

Szúró — Tiszadob — a kisebb 
vágómarhát, borjút, birkát, ser- 
tést, leszúró, ölő mészáros. Nyr. 
27 : 45. 

Tagpásztor — Királyf., Kis- 
küküllő m., Nyr. 33 : 247. — csősz, 
a ki egy tagot őriz. (Tag Mtsz. 
= egy darabban levő szántóföld, 
tagosításkor jutott határrész.) 

Tahó — Adánd, Somogy m., 
Nyr. 28:335; Baranyám., Nyr. 
14 : 142 ; a. m. pásztorember, 
juhász, béres, különben buta. 

Tajigás — 1. talyigás. 

* Taligás — Debreczen — az, 
a ki a taligát kezelte. A Hor- 
tobágy nomád pásztorainál a ta- 
ligás vitte a vonuló nyájak után 
az eleséget, ő volt a gazda. Úgy, 
a mint a mozgó állapot meg- 
szűnt, a taligás kunyhót kapott, 



Talyigás 

ott gazdálkodott és gazdálkodik ; 
de a neve ebben az állapotban 
is és ma is taligás. 

* Talyigás — Hortobágy — 
„tájig ás^ az a pásztor, a ki a 
tanyán gazdálkodik. Kecskeméten 
„lakos" a cserényben. A Hor- 
tobágyon a nomád pásztorság 
maradványa, de ott már csak a 
szó ; a taliga használata ott a 
pásztoroknál megszűnt. Kecske- 
méten még megvan. A talyigás 
teendői : főzés, mosogatás, seprés, 
fejés, vályumosás, dögszállítás, 
vízhúzás és mialatt a pásztorok 
pihennek, esznek, a jószágra való 
ügyelés. Idővel bojtár, sőt számadó 
is válhat belőle. Vö. MNy. VHI: 
236 és Előtanulmányok 375. Vö. 
Tanyás. 

* Tanyás — Kiskunhalas — 
a tanyán gazdálkodó pásztor, 
ugyanaz, a mi a Hortobágyon a 
talyigás, Kecskeméten a lakos. 
h. azokat. 

* Társul bocsátani — 1672, 
Győr — társul fogadni. 

* Tartás — a régiségben és 
általánosan — a pásztornak ter- 
mészetiekben való illetménye, 
mint kenyér, szalonna, főzelék, 
só stb. 

Tehénosordás — 1750, Kis- 
kunfélegyháza jegyzőkönyv, Hor- 
tobágy, MNy. VIII : 236. — a fejős- 
tehenek őrzője. 

Tehenes — Csallóköz, Nyr. 
16 : 140. általánosan — a tehenek 
őrzője. A régiségben, Oklsz.,1296 : 
Thehuenustelke, 1344: Tehenus- 
teluk, 1429: Egidio Thehenes. 



175 Tőzsér 

Tehenész — Gömör m.. Torna, 
Tsz., tehenész — Fejér m., Nyr. 
10 : 188, a tehenek őrzője, gon- 
dozója. 



Tehenisz 



1. tehenész. 



Tehénpásztor — Székelyf., 
Tolna m.. Tsz., sok helyen — a 
tehenek őrzője. 

* Termetes kéz — Kecskemét 
régisége — erős kéz. 

*Tilalomrontók — 1742, Mis- 
kolcz — a kik a tilalmat nem 
tartják tiszteletben. (Előtanul- 
mányok 282.) 

*Tinó gulyás — Lengyeltóti — 
a ki az uradalom tinóit őrzi. 

Toklyós — Jk., Balatonmell., 

— egyesztendős bárányok vagy 
birkák őrzője. 

*Tollcsiszár — a régiségben 

— ki a kócsag, daru és egyéb 
ékes tollal kereskedett. 

Tőkegazda — Mezőtúr, MNy. 
VI : 279. — az a választott gazda, 
a kit a közös falkát tartó juhos- 
gazdák maguk közül megbíztak 
a falka és a juhász felügyeleté- 
vel. Vö. Tőkésgazda. 

* Tőkésgazda — Bugacz-Mo- 
nostor, Kecskemét — tökegazda. 
Mezőtúr, az öreggazda, 1. o. 

* Tőzsér — a régiségben, ál- 
talánosan. (Előtanulmányok 178.) 

— marhakupecz. 1419 óta, Oklsz., 
gyakori személynév, pl. 1442 : 
Tewser György. (Nyr. 5 : 510.) 
1670: Debreczen, Oklsz., tösir ; 
a németben Tauscher (Nyr. 24 : 
410.) ; az erdélyi Erczhegység 



Tőzsérség 176 

móczainál téujer, pl. t'éujer de oi, 
de boí = juh, ökörkereskedő. (Nyr. 
34:318.) 

* Tőzsérség — T. S. — marha- 
kereskedés is. 

Tulkos — a régiségben is — 
személynév. 1453 : Oklsz. ; új 
korban Kémeren, Szilágy m., Nyr. 
29 : 192, juvencos habens. 

Ustoros — Fejér m. — osto- 
rosgyerek (a béres mellett), hajtó. 
Nyr. 10:188. 

*Űnneptörés — Kecskemét 
régisége — részeg fővel az ün- 
nepet rontani. 

*Ünőgulyás — Kába — az 
iinők pásztora. Ünő és Üsző az 

egy. 

*Űrüs — Jk., Balatonmell. — 
az tirüjuhok pásztora. 

*Vákáliii — 1685, Kecskemét 
— az el nem foglalt nyaralókról. 

Vákáncsos — Debreczen, Nyr. 
35 : 93 — erdei kaszálókban lakó, 
a város fiatal erdőültetvényeit 
művelő család. 

Város csordása — Oklsz. — 
1668 : Varos Csordása = a város 
csordáját legeltető pásztor. 

Viae boariae — XVII. sz. — 
külön utak, a melyeken a barmot 
vásárra vagy a külföldre, leg- 
inkább Bécsbe terelték. (Elő- 
tanulmányok 182.) 

Vigyázó — 1792, Bihar; (Elő- 
tanulmányok 267.) — felügyelő. 
„A pásztorok aránt kirendelte- 
tendő vigyázók hetenként a bírák- 
nak jelentést tegyenek, ha ... . 



Zsózsó 

nem tapasztaltak e . . kóborló 
embereket vagy bitang marhákat. " 

* Vigyázó csikós — Hortobágy, 
(Előtanulmányok 376.) — a csődör- 
ménes mellett, állandóan künn- 
lakik. 

Zahin — Alföldszerte és Dunán- 
túl általánosan, Mtsz., Kecskemét 
régiségében is — jómódú vagy 
dúsgazdag ember. „Némely jó- 
módú zahin ember." (Hornyik 
kézirat.) Vaskosát, köpczöset is 
jelent (Mtsz.). Kecskemét polgár- 
ságában a zahinok a dúsgazdagok 
rétege, a „marhás" gazdák, a 
kik egész pusztákat béreltek és 
birtak, a melyeken saját gulyáik, 
méneseik és nyájaik legeltek. 
(Előtanulmányok 363.) Vö. Za- 
hinyos. 

Zahinyos — Füzes-Abony — 
rátartós ember. Nyr. 8 : 509. 

Zendes — Homoródszentmár- 
ton, Udvarhely m., Nyr. 25 : 429 
— egy szántó neve, ma Endes. 
A monda szerint a tatárjárás ide- 
jén az a hely zengett a tábor- 
szekerektől ; innen eredne a név. 

Zsellér — a régiségben is — 
Sz. F. B. : sellyer : inquilinus. 
1682-ben — Bars m. — zsellér. 
(Előtanulmányok 227.) Nyr. 24 : 
403 szerint a német Seldner, Söld- 
ner, Einwohner. 

Zsitár — Lz. ; Háromszék m., 
Nyr. 25 : 383 ; Lozsád, Hunyad 
m., Nyr. 23 : 144; Klézse, Moldva, 
csángó, Nyr. 7 : 477 ; Székelyf., 
Mtsz. — határpásztor, csősz. 

Zsózsó — Csallóköz — herélő. 
Nyr. 1 : 333. 



Abara 

Pásztortanya. 

Abara — Sziny érváralj a, Szat- 
már m., Nyr. 15 : 188. — az abora 
(1. 0.). 

Ablak — Ludashalma, Horto- 
bágy, MNy. VIII : 282. — vályog- 
ból vert, vagy deszkából, téglából 
épült, tehát már fejlett, újkori 
kunyhón, pl. a ludashalmi csikós- 
tanyán áll íoA:ból (ez a keret) és 
benne ablakszemekhői (üveg) vagy 
rostélyhóX. 

Ablakszem — Ludashalma, Hor- 
tobágy, MNy. VIII : 282. — az ab- 
laküveg. * Eredetileg hólyag = 
lantorna, 1. a házsorozatban. 

Abora — Máramaros m. ; Krassó 
és vid., Mtsz. — abara — Szi- 
nyérváralja, Nyr. 15 : 188.; aborha 
— Bereg m., Mtsz. — négyoszlo- 
pos, emelhető és sülyeszthető te- 
tővel biró széna- v. takarmány- 
tartó alkotmány. 

í Aborha — Bereg m. északi 
vid., Mtsz. — = abora (1. o.). 

Abrakos pincze — 1549, Ta- 
káts S., MMy. H : 127. — az a 
pincze, a hol az abrakosok (1. 
pásztorság szervezete alatt) szá- 
mára az élelmiczikkeket tartot- 
ták ; másképp kenyeres v. prae- 
bendás pincze. 

Ág — Kecskemét, Kada Elek 
in litt. 1905 febr. 1. — a szár- 
nyék fala. Szólásban : — Gazd- 
uram! elpusztult a szárnyék egyik 
ága ! — Melyik ? — A felső ága. 

*Agas — általánosan — az a 
villásan végződő fa, a mely a sze- 
lement támasztja (1. szelemen) ; 



177 Akol 



de jelenti általában a villásan 
végződő fát, pl. Törökbecsén — 
Nyr. 9 : 92. — köcsögtartó ; gé- 
mes kútnál a gémet tartó oszlop. 

Ajtó — Ludashalma, Hortobágy, 
MNy. VIII : 284. — fejlett pásztor- 
kunyhón, van tokja (ez a keret), 
küszöbe és szemöldökfája, a melyet 
Arany is ismer: 

Toldi pedig bement, sötét volt a 

[házba. 
Bele vágta fejét a szemöldökfába. 

A szemöldökfa hasonlat, mert az 
ember szemöldöke magasságában 
van* és alakilag is megfelel. 

Aklos — Csallóköz — lóólas. 
Nyr. 1 : 231. 

Akó — Zalaapáti, Malonyay; 
akó — Palóczság, Nyr. 22 : 480. 
— akol. Zalaapátin az öreg Tüttő 
szerint „gané az ódala, falábon 
tető". 

*Akoj — Bölön; Zalaapáti, Ma- 
lonyay; Székelyf., Tsz. — akol. 

Akol — M. ó., Kecskemét — 
csak kis részben fedett, télire 
trágyával és ízikkel körülbástyá- 
zott alkotmány, mint: lóakol, ba- 
romakol, juhakol és csürheakol. 

*Akol — általánosan — fedett, 
de fedetlen alkotmány is, lábas- 
jószág tartására. Leginkább juh- 
akol íoTmáhan. Zoltai szerint Fegy- 
verneken, Ondód-puszta egy ré- 
szén (Debreczenhez tartozva), a 
gulya legeltetésén kívül helyet 
adott a ménesnek is. (M. Gazd. 
tört. Sz. Xn. 1905. 4.) A régi- 
ségben Oklsz. 1095. uilla que uo- 
catur ocol; 1240 körül Nyrocol 
(Nyirakol); 1256. Nyrokol; 1291. 



Hermán Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse. 



12 



Állás 



178 



Okul fenére ; 1292. Okulfenevhath ; 
1307. Nyrokol; 1317. Okol; 1346. 
Nyrakal; 1367. Akolwelgh (Akol- 
völgy) ; 1367. Akaluta (Akoluta) ; 
1380. Akulalya; 1471. Ipsos Equa- 
ces conseruasset in tribus conser- 
uatoriis sew angariis wlgo akol; 
1476. Pro suis pecoribus habitacu- 
lum sew custodiam wlgo akol vo- 
catum erexisset ; 1517. Stacionem 
equorum vulgari sermone akol vo- 
catum ; 1520 körül Pecorariis quo- 
que vulgariter Akol dictis; 1539. 
De disponendo akol pro equaciis ; 
1716. marha akoly. 1577. — Ko- 
lozsvári glossz., Nyr. 36 : 17. — 
akol = ein schaffstal. Sz. F. B. : 
„gödölye es Barany akol". Miklo- 
sich szerint új szlovénben okol; 
rumun: okol (Nyr. 11 : 71.). Vö. akó, 
akoj, okaj, okoly, kollát. A horto- 
b ágy-ludashalmi csikóstanyának is 
tartozéka az akol vagy kollát ; en- 
nek belső részébe, az úgynevezett 
kis kollátba terelik a lovat, hogy 
könnyebben megfoghassák. 

Állás — általánosan — az a 
hely, a hol a jószág pihen. 1634. 
— Oklsz. — Egi hiazat alat va- 
gion Disznók ola. Borink ola. Te- 
henek állása eöt riszben. Vö. há- 
latóállás. (Székelyföldön, Mtsz. ál- 
lás = csúrpadlás.) 

* Állítás — Kiskunság — öreg 
Kormos István 87 éves gulyás 
szerint XIX. század elején a cse- 
rény kéthetenként cserélt helyet. 
A gulya hátul ment s gyalog te- 
relték. A gulyáscserény állítás- 
rendje ez volt: Elől: kocsi a cse- 
rénynyel, utána : a taliga, hátul : 
a gulya. — Pusztaszeren teljes 



Árnyék 

pásztorcserény állítási és vonulási 
rendje: ménes, gulya, gúnyás sze- 
kér, cserényes szekér taligával, 
apró lábasjószág. (Előtanulmányok 
109.) 

*Állófa — Bugacz-Monostor, 
Kiskunfélegyháza, Szeged-Csön- 
göle. Kiskunhalas — a cserény 
előtt leásott magas, hántott ágas- 
(nyár)-fa ; használtak ilyet a cső- 
szök is, a hol tanyát ütöttek; sőt 
még a 40-es években is a csár- 
dák előtt megvolt az állófa: ehhez 
kötötte a lovas népség, lovas be- 
tyárság hátaslovát; újabb időben 
az erdővédelem folytán csak hosszú 
pózna, csúcsán csóvának megha- 
gyott ágakkal. Régi időben tekintő. 
Vö.gólya,őrfa, messzelátó, gulyifa, 
lókaró, láz. 

* Anyaszárnyék — Karczag, 
Kába — a karám verőfényes 
része ; meleg, a juhokat a szél 
ellen védi. L. Juhászkarám. 

Arába — Ázsia — a kétkerekű 
taliga; orosz telega ; magyar ta- 
liga. 

Arczalj aszol — Nagykunság, 
Nyr. 3 : 233. — az, a melynek 
mindkét oldalára lehet lovat állí- 
tani (arczczal egymásnak) ; ellen- 
téte a félszer jászol. 

Argal — 1. Nyék alatt. 

Árnyék — Velenczei tó. Fehér 
m., Szőllösgyörök, Somogy m., 
Mtsz. — széltől, fagytól védett 
hely. Székelyföldön és Háromszék 
m., Mtsz. : félszer, szín. „Béfekütt 
a tehén az éccakára az árnyék 
alá, megváltozik az üdő." „Ta- 



Árnyék alja 



179 



Bujdosó pásztorok 



szítsd bé ezt a szekeret az árnyék 
alá." 

Árnyék alja — Székelység, 
Mtsz. — félszer, szín. 

Aszaló cserény — a régiség- 
ben és Kemenesalján, Vas m., 
Tsz. : cserény = gyümölcsszárító. 
1597. — Oklsz. — „apró azalo 
ezerének^. 

*Bacsú ^ Karczag — a juhász- 
kunyhó, a melyben a bács lakik 
és dolgozik. 

*Bak — sok helyen — czölöp, 
oszlop ; ez tartja pl. juhakolban 
a sráglákat. 

*Bárányketrecz — Hortobágy 

— a juhászok fejőaklának az a 
ketrecze, a melyben a bárányo- 
kat tartják. Vö. Dranka. 

Baromállás — E. J., Hortobágy 

— ezt a levert dörgölőzőfa jelezi. 

Baromélő — Csallóköz; barom- 
illő Naszvad, Komárom m., Mtsz. 

— legelő. 

Baromjászol — 1634, Oklsz. — 
„Azon Czürös kertben vagion egy 
hoszu baromiaszol". 

* Baromkert — Csíkszentmár- 
ton — nyék. (Nyr. 34 : 108. akol- 
nak magyarázza.) 

Baromól — már a régiségben, 
Oklsz. — 1683. : „Három szakaszt- 
ban való barom ólak". 

*Berszán esztena — Vacsárcsi, 
Csík m. — oláhoké. Egy gazdáé, 
ki juhait vagy maga pásztorolja, 
vagy bacsókkal pásztoroltatja. Vö. 
gazdasági esztena, drék esztena. 



Salamon Péter, az esztena fejő 
pásztorának bemondása. 

BiUegő peczek — sok helyen 
önműködő készülék az ajtó ki- 
támasztására. 

* Bitangkaró — Alföld — a 
p ásztorcser ény mögött levert karó, 
a melyhez a bitangolva talált jó- 
szágot kötötték. Vö. bitó. A be- 
köszöntő szegénylegénység ehhez 
kötötte lovát. 

*Bitó — Szeged-Csöngöle — 1. 
Bitangkaró. 

Bitófa — Kálmáncsa, Somogy 
m., Mtsz., Baranya m., Nyr. 6 : 
474 — jelzőoszlop ; az Ormány- 
ságban, Nyr. 7 : 524., tilalomfa. 

Bivalyakol — már 1246—1263 
körül — Oklsz. : Byolokol de co- 
mitatu Dobica. Zimmermann Wer- 
ner: Urkundenbuch z. Geschichte 
der Deutschen in Siebenbürgen. 
1892, L, p. 72. 

Bogárhátú kunyhó — általá- 
nosan — az olyan, a melynek 
fonott fedele domború s így a 
bogár hátára emlékeztet. 

*Borjúozüvek — Bugacz-Mo- 
nostor — az állófa és cserény 
közötti téren bevert négy fejes 
czövek, a melyhez a borjúkat 
kötötték, míg a tehenet fejték. 

Borjúól — a régiségben Oklsz. 
— 1211 : Juxta cuius ripam in 
loco qui dicitur Bureuohul est 
méta; 1594: Borjus oll. 

Bujdosó pásztorok — Com. 
Jan. — „Vagi pastores pascua 
mutantes, mapalda sive magaida 

12* 



Bttrdé 



180 



Cserénysátor 



sua carris circumvehnnt", ez nyil- 
ván a cserényköltöztetésre vo- 
natkozik. 

*Búrdó — Alsórákos, Nagy- 
KüküUő m. — félig földbeásott 
kunyhó, putri. (Nyr. 34:103.) 
Háromszék m., Mtsz., viskó, putri, 
az oláhok hurubája. 

Butik (budik) — Dunántúl, 
Nyr. 5 : 128. — kis kunyhó. 

Catur — 1. Sátor. 

Catyr — Almássy' in litt. 1904, 
VII. 29. — Ázsiában szártoknál 
a sátor, egyébként palatka. 

Cergá — törökben, Alexics, 
Nyr. 19 : 408 — csergesátor. Tö- 
rökből magyarba és oláhba. 

Cetwer — 1. Sátor. 



Csárda 



vö. sátor. 



Csavarás — Ludashalom, Hor- 
tobágy, (T. M.) MNy. VIH : 282. — 
kolbász alakú szalmatekercs, (kö- 
römrúgó) a lovak háta mögött az 
istállóban. 

*Cserény — Bugacz-Monostor, 
Kecskemét,Félegyháza, Dorozsma, 
Szeged, Halas — fedetlen, vessző- 
ből táblásán fonott pásztorlakás, 
lovaknak való szárnyékkai, melyet 
a pásztorok még a XIX. század 
első felében is legelőről-legelőre 
költöztettek. 1848-on innen las- 
sanként állandóbbá vált, palánkos 
lett és helyen-közön félfedelet is 
kapott. (A Hortobágyon nem volt 
meg, csak a csirin szót ismerik. 
MNy. VIII: 282.) Szabatos ősfog- 
lalkozási meghatározása a fent kö- 



zölt, egyéb jelentéseit 1. a Mtsz.- 
ban, így: Udvarhely m. -ben szobai 
kemencze belső fala, sövénykapu, 
kis konyhaajtó, vesszőből font 
kerítés, véka, saroglya, szekér- 
oldal, szikrafogó szabadtűzhelyen, 
vesszőből font parasztházpadlás^ 
gyümölcsszárító stb. Az oláh is 
átvette (az aszalócserény fo- 
galmat). Nyr. 17:321. — Cse- 
rény — belsejében van : Tüzelő, 
Szógavas, Piszkavas, Túzfogó 
vas. Favágó tőke, Elesiges láda. 
Dohán láda. Vizes pad. Nye- 
regpad, Pócz, Vasfazék, Vas- 
kanál, Főzőkanál, Keverőkanál, 
Kanáltartó, Késtartó, Sótartó v. 
Sósgurguja, Falakat, Csobojó, 
Iszák (báránybőr), Atalvető, Sikár 
(faedényre). Ülőszékek. — *Cse- 
rény szérűjén van az : AUófa, 
Fejőágas, Borjúkaró, Sózó, Ke- 
nyeres taliga. 

*Cserénykaró — Bugacz-Mo- 
nostor — a melyhez a cserény 
süvénye kötve van. 

* Cserénykorez — Kiskunhalas 
— a sövényfal fonásának széle. 

Cserényköltöztetés — Oom. 
Jan. — már 1643-ban, 1. Bujdosó 
pásztorok. A Szilágyi Benjámin 
István fordítása szerint : „A buj- 
dosó pásztorok á legelőé mezoeket 
megváltoztatván, az oe kalibájokat 
avagy kunnyójokat taligán hor- 
dozzák ide s tova." 

* Cserénysátor — Bugacz-Mo- 
nostor — a vándorcserénynek 
fedett sarka, a melyben a szám- 
adó ládája és becsesebb czók- 
mókja áll. 



Csikós-kunyhó 



181 



Csöröglö 



* Csikós-kunyhó — Szeged — 
bogárhátú. Részei : Ágas, Szele- 
men, Horogfa, Karczé = korcz. 

Csikóstanya — Hortobágy, 
MNy. VIII : 282. — a XX. század- 
ban a csikósok vályogból vert 
hajléka. Ludashalmon, a Hor- 
tobágyon vannak vályogból vert 
oldalfalai, két vége, két tűzfala 
{vértelke), teteje, eresze, ereszaj ja, 
egyik végéhez ragasztva szénás 
hódé. Ez a csikóstanya kétosztatú ; 
áll szoba- és istállóból, köztük fal, 
rajta ajtó (ennek tokja [kerete], 
küszöbe és szemöldökfája), ablaka 
{ennek tokjában ablakszeme vagy 
rostélya). A szobában evöszékek, 
kenyérpócz és edény állnak. Az 
istállóban több ágas duczfa tartja 
a csődöröket egymástól elválasztó 
rudakat, az ú. n. strájfákat. 
Str áj fa-karikák lánczán lógnak a 
strájfák a jászol és duczfa között. 
Fonás az ágasok és str áj fák 
szalmafonása. A jászolhoz vagy 
zablóhoz lánczkarikával vagy fék- 
karikával kötik az állatot ; a jászol 
•előtt stand a ló állóhelye. A 
stand és a fal közötti rész a ló 
, háta mögött a placz ; a kettő 
határán csavarás, azaz kolbász- 
alakú szalmatekercs (körömrúgó) 
húzódik végig. A lovak fara fölött 
<?süngő táblás szalmafonat a yor- 
fogó. Szerszámfogas X?íYÍ]?i dí. cú\6- 
sok szerszámait. A tanya teteje- 
nők részei belül a majorpáng, a 
horog fák, kakas-ülők, folyógerendák 
és szelemen, kívül a gerincz, szeges 
és koporsó. A tanya mellett áll 
az akol, a hágatódeszka és a gané- 
domb. 



Csilsátor — Tömörkény, Sze- 
gedi Napló, 1898, Hl: 6. Nyr. 
27:222. — vászonsátor. Vö. 
Diittyán. 

Csiríny — Bugacz, T. M. I. — 
mozgó pásztorlakás. Van : Vessző- 
csiriny, Sövény-csiríny, Deszka- 
csiríny. 

Csirínysátor — Bugacz, T. M. 
I. — a cserény egyik sarkát fedő 
deszkázat, mely alatt a számadó 
ládája és becsesebb holmija van. 

Csóva — általánosan — ágasfa, 
csúcsán ágakból csóva ; rend- 
szerint tilalomjel. Vö. Csóvás, 
csóvázott. 

Csóvás — a régiségben — csó- 
vával megtilalmazott föld. 1581, 
Oklsz. : „Ha valaki lovát vagy 
egyébféle barmát a csóvás par- 
lagon pásztor oltatja vagy rá köti 
sz. János napig, 3 girán marad- 
gyon. Minden tilalmasbeli csóvás 
szénafű vagy parlag ha lészen, 
de senki semmi birodalmával rá 
nem mehet az bírák híre nélkül". 
Vö. Csóva. 

* Csóvázott — Jakab puszta, 
Szabadszállás — az ágasfa, 
csúcsán ágakból csóva. Vö. Csóva. 

Csődörös bódé — Hortobágy, 
(T. M.), MNy. \in:282. — fa- 
falazatú tetős építmény szobával 
és istállóval, kanfaros. A csődö- 
rök és csikósaik hajléka, 

Csöröglö — Sárköz, Tolnám., 
Nyr. 33 : 338. — sátorkészítés, 
fiatal menyecske első lebetegedé- 
sekor, átvitt értelemben a keresz- 
telő is. 



Csúcsos sátor 



182 



Disznóól 



* Csúcsos sátor — Simics — 
két méternyi kört körülfogó, 
három csúcsban összefutó s ott 
háncskötéllel összetartott rúdból 
alakított sátor, kéregtakaróval a 
kirgizeknél. Közel áll a kabai 
kontyoskunyhóhoz stb. L. seggen- 
ülő. 

CsüUik — Karancs vid., Mtsz. 

— csürlik = csűr. 

Csűr — általánosan — gabona- 
tartó ház. A régiségben : 1493, 
Oklsz. : Vnum magnum stabulum 
wlgo chyr pro conseruendis fru- 
gibus. Zarwfath pro chyr, 1577, 
Kolozsv. glossz., Nyr. 36 : 19., 
czwr vei ystalo. 1637 : Az czür- 
nek tetein ket plehes gombos 
vytorla. 1638 : Czür, mellnek ol- 
dala tapasztos ket felől oldalul 
való fiokiaval, hei azattiaval és 
vitorláival. A németben Schinre 
= bedeckter Ort. (Nyr. 24 : 158.) 
* Scheuer. 

Csürheakol — Kunszentmiklós 

— a csürhe hálóhelye, fedett 
alkotmány. 

Csűrkert — Háromszék m., 
Mtsz. — baromudvar. 

Csüröskert — Székelyf., Mtsz. 

— szérű. A régiségben 1634 : 
Oklsz. Az czüröskerthen vagon eöt 
abora. 1638 : Cziüröskert. 1683 : 
Egy mayor haz cswrösk érti vei 
együtt. 

*Czangakarám — Karczag — 
a karámnak az a része, a mely- 
ben a fiavesztett vagy meddő, 
nem tejelő juhokat tartják. 

*Czap — Bugacz-Monostor — 
a keskeny, gyalogösvényszerú 



marhajárás ; mondás „czapon 
halad a barom a kútho". 

Czerkó — Nagykunság, Nyr. 
2 : 135, Tisza-Örs, Mtsz. — nádból 
V. kukoriczaszárból csinált kunyhó. 

Czuezálni — Zala m., Nyr. 
28 : 523. — sátorfákat leverni. 

*Delelő — általánosan — legelő 
gulya, ménes, déli pihenő helye, 
rendesen itató is ; kérődzőhely. 

*Déli szárny — Nádudvar — a 
juhászkarám déli szárnya, a 
melyből a kontyos kunyhó is meg 
van alkotva. 

Déllelő — Balatonmell., Tsz. 
-^ a delelő (talán inkább déllő). 

*Déllő — sok helyen — kö- 
zönségesen delelő, a kút körüli 
hely, a hol gulya, vagy ménes is, 
itatás után megpihent, a gulya 
kérődzött. 

*Deszka-libitárus — Hatod, 
Háromszék m. — Három, kettős, 
függőleges deszkaheveder közé 
úgy van befoglalva három deszka, 
a végein és közepén, hogy min- 
denik deszka között majdnem 
egy deszka szélességű köz marad. 
Vö. libitárus. 

Disznó akoj — Bölön, Három- 
szék m., Nyr. 34 : 104. — disznyő- 
zakój. Oroszfalu, uo. Nyr. 36 : 326, 
helyesen disznóakol = sertéséi. 

Disznóól — általánosan — a 
sertések éjjeli nyugvóhelye. A 
régiségben 1577, Kolozsv. glossz., 
Nyr. 36:19, 365—67, dysnool, 
dizno oll, dysno ol. Sz. F. B. 
dizno ool. 1228: Nyr. 7:415, 



Disznópajta 



183 



Enyhely 



méta vádit adhinc ad gyznoowl; 
1307 : — Oklsz. Méta vulgariter 
Gyznouolfew nuncupata. 

Disznópajta — Székelyf. Mtsz. 

— sertésól. — * Disznópajta — 
Málnás, Háromszék m. — a csűr 
oldalsó szakasza. Egymás mellett 
kettő áll. Föléjük tető alá apróbb 
terményeket raknak. 

Disznós ól — Csúza és BéUye, 
Baranya m. — sertésól. Nyr. 18 : 
93 és 16 : 134. 

*Disztókarám — Kába — bo- 
gáncsból alkotott körkarám, ka- 
puval, három dörgölőfával, kuny- 
hóval, melyet sáncz kerített; 
sertések számára, igazi praehi- 
storikus alkotmány. 

Dobogó — általánosan — az 
a kis deszkap adolat, a melyre a 
juhot fejeskor állítják. 

Dom — Almássy in litt., 1904, 
Vn. 29. — a kirgizeknél ház, de 
nomád sátor is, rendesen jurt. 
A Dom szláv, ill. latin. 

* Dörgölődző fa — Hajdúság 

— a gulyás kunyhója körül be- 
vert karók, a melyekhez a jószág 
dörgölődzik. 

*Dranka — Hortobágy, (T. M.), 
MNy. Vin : 282. — négyszögletes 
birka- és juhakol, drankákból 
építve. „Ott van abba a drankába 
a bárá"; a dranka a tót Stranka, 
tehát tót elem, alapjában oldal- 
rekesz. 

. íDrék esztena — Vacsárcsi, 
Csík m. — több gazdából álló 
társulat esztenája. Vö. Gazda- 
sági esztena, Salamon Péter az 



esztena fejő pásztorának bemon- 
dása. 

Dúczfa — Ludashalom, Hor- 
tobágy, MNy. VIII: 282. — a 
csikóstanya istállójában a stráj- 
fákat tartó ágasok. 

Duttyán — Dugonics : Példa- 
beszédek és jeles mondások 
könyve, 11:4; Szeged vid. tanyai 
népnél. Tömörkény, Szegedi Napló 
1898. in:6. — vászonból való 
sátorponyva ; régebben Csilsátor- 
nak nevezték. (L. Nyr. 27:87, 
222.) Arab-törökben diikian = 
zárt hely ; délszlávosan dutyán. 

Elemózsiás taliga — M. ó., 
Kecskemét — az, a mi a kenye- 
res taliga. 

*Élet — Székelység — a telek 
házastul, udvarostul." 

Ellető — Sárospatak, Mátyás- 
föld, Bodrogköz. Ónod vid., Bor- 
sod m., Székelyf., Nyr. 17 : 554 ; 
Győr m., Nyr. 25 : 473 ; Kecske- 
mét, már a régiségben Kecske- 
mét 1673. évi szabályzat — az a 
védett hely, a hova a juhokat 
elléskor vitték. Vö. Fogadtató. (Az 
ellető juhoknál, fiadzó disznóknál 
használatos;) 

Eny — Alföld — az a hely, 
a mely véd, enyhet ád. Már a 
XVI. században előfordul íróknál 
(Nyr. 17:11.). Hermán Ottó: 
Magyar halászat könyve, p. 782., 
„a pumaharcsa tőkében fa eny- 
hében lakozik". Vö. Enyhely. 

* Enyhely — Az Ahföldön, Kun- 
szentmiklóson tizenkét nádkévéből 
vagy deszkából háromélre készí- 



Enyhet ád 184 

tett, a szobasarokra emlékeztető 
mozgó pásztorhajlék ; a sz árnyék- 
nak és karámnak (Karczag) az 
a része, a hová a szél nem jut- 
hat ; a pásztorok itt tartózkodnak, 
Puszta-Bojáron a földbe dugott 
karókból alakított szélfogó. A 
pásztorhajlékon kívül enyhely 
minden olyan a szél, eső, hó, 
nap heve ellen védő hely, a mely 
enyhet ád. (Ilyen értelemben ál- 
talános Mtsz.) L. Simonyi: Nyr. 
17:11.; Négyesy: Nyr. 17: 
203—211. — Enyhfely — Alföld 
az az egyszerű alkotmány, a hol 
a pásztor árnyékot : enyhet talál. 
Innen : faenyhibe, házenyhibe stb. 

* Enyhet ád — Bugacz-Monos- 
tor — a szárnyék a jószágnak, 
azaz : védő, különösen a széljárás 
ellen. 

Eresz — általánosan — házon 
a tetőnek a fal elé nyúló része. 

Ereszaj ja — általánosan — 
ereszalja, vagyis a tető kiugró 
része alatti védett terület. 

* Ernyő — Szeged-Csöngöle — 
az isztronga fedett részén. 

Estálló — Hetes, Nyr. 2 : 44 ; 

Palóczság, Nyr. 22:33, 28:495; 
Székelyf., Mtsz. — istálló, de 
néhol pajta, csűr értelmében is. 

* Északi szárny — Nádudvar 
— a juhászkarám északnak nyúló 
szárnya ; a leghidegebb, itt áll a 
szamár. 

Észtena — Székelyf., Nyr. 
22:437. Kozma, már a régiség- 
ben, 1620: Ménaság, Mindszent stb. 
székelyfalvak. 1715 : Feselnek, 



Esztina 



Előtanulmányok 276. Erd. Okltár 
1 : 344, moldvai csángó, Nyr. 30 : 
179, Bukovina, Nyr. 6:472. — 
az a felállítható és szétszedhető, 
kerítésszerü alkotmány, a melybe 
a juhokat fejés előtt behajtják s 
a „fiók" részen egyenként ki- 
eregetve megfejik. Itt készül a 
sajt is ; gyakran itt is hál a juh- 
nyáj. Tót: stena = fal; oláhban 
stina. A magyar esztena a stena 
lágyítása. (Kolozs m., Bánfihunyad 
mellett fekszik Esztána, Sztána 
falu. Nyr. 9 : 502.) Vö. sztronga, 
esztrenga, esztina, isztina. — * Esz- 
tena — Hatod, Háromszék m. — 
Hossza és szélessége két-két öl. 
Magassága egy öl a fedél nélkül, 
mely háromnegyedölnél nem emel- 
kedik magasabban. Oldalai gyalu- 
latlan deszkából valók, ágasok 
közé szorítva. Fedele vékony 
deszka. Ajtaja deszkából, heve- 
derekkel van összefoglalva, sorkon 
(sarok) forog, vasból készült ki- 
lincscsel befelé nyílik. Részei: 
1. küszöb, 2. küszöbláb, 3. kü- 
szöblábboríték. 

* Esztena berendezései — Va- 

csárcsi. Csík m. — üst, káva 
(sajtforma), sajtruha, sajtnyomó 
deszka, sajtnyomó kő, ordaszedő 
kalán, Ótós kalán, Fejővidrek, 
Savós sétár, ordamérő sétár, 
1 kupástól 2 kupásig. 1 kupa = 
IVs 1., ordafőző üst, kicsi tekenő, 
kalántartó kosár. 

* Eszterága — Hortobágy — 
1. Ösztörú. Mert ez hórihorgas, 
a gólya is Eszterág. 

Esztina — Kalotaszeg — az 
esztena. Nyr. 22:437. 



Esztrenga 

*Esztrenga — általánosan — 
az a felállítható és szétszedhető 
kerítésszerú alkotmány, a melybe 
a juhokat fejés előtt behajtják 
s a „fiók" részen egyenkint ki- 
eregetve megfejik. Száldoboson, 
Udvarhely m., Nyr. 4 : 93, eszt- 
mnga. Karczagon a kunkarám- 
nak része. Általánosan a sajtot 
készítő juhászoknál az egész 
alkotmány, a melyben a juhokat 
tartják. A régiségben 1554 óta 
szerepel sztronga alakban (1. o.). 
1619 : Oklsz., Eztrenga. Esztrenga 
az oláh strunga. Vö. esziena, esz- 
tina, isztina, isztronga, osztronga, 
sztena, sztina, sztronga, sztrunga, 
továbbá esztenázni {juh alatt), ész- 
ten ás, sztrengahajtó és sztronga- 
hajtó {pásztorság szervezete alatt). 
Vö. Fejőkarám. — í Esztrenga — 
Márkod, Maros-Torda m. — a 
fejőkosáron levő hézag, hol a 
fejni való juhokat kihúzza a 
fejőpásztor. Vö. Fiók. 

* Etető — Jk. Balatonmell. — 
a juhakolban „létraszerú, két 
hosszú durung közt elhelyezett 
fogakhói áll, oly távolságban egy- 
mástól, hogy a juh orra befér- 
jen ; 6 — 8 fog után jön egy záp, 
a fogak vékonyak, hengeresek, 
a zápok szélesek és laposak. Az 
etető hosszában van a válú, a 
melybe az abrak, zab jön." L. 
Juhakol. 

* Evő szék — Hortobágy — a 
vasalóban kerek kivágással a 
bogrács számára, négylábú, ét- 
kezéskor körülüli a pásztorság. 

Farhajtásos — Kungyörgy, 
Hortobágy, MNy. VIH : 282. — v. 



185 Fejő lik 

kanfaros, a csődörösbódé, t. i. 
széle, hossza egy és nem tűz- 
falra van építve. (Debreczenben 
is Mtsz.) 

* Fecskerakás — H.-Hadház — 
szalmával elegyes sárral való ház- 
építés. Füstifecske technikája. 

*Peeskesár — Berzencze — 
szalmával vegyített sár, mint 
építési anyag. 

Fecskevakolás — Heves m., 
1840, Mtsz. — a falra csak rá- 
csapkodott, de el nem simított 
vakolat ; a fecskefészek ripacsos- 
ságáról véve. 

* Fejőágas — Kiskunhalas — 
egy a Bugacz-Monostoron dívó 
állófával ; az utóbbi helyen az 
állófa mellett leásott kisebb ágasfa, 
a melyhez a fejőstehenet fejés 
közben kötötték. 

*Fejőágos — Bugacz-Monostor 
— az állófa mellett kisebb ágasfa, 
a melyhez a fejőstehenet kö- 
tötték ; az ágak tárgyak akasz- 
tására is szolgáltak. 

*Pejőakol — Hortobágy — 
juhászat, van : Szárnyékja, Si- 
lépje — Zleb (tót elem),Drankája — 
Stranka (tót elem), Bárányket- 
recze. 

*Fejő karám — Karczag — 
a karámnak az a része, a mely- 
ben a fejő, telelő birkák vannak, 
tehát az esztrenga. 

íFejő lik — Hatod, Három- 
szék m. — nyílás a kosár libi- 
tárusán, a melyen a juhot fejesre 
kibocsátják. Úgy áll elő, hogy a 



Fejőszék 

libitárus 1 — 2 fogát kiveszik. Vö. 
Kosár és Fiók, 

* Fejőszék — Hatod, Három- 
szék m. — 20 — 25 cm magas, 
20—35 cm széles; 35 — 40 cm 
hosszú szék. Vö. Fejőtöke, Ülőtöké. 

* Fejőtöké — Hatod, Három- 
szék m. — Vö. ülőtöke, Fejőszék. 



Fékkarika 



Lánczkarika. 



Félszerjászol — Nagykunság, 
Nyr. 3 : 233. — az olyan, a mely- 
nek csak egyik oldalára lehet 
lovat állítani, szemben az arczal- 
jászoUal. 

Fészkótatni — Balatonmell., 
Somogy m., Nyr. 16 : 477. — czö- 
löpbeveréskor a czölöpöt a földbe 
fúrni = fészkeltetni. 

*Fiadzó — Somogy m. — a 
kutricza mellett is; szűkített hely, 
a hol az emsék fiadzanak ; 1. 
Fiasztó, Kutricza, fiasztógödör, 
kecz. (A fiadzó disznóknál az 
ellető juhoknál használatos, de 
lényegileg ugyanaz.) 

*Fiaskarám — Karczag — a 
karámnak kunyhószerú, fedett 
része, a védelemre szoruló bárá- 
nyok tanyája; ha nincs bárány, 
juhászlakás is. 

*Fiasztató — Pusztasztmiklós, 
Bihar m., Zilah, Nyr. 28 : 187., Sá- 
rospatak, Mtsz. — kis rekesz az 
ólban, a hol az emsék fiadzanak. 
Vö. Fiadzó. 

* Fiasztó — Hortobágy, Puszta- 
Szanda — síralakú gödör, alom- 
mal, a melybe az emsék fiadzot- 
tak : a honnan a kis malaczok 



186 Födi 61 

nem bírtak kiugrálni, az anya- 
emse igen. L. Fiadzó és fiasztó- 
gödör és fogadtató. Ez a gödör- 
fiasztó messze néz a nomádság 
múltjába. 

* Fiasztógödör — Hortobágy — 
1. Fiasztó. 

*Fiók — Karczag, Mezőtúr, 
MNy. VI: 279. — a fejőkarámon 
vagy esztrengán az a kibúvó, a 
melyen a tejelő juhot kiszorítják, 
hogy megfejhető legyen ; a fiók 
V. fióka mellett kuczorog a fejős 
juhász és itt fej. 

*Fiók szék — Karczag — a 
mire a fejő juhász leül, mikor a 
juhot feji. Rendesen lókoponya 
volt. Kiáltás : Bujtár ! hóczi a 
székemet ! = lókoponyát. Tréfá- 
san : Hoczide a lúfejemet, hadd 
üjjek rá ! 

* Fogadtató — Mezőtúr, MNy. 
VI : 279. — kis zárt ketrecz, a juh- 
színben, a hová elles után zárták 
az anyajuhot fiával, ha gyenge 
volt vagy nem akarta szoptatni 
fiát. Kábán ugyanaz mint fiasztó, 
avval a magyarázattal : „Ebben 
hever a kocza, hogy a malaczok 
szopni tanuljanak". 

Folyógerenda — általánosan — 
keresztgerenda, pl. a ludashalmi 
csikóstanya házán, amajorpánkra 
fektetve. 

Fonás — Ludashalom, Horto- 
bágy, MNy. VIII : 282. — a csikós- 
tanya istállójában az ágasok és 
strájfák szalmafonása. 

*Fődi ól — Félegyháza — a 
cserény mellett malaczoknak ásva, 



Főrgölő 

benne födött vaczok és földi ól, 
messze bevilágít a nomádságba. 

*Förgölő — Udvarhely — fa- 
retesz, istállón. Nyr. 31. 

*Püalja — Karczag — kuko- 
riczaszárból készült, kötött párna 
= fejalja. Vö. Ülőszék. 

Füst — E. L, Kunság — a 
kiveszőben levő kerek, hegyes 
pásztorkunyhó. 

* Füstölő — Szeged-Csöngöle 
— szilárdan épített alkotmány, 
alul tüzelővel, félj ül füstölőpolczo- 
zattal ; a gomolyasajt megfüstö- 
lésére ; van : füstölőszája, szele- 
lője és tüzelőlyuka. 

* Füstülőszáj — 1. Füstölő. 

Ganédomb — Ludashalom, 
Hortobágy, MNy. VIII : 282. — az 
a hely a csikóstanya közelében, 
a hol a lóganajat halmozzák. 

*Gángó — Ecseg-puszta — a 
szolgafa. Különben kurtítható, 
hosszabbítható faszerszám, a bog- 
rács akasztására. 

Garádjás akol — Heves m., 
Nyr. 27 : 527. — garáddal, azaz 
léczkerítéssel kerített akol ; télen 
dudvával rakják körül. 

Gazdahely — Adánd, Somogy 
m., Nyr. 28 : 334. — a meghatá- 
rozás így szól : „gazdahell : a hun 
nagy jószág van". 

* Gazdasági esztena — Va- 
csárcsi. Csík m. — vö. Drékesztena. 

* Gazkötél — Pusztaszentmik- 
lós, Bihar m. — a mivel a boglya- 
kunyhón a szalmát megkötik. 



187 Gugyész 



hogy a szél el ne vigye. Szalmá- 
ból sodorják. 



Gerincz 
tető éle. 



általánosan 



Gógán — Dánántúl, Székely- 
ség, Nyr. 9 : 525., Mtsz. — vessző- 
ből font, sárral betapasztott ké- 
mény V. szikrafogó. Udvarhely m. 
ugyanilyen a kemencze. 

* Gólya — Ecseg-puszta, Kun- 
ság — ágasfa, öt méterig, a pász- 
torkunyhó mellett ; arra való volt, 
hogy a pásztor a tetejéről a rét- 
ségben szemlélhesse a gulyát. L. 
Allófa, messzelátó. A földmívelés- 
ben emelő, a melylyel szénát, szal- 
mát raknak a kazalra. (Érmei- 
lék, Nyr. 29 : 334., Heves m. Nyr. 
27 : 524.) 

Góré — általánosan — napra- 
forgószárból vagy léczből tákolt, 
olykor szalmával fedett kunyhó 
csősznek, kukoriczának. Felső- 
Csallóközön (Nyr. 8 : 333.) = göré. 
A régiségben, 1587. Oklsz.: „Az 
goreban wagion egy aztal". 

Gödölyeakol — Szily, Nyr. 
18 : 33. — kecskeistálló, a mely- 
ben gödölyék vannak. 

*Gugyecz — Peszér-Adacs — 
melléképület, a putri alaprajza 
szerint építve és a földbe beásva ; 
néha sertéséi, néha majorság 
ketrecze ; de tehénistálló is. Min- 
denesetre ősi építmény. L. Gur- 
gyecz, gugyész, gurda, gurgyal, 
gurgyi, kotyecz, gurdon, gurgyesz, 
gurgyal. 

Gugyész — Adánd, Somogy m., 
Nyr. 28 : 333. — kis szamáristálló, 



GugyoUő 

Budapesti Hirlap XI : 133. (Nyr. 
22:233.) „a konvencziós marhák 
szintén földbe vájt sötét gugye- 
szekben voltak elhelyezve". L. 
Gugyecz. 

GugyoUó — Félegyháza — 
kunyhó. Nyr. 4 : 559. 

Gulaakó — Somogy m. — gulya- 
akol, azaz tehénistálló. Nyr. 11 :40. 

Guliba — általánosan — kis 
kunyhó. Nyr. 20 : 19., így szár- 
maztatja: gu[nyhó + gajlyiba. Is- 
meri Zárka Maximáiban 1807. 
(Nyr. 15:285.) 

Gulyás kunyhó — Hortobágy, 
(T. M.) MNy. VIII: 282. — fából 
szegezik össze vagy vályogból 
verik. 

Gulyástanya — Hortobágy, (T. 
M.), MNy. VIH : 282. 

Gulyi fa — Heves m., 1840., 
Mtsz. — kukoriczacsősz ágasfája, 
a melyre felhágva, az egész föl- 
det áttekinti. 

* Gúnyapad — Bugaez-Monos- 
tor — deszkapad a cserény be- 
járó oldalán, a gúnya helye. 

* Gúnyaszárító — Bocsár — 
„így is nevezik az dllófát^ ez té- 
vedés, mert ez a fejő ágasra vo- 
natkozik. 

Gunyhó — Palóczság — kunyhó. 
Nyr. 22 : 35. 

Gurda — a régiségben — gur- 
gustiolum, a mai gurgyecz, azaz a 
putri, alaprajza szerint a földbe be- 
ásott pásztorhajlék. 1516 : Oklsz. 
In prefata domo subulci Gworda 



188 Gyalogszék 

appellata. In domo Gwrdal vocata. 
Vö. Gugyecz. 

Gurdon — Szigetköz, Győr m., 
Nyr. 19 : 190. — szalmakazal aljá- 
ban hagyott üreg szerszámok 
számára. Rokonhangzású és alaki- 
lag is rokon a gurdával. 

Gurgyal — Cz. F., Nyr. 26: 
154. — alacsony kunyhó (a mely- 
ben csak gurnyadva, görnyedve 
lehet járni). Vö. Gugyecz. 

* Gurgyecz — Tisza-Duna közén 
— részben a földbeásott őskunyhó. 
L. Gurda. Gugyecz, nyilván a gur- 



Gurgyesz — Székesfehérvár, 
Mtsz. — viskó, rozzant ház ; de 
lehet az is, hogy a gugyecz. 

Gurgyi — Hatvan vid., Nyr. 
25 : 575. — kerített hely a takar- 
mány számára; helyesen a gugyecz 
volna. 



Gumyó 

Nyitra vid. 



— Gerencsér palócz, 
kunyhó. Nyr. 33:461. 



Gutyesz — Vaál, Fejér m., 
Nyr. 18 : 573. — a gugyecz (a Nyr. 
ugyan kunyhóníxk mondja, de pon- 
tos definitiója gugyecz lehet). 
Szarvas Gábor kutya = ku- 
tyácska = kunyhóból vezeti le a 
szerb analógiával : camac = csó- 
nak, magyarosítva : csámesz ; kut- 
jicza = kunyhócska, magyarosítva 
kutyesz = gutyecz. (Nyr. 18 : 
567.) Vö. Gugyecz. 

* Gyalogsári — Hortobágy — 
az ösztörú. 

*Qyalogszék — Hortobágy, T. 
M. I. — alacsony négylábú székek 



Gyepű ^ 

a vasalóban az étkező pásztorok 
számára. A régiségben 1566 — 
Oklsz. — „Három galogh zek". 

Gyepű — általánosan, 1. dr. 
Sebestyén, Ny. 28 : 466. — sövény- 
kerítés, *nem elég, mert gyep- 
sáncz, előtér stb. is. 

Hágató deszka — ált. — a 
esikóstanya közelében az az alkal- 
matosság, hogy a csődör a kan- 
czával szembenállva a deszka által 
elválasztva annál inkább tűzbe 
jöjjön és hágjon. 

Hágó — Kupa in litt. 1904 
szept. 10 — a veremház (1. o.) 
lejárata. 

Hajzás — Kapnik, vö. Nyr. 
2 : 183, Szolnok-Doboka m., MTsz. 

— épületfedél. 

Hálás — Szilágyság, Nyr. 9 : 477. 

— a marha éjjeli nyugvóhelye. 

*Hálató állás — Hortobágy — 
az a hely, a hol a gulya éjen 
át pihen. 

* Hamvas — Túrkeve — régi 
formájú, kerített, tapasztott sütő- 
főző alkotmány, két kemenczével 
és négy katlannal. Aboglyakemen- 
czék kupolaalakúak. De az Alföl- 
dön durva lepedő is, a melybe a 
fűtésre szolgáló szalmát kötik 
(Mtsz.). 

Hasovány — Göcsej, Nyr. 2 : 
437. — hasogatott fából készült 
kerítés. 

Hatszögletű sátor — Huc et 
Gabet — a si-fanok vagy keleti 
tibetiek vékony vászonsátra, belső 
támasz nélkül. Alsó hat sarkát a 



189 Hiú 



földhöz czövekelik, a fedélrészt 
kötelekkel feszítik ki; a sátortól 
kis távolságra rudakra rakva és 
a földhöz karikákkal erősítve. 
A tibeti nomádoknak ez a fekete 
sátra (Przewalskij : Schwarzes 
Zeit) óriási, magas lábakon moz- 
dulatlanul álló pókra emlékeztet. 
A sátor helyét 4 — 5 láb magas 
faUal kerítik körül. Vö. Négyszög- 
letű sátor. 

Héba — Szent-Gál, Veszprém 
m., Nyr. 2 : 185. — a padlása (ab: 
a hiúba). 

Hevertető — Ormányság, Ba- 
ranya m., Nyr. 9 : 285. — disznó- 
hevertető, azaz fertő. 

Híd — Munkácsi — alán elem : 
pons. Innen az ól és istáUó 
Mdlása (?) 

Hidas — Dunántúl általánosan, 
Gömör és Nógrád m., Nyr. 5 : 181., 
7:139., 19:381., 17 : 46., 22 : 479. 
és Mtsz. — gerendákkal padlózott 
disznóól, hogy tisztogatni lehessen. 
A régiségben 1584 — Oklsz. — 
„az hydasban hyzlalnak disznót 
ötöth". 1597 — uo. — hizlaló 
hidas. 1750 — Wagner Phraseolo- 
gia, N3rr. 22 : 505. — Egyéb je- 
lentése hídbér, komp, hídhajó 
(MNy. 1:464.). Vö. Hidlás. 

*Hidlás — Hortobágy — a juh- 
karám fiókjában arra szolgáló 
deszka, hogy a juh fejeskor azon 
álljon, általánosan gerendákkal 
padlózott alkotmány, hogy lovat 
és tehenet istállóban tisztogatni 
lehessen (Mtsz.). Vö. Hidas. 

Hiú — általánosan — padlás. 
Vö. Héba. 



Hizló ól 190 



Hizló ól — Adámos, Kis-Ktiküllő 
m., Nyr. 33. Hídvég, Háromszék 
m., Nyr. 34 : 105. — disznóhíz- 
laló ól. 

Hízó — Rimaszombat, Gömör 
m., Buzita, Abauj m. Mtsz. — 
disznóhízlaló hely. 

Hízó pajta — Székelyf., Tsz. 
- — disznóhízlaló pajta. 

Hodály — Somogy m. és Alföld- 
szerte — juhtartásra alkalmas 
akol. Az oláhban odae. Nyr. 30 : 
180. Szinnyei szerint török =- 
magyar :=- szláv =:- oláh. Nyr. 
23 : 6. Balassa szerint törökből 
szláv és oláhba, innen magyarba 
került. Nyr. 23 : 130. 

*Horogfa — Szeged- Csöngőié, 
Hortobágy, MNy. VIH : 282. — a 
csikóskunyhón az, a mely a fedél 
formáját határozza meg (olló). L. 
Rakfa. 

Huruba — Székelyf., Nyr. 2 : 
427., Nagybánya, Szatmár m., 
Nyr. 23 : 57., Zilah, Nyr. 28 : 187., 
Erdély Mtsz., moldvai csángóknál: 
hurha (Mtsz.) — putri részben a 
földbe ásva, tót szó: hrob = sír- 
gödör. 

Istálló — általánosan — a 
lábasjószág, ló, tehén, ökör éjjeli 
hajléka; Ludashalmon (MNy. VIII: 
282.) a csikóstanya egyik szobája, 
a hol a lovakat tartják. Az er- 
délyi Erczhegység móczainál — 
Nyr. 34 : 255. — csak a lóistállót 
nevezik maláü-nok, a többi mar- 
háét ^o^aía-nak. — A régiségben, 
1291 : — Oklsz. — Stabulum eius- 
dem quod Sfallo uulgariter nun- 



Jászol 

cupatur; 1352: Stallou; 1545: Es- 
tallo; 1594: istálló; 1637: Suppal 
fedett istálló. Különben semmi 
kétség, hogy magyar lágyítással 
a Stabulum-tól ered éppen úgy, 
mint a német Stall. 

Iszling — Arács, Zalám. ; Fertő- 
mell., Mtsz.; Némedi, Tolna m., 
Nyr. 23 : 119 — kis rekesz, fás- 
kamra, tyúkól. Rokon az izikkel. 

*Isztina — Erdély, havasok, Ka- 
lotaszeg, Nyr. 22 : 437. — juhász- 
kunyhó, az oláh Stina. A szókez- 
det lágyítása megfelel a magyar 
nyelv szellemének. Az eredet 
nyilván tót : stena = fal. Vö. 
Esztena. L. Iztina. 

*Isztronga — Szeged-Csöngöle 

— fejőkarám; van: fejője = fiók, 
hídlása. Vö. Esztrenga, Sztronga. 

Itató tanya — a régiségben — 
folyó mentén az a hely, a hol a 
jószágot itatják. 1589: — Oklsz. 

— „Az eggyyk itató toniara az 
bwdös uyz rea zoretotta uolna az 
halat". 

*Izik — 1353-ban — spelunca, 
vulgo Izikuk ; nyilván többes szám- 
ban; maga az építmény részben 
a földbe vájt mai „verem" lehe- 
tett, mely még ma is sokszoro- 
san eleségtartó kamra; de cseléd- 
lakás is. Vö. Iszling. 

* Iztina — Márkod, Maros-Torda 
m. — a hol a juhokat fejik. Vö. 
Fejőkosár. 

Jászó — Székelység, Nyr. 2: 
427. — jászol. 

* Jászol — Bugacz-Monostor és 
általánosan — létraszerú és vá- 



Jászü 191^ 

lyús etető alkotmány alúszárnyék- 
ban, a lovak számára. Vö. nyári 
jászol, zabló. 

Jászú — Veszprém m., Nyr. 5 : 
470. ; Pannonhalma, Nyr. 12 : 187. ; 
Palóczság, Nyr. 22:75. — jászol. 

*Juliakol — sok helyen — a 
kizárólag juhoknak épített, terje- 
delmes, fedeles akol, belül srág- 
lákkal van rekesztékekre fel- 
osztva, a melyeket hakok tarta- 
nak. L. Etető. 

* Juhászkarám — Kába — egy 
a hajdúsági szárnyékkai : ^> — <^ 
mellette tapasztott kunyhó; ré- 
szek : tüzelőszárnyék, meddő- 
szárnyék, anyaszárnyék, szamár 
helye. Vö. Karám. 

Juhkarám — Ugocsa m., Nyr. 
15 : 574. — 1. karám. 

Juhoda — Szendrő, Borsod m., 
Nyr. 11 : 236., 16 : 35. — juh- 
hodály, vagyis juh akol. 

Juhól — a régiségben, 1208 — 
1359. Oklsz. ; Bszsz. — a mai 
juhakol. 

Juhszállás — 1588., Oklsz. — 
„az reghi,/w^^ szállások'' — a mai 
juhakol. 

Juhszín — Csallóköz, Nyr. 
15 : 279. ; Mezőtúr, MNy. VI : 279. 

— juhakol. 

Jurt — Ázsia nomádjainál — 
nemezsátor ; visszatükröződik a 
dunántúli nagyon ritka tatárház 
alkotmányában, melynek félkörű 
előcsarnoka jurtszerú. 

Kaiba — Háromszék m., Mtsz. 

— kaliba. 



Kanfarú 

Kajiba v. kajba — Zilah, Nyr. 

28 : 187. — pásztorkunyhó. 

Kakasülő — Ludashalom, Hor- 
tobágy, MNy. YLll : 282. — a esi- 
kóstanya tetején az ollókötések. 

Kalabina — Rimaszombat, Nyr. 
5 : 272., 182. — sátor és sátorfa. 
(Gömör m. ekeló.) 

Kaliba — sok helyen — kunyhó. 
A régiségben, 1496: — Oklsz. — 
Aut in silua aut extra siluam edi- 
ficasset sibj thabernaculum wlgo 
kályha. 1577, Kolozsvári glossz. 
— Nyr. 36 : 261. — kaliba, koliba. 
í Málnásfürdő — a sztinán kívül 
két ágasra támaszkodó fél szalma- 
fedél. 

Kalodafa — Nyitrai palócz, 
Nyr. 28:496., BalatonmeU., Szé- 
kelyf., Mtsz. (és Nyr. 27 : 224.) — 
a szalmatetőt átfogó kettős lécz. 
(Kresznerics szótárába Nyr. i. h. 
szerint bejegyezte egy röjtöki 
[Sopron m.] ember, hogy házon 
és kazalon van k.). 

Kamó — Tolmács, Nógrád m., 
Nyr. 16 : 46. — ágbog, ágasfa. 
*Gamó, gajmó. 

Kandi — Győr és Veszprém 
m., Nyr. 35 : 434. — az istállóban 
kerékjászol; de kútkávaalakú 
takarmánytartó is. (Vö. Nyr. 12 : 
527.) 

Kanfaros — Kungyörgy, Hor- 
tobágy, J^INy. Vm : 282 — a kun- 
györgyi csődörösbódé előre le- 
csapott fedele. Vö. Kanfarú. 

* Kanfarú — H.-Hadház — a 
ház előre lecsapott fedele. Vö. 
Kanfaros, Farhajtásos. 



Kappantanya 



192 



Kecskeakol 



Kappantanya — Kecskemét, 
Kada Elek in litt. — a nőtlen 
juhászok, ú. n. „kappanok", Kecs- 
keméten a XIX. sz. elején kör- 
alakú sánczokban tanyáztak, a 
melyeknek bejáratával szemben 
putri volt ; az egész tanya tehát 
putri, nyékkel. (Vö. H. 0. MNy. 
1 : 25.) 

* Karám — Karczag, Nádud- 
var, Pusztaszentmiklós, Túrkeve, 
Ecsegpuszta és sok helyen — 
kerítés, a melyben a jószág éjen 
át tartózkodik. A tót Kram és 
Chram. A régiségben 1737 : Oklsz., 
Szeged, azt is mondván, hogy 
akár ízrül ízre az karámhul ki- 
hányná fatensnek marháját. Az 
osztrák -bajorban is megvan: 
kramm = ein kleines Beháltniss 
bei Bergbauen und Schmelzhütten 
zum aufbewahren der Gerát- 
schaften (Nyr. 24:297.). Ilyen 
értelemben, Lz. : szénégetők kuny- 
hója. Ösfoglalkozási értelmében 
véve Pusztaszentmiklóson, Bihar 
m., ízikből van kerítésszerúen, 
szilárdan rakva; vastag, ember- 
magasságú, az egyik sarkon tágas 
kapu. Túrkeve, Ecsegpusztán tu- 
lajdonképpen szárnyék a juhok 
számára, három szárnyú, nádból, 
korczra kötött alkotmány, mely 
a nyájat a szél ellen védi. A 
karczagijuhászkarám nádból való, 
részei : Napkeleti szárnyék, reg- 
geli nap felé ; Anyaszárnyékja, a 
széltől védett rész ; Mátraszár- 
ny ékj a, a Mátra szelének kitéve ; 
Fiaskarám, fedett, kunyhószerú; 
Czangakarám, fiavesztett és 
meddő anyajuhok helye; Fejő- 
karám, a melyben a fejő, tejelő 



birkák vannak. A nádudvari ju- 
hászkarám részei : Északi-, déli-, 
keleti-, nyugoti-sz árnya, a déliből 
a kontyos kunyhó is megvan 
alkotva. Juhászkarám van em- 
lítve Borsod m. (Nyr. 16:35.), 
Ugocsa m. (Nyr. 15 : 574.), gulya 
és ménes számára. Tokaj -Hegy- 
alja (Nyr. 24:48.) és Borsod m. 
(i. h.). Kecskeméten a karám 
szót nem ismerik. Mezőtúron 
(MNy. VI : 279.) és a Hortobá- 
gyon nádból verik (MNy. VIII: 

282.), utóbbi helyen yV,X' > — < 
alakú, de van körkarám is (Peszér- 
Adacson). Az irodalomban hasz- 
nálja Szenvey (Messzinai hölgy 
154.; Nyr. 24:475.) és Tompa 
(uo.). Vö. Juhászkarám, karán, 
körkarám, léczkár, korlát, léczka, 
lésza, lészka, kosár, mapalia. 

Karán — Szatmár vid., Visk, 
Máramaros m., Mtsz. — karám. 
(Tsz. szerint disznóól.) 

*Karczé — Szeged — karczél. 
Uo. Nyr. 1 : 425., a korcz. Kun- 
Dorozsma. 

* Katlan — Alföldszerte — ta- 
pasztott boglyaalakú tűzhely felül 
nagy lyuk, a bogrács elhelyezé- 
sére, oldalt három vagy négy 
ívesnyílás a tüzelésre. 

*Katrocz — Somogy — ketrecz. 

Katroczsráglya — Jk., Ba- 
latonmell. — a juhakolban külön 
rekesztek a fiavesztett juh szá- 
mára, hogy más bárányt elfo- 
gadjon. 

Kecskeakol — Sz. F. B. — 
keczke akol = caprile. 



Kecskeístálló 



193 



Kollát 



Eecskeistálló — Ver. 16. — 
caprile. 

Kecz — általánosan — rekesz, 
elkerített hely. Hajdú, Szabolcs 
m., Mtsz. ; Szatmár m., Nyr. 10 : 
430., 18: 187.,281.;Bodrogköz,Nyr. 
17 : 554. ; Tiszadob, Nyr. 20 : 285. 
disznófiadztató rekesz ; Fekete- 
patak, Ugocsa m., Nyr. 34:382. 
szénatartó az istállóban ; Somogy 
m. Nyr. 9 : 283 : borjuketrecz. 

Keczes ól — Somogy m., Nyr. 
10 : 430. — az a disznóól, a 
melyben több kecz van. 

* Keleti szárnya — Nádudvar 
— a juhászkarámnak a keletnek 
néző szárnya. 

* Kenyeres polcz — Túrkeve, 
Ecsegpuszta — a kontyoskunyhó- 
ban deszkapolcz, a melyen a 
kenyeret tartják. 

* Kenyeres taliga — Bugacz- 
Monostor — a cserényhez tartozó 
födeles eleségtartó taliga, a kö- 
zönséges födetlentől megkülön- 
böztetve. Vonulásnál a cserényes 
szekér után van kötve. L. Elő- 
tanulmányok p. 105. 

Kerités — 1. Kert. 

Kert — Munkácsi — alán 
elem : septunn, septimentum, hor- 
tus, általában kerített hely. Úgy 
látszik, hogy a kecskeméti kert 
a legelővel kapcsolatban a sep- 
tunnra vág. 

*Kétosztatti — általánosan — 
az olyan ház, tanya, lakóhely, a 
melynek két külön lakosztálya van. 

Kibitke — Simics — a kirgi- 
zek csúcsos kéregkunyhója; jó 

Hermán Ottó: A magyar pásztorok nyelvk 



rajzát. L. Stephen Sommier „Un 
estate Siberia" Firenze, 1885. p. 
518, 519. 

Kigyóverem — Túrkeve, Kupa 
Á. in litt,, 1904. IX. 10. — domb- 
hátakba vájt, szabálytalan, néha 
kör alakú, nem mély, magtárul 
szolgáló verem ; a nyúlveremmel 
együtt a legősibb formának lát- 
szik. Vö. Kútverem. 

Kiháló — Székelység ^ éjjeli 
szállás marhalegeltetéskor. Nyr. 
2 : 470. 

Kis kollát — Ludashalom, Hor- 
tobágy, MNy. VIII : 282. — rekesz 
az akolban = koUátban. 

Kitámasztani — általánosan — 
billegő peczekkel az ajtót, hogy 
nyitva maradjon. 

* Kitámasztó — Hortobágy — 
bevert, felül beróvottczövekben, 
keresztszegen forgó peczek, egye- 
netlen súlyozással, úgy hogy a 
vékonyabb = könnyebb vég fenáll. 
Ajtónyitáskor ennek alsó széle 
megbillenti a peczket, a mely — 
visszaesve — kitámasztja az ajtót. 
Kunyhón, vasalón dívik. 

Kocsin — Lozsád, Hunyad m. 
— ól, istálló. Nyr. 23 : 96, 200. 

Kojiba — Abauj m. — kalyiba, 
azaz kunyhó. Nyr. 33 : 23. 

Kóléca — Csíkszentdomokos, 
Nyr. 32 : 324. — a ház oldalához 
ragasztott kis szín. 

íKoliba — Moldvai csángók — 
kunyhó. Nyr. 31 : 84. 

* Kollát — Hortobágy, Ludas- 
halom, MNy. Vin : 282. — vastag 

incse. lö 



Kolyiba 

rudakból való korlát, mely a vasa- 
lót a marhák dörgölődzése ellen 
védi. 

Kolyiba — Palóczság — kunyhó . 
Nyr. 22 : 76. 

Komámyék — Csíkszentdomo- 
kos, Nyr. 32 : 327., Gerend Torda- 
Aranyos m., Nyr. 23 : 577. — juh- 
fej őhely. A tót komaríiik. 

Komárnyik — Lz. — a juh- 
ázalék készítésére szolgáló üst 
helye a stina közepén. Tót elem. 

Kondás-tanya — Hortobágy, 
T. M., MNy. VIII : 282, — a kon- 
dás lakása az aklokkal. 

* Kontyoskunyhó — Túrkeve, 
Ecseg-puszta, Nádudvar — nád- 
ból kötött kerek, csúcsos, a csú- 
cson szénából csavart kötéllel 
körülkötött, peczekkel keresztül- 
ütött konty — alacsony bejárású 
hegyes kunyhó, váz helyett csak 
korczozva, ez rekettyevesszővel 
szilárdan kötve. Gulyásnak és csi- 
kósnak való. 

Koplaló — E. L, Hortobágy — 
három leásott ágas keresztülfek- 
tetett gerendával a fejőstehenek 
megkötésére. 

Kopolya — Alföld, Dunántúl 
— vízállás, itatótócsa; a XVI., 
XVII. században két-két szállás 
között. Vö. Szállás ; különben idő- 
legesen ásott kút is. 

Koporsó — Ludashalom. Hor- 
tobágy, MNy. Vin : 282. — a 
csikóstanya teteje, a szegest bo- 
rítva. *A koporsó nem a szegest, 
hanem a gerinczet borítja. 

*Korcz — sok helyen — az 



194 Kosár 



a nádból formált kolbász, a mely- 
lyel a nádsövényzetet vagy fala- 
zatot megerősítik (korczvessző- 
vel). L, Karczé. 

*Korozfa — Tyúkod — az, a 
mit a kunyhókon másutt lécznek 
neveznek, a mi a szarufát ke- 
resztezi. 

Korczoló fatű — Hortobágy — 
csak a mióta vasdróttal korczol- 
nak, legújabbkori, — hasonlít a 
hálókötőtúhöz. 

*Korezvessző — Hortobágy és 
szerte — a vasaló korczának kö- 
téséhez való rakotytya — Genista 
— vessző ; de fűz is. 

Korlát — általánosan, sok he- 
lyen kollát — bekerített hely lo- 
vak, szarvasmarha, juhok szá- 
mára. Néhol a karámot is így 
nevezik. (L. Mtsz., MNy. V : 141., 
Nyr. 16 : 35.) A régiségben nyék. 

♦ Kosár — Hatod, Háromszék 
m. — nagy, négyszögű udvar, 
melynek kerítése lihitarusokból 
van összeállítva. Rendesen min- 
den gazda szokott adni egy libi- 
t árust, sokszor azonban a kas 
összes libitarusai a bács tulajdo- 
nai. Ez esetben a bács a 
gazdáktól bizonyos megfelelő bért 
kap. A kosárnak az esztená- 
val (1. 0.) szemben eső oldalán 
szokott végbemenni a fejés. E 
czélra az egyik libitarus megfele- 
lően van berendezve, a mennyi- 
ben egy, esetleg két foga ki van 
véve s az így támadt hézagon, 
fejölikon, egyenként jönnek, ill. 
a monyator (1. o.) által bocsáttat- 
nak ki a juhok, melyeket az ott 



Kost 



195 



Kunyhóverem 



fejöszéken\. fejötökén (1. o.) ülő bács 
(1. 0.) egymás után megfej az előtte 
a földön fekvő viderhe (1. o.), mely- 
nek madzagai közé van csíptetve 
a fejöcsupor (1. o.) arra való, hogy 
a tej habzását akadályozza. A ko- 
sár úgy van összeállítva, hogy 
2 — 2 libitarusnak a vége egymás 
mellé illesztetik s két karóval ösz- 
szefoglaltatik. E karók felső végei 
gúzszsal vannak összekötve. A ko- 
sár belseje, udvara két részre 
van osztva, ugyancsak libitaru- 
sokkal. Az egyik részbe a fejő- 
ket, a másikba a meddiket (1. o.) 
szokták ereszteni. Vö. libitarus. 
*A tótoknál is megvan a „kosjar", 
ül. „kosjarisko". — * Kosár — 
Málnásfürdő — az a sztinán kívül 
álló kerítés, melybe a juhokat 
zárják. Körülbelül kétméteres da- 
rabokból (= „kosarakból") össze- 
állítva. Minden juhosgazda ad 
hozzá egy darabot. — Kosár — 
Bereg m., Nyr. 27 : 279. — szét- 
bontható, áthelyezhető karám, 
galyból és tövisből, marhák szá- 
mára. A föld trágyáztatásához 
használják s a művelet: kosara- 
zás. Vö. Léczka. 

*Kóst — 1803, Középszolnok 
— erdei nyék, marhák tartására 
szolgáló kerítés (Verhau). (Elő- 
tanulmányok 335.) 

Kotécz — Erdély — ól, főleg 
sertéséi, de tyúkól, kunyhó is. 
Vö. Kotyecz. 

Kotyecz — Erdélyszerte — 
sertéséi. Vö. Gugyecz. 

*Körkarám — Peszér-Adacs — 
vályogból rakott fallal kerített, 



sokszor 40 — 50 lépés átmérőjű 
karám, kapuval ; szarvasmarha 
számára. Vö. Karám. 

Közfa — Sopron m., Nyr. 25 : 
526 — az istállóban a lovakat 
egymástól elválasztó lengő rúd. 
Vö. Strájfa. 

Kuburcz — Csallóköz, Nyr. 
1 : 280. és Mtsz. — sár és sár- 
kemencze. 

Kujhó — Gömör m., Nyr. 22: 
576 — kunyhó. 

Kulina — E. L, Hortobágy — 
a fedett hodálynak vagy akolnak 
az a része, a hol a pásztor lakik: 
talán a tót: „kuhina" = konyha. 

Kulipingyom — Mátyusföld, 
Nyr. 20 : 326. és szerte — viskó. 
A név tréfás és a viskó hitvány- 
ságára vonatkozik. A konyhalati- 
nításban a culus = anus, ennek 
tájékán levő szőrökre sokszor rá- 
száradó merda függnek — „pen- 
dere", ezek a részek a culipen- 
dianok, magyarítva kulipingyók. 

Kulipintyom — Ipolyság, Hon 
m.,Mtsz. — viskó. L. Kulipingyom. 

* Kunyhó — Tyúkod — seggen- 
ülő, elől-hátul ágas, élő fűzből ki- 
zöldülve ; körül van árkolva; nád- 
alkotmány. 

*Kunyhófa — Csúza — rakfa; 
lásd uromfa is, tulajdonképpen 
oromfa = szelemen. 

Kunyhóház — Gerencsér, Nyitra 
m.,palócz,Nyr. 33 : 461. — kunyhó. 

Kunyhóverem - Túrkeve, Kupa 
in litt. 1904. IX. 10. — vagy tubus: 

13* 



Kwnnyő 

hét-nyolczméteres vályog- vagy 
.tömöttfalú építmény. Nö. veremház. 

Kunnyó — E. L, Hortobágy — 
kunyhó helyett. 

Kuripintyó — Kassa vid., Mtsz. 

— viskó. L. Kulipingyom. 

Kusornyó — Félegyháza, Nyr. 
4 : 559. ; Nagykőrös, Nyr. 24 : 335. ; 
Halas, Mindszent, Csongrád m., 
Szentes, Mtsz. — (rőzse-)kunyhó. 

Kuszlil — Dunántúl, Nyr. 5 : 
181. — viskó. 

*Kutricza — Puszta- Szanda, 
Bihar m., Nyr. 3 : 232., Puszta- 
Dinnyéshát, de Somogyszerte is 

— sertésfiadzó, alacsony ól, benne 
rekesztő és fiasztó. (Az oláhban, 
Nyr. 3 : 232. : kotra.) 

Kútverem — Túrkeve, Kupa 
in litt. 1904 szept. 10. — szúk- 
szájú, nagyhasú, mint a túri korsó, 
ha kicsi a hasa, fonnyadtnak mond- 
ják. Ösi magtár. Akadnak száza- 
dosok is, csak megfeketedett szem- 
mel. Ezeket használat előtt meg- 
füstölik. Az ilyen vermeket előbb 
pelyvával, majd vesszővel, utol- 
jára földréteggel borítják. Vö. tu- 
bus V. kunyhóverem, sír- v. szük- 
ségverem, kígyó-, nyiílverem, ve- 
remház. 

Kutyácska — a régiségben — 
gurgustiolum, azaz itt vaczok : 
1597. — Oklsz. — Zalma hazach- 
kaya awagy kwtyachkaya. 

Kutyecz — Alföld — három- 
ágú, a földbe is mélyedő putri ; 
néha gugyecz — a gurgustiumból. 



196 Lebotolni 



Kuznyik 



Hidas, Tornyos, 



Németi, Abaúj-Torna m., Nyr. 31 : 
351 — tyúkól ; tót szó, kúra = 
tyúk. 

Küszöb — általánosan — az 
ajtófélfákat alul összekötő lécz 
V. gerenda. 

• Küszöbláb — Hatod, Három- 
szék — az esztena ajtajának ajtó- 
félfája. Vö. esztena, küszöbláb- 
boríték. 

* Küszöblábboriték — Hatod, 
Háromszék — az esztena ajtajá- 
nak szemöldökfája. Vö. esztena, 
küszöbláb. * Hibás, mert a szem- 
öldökfa mindig az ajtó felső ösz- 
szekötője. 

JLábas — Heves m., Mtsz. — 
disznóhízlaló-ól. 

*Lábfa — Somogy — a pásztor- 
kunyhókban az, a mi máshol az 
ágasfa. Háromszékben és Kézdi- 
vásárhelyen marhanyúz ásnál a 
marha lábát fölnyilazó, alátá- 
masztó ágasfa (Mtsz.). 



Peszér-Adacs 



1. 



Láda 

Szekrény. 

Lakhangyi — Kiskunhalas, Nyr. 
15 : 237. — V. lakhandi — földbe 
ásott, náddal, gazzal födött pusztai 
lakás, tehát veremház. 

Lambó — Csallóköz, Nyr. 1 : 
280. — csőszhágcsó. 

*Látófa — 1. Gólya, Állófa, Örfa. 

Láz — Hegyalja, MNy. 1:378. 
— a kukoriczacsösz őrfája. 

* Lebotolni — Szeged — az 
álló fáról az ágakat levágni. 



Léczka 

Léczka — Bereg m., Nyr. 27 : 
279. — szétbontható, áthelyezhető 
karám (léczekból összeróva). Ha a 
földet juhokkal részenként akar- 
ják niegtr ágyáztatni, akkor hasz- 
nálják ; a müvelet léczkázás. (Ha 
a kerítés galyból és tövisből ké- 
szül, neve kosár.) Vö. Léczkár, 
Lésza, Lészka. 

* Léczkár — Ivád — szétbont- 
ható, áthelyezhető karám. Vö. 
Léczka. 

Lésza — általánosan — pász- 
toroknál nád- V. galy-, vessző- 
kerítés (karám) a jószág körül- 
kerítésére. Vö. léczka. (A halá- 
szatban vejsze szárnya, 1. H. 0.: 
Magyar Halászat Könyve és Mtsz.) 

Lészka — Hatvan vid., Nyr. 
25 : 575 — juhkarám. Vö. Léczka. 

íLibitarus — Hatod, Három- 
szék m. — a kosár (1. o.) keríté- 
sét alkotó létraszerkezet. Részei: 
záp, Uhitarus zápja, fogak, egyenes 
hámozott vagy hámozatlan vastag 
mogyoróvesszőből, libitarus felső 
álla, libitarus alsó álla : két vége 
a zápokon vésett lyukon megy 
át. Vö. kosár. A kosár a libita- 
rusokból úgy van összeállítva, 
hogy 2 — 2 libitarusnak a vége 
egymás mellé illesztetik s két karó- 
val összefoglaltatik. E karók felső 
végei gúzszsal vannak összekötve. 
A libitarusok lehetnek deszkából 
is. L. Deszkalihitarus. 

* Libitarus álla — Hatod, Há- 
romszék m. — felső és alsó lécze. 

Lóakol — a régiségben — ló- 
istálló. Oklsz. 1193: lovacol (1. Nyr. 
23 : 329. is) ; 1319 : luocul. 



197 Majofház 



Lóistálló — általánosan — a 
lovak éjjeli hajléka. A régiség- 
ben, 1597 : Oklsz. Az lo Istalonak 
fele vekonj nadal födöth az töbj 
puzta, Egj kw kémen bene azis 
törödöth. 

*Lókaró — Kiskunfélegyháza 
— az állóf a, melyhez lovat kötnek. 

*Lókert — 1632., T. S. — 
kerített lelegelő. 

*Lókoponya — Karczag — 
általánosan mint pásztorszék dí- 
vott ; a mióta a dögöt temetik s 
a lókoponya ritka, nádzsupot 
vagy kukoriczaszárat nyalábba 
kötve használnak. L. Fúalja, 
Ülőszék. 

Lóól — a régiségben — ló- 
istálló. 1297: Oklsz., Luoul. 

*Lószámyók — Kiskunfélegy- 
háza — a cserény része, lovak 
beállítása. 

*Lúszárnyék — Bugacz-Mo- 
nostor — a cserény toldalékja a 
lovak beállítására. 

Lútanya — Kopács, Drávamell., 
Nyr. 16 : 431. — a ménes éjjeli 
helye, azonos a lósz árnyékkal. 

Macskafa — Erdély, Mtsz., 
Nyitrai palócz, Nyr. 28 : 496. — 
a szalmakunyhó kalodája. Vö. 
Kalodafa. 

» Major — Márkod, Marostorda 
m. — juhásztanya az épülettel s 
a közelében levő juhfejő- és éjje- 
lezőteleppel együtt. 

* Majorház — Márkod, Maros- 
torda m. — szétszedhető épület, 
ácsolt munka. Hossza két öl, szé- 



Majorház 198 

lessége kb. IV2 öl. Magassága, a 
fedelet belé nem számítva, egy öl. 
Anyaga : a talpfák és oldalágasok, 
tölgy, a fedélágasok vékony fenyő- 
gerendácskák ; épp így a padlás- 
gerendák is. Oldalak, falak fenyő- 
deszkából. Fedél: fenyőléczeken 
íenjőzsindely. A talpfák, oldal- és 
fedélágasok egymásba vannak 
vésményekkel eresztve. Az oldal- 
ágasok válus vésményeibe illesz- 
kednek végeikkel az oldal-fal- 
deszkák, melyek egymással páron- 
ként vannak hevederrel egymáshoz 
erősítve. A zsindelyezett fedél 
négy-négy részből áll : a fal-oldal 
három egymás mellé illesztett lap- 
ból áll két-két deszkával, a felső 
két és fél deszkából, melyek 
végeikkel az épület négy szög- 
letén az oldalágasokba vannak 
eresztve. Az oldalágasok alól a 
talpfába, felül a koszorúgeren- 
dázatba vannak erősítve, emebbe 
van eresztve a fedélzet ágasa, 
számszerint három pár. Á geren- 
dák, ágasok egymással vashorgok- 
kal vannak szilárdul összekap- 
csolva. Majorház két oldala: 
oldalágasok, deszkafal három ha- 
sábja, lapja, közepén léczheve- 
derrel összeerősített deszkákból, 
végeikkel az ágasokba csíptetve, 
koszorúgerenda, talpgerenda. A 
padlót a föld nyers talaja képezi, 
mely azonban szépen egyengetve 
s talán még sikálva is van. 
Padlás nincs, ezért a fedél ürege 
egybeolvad a falazat üregével ; 
az épület egész belvilága tágas, 
kényelmes, szellős és bár ablak 
nincs, nappal elég világos még 
akkor is, ha az ajtó nincs nyitva. 



Megépíteni 



Levegőnek és világosságnak elég 
utat nyitnak az eszterhéjnál és 
fedél végénlevő deszkázat hézagai. 

— Majorház — Selye, Maros- 
torda m. — Agasok közé foglalt 
deszkafallal és szalmafedéllel. 
Részei : Tüzelő, Üstakasztó, Ki- 
rinta. Sajtfacsaró, Agy, Szekrény. 
A koszorúgerendázaton szikra- 
fogó, sajtpóczok. 

Majorpáng — általánosan — 
a ház falának tetején végigfutó, 
a folyógerendákat és az egész 
tetőt tartó gerenda. Megvan a 
szélmalomban is. A német „Mauer- 
bank". 

Malacztartó — Mátyusföld, 
Nyr. 20 : 326. — rekesz a disznó- 
ólban. 

Mapalia — MNy. 1:361. — 
Molnár Albert szótárába beírt 
egykorú jegyzet szerint = karám, 
kal3dba. 

Marhaakol — általánosan — 
marhaistálló ; már 1716-ban, Oklsz. 
marha akoly. 

Marhasátor — Iharos-Berény, 
Somogy m. — a nyékes pásztor- 
kunyhónak fedeles része, a mely 
alatt a beteg jószágot tartják. 

* Mátra szárnyék — Karczag 

— a karámnak a szép időben 
oda ellátszó Mátra hideg szelének 
kitett szárnya. 

* Meddőszárnyék — Kába — 
ajuhászkarámban, a hol a meddő 
juhokat tartják, 1. Czangakarám. 

* Megépíteni — 1701, Kecske- 
mét — épületekkel ellátni a telelót 
(de gyereket is). 



Ménesakol 



199 



Nyugoti szárnya 



Ménesakol — a régiségben — 
lóistálló ; 1388 : Oklsz., Ad quen- 
dam locum Menés akul vocatum ; 
1429 : Terre Menés akol. 

Ménestartó szállás — Sz. F. B. 

*Mereglye — Bugacz-Monostor 
a cserény sövényén azok az 
ujjnyi fúzvesszők, a melyek közé 
a szövésre való vesszők fonatnak, 
szövetnek ; a kiálló végekre van 
az apró tárgy : rovás és egyéb 
akasztva. Egyéb jelentését főleg 
halászatban 1. H. 0. Magyar ha- 
lászat könyve és Mtsz. 

* Messzelátó — Kunság és 
Zenta, Nyr. 38 : 141. — a gólya. 
L. Örfa, Állófa. 

* Napkeleti szárny — Karczag 
— a Karámnak napkelet felé 
nyiló része, ebben van a tüzelő- 
hely. 

Négyszögű sátor — Pfzew. 
Tib. 144. — a tibeti nomádok 
yak szőrből való embermagasságú 
nemezsátra; alapja három karó, ol- 
dalfalak leczövekelve, fedélrésze 
közepén füstlyuk, ez egyúttal ab- 
lak ; középen agyagtűzhely. Több 
sátor együtt adja a falut. Vö. 
Hatszögletű sátor. 

Nomád lakások — Huc et 
Gabet, Finsch in litt. — 1. a 
mongol jurt, si-fan hatszögletű 
sátort és négyszögletű sátort. 

* Nyári jászol — Pusztaszent- 
miklós, Bihar m. — létraszerű, 
kerekeken járó. 

*Nyék — Nagykunság — nád- 
ból alkotott, kerek, vagy rendet- I 



len alakú, korczolt, fedetlen al- 
kotmány, szemben a téli putri 
ajtajával, a melyben a szilaj 
pásztor kiválasztott jószágot tar- 
tott. Az analógia megvan a Kaspi 
környék kirgizeinél, hol a zeml- 
janka = putri, a rudaskar ám 
= nádnyék. L. Szárnyék. A nyék 
főf ormai : 1. árokkal és föld- 
hányással körülfogott kerek nád- 
alkotmány, télen tapasztva. Nagy- 
kunság, Kecskemét tája, mint a 
putri járuléka. 2. Ugyanilyen, de 
szárnynyal, Nagykunság, a verem- 
ház járuléka. 3. Árokkal és föld- 
hányással, néha vályogfallal körül- 
fogott terület pásztorépitmény ék- 
kel. Hortobágy, Igar. 4. Rudakból 
összealkotott korlátszerű alkot- 
mány. 5. Nádfalazatokból szárny- 
szerűén összealkotott, szél ellen 
védő alkotmányésekkor szárnyék. 
(L. bőven H. 0. MNy. 1 : 24—28.) 
M. J. 1803 és Ballagi 1857, 1867 
szerint németben Neckenmarkt ! 
A régiségben 1193; Negk (Vö. 
H. 0. i. h.) Horváth Mihálynál a 
hét nemzetség fejei : Nyék, Tar- 
ján, Kara, Kaza, Kund, Ung, 
Megyer. Szegeden : Nyr. 30 : 387., 
folyó mellett fekvő erdő. Nem 
ismerik a nyék szót : Kecskemét, 
Tiszaszeg, Csengőd (Pest m.), 
Mátraalja (Borsod m.), Bábolna 
(Komárom m.), Nyr. 30 : 386. és 
Pálfa, Kemenesalja. Nyr. 30 : 546. 

* Nyeregpad — Bugacz-Monos- 
tor — a cserény lószárnyékában 
a nyeregnek való pad. 

*NyTigoti szárnya — Nádudvar 
— a juhászkarámnak a nyugat- 
nak néző része. 



Nyül verem 200 

Nyúlverem — Túrkeve, Kupa 
in litt. 1904, IX. 10. — vizenyős 
talajba vájt, alig egy m mély, 
felül szélesebb szájú verem ; a 
kígyóveremmel a legősibb for- 
mának látszik. 

Odor — Székelység, Nyr. 5 : 90. 
és Mtsz. — a csúr oldalrekesze 
és maga a csúr. 

Óka — Gyöngyös, Nyr. 2 : 181. 

— ól, helyesen akol. 

Okaj — Gerend, Torda-Aranyos 
m., Nyr. 23 : 577. — juhakol. 

Okoly — Moldvai csángó, Mtsz. 

— akol. 

*Ó1 — általánosan — fedett 
építmény, háziállatok tartására ; 
van disznóól, tyúkól stb. A pa- 
lóczságban ^ól. Nyr. 22 : 78. 

*01dalfa — Tyúkod — a pász- 
torkunyhón a szaru v. rakfa. 

Oldalfal — Ludashalom, Hor- 
tobágy, MNy. VIII: 282. — a 
vályogból vert csikóstanyán. 

Osztronga — Pusztafalu, Abauj 
m., Mtsz. — az esztrenga. L. azt 
és Sztrunga, isztronga stb. 

Ököról — Bszsz. — „eker-ol" = 
ököristálló. 

*Őrfa — Orosi-puszta, Bihar, 
Geszt tájékán — a rétség idejé- 
ben a rét szélére állított magas 
ágasfa, állófa, hova a számadó 
felhágott, hogy betekintsen a 
rétbe : merre jár a gulya. Vö. 
AUófa, Ösztörú. 

*Ösztörü — Hortobágy, Debre- 
czen, Nyr. 23 : 335. — embernél jó- 



val magasabb ágaskaró, vagy ilyen 
karón rossz kerék, a mire az esett 
vagy megölt állatot lenyúzás és ta- 
golás végett a horgasinnál fogva 
felakasztják. Vö. eszterága, gya- 
logsári. Jelent általában ágasfát, 
edény stb. felakasztására (Mtsz.) 
és a Hegyalján a kukoriczacsősz 
őrfáját (MNy. 1 : 378.). — Ösztörú 
— Oklsz. — Clausura, stagnum, 
fossatum, insula. 1233 : Voíumus 
etiam ut populus ecclesíe, nec 
ad incidendas indagines, nec ad 
clausuram aqua ultra bobét quod 
uulgo dícitur yztru alquaquam 
uUomodo cogatur íre. 1264 : Que 
quidem terra Janó a incípit et 
orditur a plaga septemtrionali 
iuxta clausuram domini Regis 
vstrov nuncupatum et uergit ver- 
sus Rabam. Wenzel VIII: 111. — 
Ösztörú — 1279—1291 : Latitudo 
uero eiusdem ab Wztro inquoatur 
et uadit usque magnam wallem. 
1282—1379: Ad stagnum vztro 
nominatum. 1320 : In loco Oztrou 
dicto duo jugera. *Az azonosság 
nem meggyőző. 

Ösztörú vas — Túrkeve, Nyr. 3 : 
473. a nádas házak tetejének s. élé- 
hez illő deszkákat odaszorító vas. 

Pajta — általánosan — desz- 
kából tákolt akol, ól, istálló. ? Szé- 
kelyföld, csúr. Kállay gyújt. = is- 
tálló, ól kotyecz. 

Palánk — általánosan — kerí- 
tés ; az oláhban is palánk, pa- 
lánta (Nyr. 16:16.). SBaranyam., 
Pápavid., Balatonmell., Székelyf., 
hasogatott fából rakott kerítés. 
Tsz. 282. 



Falatka 



201 



Rüdkarám 



Falatka — Almássy in litt. 
1904. YLl. 29. — Ázsiában a sátor. 
Vö. Catyr. 

í Faléta, — Kerkamell. — sátor- 
ponyva ; penyva — penyva hol ? 
Tsz. 325. 

Pasta — Hajdu-Szovát — szóllő- 
kunyhó. Nyr. 24:587. 

Pihéskunyhó — Hajdúság — 
a kontyoskunyhó, mert a „konty" 
nádbojtokból áll, a melyeken a 
mag pihés. 

Plaoz — Ludashalom, Horto- 
bágy, MNy. VIII : 282. — az istálló- 
ban a lovak mögötti tér. * Né- 
met szó. 

Foiatá — Erdélyi Érezhegység 
mócz, Nyr. 34 : 255. — tehén- v. 
ököristálló ; a lovaké istaláú. 

*Polyvás — Szeged, Pálfi-tanya 
— tányiricz asz árból (Helianthus) 
épült kis szín, szalmának, poly- 
vának. Vö. Tutajra építeni. 

Porfogó — Ludashalom, Hor- 
tobágy, MNy. VIII: 282. — az 
istállóban a lovak fara fölött le- 
csüngő táblás szalmafonat. 

Porgolád — Csallóköz és Er- 
dély, Mtsz. — vesszőfonatú kerí- 
tés a mezőn ; porgolár és porgo- 
lát alakban is. Vö. Porgoládkapu. 

Porgoládkapu — XVII. század, 
Gömör m., MNy. 1 : 413. és T. S. 
1632., Mtsz. — vesszőfonatú me- 
zei határkapú az olasz pergolato == 
lugasozás után ; porgolát és por- 
goláckapú alakban is él. 



Fölé — Ormányság 
závár. Nyr. 1 : 379. 



kilincs, 



Pözsövény — Tallós, Mátyus- 
föld — vesszőkéve-sövény. Nyr. 
16 : 334. 

*Puruttyán — Kiskunhalas — 
tartani a cserényt, azaz : rendet- 
lenül. 

Putri — sok helyen — föld- 
kunyhó, földbeásott izik ; Túrke- 
vén, Kupa in litt, 1904. Hl. 27. 
szemben a putrival áll a nyék 
(Vö. H. 0. MNy. 1 : 24.) ; a putri- 
nak megfelel a kirgiz zemljanka, 
a nyéknek a rúdkarám. A putri- 
nak éles gerinczú teteje van s 
ebben különbözik a veremháztól, 
a melynek teteje maga a föld. 

*Rakfa — sok helyen — a 
házfödél formáját adó fa, mely a 
szelemenre támaszkodik. L. Ho- 
rogfa, Kunyhófa, Szarufa, Oldalfa. 

Rakó — Csíkszentdomokos, 
Nyr. 32 : 328. — a csúrpadlás 
polczai, a hová a szénát rakják. 

* Rekesztő — Puszta-Szanda — 
1. Kutricza, a disznók fiadzóhelye. 

*Rend — Pusztaszentmiklós, 
Bihar m. — az a gerenda, mely 
a kunyhóban a földre erősítve a 
fekvőhelyet a tűz felé határolja. 
L. Vaczoktartó. 

Rostély — Ludashalma, Hor- 
tobágy, MNy. Vni:282. — az 
ablakon, üveg helyett. Idegen, 
rács helyett. 

Rúdkarám — Simics — a Volga 
árterén, tekintős rúdkarámok van- 
nak, vihartetős pásztorlakással ; 
a rúdkarám kerek, rúdkerítésű 
karám ; a pásztor helye a karám 



Rükarr 



202 



Sátort vonni 



bejáratánál van, itt emelkedik a 
tekintőhágcsó, ülőkével (emlé- 
keztet a tonnárára). Az egész víz- 
zel kerített dombon áll. A rúd- 
karám tehát megfelel a nyéknek ; 
ha zemljanka is áll vele szem- 
ben, ez a putrinak s így az egész 
a putris nyéknek. A hágcsó az 
ülőkével az állófa fejlett formája. 

Rükarr — Przewalszkij — a 
karatangusoknál a sátor. 

*Sallasch — az erdélyi szá- 
szoknál, hontmegyei tótoknál, 
Nyr. 29 : 332. a régiségben — 
oláh juhásztanya, mindég a Wal- 
lach == juhpásztor oláh szóval 
kapcsolatban. Vö. szállás. 



általánosan 



kerítés 



oszlopa. 

Sasfa 

oszlopa. 



általánosan — kerítés 



Sasolás — Tallós, Mátyusföld, 
Nyr. 16 : 382, — a pözsövény 
pereme, ívben font túzvesszőkből 
alkotva. 

Sasolni — Tallós, Mátyusföld, 
Nyr. 16 : 382. — a pözsövény 
peremét beszegni. 

Sátor — általánosan — rudak- 
ból és borítószövetből alkotott 
védőszerkezet ; régen a nomád 
lakás. A mongoloknál Sátra (Prze- 
walszkij) ; oroszul satyúr, mint 
mongol átvétel ; de oroszból is 
származtatva : cetwer = négyes, 
innen catur, a négy sátorfára vo- 
natkoztatva. Az orosz magyará- 
zat Sziíy Kálmántól való, ki 
tifliszi Poggenpohltól veÉte (in litt.). 



Almássy (in litt. 1904. VII. 29.) 
tatár : cátyr = cihár dur = 4 osz- 
lop, a perzsában, a hol cihár, 
cehár, cár = 4.; oroszban satjor ; 
törökben üj, ev. Analógia : csárda 
a csárdákból = perzsa car = 4. 
Törökben (Vámbéry : Magyarok 
eredete p. 299.) sátor = catma és 
catir V. cator a cat v. sat tőből, 
a mely = összehajtani (ellentét- 
ben a török üm, tam szóval = kő- 
ház. Finsch (in litt.) a törököt 
tschadyrnak írja. Töröktől vehette 
a lengyel is : szater, szatr, szatra 
Nyr. 17 : 497. ; tót a magyartól 
(ui.). A régiségben ismeri a Fe- 
rencz-legenda Nyr. 1 : 220 ; 1200 
óta helynevekben. Oklsz. és 1484: 
Nos comparauimus et enumus a 
magistro Johanno Sathormesiher 
dicto vnum tentorium wlgariter 
Sathor vocatum. Fej érmegyében, 
Sárbogárdon sátor = aputri be- 
járója (máshol garad) ; Bugacz- 
Monostoron a cserény fedett sarka, 
a hol a számadó ládája áll. 

Sátorásó lapát — 1556. Oklsz. 

— „sathor aso homorw lapath^, 
amelylyel a sátor czölöpeit be- 
ásták. 

Sátorgat — Hegyalja, Abauj 
m., Mtsz. — áztatott kenderkévét 
szárítás végett sátorformára föl- 
állítva. Vö. Sátorit. 

Sátorit — Fülek, Karancs vid, 

— a. m. sátorgat. Nyr. 22 : 95. 

Sátoros — a régiségben Oklsz. 

— 1265 óta helynév. 

Sátort vonni — Szőkeli János 
beodrai öreg földműves szerint — 



§atra 



203 



Strájfa-karika 



sátort állítani : „Kossuth Lajos 
sátort vont Uj-Szeged mellett". 

Sátra — 1. Sátor. §atrá alak 
él az erdélyi Erczhegység móczai- 
nál is. Nyr. 34:317. 

Satyúr — 1. Sátor. 

* Seggenülő — sok helyen — 
a csőszkunyhó, mert emlékeztet 
az ülő kutyára. Hajduhadházon 
gulyáskunyhó, benne „szekrény". 
A kunyhó körül van sánczolva, 
bejáróját korlát védi, a sáncz 
előtt sok dörgölőzőkaró (dör- 
gölőfa). Csúzán, Baranya m. Mtsz. 
seggenülő bab = föl nem futó bab. 

*Selleiicz — Dunántúl, Cz. F. 

— a szárnyék. 

Sertefa — Czegléd, Mtsz. — 
a nádtető szélén kissé kiálló lé- 
czekbe szúrt fák, a melyek a nád- 
szegély tartódeszkáját támasztják 
meg. 1740: Oklsz., Gerendának 
avagy Sertefának írva. 

Sertevas — Czegléd, Mtsz. — 
a nádtető szélén kissé kiálló lé- 
czekbe szúrt vasak a nádszegély 
tartódeszkájának támasztására. 

Silapos — Somogy, Nyr. 2 : 377 

— nagyereszú (ház) innen a nagy- 
karimájú kalap: silapos kalap, a 
német Schlapphut. 

*Silép — Hortobágy — a fejő- 
akol része ; a tót zleb. 

Sír — Túrkeve, Kupa in litt. 
1904. IX. 10. — vagy szükség- 
verem : kútformájú ásott verem, 
gabonatartásra; rossz, mert a 
gabona könnyen megdohosodik 
benne. Vö. kútverem. 



Sorok — Zenta, Dudás L. in 
Htt. 1904. VII. 25. — sorban álló 
tanyák. Nevüket nagyobb gazdák- 
tól nyerték, a kik régen teleped- 
tek meg s családjaik, ott szapo- 
rodva, helyt maradtak s új tanyá- 
kat építettek. A sorok leginkább a 
közlegelők szélein állanak. Zentai 
tanyákon a köv. sorok vannak : 
1. Riegerek sora. 2. Kopaszok 
sora. 3. Híres sor. 4. Sándorfalvi 
gunaros. 5. Patócsok sora, Kevin. 
6. Likasi-uti belső gunaros. 7. Tor- 
nyosi sor. 8. Kadvánok sora. 
9. Külső gunaros. A több sor nem 
szemben, hanem egymás mögé 
építkezik : a legrégibb hadirend. 

* Sövényfal — Kiskunhalas — 
a rekettyevesszőből font egyes 
rész, a melyből a cserényt össze- 
állították. L. Süvény. 

*Srágla — sok helyen — sa- 
roglya, a melylyel a juhakolt re- 
keszekre osztják, bakokon nyug- 
szik. Nyr. 24 : 397. : srág = lécz- 
kerítés. 

Stand — Ludashalom, MNy. 
VIII : 282., de szerte is — a lovak 
állóhelye az istállóban. Német. 

*Stena — 1. Esztena. 



Stina 



1. Esztena. 



Strájfa — Ludashalom, MNy., 
VII : 282., de szerte is, Nyr. 24 : 
398. — istállóban az állatokat 
egymástól elválasztó rúd. Vö. 
közfa. 

Strájfa-karika — Ludashalom, 
Hortobágy, MNy. VIH : 282 — 
lánczain lógnak a strájfák a já- 
szol és duczfa közt. 



Süvény 



* Süvény — Bugacz-Monostor — 
a cserény vesszőfalazata. L. Sö- 
vényfal. 

Szabad konyha — Mezőtúr, 
Nyr. 10 : 568. — nyitott vályog- 
túzhely a konyhában. 

Szabad vaczok — E. L, Hor- 
tobágy — puszta hálóhelye a jó- 
szágnak, a melyet semmi sem véd. 

Szakasz — Győr, Veszprém m., 
Nyr. 35 : 434. — rész, szoba; ahány 
szoba van, annyi szakaszból áll a 
ház. 1683 : — Oklsz. — „három 
szakasztban való barom ólak". 

* Szakasztó cserény — 1577., 
Oklsz. — Három zakaztho cheren 
= vesszőfonás, a melyre a ke- 
nyeret kirakják, mielőtt a sütő- 
kemenczébe vetik. 

* Szálas — a régiségben zallaas, 
1565. Miksa kir. erdőrendtartásá- 
ban — a magyar szállás, mint 
juhásztanya, a tót és oláh pász- 
torok átvették a szót : salas, plur. 
salase. 

Szállás — általánosan — ju- 
hásztanya, a hol a tejgazdaság 
és sajtkészítés folyik. A tót és 
oláh pásztorok átvették a szót : 
salas (Nyr. 16 : 422., 15 : 506., 
26 : 231., 32 : 155.). Kecskeméten 
a XVI., XVII. században (T. S., 
Nyr. 32 : 155.) kemény telek ide- 
jén a szilaj jószág számára nád- 
ból és gazból tákolt menedék. 
1598-ban — uo. — a gazdák kér- 
ték, a város adta, s a ki kapta, 
el is hagyhatta; ezeket mások- 
nak osztották. Augsburgi marha- 
kereskedők szerint kemény télen 



204 Szár 

a magyarok a marhát a szállások 
nádfödelével és sásával tartják ; 
két-két szállás között kopolya ál- 
lott. — A régiségben — OklSz. — 
1211 óta helynév; 1367: Zallas 
patacha. 1514 : Statútum est quod 
pro Pecudum aut Pecorum con- 
seruacione interris Aliorum Nemo 
Rusticorum eciam Liberarum vei 
aliarum ciuitatum Regiarum do- 
nus seu Casas decatero Campe- 
strales siue Tuguria communi vo- 
cabulo Zallaas nuncupata tenere 
aut conseruare possit, vt per hoc 
malicia Harydonum cesseret et 
depreat. 1573 : Zallas vei ouile. 
1724 : pecoribus . . . ex arundini- 
bus et exiguis structuris in Hun- 
gária vulgo szállás vocatis locis, 
integro anno pecora teneri asso- 
lerent. — A szállás magyar elem 
majdnem valamennyi keleteurópai 
nyelvben a pásztortanyák jelölé- 
sére szolgál, NjTT. 67 : 101. Az 
erdélyi szászoknál : Salasch. — 
* Szállás — Vacsárcsi, Csík m. 
— juhásztanya minden felszere- 
léssel s az elhelyezkedésre és 
tartózkodásra szolgáló egész terü- 
lettel, mely lehetőleg a legelő- 
terület középpontját teszi. — Szál- 
lás — Hortobágy, T. M. I. — : 

Megígett a hortobágjd állás, 
A lovamnak hol találjak szállást. 
Pásztornóták. 

*Igen jó meghatározás. 



* Szamárhelye — 

juhászkarám része, 
szélnek kitéve. 



Kába — a 
az északi 



*Szár — Bugacz-Monostor — 
a háromszárnyú szárnyéknak egy- 
egy szárnya. 



Szárnyék 

* Szárnyék — Nagykunság, de 
egyebütt is — két nyéknek 
szárral való egybefoglalása a) — (b 
itt a 6 a két nyék, az összekötő- 
vonal a szár. Nádból alkotott 
korczolt alkotmány, mely a jó- 
szágot a szél ellen védi. A három- 
ágú szárnyék a három szél 
irányálioz van alkalmazva. Kecske- 
méten a háromosztatú szárnyék 
(Kada, in litt. 1904. IX. 25.), a 
mikor is a az anyaszárnyék, mert 
a jószágot a K. Ny. E. széltől 
védi. Túrkevén a szárnyék részei : 
Kisfias, Mátraszárnyék, Napkeleti 
szárnyék, Czéhe, Czangás (Kupa 
in litt. 1905. II. 21.) a szárny 
neve itt áp. Lehet egyszerűen | — 
alakú is; új abban deszkából készül. 
A szárnyék védő értelmét át- 
viszik a szűrre is, ha a tüzet a 
szél ellen védi ; sőt a marhát 
védő erdőcskére is. Vö. Nyék és 
Sellencz. 

* Szarufa — sok helyen — a 
szelemen és koszorúgerendára 
támaszkodó födéltartó fa. L.Rakfa, 
Horogfa. 

Szekeres ló állás — 1634., 
Oklsz. — „Azon vendigh fogadó 
haz mellet vagion egy hoszu 
Istálo, szekeres Ló állas"' tehát 
itt nyitott szekérszín. 

* Szekrény — Hajdúság — 
pásztoroknál az a kisebb-nagyobb 
láda, a melyben az eleséget és 
a czók-mókot tartják. Megvan 
Peszér-Adacs körül is, hol neve 
„láda". Mezőkövesd. 

* Szelelő — ]. Füstölő. 



* Szelemen 



általánosan 



205 Szolgafa 

háznál, kunyhónál az a gerenda 
vagy rúd, a mely a tető gerinczét 
alkotja meg. L. Uromfa. 

Szelep — Mánd, Szatmár m., 
Nyr. 19 : 383, 11 : 285. — háztető- 
alakú kunyhó, tehát olyan, mint 
a magyar csőszkunyhó. 

Szemöldökfa — Ludashalma, 
Hortobágy, MNy. VIH : 282. — az 
ajtófélfákat fölül összetartó ge- 
renda. Arany: 

Toldi pedig bement, sötét volt a 

[házba 
Bele vágta fejét a szemöldökfába. 

Szénás bódé — Ludashalma, 
Hortobágy, xMNy. VIII : 282. — a 
csikóstanya végéhez építve. 

Szerszámfogas — általánosan 
— az istállóban, a melyre a 
szerszámot akasztják. 

í Szikrafogó — Selye, Maros- 
torda m. — a tüzelő feletti 
1-50X1 ni vesszőfonat, felső ol- 
dalán megtapasztva; ez a két 
egymásba szögellő koszorúgeren- 
dán és emezekre átfogószerűen 
fektetett szikrafogó rúdon fekszik. 

* Szikrafogó rúd — Selye, 
Marostorda m. — Vö. Szikrafogó. 

Szín — általánosan — nyitott 
istálló, pl. szekérszín, tehénszín; 
a közelmúltban játékszín, el a 
színházig. 

Szoba — Ludashalma, Hor- 
tobágy, MNy. VIH: 282. — a 
vályogból vert csikóstanyában az 
a lakóosztály, a hol a csikósok 
hálnak, holmijuk áll. 

* Szolgafa — Nádudvar — vas- 



Szópa 

höl, becsapható ; a számadó meg- 
felelő kérdésre ezt felelte : „Hát 
kérem, van fából való szolgafa 
is, e' meg vasból való; de má 
mink azt is csak Szolgafának 
mondjuk". Ez tehát analogonja 
az „újmódi vasból való fej fának^. 
Vö. gángó. 

Szópa — Nyitrai palócz, Nyr. 
33:467. — pajta; a tót sopa, a 
német Schoppen, Schupfen. 

* Szoptatóketrecz — Puszta- 
szentmiklós — a juhakolban ; 
keskeny, hogy a bárány szorosan 
együtt legyen az anyajuhhal s 
így tanuljon szopni. 

♦ Sztina — Málnásfürdő. — Részei 
helül: 1. kirinta, 2. szűrő, 3. cse- 
ber, 4. sajtnyomtató, 5. sajt- 
deszkácska, 6. túzely, 7. czé- 
pus, 8. czépusszeg, 9. üstrúd, 
10. zsendiczefőzőüst, 11. vidrek, 
12. ordaszürőkalán, 13. lisztes- 
kalán (fából faragva), 14. tej oltó 
(ez is kalán), 15. karika (sajt- 
karika szitakéregből), 16. tek- 
nőcske, 17. ejtel, 18. savós kártya 
(kártyus), 19. kalántartó kosa- 
racska, 20. sajtpócz, 21. sajtágas. 
Részei kívül : 22. kaliba, 23. kosár, 
24. csereklye. Vö. Isztina. 

*Sztrenga — 1. Esztrenga. 

*Sztronga — 1616. Munkácsi 
rend — hordozható kerítés, ju- 
hoknak, hol fejik is. L. Isztronga, 
Esztrenga, Sztrunga; az oláh 
„staul" mely azonos a régi „istal" 
és élő „stal" szóval. Vö. (Előta- 
nulmányok 184.) 1554. Oklsz. 
Ztronga ; 1567 : ztronga ; 1569 : 
oues majores in Ztronga 1570 : 



206 Targoncza 

tempore stronga (sztrongálás ide- 
jén); 1619: ztronga. 1621 : stronga. 

Szükségverem — 1. Sír. 

Tag — általánosan — egy da- 
rabban levő szántóföld (tagosítás- 
kor jutott határrész). Nagykállón, 
Nyr. 12 : 429., tanya is. 

Talpfa — több helyen, Mtsz. 
— faház alapgerendája: 1683. 
Oklsz. „vagyon egy jó öregh uj 
csűr, mellyet talp fajatul foghva 
építetett". 

Tanórok — főleg Székelység, 
Mtsz. — rét kerítése, innen Tanó- 
rok kapu, uo. vetéskapu, falu- 
végi kapu, mely a falut a külső 
határtól elválasztja. 

Tanya — általánosan — pász- 
toroknál a lakóhely minden járu- 
lékával. Halászoknál 1. H. 0., M. 
H. K. ; tótban tana, stán, stá- 
nek. Nyr. 17:499. — * Tanya — 
Szeged, Pálíi-tanya — állatjai : 
Szarvasmarha, Ló, Sertés, Birka, 
Tyúk, Kacsa, Lúd, Kutya, Macska, 
Galamb, vadócz, a mely maga 
keresi eledelét. 

* Tanyázni — Bihar-Udvari — 
szárazmalom alatt, pásztoreny- 
helyeken beszélgetve időt tölteni. 

Tányértartó szeg— Hortobágy, 
T. M. I. — a vasaló belső korczába 
beszúrt szegekről lógnak le a 
tányérok. 

Tapaszos — 1638. Oklsz. — 
csűr, melinek oldala tapaszos = 
tehát vályoggal tapasztott. 

* Targoncza — Szeged — az 
a horgas, hajlott rúd, a melyre a 



Tehénszin 



207 



Udor 



bográcsot és a csörgőkocsit is 
akasztják, hogy a vállon vihessék. 
Ezenkívül rudas tolókocsit is jelent. 

Tehénszín — 1594. Oklsz. — 

„Thehen zin, tehén zen"' tehén- 
istálló. 

* Tejes — Szeged-Csöngöle — 
a juhászház hátulsó részében, mé- 
lyen leásva, hogy a tejet hűvösen 
tartsa. A ház belsejétől lepedő 
választja el. 

Ték — Hol ? Nyr. 12 : 528. — 
kerítés. 



Tekintős rúdkarám 

- 1. rúdkarám. 



Simics 



Telek — általánosan — darab 
föld, főleg házhely, de a ház 
összes melléképületeivel is. Kis- 
kunhalason, Nyr. 15 : 429. telek == 
a művelés alatt álló föld és a 
ganaj is (teleköl == ganéj jal be- 
ken). Kutyatelek : az a hely, a 
hol a kutyák ganaj óznak. L, Os- 
tortelek is. 

*Telelő — Kecskemét, 1775. 
a juhok, gulyák telelésére szol- 
gáló egész alkalmatosság, már a 
régiségben. (Előtanulmányok 360.) 

Tény — Hol ? Nyr. 12 : 528. — 
kerítés. 

Tik-ój — Zsombor, Udvarhely 
m., Nyr. 34 : 106. — tyúkól, tyúk- 
ketrecz. 

Tik-okó — Ózd, Baranya m., 
Nyr. 27:479. — tyúkakol, azaz 
tyúkketrecz. 

Tinó-tanya — Hortobágy, T. M., 
MNy. Vm : 282. — tinógulyások 
hajléka. 



Tonya — Csík m. Nyr. 26 : 428. 

— erdei major, azaz tanya; fel- 
vigyázója a tonyás. 

* Topos — Szeged, Pálfi-tanya 

— az ágasfa : „a szelement két 
topos tartja". Ormányságban, Nyr. 
1 : 380., top V. táp. 

Tubus — Túrkeve, Kupa in 
litt. 1904. IX. 10. — vagy kunyhó- 
verem, 1. 0. 

Tulipintyom — Félegyháza, 
Nyr. 4 : 559. — kulipingyom, azaz 
hitvány viskó. 

* Tutajra építeni — Szeged, 
Pálíi-tanya — mikor a tányéricza- 
szárat egymás mellé rakva heve- 
derléczczel átfogják, a mi a 
tutajra emlékeztet. Vö. Polyvás. 

* Tüzelőlyuk — Szeged, Csön- 
gőié — 1. Füstölő. 

* Tüzelő szárnyék — Kába — 
a juhászkarámnak az a része, a 
hol a tűzhely áll : napkeleti. 

Tűzfal — Ludashalma, Hor- 
tobágy, MNy. Vin:282. — a 
vályogból vert csikóstanya tető 
alatti homlokfala, azaz a vértelek. 

* Tyúkól — Hortobágy — nád- 
ból készített, korczczal kötött 
házikó, benne pár karó ülőrúdnak 
áttolva. — * Tyúkól — karczagi 
karámok — földbeásott gödör, rá- 
hányt náddal fedve ; a pásztor- 
tyúk ász áthoz való. Arra a kér- 
désre : — Mit tartanak ebben ? 
felelet : — Tyúk vaot a míg tyú- 
kunk vaot ! 

SUdor — Székelyf. — csűrben 
levő gabonáshely =Odor. Tsz. 373. 



Uromfa 208 

*üromfa — Csúza — „oromfa", 
egyebütt szelemen. L. Kunyhófa. 

* Ülőszék — Karczag — mint 
a fúalja, 1. azt; de lókoponya 
helyett széknek használva. Vö. 
Fúalja, Lókoponya. 

* Üstök — Somogy — a pász- 
torkunyhókon a kirúgó fedélrész, 
melyet külön lábfa tart. Munkácsi 
szerint alán elem : coma. Ló 
üstöke, pásztorkunyhó üstöke, em- 
ber üstöke is. 

* Vaczok — Szeged — mélyített, 
sokszor fedett fekvőhelye az álla- 
toknak ; Karczagon a karám mellett 
a földbe ásott, fedett gödör a nyáj- 
örző kutyák számára, tyúkól is. 

*Vaczoktaxtó — Pusztaszent- 
miklós, Bihar — 1. Rend. 

* Vasaló — Hortobágy — patkó- 
vagy körtealaprajzú, kúpos, ki- 
vájt, lópatához hasonló, fedetlen 
nádalkotmány, szolgafás túzhely- 
lyel rendesen három korczra 
kötve ; evő- és gyalogszékekkel. 
A felső korczban czövekekkel, 
tányérok fel akasztására, iszákok 
és zacskóknak valók. Csobolyóval, 
újabban ivóbádoggal. Itt gazdál- 
kodik a „taligás". Az egész konyha, 
étkezőhely. Van ajtaja, ajtóf él- 
és szemöldökfája, küszöbe, közé- 
pen a tüzelőhely bodonkával a 
szolgafa befogadására. 

Vasfazék — Hortobágy — egy- 
értelmű a bográcscsal. 

Vége — Ludashalma, Horto- 
bágy, MNy. Vm : 282. — a vályog- 
ból vert csikóstanya oldalfalait 
bezáró két vályogfal. 



Zemljanka 



Verem — Munkíícsi — alán 
elem : fona, crypta = gödör, 
barlang, verem, sírgödör. Borsod- 
Ostoroson az a hegyoldal, a 
a melybe barlanglakások mélyed- 
nek, a Verempart. Veremfajták 
Túrkevén : tubus v. kunyhóverem ; 
sír- vagy szükségv., kút-, nyúl-, 
kígyóverem és veremház. 

Veremház — Túrkeve, Kupa 
in litt. 1904. V. 17. — a földbe 
vájt verem, lakásul szolgál: teteje 
a föld (szemben a putrival, a 
melynek /\ teteje van). Keletre 
dűlő dombokba vájják. Tartozéka 
gyakran a nyék is. A veremház 
lejárata: hágcsó. 

* Verőm — Szeged, Pálfi-tanya 

— putriszerü alkotmány termé- 
nyek tartására, 

Villáncs — Székelység, Nyr. 
2 : 472. és Mtsz. — éjjeli pász- 
tortűz. 

Villáncsol — Mtsz. — pislog 
a tűz, halványan világít a reves fa. 

Vizesbádog — Hortobágy, T. 
M. I. — újkori, régentén híres 
túri cserépkorsó csecses füllel, leg- 
inkább pedig mázatlan cserép- 
korsó, mely hűvösen tartotta a 
vizet ; ú. n. vászonkorsó. 

*Záp — Hatod, Háromszék m. 

— V. libitárus zápja. Vö. Libitárus. 

Zehána — Háromszék m., Nyr. 
23 : 535. — juhhúsvágó szín (kü- 
lönben zsírjából kifőzött kecske- 
hús is). 

Zemljanka — Simics — a halom 
lejtőjébe ásott földalatti putri 



Zsombó 



209 



Butyikos bot 



(kirgizeknél) ; az orosz szó, 
ben levő lakást jelent. 



föld- 



* Zsombó — Kiskunhalas — 
kiszárított zsombék, pásztorok 
ülőkéje ; gyalogszék helyett ; a 
Hajdúság némely helyén is. 

Eszköz, ruha. 

Acskó — Alföld — tulajdon- 
képpen zacskó. A szó úgy kelet- 
kezett, hogy „a tacskó" „a^ acskó" 
lett éppen, mint a zászló-ászló. 
L. Bacskó. 

* Aczél — széltében — a mivel a 
pásztor a kován tüzet csihol a 
taplóba. 

* Arasz — Ver. 73. — Palmus. 
♦Mérték. 

Arzsak — Csallóköz — dorong, 
megarzsakolni : megverni. Nyr. 
1:231. 

Átalvető — Zilah — középen 
nyitott s ott vállra függesztett 
tarisznya, melynek egyik ága elül, 
másik hátul csüng. * Lovon, sza- 
máron a háton átvetve kétoldalt 
lóg le. Nyr. 14 : 286. 

Babó — Udvarhely m. — juh- 
szőrből készített lomos utazó- 
pokrócz. Fehér v. szürke. Nyr. 
17 : 432. 

Bacskó — Szolnokdoboka m. 
— zacskó. Nyr. 11:188. 

*Bajszolóva8 — nyeles karima- 
vas, melylyel az ökör orrára fe- 
kete festéket nyomtak, hogy a 
felhajtott gulya „jól fessen". 
Kecskemét, Kada Elek. 



Báránysuba — Oklsz. — 1523: 
Vestes pergamal et Baran suba. 
Orsz. Ivt. d. 26—312. 

Baszárka — Közép - Baranya 
— vászontarisznya, szíjtartón. Tsz. 
Nyr. 2:236. 

* Bityikós bot — Székelyf., 
Marosszék — bunkós bot. (Bi- 
tyikó = butikó : bütyök, bog. 
Átvitt értelemben : a dolog hityi- 
kója = a dolog nehéz része, 
nehéz oldala). 

*Bojász — Orosháza ; Pocsaj, 
Bihar m., Mtsz. 1 : 151. — kutat, 
keres, tarlóz. 

Borjú-czövek — Hortobágy, T. 
M., MNy. VIII: 283. — fejeskor 
ehhez kötik a borjút, míg az 
anyját fejik. *Ui. Bugacz-Monos- 
toron is. 

*Bot — Lengyeltóti — a pász- 
torbot mindig görbe, mert ez, el- 
hajítva, nem megyén „bökőre", 
tehát nem tesz kárt a marhában; 
az egyenes bökőre megy. Hor- 
tobágy, T. M., MNy. VHI : 283. 

*Botóka — Lóvész, Csík m. — 
A legkeményebb fa görcsös részé- 
ből készített verő. 

* Bökőre — Lengyeltóti — 
menni, t. i. az elhajtott pásztor- 
bot, ha egyenes; 1. Bot. 

íBörczül — Vas m., Mtsz. I: 
181. — botot úgy hajít el, hogy 
a földet a végeivel váltakozólag 
érintve bukfenczezzék. 

* Butyikos bot — Székelyf., 
Mtsz. 1 : 204. — bunkós bot. (Fő- 
ként a pásztorok botját hívják így.) 



Hermán Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse. 



14 



Bürök, bürög 



210 



Csusza 



í Bürök, bürög — Szeged, Bi- 
har m., Mtsz. 1 : 208. — burok. 

í Csáfér — Kiskanizsa, Zala m., 
Mtsz. 1 : 256. — furkós bot. 

Csahol — Gyöngyös — kohá- 
ból tüzet csihol. Nyr. 2 : 180. 

♦ Csapáng — Szatmár m., Mtsz. 
1 : 268. — nagy bot, rudacska. 

Csapópénz — Csíkszentdomo- 
kos — borravaló kocsisnak. Az 
ostor csapójától. Nyr. 32 : 325. 

Csaptatu — Hetes, Zala m. — 
csaptató. Karvastagságú két-két és 
fé\ m. hosszú, többnyire gyertyán- 
farúd. Kötelet v. lánczot szoríta- 
nak vele. Nyr. 19 : 142. 

Csatóka — Gyergyó-Ditró — 
sallang, fityegő, appendix. Nyr. 
12 : 281. 

Csató-patóka — Csíkszentdo- 
mokos — apró szerszám. Nyr. 
32 : 325. 

*Csehel — Székelyi., Mtsz. I. 
281. — csihol == aczél és kovával. 



*CsUiar — Vas m. 
Nyr. 30:99. 



nagy bot. 



Csihol — Nagybánya, Szatmár 
m. — aczél- s kovával való tűz- 
gerjesztés míveletének elnevezése. 
Nyr. 13:578. 

Csikós-czövek — Hortobágy, 
T. M., MNy. Vm:283. 

Csikósnyereg — T. M., MNy. 
Vm : 283. — kápa nélkül, kincs- 
esei (pokróczdarab), erről két szij 
és egy-egy kengyelvas lóg le. A 
prics katonamúszó. 



* Csillagos bicska — Debreczen, 
illetőleg Hortobágy — ipari ké- 
szítmény, becsapható késsel és 
reteszesen hozzáilleszthető, szin- 
tén becsapható villával. Nyelét 
berakott ékes rézcsillagok ékesí- 
tik s két fajtája van : far villás, 
ha a villa a nyél végéről és 
oldalvillás, ha oldalról van be- 
reteszelve. 

Csinetér — Csík m. — egy 
feketés kovaféle kő, melyet jó 
kova hiányában túzütésre hasz- 
nálnak. Nyr. 10: 227. í Csíkszent- 
györgy, Mtsz. 1 : 322. 

* Csippel-czuppal — Somogy 
m. — apránként. 

íCsontika — 1. Őrség, Zala- 
szentgyörgyvölgye — pipagyujtó 
fácska V. vékony fenyőszilánk. 
2. Göcsej, Őrség, Ormányság, 
Mtsz. 1 : 343. fenyű-fáklyának el 
nem égett maradékrésze. 

Csöngetyü — általánosan — 
kis harang; rendesen ifjú álla- 
tokra kötik, díszül. 

Csuha — Nógrád m. — szúr, 
melynek mindkét ujja be van 
varrva ; * innen a kérdés : „Mi 
van a csuhújban?" Nyr. 6:273. 

t Csuklya — a szűrnek hegyes, 
fejrehúzható gallérja; a pakulá- 
rok néha eleségöket is hordozzák 
benne. Kézdiszéki szó. Gucullus, 
Balatonmell. Szúr, Székely szó, 
Tsz. 78. 

* Csusza — Szeged — a ma- 
gyar pásztorbocskor, onnan, mert 
a füvön való járástól talpa nagyon 
simává lesz és csúszik. 



Csfiszö 211 



Csüsző — Patóháza, Szatmár 
m. — oldal bőrtarisznya az oláhok- 
nál. Nyr. 18:431. 

SCzedele — Háromszék m., 
Zeke, Csík m., Szokmán, Gyergyó 
— durva gyapjúszövetből, czondrá- 
ból készült, térdigérő felöltő vagy 
szúr (= szúrkankó, H. 0.). A cze- 
dele a tót cegidlo = szúrő, mely 
nemezből való, tarisznyának is 
szolgál. Tsz. 84. 

*Czelőke — Vas m. — rövid, 
vastag bot. Nyr. 30 : 99. Veszp- 
rémben furkósbot, fütykös. N3rr. 
5 : 330. 

Czepőlék — Győr m. — cze- 
lőke. Nyr. 8:522. 

Czihol — 1. Csihol. 

Czirka — Nyitra m., Nyr. 
28 : 496. — gyújtó. Tót jövevény- 
szó : sirka = gyújtó {sira kénből). 
Nyr. 33 : 562. 

Czojta — Kiskunhalas — rúd, 
nehéz bot. Nyr. 15 : 189. 

Czókmók — általánosan — a 
pásztorember mindenféle apróbb 
tulajdona. 

Czondra — Székelység ^— 
czondra nemezből készült zeke. 
A Nyr. magyarázata: gatya, té- 
vedés. Nyr. 2 : 426. 

Daku — Nagykunság — köd- 
mön. Nyr. 16 : 236. Daku, Szege- 
den sárgára festett gyermek- 
felöltő, báránybőrből. Nyr. 2:43. 
Dóka, Tsz., rövid ködmen, Dokány, 
Csallóköz, kabát, Nyr. 1 : 123. 

*Dakúködmen — Kiskunhalas 



Evőszék 

— irhaködmen. A „ködmen'' csak 
derékig ért, de ezt már nem 
viselik s újabban daku v. ködmen 
mindegy. Nyr. 14 : 476. 

iDallos— Szentes, Mtsz. 1:383. 

— (tréf.) suba. 

íDederúja — Szentes, Mtsz. 
1 : 389. — (tréf.) suba. ' 

* Derékra való — Hortobágy — 
mellény. 

*Dészú — Hatod, Háromszék 
m. — pásztortüsző. 

íDob — Felső-Lok, Csík m., 
csángó — fatörzs. Vö. Karosszék. 

Dobó — Kopács, Drávamell. 

— két drb. faabrincs, mely félkör- 
ben van összehajlítva s a kettő 
egymáshoz mintegy 20 cm-nyire 
összekötve és ritkán behálózva 
zsineggel ; ezzel hordanak szalmát 
a marhák és lovak alá. Nyr. 
16 : 284. 

* Dohányzacskó — Nagy-Gécz, 
Szatmár m. — macskabőr, szépen 
sallangozva. A gulyás — talán 
babonából — semmi áron sem 
adta. 

*Dorozmás — Somogy — érdes. 

*Eevádúnyi — Somogy — el- 
vállalni. 

*Eroze-purczája — Somogy — 
csínja-bínja. 

Evőszék — általánosan — a 
cserénynél és a vasalónál nagyobb 
négylábú szék, kerek lyukkal, a 
melybe a bográcsot evéskor be- 
állítják. 

14* 



Fejes-bocskor 



212 



Gúnya 



* Fejes-bocskor — Csongrád^ 
Mtsz. 1 : 558. — lábszárig szíjas 
bocskor. 

Fejőzsombó — Kecskemét — 
ha a fejőjuhász szék helyett 
zsombékot használ. 

Félkőtós — Csíkszentdomokos 
a csizma torka. Nyr. 32 : 325. 

*Pésütartó — Szeged, Pálfi- 
tanya — egy darab lófark az 
ajtófélfához szegezve. Ebbe vágj ák 
belé használat után a fésút. Igazi 
lovasnomád „toilette". 

Foglantyú — Székelyf. — a 
késen és aczélon olyan fogantyú, 
melynél fogva szíjra lehet kötni. 
Nyr. 25:46. 

Püaj — E. L, Hortobágy — 
fej alj a = párna, de a pásztornál 
deszka is. 

Pűzőtü — Barkóság, Borsod 
m. — gatyamadzaghúzó, a disznó 
hátulsó lábszárcsontjának a kötő- 
csontjából (szárkapocs) készül. A 
kötőcsontot simára tisztítják, csi- 
szolják, egyik végén kissé meg- 
hegyezik, másik végén pedig 
hosszúkás lyukat vágnak rajta. 
Komoróczy Miklós in litt. 

*Gajló — Túrkeve — régi, 
már kiveszett csikószerszám ; bot, 
a végén vaskarikával, a nyereg- 
ből való, tereléskor az elhajított 
bot fölszedésére való csikósszer- 
szám. 

Gajmó — Hont m. — gamó, 
kamó. * Juhászbot. Nyr. 6 : 182. 

Gamó — Hajdú-Szoboszló — 
juhászbot. Nyr. 27:43. 



Ganaj — Oklsz. — Excremen- 
tum. 1544 : Az ganeit az uduarrol 
kiuitték. 1594: Az zeoleo boitas 
es ganey nekwl szwkös. 

Ganajhányó villa — Oklsz. — 
1587 : Ganey hauo was wella. 

Garagulya — Bőny, Győr m. 

— 1*5 m hosszú egyenes rúd, 
melynek két végén levő két ho- 
rogra két vedret akasztanak s 
vállon visznek vele vizet. Nyr. 
16 : 144. 

Gatyamadzag — T. S. — 
czifra, a pásztoroknál a jegy- 
kendő mellett az eljegyzés jele 
volt. 

* Gémvilla — Túrkeve, Ecseg- 
puszta — a kanalasgém csőré- 
nek alsó kávájából való ; evésnél 
használatos villa. 

Guba — Oklsz. — 1387 : Vnum 
burum (?) quod wlgo Guha dicitur. 
1440 : Quatuor Stamina lane wlgo 
negregguba. 1496 : Induto super 
se quodam Buro wlgo Ghwha. 
1528 : Ad véstem gtvba. 1548 : 
Eg gwha. Hosszú júhszőrből készül 
ma is. — Guba — ruhanévről 
vett személy- v. helynév. Árpád- 
kori oklevelekben. L. Malonyay, 
Bud. Hirl. 1908., VIH. 29. 

Gulyás pásztori — Kecskemét, 
XVI., XVII. sz., T. S., Nyr. 32 : 90. 

— bot. * Mindig meggyfa, mert 
kérge szép piros. 

Gúnya — általánosan a pász- 
torember ruházata. — * Gúnya 

— Nagyszalonta — pásztoroké : 
Lékri (rekli). Szúr, rajta szúr- 
ósat, szúrszíj, Kapnis csizma, 



Gunyacz 213 

Gatya, ezen korcz, Ümög, Kalap. 
„Kapni" az orrán külön burok, a 
német Kappe. — Bugacz. T. M. L, 
ruha. 

Qunyacz — T.-Becse — paraszt- 
szúr. Nyr. 9:92. 

Gurgula — Székelység — fa- 
sótartó. Nyr. 2:427. 

Gyalogszék — általánosan — 
kis négylábú székek, evéskor 
használják. 

* Gyapjú — Ver. 53. — Lana. 
Német : WoU ; Dalmát : Vuna. 

* Gyékény (Gykiny) — Ver. 101. 
— Storea. Német : Decken, Ma- 
tzen ; Dalmát Sztura. — Gyékény 
Ver. 105. — Teges. Német: Decken. 

Gyolcs — Oklsz. — 1303: 
„Deinde uadit ad Mezeuteluk et 
postea transit lacum qui dicitur 
Malechua golchu''. 1400: „Aquam 
que vocatur Ergyolch. Tovább 
1421 : u-ygyolch, 1426: Kevesgyolch. 
Ezenkívül : „ Kylsewgyolchfenek, 
Gyochfenek". 

í Gyujtószálka — Hatod, Há- 
romszék m. — gyufa. Nedves idő- 
ben járja még az aczél, kova és 
tapló is. 

*Gyürűcseszár — Szeged — 
parasztpipába való, hitvány fekete- 
gyúrübokorból való pipaszár. 

* Hajasbot — Kecskemét — ren- 
desen furkós, meggyfabot, mely- 
nek kérge szépen megpirosodik. 

Hajintóbot — Hortobágy, T. M., 
MNy. Vin : 283. — vö. hajítóbot. 

Hajítóbot — Hortobágy, T. M., 



Iszák 

MNy. Vin : 283. — hajítófa. Vö. 
Hajintóbot. 

Hajítófa — Hortobágy, T. M., 
MNy. Vm : 283. — vö. hajítóbot, 
hajintóbot. „Mingyán meghajító- 
fázlak, ha szót nem fogaczcz". 

Harang — Alföld általánosan — 
a kolomp, csöngetyú. 

Harangos — általánosan — 1. 
Kolompos. 

Háti bőr — Oklsz. — A Mtsz. 
szerint „kanászok juhbőrkacza- 
gánya", a melyet a szúr alatt arra 
fordítanak , a merről a szél fuj. 
1759 : Háti bőrt lopott el. Debre- 
czeni jegyzőkönyv, NyK. XXVI: 
337. A háti bőr ma is él, szél el- 
len szolgál. Ismerte Tóth Béla. 

Hát suba — Oklsz. — 1555 : 
Haat swba Maal swba, * a máiból 
készült. 

*Heszekusza — Somogy m. — 
tarka-barka. 

* Husáng — több a botnál, ke- 
vesebb a rúdnál. 

Hütykösbot — Hortobágy, T. 
M., MNy. Vni:283. — fogóján 
dúdorodás. 

Ing váltság — Oklsz. — 1545 : 
Czani vramnak imeg valczagatol 
attam. 

Irhássuba — általánosan — 
kidolgozott báránybőrből varrott, 
szőrös felső. 

Iszák — Kiskunhalas — egész- 
ben (végigmetszetlen) lehúzott 
birkabőr, melyet a pásztorok kü- 
lönféle eleség eltartására használ- 
nak. Nyr. 15 : 142. 



Ivóharang 214 

lyóharang — általánosan — 
pohárrá alakított kolomp. 

Ivótülök — Hortobágy — te- 
liénszarvból alakítva, hosszú szí- 
jon iógva, merítésre való. 

* Juhászati eszközök — Hatod, 
Háromszék m. — Ordas kalán, 
Szűrő szita, Juhnyíró olló (fogója 
foncsikával van körültekerve). — 
Selye — Maros-Torda m. — ju- 
hászat eszköze : Káva, Sajtkáva, 
Savós cseber, Kártya, Ordafőző 
üst. Ordas kalán, Puíszkafőző 
fazék, Puiszkakeverő fa. 

* Juhászkampó — Túl a Dunán 
— a barkóczafa ága ; nagyon fé- 
nyesre kopik. 

*Kajraó — horgasvégú bot, 
minővel a bárányokat kifogják. 
Beké gyújt. Tsz. 184. 

Kákó — Túrkeve — görbe 
fahorog, melyre a dohánypórékát 
szárítás végett kötözik. Szeged 
táján kuka. Nyr. 3:472. 

Kalafínta — Székelység — 
boronahorog, az az eszköz, mely- 
lyel a boronát a vonómarhák után 
akasztják (a Nyárád alsó völgyé- 
ben ; Háromszékben azt mondják, 
a kit meg akarnak verni : meg- 
kalafintázlak). Nyr. 8:474. 

«Kalános — Hatod, Háromszék 
m. — kalán- és ordamérőkupa- 
készítők. 

»Kalántartó — Málnásftirdő — 
kosaracska, benne evőeszközök, 
kés, pléhkanál, evő fakanál stb. 
áUanak. Ordaszúrő kalán, lisztes 



kalán, tej oltó kalán 
vannak akasztva. 



Katyus 

a falra 



*Kalézó(I) 
lót-fut. 



Somogy m. — 



* Kampó — Karczag — juhász- 
bot, rajta vas, réz, néha pakfong 
kampó, arra való, hogy a juhász 
a juhot a hátulsó lábánál fogva 
„kifoghassa". Botja legtöbbször 
válogatott, göcsös somfa. A pe- 
dum őse. — Kampó — Nádud- 
var — juhászbot, van: Kampója, 
Horga, Köpüje, Botja, Karikája. 

— Kampó — Hortobágy, T. M., 
MNy. VIH: 283. — Részei : Nyele, 
Köpüje, Kankalikja. *A püspök- 
pálcza ettől vette eredetét. 

« Karosszék — Felső-Lok, Csík 
m. — csángó, két oldalkarral, egy 
dohhói, fatörzsből úgy kifaragva, 
hogy külső részén alól és oldal- 
karjain a kéreg is rajta van 
hagyva; a négy láb bele van ékelve. 
Egy embeí számára való. * Ki- 
okoskodva. — Karosszék v. szék 

— Lóvész, Csík m. — elől két, 
hátúi egy lábbal. Egy drb termé- 
szetesen görbült faderékból fa- 
ragva. Ülőkéje kisimítva, alsó és 
hátsó lapja kérgesen hagyva. 
* Kiokoskodva. 

* Kásakavaró — Túrkeve, Ecseg- 
puszta — püspöki pedum, pász- 
torbotalakú, jó arasznyi hosszú- 
ságú vasszerszám, a kása kava- 
rásához való. A kavárórész lapos, 
a másik vége füles ; szára kis- 
ujj nyi vastagságú, csavart. 

Kasziba — Lz. — kaszáslábú (). 

Katyus — Lz. — kerge, bolond 



Kavaró 215 



(mente captus). * Minduntalan zök- 
ken az elméje. 

* Kavaró — Bugacz-Monostor 
tarhonyakavarásra való, ékesen 
faragott, lapiczkás fa ; fogóvégén 
oly ékítménynyel, hogy a bogrács 
fülére akasztható. 

Kecskeláb — Oklsz. — 1549 : 
Ferramentum, uulgo kechkelah 
vasalás = * hasított végű, mint a 
kecske körme. 

Kent bot — Szentes — az al- 
földi pásztornép félelmetes ütő- 
szerszáma, így készül: leginkább 
erős meggyfa-hajtást embermagas- 
ságú, egyenes botnak vágta a 
pásztor, rajta hagyva héját is. Ezt 
mindennap megkente hájjal vagy 
zsírral s napra tette. E kenést 
addig folytatta, míg a bot zsírral 
teljesen át nem szívódott. Nem 
tört, nehéz, hajlékony és felfogta a 
kard- v. baltavágást is. Nyr. 2 : 137. 



- Alföld — pipára s 
egyéb kis eszközre mondják, ha 
egybe van foglalva. Nyr. 4 : 329. 

Késze — Csúza, Baranya m. — 
lapos, hajlított vas, fanyéllel; ké- 
ményvakaró formájára. A válú 
fenekét tisztítják vele Nyr. 18:237. 



— pásztor túziszer- 
számtartója. 

Ketrán — Tatrangi csángók, 
Erdély — gyufa. Nyr. 2 : 477. 

Kircséj — Hétfalu, Brassó m. 
— vas-ék. Nyr. 21:528. 

Kiszarvaz- — Oklsz. — 1754 : 
Az első rendbeli Incattus tavaly is 
kiszarvaztatott, kicsap attatott pa- 



Koromvas 

ráznaságáért, mindazáltal bejött 
a városba. Debreczeni Jegyzők^ 
NyK. XXVI. 

Kittel — Oklsz. — zwilUch. 
1522: Pastori porcorum V vlnis 
kyttel = vászonkabát. 

*Koha — Békés — kova; már 
csak késfenésre szolgált; tüzet 
„masinával" gerjesztettek. 

Kolomp — Bugacz, T. M. I. — 
nagykolomp, harang, csengő, csen- 
getyú: mind kisebbedő sor. L. 
Harang. 

Kolompos — ált. — az az 
állat, a mely a kolompot viseli s 
evvel vezérli a nyájat, ménest 
stb. az emberről, a ki a rosszban 
elől jár. 

Koloncz — ált. — a kutya 
nyakára kötött, néha faragott fa, 
mely a futásban gátolja. Mintha 
a német Klotztól eredne, mert 
tényleg a „német világban" 1850 
körül lett kötelezővé. 

Kondít — Oklsz. — 1423: Cle- 
mente Kondoytho = „kondító 
Kelemen", ergo: ostoros. 

Kopis — Ormánság — görbe 
bot. Nyr. 2 : 137. 

Kostök — ált. — a kos testi- 
culusbőréből készített dohánytartó. 

Kotak — Szentes — túziszer- 
szám. Nyr. 6:232. 

*Kova — széltibe — tűzkő. 
Ui. Tsz. 118. 

Körömvas — a kovácsok, kő- 
faragók, kőfejtők bizonyos vas- 
eszköze. Hol? és mire való? Nyr. 
4 : 192. 



Kuka 



216 



Pásztorszfir 



*Kuka — Dárda — juhász- 
kampó. 

Kuna — Udvarhely m. — kicsi 
aczél. Nyr. 8:471. 

Kutyivátor -7 Nyitra-Bodok, 
palócz — lókapa. Nyr. 33 : 465. 

Kürtös — Oklsz. — 1683: Egy 
kürtös sütő kemencze (= kémé- 
nyes H. 0.). 

Lábító — Oklsz. — 1435: 
Versusdictampossessionem Zekel- 
hyd usque Maklahüho (hágcsó). 
Károlyi Oklvt. II. 163. 

Lapiczka — Pannonhalma — 
lapátalakú keverőfa. Nyr. 12 : 187 

«Lapittó deszka — Lóvész, 
Csik m. — tésztalapításra. Erre 
teszik ki a megfőtt puliszkát is. 

Lazsnak — Kunszentmiklós — 
oly takaró, melyet a birkák ki- 
sebbzett vagy csupasz hátára al- 
kalmaznak. * Régente a teher le- 
borítására való takaró. Nyr. 15:47. 

Lel be! — Heves m., NyFüz. 
16. sz. 50. — a tyúkokat e sza- 
vakkal terelik az ólba pásztor ék is. 

íMacsuka — Székelyf. Tsz. 
247. — bunkó. Macsukás, matyuka 
bot, különösen a pásztoroké. 
Marosszék, s általán a Székely- 
földön; de oláh eredetű lesz. 

*Máglcsa — Somogy m. — 
támaszték. 

Magyar búr — E. I. Hortobágy 
— a szamár tergenyéje alá tar- 
tozik; juhbőr. 

*Mast — Somogy m. — most. 



* Megrögzült — Somogy m. — 
megzabált. 

*Merekje — Szilágyság — 
szalmát vagy szénát rakó rúd 
magas kazlaknál. 

*Merioskő — Karancsalja — 
szépen, sokszor díszesen faragott 
ivóedények fából, sok alakú fülek- 
kel, melyet a pásztorok a tarisz- 
nyán viselnek. 

Nyílpuska, nyílvessző — Pálfa, 
Kemenesalja — gyermekjáték. 
Nyilván az ősi lövőszerszám le- 
származottja. Nyr. 30 : 534. 

Oeél — Mezőszilvás, mezőségi 
oláh — acél. * Tótul: ocel. Nyr. 
37 : 221. 

Pányva — Oklsz. — 1532: 
Pro nygh et ponwa. 1544: Keth- 
ewfek Pannywa Tanistra. 1545: 
Az louaknak panuanak estrango- 
kat. 1552 : Pro nygh et panwa dati 
sünt estrang zal trés. Hosszú kötél, 
lovat kiczövekelő, kifogókötél. 

* Parittya — Ver. 40. — Funda; 
olasz: Tromba; német: Sling, 
*Schleuder; dalmát: Prachia. 

í Pásztor felszerelése — Hatod, 
Háromszék m. — dészű = tüsző, 
tubákos zacskó = dohányzacskó. 

Pásztorszűr — Hortobágy, T. 
M., MNy. Vin:237. — Van: 
nyaka, gallérja, aj ja, ujjai, ró- 
zsája több: színes czifra varra- 
tok, gombja: a rózsák szélére 
varrt, ötkoronás nagyságú színes 
díszítő szövetdarabka szíjjá és 
ennek csattja. 



Pecek 

Pecek — Csíkszentdomokos — 
csatt nyelve. Nyr. 32 : 328. 

Pemét — Szt.-Gál, Veszprém 
m. — pemet; szénvonópemét 
helyett : szényvonó. Nyr. 2 : 185. 

íPóráz — Ver. 120. — dalmát: 
Povraz, * német: Strick, magyar: 
kötél. 

Pörgő — Bugacz, T. M. I. — 
a disznó nyakán kis kolomp. 

Pörtet — Hegyhát — hotot, 
mikor valaki eldohja s az forogva 
repül. Nyr. 1 : 467. 

» Puliszkaszelő — Lövész, Csík 
m. — részei: czérna, csapócska 
hámozott vesszőből egyenletesen 
hajlítva, íjforma. 

*Ráe8Íliolni — Szeged táján — 
a pipára = rágyújtani aczél, kova 
taplóval. Lótolvaj oknál: belopa- 
kodni sötét éjjel a lovak közé, 
hogy a lovak a hirtelen villanó 
fénytől megriadjanak, zavart tá- 
masztva, a lókötőnek az elkötést 
megkönnyítsék. 

Bénfa — Zenta — kétlábú 
fogas, hüsfelakasztásra. Nyr. 38: 
142. 

Rengő — Zemplén m. — vászon- 
ból vagy lepedőből hevenyészett 
bölcső, melyben a gyermeket a 
mezőn ringálják. Nyr. 4 : 522. 

Saru — a régiségben — szár- 
ral bíró lábbeli == csizma. 



217 Szer 

í Sólya — Ver. 93. — Sanda- 
lium. *Sandale, bocskor, saru. 

í Sótartó — Lóvész, Csík m. — 
egy darab keményfából vájva. 

Suba — Tóga pellita. Bőrsuba. 
1290 óta gyakori. 

Subapénz — Oklsz. — 1588: 
Minden iobbagi ad suba pénzt dé- 
nár 4V2. 

Sujokbot — Zilah — nagy fa- 
bunkó, mivel a fejsze fokát ütik 
fahasításkor. Nyr. 28 : 232. 

*Sveeka — Dárda — csörgős 
pásztorbot, magyar csikós kezé- 
ben is e név alatt. 

* Szarva — Kemenesalja, Tsz. 
341. — puskapor-tartó. 



*Sikolyáz — Somogy 
koltoz. 



si- 



*Soláta — Somogy — saláta. 



örv — ált. — kovácsolt, 
hosszútüskés örv a komondor nya- 
kára, hogy a farkas harapásától 
védje. 

»Szék — Lóvész, Csík m. — 
Göcsös fenyőgerenda-végböl ha- 
sítva. Ülőlapja sima, alsó része 
kérges marad. Négy lába van. 

♦ Szenes — Baranya m., Tsz. 
344. — kis, négyszegű erszény, 
pipások tüzszerszám-tartója. L. 
Készség. 

íSzénszitó — Székelyf., Tsz. 
344. — vaskalán (a szénkeze- 
léshez). 

íSzer — Székelyf., Tsz. 345. — 
rend, sor. „Se szere, se száma" 
= rendetlenül és sokszor. „Rétad 
van a szer" = rajtad van a sor, 
te következel. *A szer sokértelmű ; 
de alapjában sorrendet jelent és 



Szer 



218 



Törlő szűr 



egymásutánt is, járt vele a szer- 
rovás, mely kimutatta, ki rótta le 
a reáeső részt ? így, ha nem volt 
pásztor, a gazdák szerre őrizték 
a csordát, csürhét, lovat, vagyis 
megállapodtak, mikor és ki, s 
milyen sorrendben végzi az őr- 
zést : ez volt a szerre őrzés. 

íSzer — Székelyf., Tsz. 345. — 
eszköz, műszer, szerszám. *A gyó- 
gyító s mérges szer is. 

*Szíkikova — Karczag — 1. 
Terméskova. Leginkább a szike- 
ken legeltető juhászok találják 
záporesők után, melyek e kova- 
szilánkokat kimossák. A pászto- 
rok erősen hiszik, hogy ott te- 
remnek. Sok a paleolith-szilánk, 
nyílhegy körte. 

* Szikraverő — Erdély — a 
túziszerszám aczélja. 

Szlószék — Ormánság — fa- 
ragószék. Nyr. 9 : 285. 

*Szívanó — Bodrogköz, Tsz. 
348. — szénvonó. 

Szurka -piszka — Barkóság, 
Borsod m. — pipaszurkáló a lúd 
sarkantyújából (kulcscsont), vagy 
süldődisznó lábszárának kötőcsont- 
jából (szárkapocs). Komoróczy Mik- 
lós in litt. 

*Szürű = szerű — Pápa vid.. 
Tsz. 354. 

*Szüvés — Peszér-Adács — a 
bocskor fej varrata. 

*Taka — Avas, Szatmár — 
két karó között madzagon függő 
jávorfadeszka — lm hosszú — , 
melyet a kotisokkal vernek, hogy 



a vadat a szántóföldtől távoltart- 
sák. Oláhok mondták be. Vö. Kó- 
tis, a taka — hangfestő. A lovas 
katonáknál is dívik, bizonyos mű- 
veletek j élezésére. 

Tanyisztra — tarisznya, már 
1544-ben. L. Pányva alatt. 

» Tapló — Ver. 38. — Fomentum. 
*Tavalidén — Somogy — ta- 
vai ilyenkor. 

*Telekes bocskor — sok helyen 
— mely hosszú, a lábszár körül te- 
kert szíjjal volt felkötve. Pásztor- 
viselet. 

Tergenye — Alföld — a sza- 
már nyerge, nincs kapája, hanem 
szarva van. 

* Terméskova — Kunság — a 
sziki pásztorságnál a tűzkő, mely 
rendesen praehistorikus kovaszi- 
lánk vagy nyílhegy s a melyről 
a pásztor hiszi, hogy a sziken 
terem. Eső után szedik. A pász- 
torok ezt kovának használják. 
Vö. Szíkikova. 

Tetű V. bóha — Győr vidék — 
kis ék. Nyr. 5 : 522. 

Tisztás — Alföld — a szalonná- 
nak való tiszta vászonzacskó. 

íTobzás — Kemenesalja, Tsz. 
365. — mellékék. 

Topló — palóczoknál — tapló. 
Nyr. 32 : 347. 

Törlő szűr — Oklsz. — pan- 
nus detersorius. 1524 : Grisium 
pro tergendis equis wlgo thewr- 
leiv zewrnek. 1528 : Wlgo therlew 
zer equis. Ikerle>r zeiir circa 
equos. 1552 : Pro therleo z>rr de- 
dimus vnam vlnam grisli. 



Tőrök 



219 



Zsirbasfilt 



Tőrök — Kiskunhalas, Nyr. 
15 : 473. — árforma, de ennél 
nagyobb szerszám ; tengerit irdal- 
nak vele morzsoláskor. *Függelék- 
csont, bőrvarrásnál lyukak tágítá- 
sára való. 

íTubákos zacskó — Hatod, 
Háromszék m. — dohányzacskó. 
*A Királyhágón innen a tubák do- 
hánypor, melyet az orrba tömtek. 

*Tükörfa — Zala, Somogy — 
kerek vagy négyszögletű, szét- 
tolható vagy nyitható, szépen fa- 
ragott és sokszor művészi díszí- 
tésű pásztorszerszám, az egyik 
felében tükör, a másikban lapos 
vájás bajuszpedrővel. Ornamenti- 
kailag, de különben is rendkívül 
fontos pásztorkészítmény. 

Tüszkü — Veszprém — tűzkő, 
kova. Nyr. 2 : 135. 

Tűzköves — Tokod, Esztergom 
m., 1881-ben — dűlő neve. Nyr. 
35 : 238. 

Tűzszőr — Kiskunhalas, Nyr. 
15 : 474. — kis zacskó, melyben az 
aczél, koha, tapló áll. Vö. Készség. 

Tüzütő szerszám — Oklsz. — 
chalybs. 1544 : Uöttem az útra eg 
tűz ütő szerszamot. 

Tűzvas, tüzvasz — moldvai 
csángó — aczéldarab a kova 
mellé. Nyr. 30 : 173, 177. 

Tyz ythe kw — Kolozsv.glossz., 
1577. — silex Z\ Tűz ütő kő. 
Nyr. 36:66. 

Ugarkő — Nagyszalonta — a 
kova, tűzkő, ha kiássák vagy ki- 
szántják ; rendesen őskori. 



*Ümög — Somogy m. — ing. 

í Vakaró — Ver. 101. — Stn- 
giles. Dalmát: cseszadlo. 

Vanna — Oklsz. — alveus. 
1596 : Wreos wanna. 1619 : Bo- 
ronza egy korczos vannaval. 

Vasbíkó — Hortobágy, T. M., 
MNy. VIH : 284. — vaslbéklyó. 

*Vaskalán — Székelyf. — vas- 
lapát, melylyel az égő szenet, 
forró hamut stb. kezelik. 

Vassikoltyú — Oklsz. — 1520 
körül Waschykoltho Vehiculum 
cordam. Nógrád m. 1566: Egy 
was chykothe. Nagykanizsa. 1567 : 
Was c-hykotho. 1568: Stimuli ferrei 
Was chykoto. Ónod. Vinculum 
ferreum catenarium temonum. 
*A téslakapcsolásra való. 

* Vonyigó — Kállay-gyűjtemény 
— vonyogó. Balatonmell., szénát 
vagy szalmát, a kazalból húzó 
kampós vas. Tsz. 388. A székely- 
földön régebben ez az eszköz fá- 
ból volt készítve. 

Zacskó — általánosan — leg- 
inkább dohány és száraz eleség 
tartására. Vö. Acskó, Bacskó. 



SZar — Schl. sz. j. 
croceus. 



szar. 



Zeenwono — Kolozsv. glossz., 
1577. rutabulum y^. Nyr. 36:71. 

Zsírbasült — Tiszaujlak, Ugo- 
csa m. — fütykös bunkós bot, 
zsírral kezelve, hogy szíjjas le- 
gyen. Nyr. 27:383. 



Ostor, ustor 



220 



Fej 



Ostor, ustor. 

*Babka — Ivád — a karikás 
ustor része; tót elem. 

Bakló — Egerszeg, Malonyay 

— a kocsisostor, talán, mert bak- 
ról hajtanak vele. 

Bakos — Abauj, Ung, Zemplén 
m., Nyr. 17 : 243. — hosszú ostor, 
melylyel a négyes fogatot hajtják 
bakról ; kenderből készült és „kuli- 
mázzal" jól kikenik. (Kotaj és 
Demecser, Nyr. 28 : 123., rövid- 
nyelú, vékonyvasú fokos.) Vö. 
Bakos-ostor. 

Bakos-ostor — Abauj, Ung, 
Zemplén m., Nyr. 17 : 273., Gömör 
m., Nyr. 17 : 136. — hosszú ostor, 
melylyel a négyesfogatot bakról 
hajtják = bakos-ostor. *Szümyeg, 
Zemplén m., Ütsz. 

Biszuszka — Moldvai csángó 

— ostor. Nyr. 30 : 171. 

*Bojt — Nagygécz, Szatmár 
m., Hortobágy (T. M.) MNy. VIII : 
283. — a suhogó az ostor végén. 

Bokor — 1. Pillangó. 

Csandarit — Csíkszentdomo- 
kos, Nyr. 32 : 325. — cserdít 
(ostort V. ostorral.). 

* Csapó — Hortobágyon és ál- 
talánosan — a karikás ostorvége, 
rendesen lószőr; ez csördít vagy 
kondít. Mtsz. szerint van kender- 
csapó, selyemcsapó, bőrcsapó. 
(Kösd az ostor végére a patkó- 
szeget.) Vö. Sudár, Sugár. 

Csápolni — Szabolcs m., Nyr. 
33:364., Tokaj Hegyalja, Nyr. 
23 : 288., Nagykunság, Nyr. 16 : 



191., * Szilágyság — az ostorral 
csapkodni, hadonászni. 

Cserdíteni — Nagykunság, 
Nyr. 16 : 191., Nagykálló, Nyr. 12 : 
430., Rimaszombat, Mtsz. sok he- 
lyen — az ostorral pattantani. 

Csergét — Debreczen, Nyr. 7 : 
137. — a csordás ostorával pattog. 

Csundi — Fehér m., Nyr. 9 : . 
284., Veszprém m., Nyr. 5:330. 
— rövidnyelú kanászostor. 

Csürcsavarintó — Pápa, Veszp- 
rém m., Nagykőrös, Nyr. 21 : 95., 
141. — ostorjáték. 

*Czifraság — Mezőkövesd — 
az ostor czifrasága = apró sal- 
langjai. 

*Czímeres — Hortobágy, de 
másutt is — derék, rangos p. o. 
czímeres nád ; de czímeres ostor 
is, a melyik ékesebb. Nádudva- 
ron : az ostor czímere. Czímeres 
ökör. 

* Derék — Puszta-Szanda, Nóg- 
rád m., Nyr. 33:303. — az os- 
tor dereka. L. o. 

Durgat — Csúza, Baranya m., 
Nyr. 18 : 94. — ostorral pattog. 
Hangutánzó. 

Estáp — Dobronak, Hetes, Nyr. 
15 : 190., 2 : 44. — ostor v. vessző: 
„majd megestápollak" = megrak- 
lak ostorral. 

Észten — Székelység, Nyr. 14: 
47. — ökörhajtó vessző, ha végén 
tű V. szeg van : szömös észten. 

*Fej — Hortobágy — a kari- 
kásnyél feje, a hol a telek ízül 



Foganték 221 

Poganték — Balatonmellék, 
Jankó — az ostor nyelének fogó- 
vége. 

Fogó — Balatonniell., Jankó — 
az ostor nyelének fogóvége. 

* Fogó vég — sok helyen — az 
ostor nyelének alsó része, a hol 
megfogják. 

*Fonó8 — Hortobágy — kari- 
kás vagy nehéz ustor: Apró fo- 
nás 12 ágra. Kígyóhát 16, 18— 
24-ig. Egyszerű 8 ág. 

* Forgó — 1. Rézforgó. 

* Forgó karika — széltibe — 
vasból vagy rézből, arra való, 
hogy a karikás ne csavarodjék. 
Vö. Rézforgó. 

* Fűzni — Karczag — fonni 
értelmében : „Megfúzöm a sal- 
langszíjat kígyóhátra". L. Sallang- 
szíj. 

*Gomb — Pusztaszanda — 
hurkolt csomó az ostoron. 

* Hadaró — Mezőkövesd — a 
karikáson az ostor vastag töve ; 
oly viszonyban van a nyéllel, 
mint a cséplő hadarója a cséppel. 

*Hadarótelke — Mezőkövesd 
— a karikásnak, a mely a nyél- 
hez köti. 

*Ha8Í — H.-Böszörmény — a 
hasról való, nyersen kikészített 
bőr, melyből az ostorfonáshoz 
szükséges szíjak kerülnek. 

*Hegy — általánosan — az 
ostor hegye = vékony vége. 

*Högyi — Szandapuszta = az 
ostor hegye. 



Korbács 

Kancsika — M. ó., Kecskemét 
— a karikás ; 1849 óta az orosz 
kancsukától, a melytől a nép és 
jószága sokat szenvedett. L. Nehéz 
ustor. 



*Karczé 



Korcz. 



* Karikás — általánosan — a 
pásztorok hosszú, fonott, forgó- 
karikán járó ostora, a melynél az 
ostorfej és telek közt karikasor 
van beiktatva. Helyes neve: „nehéz 
ustor''. 

Karikásostor — Hortobágy, 
MNy. Vni : 283. — v. ostorkarikás, 
„lúbúrbül és hasi bűrbül vagy 
kötébúl font" ostor. Ma már csak 
telkes karikás ostorokat használ- 
nak. A régiségben, 1577., Oklsz. 

*Karszij — Hortobágy, Békés 

— a karikásnyél fogóvégén, ha- 
sított sallang, amelyet a pásztor 
a karjára fűz, hogy az ostort 
megtarthassa. 

* Kígyóhát — Karczag és Hor- 
tobágy — a karikásfonásnak az 
a formája, a mikor a fonat a 
kígyó hátára — tulajdonképpen 
hasára emlékeztet. 

* Kígyóhátra — Alföld — fonott 
ostor, ha a fonás menete a kígyó 
/vaslemezeire emlékeztet. 

* Kondítani — Bessenyey György 

— a karikással, a csikósról, de 
kondásról is. 

* Korbács — általánosan — 
bőrből font s régente szarvas- v. 
őzlábnyélre erősített rövid, vastag 
ostor ; lovasember, de olykor kocsis 
is használja. 



Korcz 



222 



Nyolczág-fonás 



* Korcz — általánosan — rán- 
czos fűzés. 

Körömszedés — Csík m., Nyr. 
9 : 525. — parasztpárbaj, ostorral 
megvívva. 

* Kötés — Pusztaszanda — az 
ostornak az a része, a melynél 
az ostort a nyélhez kötik. L. 
Ostortelek. 

Kukela — Ordas, Kalocsa vid., 
Nyr. 31 : 286. — rövidnyelü és 
kötelú, végén csomózott ostor, a 
melyet itatáskor használ a pásztor. 

*Kukuriczaszem — Karczagés 
másutt — a karikásfonásnak az 
a formája, a mikorafonat a szemes 
kukoriczacsőre emlékeztet. 

Lágyellő — Kiskunhalas, Nyr. 
15 : 237. ; Kecskemét, Nyr. 19 : 46. ; 
Majsa, Nyr. 9 : 526. — négy-hat 
ökör hajtására szolgáló ostor nyele. 

*Megfüzm — Karczag — a 
sallangot, ostort, fonatos kötéssel, 
melyhez csak pásztorok értenek. 

Négyellő — Halas, Nyr. 9 : 
526., Heves m.. Nyelv. Füz. XVI : 
51. — hosszú négy ökörre való 
ostor. Csík megyében, Nyr. 26 : 
428., az a rúd, a mely mellé né- 
gyesben szántáskor, a két első 
tulkot, ökröt fogják. (Uo. négyeslő 
is.) Megfelel a tézsolának. 

Négyeiül — Székelyf., Nyr. 
27 : 47. — megverni (négy ellő vei.). 

* Nehéz ustor — sok helyen — 
karikás ostor. Pásztorszájon a 
nehéz ustor a „karikásnak" 
igazi neve. Karikás, ha díszül 



karikái vannak. Van : Karszíja, 
Nyele, ennek. Fogóvége, Dereka, 
Telkes vége vagy nyélnyaka, 
Kengyele, Telke, Forgója, Ostora, 
ennék töve a pillengőkkel. Dereka, 
Tőcsapója, Csapója, Sudara. 

*Nyak — Puszta-Szanda — az 
ostornak a nyélhez illő része. 

* Nyakló — Nagygécz — a 
szatmári oláhos ostoron az a szíj- 
hurok, a melylyel az ostor a fara- 
gott, nyakszerű ostornyél fejhez 
kapcsolva van. Vö. Ostortelek, 
Telek. 

* Nyakló s nehéz ustor — Nagy- 
gécz — az, a melynél az ostor 
a faragott ostornyél fejéhez szíj- 
hurokkal = nyaklóval van erő- 
sítve ; a nyaklós megerősítés szláv 
forma. Vö. Telkes. Vö. Ostortelek, 
Telek. 

* Nyalkaság — Nagygécz, Szat- 
már m. — a nehéz ostoron a 
pillangók ; 1. azt. 

*Nyél — általánosan — vagy 
ostornyél: az ostor nyele. Ennek 
van feje, dereka, fogó vége, nyél- 
czifrája, karszíja. 

*Nyélczifra — Nagyszalonta — 
az ostor nyelének czifrázott, fara- 
gott része. 

* Nyélfej — több helyen — az 
ostor nyelének vastag fogóvége. 
Vö. Ostornyélfú. 

* Nyélnyak — Békés — az os- 
tor nyelének vékony része, a hová 
a telek lesz erősítve. 

*Nyolczág-fonás — Hortobágy 
— a nehéz ustornak vagy kari- 
kásnak nyolcz keskeny szíjból 



Nyüstölni 

való fonása. Van 12-tes és több, 
24-ig. 

Nyüstölni — Tiszadob, Nyr. 
27 : 45. — tréfásan : ostorral csap- 
dosni : „Eleget nyüstöli a szegény 
párát, még se húz". 

Ostor — általánosan — hajtó- 
eszköz ; pásztoroknál a rövidnyelú 
nehéz ustor v. karikás, kocsisok- 
nál a hosszúnyelú kocsisostor. 
Csukcsoknál : oschtol ; sanskrit : 
á^trá, vogul : astier (Munkácsi, 
Nyr. 31 : 38.). Sok helyen osíormaga 
az ostorkötél v. ostorszíj, illetve 
annak hossza, közepe : dereka. 

í Ostor-adó — Ver. 63. — 
Mulcta. Német : ein Straff, buess. 

* Ostorderék — Nádudvar, 
Mezőkövesd, Békés m. — a kari- 
kás ostor hosszának közepetája, 
dereka. 

* Ostorfej — Mezőkövesd, Nád- 
udvar — a karikás ostornak a 
nyélhez ízülő része. 

Ostorhegyet futtatni — Hód- 
mezővásárhely, Nyr. 2 : 420. — 
Szólás : „ostorhegyet futtat", mi- 
kor az ostorhegye éri, ösztökéli. 

Ostor-karikás — Hortobágy — 
a karikásostor, nehéz ostor. 

*Ostomyak ^- Békés — az 
ostornak a nyélhez közeleső része. 

Ostomyakló — Székelyf., Mtsz., 
Csíkszentdomokos, Nyr. 32 : 328. 
— a nyakló. 

Ostornyél — általánosan — 
az ostor nyele ; rendesen faragva. 
„Jó fogású ostornyél". Nagykun- 
ság, Nyr. 3 : 368. 



223 Sugár 

*Ostomyélfű — Nagyszalonta 
az ostornyél feje. 

* Ostor sudara — sok helyen — 
a sudár = vékonyabb vég, a 
melyhez a suhogó van fűzve. 

Ostortelek — sok helyen — 
a ieleky a hol az ostor a nyélhez 
kapcsolódik. 

* Pillangó — Alföld — Kisúj- 
szálláson, Mezőkövesden, pillengő 
is — a karikáson rövid, három- 
szögű sallangok, díszítésül ; ha 
több van „bokrot" alkot. 

* Rézforgó — Nagy-Gécz, Szat- 
már — a karikásostor telkén két, 
lazán kapcsolt karika, arra való, 
hogy az ostor össze ne csavaród- 
hassék. 

Rittyen — Udvarhely m., Nyr. 
16 : 94. — az ostor : pattan. Hang- 
utánzó. 

* Rudas — Szandapuszta — a 
tőcsapó. 

Sallang — Nádudvar, Kába, 
Pusztaszanda — rojtszerűen vá- 
gott bór, ékességül az ostornyélre. 

* Sallangszíj — Karczag — az 
a keskenyre vágott bőr, a miből 
a karikást fonják, vagy „fűzik". 

Sasóka v. szolga — Balaton- 
mell., Jankó — az ostor része 
(melyik ?) 

Sudár — általánosan — a 
csapó. L. azt. 

* Sugár — Kiskunfélegyháza, 
Nagyszalonta — a karikáson a 
csapó. L. 0. (Az oláhban sugjar. 



Suhogó 

Nyr. 17 : 497.) Nagyszalontán a 
sugár macska- v. kutyabőrből 
készül, mely nagyon tartós. 

Suhogó — Szeged, Tolna m., 
Tsz. ; Hortobágy, MNy. VIII : 284. 
az ostor csapója (1. o.), de Tolna 
megyében „vékony hosszú ostor 
is, mely csóválva suhog". 



224 UstOf 



Sújtó — Balatonmell. 
— az ostor suhogója. 



Jankó 



Suttyanik — Lesencze-Istvánd, 
Zala m., Nyr. 16 : 94. — az ostor : 
pattan, suhog. 

* Szíj csapó — Békés, Nád- 
udvar — karikásostor vékonyabb 
tája, a mely már a csapó előtt 
van és szíjból készül, nem fonott. 

Szijkarikás — Hortobágy, MNy. 
Vin:284. — marhabőrből szíj- 
gyártók által font karikás. 

*Szijnyakló — a nyaklós ne- 
héz ustornak az a szíja, a mely 
az ustort a nyélhez erősíti (hu- 
rokszerúleg.) 



* Szijtelek 
a karikáson. 



Kába 



a telek 



Szitel — Nyitra, palócz, Nyr. 
28 : 497. — az ostor nyeléhez 
kötött madzag, rövidítve szíjte- 
lek\)6\. 

Szolga — Balatonmell., Jankó 
— vagy sasóka : az ostor része 
(melyik ?) 

Szömös észten — Székelység, 
Nyr. 14 : 47. — szemes észten = 
végén tűvel, szeggel ellátott ökör- 
hajtó vessző. 



Telek — általánosan — az a 
kettős szíj, a melylyel az ostort 
nyeléhez erősítik, tulaj donképen 
a megerősítés helye. 

* Telekfogó — Puszta-Szanda 

— karika, ez fogja a nyélen a 
telket. 

Telektartó — Hortobágy — a 
karikás ostor, feje nyelének vége. 

Teleng — Pápa, Veszprém m., 
Nyr. 16 : 576., Beő-Sárkány, Rába- 
köz, Nyr. 18:238. — a telek, 
1. azt. 

Telenk — BalatonmeU., Jankó 

— a telek. 

* Telkes nehéz ustor — álta- 
lánosan — telkes karikás ostor ; 
a telkes megerősítés magyar 
forma, szemben a szláv nyaklóssal. 

Telkes ostor — sok helyen — 
a Palóczságban telekes ostor, Nyr. 
28 : 414. — az olyan ostor, a mely- 
nél az ostorszíj v. kötél, szíjjal, 
azaz telekkel van a nyélhez erő- 
sítve, szemben a Telketlen ostor- 
ral, Palóczságban teleketlen ostor 
uo., a mely egyenesen a nyélre 
van hurkolva. Vö. Nyaklós nehéz 
ustor. 

Telleg — Répczemell., Sopron 
m., Nyr. 2:561., 4:29. — a 
telek ; németes. 

*Tőcsapó — Nádudvar — a 
karikás ostor vékonyabb vége, a 
melyhez a csapó kapcsolva van. 

*Tűcsapó — Kába, Nagysza- 
lonta, Békés m. — 1. Tőcsapó. 

* Ustor — sok helyen — os- 
tor ; Ivádon a karikás. Ustor je- 



Ustorhegy 



225 



Csimbókos leves 



lenti még magát a kötél -v. szíj- 
ostort is, nyél nélkül. 

* Ustorhegy — Ivád — a ka- 
rikás hegyes vége, a csapó után 
következik. 

*üstorkarika — Ivád — a mely 
az ostoresavarodást lehetetlenné 
teszi, általánosan forgó. 

Pásztorkonyha. 

Angyalbögyörő — Körmend, 
Vas m., MNy. 1:93. — bur- 
gonyás tésztából készült galuska- 
féle. 

Árvaleves — Lozsád, Hunyad 
m. MNy. 1:281., Zilah, Szilágy 
m., uo. — u. n. hamisleves, va- 
gyis olyan, a melyben nem főtt 
hús (Zilahon zsíros tepertővel vagy 
szalonnazsírban pörkölt hagymá- 
val megízesítve.) Vö. Arvatészta. 

Arvatészta — Zilah, Somogy 
m., MNy. 1:281. 

*Ázalék — 1772. Hajdúság — 
főzelék a nyájjuhász járandósága, 
„kenyér, ahhoz való dzalék". 

Bálmos — Székelység, Mára- 
marossziget és Moldva : Klézse, 
Mtsz. — kukoriczalisztből juhíró- 
val készült étel. Az oláhban 
Gombocz, MNy. 1 : 257., balmo^, 
balmu^. 

í Bél-hús — Székelyf., Mtsz. — 
vesepecsenye = bélszín. 

Bélpecsenye — Erdély, Mtsz. 
— vesepecsenye. 

•Bélszín — Kolozsvár, Mtsz. — 
vesepecsenye. 

Hermán Ottó: A magyar pásztorok nyelvki 



Biracs — Hont m.,Nyr.26 : 174., 
27 : 87. — ugyanaz, mint a 
csiripiszli. L, 0. 

Birkapaprikás — Hortobágy, 
T. M. I. — *A birka behozatala 
előtt juhpaprikás volt. 

Bocskoros málé — Ada, Bács 
m., Nyr. 27 : 412. — kukoricza- 
málé, a mely alá kenyérlisztből 
aljat = bocskort készítenek. 

Bodon — Hortobágy, T. M. I. 

— ételhordóedény. 

* Bodzavirág-leves — Karczag 

— pásztorétel. 

Bogrács — Hortobágy, T. M. I. 

— vas főzőedény, melyet fülénél 
fogva akönyökös szolgafára akasz- 
tanak a tűz fölé, vagy az átló 
szolgafáról lelógó kankalékra. 

Borjúkötél — Hortobágy, T. M. I. 

— étel neve. 

Borjútömlő — Hortobágy, T. 
M. I. — egészben lenyúzott gyenge 
borjú bőréből készült tömlő, ruha- 
neműre, dohányra. 

*Borondza — Abaúj m. — juh- 
túró ^ brindza. 

Bundásgölödin — Ada, Bács 
m., Nyr. 27 : 412. — tréfásan a 
sült burgonya. 

Burjános — Csíkszentdomokos, 
Nyr. 32 : 325. — főtt saláta disznó- 
hússal. 

Csavirga — Gömör, Heves m., 
N3rr. 25 : 287. — gyönge bor. 

Csimbókos leves — Beregszász, 
Nyr. 36 : 93. — sóskaleves. (A Nyr. 
magyarázata téves lehet, mert cs. 

icse. lő 



Csiripiszlí 



226 



Görhő, görhöny 



valószínűleg csipedettet jelent, 
tehát azt a sóskalevest, a mely- 
ben csipetkés tészta van. 

Csiripiszli — Ó- és Újszőny, 
Komárom m., Nyr. 26 : 128., 174. 

— Csírázott búzából készült pép, 
a melyet cserépedényben pirosra 
sütnek. L. még Biracs, Keltés, 
Szaladós. 

Csiromálé — Ada, Bács m., 
Nyr. 27 : 87. — ugyanaz, mint a 
csiripiszlí. L. 0. 

Csoban — Hortobágy, T. M. I. 

— 1. Csobolyó. 

Csobolyó — Hortobágy, T. M. I. 

— kulacsforma, lapított, ivóvíz- 
tartó faedény. 

Bort ez csobolyóba, az kecske- 

[tömlőben 

Kenyeret hoz amaz bikkfateke- 

[nőben. 
Arany. 
Csöröge — 1. Perez. 

Czakompak — Hortobágy, T. 
M. I. — kásából, kolompérból és 
lebbencsből főzött levetlen étel. 
* Különben katonai műszó: Sack 
und Pack, azaz mindenestül. 

Czibere — Oklsz. — 1475-ben 
tehén neve is; máskülönben sa- 
vanyú lé; jusculum acetosum. 

Czőkös czipó — Gombocz, MNy. 
1 : 161. — élesztős, kovászolt czipó. 
Czők (P. P. tzők), nyugati me- 
gyékben cájg, a német (bajor- 
osztrák) Zeug = élesztő szóból. 

Dalma — Alföld, Székelyf., 
(Gombocz MNy. I : 256) — töltött- 
káposzta, illetve a töltelék. 



Délebéd — általánosan — a 
napközben való főétkezés. A jószág 
delelésével egybeesik és rendesen 
szalonnázásból áll. 

Domikát — Kassa, Nyr. 19 : 189. 

— juhtúrós leves, a tótoknál 
Demikat. 

*Eetöllni — Kiskunhalas — 
valami étellel jóllakni, eltelni. 

* Éhnyál — Kiskunhalas — mely 
valamely szagra, vagy valamely 
ételnek már fölemlítésére is össze- 
fut és kicsordul. 

*Élés, eledel — Ver. 19. — 
Cibm^ia. 

SÉtek — Ver. 20., 26. — Dapes. 

Fehér eczetes — Hortobágy, 
T. M. L — rántott hagymaleves 
füstölt disznóhússal. 

Fejér — Székelység, Tsz. — 
szalonna. „Hány ujjnyi fejérje 
volt a sertésednek?" 

* Fordított kása — Kecskemét, 
Hortobágy, T. M. I. és általánosan 

— oly sűrűre főtt, tepertyűvel 
rakott kása, hogy a bográcsból 
ki lehetett fordítani. Karimáskása 
alatt is járta. 

Fröstök — Hortobágy, T. M. I. 

— reggeli, a német „Frühstück" ; 
Gvadányinál : fölöstököm. 

Gabonás kása — Bugacz, T. 
M. I. — kása tarhonyával. 

Görhe — 1. Görhő. 

Görhő, görhöny — Nyr. 11 : 92. 

— 1. Poroja. 



Guba 



227 



Kovrics 



Guba — Gömör m., Nyr. 30:300. 

— 1. Kruczon3dka. 

Gugyi — Hortobágy, T. M. I. 

— pálinka. 

Gujásos — Hortobágy, T. M. I. 

— gulyáshús. 

Gujásos hús — Hortobágy, T. 
M. I. — lére hagyott húsétel. 
Csak marha- vagy juhhúsból főzik. 

Gulás — Árva m., tót, Nyr. 
25 : 506, — gulyáshús. 

Gürüczi — Hortobágy, T. M. I. — 
nudli (sic !) formára nyújtott tészta. 
Tepsibe lerakják s kemenczében 
megsütik, aztán szétszakgatják s 
forró vízzel leöntik, a megdagadt 
tésztából zsírral, túróval levetlen 
ételt készítenek (Hajdúnánás). 



* Handóka — Karczag 
leves. Vö. Kotyleves. 



kása- 



Hasán tekercs — Hortobágy, 
T. M. I. — ételnév, szamárkötél. 
Hasán sodrítja az asszonyféle a 
kötélformára kinyújtott tésztát 
tekercsesé. 

Húsos kóbász — Sárvár vid., 
Vas m., Nyr. 26 : 192: -- húsos 
kolbász. 

Irdalt — Szeged — irdalt 
szalonna = megvagdalt. Ütsz. 
1 : 952. 

Kanalas — általánosan — át- 
lyukgatott deszka, ma már bádog, 
kanalak betűzésére. 

Kaneczetes — Hortobágy, T. 
M. I. — rántott hagymaleves. 
Vö. Fehér eczetes. 



*Kása — általánosan — a kö- 
leskása. Panicum miliaceum L., 
nagyon kiadós, kedvelt pásztor- 
eledel volt ; most leáldozóban van. 
Legfőbb formája a fordított kása: 
súrúre főve, úgy hogy a bogrács- 
ból kifordítható és szelhető ; já- 
ruléka túró vagy tepertyú. 

Kásás kóbász — Sárvár vid.. 
Vas m., Nyr. 26 : 192. — kásás 
kolbász. 

Keltés — Bars m., Csallóköz, 
Nyr. 26 : 174. — kötés, kötis ; 
Pozsony m., német uo. : götisch ; 
nyitrai tót Nyr. 25:514.: keltys ; 
csírázott búzából késztilt pép. 
Vö. Csiripiszli. 

Kemény tarhonya — Bugacz, 
T. M. I. — levetlen étel. 

Kenyerez — Hortobágy, T. M. 
I. — mikor hideg ételt eszik a 
pásztor, akkor kenyerez. 

Keszőcze — Csallóköz, Nyr. 
1:279. — szilvafőzet. 

Kolompár — Hortobágy, T. M. 
I. — Solanum tuberosum L. 

hát öcsém, Juttka 
Éppen most búvik be a kemencze- 

[lyukba, 

Sült kolompért szed ki, pofázza 

befelé . . . 

Petőfi. 

magyarí- 



*A német Krummbim' 
tása. 



* Kotyleves — Karczag — kása- 
leves. Vö. Handóka. 

Kovrics —.Hétfalú, MNy. 1: 162. 
— perecz. Gombocz szerint oláh 
eredetű, ahol covrig -< szláv 
kovriga = kerek kenyér. 

15* 



Kölödör 



Kölödör — Alföld, MNy. 1 : 258. 
— gölödény; Gombocz Zoltán 
szerint az osztrák-bajor Knödel. 

Kötés — 1. Keltés. 

Kruczonyika — Szernye, Be- 
reg m., Nyr. 30 : 300. — kenyér- 
tésztából apróra gömbölyített, sü- 
tött eledel, a melyet megzsirozva, 
megtúrózva költenek el. Gömör 
megyében ez guha. 

Kudari — Felső-Somogy, Nyr. 
10 : 190. — savós leves. 

*Kukercza — Köpecz — or- 
das lé. 

Kúra — Püspökladány, T. M. 
I. — Gürüczi. 

*Lacsulia — Karczag — nynj- 
tott, tépett és szárított tészta, 
lébe főzve ; 1. Lebbencs ; de sok 
más helyen is. Poroszló, T. M. I. 
*A gyűjtő szerint laczuha. 

Lágy só — Debreczen, ill. 
Hortobágy — az őrölt kősó. 

Lakozás — M. ó., Kecskemét 
— a pásztorok elszámolás utáni 
vigadalma. 

Lángelő — Hortobágy, T. M. 
I. — *a lángos. 

Lángos — általános — kenyér- 
sütéskor a kész tésztából alakí- 
tott lepény hirtelen lángon sütve 
és megzsírozva. 

* Laska — Gombocz, MNy. I: 
259. — persa lakse. Népiesen a 
magyarban is van laksa, laska 
helyett ; a tót lokse is. 

* Lebbencs — Kunság — lére 
és öreg == sűrű ; levesszerű pász- 
torétel. Vö. Lacsuha. — Lebbencs 



228 Ódalas 

— Hortobágy, T. M. I. — kerekre 
nyújtott, napon megszárított szét- 
tördelt tészta. 

Lefőzött — M. ó., Kecskemét 

— megfőzött, röviden : főtthús. 

Lúdnyak — Nádudvar, T. M. 
I. — gürüczi. 

Mácsik — Dunántúl, MNy. 
1 : 258. — Gombocz szerint tulaj- 
donképpen mákcsík (csíkmák) ; 
ma metéltet, itt-ott csipedettet 
jelent. Van mákos mácsik, diós 
mácsik. 

Maláj — Brassó, MNy. 1 : 257. 

— köleskása. Gombocz szerint az 
oláh málaiu = köles, kölesliszt. 

Málé — általánosan — a ku- 
koricza, Zea Mays L. és különö- 
sen a kukoriczalisztből tejjel 
vagy vízzel sütött lepényféle. M. 
A. és PPBod. : málé. Gombocz 
szerint MNy. 1 : 257., az oláh 
málaiu — kukoriczaliszt, köles- 
liszt. 

Mamaliga — Erdélyi magyar- 
ság, MNy. 1 : 257. — puliszkaféle ; 
Gombocz szerint az oláh : mámá- 
ligá (szerb : mamaljuga ; kisorosz : 
mamalyga; újgörög: [la^iakíyxa.) 

Nyúlkenyér — Jk. Balaton- 
mell., Szepezd, Zala m., Nyr. 
17 : 237. — kenyérmaradék, a 
melyet a pásztor gyerekeinek 
visz, ha hazamegy = „madár- 
(Arany János : 



látta kenyér". 
„Családi kör".) 



Ódalas — Sárvár vid.. Vas m., 
N>T. 26 : 192. — a disznóoldal 
1 sülve. 



Odvas méz 



229 



Pompos 



Odvas méz — Ada, Bács m. 
Nyr. 27 : 412. — a régiségtől már 
szinte barna méz. 

Órgya — Sárvár vid., Vas m., 
Nyr. 26 : 192. — a disznó orjából 
készült étel. 

Öhön — Hortobágy, T. M. I. 
— slampucz, ételnév. 

Öreg kása — Hortobágy, T. 
M. I. — 1. Fordított kása. 

Pampuska — Egyek, Hajdú 
m., T. M. I. — ételnév. *Sült 
tót, a mostani fánk. 

* Paprikás — Szeged — zsír- 
jára lefőzött húsétel. Paprikás- 
főzés : A birkát bográcsra hányik. 
Alúra töszik a fejit, ekkörü 
a dzségért, mánmint : a májat, 
tüdőt, szívet, rá a gégéjit a 
czopákot, aztán a nyakát ; a 
bogrács óldaláhó a csontjával ki- 
fele forgatva az ódalast, azé', 
hogy hozzá ne kapja, mer' akkó' 
kozmás lönne ; a közepibe gyün 
a többi hús, de mind kétfalatnyira 
darabévá, a legtetejibe oztán a 
sós, borsos és paprikás kenyér- 
béllel tőtött hurka, akár a ko- 
szorú. Mikor a hús főseje rözög, 
akkó' mán az aj ja mögfőtt. Akkó' 
mög kő fordítanyi. hogy a hurka 
essön alú, a fej meg föjű. Hanem 
a húsfordításnak is fogása van. 
Azt ukkő' mögtönni, hogy a mint 
a bográcsot a füliné fogvást mög- 
rázinti az embör, akkó' kettőt- 
hármat maga felé vet rajta, de 
úgy ám, hogy eddarab se essön 
ki belüle. Mikó' oztán még edda- 
rabig főtt, akkó' mán lőhet önni. 
(A bojtároknak csak a tüdő, meg 



a máj jut; máshoz nem nyúl- 
hatnak.) 

Paprikás krumpli — Bugacz, 
T. M. I. — a paprika a jellemző. 

* Pásztorkonyha — ezekből 
áll: Kondér, Bogrács, Szolgafa, 
Gyalogszék, Evőszék, Kavarok. 

Paszuj — Hortobágy, T. M. I. 

— Phaseolus vulgáris L. 

* Pecsenye — Baranya m.. Tsz. 

— szalonna. *A tót sült hús. 

Perez — Balatonmell., Tsz. — » 
kisütött szalonnának salakja, más- 
képp csörgé-nek, töpörtö-nek is 
nevezik. 

Pergelt tésztaleves — Horto- 
bágy, T. M. I. 

Peszmeg — peszmet — Nyr, 
27 : 367, MNy. 1 : 162. — kétszer- 
sült. Mikes szerint örmény nemzeti 
eledel. Kunos Ignácz a törökből 
származtatja. 

Pirított tésztaleves — Horto- 
bágy T. M. 1. 

Pogácsa — általános — a pa- 
lóczságban: bogácsa, Bszsz. Schl. 
sz. j., Calepinusnál : azimus, kouaz 
nelkwl való kinyer. Gombocz sze- 
rint a latin focacia, panis focacius. 
MNy. 1:161. 

Pokronta — Gombocz, MNy. 
1 : 161. — Schl, szsz. hamuban 
sült kenyér. Szláv eredetű; a 
cseh: pokruta. 

Pompos — Dunántúl, Mtsz. — 
czipó, vakarcs, kenyértésztából 
sütött vastag lepény. (Hont m. 
állítólag fánk.) Gombocz szerint 



Poroja 



230 



Szemörcsökgaluska 



talán a tót: pampúch, pampuska. 
MNy. 1 : 162. 

Poroja — Szeged, Nyr. 11 : 92. 

— kukoriczalisztből sütött pogácsa 
V. lepény: a görhő,prósza ugyanez. 

Pörkölt hús — Bugacz, T. M. I. 

Pöszmételeves — Hortobágy, 
T. M. I. — disznóhússal. A pösz- 
méte: Ribes grossularia L. 

Prósza, porosza, porócza, prohe 

— Dunántúl, MNy. I : 257. — 
kukoriczalisztből sütött pogácsa v. 
lepény. A cseh: proso. Vö. poroja. 

Puliszka — Gombocz szerint 
MNy. 1 : 257. — szláv eredetű szó : 
poliska = staubmehl, * vízbe főtt 
kukoriczaliszt. 

Ránguss — Hortobágy, T. M. I. 

— rerángoss = pálinka, a tót = 
palenka, égetett. 

Sajt — a szó Gombocz szerint, 
MNy. I : 165. — a honfoglalás 
előtti török hatás emléke. A csu- 
vaszban: t'séyét. 

Savanyú — Hortobágy, T. M. I. 

— „főzzetek savanyút!" 

Siflileves — Hortobágy, T. M. I. 

— hitvány leves. 

Slampucz — Hortobágy, T. M. I. 

— levesben krumplis tészta. A 
pásztorok kedves étele. *Krumpli 
a Krummbirnből. Vö. Kolompér. 

Sóbafőtt — Szucsák, Kolozs 
m. *és az egész erdélyi részben, 
Nyr. 18 : 516. — főtt marhahús. 

Sósszelencze — M. ó., Kecs- 
kemét — pásztor-sótartó ; szino- 



nymjai: sóskupa, sósbödön, sós- 
tülök, sósgurgulya. 

Sótartó — Hortobágy, T. M. I. 

— elnyűtt csizmaszárból csinált 
tömlő. 

Suplencz — Bugacz, T. M. I. 

— tarhoonyás krumpli, levetlen 
étel == slampucz a Hortobágyon. 

Szalados — Sopron m., Nyr. 
25 : 514., Vas m.. Tolna m., Pest 
m., Komárom m., Mtsz. — ki- 
csiráztatott búzából készült lágy, 
édes sütemény. B. Sz. D. is ismeri; 
Gombocz a cseh-tót slad-\)ó\ szár- 
maztatja. MNy. 1 : 258. 

Szalonnabürke — Bárándi- 
puszta, Malonyay. 

Szalonnás zacskó — Hortobágy, 
T. M. I. 

Szalonnázni — Hortobágy, T. 
M. I. — Szólás : Jól beszalonnáz- 
tunk = szalonnával jóllaktunk. 

Szamárkötél — Nádudvar — 
ételnév. T. M. I. 

Száraz hús — M. ó., Kecskemét 

— előbb jól megfőtt, azután a 
napon megszárított hús. Pásztor- 
eledel. 

Szárított hús — Bugacz, T. M. I. 

— a csontról lefejtett, megfőzött 
és gyékényen megszárított hús, 
melyet azután felaprózva a tar- 
honyába kevertek. 

Szemörcsökgaluska — Szé- 
kelyf., Tsz. — összevagdalt sza- 
lonnából, tehénhúsból, tojás sárgá- 
jából készült, lisztlángban göm- 
bölyűre faragott, levesbe főzött 
galuska. (Gombocz MNy. 1:259., 
régen zömörcsök.) Gombát is j elent. 



Szeredás 



231 



Zsírozó 



Szeredás — Hortobágy, T. M. I. 

— szőrszövésú tarisznya. 

SSzolánna — Göcsej, Tsz. — 
szalonna. 

*Szörzötthús — Kecskemét — 
nem igaz úton szerezve. 

*Tarhó — Alföld — édesen 
altatott tej. Gombocz szerint a 
tót tvaroh = tehéntúró. Peisker 
189 szerint a turkotatár tvarogz. 

* Tarhonya — általánosan — 
tojással keményre gyúrott tészta 
úgy felmorzsolva, hogy árpakása- 
nagyságú szemet alkot, ekkor az 
árnyékban j ól megszárítva ; kitűnő, 
kiadós eledel, igazi konzerv. Gom- 
bocz MNy. 1 : 259., a szláv trhana^ 
perzsa terykne. 

Tarló — a régiségben — így 
is a tarhó, 1. azt. 

Tekercs — Debreczen, T. M. I. 

— 1. Hasántekercs. 

Tekercsig — Egyek, T. M. I. 

— gtirüczi. 

STepertyű — Székelyf., Tsz. 
- — a szalonnának a zsír olvasztás 
után megmaradó része. Vö. Perez. 

Térdentekercs — 1. Szamár- 
kötél. 

Tésztáskása — Hortobágy, T. 
M. I. — lebbencsből és kásából 
főzött levetlen étel. 

* Tokány — Erdélyszerte — 
zsírba és hagymába vetett felaprí- 
tott hús. Vámbéry szerint a kirgiz 
talkan ; Gombocz szerint oláh 
tocaná — MNy. 1 : 255. — Szucsá- 
kon (Kolozs m. Nyr. 18 : 575.) és 
Somogy m., Tsz. gulyáshúsféle. 



Tom — M. ó. Kecskemét — 
tor helyett, a melyet a pásztorok 
nevezetes alkalommal, mint: lo- 
vak, birkák usztatása, csikónyírás, 
marhabillegezés stb. tartanak. 

Töpörtő — általánosan — ki- 
olvasztott disznózsír, szalonna ma- 
radéka. 

Tutaj OS — Bugacz, T. M. I. — 
tarhonya tört krumplival. 

*Tvarog'b — tarhó, turkotatár 
szó. Peisker 189. A tót Tvaroh, 
Gombocz Zoltán szerint. 

* Vakaró — általánosan — ke- 
nyérsütéskor a teknőhöz tapadt 
tészta vakarékjából sütött, meg- 
túrózott, vastag lepényféle. 

* Vasásó — Bugaczmonostor — 
a szolgafának hegyes vasalása. 

* Vasfazék — Bugaczmonostor 

— a bogrács. — Vasfazék — 
Hortobágy, T. M. I. — 1. Bogrács. 

Vetrecze — 1. tej és termékei 
categoriában. 

Villáskés — Hortobágy, T. M. I. 

— egy nyelén becsapható. 

Vizes bádog — Hortobágy, T. 
M. I. — bádog ivóedény, újkori 
a régi cserépedény helyett. 

Zabaréz — Barkóság, Nyr. 
32 : 525. — forrázott korpa- vagy 
zabliszt: disznó eledele. 

Zsikora — Patóháza, Szatmár 
m., Nyr. 18 : 432. — a tepertő. 

Zsiradék — Bugacz, T. M. I. — 
szalonna, általában zsír. 

Zsírozó — Hortobágy, T. M. I. 

— szalonna. 



Tűzhely 



232 



Kutyagerincz 



Tűzhely. 

- Aszok — Barkaszó, Bereg m. 
: — két hasáb fa, a melyre tűz- 
gyújtáskor a forgácsot és fákat 
keresztbe teszik. „Nem lehet a 
tűz alá gyújtani, mert vékony az 
ászok". Nyr. 27:478. 

Ételhordó bot — Hortobágy, 
T. M. I. — ölnyi hosszú bot, mely- 
nek két rovátkos végére akaszt- 
ják kantárnál fogva az ételes 
edényt. 

Evőkanál — Hortobágy, T. M. 
I. — kerekfejú vaskanál. Fakana- 
lat nem használ a pásztorság. 

*Főzőfa — H.-Hadház, Békés 

— a szolgafa. 

Főzőkanál — Hortobágy, T. M. 
I. — hosszúnyelú, kerekfejú vas- 
kanál. 

* Furkó — Bugacz-Monostor — 
egy méternyi nyelén göcsös fa- 
tuskó, a karók beverésére való. 

*Gamó — Bugacz-Monostor — 
fahorog, a melyre a vasfazekat 
akasztják. M. ó. Kecskemét. 

Gangó — Mezőtúr — szolga- 
fáról, kéményből lelógó kötél vé- 
gén levő fahorog, a bográcsot 
akasztják rá a főzés alatt. Nyr. 
10 : 477. 

*Gángó — Túrkeve, Ecseg- 
puszta három-négy fokos szolgafa, 
a kunyhóban való főzéskor. Ez 
kötélen lóg s erre akasztják a 
tűz fölé a bográcsot. 



Gúzs — voieda, gúzsba : üstfa, 
)a: üsttartófa a tűz felett; 
gúzsadt: meggörbült. Nyr. 11 : 
169. 

Gúzsba — Erdély — üsthorog. 
Oláh elem a m. nyelvben. Nyr. 
22:537. — Gúzsba — Tatrangi 
csángók, Erdély — üsthorog. Tsz. 
gúzsba és gúsba. Nyr. 2 : 477. 

* Gyalogszék — Bugacz-Monos- 
tor — alacsony, négylábú, pad- 
alakú székek, a bogrács körüli 
letelepedésre valók, egy cserény- 
ben 4—6 drb. 

*Kákó — Hortobágy — 1. 
Szolgafa. — Kákó — Hortobágy, 
T. M. I. — felakasztható láncz, 
végén horoggal. Erre akasztják a 
vasfazekat a forró étellel, ekkor: 
hütökákó. 

* Katlan — H.-Hadház — a 
gyepbe beásva, tüzelővel és ké- 
ménjrnyel. 

Kirimáes — Hilib, Háromszék 
m. — piszkafa ; pásztortüzek élesz- 
tésére való rúd. Kirimancs-fa, 
uo. ua. Nyr. 38 : 237. 

Kiteperni a tüzet — Baranya 
m. — feléleszteni a t. (*talán 
eloltani ?). Nyr. 2 : 184. 

Kondér — 0. Sz. — 1594: 
„Égh eoregh vas fazék kondér'' 
nagy bogrács, üst. 

* Kutyagerincz — Somogy, Zala 
és Alföld — egyforma, szakos 
fácskákból összetett fakoszorú ; 
arra való, hogy az abroszra te- 



Nyárs 233 

gyek s ezt a bogrács kormától 
védjék. Régentén faluvégen, pusz- 
tákon sok ebnek fehérített gerincze 
hevergetett s az óvó szerszám 
csakugyan erre emlékeztetett. 

* Nyárs — Ver. 68. — Ohelus. 
^émet: Spiess. Dalmát: Rasany. 

Parázsesiptető — Alföld — 
régen fából, újabban vasból élő- 
szén fogására való. 

Pároskés — Hortobágy, T. M. I. 

— a kettő összejár. Késes munka. 

Piszkavas — M. ó., Kecskemét 

— vékony vas a túz felpiszkálá- 
sára, egyszersmind arra való, hogy 
az ajtó elé leszúrva, azt elzárja. 

* Sikár — Bugaezmonostor — 
czirókból — Holcus — kötött csu- 
tak, a vasfazék tisztítására való. 

*Szen — Ormánság, Tsz. 344. — 
parázstúz ; szén. 

Szógafa — Hortobágy, T. M. I. 

— főzőfa. 
Akasztott egy bográts húst a 

szógafára. Gvadányi. Kiskunhalas, 

Nyr. 15 : 428. 

*Szolgafa — Bugaezmonostor 

— a nagy vasfazéknak, kondor- 
nak való könyökös, a földbe szol- 
gáló végen hegyesre vasalt fa; a 
vasalás neve vasásó. M. ó. Kecs- 
kemét „hold fogytán vágott gala- 
gonya" — Crataegus oxyacantha 
L. — * természetesen könyökös 
fa, melynek hegyes vége a földbe 
szolgál ; rovátkos vége a bogrács- 
fül beakasztására való. — * Szol- 
gafa — Túrkeve, Ecseg-puszta — 
könyökös, a hosszabb száron he- 



Üsfa 

gyes, a rövidebb száron a végén 
rovátkos, erős fa, melyet a túz 
mellé leszúrnak s melyre a bog- 
rácsot fülénél fogva a túz fölé 
akasztják. — Szolgafa — Mező- 
túr — felyül összetákolt s a föl- 
dön szélylyelálló három karóból 
készült alkotmány, melyről gan- 
gos kötél lóg le. A pásztorok 
használják a bogrács felakasztá- 
sára. Nyr. 10 : 569. — í Szolgafa 

— Matics Imre — az a két ágas- 
fa, melyre a gulyásos bográcsot 
akasztják. Tsz. 350. 

Szolgavas — Kecskemét — 
vagy vasszolga ugyanaz, a mi a 
szolgafa, 1. azt. 

Tonvadni — Füzesgyarmat, Gö- 
mör m. — A pásztorok a mezőn 
sokszor elteszik későbbre a tüzet 
úgy, hogy elföldelik s a parázs 
csak belülről lassan ég; ekkor 
mondják a gyereknek, a ki a túz 
körül marad: „Csak tonvadjon 
az a túz, vigyázz reá!" Nyr. 
35 : 141. 

* Tüzelők — Pusztaangyalháza 

— szabadok; a széljáráshoz képest 
a szárnyékban változtatják a 
helyet. 

*Tűzhúzó — Somogy — túz- 
igazításra való pásztorszerszám. 

*Tűzpaly — Gömör m., Torna, 
Tsz. 372. — túzhely. 

Üsfa — Szárazpatak, Nagy- 
nyujtód, Háromszék m. — vasból 
készült horog, mely az üstöt a 
túz fölött tartja. Hiába vasból 
való, neve mégis csak üst/a, mu- 
tatva a fejlődést. Nyr. 36 : 328. 



üst 

SÜst — Székelyföld, Tsz. 375. 

— bográncs. 

Üst-forgó — Nagy aj ta, Három- 
szék m. — sarkon forduló fa- v. 
vaseszköz, melynek a karjára 
akasztják az üstöt. Nyr. 34 : 107. 

Üstláb, üstkar — Marosvásár- 
hely — a. m. szolgafa, szolgavas, 
vas szolgafa. Nyr. 25 : 327. 

Válgém — Hortobágy, T. M. I. 
" — ételhordó bot. * Kitűnő és jel- 
lemző a magyar észjárásra: a 
hasonlatot a kút gémjéről és a 
gémmadárról vette! 

Edény. 

* Aranka— Felcsík, Nyr. 31:115. 

— Csupor. 

Átalag — Csík — kisebb hordó- 
alakú faedény, hordócska. Nyr. 
6 : 471. 

*Bandó — Pellérd, Baranya 
m., Ütsz. I. 95. — bőszájú hasas 
korsó. 

*Bangyos — Baranyasztlőrincz, 
Utsz.1 : 97. — bőszájú hasas korsó. 
Vö. Bandó. 

í Bégre — Palóczság; Szikszó, 
Abaúj m., Gömör m.; Eger és 
vidéke, Mtsz. I. 176. — bögre. 

íBegrike — Nógrád m., Mtsz. 
I. 177. — bögrike; bögrécske. 

Bendés v. böndő — Közép- 
baranya — korsó (vízhordó) Tsz. 
bendő, bendős. Nyr. 2 : 237. 

íBendi — Ormányság, Baranya 
m., Mtsz. I. 117. — bőszájú hasas 
korsó. 



234 Bokolyó 



íBendis — Bátta, Tolna m., 
Mtsz. I. 117. — bendős. 

* Bendő, böndő — Dunántúl, 
Mtsz. I. 117. — bőszájú hasas 
korsó. (Vö. bandó, bendi, bendős, 
bangyos.) 

* Bendős — Ormányság, Bara- 
nya m., Mtsz. I. 117. — bőszájú 
hasas korsó. (Vö. Bangyos, Bendi, 
Bendő, Bandó.) 

t Besterő — Hétfalu, Brassó m., 
Mtsz. I. 168. — borstörő. 

Boeskás -.- Középbaranya — 

csobolyó. Nyr. 3 : 282. *A Bocka 
tót szó. Somogyszentbalázs és vi- 
déke — dézsa, melyben a mos- 
lékot tartják. Nyr. 36 : 142. 

*Bodán — Hortobágy — Cso- 
bán és Csobolyó is, víztartó fa- 
edény. 

*Bogoly6 — Erdővidék. Mtsz. 
I. 154. — csobolyó, légej. 

Bokáj — Gyergyóditró — karcsú 
edény (pokál), néha : kis csupor, 
Nyr. 12 : 281. * Karcsú, ékes kor- 
sók, díszül a kendőszegre és ün- 
nepkor mézes bornak valók. Mtsz. 
I. 153, Ormánság, Nyr. 2 : 473. 
Göcsej, Mtsz. I. 153. Ui. Csurgó, 
Somogy m. Kemenesalja, Tsz. 
I. 153. Munkácsi B. Nyr. 11:141. 

*Bokálla-korsó — Kemenes- 
alja, Vas m., Mtsz. I. 153. — 
cserépkorsó. 

Bokolyó — Oklsz. — 1731: 
Egy bokolyó haltól pedig, mivel 
háton hozza szombaton és köz- 
nap, a vásárpénz 1 den. M. Gazd. 
tört. Sz. \^. 87., 1. Csobolyó. 



Borbolyó, borboló 



235 



Bugyugós-korsó 



S Borbolyó, borboló — Bács- 
falu, Hétfalu, Brassó m. Mtsz. 
I. 163. — csobolyó, légej, ivóvíz- 
tartó faedény. Hétfalu, mezőre 
hordozható víztartóedény. Nyr. 
3 : 523. 

Borhordóedény — Sz. F. B. 
— Vas vinarium. 

í Borstörő — fa- vagy cserép- 
mozsárka, Mtsz. I. 168. — 1. Boss- 
törő, Besterő, Bostörő, Böstörú 
változatokat. 



Bortóltb desa 

Dolium. 



Sz. F. B. 



*Bo8störő — Háromszék m. 

— borstörő. 

Bóta — Háromszék m. — 
fenyőfa víztartó, tréfás nevén : 
vizes tarisznya. Kádármunka, la- 
pos. Nyr. 4 : 561. 

S Bődre — Erdély, Mtsz I. 176. 

— bögre. 

* Bőgőre — Dráva mell., Mtsz. 
I. 176. — bögre. 

*Bőgyőke — Kemenesalja, 
Vas m., Mtsz. I. 110. — kőkorsó, 
köcsög. 

*Bőngyő8 — Baranyaszentlő- 
rincz, Ormányság, Baranya m., 
Mtsz. I. 117. — bendős, korsó. 

»Bőrge — Dunántúl, Mtsz. I. 
176. — bögre. 

*Böstőrő — Balatonmell., Sza- 
lonta, Szilágy m.. Hétfalú, Brassó 
m. — borstörő. 

*Bőstőrü — Göcsej, Őrség, 
Mtsz. 1. 168. — borstörő. 



Bucsi — Somogy m. — bucska, 
csobolyó, kis hordó, lapos. Nyr. 
2:375. íMtsz. I. 187. 

«Budé — Lóvész, Csík m. — 
kártyafonnájú és nagyságú 7 — 9 
1. űrtart. fületlen faedény. 

SBudulék — Székelyf., Mtsz. 
1. 189. — víztartó faedény. L. 
Budulló. 

SBudulló — Lóvész, Csík m. 
10 — 12 1. úrtart. lapos, kávás ab- 
roncsos víztartó faedény, van : 
füle, szipkája. Ez a felső lapba 
beilleszthető. A tele edényből ezen 
keresztül töltik ki a vizet és ezzel 
isznak. — * Budulló — Felső-Lok, 
Csík m., csángó — víztartó faedény, 
mindkét végén befenekelve; hen- 
geres. Egyik végén van füle s fene- 
kén kij áró szipkája = csapj a, csöve. 

Budzsi — Ormánság — ivó- 
edény. Nyr. 1 : 424. 

Bugyoga — Eépczemell., Sop- 
ron m. — nagyobb korsó, mely- 
ben a mezei munkásoknak vizet 
visznek. Nyr. 2 : 517., Őrség, kis 
korsó. Nyr. 12:381. 

5 Bugyogó, bugyoga — Dunán- 
túl, Mtsz. I. 193. — szükszájú, 
füles, csecseskorsó (töltéskor 
„bugyborékol" H. 0.). Résznek, 
Göcsej, kis korsó. Alföld bütykös. 
Másutt bucska. Nyr. 12 : 188. 

Bugyogós — Tatrangi csángók, 
Erdély — korsó. Tsz. bütykös. 
Nyr. 2:476., Hétfalú, bőhasú, 
szűknyakú, cserépedény. Nyr. 
3 : 523. 

* Bugyugós-korsó — Kiska- 
nizsa, Zala m., Mtsz. I. 193. — 



Bukán 

szúkszájú, füles, csecses korsó. 
(Vö. butykós). * Csörgő korsó. 

* Bukán — Szentes, Mtsz. I. 
153. — Bokal: cserépkorsó. 

*Bukolyós-korsó — Pográny 
és vid., Nyitra m., Mtsz. I. 154. 

— szúkszájú korsó. 

Burdu, burdo — általános — 
tömlő. Szinnyei török jövevény- 
szónak tartja. Nyr. 22 : 339. Hét- 
falu, juhbőr, melybe a túrót eltöl- 
tik, * tömlő. Nyr. 5:329. 

s Butykós — Dunántúl, Gömör 
és Torna m., Mtsz. I. 204. — 
öblöshasú. szúkszájú, bugyogós 
korsó. Szilágy- és Szatmár me- 
gyékben : szúknyakú pálinkás 
korsócska. 

Csanak v. csinik-csanak — 
jelenti a kalotaszegi parasztház- 
ban a czifra fogasokra fölakasz- 
tott kancsókat, s a mi oda nem 
fér, a falba vert szögekre, a nagy 
tükör köré elhelyezett tángyérok 
és tálak összességét. Nyr. 27 : 186. 
*A halászatban a kis lapátforma 
fakanál, a melylyel a csónakból 
a vizet kihányják. 

* Csatlós — Zilah, Udvarhely 
m., Háromszék m., Mtsz. I. 276. 

— kancsó, kulacs. 

* Csempész — Győr m., Fehér 
m., Mtsz. I. 285. — kétfülú cse- 
répedény. 

*Cserhák — Eger, Mtsz. I. 
299. — cserpák : meregető edény, 
meregető csöbör, * vízhányásra 
való; tót. 



286 Csobán 



Cserpák — Oklsz. — merítő 
faedény. 1731 : Sernek való sza- 
lad. Léhok 3. Cserpák 6. Vottkás 
hordók 2. Cserpák 6. Miskolcz, 
MNy. I. 276., sörfőzőház esz- 
közei közt. *Tót. — Cserpák — 
a tót crpak, merítőt jelent, leg- 
inkább betódult víz kihányására. 
Abauj m., Nyr. 33:562., Arad, 
Szatmár, Kasa, Zemplén, Bereg, 
Gömör m.. Heves m., Nyr. 27 : 95., 
stb. Sátoraljaújhely, Mtsz. I. 299. 

Cserpka — Miklosich — Schöpf- 
gefáss, forrásból merítő edény 
(Kreszn.) cserpák : kobak, kupa 
(Tsz.) ószlovén : crüpati : haurire ; 
ószlovén : crűpalo : haustrum ; tót : 
cerpak: merítő. Nyr. 11:119. 

*Csinep — Szabadszállás, Ja- 
kab-puszta — a csobolyóba szol- 
gáló nádsíp, 1. azt. 

*Csipor — Csík m., Három- 
szék m., Zajzon, Hétfalu, Brassó 
m., Mtsz. I. 368. — csupor. 

* Csobán — Karczag — fából 
való, kerek, lapos ivóedény, mely- 
ből nádon, nádsípon át isznak. 
Csobány, Tsz. 74., Nagykunság, 
Nyr. 16:191., Szatmár, Nyr. 14: 
96., Szabolcs m., Nyr. 16:383., 
Palóczság, Nyr. 24 : 191., Nagy- 
szalonta, Nyr. 8 : 130., Kiskunság, 
Mtsz. I. 335., Répczemell., Mtsz. 
I. 335. — Csobán, csobány, cso- 
báncz — Miklosich — urceus, 
lágel, ószlovén cbami, cvnnii ; 
szerb : dzhan ; cseh : cháu ; rumun : 
zhanku ; ventosa. Nyr. 11 : 120. — 
Csobán — Oklsz. — Culigna. 
1559 : Vnum choban ligneum. 
1590 : Keth choban. Vö. Fa csobán. 



Csobáncz 237 

*Csobáncz — Komárom, Mtsz. 
I. 336. — csobolyó. 

íCsobilló — Somogy m., Mtsz. 
I. 336. — csobolyó, víztartóedény. 

Csobojó — Bács m. — na- 
gyobb kulacs, melyben az aratók 
vizet tartanak. Xyr. 5:471. 

* Csobolyó — Túrkeve, Ecseg- 
puszta — lapos, kerek hordócska- 
féle, rendesen vasfüllel. Víztartó, 
a melyből nádsíppal szívják a vi- 
zet. Vö. Csobán. Csobolló, Vas m., 
Csobolya, Kiskunhalas, Mtsz. I. 
336., Csobojó, Bács m., Nyr. 5 : 
471., Csobilló, Somogy m., Nyr. 
2:238., Kecskemét, Nyr. 10: 
380., Tsz. 74., Baranya m., Nyr. 
3 : 565., Gömör m., Nyr. 22 : 383., 
Nyr. 12:190., * Szeged, Csöngőié, 
Gyöngyös, Nyr. 2 : 180., Palócz- 
ság, Nyr. 22 : 38. — Csobolyó — 
Oklsz. — Cirnea. 1329: Prope 
locum vinee desolate chobolow 
dicte Zalai Okm. I. 239. 1557: 
Ketkőbles chyobolyot. 1594Vagion 
egy choboUo. Vő. Facsobolyó. 

*Csoborló — Sopron m., Mtsz. 
I. 336. — csobolyó: víztartóedény. 

»Csopor — Erdővidék, Mtsz. 
I. 367. — csupor. 

Csorbolyó — Hont m. — 
kisebb edény. Nyr. 5:426. 

* Csöböllő — Somogy m., Mtsz. 
I. 336. — csobolyó : víztartó- 
edény. 

Csömpe — Komárom m. — 
nagy cserépcsésze. Nyr. 4 : 235. 

Csörő-kosár — karra való 
kosár. Baranya, Csúza, Tsz. I. 358. 



Czyobolio 

Csörő-kosárka — M. — fűz- 
vesszőből font kosár. Tolnamegyei 
Sárköz. 

*Csubujó — Szatmár m., Mtsz. 
I. 336. — csobolyó : viztartóedény. 

íCsucsorka — Háromszék m., 
Mtsz. I. 362. — korsónak ki- 
álló hegyes ajka, *csecscse. 

* Csúcsos-fazék — Piszék vid., 
Ormányság. Mtsz. I. 362. — 
köcsög. 

* Csutora — 1. Pécs — mezei 
munkások és pásztorok lapos víz- 
tartó hordócskája (csobolyó, légej). 

— 2. Győr m.. Kiskunhalas, Kecs- 
kemét vid., Rimaszombat, Szé- 
kelyf., Háromszék m., Mtsz. I. 373. 

— pipaszár szopókája. 3. kulacs. 

* Csücskés-korsó — Callóköz, 
Komárom, Mtsz. I. 374. — szük- 
szájú, füles, csecses korsó. 

*Csücsörke — Háromszék m., 
Mtsz. I. 375. — korsónak kiálló 
hegyes ajka, *csecscse. 

*Czepe — Kiskunhalas, Mtsz. 
I. 224. — kancsó. 

Cziczés- korsó — Deregnyő, 
Zemplén m., Mtsz. I. 228. = 
csecses korsó. 



Czióbor 



Sz. F. B. 



Tina 



(PPBod.: „boros edények, bor- 
hordó és tsebernek mondja). 

Czobőr rud — Sz. F. B. — 
Baculus gestatorius, *a melyet 
csöbör = dézsa két fülén keresztül 
dugnak. 

Czyobolio — Sz. F. B. — Óbba. 
* Csobolyó, lapos. 



Dacskó 

Dacskó — Ormánság — zacskó. 
Tsz. Nyr. 1 : 379. 

*Deberke — Deregnyő, Zemp- 
lénin., Nagybánya és vid., Malom, 
Szolnok -Doboka m., Székelyi., 
Mtsz. I. 388. — alul szélesebb, 
fölül szűkebb, hordócska alakú fa- 
edény, melyben túrót, sajtot, vajat, 
zsírt, szilvaízt stb. eff. tartanak. 

* Dézsa — Kiskunhalas — nagy 
víztartóedény, kétfülű, kádár- 
munka. 

Dobonka — Székelység — víz- 
tartó faedény, olyan mint a korsó. 
Nyr. 4 : 42. — t Selye, Maros-Torda 
m. — vízhordó faedény, oldalán 
füllel. 

Dorkó — Szeged — fából készült 
ivóedény, kupa. Nyr. 2 : 43. 

*Döbörke — Erdély, Mtsz. I. 
388. — deberke: túró, vaj stb. 
tartására való faedény. 

DuduUó — Ormánság — szájas- 
korsó. Vö. BuduUó. Nyr. 1 : 424. 

Fa csobán — Oklsz. — 1597: 
Faczoban, 1608: Faa choban. Vö. 
csobán. L. Facsobolyó. 

Pacsobolyó — Oklsz. — 1638: 
*Fa cziobolio. Lapos kerek víz- 
tartó edény fából, rövid dongák- 
ból fenékkel és beöntő lyukkal. 
A vizet csővel, szivókával szívják. 

» Fazék -kötő — Nagybánya, 
Szatmár m., Mtsz. I. 552. — 
kasornya. Fazékhordó kantár. 

Fejő sajtár — Oklsz. — Mulctra. 
1559: Parua scaphia föyö seter. 
1587: Feyő seyter. 



238 Iszák 



* Pék-szotyor — Székelyf., Mtsz. 
I. 566. — kasornya, ételhordó- 
kantár. 

Fólköböl — Oklsz. — 1596: 
A csordapásztor félköblöt adott, 
ha a prédikátor barmát nem őrzötte. 
Szuhay: Az egyházlátogatás, p. 
139. 

«Gambács — ajkas korsó. Tót 
szó, Gömör m. palócz. Tsz. 133. 
*A „gamba" = ajak tót szótól. 

5 Gébre, göbre — Hont és Komá- 
rom m. ; Palóczság ; Érsekiíjvár, 
Mtsz. I. 176. — bögre. 

* Göbre = bögre, kis fazék. 
Palóczság. Tsz. 

*Qöndő — Háromszék m., Mtsz. 
I. 117. — bendő. 

Homokkorsó, bokállakorsó — 

Kemenesalja, Nemesmagasi, Vas 
m. — megkülönböztetve a festett 
korsótól, mert ennek olyan színe 
van, mint a fejéritetlen vászonnak ; 
kb. egy iczczés. Nyr. 19 : 191. 

*Hűtő — Tyúkod — gödör, a 
melyben a csörgőkorsó áll, hogy 
a víz friss maradjon. 

* Iszák — általánosan — egé- 
szen hasítás nélkül lehúzott juhbőr- 
ből készült szalonnatartó zacskó, 
szák, nyilván ih = juh és szák ; de 
nagy tömlő is a gúnya csomagolá- 
sára, mikor a juhászság tovább- 
vonult. * Iszák — Kiskunhalas — 
az öreg Gál Lajos szerint tulaj- 
donképpen ihszák az ih ^ juhtól, 
mint a pásztor neve Ihász. A szák 
különben = Sack. íMarczal mell. 
kettős, elől-hátul lógó koldus- 



Ivóharang 

tarisznya. Göcsej. Vö. Atalvető. 
Tsz. 178. 

Ivóharang — Alföld — kolorap- 
ból alakított ivó pásztoredény; a 
földbeütött ásó nyele végére bo- 
rítva a nyájajuhásznál helyfogla- 
lás jele volt. 

*Ivóka — Alsótárkány — fából 
faragott ivóedény, a pásztortarisz- 
nyán lóg; sokszor csínos mú. 

*Ivókolomp — Kecskemét — 
a juhász fényesre zsurolt ivóko- 
lompot tart. Mikor a juhász tanyát 
ütött, leszúrja az ásót s ennek 
nyele végére borítja a bojtár az 
ivókolompot. A homokokon való 
vándor pásztorság idejéből való. 
Kada Elek in litt. 1. Ivóharang. 

*Káforka — Kiskunhalas — 
pásztorok ivófaedénye. 

» Kancsó — Lóvész, Csík m. — 
vö. Korsó. 

í Kandér — kupferner oder 
eiserner Késsel ; réz- v. vaskandér, 
Székelyf., kondér, Kecskemét, Tsz. 
189. Én a Székelyföldön legtöbbször 
kondér-nak hallottam, s értenek 
alatta nagy kétfülú s a szája felé 
szúkülő cserépedényt = ugorkás, 
zsíros kondért. 

» Kanta — szájas, fa ivóedény. 
Dunántúl, Tsz. 190. 

5 Kántár — Selye, Maros-Torda 
m. — edényhordó kantár, szilfa- 
háncsból kötve. 

Kapinya — Ormánság — merítö- 
edény. Nyr. 8:47. 

Kapsza — (szl. kapsa : tarisznya) 
. . . „ueue egy nemy zegennek 



239 Kasornya 

capsayatt (capellum) Ferencz-le- 
genda p. 83; capsayat hatara 
uettuen Ferencz-1. p. 84. *A kapsza 
tót szó. Szarvas G., Nyr. 1 : 222. 

Karafina — Göcsej — széles, 
öblös szájú üveg. Nyr. 6 : 180. 
*Die Karaffe. 

Kármentő — Szepezd, Zala m. 
— jó széles faedény, melybe azt 
az edényt teszik, a melyet meg 
akarnak tölteni valamivel. A mi 
ebből kifoly, megmarad a kár- 
mentőben. Nyr. 17 : 191. 

Kárt — Oklsz. — culigna ; höl- 
zernes trinkgeschirr. 1535 : Lignei 
cantari karth dicti. 1549 : Kaarth 
seu cantari maiores lignei. 1638 : 
Fakupa vagy kart. A mai „kártya'^ 
= fakanta. *Palóczság, kanna, 
kártika, kiskanna. Tsz. 194. 

Kártos V. fakupa — Akna- 
Szlatina, Máramaros — vízhordó 
fakánna. Nyr. 36:34. í^ Székelyf., 
kártya, dobonkó, légely. Tsz. 194. 

Kártus — Szatmár m. — me- 
rítő veder, kanta. Nyr. 25 : 383. 
Földes, Szabolcs m., bormérő fa- 
edény, Nyr. 3:37. 

Kártya — Háromszék m. — 
hosszúkás, fazékalakú fa vizes- 
edény. Nyr. 5 : 90. A Királyhágón 
innen: kanta. í Székelyf., víz- 
merítő faedény. Tsz. 194. 

íKártyus — kanna. Székely 
szó. Tsz. 194. Szilágy és Szatmár 
megyékben. 

Kasornya — Oklsz. — corbis 
ciborum. 1637 : Ket kasornya. 
*Hám, ételes fazekak vitelére, 
kantár is. * Székely szó, kötött 



Kászú 240 

kas, melyben ételt hordanak. 
Tsz. 194. 

♦Kászú — Selye, Marostorda 
— cseresznyefakéregből készült 
nagy tarisznya * sajtnak, túrónak. 
Innen a híres kaszutúró. Nyr. 
2 : 427. 



Kaszutúró 



1. Kászú. 



* Kettős-zsák (kettetis-Xaak). — 
Ver. 59. — Mantica = átalvető, 
Erdélyben. 

Kóficz — Csepreg — olyan 
véka, mely gömbalakúlag van 
fonva és kicsiny szája van. Ken- 
dermagot tartanak benne. Tsz. 
Nyr. 2:372. 

*Koncsu — Moldvai csángók, 
Nyr. 31:87. — kancsó. 

sKondér — csoboUó. Baranya 
m. — nagy fazék, öblös edény. 
Kemenesalja. Szatmár m. *Nagy 
tej forr aló üst. Tsz. 

Konpir — Kisháza, Bihar m. 
vízmelegítő bádogüst. Nyr. 25 : 575. 

Korcos — Oklsz. — ein sechstel 
scheffel fassend. 1619 : Boronza 
egy korczos vannaval. * Űrmérték. 

Korsó — vékony és szoros- 
nyakú. Sz. F. B., Guttus. 

* Korsó — Lóvész, Csík m. — 
fekete cserép, két-négy, 1. víz- 
tartó, kézi használatra. Vö . Kancsó . 

*Kosornya — kötőkas; 1. kasor- 
nya. Kállay gyújt. : kantár is. Tsz. 
116. 



*Kossó 
116. 



korsó. Székelyf., Tsz. 



Kőből — Sz.F.B. 
A német Kübel. 



Légei 

Amphora. 



♦ Köcsög — bögyöke, kőkorsó. 
Kemenesalja. Tsz. 119. 

♦ Köcsöge — nagyobb cserép- 
edény, melyben vajat, zsírt tar- 
tanak. Beké gyújt. Köcsök, zsír- 
tartó cserépedény. Balatonmell. 
Tsz. 119. 

*Kubucz — szalmakosár, tojás- 
tartásra. Gömör m.. Tsz. 122. 

Kulac — Hont m., tót — kulacs. 
Kétséges magyar jövevényszó. 
Nyr. 29:331. 

♦ Kulacs — Gömör m., Torna, 
Kecskemét, Csutura, Dunántúl, 
Székelyf., Kemenesalja — * boros- 
edény. Tsz. 124. 

*Kupa — Hevesmegye, Diny- 
nyéshát — kanna. — Kupa — 
Oklsz. — 1448 óta. 1635: Egy 
összejáró kupától, a kiben czifra 
ember orczákkal megékesíttetett, 
avagy virágos kívül-belül. M. Gazd. 
tört. Sz. Vin:474. 

*Kupujka — Karczag — kivájt 
és megszárított, tojástartásra való 
tök. Ui. Gyékényből szépen fonva 
— Alföld, Kisújszállás — sokszor 
urna alak. 

Lazsnak — Győr és Veszprém 
m. — lepedő, a miben a ta- 
karmányt az istállóba viszik. 
* Kecskemét. Nyájajuhászatban a 
szamárteher lebontására való volt. 
Képletesen: „meglazsnakolni" = 
veréssel elborítani. Nyr. 35:433. 

Légej — Lz. — átalag forma 
víztartó faedény. * Leginkább fekvő 



Légely, Négely 



241 



Rocska 



forma, innen a német Lagl. Hét- 
falu, B ácsfalu — vizesedény, 1. 
Borbolyó. Nyr. 3 : 564. ' 

»Légely, Négely — facsobán, 
vízhordóedény. Székelyf. Tsz. 236. 
Vö. Légej. Zilah, Nyr. 14 : 334. 
Háromszék Nyr. 5 : 90. — Légely 
— Oklsz. — butellia. 1560: Eg 
negel aprólék marha. 1594: Korsó, 
legeölli, hoáon. 1595: Anguilla egy 
neghel stb. — Légely, óbba stb. 
csobolyó. Erd. szász : legel-h6\. 
Szepes. szász : lagel-, lögel-, legei- 
ből. Osztr.-bajor: lagel, lagl-ból. 
Nyr. 24 : 303. 

Lék — a német leck-hől. Nyr. 
24 : 303. 

Lélöklik — Kiskunlialas — 
kis lyuk a kulacs v. csobolyó 
nyakán, hogy a levegő belemehes- 
sen, mikor isznak. Nyr. 15 : 237. 

Lendzsi — Dunántúl — korsó. 
Nyr. 5 : 228. 

Lóitatócseber — Oklsz. — 
1638: Loo itató czieher. 

SMaronna — Eszék vid. Tsz. 
253. — kis kancsó. 

Mericske — Kecskemét — 
meregetőedény *a merítéstől. L. 
Ivóharang. Nyr. 12 : 283. 

Merőké — Baranya m. — füles 
fapohár. Nyr. 5 : 331. 

* Nádsíp — Túrkeve, Ecseg- 
puszta — czímeres nádszálnak 
két bőtök közötti része, mint cső, 
a melylyel a csobolyóból a vizet 
felszívják. — *Nád8ip — Kecs- 
kemét, [Karczag — a csobolyó- 
vagy csobányba szolgáló nádszál 



vagy cső, a melyen át a pásztor 
a vizet szíva issza. 

* Négely — légely, dobonka. 
Székely szó. Tsz. 266. 

*Nider — vizmerö, Sz. F. B. — 
urna, omula. Sajtóhiba uider h., 
Melich. 

Opalka — Vágsellye, Magyar- 
sók, Nyitra m. — vesszőből font 
abrakolókosár. Nyr. 15 : 518. 
Vö. opalko — Taksony, Pozsony 
m. — hárskéregből = háncsból 
fonott nagy abrakolókosár. Nyr. 
15 : 190. *Mind a két forma tót. 

Spalaczk — csutura. Székely 
szó. Tsz. 282., * kulacsforma, lapos 
edény; alakilag innen ered a 
„palaczkféreg" = poloska. 

Pitli — Sárköz — lóitatóedény. 
Ui. Törökbecse, Ipolyság. Tót ere- 
detű. Nyr. 32 : 463. 

Putina — Beregszász — liszt- 
tartó faedény. Nyr. 26 : 523. 

Puttón — Sz. F. B. — Oeno- 
pohrum. *Háti faedény. 

Puttonhordó — Sz. F. B. — 
Staphilophoros. *Szőlőhordó edény. 

Rocska — tót jövevény — 
egyfülű vízhordó faedény. Tót : 
rocka. Nyr. 27 : 177. Ásboth 0. 
szerint fordítva áll a dolog. Nyr. 
27:218. — Rocska —Bihar m., 
Nyr. 4 : 182. ; Csongrád, uo. 6 : 373. ; 
Gömör m., uo. 23 : 95. ; Nádudvar, 
Hajdú m., uo. 8 : 234. — faedény, 
a melybe fejnek. Barsban (Nyr. 
10: 138.) lóitató. Makón (uo.9:377.) 
disznóetető. Törökbecsén (uo. 9 : 



Hermán Oltó: A magyar pásztorok nyelvkincse. 



16 



Simicza 242 

93.) vízmerítő edény. Borsodban 
vízhordó faedény. Vö. zsajtár, 
tót szó, melyet a faedényes tótok 
lehozogadtak s a névvel együtt 
elterjesztettek. 

Simicza — Somogy — fa- 
palaczk, szláv. Nyr. 2 : 377. 

Sirány — Dunántúl — kis 
fazék, a kibe az ételt hordják (!); 
a tótságon az éjjeli edény ! Nyr. 
5 : 182. 

Szájas — Szentgál, Veszprém 
— szájas korsó. Nyr. 2 : 185. 
Vas m., Tsz. 338. 

Száj j OS — Fejér m. — széles- 
szájú korsó ; a másikat (keskeny 
V. kisszájút) egyszerűen korsónak 
mondják. Nyr. 10 : 189. Vö. Szájas. 

í Szalonnás iszák — Kiskun- 
halas — idétlen hornyának egész- 
ben lehúzott bőréből készült tartó, 
szalonna számára való. 

í Szekrény — Selye, Maros- 
tor da — egyik szélén vájúzott, 
bükkfalapokból összeeresztett fe- 
deles láda. Vö. Szekrényláda, 
Majorház. 

*Szeredás — Szilágyság — 
gyapjúból vagy kecskeszőrből font 
tarisznya. — Szeredás — Bihar — 
tarisznya. A szerdai hetivásárra 
viszi magával a paraszt. Nyr. 
3 : 232. 



* Szipka — Felső-Lok, Csík m., 
csángó. Vö. Budulló. 



Válü 

íSzotyor — Székelyf., Tsz. 
351. — Szatyor, gyékényből font 
táska. 



*Szütykő 
tarisznya. 



Szilágyság 



*Szivóka — Hortobágy 
Nádsíp. 



1. 



Szütyő — Perkáta, Fejér m. — 
kisebb zsák. Nyr. 3 : 36. 

* Tálas — Balatonmell,, Gömör 
m., Bodrogköz — edénytartó, tál- 
tartó. Tsz. 356. 

Totyka — Csallóköz — ká- 
forka, vizesedény. Nyr. 1 : 333. 

Váláu — Erd. Erczhegység, 
móczok — válú. Nyr. 34 : 320. 

Váló — Abauj m. — válú. 
Nyr. 33:24. 

Válú — Oklsz. — truUa. 1430 : 
Quoddam vas ligneum wlgo iv(dw 
dictum stb. 1510 körül : Pro 
equis ívaaUv laboravit. Körösi 
Sándor, Nyr. 16:63. olasz köl- 
csönvételnek tartja : vaglio, való : 
vak rostából háziállatokat is ab- 
rakoltatnak Olaszországban. Régi 
szótárainkban váló is ismeretes. 
De válú nem rosta v. rostaalakú 
etetőedény, hanem „levágott és 
egész hosszában kivájt fatörzs, 
melynek üregéből a marhát, lovat, 
sertést stb. szokták itatni." (Bal- 
lagi.) Régen is ezt jelentette, mert 
Molnár Alb., Páriz P. truUa, trul- 
leum, canalis, wassertrognak for- 
dítják. Van malomválú is (Szabó Dá- 
vid szerint selép) a tót zleb = csa- 
torna s rendeltetése más, mint az 
abrak v. itatóválúé (így Károlyi bib- 
liája, Mózes I. k. 30., 38.). Munkácsi 



Vatalé 

szerint a válú azon forrásból ke- 
rült hozzánk, honnan a barom- 
tenyésztésre vonatkozó legtöbb 
primitív műveltség szavunk, t. i. 
a törökségből. Nyr. 16:261. M. 
elem a tótban : válov, válovcok, 
válovéc. Csehben : válov, válovec, 
válovek. Nyr. 17 : 500. Válú van : 
disznóvályúy madárválú a kalitká- 
ban, abrakolóválú lovak számára, 
ifatóválú stb. Nyr. 16 : 63. 

Vatalé — Melich szerint a 
román vU'élahból = /fecsA;ebőrből 
készült tömlő, ered. Megvan a 
müncheni Codexben stb. Nyr. 
25 : 116—120. — Vatalé — Csalló- 
köz — fából késztilt vízhordó- 
edény, (csobolyó), munkások hasz- 
nálják. Nyr. 16 : 140. Pozsony : 
Nyr. 8 : 471. Székelység : Nyr. 
2 : 471. Komárom, Sopron: Vatolaj. 
Nyr. 24 : 180. Sopron: Nyr. 6 : 373. 
— Vatalé — Oklsz. — óbba, 
lagena. 1586 : Egy hituan vataley. 
1587 : Ket watolait lemonyak- 
nak. 

Veder — Oklsz. — urna. 
1525 : Vnum veder emi. 1544 : 
Vöttem eg vödör cikot. 1587 : 
Wödörre walo ket karyka fog- 
hateyawal egéüth. 1597 : Vödör 
vasastól az kankalekon. Az kan- 
kalek vegén vas horog. 

* Vendel — Ivád — a bödön. 

Vider — víz hordó. Sz. F. B. 
Hydria. * Málnásfürdő, kisebb, 
nagyobb dézsa. 

í Vízhordóedény — Márkod, 
Maros-Torda m. — ?? 



243 Baléta 

Vízmerőharang — M. ó., Al- 
föld — 1. Ivóharang. 

Vódor — Sz. F. B. — Vrna. 

Vodbr, vagy merni való edény 

— Sz. F. B. — Mergus oris, 
hydria quam non nuUi situlam 
vocant, vulgo tamen dicitur. 

* Zsétár — Heves m.. Dinnyéshát 

— sajtár, fából való fejőedény; 
a tót Sochtar. 

IV. A JÓSZÁG. 

A jószágról. 

Álláspénz — Gyöngyös város 
levéltárából való okiratban — 
helypénz. „Determináltatott, hogy 
valakik az itten leendő sokadal- 
makra külső helyekről eladni való 
marhákat bé hajtonak : minden 
marhátúi álláspénzt, úgy mint 
4 — 4 pénzeket Birák Uráimék 
kezéhez letegyenek. " Nyr. 9 : 413. 

* Árulni — T. S., Győr v. lev.- 
tár, 1615. — megalkudni : „hozd 
be a marhát, ha megárulhatok 
veled, meg is veszem". 

Aprómarha — Veszprém m., 
MNy. I. : 281. — juh, sertés. 
Rendes értelme baromfi. Cz. F. 



Asztalpénz - T. S., XVI— XVII. 
század, B. H. 1904. 35. — a mit 
a tőzsérek a megunszolás után 
fizettek. 

Baléta — Alföld — czédula, 
melyet a fogyasztási hivatalban 
adnak a juh- és sertésvágóknak. 
Nyr. 2 : 424. 

16* 



Barmok járása 



244 



Bőrök 



Barmok járása — Kiskunfél- 
egyháza jzők. 1781—1801. 

Baromjáró föld — Oklsz. — 
1588 : Kwlen három yaro föld, Orsz. 
Ivt. Urb et Conser 64., 35. 1697 : 
Ott volt a marháknak dellői, de 
telelő sohasem volt, hanem harom- 
járó föld. Pascuum. 

Bgcslevél — Barkóság — mezei 
kártételekről felvett hivatalos jző- 
könyv. Nyr. 32:520. 

* Behajtani — általánosan — 
a jószágot a legelőről haza. De 
megbírságolás végett is. 

Behajtás — Oklsz. — 1752: 
Bé is hajtsák (a tilosban járó 
marhákat) és az behajtást tiszt- 
tartónak értésére adják azonnal. 
M. Gazd. tört. Sz. VI : 140. 

Beszaladás — Oklsz. — 1613 — 
1696 : Minden esztendőben sok 
embereknek sok károk esnek sző- 
lőjekben, barmainknak bészaladá- 
sok miatt. M. Gazd. tört. Sz. 
VII : 410. 

Bír — Erd. Erczhegység, m óczok 
— bér. Bir de drum útbér, Bir 
de pádure erdőbér. Nyr. 34 : 147. 

Bitang jószág — uratlan ba- 
rom ; barangoló (bitangoló), csa- 
tangoló (csavargó), eltévelyedett, 
kóborló (kószáló), tévelygő, tilos- 
ban (erdőn-mezőn keresztül) járó, 
nrahagyott v. uraveszett marha. 
Egyes törvényhatóságok b, m.-nak 
nevezik azokat az állatokat is, a 
melyeket közigazgatási úton el- 
koboznak (elkobzott marha). Nyr. 
27 : 185. 



* Bitangkaró — Bugacz-Monos- 
tor — a cserény mögött volt le- 
verve ; ehhez kötötték a bitang- 
ban talált marhát ; de a betyárok 
is lovaikat. 

Bitang marha — Kiskunfél- 
egyháza jzők. 1781—1801. 1. 
Bitang jószág. 

*Bitangolni — a régiségben 
és ma is — állatról felügyelet 
nélkül járva kárbamenni. Ember- 
ről = csavarogni. 

Sehonnai bitang ember 



Petőfi. 

Bitangságba venni — Deb- 
reczeni Ellenőr, 1897 okt. 6. — 
a. m, a bitang jószágok közé fel- 
venni vagyis gondját viselni a 
bitang állatnak, míg gazdája meg- 
kerül. „Földes községben egy drb. 
koros pej kancza, félszemű és 
egy 10 éves sárga kancza véte- 
tett hitangságba ; ki nem sajátítás 
esetén elárvereztetnek". Elöljáró- 
ság hirdetménye. Nyr. 26 : 558. — 
Bitangságba venni — Hajdúság 
— A gazdátlan, kóbor jószág bi- 
tangságba esik, b. kerül ; ha be- 
hajtják a községházára : bitang- 
ságban fogott (gazdátlan állat). 
Nyr. 27:87. 

Bogároztatni — T. S. — a 
marhát a réteken, azaz : legel- 
tetni ; képletesen. 

Bőrök — Nyr. 38:263. — Egy 

pár ne gyed fű tinó bőr. Egy pár 
harmadfű tinó bőr. Harmadfű 
üszü bőrt hármat egy párban 
számlálván párban. Harmadfű 
csikó bőr. Rugot{t) csikó bőr. Dög 



Busa 245 



birke kosnak . . . bőre. Egy dög 
magyar juh kosnak . . . bőre. Ma- 
gyar juh toklónak a bőre. Birka 
toklónak a bőre. „Az 1794-dik 
Esztendőben Böjt más Havának 
hetedik, és több következendő 
napjaiban tartatott Tekéntetes Ne- 
mes Bács Vármegyének Köz- 
Gyülésében fel Olvastatott és hely- 
ben hagyatott Mester-Emberek 
kézi Munkai bérének, és némú 
nemű hozzátartozó Materialék 
árának meghatározására rendel- 
tetett Deputationak Munkája". 
Eredetije a Bács-Bodrogvárme- 
gyei Történelmi Társulat irat- 
tárában. 

Busa — kövér, köpczös, nagy- 
fejú. 

*Csikerósz — Göcsej, Mtsz. I. 
312. — böngészve, csipegetve, 
szálalva, gyér növényzetű ugaron 
v. parlagon legel a jószág. 

*Csipe — 1737 Debreczen — 
csipő helyett. Z. L. 

« Csípős — Heves m., Mtsz. I. 
328. — sovány, kiálló csípőjű 
(állat). 

• Csukerész — Székelyi"., Mtsz. 
I. 312. — csikerész : böngészve, 
csipegetve legel stb. 

Czablatni — Erdővidék — ti- 
lalmasba járni. Talán a zabióX 
ered : zabba járni, zablatni. Be- 
nedek Elek. N>T. 9:41. 

Cziopor — Erd. Erczhegység, 
móczok — csoport. Un cíopor de 
oi = egy csoport juh. Un cíopor 
de porci = egy csoport disznó. 



Elé adni 

Szarvasmarhára cíurdá = csorda 
vonatkozik. Nyr. 34 : 150. 

« Dalin — Bszsz. — simarius 
(jelentése ismeretlen; summarius, 
a régi sagmariusból átalakult szó 
teherhordó állatot jelent. Fn.). 

Deg — Oklsz. — 1. Dög. A deg 
czigányforma. 

Dög -^ Oklsz. — 1240 mint 
személynév: „Demutur De^r*. 

* Dögbőr — általánosan napjain- 
kig is — az elhullott állatról le- 
nyúzott bőr, melyet a pásztor a 
gazdának felmutatni tartozott. A 
levágott fül, orr, bélyeg felmu- 
tatása nem igazolta a pásztort. 

* Döggel számolni — Kecske- 
mét, 1821. — így számolni tilos 
volt. Ha a marha elhullott, bőré- 
ben kellett hagyni, míg hatósági 
megbízott, ill. a tulajdonos nem 
látta. 

*Dzégér — Kiskunhalas — a 
zsiger : máj, tüdő, szív, gége. 

*Egy bot — 1791. Segesvár 
város — alatt : „unter einem Stáb", 
annyi mint egy pásztor alatt. 

Elakaszt — Perkáta, Nyr. 2 : 
519., nem perkátai, Nyr. 10 : 189., 
1. még Nyr. 16 : 10. — terel erő- 
szakosan és rossz szándékkal. 
„Nem akasztottam el senki gu- 
lyáját". 

*Elállani — 1672. Győr — a 
marha mellől = kilépni a társ- 
üzletből. 

*Elé adni — általánosan — a 
jószágot a pásztor elé, hogy foly- 
ton szemmel tarthassa. 



Elébe adni 



246 



Falka 



* Elébe adni — általánosan — 
a pásztornak, a jószágot = rá- 
bízni, mert a jó pásztor a jószág 
után jár, szeme előtt tartja. 

f* Eleibe — általánosan — a 
pásztor eleibe adni a jószágot, 
hoLgy szeme előtt tartsa. 

* Ellegel — Hortobágy — ha 
a jószág mozogva legel. 

* Elterül — Hortobágy — ha 
a jószág téres helyen eloszolva 
legel. 

*Eltilalmaztatiii — 1792. Bi- 
har — kitiltani, eltiltani valami 
legelőtől, erdőtől. 

* Eltudni — 1739. Kecskemét 

— valakit valaki mellől vagy 
valakik közül, módjával kizárni. 

Eme — femina, femella, animál, 
femineum, vei mater, nutrix. S. I. 
Kr. I. 124. Lásd ebbe a régi 
szócsaládba tartozó : emik, emli, 
emlő stb. szókat. 

*Emes — 1. Mammata. 2. Ál- 
mos anyjának tulajdonneve. íJwesíí 
(Anonymusiml Cap. 3.) Kr. I. 124. 

*Emik — lactat', szopik, szopja. 
Emii : lactat. (Pesthy) ^= szoptat. 
Emle : Ubera. „Boldogok a méhek, 
melyek nem szültek és az emlék, 
melyek, melyek nem emlettenek." 
Pázm. Kr. I. 124. = emlők, me- 
lyek nem szoptattanak. L. Emlő. 

*Emlő — Ver. 43. — Habena, 
Olasz : Redine, Német : der Zugi, 
Dalmát : * Vzdenicza. Tévedés, mert 
nem emlő, hanem gyeplő. — * Emlő 

— Com. Jan. — mamilla. (= 
onilw) : mamilla. Schl. 37G. 



«Emő — lactens, sugens = 
szopó. Csöcs-emő : infans lactens : 
Csöcs-szopó. Kr. I. 124. 

* Esett — Alföld-szerte — ál- 
latról, ha megdöglik ; esett birka, 
esett disznó stb. Elfogyasztották. 

Esett állatok húsa — Pfzew. 
Mong. p. 48. A Lámák (mongol) 
nem eszik a ló- és tevehúst, de 
sem ők, sem földieik nem vetik 
meg az esett állatok húsát, külö- 
nösen ha az állatok kissé kövé- 
rek. *Akárcsak a karczagi szike- 
ken. 

Ésszecsukorít — Csíkszentdo- 
mokos — marhát egy csomóban 
hajt. Nyr. 32 : 325. 

Étkés — Beret — egészséges, 
jógyomrú, jól emésztő pL tehén, 
sertés stb. Nyr. 2 : 475. 

Fajt — Veszprém — állatra, 
növényre mondják: jó fajt, rossz 
fajt = jófajú, rosszfajú. Fajta ér- 
telemben. Nyr. 25 : 474. 

Falka — Oklsz. — frustum, 
portio stb., pásztoroknál rendesen 
egy gazdának kisebb számú jó- 
szága. — Falka — Vas m. — 
frustum, darab, rész. „A búzám- 
nak égy fókaját eladom". Nyr. 
21 : 28. — Falka — Lz. — tömeg, 
általános értelemben. Falkapénz, 
falkagúnya. — Falka — Kom- 
játhy Pál „Szent Pál levelei" 
1532 — „Arabyaba es Damas- 
comba egy falkayg predicallotta 
az Chrystosth" p. 248. tehát egy 
falkáig = egy darabig. A MNySz. 
szerint falka == pars temporis, 
aliquod tempus, eine zeit láng. 



Far _247 

Vö. német ein hischen. Jelenté- 
sében megváltozott szó. Nyr. 
18 : 449. 



*Par 



kk. 



Podex. 



Pékes-penez — 1240 — IV. 
Béla: „statuimus quod ydem po- 
puli nec descensiim comiti, nec 
liberos denarios, nec bovem, nec 
fekespenez soluant". Nyr. 7 : 415. 

* Felfogni — T. S. Kecskemét 
1701 — „a telelőt felfogta, meg- 
építette s csinálta, szántotta, törte, 
telekesítette". 

* Felhajtani — általánosan — 
a marháról, legelőre, erdőbe, vá- 
sárra stb. 

* Felolvasás — Kecskemét — 
a jószágot felolvasni = megszám- 
lálni, ellenőrzés értelmében. 

* Felszabadulni — általánosan 
— pásztornyelven: a tilalom alól. 

Fóka — Répczemellék, Sopron 
m. — falka, egy rész : 

Gabona egy fókája, 
Csibék egy fókája. 

Nyr. 2 : 518. 

Foltba verni — T. S. — az 

eladó marhát elhajtás végett össze- 
terelni. 

Fölkelő marha — Oklsz. — 
1604 Az zalagos Embernek ha 
feolkeleo záloga uagion, azt hoz- 
zak el ; ha nincz feolkeleo záloga 
peczetelliek ki hazából, mind ad- 
digh az migh veget eri dolgának. 
Azután megh nem ualtliatia azon 
beczwn, hanem eoreokben eoue 
lezen akar eoreokseg akar fel- 
keleo Marha. M. Jogt. Emi. 35. 



Ganajoz 

37. A régiségben a drágaság 
kincs = marha; ettől különbözteti 
meg a felkelő jelző a jószágot. 

* Föltekinteni — Szeged — a 
jószágot, új nyelven: szemlét tar- 
tani, számba venni. 

Fölválasztás — Kiskunfélegy- 
háza jzők. 1781—1801. „Moldvay 
Kanczák föl választása." 

SFüjel — Vas m., Mtsz. I. 659. 
— füvei: legel. 

*Fűköröm — Lengyeltóti — 
a kisköröm, a mely csak a füvet 
éri. 

*Fültő — a koponya fülmögötti 
része. Kondásoknál a disznót a 
kondásbaltával úgy kellett „fül- 
tövön sújtani", hogy holtan ro- 
gyott össze. 

Fül-vásár — Székelyf , Mtsz. 
I. 653. = fülsár. 

* Füvei — Kiskunság; Ónod, 
Borsod m.; Bodrogköz, Szolnok- 
doboka m.; Székelyföld; Vas m., 
Mtsz. I. 659. — legel. 

Füvelni = legelni. 

Gamba — ajak, alsó ajak, kü- 
lönösen a duzzadt. Palóczság ; 
Rimaszombat, Rozsnyó; Bars és 
Hont m., Mtsz. I. 673. *Sült tót. 

* Ganaj — Ver. 36. — Fimus. 
Német: Mist. Dalmát: Gnoy. 

Ganajoz — Oklsz. — 1588. Az 
káposztás kerthet kertelik, ganez- 
zak, be wltetik. 1712 körül. Az 
oltoványokat hasonlóképen irto- 
gassák s tövét kapálják, s gana- 
jozzák, hogy a kert tisztuljon. 



Ganajoztatás 



248 



Kárban kapni 



kövérebb füvet teremjen. M. Gazd. 
tört. Sz. VII. 416. 

Ganajoztatás — Oklsz. — 1636. 
A szántóföldek ganaj oztatását vagy 
egyik, vagy másik földeken min- 
den esztendőben continuálja. M. 
Gazd. tört. Sz. I. 271. 

Gémpénz — T. S. XVI— XVII. 
század — ezt a tőzsérek fizették 
marháik itatása után, a gémes- 
kutak használatáért. 

Gerdsa — Kóvár vid., Ipoly- 
völgye, Mtsz. I. 689. — gerincz. 

Gerhas — Mátyusföld — sovány. 
Nyr: 20 : 324. * Görhes formában is. 

Gyalogszer — XVI. sz. — így 
szolgál a marhátlan ember. Vö. 
Marhátlan. 

Gyuha — (átv. ért.) gyomor, 
begy. Tele már a gyuhám (= gyom- 
rom). Kr. I. 208. * Nyilván egy a 
Joh-ha\. 

Hajla — Csík m. — sugár- 
növésü, pálczavastagságú, leg- 
gyakrabban mogyoró- v.füzvessző, 
melylyel abroncsozni s néha mar- 
hát is hajtani szoktak. Nyr. 7 : 139. 

í Hajszolni — Szilágyság — 
kergetni. „Ne hajszold a jószágot." 

* Hajtani — Karczag — kinek 
jószágát legelteted helyett: Kinek 
hajtól. 

*Horpasz — általánosan — a 
csípő előtti tájék. 

Hujjogatni — T. S. — a jó- 
szágot szóval terelni. 

Hunyal = honalja. Moldvai 
csángók. Nyr. 31 : 87. 



^In — ér; Moldvai csángók. 
Nyr. 31 : 84. 

Jámbor — Kába vidékén — 
a. m. együgyű, bárgyú ember. 
Nyr. 25:426.*Szelíd, jó, az állatról. 

Járatni — T. S. — a jószágot 
csordán, gulyán. 

Jargaló pénz — Oklsz. — 1578. 
Unumhominemcaptinassent super 
quem florenos 12 accipere pro 
mulcta uulgo jargálo pynzth uult. 

* Járni — a régiségben [sokszo- 
rosan — a legelőt = legeltetni. 

Jártast — Csikszentdomokos — 
lépésben haladni. Nyr. 32 : 326. 

* Jártatni — 1715. Feselnek 
falu — a szolgát a marha után; 
legeltetni. — Jártatni — XVI. 
század, 1635. — egy adott területet 
nyájjal legeltetni. L. Szabadítás. 

Jovlt — Kóvár vidék, Ipoly- 
völgy — javít. Allatokra vonat- 
kozólag : hizlal. Nyr. 16 : 476. 

«Kalobálni — lovas katonáknál 
kotiskákkal vmi darab deszkán 
jelt verni, abrakolási jelt adni. 
Bodrogköz. Tsz. 187. 

Kárban kapni — 1613—1696. 
„Az kerülők, vagy egyéb rendbeli 
emberek is, kik kárban kapják a 
marliákat, tehát pünkösdig min- 
den baromtúl nappal egy pénz, 
éjjel 2 pénz, pünkösd után penig 
mindaddig, míg az tarló és rét 
fel nem szabadulnak, az bíró és 
község akaratjábul nappal 2 pénz, 
éjjel is 2 pénz. M. Gazd. tört. 
Sz. VII. 411. 



Kéz alá 



249 



Madárhüsú 



*Kéz alá — sokszorosan a ré- 
giségben — marhát stb. a pász- 
tor keze alá adni, rábízni. 

♦Kiállítás — Kecskemét 1821 

— összeállítás helyett ; t. i. mé- 
nesek, gulyák összeállítása. A ki- 
állított egységek csak akkor kezd- 
hették meg a legeltetést, mikor 
a száj pénz le volt fizetve. 

*Kicsapni — 1719. Krasznam., 
de általánosan is — a jószágot 
minden felügyelet nélkül legelőre 
bocsátani. 

*Kifiggő — 1748. Karatna köz- 
ség — kirúgó, kijáró jószág, mely 
a falu kerítésén kívül jár. 

* Kihajtani — általánosan — 
a jószágot a legelőre. 

* Kihaladott — 1825.Tordam. 

— a marha, a mely a telelést 
elvégezte, abból „kihaladott". 

* Kipányvázni — általánosan — 
az állatot hosszabb-rövidebb kö- 
télnél fogva czövekhez erősíteni, 
hogy a területet, a kötél hosszá- 
hoz képest, körben legelhesse. 



*KÍ8 fw — Schl. sz. j. 
fő, fonti culum. 



kis 



Kiszakasztás — sok helyen — 
lábasjószág, különösen marha- 
lopás; kiszakasztás, a gulyából 
elrabolni. 

*Kitárlani — 1748. Korotna 
község — a kaput kinyitni = ki- 
tárni. 

* Kiverni — 1729. Esztergom v. 
— a jószágot a legelőre = ki- 
hajtani. 



•Kodozni — erre-arra eledelt 
keresni. „Eme puszta sovány he- 
lyen kodoztak szegény lovaink — 
nem kaptak füvet", = a marhá- 
nak étel nélkül lenni. Székelyf. 
Tsz. 209. Kodoz : ennivalót keres- 
gél. Kodozik : éhezik : Székelyf. 

*Kurtafalka — Kecskemét^ 
1721. — a birtokosok kötelesek 
voltak jószágaikat a fennálló négy 
gulyához, ill. méneshez adni s így 
tilos volt, hogy saját jószágukból 
falkát alakítva, ezt külön legel- 
tessék : ezek voltak a tiltott kurta- 
falkák. 

*Kűdök — Lengyeltóti — a 
köldök. 

*Líábasjószág — országszerte 
— a szárnyassal szemben ú, m. 
szarvasmarha, juh, sertés. A ló 
különálló kivétel. Tompa ismer 
lábas- és fejősjószágot. Nyr. 20 : 271. 

*Lappangtatni — T. S., Kecs- 
kemét — a jószágot; tilos módon 
rejtegetni. 

Látó — a régiségben — az a 
hatósági megbízott, a ki a marha- 
kereskedést ellenőrizte. L. Látó- 
pénz. 

Látópénz — T. S. XVI.— XVE. 

sz. — a tőzsérek a vizsgálónak, 
látónak fizették. L. Látó. 

* Legel — Tiszamente — a 
köd a réten, kaszálón, mezőn, de 
a vizén is, mikor vékony réteg- 
ben mintegy odatapad s csak las- 
san száll tova. 

Madárhúsú — Csúza, Baranya 
m. — sovány. Nyr. 18 : 286. 



Makkolás 250 



Makkolás — Kiskunfélegyháza 
jzők. 1781—1801. — a sertés 
makkal való hizlalása. 

Maxha — Komjáthy Benedek, 
1532. — vagyon, jószág. Nyr. 
18 : 495. 

Marhaindítás — XVII. század 
a legelőkről a vásárra. 

Marhajáró föld — Oklsz. — 
1701 : ohatot marhajáró földnek 
kell hagyni. M. Gazd. tört. Sz. IX. 
9. Ohat, a debreczeni határ része. 

Marhátlan — Oklsz. — 1670 : 
Az debreczeni ember, ha őrni 
akar, idején szert fogjon, szénát 
vigyen s hét számra őrjön, hogy 
sem az vidéki örlős, sem az itt 
való marhátalan ember meg ne 
fogyatkozzék. Debreczen, NyK. 
26 : 843. 1711. Az mely rétek vágy- 
nak azokban a marhátlan emberek 
tartoznak délig kaszálni, a mar- 
hás emberek behordani. Szuhay : 
Az egyházlátogatás 167. 

Marhátlanság — Oklsz. — 
1683 : Barma nincsen csak gya- 
log szerben szolgál a marhátlan- 
ság miatt. 

Márka iránti rend — Kiskun- 
félegyháza jzők. 1781—1801. — 
Csordákra és Csürhés eleibe tar- 
tozandó Márkák iránti rend (* ta- 
lán Marhák?). 

Megcsapni a jószágot — Kis- 
kunhalas — visszafordítani, vissza- 
terelni. Nyr. 19 : 335. 

Megesztringol — l^óvár vidék, 
Ipoly völgy — jól elver. A Bala- 
ton és Pápa vidékén megesztren- 
gálni: kordán tartani, megker- 



Nyotnaszt 

getni. Nyr. 16:526. *Az esztren- 
gáról, mert az korlátot szab a 
belé zárt jószágnak. 

Megfordít — Oklsz. — 1721 : 
Hahogy valaki valami marhát jó- 
szágában tapasztal, le ne légyen 
szabad vágni avagy lúni, hanem 
az biró házához tartozik hajtani, 
az biró pedig tartozik kárát meg- 
fordétani. M. Gazd. tört. Sz. 
VII. 128. 

*Megfordítás — 1812. Erdélyi 
törvény — megtérítés értelmében. 

Mégkesül — Csúza, Baranya 
m. — megfakul, kopik. Nyr. 
18 : 286. 

* Megnyúzni — Ver. 27. — 

deglubere. 

Megócsódik — 1. Ócsódik. 

Megunszolás — 1. Unszolás, 
Asztalpénz. 

*Megvilágtalanodni — T. S., 
Kecskemét — a jószágról = el- 
veszni. 

Murdalló — Balaton — állat- 
hús; állathulla. Nyr. 31:51. 

Nyáj — Pf zew. Mong. p. 50. — 
A nyájak szabadon, minden fel- 
ügyelet nélkül járnak s az itató- 
nál találkoznak. *A szilaj pász- 
torkodás idejében nálunk is így 
volt. 

* Nyílcsülök — Lengyeltóti — 
csúd, a hátulsó lábcsont, a me- 
lyen a tőrök van, ennek neve nyílik. 

Nyomaszt — Balaton, Tud. 
Gyűjt. 1839. — hajszolt állatot 
elfog. Nyr. 34:532. 



Ócsódik 

Ócsódik — T. S. — olcsóvá 
lesz a marha. 

♦ Ocsu — 1. Ucsó. 

Ököradó — A székely „alkot- 
mány" a hadviselés kötelezettsé- 
gén és a királynak némely ese- 
tekben kiszolgáltatott ököradón 
kivül, minden más adófizetéstől 
mentesíté a székelyt. Orbán Ba- 
lázs után Malonyay 2 : 25. 

*Őrzető — Kecskemét — a 
jószág őrzetőben í^^an = őrizet 
alatt áll. 

* Összeverni — 1816. Hajdúság, 
de másutt is — a jószágot a 
legelőn t. i. több birtokosét egybe- 
foglalni. 

Pánk — pók. Moldvai csángók. 
Nyr. 31:87. 

• Poklája, burok v. bürök — 
Székelyf., Tsz. 302. ~ burok, 
(secundaé) ; Bihar megyében bürög. 

Pokolszökés — Szatmár m. — 
mérges kelés. Nyr. 25 : 383. 

*Poszka — Kaposvár — hit- 
vány emberről és állatról. 

Rédia — Nagykálló — marha- 
levél. Nyr. 12 : 430. 

Bémonda — Gyönk, Tolna m. 
— komisz. Nyr. 25:288. *A lo- 
vaknál a még tanulatlan ló ; a 
franczia remonteriól ered, a lova- 
sítás viszonylatában : „remonter 
un régiment" = egy ezredet ló- 
val ellátni. 

Rémunda — Mátynsföld — 
rendetlen, átvitt értelemben. L. 
Remonda. Nyr. 20:328. 



251 



Szénafű 



* Sereg — Ver. 5. — Agmen. 
*Allatsereg értelmében is. *Ca- 
terva. Ver. 17., német: Schar. 

* Szabadítani — X\II. század 
1635. — így: „az úr szabadította 
őket a tilalmasra" és .,a tilalmas 
jártatásra nem szabadított". 

* Szabadítás — a régiségben is 

— tilalom alól feloldani. 

* Szájpénz — Kecskemét ere- 
dettől fogva, felemlítve 1773., 
1821. — a legelőre kiadott min- 
den egyes jószág után járó ille- 
téknek neve „szájpénz" volt. így 
rótták ki a bitangoláson kapott 
jószág után is a bírságot. 

Szakaszt — Oklsz. — Partior, 
divido 1715. Erdeit ne usurpál- 
hassák, mint az előtt volt, ezután 
is úgy legyen. Szakasszanak nékiek 
szántó- és kaszálóföldet s ma- 
gunk marháinak is szakasszanak. 
M. Gazd. tört. Sz. IX. 26. 

* Számosjószág — Debreczen 

— az, a mely a legelőre be van 
írva, így számot teszen, mert 
számot kapott a lajstromban. 

Szárazallya — Mátravidék — 
alom. Nyr. 22:384. 

*Szél alá — Karczag — menni 
= széllel menni. 

*Szél ellen legelni — Kiskun- 
halas — a jószág legelve szél el- 
len halad, fontos akkor, a mikor 
keresni kell. 

Szénaabrak — Kiskunfélegy- 
háza, jzők., 1781—1801. 

Szénafű — Oklsz. — Foenum. 
1349 óta. Erdélyben fűtermő ha- 
tárrész. 



Széna-portio 



252 



Tutuska 



Széna-portio — Kiskunfélegy- 
háza jzők., 1781—1801 — a most- 
kori „adag". 

« Szopni — Ver. 53. — lactere. 

'Szoptatni — Ver. 53. — 
lactare. 

* Szőrén-szálán elveszett — 
Pápa vid., Tsz. 352. — hirtelen 
és teljesen eltűnt, a marháról 
véve. 

* Szügy — kk. — a két első 
láb köze, pectus equi. 

Szülés — Hidas és Tornyos- 
németi, Abaujtorna m., Nyr. 31 : 
351. ; szüllés. Rimaszombat, Nyr. 
17 : 374. ; szülessig — Répczeszent- 
györgy. Vas m., Nyr. 18 : 575. ; 
takarmány a marha számára. 

* Takarmány — Balatonmell., 
Tsz. 355. — marhák számára 
télire eltett táplálék. Ma már 
országosan használt szó. 

Telek — Ada, Bács m. — 
trágya, ganaj, ha rakásba van 
gyűjtve, másképpen határ is. 
Nyr. 27:413. 

*Teleltetés — 1838., Mára- 
maros, de egyebütt is — a jó- 
szágnak télen át való tartása; e 
czélra idegen jószágot is vállal- 
tak: telelőre befogadták. — Te- 
leltetés -^ T. S., Kecskemét, 
1596. — egy télen át való tartás. 

* Tenyészet — T. S., Kecskemét, 
1701. — a mai szaporulat helyett. 

*Teritöni — Szeged — a jó- 
szágot szétoszlatni, hogy az egyest 
meg lehessen nézni. 

Tétovázó vas — Békés — 
fogószerü készülék, a melylyel 



az állatok fülét színes jegy gyei 
látják el. A jegyek pontokból 
vannak csoportosítva, a pontokat 
tűk szúrják be, a mely tűk fes- 
tékbe vannak mártva. Valóságos 
„tátovázás". Behozta gr. Wenck- 
heim Frigyes. 

Tilajgat — Kunság — a ti- 
losba szabadult jószágot szép 
csendesen visszahajtja az istál- 
lóba. Nyr. 14 : 526. 

Tilalomszegés — Oklsz. — 
1581 : Minden esztendőben a hütös 
bírák a falut megfeleltessék, a 
falu is ahoz embert válaszszon 
és valamint a falu megfelel, írva 
legyen és úgy bűntessenek min- 
deneket; valami barmot pedig 
kijelelnek tilalom szegesre, annak 
birsága 12 dénár. Székely, Oki. 
V. 127. 

íTincselni — Székelyf. — hiz- 
lalni. Tincsödni, Székelyf., hízni. 
Tsz. 364. Ezt a szót nem hallot- 
tam ; talán Csíkból való. 



* Tiporni — országosan — a 
jószág tiporja a lábával a füvet, 
földet. 

STörek — Székelyf., Szilágy 
m. — a gabonának apróra töre- 
dezett szalmája (ilyet szoktak 
éjjelre a marháknak alomul yetni). 
Tsz. 369. — Törek — Oklsz. — 
spicarum et straminumfragmenta. 
1524 : Georgius Tewrek, Michaelis 
tewrek. 1594 : Theorek vagyon egy 
rakassál. 

S Tutuska — Barkó szó — 
apróbb ganéjrakás a mezőn. Tsz. 
371. 



Ucsó 253 



SUcsó — Székelyi. — gabona- 
alja, nyomtatáskor a szemetes 
huUadéka. Vö. Ucsu, Ocsú. Tsz. 373. 

íUcsu — 1. Ucsó. 

Unszolás — T. S., XVI— XVII. 
sz. — megsürgetés. L. Asztalpénz. 

iVehem — Murm. 1533. — 
pullus. 

♦Vékonya — Edvi Illés Pál — 
1. Horpasz. 

* Verdik — Szilágyság — ved- 
lik; szőrről és tollról is. 

* Verni — Alföld — a jószágról 
általában: kihajtani, elválasztani, 
pl. a legelőre kiverni „az anya- 
barmokbatinókat verni", az ökör- 
csordákat szétverni = feloszlatni 
stb. 

Visszaindit — Oklsz. — 1717. 
Midőn Estvére még a nap fent 
volt, itattni hajtotta volna a fatens 
szolgája, és Eöcse az ökröket, a 
vizrül visszaindítván az Istaló felé 
semmiképpen be nem hajthatták 
sokáig. Borsod m. jegyzők. 

* Zűrzavar — Kecskemét, 1760. 
szabályzat — tétovázás nélkül 
eleget tenni. 

Szín. 

Állatok színe — Szeged — 
fehér, fekete, sárga, szürke, pej, 
deres, vasderes, almáspej, almás- 
szürke, tarka, kesej, vörös (tehén, 
kutya) lóra ezt nem haUotta, 
pedig „vörös kutya, vörös ló, vörös 
embör egy se jó" közmondásban 
megvan ; tarka tehenet svájczer- 
nek mondják. Borzsderes, mely 



Homályszin 

nyugati marhafajt jelent; e vidé- 
ken a nép nem használja. Tö- 
mörkényi István, Nyr. 32 : 295. 

Ciecergalamb — Eger, Tud. 
Gyújt. 1838. — háta hosszában 
fehér, többi része vörhenyeges v. 
fekete. Nyr. 35 : 43. 

Csókaszem — Székelység — 
világoskék szem. Nyr. 28 : 94. 

Fecske-hasú — Barkóság — 
fehérhasú fekete állat. Nyr. 32 : 521. 

Fehér — Englb. — az albino- 
szerú és a kékes. Az albinosze- 
rúnél a szőr gyérebb, festőanyag- 
nélküli, a bőr halovány rózsaszínű, 
a körmök világosak, a farkbojt 
fehér, a szarv töve sárga. A ké- 
kesnél a szőr festőanyaga kékes, 
a bőr szürkés, a köröm szürkés- 
fekete, a szarvtő szürkés, a szarv 
hegye, orrtükre, szempilla fekete. 
Ha a kékes marhának orrtükre 
világos, szeme, szőre, pérája vi- 
lágos, a szarvak sárgásak, akkor 
nevük : kesely. 

Galambszinek — Szeged — 
fakó, fehér, fekete, kék, májas, 
rozsdás v. rezsdás, sárga, pöttyös, 
vörös. Nyr. 32 : 295. L. Ciccer. 

Gengeszin — Losoncz vidék — 
rózsaszín. Nyr. 30 : 301. 

Gyilán — Csík m. — ölyves 
állat, olyan t. i., melynek nyaka 
más színú, mint testének egyéb 
része. Nyr. 7 : 139. 

Homályszin — Kecskemét — 
fehéres barna, bizonytalan. Nyr. 
19 : 46. 



Iromba 



Iromba — a. m. tarka. Iromba- 
tyúk, (Szabó Dávid 1792.) olyan 
színű, mint a petymeg. Iromba, 
Sándor I. 1808. = maculosus, 
striatus stb. Népnyelven a. m. tar- 
kás, babos, pettyegetett kender- 
magos (tyúk, csirke, kakas) ; tarka 
szőrújbarnacsíkos szürke (macska). 
Nyr. 35 : 114. — Iromba — Lexi- 
con Budense p. 508. — kender- 
magos : maculosus, sparsus, va- 
rius ; gefleckt, gesprenkelt. M. 
elem az oláhban. Alexics Gy. Nyr. 
17 : 371 — Iromba — Kisújszál- 
lás — barna csíkosszürke. I. 
macska : barna csíkkal sávolt, 
szürke macska. Nyr. 20 : 191. 
Patóháza, Szatmár m., habos vad- 
galambszínű csirke. Nyr. 19 : 334., 
Besnyőd, Szabolcs m., szürkés 
színű fekete sávokkal vegyítve 
pl. iromba macska. Nyr. 12 : 48. 
Nagykunság, tarka szőrű macska. 
Nyr. 16:286. 

Kesely — vö. Fehér. 

Keselyédik — Kapnik — meg- 
fakul, színe kopik. Nyr. 2 : 235. 

Kokasszín — Komárom m. 
tatai járás — kendermagos, sárga, 
gyöngyös. Nyr. 32 : 294. 

Roska — Háromszék m. — 
pirosszőrű állat. Oláh elem a m. 
nyelvben. Nyr. 23 : 488. 

Sárga vei ordas — Kolozsv. 
glossz. 1877. — flavens vei flavus 
I,. Nyr. 36:368. 

Savószem — Székelység — 
fejérre elvékonyuló világos szem. 
Nyr. 28:94. 



254 Bőg 

Sikári szőrű állat — Halas — 
a melynek nem bodor a szőre, 
hanem egyenes, mint a sikárfú. 
Sikari, uo. sovány, szikár. Nyr. 
23 : 239. 

Szamár-színek — Marosvásár- 
hely — fekete, szürke, egérszőrú. 
Nyr. 32:295. 

Szurmos — néhol — a magyar 
bika szemetáj a, nyaka és szügye 
= kormos. 

Szűr-lúd — Fülek, Karancs 
vid. — hamvas, szürke. Nyr. 22 : 95. 

Tyúkszínek — Gyöngyös — 
fehér, fekete, kendérmagos, ham- 
vas, sárga, pettyes. Nyr. 32 : 294. 

— Tyúkszínek Zovány, — Sz.- 
Nagyfalu, Ipp, Kémer, Szilágy m. 

— kendermagos, fehér, fekete. 
Nyr. 32:295. 

Hangok. 

Beéget — Nagy Istv. Mart. 
Cöron. Kr. — béget, borjú, bárány. 

Bég — Heltai Mes. M. 

Béget — PPBod., Nyt. — bá- 
rány, juh, Csongrád, a juh = 
bürge == birka. 

Bekeg — BMsz. — mekeg, 
kecskéről. Km. Dug., Kr., a juh. 

Berreg — BMsz. — kutya, 
farkas. SCsíkgyímes, csángó. W. 
J., juh és bárány. 

SBőg — Firtos- Váralj a, Udvar- 
hely m., J. J. — a juh. 1. A te- 
hén, Csongrád ; tehén, Csík-Gyí- 
mes. A szarvasmarha, Firtos- 
Váralja. A tehén, ökör, bika ; Rava, 
Udvarhely m. 2. A disznó ; Firtos- 
Váralja. A disznó; Rava, Udvar- 



Bőget 255^ 

hely m. Kár. Bibi., Érdy C, 
mugio, balo. Kr., mugit, boát. 

Bőget — M. A. — Kr., inugit. 

Bömböl — Com. Jan. — biká- 
ról. Rava, Udvarhely m., Csongrád, 
Firtos-Váralja, ha ingerült. M. A. 
Az oroszlán, Sylv. Ujt. Ha a csor- 
dában sok a tehén, a bika azt 
bömböli : Az ördög győzi, bú. Al- 
föld, ugyanott, kiáltása : Mi — háj. 



Bong — Nyt. 



mugio. 



Bönget— M. A., PPBod., Nyt. 
— mugio. M. A., Kr., mugit. 



*Börönköl 

Gyimes W. J. 
haragos. 



Csángó, Csík- 
a bika, mikor 



Disznóröhögés — PP., 1708. 

— grummitus. * Helyesen : röfögés. 

Gágog — a liba. Csik-Gyímes. 
Csángók és általánosan. 

Gajdol — lármáz, kiabál, ék- 
telenül énekel stb. Dunántúl, 
Nagykunság, Nagybánya, Bereg- 
Rákos. Mtsz. I. 668. Gajdorál: 
ua. Gajdorász : ua. Gajdol : tót 
szó == dudál. 

* Görög — Csik-Gyimes, csángó 
W. J. — a disznó. 

Herreg — BMsz. — kutya, 
farkas =^ berreg. 

* Horkan — a ló, mikor megijed. 

SHortyan — M. A. Káldi Prov. 

— ronchissat, stetit. 

Kaff — Kr. — a fogak össze- 
veréséből előálló liang. 



Nyivákol 

Kaffog — Kr. — 1. Kaff. 

Kahol — S. I. Kr. — latrát. 

S Kattog — Sz. D. Kr. — fogá- 
val csattogtat, dentibus strepit. 

Mekeg — Kr. — a kecske. 
*A kecskéről általánosan így. 
Szorosan hangfestő. 

Mekken — Kr. — kecskemódra 
szól. 

*Möczörög — Firtos-Váralja, 
Udvarhely m. J. J. — a czáp 
párzáskor. 

Nyaf — Kr. — kutya. *Nyif- 
nyaf, mikor vadat hajt. 

* Nyafog — Rava, Udvarhely 
m., I. M. — a kutyakölyök. 

*Nyahog — Nyr. 22. — nyafog. 
Palóczság. 

Nyavikol — Csongrád — a 
macska. * Helyesebben: nyivákol. 

Nyerít — Kr. — hinnit. *A ló- 
ról, kizárólag. ,. 

Nyervog — Csongrád — a 
macska. 

Nyikorgók — Eder — gannio, 
grunnio. Ich belle wie ein Fuchs, 
grunze. 

íNyirbákol — Fülek, Nyr. 22. 
— nyafog. 

Nyírét — Kr. — a lóról mond- 
ják, midőn kergetik és hangot ád. 
* Másképp: nyerít. 

Nyírnak — Sz. D., Kr. — 
kutya- vagy macskakölykök. 

Nyivákol — Szilágyság — 
kutya- és macskakölykök. 



Nyívog 256 

Nyivog — Szilágyság — kutya- 
és macskakölykek. — *Rava, 
Udvarhely m., I. M., a kutyakölök. 

*Nyivvog — Nyr. 21. — nyávog. 
Várpalota, Veszprém ni. 

Nyöfög — M. A., Kr. — grunnit. 

Nyökörög — Sz. D. Kr. — 
marha. 

Nyöszörög — Sz. D. Kr. — 
marlia. *A beteg. 

* Ordít — Csík-Gyímes, csángó, 
W. I. — a kutya. * Inkább a 
farkas. 

* Orgonál — Rava, Udvarhely 
m., L M. — vonít a kutya. Ha a 
kutya orgonál, vagy halál, vagy 
vész jő a házra. *Vagy tűz van. 

* Röfög — Rava, Udvarhely m., 
LM. — a disznó, ha a malacza 
veszélyben van. *U. i. Firtos- Vár- 
alj a, Csik-Gyímes és mondhatni : 
általánosan. 

Böfögni — Eder — grunnire. 

Röhög — Com. Jan., Njt. — 
disznóról. 

* Sikolt — Rava, Udvarhely m., 
LM. — a malacz, a disznó, ha 
megfogják, vagy ölik. *L. Visít. 

*Sipol — Rava, Udvarhely m., 
L M. — az ökör és bika, mikor 
a bömbölés után fülhasítóan bőg. 

*Sír — Rava, Udvarhely m., 
LM. — a malacz, ha éhes. Vö. 
Bőg, Visít. 

íTprünnyög — Rava, Udvar- 
hely m., L M. — a tehén, mikor 
a hornya közelébe jut. 



Bereg 

•Ugat — Csík-Gyímes, csángó, 
W. J. — a kutya. Általánosan. 

* Visít — Firtos- Váralj a. Udvar- 
hely m., J. J. — a disznó. 

* Vonít — Csík-Gyímes, csángó, 
W. J, — a kutya. Altalános. 

* Vonyít — Csongrád, W. J. — 
a kutya. 

Coitus. 

*Bagoz, bagzik — Mtsz. — 
coitus, kutya, macska, nyúl, far- 
kas, róka, hal ; Somogy, Fehér, 
Baranya, Zemplén m., Palóczok, 
Csallóköz. Baíjzani, Miskolcz, 266., 
békáról. Bagzás, Miskolcz 302., 
Nyt. 164., coitus. Bagzik, M. A., 
coitus. Bagzik, macska, nyúl; 
Csongrád. 



Bagzódik 



M. A. 



Baiisik — Nyr. 2L 
Karancs vidéke. 



coitus. 
coitus ; 



Bakik — Nyr..2L — coitus; 
Karancs vidéke. Bakik, Karancs 
vid. Mtsz. Bakik, Kresznerics. 

Baklat — Mtsz. — coitus, kutya, 
macska, farkas ; Székelyföld, Há- 
romszék. 

Baklatni — B. M. N. — coitus. 
Székelyföld, kutyáról, macskáról. 

Bakzani — általános — coitus. 

Benderész — Mtsz. — coitus, 
kakasról, Háromszék. 

S Bereg — Rava, Udvarhely m. 
— a kecskék és a juhok ősszel 
beregnek. Bereg, a juh, Csík- 
Gyímes, Csongrád, hereg ; Barcs, 
Vas, 109., a juh, hereg, Mtsz. Szé- 



Beregtet 

kelyf. ; hereg, a macska, Rava, 
Udvarhely m. 



Beregtet — Háromszék 
Mtsz. — coitus. 



m. 



Berget — Háromszék m., Mtsz. 

— coitus. 

í Berreg — Gyergyószentmiklós, 
Kovács L. jelentése, 1898. IX. 28. 

— a juh és a kecske közösülése. 
A kecske berreghetnék. A czáp 
megberregte. 



Bikik — Karancs vid. 
Nyr. 21:21. Ui. Mtsz. 



coitus. 



Bislet — Mtsz. — coitus, un- 
talan jön-megy, ide s tova koslat, 
kutyafélék. Kovászna, Három- 
szék m. 



Bisletni — Székelyi, 
macskáról. 



coitus : 



*Börög 

varhely m. 
a kecske. 

Börrög 

coitus. 



Firtos- Váralj a, Ud- 
- párosodik a juh, 

Székelyf., Mtsz. — 



257 Folyat 

Burrog — a disznó. Három- 
szék m., Nyr. 4 : 561., mikor erősen 
búg. 

Bütyköl — Békés m., Mtsz. 
1. 210. — (coit), a disznó. 

Czaflat — Zilah — koslat, 
kóriczál. Nyr. 22:223. Irodalmi 
adat újkori szépirodalomból. Nyr. 

28 : 280. 

* Faját — Kisküküllö m., Mtsz. 
I. 615. — fojat, folyat, * leginkább 
kanczáról és tehénről. 

Fékni — Sima, Somogy m., 
Nyr. 19:381. — coitus, megfékte 
a kakas a tikot. 

Fislat — Mtsz. — coitus. 

Fislet — Mtsz. — coitus. 

» Fojat — Rava, Udvarhely m., 
József M. tanító gyújt. — tehén. 
Sztirnyeg, Zemplén m., Mtsz., 
Nyr. 12:384. 

*Fójat — Székelyf., Mtsz. I. 
615. — folyat. 



Búg — Tokaj -Hegy alj a, Nyr. 
23 : 287. — a sertés, mikor páro- 
sodik. * Csongrád, Lengyeltóti, 
Somogy, Csík-Gyimes. Sz. D., 
Kr., Rava, Udvarhely m. 



Búgat 
disznó. 



Abauj 



a kan- 



* Búghatnék — Gyergyószent- 
miklós, K. L. — a gője (9 disznó). 

Búgik — Firtos- Váralj a. Udvar- 
hely m., J. J. — a disznó. 

Búgni — Pethe. Hári Maj. 6. § 
3. — coitus, disznóról. PP. 1708. 



*Foj áthatnék — 

alja. Udvarhely m. 
kívánja (a tehén). 



Firtos-Vár- 
- a coitust 



Hermán Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse 



*Fojatik — Gyergyószentmiklós 
— (coit vacca cum tauro). 

íFolat -^ Somogy m., Mtsz. 
I. 615. — folyat. 

íFolyat — Somogy m.; Rima- 
szombat ; Szürnyeg, Zemplén m. ; 
Szatmár vid. ; Szőkefalva, Kis- 
küküllö m. ; Székelyf. — páro- 
sodik, üzekedik (tehén). Csongrád, 
a bika. Gáti T. H. 134., coitus 
szamárról. — Folyat — S. L, 

17 



Folyatás 



258 



Megcziczerélí 



Kr. (I. 166.) — equit, subát, catulit, 
circum currendo coitum quaerit. 



Folyatás 
coitus. 



— Misk. 124. 



Forog — Kr. — coitus, kutyáról. 
Nyr. 19:382., kutyáról, Szatmár. 

Fürdik — Dunántúl — a hal 
= ívik, 1. azt. 

íFútos — Rava, Udvarhely m., 
József M. tanító jelentése — a 
tehén. 

* Fútosik — Gyergyó szentmiklós 
— coit vacca cum tauro. A bihal 
közösül. 

* Futosnak — Csík-Gyimes, 
csángók — a tehenek. (Coitus.) 



Gácsérozódik 
a kacsa. 



Csongrád — 
Csik-Gyímes, 



Ganározódik — 

csángók — a liba. 

Görög — Kr. — coitus, disznó- 
ról. Bőny, Nyr. 15:285. Győr, 
Fejér m. Nyr. 15 : 285. 

Görögni — Pethe Hári Maj. 
6. § 3. — coitus, disznóról. 

Gunározás — Misk., 302, 310. 
— coitus, lúd. 

Hág — Kr. — coitus, lóról. 

íHágatás — Rava, Udvarhely 
m. — tehén, kancza. 

SHágatni — Gyergyószentmik- 
lós — „viszik hágatni" a tehenet. 

Iszik — Szürnyeg, Zemplén 
m., Nyr. 12 : 384. — coitus, halról. 

Ivik — Szürnyeg, Zemplén m., 
Nyr. 12:384. — coitus, halról. 



Kakasolódik — Csik-Gyímes, 
csángók — a tyúk, továbbá ga- 
lamb és minden madár. 



Kancsolni 

95. — coitus. 



Fülek, Nyr. 12: 



* Kihágja — Gyergyószentmik- 
lós — a bika a tehenet. (Ascen- 
dit taurus super vaccam.) 

* Kihágta — Gyergyószentmik- 
lós — a bika a tehenet. 

Kóborló — Sz. D., Kr. — coitus. 

Koslat — Mtsz. — coitus *a 
kutya. Sz. D., Kr., a kutya. Csong- 
rád, W. J., a kutya. M. A., S. L, 
Kr., a juh. F. 90., a juh. 

* Koslathatnék — Rava, Udvar- 
hely m. — a kutya, ha „rájut a 
párosulás". 

Koslatni — Székelyf. — coitus, 
kutyafélékről. 

Koslató — Sz. D., Kr. — coitus. 

Közösülés — Misk. 44. — coitus. 

Kurittoló — Sz. D., Kr. — coitus. 

Kurittyoló — Sz. D., Kr. — 

coitus. 

Lődörgő — Sz. D., Kr. — coitus. 

Megbaboz — Sopron m., Mtsz. 
— coitus, kakasról. 

í Megbúg — Rava, Udvarhely 
m., I. M. — a disznó. Ui. Gyergyó- 
szentmiklós. 

Mégbúgat — Palóczság, Gömör 
és Nógrád m., Nyr. 22:480. — 
közösül a disznó. 

Megcziczeréli — Sopron m., 
Mtsz. — coitus, kakasról. 



Megfut 

S Megfut — Kr. (I. 176.) — 
Megfutott a tehén ; megüzekedett. 

SMegfútossa — Gyergyószent- 
miklós — bika a tehenet. 

í Meghágja — Gyergyószent- 
miklós — bika a tehenet. *A mén 
a kanczát. 

t Meghágta — Gyergyószent- 
miklós — a bika a tehenet. 

Megistyelődzik — (coit ser o fa) 
„Gölye megistyelődzött" — Mold- 
vai csángók. Nyr. 31 : 85. 

*Megszökte — Firtos-Váralja, 
Udvarhely m. — a bika a tehe- 
net fedezte. 

Megtiporodik — {coit gallina, 
anas) — Moldvai csángók. Nyr. 
31:85. 

Megtojózza — Sopron m. Mtsz. 
— coitus, kakasról. 

♦ Megüzetés — Rava, Udvar- 
hely m. — tehén, kancza. 

Megverődik — coit cahalla, 
equa. — Moldvai csángók. Nyr. 
31 : 85. 



259 Vizslat 

í Pereselődnek — Csík-Gyímes, 
csángók — a kecskék. 

Peterészni — általános — coitus. 

Ridzik — Szürnyeg, Zemplén 
m., Nyr. 12 : 384. — coitus, disz- 
nóról. 



Ménez 
lóról. 



S. I., Kr. 



coitus. 



Ménzik — Szürnyeg, Zemplén 
m., Nyr. 12 : 384. — coitus, lóról. 

Nőszés — Misk. 266. — coitus. 

Ollózik — Rava, Udvarhely m. 
— megollózik: ellik, megellik a 
kecske. 

Összeelegyedni — F 79. — 
coitus, kutyákról. 



Sarhudás - 
Sárhudni - 
Sárithatna 



Misk. 69. — coitus. 
Misk. 44. — coitus. 



Szürnyeg, Zemp- 
lén m., Nyr. 12 : 384. — coitus, 
kanczáról. 

Sárlik — általánosan — a 
kancza. 

*Szöketés — Rava, Udvarhely 
m. — tehén, kancza. 

Tojódzani — Szürnyeg, Zemp- 
lén m., Nyr. 12 : 384. — coitus, 
szárnyas állatokról. 

Tojózik — Csongrád — a 
kakas. 

* Üzekedik — Balatonmell., Vas 
m. — folyat, párosodásra indul ; 
tehénféléről. Tsz. 376. Gyergyó- 
szentmiklós; Fejér m. Nyr. 10: 188. 
a tehénről. F. 79. a kutyáról. — 
í Üzekedik — Csongrád — a 
birka. 

í Űzeti magát — Rava, Udvar- 
hely m. — tehén. 

Űzik — Szürnyeg, Zemplén m, 
— coitus, juhról. Nyr. 12 : 384. 

íűződik — a birka. Coitus. — 
Csongrád, Szürnyeg, Zemplén m. 
Nyr. 12 : 384. Moldvai csángók. 

Nyr. 31 : 85. 

Vizslat — Mtöz. — coitus. 
17* 



Betegség, orvoslás 



260 



Légykíkezdés 



Betegség, orvoslás. 



Agygyulladás 

E. G. (ló). 



Encephalitis. 



Büdös sántaság — Alföld — 
ha a juhok körmit nem metszik, 
a mélyedésekben felgyülemlett 
szenny megbüdösödik, rothadást, 
majd sántaságot okoz, a melybe 
az állat belepusztulhat, L. Kör- 
mölés. 

Csira — Hydrocephalus inter- 
nus chronicus. E. G. (ló). 

* Csömör — Gross. I. p. 140. 
— magyar betegség, a sok hús- 
evéstől. 

Dermenet — Tetanus, E. G. 

* Emelgetős — Nádudvar, Kecs- 
kemét, a régiségben — a beteg 
jószág, a mely a lábáról leesett, 
hogy emelgetni kellett ; ez a pász- 
tor kötelessége és jóságának egyik 
próbája volt. 

*Emelős jószág — Alföld — 
beteg jószág, mely lábáról leesett 
s így emelni kell. L. Emelgetős. 

* Esett jószág — általánosan — 
a betegségben elhullott jószág ; a 
régibb időben sokszorosan elfo- 
gyasztották. Az ázsiai állatte- 
nyésztő nomádoknál ez általános 
szokás. 

Felfúvódás — dobkórság — 
Timpanitis. E. G. (Marha). 



* Forróság 

L. Csömör. 



Gross. p. 140. 



Guga — általánosan — a fej 
és nyak találkozása táján a torok 
felől kifejlődő mirigydaganat. 

Gyík — Angina. L. Torokgyík. 

*Hagymázat — Gross. I. p. 
140. L. Csömör. 

Hashártyagyulladás — Perito- 
nitis. E. G. (ló). 

Hasmenés — Diarrhoea. E. 
G. (ló). 

Hasrágás — Colica. E. G. (ló). 

Húgykórság — Diabetes. E. G. 
(ló). 

* Juhbetegségek — Békés. Vér, 
Anthrax. Sántaság. Ürüsántaság. 
Kábaság, Taenia coenurus Sieb. 
L. Hólyagféreg. Nyűvesség, Oes- 
trus ovis. L. lárvája. 

Juh-himlő — „Variola ovis". ZL 

Keh — Tussis, PPBod. — elég- 
telen lélegzés. E. G. (ló). 

*Kíkkű — Nagyszalonta — 
kékkő, gáliczkő pora, mint gyógy- 
szer „légykíkezdés" és „szaka- 
dás" ellen. 

Kolótikus — M.-Sárköz, Tolna 
m. — a. m. tuberkulotikus. 

Kútyíka — Nógrád m. — ha 
valakinek a szája széle kipállik, 
arról mondják, hogy „kútyikája 
van a száján". * Tóth ól: kut = 
zug, innen kutyik = zugocska, 
tehát: száj zug és nem széle. Más- 
hol: zabla. Nyr. 6:135. 

* Légykíkezdés — Nagyszalonta 
— ha a sebes helyet megköpi a 
légy. L. Kikkú. 



Lépfájás 

Lépfájás — 1. Lépfene. Zl. 

Lépfene — vérbetegség, an- 
thrax. Zl. 

Lépüszög — 1. Lépfene. ZL 



Májgyulladás — Hepatitis. E. 

G. (ló). 

Marhavész — keleti — „pestis 
bovina orientális". Zl. 

Megnyilalás — a ló patkolá- 
sánál, mikor a szeg nem a pata 
szarujába, hanem az elevenbe 
téved. 

Mellhártyagyulladás — Pleuri- 
tis. E. G. (ló). 

Mirigyek — Adenitis. PPBod. 
szerint „futosó mirigyek" (ló). 

Nádravérzés — E. G. (ló). 

Nyelvfene — Anthrax linguae. 
E. G. (ló). 

Nyírrothadás — a ló patája 
talprészén levő nyílszerú kiemel- 
kedés rothadása. 

Orbáncz — Erysipelas. Zl. 
(disznó). 

*Pók — részben a lóláb- 
csontokon, de leginkább az inak 
állományában képződő, a lábakon 
látható, nem fájdalmas képződ- 
mények mint a: csánkpók, vápás- 
csontpók, inpók, csúzpók, csüdpók, 
hüvelypók, érpók, vérpók stb. 

*Rihelő mesterség — Karczag 
— szaruból készített tartók, az 
unguentumot tartják benne, a mi- 
vel a rühes juhot gyógyítják. 



261 Trokár 



* Sertósorbáncz — Erysipelas 
suum. 

Sű — Bugacz-Monostor — a 
marha pofáján támadó mérges 
kelés. 

Szájfojás — Aphthae, PPBod. 

* Szakadás — Ruptura, legin- 
kább izom-, ín- és vérérszaka- 
dás ; az ok : erőmúvi. — Sza- 
kadás — Nagyszalonta — sebe- 
sedés. L. Kíkkú. 

Szédülés — Vertigo, E. G. (ló). 

Szégezés — Csúza, Baranya m. 

— nyilalás „Szúr a szégezés". 
Nyr. 18:382. 

Takonykórság — Mucus equi, 
PPBod. (ló). 

*Tarjó — Gross. I. 156. — 
morbus: quum vesica feliis in 
bove tumescit etc. L. Tarjag. 
PPBod., pustula ulcus, hólyagcsa, 
pattanás, ragya. 

Tehénhimlő — varioli vaccae. 

Tetem — csontos képződmé- 
nyek, leginkább a ló lábán mint : 
őztetem, nyúltetem, holttetem, 
kaptatetem, gyűrútetem ; közös 
jellegük az, hogy, a gyűrútetem 
kivételével, hosszúkások. Vö. Pók. 

Torokfájás — T. S., Nyr. 32 : 
156. — szentül hitték a pásztorok, 
hogy a fájós torok mindjárt meg- 
gyógyul, ha az ember nyakát 
háromszor a disznóvályúhoz dör- 
zsöli. 

Torokgyík — Angina, Syranche 
PPBod. — (sertés). 

Trokár — Udvari, Nyr. 15 : 335. 

— háromélú kést magában rejtő 



Tfidőgyuladás 



262 



Balogtag-féle 



rézcsőalakú állatorvosi műszer, 
melylyel a lóherétől fölfuvódott 
marhát gyógyítják olyan formán, 
hogy azt oldalába bocsátják s 
rajta keresztül ömlesztik ki a 
bajt okozó anyagot. A franczia 
trocart átvétele. Nyr. 26:511. 

Tüdőgynladás — Pneumonia, 
E. G. — (ló). 

*Vér — Anthrax, 1. Lépfene 
ZL; de más is: ágyékvér, hátvér, 
vérdaganat. Erre vonatkozik a 
pásztorok kifejezése: „a jószág 
vérbe döglik". 

* Vérbe dögleni — Bükkösd — 
szarvasmarhabetegség, úgy gyó- 
gyítják, hogy meghasítják a fülit. 

Vérdaganat — Carbunculus Zl. 

* Véredzés — Hortobágy — a 
ló bőrének vérzése, legyek csípé- 
sétől. 

*Vér ellen — Békés — a szem 
fölött a homlokon vágnak ke- 
resztet. 

Vérhas — Dysenteria, E. G. — 

(ló). 

Vértályog — 1. Lépfene, Zl. 

Vérvizelés — Haematuria, E. 
G. - (ló). 

Vesegynladás — Nephritis, E. 
G. - (ló). 

Veszettség — Rabies canum, 
PPBod. 

V. A FÖLD. 

A föld, a nyíl. 

Aczintos — Nagykunság, Nyr. 
16 : 141. kiszáradt föld. Székelyf. 



Mtsz.: „ojan az agyagfőd: ha 
szárad, megaczintosodik". 

Agyagos homok — mely 
annyira kötött, hogy a szél nem 
kapja fel. 

* Angyalhullásos — Karczag — 
olyan föld, a melyen kiszáradt 
zsombék van; nagyon rázós, döczö- 
gős = a Sziklapos. 

Apóka — Gömöri palócz, Nyr. 
22 : 480. — Mtsz. szerint homokföld, 
Nyr. i. h. szerint televény agyag- 
réteg: „Ahogy kimosta a víz a zar- 
kot, megláccot, hogy milyen apo- 
kás a föld". 

* Area — XI. század — equorum 
regis: a király lovainak szánt 
terület, vagy szérű. A zaztyi 
apátságnak 1067 körül kelt ala- 
pítólevelében. Előtanulmányok 
120. 

Atka — Aszófő, Balatonmell., 
Nyr. 26 : 139. — rétmelléki ter- 
méketlen, agyaggal vegyes liomok- 
réteg. Vö. Magyar Halászat 
Könyve: atkás fenék = gyökeres, 
akadékos vízfenék. 

Avar — Hortobágy, T. M. I. — 
avaros k mező, mikor a kiszáradt 
fú esőt kap és felújul, ez gyepfú. 

Bakhát — Szepezd, Zala m., 

Nyr. 17:144; Kiskunhalas, Kecs- 
kemét, Balatonmell. Mtsz. — föld- 
hát pl. két kerékvágás, vagy a 
szőllőtőkesorok közt, de homok- 
domb is. L. Markaf útja. 

Balogtag-féle — Pálfa, Ke- 
menesalja, Nyr. 25 : 417. — Balog 
gazda munkásai, ha a tagra men- 
nek dolgozni, nem a Balog-féle 



Bara 



263 



Bűrü 



tagot, hanem Balogtag-félét mon- 
danak. Tudálékos. 

Bara — Bácska, Nyr. 16 : 317. 

— nádas mocsár és kicsiny esésű 
sekély patak; a szerb bara = 
álló víz, mocsár. 

Baranyáim — Baranya m., Nyr. 
2 : 184. — boronálni. 

Barázda — ált. — keskeny, 
sekély árok; az ekevas szántja 
a földbe. 

Baromélő — Csallóköz, Nyr. 
1:231. — legelő; vö. Baromélő 
Föld, Baromillő. 

* Baromélő föld — 1631 — 
legelő, a melyért az uraságnak 
adó járt. 

Baromillő — Naszvad, Komá- 
rom m., Nyr. 14 : 283; Mátyusföld, 
Nyr. 20 : 322. — baromélő, azaz 
legelő. 

* Baromjáró föld — T. S. 

Kecskemét — a melyen a barom 
legel. 

Bekompolnl — T. S. — a 

legelőre szükséges területet föld- 
hányással V. más tilalomjellel 
elhatárolni. Vö. Fúbocsátás. 

Beránnya — Hetes, Nyr. 11 : 44. 

— borona. 

Berek — általánosan — víz- 
járta rét; vízmenti fiatal erdő, 

* Beszabadul — Csík Gyer- 
gyó és Kászónszék konstitucziója 
1650 — erdélyiesen felszabadul t. 
i. a tarló, legeltetés alá. Előtanul- 
mányok 220. 

* Birodalom — 1740 Kecskemét, 
T. S. — birtok, tulajdon; a kertet 



valakinek birodalmába bocsátani. 
(Göcsej és Székelyf. is, Mtsz.) 

* Bitangban élni — 1669 Ná- 
dasdy Ferencz rendelete — az 
erdő tiltott használatáról; meg- 
tilalmazott erdőt jogtalanul hasz- 
nálni. 

Bitangpuszta — M. ó. — a 
gazdátlan puszta; Kecskemét. 

Boglya — általánosan — magas 
halomba rakott széna. Török 
analogonjait 1. Gombocz, Nyr. 
29 : 54, 134. A hozzá hasonló 
kemencze parasztházakban a bog- 
lyakemencze. 

* Boglyás kaszáló — Debreczen 
— 3600 D-öles kaszálóterület, 
mely egy derék boglya szénát 
adott. 

Bongor — Cs. K. 1628, Udvar- 
hely m., Mtsz. — gyümölcsös, 
de bokros hely is, a német Baum- 
garten. 

Borozdafü — Alsófehér m. 
magyarsága. Lázár 120. — a 
mennyit egy kaszavágás befog 
egész nyíl hosszán. 

*Bökővé — Tolnay 1786. — 
tenni a földet: göröngyössé. 

Buczka — Alföld — szélhordta 
homokalakulat; akad 50 méter 
magas is. Legtöbbször pusztán 
homok, de van sok megállapodott 
is, a mikor t. i. a növényzet belép 
s állandósítja. 

Búkor — Bugacz, T. M. I. — 
bokor. 

Bürü — Göcsej, Őrség, Nyr. 
28 : 133., Somogy Mtsz. — gyalog- 



Csalit 

híd: árkon v. patakon átfektetett 
gerenda. (Nyr. i. h. szerint dél- 
szláv.) 

* Csalit — Tolnay, 1786. — bok- 
ros hely. 

Csapa— általánosan — nyom, pl. 
kerék, nyúl, disznó, szekér csa- 
pája. 

Csapás — általánosan — nyom, 
marhajárás az erdőn, széles út 
vetéstáblák közt. (L. még H. 0. M. 
H. K.) 

*Csás — Kecskemét, a régi- 
ségben — a kocsikerék forgásával 
való kimérésnél az az ember, a 
ki a bal kerék küllőjére kötött 
csóvát tartotta szemmel. A szarvas- 
marhafogatban a balfelőli ökör a 
csás, innen történt az átvétel. Vö. 
Hajszás. 

* Csávái fehér föld — Edvi Il- 
lés Pál — bizonyos föld, mely 
felső Sopron megyében Csáva — 
Stob — falunál fordul elő. Jó, a te- 
hén tejelésének előmozdítására. 

Csegely — Csík m.,Nyr. 6 : 525., 
Székelység Nyr. 11 :426. és Mtsz. 
— a szántóföldek közé ékalakúan 
benyúló rét, de ékalakú kaszáló is. 

Csekharaszt — Vép, Vas m., 
Nyr. 30 : 446. — szántó és ka- 
száló. Gsekharasztálja — uo. — 
ua. 

Csenderes hely — PP., Nyr. 
18 : 370. — bokros hely. 

Cseplesz — Székelység ; Szat- 
már m., Mtsz. — apró csenevész 
bokor, erdő. 

*Csepleszerdő — 1808., Udvar- 
helyszék — növendék vagy sarj- 



264 Csóva 

erdő, mert cseplesz = apró. Vö. 
Cseplye. 

Cseplye —Mátraalja, Borsod m., 
Nyr. 30 : 386. — sűrű, íiatal erdő. 

Cserő — Duna-Tisza köze, Nyr. 
36 : 187. — agyagos, löszös föld. 
Mtsz. szerint, Arad m., sűrű tüske- 
bokor. 

Csihe — Debreczen Nyr. 35 : 93. 
és Mtsz. — V. csihés = kisebb 
csomókban lerakott takarmány-v. 
kis szekér széna. 

* Csikér — Karczag — hévizes, 
álló pocsolya. 

Csomó — Szilágysomlyó, Nyr. 
16 : 238. — meghatározott nagy- 
ságú szénarakás. 

Csordajárás — régiségben — 
a csorda útja ; már 1282., Oklsz., 
Charadajaras. 

í Csordajáró — Mtsz. 1. Csalló- 
köz ; Székelyf. csordára járó (mar- 
ha) ; 2. Csallóköz; Székelyf. le- 
gelő, melyet a csorda jár; 3. Há- 
romszék m., csorda-út, csorda- 
csapás. 

* Csorda-kelő — Háromszék m., 
Mtsz. — csordagyülőhely. 

* Csorda-nyom — Oklsz., már 
1525-ben: „Quedam via Chorda 
Nyom apelláta" — rovátkosan ki- 
taposott út, mely a csorda egy- 
forma lépésétől ered. 

Csorda-út — Oklsz., már 1291- 
ben: „Que via uocatur wlgariter 
Churda uta" — vagy csordajárás. 

* Csóva — általánosan — egy 
kötés ág, szalma, nád vagy széna, 
botra, póznára kötve; ma a tila- 



Csőlle 

lom jegye, a régiségben valószí- 
nűleg az időleges jogszerzés jegye 
is. Osztozásnál, kimérésnél az 
egységek jelzője. Innen a példa- 
beszéd: „A hol a csóva, ott a ti- 
lalmas''. A csóva kitűzése: kicsó- 
vázás. 

Csölle — Naszvad, Komárom 
m., Nyr. 4 : 235. — nádkéve.' 

Csörmő — Nagykunság, Mtsz. 
— nádtörmelék; tüzelőanyag. 

Csuha — moldvai csángó, Nyr. 
30 : 176. — rúd vagy bokor, mint 
jegy a földmérésnél. 

Csutaj — Mátraalja, Felsőbor- 
sod, Nyr. 30 : 386. — sűrű, fiatal 
erdő. 

♦ Czabol — Székelyi'., Mtsz. — 
tilosban járva gázolja a vetést. 

*Czapax — XVIII. sz., 1719, 
Fertőszentmiklós — legelőről, a 
mai „képes", hogy t. i. „négy 
határ ötezer juhot (bír) képes ki- 
tartani" = lat. capax. 

Czelőke — Szőkedencs, So- 
mogy m., Nyr. 3 : 140. — bokros 
hely; különben furkósbot. 

Czibakhát — Sárköz, Nyr. 
32 : 461. — dűlőútak végén a 
határkarók vonala, mert czibak = 
czövek, itt határkaró (Mtsz.). 

Czinkushúzás — Székelyföld, 
Mtsz., Alsófehér m. magyarsága, 
Lázár 35. — sorshúzás közös föld 
kiosztásakor. 

Dancza — Mezőtúr, Nyr. 11 : 
285. — zsombékos fenék, a mely- 
ben hó- és esővíz megáll; idővel 
jó kaszáló. 



265 Égevényföld 



Delelő — általánosan. L. Déllő. 

Delelők — Hortobágy, T. M. I. 

— a legelőrészeken itt-ott ültetett 
kis erdők, a fanem az ákácz. 
Nagyon rossz időben a juhokat és 
birkákat a delelőkbe hajtják. 

*Déllő — Oklsz. 1436. „Ipsum 
vadum non hoc nomine Agyagos 
sed delien'' = delelő. Az a hely, 
a hol a legelő jószág dél idején 
megpihen ; rendesen az itatóhe- 
lyen. Csík m., Mtsz., déllő : a szántó- 
földnek délre fekvő lába. 

Dénár— (Századok, 14:682.), 
Nyr. 17 : 575. — „Kisújszálláson a 
forintos elnevezés van használat- 
ban, a forint 102 dénárral számít- 
tatik, egy forintos föld = 1000"", 
itt telekmérték, de értelme ho- 
mályos. 

Disznófőd — Hortobágy, T. M. I. 

— a melyen a csürhe járt. 

Domb — Hortobágy, T. M. I. 
kisebb halom. 

*Donatárius — XVII. sz., foga- 
rasvidéki tanuvallatás — adomá- 
mányos, ki adomány utján jutott 
földbirtokhoz. 

Dűlő — Oklsz. A régiségben : 
dulew, deley, dellew, dewleye ; 
már 1254-ben: confinium, coUimi- 
tium. Kemenesalján düW^ö-nek 
ejtik. (Nyr. 32 : 510.; szófejtése 
Nyr. 32 : 353, 445.) 

£bes — Hont, Füzes-Gyarmat, 
Nyr. 30 : 386. — zsombékos, csa- 
litos vízpart, de dűlő is. 

Égevényföld — Mátyásföld, Nyr. 
20 : 324.; Csallóköz, Palóczság, 



Egy fertály 266^ 

Mtsz. — homokos v. kavicsos 
sovány föld, a mely könnyen ki- 
szárad és benne a vetés kisül, 
azaz kiég, innen égevény. 

Egy fertály — 1. Fertály. 

Egy hely — 1. Fertály. 

Éjháló — Székelyföld, csángó, 
hétfalusi magyar, Malonyay 2 : 45. 
— ha a legények a marhával 
éjjeli legeltetésre vagy favágásra 
kimennek. 

Ekényi — egy ekényi jog az 
Árpádok korában 120 — 150 hold, 
1. Kötél alatt is. Tagányi F. K. 
p. 31. 

*Élm — XVII. század — a 
legelőről : „hogy azt ne élje akárki" 
= használni. 

* Élőföld — Kecskemét 1737 
T. S. — a kompossessorok szántó- 
földje; Veszprém m. élőfőd = 
szántóföld, Mtsz, 

Első foglalás — sok helyen 
dívott még a XVII-dik században 
is. Az első foglalás törvényét ön- 
kénytelenül egészen szabatosan 
mondja ki Debreczen város 1673-i- 
ki statútuma így : „Az ki az Ele- 
pen parlagot felfog, avagy gyepet 
feltöret, míg élni akarja, élheti ; 
ha eláll mellőle, az foghatja fel, 
az ki eléb éri. Tagányi f. k. p. 
12., 13. A székelyeknél törvé- 
nyét a Bogát pusztán így mondták 
ki még 1828-ban is: Kiki annyi 
földet foghat fel, a mennyi neki 
tetszik, de nem adhatja el s ha 
három évig nem míveli „ha más 
elébb beléakaszthatja az ekéjét, 
nála nélkül marad" t. i. az előbbi. 
Tagányi f. k. p. 21. 



Faluszer 

Ér — Hortobágy, T. M. I. — 
vízszakadék kis parttal. 

Erdőkar áj — Csitár, nyitrai 
palócz, Nyr. 33 : 462. — erdőszéle, 
a tót kraj = szél, karima. Nyr. 
33 : 467. 

Erdőlni — Háromszék m., Nyr. 
3:324., 5:36., Udvarhely m., 
Mtsz. — fát vágni v. gyűjteni az 
erdőn és hazaszállítani. A régi- 
ségben 1623. Brassó város legel- 
tetési rendjében a mai faizás ér- 
telmében. 

Erdőlőpénz — Oklsz. — „ge- 
bühr für das waldumhauen". 
1480 körül : Erdelewpenz flore- 
num 1. Reethpenz florenos 2. 

* Erdőpénz — 1637. A j aszói 
Convent tanuvallatása — az erdő 
legelésnek taksája. 

Eresztvény — Hernádvölgy és 
Cserehát, Gömör m., Tarczal, 
Paun, Nyitra m., Háromszék, Nyr. 
17 : 554. — fakadó, sűrű bokros 
fiatal erdő. A régiségben : Kolozs- 
vári glosszák 1577. (Nyr. 36 : 19.) 
erezu-en = lucus, silva, nemus. 
Oklsz. 1231: Eresteim; 1244, 1296. 
Ad vnam partiam siluam quod 
vulgo vocabulo erezteuen dicitur 
stb. Nyr. 6:123. szerint, XIV., 
XV. században az az erdő, a 
melybe a jószágnak szabad bejá- 
rása volt. Bátorkeszin hegyhátnak, 
Kont-Füzes-Gyarmaton szőlőhegy- 
nek, Leleszen dűlőnek neve. Nyr. 
30 : 386. 

*Faluszer — Bereg m., 1556. 
— a sorrend, a mely szerint a 
nyílföldeket juttatták. 



Favágító 

*Favágitó — sok helyen — fa- 
vágóhely. 

Pehérföld — 1. Csávái fehér- 
föld. 

Fejsze — Dósa, Jászkunság, 
(Századok 14 : 682.) Nyr. 17 : 576. 

— egy öl föld = „egy fejsze föld''. 

* Felfogni — Debreczen, XVII. 
sz. — földet: mívelés alá venni; 
vö. Fúboesátás. Feselnek falu 1715. 
évi constitueioiban (Előtanulmá- 
nyok 276.) felfogni: területről 
valami más czélra lefoglalni. 

í Felkérni — Kecskemét — a 
feljelentő (1. Szűkös) a följelentés 
fejében „felkérhette", azaz ma- 
gának kérhette a telelőkertet. 

* Felnyesés — 1807. törvény- 
ben — az erdőszakaszok felosz- 
tása és megjelölése. 

*Felszabaditani — általánosan 

— a tarlót, irtást stb. legeltetésre. 
XVII. század. 

Férőjü — Székelyf., Nyr. 38: 
95. — „három véka féröjü főd," 
azaz három véka vetőmagot ma- 
gába fogadó föld ; férőjü tehát 
a. m. beleférő. Vö. Fértek. 

Fertály — általánosan — űr- 
mérték, de a föld viszonylatában 
telekmérték is. A Mátyusföldön 
(Nyr. 17:478., 20:324.) egy fer- 
tály = egy egész telek == Veze- 
kényen 58, Tallóson 66 hold. Egy 
helynek is mondják. Vö. Fertó. 

Ferté — Oklsz. — 1. Fertő. 

Fertekü — Székelység, Nyr. 
28 : 95. — „Hány véka fertekü a 
főd?" azaz hány véka féröjü = 



267 Forgóföld 



hány véka vetőmagot magába 
fogadó a föld. 

Fertó — Ormányság, Nyr. 7 : 
525. — egy negyed telek (fertály- 
ból). 

Fertonpénz — Oklsz. — 1700 : 
„Minden vidéki emberek, valakik- 
nek helyünkben házok nincsen s 
dézmaadó szőlejek vagyon, ferton- 
penzt denar 72 szoktak őnagy- 
ságoknak dézmájok mellé fizetni." 
M. Gazd. tört. Sz. VII. 405. 

Fertő — Oklsz. — már 1055- 
ben: „Posthec ad elenni humuk 
inde ad harum ferteu''. Később 
fertheic, fertheu, ferthoe, fertu. Sá- 
ros hely pl. itatóhelyeken ; disznó- 
fertő. 

Ficzkó — Mátyusföld, Nyr. 
20 : 324. — egy negyed telek ; a 
fertály negyed része. Ilyennek tu- 
lajdonosa ficzkós gazda. 

Figur — Felsőszentgyörgy (Szá- 
zadok, XIV : 683.) Nyr. 17 ^576. — 
„egy kötél földben van 4 figur ^ 
45 forintos = 40 hold". Vö. Kö- 
tél, Forintos. 

*Fik — Tolnay, 1786. p. 22. — 
„a földet fikká teszi". Értelme 
talán az, a mit a Mtsz. közöl a 
MarczallmeUékről : „Agyon fikja 
a lovait" = agyonhajtja, azaz 
tönkreteszi, tehát a földet fikká 
teszi = tönkreteszi, rablógazda- 
sággal * agyon b..a. 

*Fok — Hortobágy, T. M. I. — 
vízszakadék, magas parttal. 

* Forgóföld — Debreczen a régi- 
ségben — három-, illetőleg hét- 
évenként új osztásra kerülő föld. 



Forintos föld 



268 



Gesztencze 



Forintos föld — (Századok XIV : 
682.) Nyr. 17 : 576. — Jászkiséren 
egy katasztrális hold, Kunhegye- 
sen 1275 négyszögöl. Vö. Denar 
(forintos = 102 denar), Figur. 

*Föld — alkalmazás vagy kap- 
csolat szerint: baromjáró -föld, 
marhaj áró-f öld, nyilas- föld . 

*Földinspector — Debreczen, 
XVII. század — a ki a földosztást 
végezte, ellenőrizte. 

Földkiosztás — Kecskemét, 
Kada in litt. 1905. XI. 18. — 
„Mérőeszköze kecskeméti őseink- 
nél a kocsikerék volt, a melylyel 
a mérést úgy teljesítették, hogy 
a kocsi két első kerekének küllő- 
jére szalmacsóvát kötöttek és meg- 
szabták, hogy hány kerékforgás- 
nak megfelelő földterületet adnak 
át. A kerékforgást a kocsi két 
oldalán ülő polgár ellenőrizte. 
Vö. szakállal mérni. 

* Futóhomok — Alföld — leg- 
lazább, mely a szél hatására meg- 
mozdul s különböző alakulatokat 
teremt. 

*Fűbér — a régiségben 1588., 
Oklsz., 1672., Győr, T. S., 1676. 
szemerei közbirtokosok rendje ; 
Kecskemét — legeltetésért min- 
den darab jószág után fizetett díj. 
Vö. Szájpénz. 

*Fübocsátás — Kecskemét, T. 

S. — a legelésre szükséges terü- 
let átengedése ; ezt fel kellett 
fogni, megépíteni, törni, telekesíteni 
és bekompolni. 1643-ban a Hajdú- 
ságban kaszálóhelyek kiosztását 
is jelenti. 



*Füliegyön — Kiskunhalas — 
jár tavaszkor a jószág, a fú t. 1. 
kibúvik. 

Fülled — Répczemellék, Sop- 
ron m., Nyr. 11:518., Alföld és 
Fehér m., Mtsz. — megmelegszik, 
erjed az összerakott takarmány, 
széna. 

*Fűmegbocsátás- 1643. Hajdú- 
ság — kaszálók kiosztása. 

Fűosztás — Tagányi f. k. és 
Nyr. 24 : 182. — legelő, kaszáló 
kiosztása. 

*Fűpénz — 1. Fúbér. 

*Fűszakasztás — 1643. Hajdú- 
ság — kaszálóosztás. 

*Füvelni — XVII. század — 
füvet gyűjteni (sarlózni?). 1636., 
Oklsz. Egy rétecske is vagyon. 
Az udvarbíró füveli lovát rajta, 
tehát legeltetni is. 

*Füvelőhelyek — 1646. ló- 
legeltetési rend — a hol legel- 
tetni lehet ; védve is voltak a fel- 
szántás és szűkítés ellen. 

* Füveskert — T. S., Kecske- 
mét 1600. — legeltetésre alkalmas 
helyek a pusztán, a melyeket a 
város osztogatott. 

Füvönosztás — gyepes, füves 
pasztákkal való határjelölés az 
egyes, kiosztott tagok között. 
Tagányi f. k. p. 30., Oklsz. is is- 
meri 1297-ből ilyen értelemben ; 
Fyunwztas. 

*Gaz — Szilágyság, Mtsz. — 
kis erdő, cserjés erdő. 

Gesztencze — Csallóköz, Nyr. 
27 : 524. — nádrakás. 



Gesztes 

Gesztes — Bábolna, Komárom 
m., Nyr. 30 : 386. — több pagony 
együtt. 

Gezemicze — általánosan — 
száraz törmelék, pl. a boglya 
körül is. 

Göbölyjárás — általánosan — 
a régiségben: Félegyháza, 1781 — 
1801. évi jegyzők., az a legelő, 
amelyre a hizómarha jár. Hód- 
mezővásárhelyen, Tud. Gyújt. 
1819. 11. 37., határrész neve. 

* Gulya-járás — Hortobágy — 
1. Járás. 

Gyaka — Angyalos, Besenyő, 
Gidófalva, Háromszék m., Nyr. 
18 : 528. — szalmahordó hegyes 
farúd, közepén faszeg. 

Gyalogföld — (Századok XIV : 
682.), Nyr. 17:516. — egy gya- 
logföld Jászapátin = \U sessio, 
azaz 400 forintos váltsága föld 
negyedrésze, Jászladányban = 12 
régi hold = 56 katasztrális hold és 
206 iZ-öl. Értelmezhető úgy is, 
hogy olyan darab föld, a melyet 
gyalog (mondjuk 1 nap alatt) 
körül lehet járni. 

* Gyeppénz — T. S., XVI— XVH. 
sz. — tőzsérek fizettek marháik 
után. 

Gyepszél — Hortobágy, T. M. 
I. — határ vége, legszéle. 

Gyepszélén fehérlik Toldi Lőrincz 

[háza. 
Arany: Toldi, VI. 

* Gyepű — általánosan — sáncz- 
szerú földhányás, bekerítése, kü- 
lönösen a marha bebitangolása 
ellen. Cs. K. 1628, Középszolnok 



269 Halhé 

m. 1728., Kraszna m. 1725. Vö. 
Határgyepú. 

Gyóta — Ormánság, Baranya 
m., Tsz. — legelő. 

Gyöpszin — Kecskemét — 
kivágott gyepestéglák, az árkolá- 
sok kirakására. 

*Hajszos — Kecskemét a régi- 
ségben, T. S. — a kocsikerék forgá- 
sával való kimérésnél az az em- 
ber, a ki a jobb kerék küllőjére 
kötött csóvát tartotta szemmel. 
Hajszás vagy bajszos az ökör- 
fogatban a jobboldali ökör ; innen 
vétetett át. Vö. Csás. 

*Hajtópénz — 1581., Gyergyó, 
Kecskemét — a legelő marha 
után fizetett taksa, de szerepelt 
a marhakereskedésben is. Elő- 
tanulmányok 168. 

Halesz — Tiszaföldvár, Nyr. 
29 : 233. — Tiszaföldvár tövében 
keskeny barázdákra osztott föld- 
darab van, mely a község sze- 
gényebb lakóinak veteményes- 
kertje ; az egésznek halesz a neve. 
Régente ugyanis a Tisza évente 
elöntötte Földvárt; a területet 
mégis bevetették, mondván : „ha 
lesz, jó, ha nem, hát nem". Szé- 
kesfehérváron szőlőkert neve. 
Fóth és Tápiószele szőlő, t. i. ha 
lesz szőlő. Gömörben „Hogy ne 
vóna gazdag, mikor két pusztája 
van, az egyik ha vóna, a másik 
jó'VÓna. Analógiák : mihaszna, 
Neszürjhegy (Szegeden szőlő- 
hegy), Únomhegy, Ebkérdi csárda, 
Mitlátsz (kutyanév). 

Halhé — Ada, Bács m., Nyr. 
27:413., Heves m., Mtsz. — ol- 



Halogatni 



270 



Homokzátony 



dalra fektetett rend, pl. „a kivi- 
ket halhéra fektettük " = oldalukra, 
vagyis úgy, mint a halhéjak =hal- 
pikkelyek, egymást félig elfedve. 

Halogatni — Csíkszentdomokos, 
Nyr. 32:326. — kijárni hálni, 
például az esztenába : „nyáron 
halogatni megyünk". 

Halom — Hortobágy, T. M. I. 

— kisebb a dombnál és kerek. 

— Halom — Osv. 54, Sárrét- 
domb — rendeltetése szerint te- 
mető, őrhalom, les, akasztó, ki- 
végző ; a vezérek korában a sátor 
helye is — állítólag. 

* Haraszt — általánosan a ré- 
giségben is — a mi nem kaszáló, 
nem rét, de legelhető növényzet- 
tel bír, melyet nem kaszálnak, 
mely tehát őszkor kiszárad s ekkor 
zörög. 

Nem hiába zörög a haraszt. 
Közm. 
Sok helyen: lehullott lomb. 

* Haraszton legelni — XVII. 
század — takarmányszúke idején 
a lehullott lombot föletetni. 

*Hát — Debreczen, már a 
régiségben is — hátosahb részei 
a Hortobágynak, melyeket szán- 
tottak, t. i. domborulatok. — 
Hát — Hortobágy, T. M. I. — a 
föld hatja (így), bizonyos föld- 
terület magasabb fekvésű része. 

*Határgyepű — két helység 
közötti ránczolás. Cs. K. 1628. 
p. 83. Vö. Gyepű. 

*Határszabaditás — XVIII. sz., 

de máig is él — a tilalmi idő 
leteltével a legeltetés czéljából. 



Határvetós — Ozsdola, Három- 
szék m., Nyr. 36:326. — határ- 
megállapítás (analóg kifejezés: 
nyílvetés). 

Hátashely — általánosan — 
emelkedettebb hely a síkon. 

Hatló — Barkóság, Nyr. 32: 
522. — nehezen járható üt (csak 
hat ló húzhat rajta). 

Hátság — M. ó., Kecskemét — 

húzódó domborulat. 

*HéYar — Karczag, de Bihar- 
ban is, B.-Udvari — vékony, 
hólyagos jég, mely recsegve sza- 
kadozik be. 

* Heves-puszta — Prónay „Váz- 
latok" 1855. — fátlan, napsütéses 
puszta. 

* Hidas — T. S., XVI— X\1I. 
század — hídpénz v. vám értel- 
mében, tőzsérek szava. 

Hodáj — Udvarhely m., Nyr. 
6:272. — hold, pl. sok hodáj 
földje van = sok hold földje van. 

Homok — Alföld — homok- 
területek, melyek sokszorosan 
gazdasági jelentőséggel bírnak s 
különbözők ; van : agyagos-, ka- 
vicsos-, meszes- és televényes- 
homok ; végre futóhomok. 

Homokság — Ortelius — „Ho- 
mogshag" néven már 1609-ben. 
Kecskemét környezetének homok- 
területei Treitz vizsgálata szerint 
szelek szórása a Duna völgyéből. 

Homokzátony — az ártereken 
a homoklerakodások, főképpen 
a Duna árterein. Hauer Béla. 



Horh 

Horh — Dunántúl, Nyr. 21 : 94., 
Mtsz. — mély (hegyi) út. 

Horog — Pannonhalma, Nyr. 
19 : 37. — magas partok között 
fekvő út. 

Hortobágy — általánosan — 
Ohat, Mdta, Znm pusztákból ; 
ezeknek részei: Halászköz, Macs- 
katelek, Faluvéghalom, Pente- 
zug, Ludashalom, Hármashalom, 
Szatmáritelek, Kungyörgyhalom, 
Disznófőd, Mátahát, Feketerét, 
Szásztelek, Derzsitelek, Hármasi- 
járás, Sárosér, Papegyháza, Má- 
taitelek, Toronydomb, Ökörföld, 
Elep, Nagyálomzug, Kösélyszeg, 
Csunyaföld. Vizek: Kösélyf olyas, 
Kadarcsf olyas, Arkusf olyas. Sáros- 
ér, Hortobágyfolyó. 

Hóstát — szerte, főleg Kolozs- 
vár, Nyr. 24 : 251. — külváros, a 
német Hofstadt. 

Hogy — M. ó., Kecskemét tája 
— a puszta minden domborulata, 
a melyről a víz lefolyik. 

Imeshold — 1492 : In vérre 
autem sessio dimidia soluet mé- 
dium cubulum auene: cum eodem 
verő habent seminare ; quod vo- 
cant ymes hold (DL. 36992). 1492 : 
Item in autumno et vérre quod- 
libet aratrum habét arare vnum 
juger, quod vocant mezhold. (Uo.) 
MNy. 1:377. 

Imola — Székeljrf., Csallóköz, 
Mtsz. — semlyék, ingovány, 
szittyó (Juncus.) 1193., Oklsz. 
Inde ab aquam imola. 1476., Oklsz, 
Secus quendam vallem Imyla- 
macharalio nomine Evzfeir vo- 
catum. 



271 Kalangya 

Irtás — általánosan — kivá- 
gott erdőn a földben maradt 
gyökerek sürü bozóthajtása, egé- 
szen fiatal erdő is. Nyr. 30 : 386. 

Irtványos — szerte — az irtás. 

Iszkes hely — Zselyk, Besz- 
tercze-Naszód m., Nyr. 18 : 576. — 
északos hely (talán ész aknák néző). 

Itó — Oklsz. — Itató. Már 
1211. Itnuh. Jószággal kapcso- 
latban. 1417 : „E\vku2/f/ío''= Ökör- 
itató. 1456: „Oewkewri/í^o, Wye- 
wkerytho'' = Ököritató. Ugyan- 
akkor „L0/////0" = Lóitató. 

* Járás — általánosan — a hol 
a jószág legelve jár : göbölyjárás, 
gulyajárás; minden csapatnak kü- 
lön a járása; Kecskeméten a 
gulya mellett azonegy járáson 
egy csürhe is jár. 

* Jászhely — 1746. Jászság — 
— a hol jászok laknak. 

Jobbágytelek — 1. Székhely. 

*Juhporos — Kunság — a 
karámban kupaczokba összesöp- 
rött, száraz juhtrágya, mely tüze- 
lésre való. 

Kabolaút — Patóháza, Szatmár 
m., Nyr. 18 : 432. — több össze- 
vágó szekérút v. gyalogösvény. 

*Kajtor — Aba, Fehér m. — 
puszta. Csiás kajtor vasútállomás: 
Csiás család pusztája; Fiáth 
kajtor. 

* Kalangya — Erdély — az a 
mi a Királyhágón innen gabona- 
kereszt. 1715 Feselnek falu. L. 
Nyr. 28:439. Asbóth; 28:399. 
Melich. 



Kapubirság 

Kapubírság — Oklsz. — 1581 : 
Az kapubirság denar 50, ha 
valami barom mégyen bé rajta, 
arról valami kár lészen, az kapus 
ember megfizesse a kárt hajtó- 
pénzzel edgyütt. Székely Oklvt. 
V. 124. 

Kapurováspénz — Oklsz. — 
1573: Hozót kapu rauas pénzt 
het kaputol (a kapu használatáért; 
a nyilvántartás rováson történt). 

Karaj — Serkes, Gömör m., 
Xyr. 19 : 45. — halom, dombocska. 

Karóleütés — Alsófehér m. 
magyar, Lz. — a föld birtokba- 
vételének egyik módja. 

Kaszacsapás — Zilah, Nyr. 28 : 
283. — a lekaszált fűnek a földből 
kiálló hegyes szára. Vö. Csapás. 

* Kaszáló — helyesen — pra- 
tum, Wiese. A rétségek eltűnése 
óta mindinkább rét. 

Kátyú — sok helyen — sáros 
mélyedés, járókelőnek veszedel- 
mes. 

Kavicsos homok — mely kavics- 
csal van elegyítve. 

Kavillás — Szeged, Nyr. 2 : 44. 
— őszi időben a mezőnek oly 
füves része, a melyben a nyulak 
tartózkodnak. „Kavillásban talá- 
lod ősszel a nyulat." 



Kegyetlen 
Nyr. 2 : 520. - 



- Beret, Abauj m., 
sűrű, csalitos hely 



az erdőben : „kéki kegyetlen, 
f orrai kegyetlen". 

Keményszík — Kunság — 
kemény, nyáron megcserepesedik. 



272 Kompolás 



Kepe — általánosan — 1. ga- 
bonakereszt; 2. ezeknek sora; 3. 
papnak, kántornak a hívektől 
szolgáltatott gabona (szalmájában) 
és fa; van: búza-, zab-, fakepe; 

4. aratórész : kepére mennek = 
aratni mennek részért. Nyr. 33 : 
22. 1577 : Kolozsv. glosszák Nyr. 
36 : 262. : salarium. 

*Kert — Kecskemét, XVII. 
század, T. S. — a telelők, 1. azt, 
vagy tanyaföldek kétfélék voltak, 
ú. m. : „Város adománya kert"", 
melyet a város bérbe adott és 
„Pénzes kert"", melyek mint örök- 
birtokok adás-vevés tárgyai vol- 
tak; a kert itt kerített legelőt 
jelent. 

* Kertfogás — 1643 Hajdúság 

— kertnek való hely foglalás. 
A kert kerített legelő értelmé- 
ben is. 

Két ökör megszántható mez6 

— Komáromi Csipkés Biblia, T. 

5. 14 : 14. Nyr. 36 : 100. — akkora 
mező, amelyet egy pár ökör egy 
nap alatt felszánthat. 

*Kicsóvázás — XVI. század — 
a hatalmasul vett területet csó- 
vákkal megjelölni. L. Csóva. 

* Kivirágzik — Kunság — a 
szik, ha a széksótól kifehéredik. 
Vö. Széksós. 

Kocsikerék — vö. földkiosztás. 

Komp — általánosan — határ- 
domb, határhányás, halom. 

* Kompolás — T. S., Kecske- 
mét — legelő- vagy földbekerí- 
tés. Vö. Bekompol. 



Kopározás 

*Kopározá8 — Kassa, 1664 — 
legelt területen újból való legel- 
tetés, azaz kopárra legeltetni. 

Kopasz szik — Alföld — me- 
rőben növény nélkül való, olyan, 
mint az „aszfalt", erről söpörték 
egykoron a szíksót. Többnyire víz 
alatt áll s csak nyáron szá^^ad ki, 
ha pedig kocsi megyén rája, akkor 
zököq. Hauer Béla. 



Kopoltat — Patóháza, Szatmár 
m., Nyr. 19 : 379. — csépeltet. 

*Kopolya — Alföld — állandóan 
megmaradó állóvíz, de időleges 
ásott kút is. 

*Kóst — XIX. század, 1803., 
Középszolnok m. — az erdőben 
a lopott vagy duggatott marha 
számára készített rejtekhely ; Er- 
délyben — Mtsz. — takarmány. 

* Kotú — Sárrét, máshol kátyú — 
sáros, süppedékes, mélyedés ; ko- 
tús hely, süppedékes, veszedelmes 
hely; a pákásztudomány fontos 
tárgya. Tetétlen, Hajdú m. Nyr. 
26:238: - rét. 

*Kotúsföld — Karczag — egy- 
koron nádas ; Kotú itt a nád töve = 
zsombék. Most búzatermő föld, a 
melyből az eke még kivetegeti a 
nádtorzsákat. Vö. Kotú (botanica). 

Kottyanó — Túrkeve, Nyr. 3 : 
472. — zökkenő, a kerékvájta 
mélyedés kocsiúton. Vö. Kotyor. 

Kotyor — Szernye, Bereg m., 
Nyr. 30 : 300. — kerékvájta mé- 
lyedés a szekérúton, a kottyanás- 
tól. „De kotyoros ez az út". 



273 Láncz 

tározó ; a hány köblös a föld, 
annyi köböl termést ad. 

Könyérváró hogy — M. ó., 
Kecskemét — földhullám, a melyre 
a pásztorember felhágott, hogy a 
kenyeresszekeret lássa. 

Kötél — a földosztásnál mint 
mérték szerepelt; szerepelt 6 — 
10—12—24—30 stb. öles, de 
ugyanott félkötélnyi jog = 
00 — 75 hold föld, minthogy egy 
kötélnyi = egy ekényi jog =• 
120—150 hold. Tagányi f. k. p. 
31. Vö. Rúdosztás, Fúkötél. Rima- 
szombatban, Nyr. 26 : 479., kötél 
= kb. 1 hold. Gömör m. (Mtsz.), 
egy kötél föld = egy hold. Do- 
rozsmán, uo., egy kötél tanyás 
oszt. föld = 18 kat. hold; egy 
kötél nyilas = 8 hold ; egy kötél 
feketeíold= 1200 D-öl. 

Kövesföld — Sz. F. B. — 
köues fold = calculosus ; kavicsos. 

* Közlegelő — általánosan — 
közös legelője a helységeknek. 

* Közönséges — a régiségben 
mindig — a közös helyet, így 
közlegelő = közönséges legelő ; 
közönséges pásztor = közös p. stb. 

Láb — Alsófehér m. magyar- 
sága, Lz., 35. ; Szilágy m., Mtsz. 
— egy tagban levő nagyobb föld- 
birtok. 

Lábas — Mátraalja, Borsod 
m., Nyr. 30:386. — lábos; Há- 
romszék m., Mtsz. ; lábán álló, 
még le nem aratott gabona, le 
nem váe^ott erdő. 



Köblösföld 
Nyr. 36:144. 



Bihar, Hajdú m., 
- területmegha- 



Láncz 

hold föld. 



Hermán Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse. 



— általánosan — egy 
Alsófehér m. magyar- 
18 



Láp 



274 



Marha-élés 



ságánál (Lz. 35.) ma 10 m., ré- 
gente 10 öl széles és dúlőhosszú- 
ságú föld. Vö. Fúkötél. 

Láp — általánosan — ingóláp, 
a melynek felületét vízinövény- 
szövedék borítja ; alatta a mély- 
ség. 1261 : Oklsz., Terras Lap etc. 

Lapácz — 1310—1338., Oklsz. 
— Ad wallem Lapaz dictam = 



Lápás — 1468., Oklsz. — Ter- 
ras arabilesLapasweghath vocatas. 

Lapos — Hortobágy, T. M. I. — 
vizenyős, vízjárta hely. — Lapos 

— általánosan — csekély mélye- 
désű hely; 1288: Oklsz. In Lopus- 
telek tria iugera. 

*Láz — 1838 : Máramaros, de 
egyebütt is — a szláv lázi ; irt- 
ványok ; de fensík, erdei tisz- 
tás is. 

Lazna — Tiszaadony, Vásáros- 
namény, Bereg m., Nyr. 27:478., 
Szabolcs m., Mtsz. — gizgazos 
hely, fű. „Ide is kell hajtani a 
jószágot, hadd legelje le a laz- 
nát". Laznahely = kaszálóhely. 

*Legelő — (Tolnay 1786.) — 
javítás lovak után, a letaposott 
talaj felporhanyítására, ehhez kell 

— holsteini parasztok szerint — 
egy ló után öt szarvasmarha; a 
francziák szerint négy ökör és 
három tehén. — Legelő — Pest 
városa földjei osztatlanok voltak, 
mindenki kénye-kedve szerint 
használhatta. 1720-ban az egész 
határ legelőnek van véve. Világo- 
san kivehető, hogy a súly nem 
a földmívelésen, hanem az állat- 



tenyésztésen feküdt, p. 16. Ta- 
gányi f. k. 

* Legelőhely — Ver. 74. — 

Pascuum. 

Legelő mező — 1760., Oklsz. 

— legelőhely. 

Lehen — jobbágytelek. (Német: 
geliehenes Gut == kölcsönzött.) 
Nyr. 24:303. 

Lirtpénz — Oklsz., — Erdó- 
bér. 1520 : Tenentur dare pe- 
cunias que vocatur lirth pénz 
idest erdewber. 

*Lófőség — székely szó — 
birtok, mely a lófőség anyagi 
alapját alkotta s úgy látszik 40 
holdnyi volt. 

Lok — Székelység, Nyr. 11 : 
470., Mtsz. — völgylapos. 

Lonka — Bukovina, Nyr. 6 : 
472. — a. m. lunka. 

* Lopott út — Pusztaszentmik- 
lós — rossz, hepehupás. 

* Lunka — Kraszna m., 1719. 

— egy a lankással. 

Máglya — több helyen, Mtsz. 

— szénaboglya ; értelme : rakás. 

Magyar földközösség — az 
ősidőkbe nyúlik vissza. Fokozat: 
a) első foglalás, b) nyílvetés, 
c) nomád gazdaság. Tagányi f. k. 

Maláka — a régiségben — 
pocsolya: a szláv mlaka. 1254 — 
1378 : Aquam que Chorna malaka 
dicitur. 1347 : Vnam aquam palu- 
dosam Malaka vocatam. 

» Marha-élés — Székelyf., Mtsz. 

— marhalegelő. Marhaélöhely, 



Marhanyaraló 



275 



Nyerénk 



Székelyi., ua. Marhajáró, Hegy- 
alja, Mtsz., ua. 

* Marhanyaraló — Kecskemét 
régisége — hely, a hol a marha 
nyáron át legelt. 

* Marhatelelő — Kecskemét 
régisége — hely, a hol a marha 
telelt. 

Marikkal rakott főd, zsom- 
békos, befüvesedett hely. Vö. 
Monyas szik. 

Markaf útja — Kiskunhalas, 
Nyr. 15:282. — Markalf útja: 
kocsiúton a két kerékvágás kö- 
zötti, rendesen begyöpösödő emel- 
kedés. L. Bakhát. 

Megépíteni — 1. Fübocsátás. 

Megfordítani — Szőkefalva, 
Kisküküllő m., Nyr. 15:283. — 
a csűr födj ét agyaggal bevonni. 

Meszes homok — mely mész 

— szemcsés. 

Mező — Hortobágy, T. M. I. 

— a telkeken most jó mező van. 

Gazdag legelőkön visz az út ke- 

[resztül 
Ott hever a göböly; 

Rekkenő a hőség, azért nem 

[fogyaszt most 

A kövér mezőből. 

Petőfi. 

— Mező — általánosan — füves 
puszta, itt-ott maga a fú is. 
1055: Oklsz. „ad bagat mezee"" 
ezóta gyakori helynév. 

Mezőpuszta — Oklsz. — 1564: 
Az ki zsellér mező pusztára száll, 
annak négy esztendeig való sza- 
badsága legyen, mind adótúl és 
minden rendbeli szolgálatiul. (M. 
Gazd. tört. Sz. I. 70.) 



Míres — Ek. felföld, rutén, 
Nyr. 25:298. — mérés = kb. 
egy holdnyi terület. 

Monyas szik — Alföld — az 
Alföld szikesein kis, féltojásalakú, 
füves kupaczok, melyek a szikes 
tócsák szélein állanak. Hauer 
Béla. 

Monyókos(föld) — Nagykunság 

— agyag- és szikvegyületú föld, 
mely a vizet nem veszi magába. 
Nyr. 3:281. 

Nád — Oklsz. — Arundo. 
1282 : Nadmezeu stb. helyne- 
vekben. 

Nádas — Hortobágy, T. M. I. 

— nád, Arundo, termőhely. 

Elfeküdt már a nap túl a nádas 

[réten. 
Arany. 

— Nádas — Oklsz. — arundinosus. 
1259 : Nadoslaz s helynevekben. 

Nádderok — Csallóköz — ná- 
das tó. Nyr. 27 : 524. 

* Nemes lábföld — Torda — a 
nemesek része, ellentétje a pa- 
raszt nyíl. Tagánjd f. k. p. 23. 

Nomád földközösség — az 
adott darab földnek kiélése után 
való más darabnak mívelés alá 
vétele. Tagánjd f. k. p. 11. 

Nosztok — Nostoc commune 
Vauch. L. Vakszík. 

* Nyaraló — 1678., Kecskemét 

— nyári legelő, hol a gulya az 
egész nyarat kihúzza. L. Telelő. 

Nyerénk, nyerénkes — Udvar- 
hely m. — a mezei út vagy 

18* 



Nyers és 

országút harmat és eső után. 
Nyr. 26 : 330. 

Nyersés — Szentgyörgyvölgy, 
Zala — irtáshely. Nyr. 2:280. 

Wyiristye — Klézse, Moldva, 
Nyr. 5 : 89. — tarló ; oláhosítás. 

* Nyomás — általánosan a ré- 
giségben is — az a határrész, a 
melyre a barmot azért hajtják 
legelni, hogy azt megtrágyázza. 
Oláhban nimás, imás. (Nyr. 30 : 
177.) ; a régiségben, 1425 : Nyr. 
22 : 362., Terres arabiles ... in 
tribus calcaturis nyomás dictis". 
1413 : Oklsz., nyumas. 

Nyomós — Kecskemét, Nyr. 
19:46. — marhalegelö. Vö. Nyo- 
mós föld. 

Nyomós föld — 1612. — az, a 
melyet a marha legelve jár, 
igy nyomot ró és trágyáz. VÖ. 
Nyomás. 

Oktál — Mátyusföld, Nyr. 20 : 
327. — egy helynek vagy telek- 
nek fele ; Mtsz. szerint sessio 
octava: Jallóson 33, Vezekényen 
28 hold ; Horpácson, Sopron m., 
48 mérő. 

Ornyák — Orosztony, Zala m., 
Nyr. 24:384. — szúk völgy- 
nyilásban levő rét. 

* Ökörföld — Debreczen, Hor- 
tobágy, T. M. I. — legelőtertilet, 
a melyre csupán jármos ökröket 
lehet legelőre hajtani. 

* Ökörjáró hely — 1738, Torda 
— ökörlegeltető hely. 

* Ökörkert — 1632., T. S. — 
kerített ökörlegelő. 



276 Pap 

Ökörmező — Sonkád, Erdőhát, 
Szatmár m., Nyr. 3 : 382. — a 
mező azon része, a melyen az 
ökröket legeltetik. 

* Ökörtilalmas — 1738., Torda 
— legelő, mely más jószág előtt 
tiltva van. 

Öl föld — Dósa, Jásznagykun- 
szolnok m., Nyr. 17 : 576. (Száza- 
dok XIV : 682.) — egy öl föld 
szántóföldben = két kat. hold és 
124 D öl ; kaszálóban 1422 G öl. 

Ősz határ — Nagyajta, Három- 
szék m., Nyr. ^4 : 106. — a ha- 
tárnak azon egyharmad része, a 
melybe a tagosítás előtt búzát és 
rozsot vetettek ; a vetés idejéről 
így nevezve. Vö. Tavasz határ. 

* Padkás szik — Karczag — 
szikes helyek, a melyeken a le- 
futó hólé lapos folyásokat vájt; 
ezeknek partján üldögél a pásztor, 
ezért padkás. 

Pagom — Écs, Győr m., Nyr. 
30:386. — pagony. 

Pagon — Rábaköz, Edve, Nyr. 
30:540. — pagony. 

Pagony — szerte — bokrosodó 
erdővágás. Nótában: Halas, Nyr. 
30 : 386. 

Pagonyonihan széles árok 
Vadat lesni oda járok, 
Még a vadat lesem, várom 
Megjelenik legott három 
Barna kis lány a vágáson. 

Pap — általánosan, Kába, Nyr. 
25 : 426. és Mtsz. — a gabona- 
kereszt legfelső kévéje. Tréfás. 



Papné 27j 

Papné — általánosan — az 
alatta fekvő kévék, számszerint 17. 
Tréfás. 

Paraszt — Tokaj, Nyr. 19:432. 
— szántáskor szántatlanul ma- 
radt föld. 



Parlag — általánosan 
vetetlen föld. 



be- 



* Párra g — Somogy — 1. Parlag. 

*Pascua — a régiségben — 
legelők. 

Páska — Rimaszombat, Nyr. 
5 : 229. — legelő, a latin pascua. 
Tót: pasa. 

Páskáczin — Hetes, Nyr. 2 : 
373. — legelő, a latin pascua; 
oláhos alakban. 

Paskó — Nyitrai palócz, Nyr. 
32 : 467. — legelő, a tótban pást = 
legeltetni. 

Páskom v. páskom — álta- 
lánosan — legelő, pascua. 

Paskony — Komárom m., Nyr. 
4 : 283. — legelő, a páskom. 

Paskum v. páskum — szerte 
— legelő, latin pascua, pascum. 

Passág — a régiségben — 
mocsaras hely. 1426—1486. Oklsz. 
„Venissent ad decursam cuius dam 
Riuuli sew loci paludinosi wlgo 
pasagh vocati. 1430 : Loci palu- 
dinosi wlgo passagh vocati. 

Pást — Barkóság, Palóczság, 
Tsz. — pázsit. 

Pázsit — általánosan — fú, gyep. 

Pénzesföld. — XVII. század, 
Debreczen — az, a melyet a gaz- 
dák pénz ellenében béreltek. 



[ Puszta 

* Pénzeskert — Kecskemét, T. 
S. — 1. Kert. 

Petrencze — általánosan — 
kis szénarakás, a melyből a bog- 
lyát állítják össze. 

*Pocsvány — Karczag — 
posvány. 

Poléta — Sárköz, Tud. Gyűjt., 
1833., Nyr. 34:486. — sorrend, 
a mely szerint robotolnak. (Balétá- 
ból, a mely czédula juhvágóknak 
a fogyasztási hivatalból. Mtsz.) 

Porgolád — több helyen — 
gyepükerítés a mezőn, a bitangoló 
jószág eUen. Már 1613-1696- 
ban. Oklsz. 

Porgoládkapu — általánosan, 
T. S., K. p. ü., 1632. — kerí- 
tések és gyeptik kapuja, bitangoló 
jószág ellen való. Vö. Proglátkapu. 

Porszik — Alföld — melynek 
felülete nem kötött, kemény. 

Pózna föld — Jászalsószent- 
györgy (Századok XIV : 682.) Nyr. 
17 : 576. — egy pózna föld = négy 
kat. hold és 222 d-ö1 ; 24 pózna = 
egy sessio. 

* Proglátkapu — a határgye- 
pün, úgy készítse, hogy magátul 
betevődjék. Cs. K., 1628. p. 84. 
Vö. Porgoládkapu. 

Próstya — szerte — fakerítés ; 
1721. Oklsz., kiki tartozik jó so- 
vént, árkot, próstyát tartani. 

Puszta — Hortobágy, T. M. I. 
síkság, róna, nem mindég az. Kiet- 
len föld, pusztaföld. Nagy róna, 
síkság, a hortobágyi nagy róna. 



Pusztás 



278 



Sarabolni 



Szólás : Elgyött már megnízni a 
rónát. — Puszta — általánosan 
— síkon fekvő szántóföld, legelő 
stb. Oláhban pustá (Nyr. 17 : 120.); 
svábban puszte (Nyr. 23:231.); 
Zsolna ióiimj\éi\ pusztosin a is (Nyr. 
26:423.); Szláv: pustí, pustü ; 
finn : autia, gót auths (Nyr. 1 1 : 
414.). A régiségben 1306—1359. 
Puztaság, 1416. Puztha stb. 
(Oklsz.). *A puszta nem sivatag, 
hanem gazdaságra alkalmas te- 
rület. 

Pusztás — a régiségben is — 
sík, erdőnélküli; 1700: pusztás 
lévén sokszor a szőUőben. 1712 : 
pusztás helyekre vad fákat ültes- 
senek (Oklsz.). 

* Ráfeküdni — Kecskemét, 
XVII. század, T. S. — a területre: 
azt elfoglalva tartani. 

Beglő — Csíkszentdomokos, 
Nyr. 32:328., regelö, Csík m., 
Nyr. 26:428. — legelő. 

*Rét — helyesen — vizes, vagy 
yízjárta hely, sással, náddal és 
egyéb vízi növénnyel felverve, a 
latin : Palus, a német : Ried. Vö. 
Kaszáló. 1223 óta helynevekben 
gyakori (Oklsz.). — Rét — Hor- 
tobágy, T. M. I. — régente a gyé- 
kény és nádtermelő területeket 
nevezték rétnek. Ezeknek a he- 
lyén most sík talajon rövidszárú 
fú terem. *A rét sokszorosan 
synomym a kaszálóval. 

Réteoske — 1636., Oklsz. — 
„Egy rétecske is vagyon. Az ud- 
varbíró füveli lovát rajta", itt 
legelő az értelme. 



Rétkert — 1481., Oklsz. — 
„Duas particulas pratorum Reth- 
kert vocatorum". 

Rezala — Gilvánfalva, Baranya 

m., Nyr. 30:386. — irtás. 

Rezes — Moldvai csángó, Nyr. 
30 : 171. — helyesen : részes, az 
a kinek egy őse a földosztáskor 
részt kapott. 

Rigya — Velenczei tó. Fehér 
m., Nyr. 17:431. — ladikkal ne- 
hezen járható zsombékos, bucz- 
kás, torzszsal vegyes nádashely. 
* Mások szerint ritkás náddal fel- 
vert hely. 

Róna — Hortobágy, T. M. I. — 
ezt a szót Konyi János vezette 
be az irodalomba. Vö. MNy. 
m : 125. 
Redő árkok nyílnak, homloka 

[rónáján^ 
Petőfi. 

Rovásosföld — (Századok XIV r 
682.) Nyr. 17:576. — Túrkevénr 
egy rovásosföld váltsága 22 frt 
volt ; egy rovásosföld szántóban = 
nyolcz hold. 

* Rudas — sok helyen — pet- 
rencze vagy annál valamivel 
nagyobb szénacsomó; 12 — 16 ru- 
dasszéna ad egy boglyát. Az el- 
nevezés onnan ered, hogy ruda- 
kon hordják a boglyarakáshoz a 
szénát. 

Sarabolni — Dunántúl, Mtsz. 
— füvet, gyepet megnyírni sarló- 
val. Az osztrákbajorban = schrap- 
pen. Nyr. 24:395. 



Sarlöpénz 



279 



Szárnyék 



Sarlópénz — T. S., Kecske- 
mét — legelőhasználat után járó 
taksa. 

Séd — Dunántúl, Mtsz. — fo- 
lyás, csermely; 1095 óta hely- 
nevekben, Oklsz. 

Ség — a régiségben — domb ; 
1055 óta helynév, Oklsz. 

Semlyékes — 1. Zsemlyékes. 

Sík — Hortobágy, T. M. I. 

Szennyes is, rongyos is volt az 
[öreg csárda 
Oda illett volna Hortobágy síkjára. 
Arany. 

Sikár fű — Alföld, Andropogon 
ischámum L. — az első fúfaj, 
mely a futóhomokból alakuló bucz- 
kát megszállja és köti. Hauer Béla. 

*Sikór víz — Somogy -sekély víz. 

Sió — a Sió-folyó név a csu- 
vaszban is meg van sivé = hideg- 
ből eredve: sivé -jó ^ sio azaz 
hideg folyó, ad analógiám Hév -jó 
^ Héjó = meleg folyó. (Pápay, 
Nyr. 27:367.) 

*Sivány — Alföld. L. Sivóhomok. 

*Sivóhomok — Alföld — a futó- 
homok legterméketlenebb faja. 

Slag — Szilágy m., Mtsz. ; slóg 

— Csúza, Baranya m., Nyr. 18 : 382. 

— erdővágás. A német Holzschlag, 
röviden Schlag. 

Sövény — általánosan — vessző- 
vagy bokorkerítés; Oklsz. 1252. 
helynév ; 1613—1696. sövényeket 
nem akarnak tartam, ki miatt 
nagy károkban esünk barmaink 
kiszaladásával ; 1638. Ezen olto- 



vanios kertnek keörniös körül 
vagion reghi oh sövenie, hasáb 
karokkal állatott lesza nélkül. 

Surjás — Mátraalja, Felsőbor- 
sod, Nyr. 30 : 386. — súrú, fiatal 
erdő. 

* Szabadítani — a régiségben 
is — a határt aratás után legel- 
tetésre felszabadítani. 

Szabad nyomás — Oklsz., 1522. 
Omnia pecora de libera terra wlgo 
Zabadnyomas dicta abigi et ab- 
duci fecisset — az a határrész, 
a melyre szabad marhát hajtani 
legeltetésre. 

Szájbér — Kecskemét, Nyr. 
37 : 327. — az az összeg, a melyet 
a jószág tulajdonosa fizet a városi 
gazdasági hivatalnak a legelőre 
kicsapott marháért ; a kifizetésről 
adott nyugta a szájbér-czéáula.. 



Szájpénz 

fűbér. 



általánosan 



Szakállal mérni — Kecskemét, 
Kada Elek in litt. 1905. XI/18. — 
a mikor a régiségben a földet 
csak úgy gondolomra mérték, erre 
mondták, hogy „szakállal van 
mérve". Vö. Földkiosztás, Kocsi- 
kerék. 

Szamoga — Udvari, Szatmár 
m., Mtsz.; szomoga — hol? Mtsz. 
— vizenyős, kákatermő hely. 1425- 
ben, Oklsz., Silua Gyrv-zomoga. 
Arany János : Elveszett alkotmány 
I. ének: szamuka; magyarázata 
szerint Avasújváros, Szatmár m., 
szomoga = csermely. 

* Szárnyék — Hortobágy — a 
nádból kötött alkotmány nevét az 



Szecska 



280 



Sziki növények 



újabb időben ültetett, a marha 
védelmére szolgáló erdőcskére 
vitték át. 

* Szecska — általánosan — zab- 
formára vágott szalma. Tót szó : 
sekati = vágni. 

Szék — általánosan — a szikes 
föld; 1095. Oklsz. Per alueum 
salsuginis que dicitur scequ. 1194: 
Ex inde tendit ad Weguhomoc, 
quod est Scecu ; azóta gyakori. 

Székhely — a régiségben, MNy. 
1 : 377. — 1492. Primo infesto beati 
Michaelis Archangeli quelibet ses- 
sio quartalis wlgo Sekkel habes 
soluere denarios wiennenses 20 — 
tehát egynegyed jobbágytelek. 

* Széksós — Alföld — a melyen 
a széksó „kivirágzott", azaz oly 
bőven van, hogy söpörni lehet. 

*Szem — Edvi Illés Pál — mint 
táplálék, mint árpa-, kukoricza-, 
stb. búzaszem. 

* Széna — Ver. 38. Foenuw. 
Olasz: Fieno. Dalmát: Szeno. 
* Tótul is az. 

* Szénafű — 1758. Torda — az, 
a mi a Királyhágón innen a ka- 
száló. Erdélyi szó. 

Szénaság — Felsőboldogasz- 
szonyfalva. Udvarhely m., Nyr. 
34 : 106. — szénatermő hely. 

*Szénázni — 1713. Győr — a 
juhokat szénával ellátni. Vö. Szal- 
mázni. 

íSzérő — Székelyf., Tsz. — 
csúrföld. Szérű, Matics Imre, hol 
csépelik V. nyomtatják a gabonát. 



Szik — általánosan; széksós 
Dunántúl, Halas, Szeged — szi- 
kes, azaz Na. CO , nátrium car- 
bonat. Féleségei: Mezötiíron, Mtsz., 
Patkós szik, Mészáros szik, Turtó 
szik ; Gzegléden Átal-szék, Czigány- 
szék; a mezőtúri patkós szik tk. 
a padkás szik, Karczag, 1. azt. 

*Szikér — Karczag — a szike- 
ken az a sekély árok, a melyet a 
lefutó hólé mosott. 

Szikes — Alföld — vagy szé- 
kes, széksóval átjárt talaj. L. 
Vakszík, Porszík, Termő szik, 
Virágosszik. 

Szikes tócsa — Kunság — a 
hol a víz tükröt alkot. 

Szikfok — Hortobágy — a hol 
a szikes végződik és víz fakad. 

Sziki kaszáló — Kunság — 
melyen tavaszkor buja növényzet 
terem, mely azonban nyárra egé- 
szen elszárad. 

Sziki növények — Kunság — 
Cripsis aculeata, C. alopecuroides. 
Beckmannia cruciformis, Atropis 
fajok, Festuca pseudoovina, ru- 
tila, Hordeum Gussoneunum, Cype- 
rus pannonicus, Scirpus maritimus, 
Ornithogalum tenuifolium, Iris 
spuria, Rumex limosus, Atriplex 
microspermium, Schoberia salina- 
ria, pannonica, Camphorosoma 
ovata, Salicornia herbacea, Salsola 
soda, Ranunculus pedatus, Lepi- 
dium perfoliatam, crassifolium, 
Bupleurum tenuissimum, Sedum 
caespitosum, Trifolium fragiferum, 
diffusum, angulatum, parviflorum, 
filiforme, striatum, Lotus cornicu- 
latus, gracilis, Statice Gmelini, 



Szik kotmany 



281 



Tanya 



Plantago sibirica, maritiina, tenui- 
flora, Aster pannonicus, canus, 
Matricaria chainomilla, Artemisia 
monogyna, salina, pontica, Podo- 
spermum Jaquinianum, Triglochia 
maritimum, Salsola Káli, Cori- 
spermum nitidum, canescens. Fák: 
Tamarix gallica, Ulmus glabra, 
Ulmus montana, Ailantlms glan- 
dulosa, Sophora japonica, Kol- 
reuteria paniculata, Salix álba, 
Pruinosa dentifolia, Populus álba, 
Fraxinus excelsior, Gleditschia, 
Robinia, Ulmus effusa, Sambucus 
nigra, Syringa vulgáris, Prunus 
spinosa. Bernátsky szerint. 

*Szik kotmany — Pusztaszent- 
miklos — kátyú, süppedés. 

* Sziklapos — Karczag — lapos 
terület súrún álló fejnagyságú 
zsombékokkal. Ezen a kocsi hi- 
hetetlenül ráz, ezért mondja a 
magyarkún „angyalhuUásosnak". 

Szíkpados föld — Szentes, 
Csongrád m., Mtsz. — az, ame- 
lyen a szik kis padok alakjában 
virágzott ki. Vö. Padkás szik. 

*Szíkzöldje — Kunság. Nostoc 
commune Vauch. L. Vakszík. 

Szohát — Moldvai csángó, Nyr. 
30 : 181. — nyomás, az oláh sohat. 

* Szűkös — Kecskemét — „föld- 
nélküli szűkös" körülírással, ki a 
kerthez juthatott, ha visszaélést 
jelentett fel. L. Felkérés. 

*Szüzgyep — Alföld — mely 
sohasem volt fölszántva. Nyr. 
29 : 17. 

Tábla — Lz. — Egységes, na- 
gyobb földterület. A latin fabula. 



Tag — általánosan, Nyr. 25 : 
515. — egységes földbirtok, tagosí- 
táskorjutott határrész. A kifejezés 
csak újabb korban, a tagosítások 
óta használatos. 



Tanárok 



1. Tanorok. 



Tang — Hanva, Gömör m., 
Nyr. 27 : 524. — laza, porhanyó : 
„A hol tang a föld, a marha 
megtaposná". 

Tanor — Dunántúl, Mtsz. — 
rét kerítés, azaz tanorok. 

Tanórkapu — Székelyf., Nyr. 
4 : 478., Mtsz. — faluvégi kapu, 
vetéskapu; a tanorok kapuja, azaz 
a falu kerítés v. kaszáló kerítés- 
kapuja. 

* Tanorok — székely szó — 
falu kerítése, rajta kapu; 1337 
óta, Oklsz., tornuk, toronok stb.; 
újabban tanárok (Dunántúl) tano- 
rok is. De jelent kerített kaszálót 
is. Székelység, Nyr. 5 : 424., 26 : 
428., 32:329., PPBod.: septum 
pascuarium. 

Tanorokkapu — Székelység, 
Tsz., Mtsz. — falu kapuja, a 
mezőkre vezető vetéskapu v. 
kaszáló kapuja. Vö. Porgolátkapu. 

Tanorokoldal — Homoród- 
Szent-Márton, Udvarhely m., Nyr. 
25 : 430. — szántó neve, mellette 
szép kapu. Az elnevezés onnan 
ered, hogy a kaszáló tanorokkal 
volt körülvéve. 

Tanya — gazdasági — a határ- 
ban levő gazdálkodóhely, pászto- 
roknál a lakóhely és járulékai. 
Vö. „A magyar halászat könyve "is. 



Tanyás 

Tanyás — Századok XIV. 683., 
Nyr. 17 : 576. — Dorozsmán egy 
kötél tanyás oszt. föld = 18 kat. 
hold ; egy kötél nyilas = 8 hold ; 
egy kötél fekete föld 1200 C-öl. 

Taplocza — Székelység, Nyr. 
5 : 424. — erdei irtott hely, hely- 
ség neve is. 

Taráta — Dunántúl, Mtsz. — 
kerítés nélküli puszta hely. 

Tarló — általánosan — le- 
kaszált szántóföld, 1233/1345 óta, 
Oklsz., heljrnevekben gyakori. 

* Tatárszék — Kába — lapos 
halom, lapos, széles árokkal körül- 
véve; begyepesedve. Alkalmasint 
tatár táborhely. 

Tavasz-határ — Nagyajta, Há- 
romszék m., Nyr. 34 : 106. — a 
határnak azon Vn része, a melybe 
(a tagosítás előtt) tavaszszal török- 
búzát, zabot, haricskát, árpát, 
kölest vetettek. 

Telek — általánosan — gaz- 
dálkodási földdarab, gyakran ház- 
hely is. MNy. I : 240. szerint 
„mint hogy a telkeket kötéllel is 
szokták mérni, a kimért föld- 
területet a mérőtelekről lehetett 
elnevezni, úgy mint Bácskában a 
hold földet egyszerűen láncznak 
nevezik ma is. A gazdaságban 
van jobbágytelek, telkesgazda, 
háztelek; a szerszámban: ostorte- 
lek, bocskortelek, telekesbocskor. 
— Telek — a fundus értelmében 
1095 óta szerepel. Oklsz. — 
Telek — Hortobágy, T. M. I. — 
a legelő partosabb része: „a telke- 
ken most jó mező van". „Juh- 
telkes hely, ezek a helyek, ha 



282 Toré 

megtrágyázódnak termékenyek 
lesznek", innen juhtelkes főd. 

Telekeríteni — 1. Fúbocsátás. 

Telekezett föld — Zenta, Nyr. 
18 : 383. — megtrágyázott föld. 

*Telelő — T. S., Kecskemét 
1724 — a pusztákon azok a 
helyek, a melyeken a marhát 
télen át tartották. Ellentétje a 
nyaraló; 1. azt. 

* Telelőkert— Kecskemét 1775 

— a pusztán, a juhok teleltetésére 
való terület. L. Felkérni. 

Tele vényes homok — Alföld 

— könnyen mívelhető, kitűnően 
termő, helytmaradó homok. Hauer 
Béla. 

Tenyeres napszám — Udvar- 
hely m., Mtsz. — gyalog- v. 
kézinapszám, azaz olyan napszám, 
a melyet fuvar nélkül, szántás 
nélkül (ökörnapszám) tenyérrel 
végeztek. 

*Termőszík — Alföld — a 
melyen a szíksó tartalom nem 
zárja ki a termést. 

Tilos — általánosan — bekerí- 
tett hely, erdő, kaszáló, legelő, 
a hol tilos a legeltetés, vadászat; 
a tótban tilas. Nyr. 17 : 499. 

Tokái — Mátyusföld, Nyr. 17 : 
523. — egy helynek vagy egy 
teleknek fele; Tallóson 33 hold, 
Vezekényen 28 hold. 

Torgút — Nyr. 24:400. — 
kapuadó, a német Thorgut. 

Toró — Szepezd, Zala m., Nyr. 
17 : 191. — torró. — Székelység, 
Nyr. 4 : 328. — tarló, ad normám 
sarló-sórró. 



Törni 



283 Vakszík 



Törni 



1. Fúbocsátás. 



Törvénylátás — Oklsz. — 
judicatio. — 1581: Ha valaki a 
tilalmasban kárt tétet és meg 
nem alkuszik az káros emberrel, 
törvénylátásának előtte, ha bírák 
eleiben jutnak, 3 girán maradjon 
érette a barmos ember a mi 
módunk szerint, mivel törvény 
vár rája. Székely Oki. V. 126, 127. 

Törvónyrét — Oklsz. — 1577: 
Quoddam foenetum in territorio 
possessionis Hydwegh quod tenen- 
tur officiali defalcare teorwen reth 
vocatur. 

* Tőzeg — Hortobágy — a tüze- 
lésre szolgáló, szárított marha- 
hulladék. Kecskeméten tözek ; 
Szent-Istvánon, Borsod m., teözik. 
Mtsz. 

Turjányríz — M. ó. — Ürbő, 
Peszéradacs, Balázs baromjáráson 
a kopolyából felfakadó fehéres 
víz; főzésre, ivásra alkalmas. 

Ugar — általánosan — beve- 
tetlenül hagyott szántóföld, régente 
ezzel védték meg a talajt a ki- 
merülés ellen, hogy egy-két éven 
át ugaron hagyták; újabban ezt 
váltógazdasággal érik el. 

ügarszer — Nagy aj ta, Három- 
szék m., Nyr. 34 : 107. — a határ- 
nak azon Va része, a mely (a tago- 
sítás előtt) ugaron maradt; szer 
t. i. jelent részt is. Vö. ősz-, 
tavaszhatár. *Az ugaron maradás 
egymásutánhoz volt kötve, tehát 
szerre következett. 

Unokasarjú —Dombóvár, Tolna 
m., Nyr. 25 : 192. — a harmadik 



kaszálás; a rokonsági fokozatról 
véve : első az apa, második a fiú, 
harmadik az unoka. 

Útpénz — a régiségben, Nyr. 
8 : 552. — 1229: uoth penez; 1230 
ut piniz; útadó. 

Üdülő — Csík m., Nyr. 31 : 114, 
34 : 107. — a szántóföld fordulója, 
mert a míg fordul, pihen s egy 
kissé felüdül. 

*Űltetni — T. S., K. pü. levt. 
1589 — telepíteni, így: „falut 
ültetni". 

Vadlegelő — Oklsz. — 1386: 
In monte Vadlegelew (a mely nem 
tilalmas). 

Vágás — általánosan — kivá- 
gott erdőrész, de növendékerdő 
is. Vö. Slag. 

Vágat — Makó, Kalotaszeg, 

Nyr. 28 : 429. — vágás, azaz 
kivágott erdőrész. 

*Vákálni — T. S., Kecskemét 
1685— üresedésben lenni ; nyaraló- 
és telelőhelyekről, a melyeket a 
város osztogatotti a latin vacuum 
= úr. 

Vakbarázda — Ermellék, Nyr. 
29 : 335. — az, a melyet az eke 
nem vájt jól kis ezért újra rájár. 

* Vakszík — Kunság — a min- 
den növényzet nélkül való szik; 
a mi itt-ott mégis előfordul az a 
Nostoc commune Vauch., mely a 
német nép hite szerint a hulló 
csillagok orrfuvása ; a kunsági 
pásztor szerint az a szik zöldje, 
melyet a juh mohón felnyal s a 
mitől hamar hízik. Vö. Kopasz szik. 



Városkert 



284 



Fölnyílazní 



Városkert — Kecskemét, T. S. 
^ L. Kert. 

Velálföld — Nyr. 33 : 52., 1597- 
ben — község földje. 

Vetéskapu — Székelység — 
a falu végén, hogy a marha a 
vetésre ne menjen. Vö. Tanórok. 
Nyr. 2:471. 

*Villangó — T. S., K. pü. levt. 
1632. — határ = vitás határ. 

* Villongó erdő — XVII. század, 
1630. — a leleszi convent tanu- 
vallatásában, vitás értelmében. 

Virágosszík — mikor őszfelé a 
kopasz- vagy vakszík kijegeczese- 
dik, hogy a sziksót seperni lehet, 
akkor mondják, hogy „kivirág- 
zott" V. „virágos" a szik. Hauer 
Béla. 

Vízfolyás — általánosan — a 
hol minden víz lefolyik. 

Vonás — Barkóság, Nyr. 32 : 
525. — határvonal. 

Vontató — Alföld-szerte — 
kis széna- v. gabonaboglya. 

Zsambó — Bugaez — T. M. I. 
— zsombék. 

Zökög — Alföld — a nyáron 
kiszáradt kopaszszík, ha szekér 
szalad rajta. Hauer Béla. 

*Zsemlyékes — 1740., Kecske- 
mét — föld = lapos, nedves, süp- 
pedős; Czegléd körül Semlyékes. 

Zsombék — általánosan — 
1. földpúp, 2. káka, 3. nádüstök 
gyökérzete, 4. hangyaboly és va- 
kondtúrás is. 1137—1262. Oklsz. 
Duobus mancipiis scilicet Somboc 



et Keleb. 1386 : Sombokos. *Az 
igazi zsombékot egy Carex-faj 
alakítja. 

Nyíl. 

Falu nyílfölde — 1. Nyílföld. 

* Felnyilazni — nyilak szerint 
felosztani a földeket. Tagányi f. 
k. p. 8. 

Fertőn pénz — Oklsz. — 1594: 
Az kinek egez nüa vágjon mel- 
liet ferthon pénznek is hínak iök 
egez niltol 12 pénzt adnak az 
ispánnak fel nylthol hat pénzt. 
1600 : Pecuniam fertőn pénz voca- 
tam de hortis a singulis portis 
denar 11. 1668: Fertőn pénz az 
kit hínak. 

* Fogni — 1700., Ecsed ur- 
báriuma, T. S. — foglalni helyett: 
„A ki nyilast fog, egy öl széná- 
val tartozik". 

* Forgó nyilak — oly földek, 
melyek nyílvetéssel osztattak ki, 
hol ennek, hol másnak jutottak. 
Székely jog : Jutott pedig nemes- 
embernek négy, szabad székely- 
nek kettő, darabontnak és job- 
bágynak egy nyíl. Tagányi f. k. 
p. 20. 

* Földközösség — oly terüle- 
tek, a melyek nyilvetés vagy első 
foglalás útján kerültek haszná- 
latra; eredete határozottan ősi. 
Tagányi f. k. Vö. Magyar föld- 
közösség. 

* Fölnyilazni — Tagányi f. k. 
p. 25. — a földet, nyílvetéssel 
felosztani ; már a régiségben Nagy- 
bánya XVI. sz. jegyzőkönyvében: 
„a város egy puszta földet fel- 



Fűkötél 285 

nyilaztatott" (Nyr. 15 : 371.). Jelent 
azonban emelőrúddal való feltá- 
masztást is : fölnyilalni. (Kopács, 
Dráva mell., Nyr. 16 : 284.) 

*Pükötél — fúosztáskor hasz- 
nált mérték, mint helyen-közön 
a „láncz". Vö. Rúdosztás. — Fű- 
kötél — „fyuketel" a földosztás- 
nak neve is, vagyis a földosztás- 
kor kapott nyű. Tagányi f. k. p. 30. 

*Komplárkodiii — Debreczen, 
XVII. század — kézalatt közö- 
sen használni, a níjílas földről. 
Ez tilos volt 

Nyíl — Oklsz. — 1. sagitta, 
1577 óta, 2. sors, Loos; 1726 nyíl- 
lal oszt. M. Gazd. tört. Sz. III. 
91., 3. pars 1418 óta. Vö. Tagányi 
A földk. tört. M. Gazd. tört. Sz. 
I. *4. Érczzúzókban a zúzóczölöp 
neve nyíl. *5. Kendertörőben az 
ütőczölöp neve nyíl. — Nyíl — Lz. 
Ha közös birtok a föld, akkor a 
nyíl természetesen annál nagyobb, 
minél kevesebb az élvezője. Ist- 
vánházán az erdönyilakat három 
öles rúddal mérik; egy rúd a 
szélessége, tíz a hosszúsága. Fel- 
enyeden. Magyarlap ádon. István- 
házán stb. az úrbéresek az ura- 
dalomtól napszámért vagy a cse- 
lédek konvenczióban kaptak 1 — 1 
földterületet s azt nyilakra osz- 
tották. A kétökrös napszám volt 
a szántás egysége, a négyökrös 
két nyilat kapott, a kinek ökre 
nem volt, tenyér napszámot telje- 
sített. A kiosztás sors útján, Enye- 
den és közelében czinkushúzással, 
a marosújvári járásban nyílhúzás- 
sal történt. Mindkettő ugyanegyet 



Nyíl 

jelent s úgy látszik, ez a nyíl, mint 
földdarab nevének is eredete ; 
azonban a név eredeti jelentése 
a köztudatból egészen kiveszett 
s ma már keskeny földdarabokat 
jelent, melyek nagyobb földterü- 
let részei. Nyilakba gabonát rit- 
kán vetnek, inkább szénafű vagy 
házi szükségletre való vetemé- 
nyek termelésére használják fel; 
innen ered: borsónyíl stb. L. még 
i. h. csegej, jugerum, vékás, bo- 
rozdás stb. — Nyíl — Lz. — 
olyan keskeny terület, a mely 
nagyobb földdarabok felaprózásá- 
ból keletkezett. Pl. családfő halála 
után az egy tagban maradt néhány 
holdnyi birtokot a testvérek fel- 
osztják egymás között. — Nyíl 
— Bibarczfalva, Udvarhely m. — 
földmérték „Learattam egy nyi- 
lat". Nyr. 35 : 341. — Nyíl — 
Gr. Sztár ay-család okit. „In ter- 
ris nigris, nec non sex mensuris 
nyl dictis sorté missis" (2 : 199) 
1418. Ma is használatban van : 
egy nyilas föld. Nyr. 22 : 362. — 
Nyíl — Oklsz. 1594: „Az kinek 
egész nila vagion, meliet ferthon 
pénznek is hínak vvk, egész niltól 
12 pénzt adnak az ispánnak fel 
nylüiol hat pénzt". Vö. Ferton- 
pénz. — *Nyü — XVII. sz. Felső- 
fehér megye, 1788. — erdőterület 
is. — Nyíl — 1788., Felsőfehér 
megye — az erdő nyilakra volt 
felosztva; a részek egyenesbe 
egymás mellett kihasítva, mint a 
nyilak a tegezben. — *Nyil — 
Verespatak — a székelyektől eredő 
zúzókban a vasalt gerenda-zúzók 
szorosan egymásmellett működ- 
nek, nevők: „nyíl"; a zúzok ezek- 



Nyilacska 



286 



Nyilas kaszáló 



nek számához képest: 3 nyilas, 
6 nyilas, 12 nyilas. — Nyíl — a 
közösföld kiosztásra való egy része, 
Zemplén. Tagányi f. k. p. 7. — 
Nyíl — Melich J. szerint — a 
régiségben a szerencse magyar 
elnevezése. Pedig a nyíl csak 
eszköz, a melylyel sorsot vetnek, 
tehát szerencsét keresnek, éppen 
úgy, mint a koczkával ; ezért nyi- 
lat vetni, nyilat ereszteni stb. 
(Melich J. Szláv jövevényszavaink 
I. 1. 1903. p. 8—9.) 

Nyilacska — Oklsz. — 1725: 
„Ezen tövises föld végében Ko- 
zárvár felől egy nyilacska, melyet 
senki sem colált régtül fogva; 
az alsó végit Dadái uram maga 
földihez szántotta." M. Gazd. tört. 
Sz. III. 187. 

Nyilai — Szatmárhegy — házat 
nyilalni. — Nyilai — Dengeleg 
— lovat nyilalni vasaláskor. Nyr. 
19 : 382. — Nyilai — Rábaköz, 
Győr m., valami nehéz tárgyat 
hosszú rúddal (emeltyűvel: nyű) 
fölemelni. Nyr. 15:431. 

* Nyilas — kaszálók, borsodi 
Bükk, csak használatra a kincstár 
részéről kiosztva. — Nyilas — 
Debreczen — egy nyilas 300 öl 
hosszú, 30 öl széles, tehát 9000 
négyszögöl. Debreczeni polgár 16 
nyilasnál többet nem bírhatott, 
mert csak 8 lovat foghatott a 
szekérbe ; egy ló megmunkált két 
nyilast, 8 ló 16-ot. Egy nyilas 
után tarthatott 12 nagy, 60 darab 
kis jószágot. Ma a legtöbb egy 
gazdánál 180 drb nagy, 900 drb 
kis jószág. Nánásy László köz- 
jegyző szerint. — Nyilas — Deb- 



reczen — 9000 n-öl ; három nyilas 
a legkisebb tanya, 16 nyilas a 
legnagyobb. Fényen. — Nyilas 

— Hajdúnánás — egyvékás föld, 
mert annyit vetnek bele. Ter- 
jedelme Hajdúnánáson 400 G-öl. 
Nyr. 27 : 141. — Nyilas — Hajdú- 
nánás, (1. még Nyr. 27 : 94, 
és 140.) — nem föld, szántóföld 
mérésére, hanem szőUőskert egyes 
kisebb részeire használatos. Egy 
nyilas szőUő cca 20 — 22 sor szől- 
lőt tesz ki. Nyr. 27 : 225. — Nyilas 

— Vámosgyörk, Heves m., Nyr. 34 : 
440. — egy dtillő neve; közös 
föld, nyilat húzva apró részekre 
osztva adják ki. — Nyilas — Szí- 
halom — Borsod m. — kaszáló- 
rét egy része, mely több emberé. 
Nyr. 24 : 432. — Nyilas — Tokaj 

— erdő- vagy rétrész. Nyr. 19 : 384, 

— Nyilas — Kecskemét, Kada 
in litt. 1905. XI/18. — az erdő- 
nek tisztás része. Kada szerint 
nem a „nyíl" (főnév), hanem a 
7iyílik igével van kapcsolatban. 
(Ez tévedés.) Vö. Nyilazás. — 
Nyilas — Oklsz. 1. sagittarius, 
1343 óta személynév, 2. pars sorté 
"obtenta, 1290 óta helynév. 

Nyilas ember — Oklsz. — 
1596 : Nilas embernek kith hinak 
az ki az nilat fel weszi tartozik 
V2 köböl zabbal. 

* Nyilasföld — Debreczen a 
régiségben — a nyílvetéssel osz- 
tott föld. Vö. Nyílföld. Oklsz. 1694. 

* Nyilas házhely — 1693. Kö- 
zös p. ü. T. S. — sorrendben osz- 
tott házhely. 

Nyilas kaszáló — Oklsz. — 
1597 : Az Hanon walamy kewes 



Nyilasocska 



287 



Nyilat húztak 



óztál nylas kazalo (melyet nyíl- 
vetéssel mértek ki hajdan.). 

Nyilasocska — Oklsz. — 1597 : 
Az Hanban reth heleth nylasoch- 
kaya wagyon. 

Nyilas -osztás — az osztásra 
való földet annyi egyenlő darabra 

— a jobbat kisebbre, a rosszab- 
bat nagyobbra — osztották, a 
hányan azokra jogot formáltak, 
azután következett a nyílvetés, 
1. azt. Tagányi f. k. 

Nyilastag — Bihar és Hajdú 
m., Nyr. 36 : 144. — egy bizonyos 
terület. 

* Nyilast fogni — 1706., Ur- 
bárium, Ecsed, Közös p. ü. T. S. 

— kaszáló nyilast foglalni. 

ISyilat vetni — Kolozsv. glossz., 
1577., Nyr. 36 : 423. — nylat 
úetny = sortiri, nilat vessúnk ra, 
igazan meg ózzuk, uo. divamus 
Aag. 

Nyilaz — Alföld — rét vagy 
nádas felosztásakor nyilat vetnek, 
hogy meljdk darab kinek esik, 
ezt nyilazásúak mondják ; a fel- 
osztott darab pedig nyilas. „Ne- 
kem ugyan kijutott a nyüazásból, 
mert ugyancsak hitvány nyilas 
esett". Nyr. 14:527. 

Nyilazás — Kecskemét, Kada 
in litt. 1905. XI. 18. — A föld- 
terület elosztása sorshúzás útján. 
Eszköze a nyílvessző. Vö. Nyilas. 

Nyüczédula — Magyar- Valkón, 
1800-ban így ment végbe a „nyil- 
vetés"" : „a kiosztandó föld annyi 
darabra osztatott, a hány telket 
bíró gazda volt, „mindenik darabra 
nyüczédulát készítenek és azon 



czédulákot valami edénybe bete- 
szik ; kiki a communitás tagjai 
közül húz belőle s kinek melyi- 
ket mutatja az általa kihúzott 
nyüczédula, azon esztendőben an- 
nak a nyílnak veszi hasznát", 
ányi f. k. p. 24. 



* Nyílföld — Bereg m., 1556. 
— telek után kihasított föld. Vö. 
Nyilasföld. — Nyílföld T. S. 
Nagy Guth, 1556. — Tornosy, 
Bereg alispánja írja : „mely után 
való helyhez annyi nylfwldet ad- 
gyanak, a mennyit az falu zery- 
ben egy helyhez adnak". — Nyíl- 
föld — kiosztásra való közös 
föld, Zemplén. Tagányi f. k. p. 7. 

Nyílfüvek — kaszálók Mára- 
marosban — 1622-iki statútuma 
Máramarossziget városának. Ta- 
gányi f. k. p. 26. 



Nyílhúzás 

1. Nyíl. 



Alsófehér m. 



Nyilat húztak — „a nyíl esek 
Bertalanra^, Arany Toldi estéje = 
sorsot húztak. P. Erdősi : Az én 
ruhámra nyilat vétenek. Károlyi- 
nál „az én köntösömre sorsot veié- 
nek^ és „Nyilat vontak az én 
népemre" : 

„Azután a nyilat húzták ki sorjába, 
Hogy szép rendbe menjen, ne csak 
[bolondjába". 
Daliás Idők 11. ének. 

„Holnap az ifjú had — rendeli — 

[kövessék. 

Tízre öreg harczos, nyíllal, egy- 

[egy essék". 

Buda Halála X. ének. 

= nyílhúzás v. sorsvetés útján : 

„Hagyjátok azért, hogy nyü 

legyen a többi Három közt a 



Nyil nagysága 



288 



Polgári nyíl 



sorsot adó — tehát ö is nyilat 
ád, s miután megesett a sorshú- 
zás'' stb. A kióvi csatal98 — 199. 
Ma is húz a nép nyilat, de már 
nem igazit (mint a Gyulafi test- 
vérek), hanem hosszabb, rövidebb 
csomós kórószárat, sima vagy cso- 
mós pálczikát, fejes vagy nem 
fejes gyújtót stb. Nyilasnak hív- 
ják a sorshúzással valakinek ju- 
tott rétet, kaszállót stb. Sokszor 
hallani : „Annak három helyen is 
volt nyilasa'' (Nép.). Nyilaz y. nyilai 
= sorsot húz. Kétszer nyilal- 
tunk (Nép.). 

„Nyilat vetett rám a fináncz, 
de nem tudott elcsípni". (Nép.) 
Vö. „A melyre esett az Ur nyila". 
Biblia. Lehr. MNy. 1:17. 

Nyíl nagysága — Helmecz, 
lo67-ben — hat hold ; Kis-Géres 
két-három hold ; Zombor, 1584 
egy nyíl = egy kötél = 10 köblös 
föld, Zemplén. Tagányi f. k. p. 8. 

Njrílrendszer — volt Zemplén- 
ben, Szabolcsban, a Hajdúságban, 
Miskolcz (nomád forma). Heves m., 
Bihar m., Debreczen, Jászság, 
Győr m., Erdély, Fogaras vidéke, 
Hunyad m., Torda m., Partium, 
Kraszna m., Középszolnok. Ta- 
gányi f. k. 

Nyílvetés — közös földek osz- 
tásánál a sorsolás, Zemplén. Ta- 
gányi, f. k. p. 7. Vö. Nyílvonás. — 
* Nyílvetés — Debreczen, a ré- 
giségben — a kiosztott földnek 
sorsolása, az ősiségben az össze- 
adott nyilak, ma bárczák húzá- 
sával, a melyekre átment a „nyíl" 
elnevezés. — Nyilvetés — Hajdú- 



szoboszló — egyáltalában sors- 
húzás, leginkább szalmával, újabb 
időben gyufával, egyike rövi- 
debbre van letörve: a ki a hosz- 
szabbat húzza, az nyer. Szívós 
Béla szerint. Vas. Ujs. 1902. 
1. szám — örökösök osztozkodá- 
sánál is. 

Nyílvonás — 1. Nyílvetés. 



Ökörnapszám 
nyíl. 



1. Polgári 



*Ősi foglalás ^ Máramaros- 
sziget város 1680. évi statútumá- 
ban „. . . az városnak régi szokása 
szerint is : ha valamely embernek 
földe mellett bokros erdő vagyon, 
azt a maga földéhez applicálhatja 
és irthatja, míg egy szekerczéctl 
elhajíthatná!" Ez szinte bizonyossá 
teszi a nyílvetés = lövés foglaló 
jelentőségét is. Tagányi f. k., 
p. 26. 

Paraszt nyil — a nyílvetéssel 
parasztoknak osztott föld illető 
részei, Torda. Ellentétje a nemes 
lábföld. Tagányi f. k., p. 23. 

Polgári nyil — Lz. — Nagy- 
Enyeden azon bekebelezett pol-. 
gároknak, kik a közügy munkálásá- 
ban érdemeket szereztek, v. a 
lakosságot fenyegető veszedelmek 
alkalmával kitűntek éberségükkel 
s elszántságukkal, a községi bir- 
toktestből 1200 öles darabot adtak 
haszonélvezetre. Később a kérel- 
mezők között kisorsolták. Ma 
szavazás útján adják, melyért a 
tulajdonjog elismeréseért 1 frt 40 
kr. taksát fizetnek. A vidéken és 
valamely nagyobb, legtöbbször kö- 



Rüdosztás 



289 



Bunda 



zös földterületmúvelésre kiosztott 
V. bérbe adott egyes parczelláit 
jelenti. Ha egy-egy parczella 
haszonélvezője lialdokolt, a jog- 
igénylők tömegesen vonultak ki 
ekéjükkel, hogy mihelyt a halál 
a nyilat gazdátlanná tette, ekéjük 
beakasztásával azonnal ténylegesen 
hiriokukba venni igyekezzenek, 
mert azé lett a haszonélvezet, a 
ki először elfoglalta. Sokszor tett- 
legességre került a dolog. — 
Polgári nyíl — Lz. — A közös 
V. bérbe vett erdőterület vágás 
alá került egyes részei; akár 
sorsolás útján osszák ki egymás 
közt a jogosultak, akár árverésen 
veszik meg, ritkábban pénzért, 
többször ökör-, vagy tenyérnap- 
számért. 

Rúdosztás — rúddal való fel- 
osztása a nyílföldeknek. L. Fúkötél 
és Kötél is. Tagányi f. k. 

*Ürgenyilás — Debreczen — 
a legkisebb tanyánál is kisebb 
bérlet. Fényes. 

Tenyérnapszám — kézi nap- 
szám, megkülönböztetve az igás- 
napszámtól ; a nyilas rendszernél 
is divott. 

Kút és a kopolya. 

*Ágas — Heves megye, Dinnyés- 
hát — a gémeskútnak a földbe 
szolgáló, fölső végén kétágii fája, 
a melyen a gémfa jár. L. Kút. — 
Ágas — Beodra, Torontál m. — 
a gémeskút földbe ásott, a gémet 
tartó fája. L. Fordító kocsiágas; 
kunyhóágas. — Ágas: 1. köcsög- 



tartó, Török-Becse; 2. oszlop, pl. 
kapufélfa; 3. a kocsi rúdját két- 
felől összefoglaló horgas fa; 4. a 
szár nyelén a villás rész, Komárom, 
Hermán 0., Hal. K. Mtsz. I. 10. 

Ágas füle — Hortobágy, T. 
M. I. — az ágas kétfelé álló 
villája fülre emlékeztet. 

Ágos — Győr és Veszprém m. — 
kútágas. Nyr. 35 : 434. Debreczen, 
Xyr. 7:90. 

Ájos-kutájó — Orosztony, Zala 
m. — kútmester. Xyr. 24:384. 

Ásott kút — Sz. F. B. — 
aasot kut = puteus. 

Behéj ázott kút — Sz. F. B. 

— Be heiazot kut = puteus tes- 
tudinatus* = Káváskút, 1. azt. 

Blána — Alsófejér m. — a 
miyel a kút fala ki van rakva. 

*Borta — Szolnokdoboka m., 
Mtsz. I. 169. — odvas v. kivájt 
fatörzszsel bélelt és kővel fedett 
mezei kút. Vö. Burtaka. 

Bodonos kút — Somogy. — 
L. Bödönös kút. 

Bödön — Beregszász — a 
kútba helyezett kivájt fatörzs. 
Megakadályozza a bedőlést. Nyr. 
27 : 95. Győr és Veszprém, Nyr. 
35:434. Sopron, Nyr. 34:486. 

Bödönös kút — Somogy m. 

— kivájt fával, bödönnel bélelt 
kút, V. Bodonos kút. Nyr. 19 : 380. 

Bunár — Aracs, Torontál m. 

— kút és gémeskút is. Oláh elem. 

Bunda — Gömör m.. Tud. 
Gyújt. 1818. - kút (?) Nyr. 34 : 483. 



Hermán Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse. 



19 



Butykó 

Butykó — Kalotaszeg — fa- 
tuskó; a kútgém butykója: az az 
idomtalan vastag fadarab, melyet 
a kútgém végére kötnek ; másutt 
koloncz. Nyr. 12:379. 

Csanak — Torna, Veszprém 
m. — kis cserépedény, mezőn 
levő kutaknál szokott lenni, ivó- 
eszköznek használják. * Halászok- 
nál is merítő, melynek nyele van. 
Nyr. 15:382. 

Csatorna — Hortobágy, T. M. 
I. — a vályúba szolgál s ebbe 
vezeti a dézsából zúdított vizet. 

Csatornakút — Sz. F. B. — 
cyatorna kut = cisterna. 

Csatornás kút — Kolozsv. 
glossz. 1577., Ifi. Nyr. 36 : 316. — 
chiatomas kut = fons, canalis. 

Cseber, csöbör — Miklosich — 
medimnus, zuber, ószlovén : cíhrt; 
újszlovén: ceher; cseh: cher,dzher, 
zber. Vö. litván: kibirras; német: 
Eimer ; latin : chybrio : cum duabus 
chybrionibus cerevisiae ; rumun : 
cubür. Nyr. 11 : 118*; a tót: dzbar. 

Cséve — Felső-Somogy — cső 
pl. kútnál. Nyr. 8:432. *Takács 
mesterszó. 

Cseviee, cévice, csevicce — 

savanyú víz, ilyen kút. Tót jöve- 
vény: sfavica — Sauerbrunn 
(Loos). Nyr. 33:562 és 17:238. 

Csiga — 1. Csigáskút. 

Csigáskút — különösen Bara- 
nyában, hol a gémet csiga helyet- 
tesíti. A csiga ágasfán forog. 
Rendesen gémeskútnak értelme- 
zik. Mtsz. I. 309., Nyr. 18 : 93. 



290 Fertő 

*Csorgóvég — Békés — az 
itatóvályúnak a fertőbe szolgáló 
vége, hol a víz lecsapolható. Vö. 
Kút. 

Czibak — Tsz. — kútágas 
szege, mely körül a gém forog. 
Német Zwack-N Si^elhől. Nyr. 24 : 
103. 

»Czíp — .Hétfalu, Brassó m. — 
Mtsz. I. 238. — csorgós-kút. 

Deszkázat — Hortobágy, T. 
M. I. — ha a kút öble deszkával 
van bélelve. 

Dézsa — Hortobágy, T. M. I. 

— a kankalékra akasztott merítő 
faedény. 

Friss mézet is adott neki egy 
[dézsával. 

Gvadányi. 
A dézsának két füle van, a két 
fül között a keresztfa : forgó- 
tengely. 

Fakötések — Hortobágy, T. 
M. I. — a deszkás kutat erősítő 
kötések. 

Faküjü — Székelység — kút- 
foglalvány. L. Káva. Nyr. 5 : 376. 

Falazat — Hortobágy, T. M. I. 

— ha a kút öble téglával van 
kirakva. 

* Fertő — szerte — sár, a 
melyben a bivaly, sertés „fertő- 
zik". L. Kút. — Fertő — Békés 

— a gémeskút vályújának csor- 
gója fertőbe vezet, erős sövény- 
fonatba foglalva, hogy a marhát 
távoltartsa s a kút környéke ne 
legyen sáros. 



Furka 



291 



Hankalékos-küt 



Furka — Torontál, Ozora — 
ágas; latin elem, fiirca = villa. 

Gárd — Hortobágy, T. M. L 

— a kút kerete, gárgya — ezen 
belől van az álló, melyen a víz- 
húzó ember áll. 

Gárd — kút gárgya — Porcsal- 
ma, Szatmár m., kút kávája. Nyr. 
20:191. Alföld, Nyr. 13:478. 
Segesvár, Nyr. 9:44. 

Gárdolat — Tiszaadony, Bereg 
m. — a kútnak a föld felszíne 
fölött készült deszkarésze, gárgya 
= kerítése, f oglalatj a. Nyr. 26 : 476. 

Gárgya — Gyergyó — kútkáva. 
Oláh kölcsönszó. Nyr. 34 : 82. 
Csík m., Nyr. 7 : 92. Szamoshát, 
Nyr. 10:139. 

Gárgyás kút — Oklsz. — 
1638 : Egy fa gargias kut kan- 
karekiaval. Gárd = gárgya stb. 
a. kút kiálló kerete. 

*Gém — Alföldszerte — 1. Kút 
és Gémeskút. Győr és Veszprém, 
Nyr. 35 : 434. Aracs, forrás nélkül. 
Beodra, Torontál. Tsz. 156., rosszul, 
kankaléknak magyarázza. — Gém 

— Hortobágy, T. M. I. — hosszú, 
karcsú gerenda, mely a két fül 
közt a vasszegen billen. 

* Gémeskút — általánosan — 
melynek ágasfán gémje jár s 
erről az ostorfája a vedret a 
mélységbe ereszti. L. Kút. — 
Gémeskút — Hortobágy, T. M. 
I. — az ágasok száma szerint 
van egyes, kettős, hármas, négyes 
kút. 

OGémfa — Heves m., Dinnyés- 
hát — a kút járógerendája, mely- 



nek vékonyabb végén a kútostor 
lóg, vastagabb végén a koloncz 
van. 

Gémpénz — T. S., X\l— XVH. 
század — ezt tőzsérek fizették 
marháik itatása után, a génjes- 
kutak használatáért. 

G^ermano — Torontál, Ozora, 
oláh — gém. 

Gözme — Ormánság — „A szi- 
várványos kút, ha fábul van, 
mindig teli van gözmével". N>t. 
7 : 525. 

Gulyakút — Székesfehérvár — 
kút neve. Nyr. 2 : 565. 

* Gulyásdézsa — Karczag — 
a gémeskút vödre. L. Kút. 

Gura bunariului — Torontál, 
Ozora — kútgárgya. Kút 'szája 
V. torka. 

Gyámolok — Hortobágy, T. 
M. I. — az ágast tövén támogató, 
rézsünt álló czölöpök. Minden 
ágasnak van négy gyámola. 

Gyémes-kdt — Lz. — Barom- 
itató. A gémre deszkát szögeznek, 
hogy az eső ne verje. 

Hangarék — Szamoshát — 
kútostor végén levő horgas vas. 
L. Kankalék. Nyr. 10 : 139. 

Hankalék — Felső-Csallóköz 
— függvény, azon része a kút- 
ágasnak, melyre a veder van al- 
kalmazva, s mely a kútba lejár 
s a suj tóhoz van alkalmazva (na- 
gyon czifra, azért homályos !) L. 
Kankalék. Nyr. 8:377. 

Hankalékos-kút — Garam- 
völgy, Zeliz vidék — gémeskút. 

19* 



Hankalik 



„Hankalék" a kútágasra fektetett 
gém ; másutt „kankalék"-nak 
mondják és a kútgémen lógó os- 
tort értik rajta. Nyr. 14 : 287. *Az 
utóbbi volna a helyes, ha a gyűjtő 
a kútostor vasalását mondta volna 
hankaléknak. 

Hankalik — Vág-Királyfalva, 
Nyitra vid., palócz — kútgém. 
Nyr. 33:466. *Azaz : a kútostor 
vasalása. L. Kankalék. — Han- 
kalik — Komárom m. — hibásan 
kútgémnek magyarázva. Nyr. 4 : 
283. L. Kankalék. Ugyanígy 
Nyitra, palócz. Nyr. 28; 495. 

Hankalik — Mátyusföld — 
kútveder rúdja. Nyr. 20 : 325. 
* Kútostor, de a Hankalék = 
Kankalék, 1. azt. 

Hankalik — Érsekújvár — 
melyen a kútveder lóg. Nyr. 8 : 
282. *L. Kankalék. 

*Harog — Pinka-Mindszent — 
hosszú rúdon kapaalakú fa, ki- 
rovással, melybe a vödör füle 
szolgál ; a kútból való vízm érésre. 
Hetes, Nyr. 2 : 44., de itt széna- 
húzó is. 

Heveder — Taksony, Pozsony 
m. — a sujtón lóg s a vedret 
tartja. L. Sújtó. Nyr. 15 : 190. 

Horog — Sz. F. B. — kúton 
való horog = harpax, harpago. 

Járom — Beodra, Torontál m. 
— a kútágas két ága közötti fa- 
pálcza, mely körül a gém jár. 
Ha e pálcza vasból van, neve : 
vaspálcza. Járom-fa : a mester- 
gerendához V. a keresztgerendá- 
hoz szegezett álló gerenda, Sáros- 



292 Kankaiét 

patak, Nyr. 17 : 527. Járom-tézsla : 
kisegítő járomrúd, a mely mellé 
a négyes ökörfogat első párja 
van fogva (Bereg m., Beregrákos 
vid.. Pap Károly). Mtsz. I. 981. 

Kabo — Aracs, Torontál m. — 
megfelel a vödörnek. 

Kallanytyú— Győr és Veszprém 
m. — a vödör fülét fogja a kan- 
kalékba. Nyr. 35:434. 

OKámva — Heves m., Dinnyés- 
hát — a kút külső kerete. Csalló- 
köz, káva. Nyr. 1 : 279. — Kámva 
— „Megfogta az ostorfát, felhá- 
gott a kút kámvájára. Ott sunyi 
tekintettel körülnézett, egyet lódí- 
tott magán, s mint a macska, a 
kútkáván keresztül az ellenkező 
oldalon leugrott a földre". Baksay : 
Gy. Ö. 2 : 184. Nyr. 24 : 474. 

Kámváskút — Seregélyes — 
gémeskút. Nyr. 10:189. ♦Föld- 
feletti foglalattal. 

Kámvo — Győr és Veszprém 
m. — káva. Nyr. 35 : 434. 

* Kankalék — helyesen: a gé- 
meskút ostorának a kútba járó 
végén való horogvasalás, retesz- 
szel ; a vödör befogadására. Néha 
fából is. Somogy, Nyr. 2 : 376. 
partim. Hortobágy, T. M. I. 

Kankalekos — Oklsz. — 1594 : 
Kankalekos kwt vágjon. A mai 
gémeskút ostorának vasalásától 
„kankalekos". L. Kút és kankalék. 
1786: Tolnaynál ugyanígy. 

Kankaiét — Erdővidék — a 
kút vedrét tartó rúd. Nyr. 8 : 188. 
*A rúd vasalása. L. Kankalék. 



Kankalík 

SKankalík — Vas m., Tsz. 190. 

— kútostor. * Vasalása. L. Kan- 
kalék. 

Kankalin — Nagy-Lózs, Sop- 
ron m. — kútágas. Nyr. 30 : 443. 
*Azaz : a kútágas gémjén lógó 
kútostor vasalása. L. Kankalék. 

Kankarék — Oklsz. — 1519: 
sünt putei septem supra quos 
noscitur wlgo kankarék septem 
esse. 1597 : Vödör vasastól az 
kankalékon. Az kankalék végén 
vashorog (az a vashorog a kan- 
kalék). 1638 : Egy fa gargias kút 
kankarékjával. L. Kankalék. 

Kankarékgém — Ormánság, 
Nyr. 8 : 47. — *Azaz : a gémeskút 
gémjén lógó kútostor vasalása. 
L. Kankalék. 

Kankarik — Mezőtúr — a kút- 
ostor végén levő eszköz, mely a 
vedret tartja. L. Kankalék. Nyr. 
10 : 285. 

*Kánva — Karczag — a gémes- 
kút foglalatja, kerítése. L. Káva és 
Kút. Felső-Csallóköz, Nyr. 8 : 378. 

Kárva, gárgya — (Szláv). Lz. 

— a kút bedeszkázott oldala. 
*A helyes : foglalatja v. kerítése. 

Káva — általánosan — \ fog- 
lalat: kútkáva; de abroncs is, 
varsa káva, szák kávája „Kawas- 
kut^ már 1235-től fogva. — $Káva, 
kútkáva — koszorúforma kerí- 
tés a kutakon, többnyire fából. 
Vas m., Szatmár vid., Tsz. 197. 

Káváskút — Oklsz. — 1235— 
1270 : Uersus orientem eundo ad 
Kauaskuth. Haz. Okm. VI. 164. 



^3 Kopolyakút 

1397 : Primo circa quendam locum 
Kawaskuth nominatum incepis- 
sent. 1402 : Versus orientem 
eundo ad Kawaskuth 1597: Fa 
kauas kut. Befoglalt kút, való- 
színűleg gémeskút. 

Kereszt — Kézdivásárhely, Há- 
romszék m. — a kút fenekén 
elhelyezett deszkából kerekre ké- 
szült alkotmány, mely a vázat 
széttartja. L. Koszorú. 

Keresztfák — Hortobágy, T. 
M. I. — a melyek a deszkázatot 
a kút öblének falához szorítják. 

Koloncz, kölöncz — 1. kút- 
gém végére nehezékül ráerősített 
tuskó; 2. állat nyakába akasztott 
fadarab, mely az első lábai közé 
akadva a futásban akadályozza. 
Tsz^ Nyr. 24:323. 

Kompona — Udvarhely m. — 
kútgém. Diemár K. szóbeli közi. 
*A mérlegről hasonlatképpen véve. 

Kopoja V. kopó j akut — Sze- 
ged — ásott kút, a mely nincs 
kővel kirakva. L. Kopolya. Nyr. 
8 : 235. 

* Kopolya — Kecskemét, 1775. 
— a város jegyzőkönyvéből: he- 
venyészett kút, melyet ivóvíz 
nyerése czéljából a pásztorok ás- 
tak „lapos helyeken", hol már pár 
ásónyomnyira fakadt fel a víz. 
Nomád maradvány. 

* Kopolyakút — Kecskemét — 
a gulyák és a ménesek itatására 
szolgáló, leginkább homokba ásott 
kutak, a melyeket helyváltozta- 
táskor betemettek. Nomád ma- 
radvány. 



Koszmacska 



294 



Kutak 



Koszmacska — Veszprém — 
egy háromágú horog, melylyel a 
kútba esett vödröket szokták ki- 
húzni. Vasmacskának is mondják 
Nyr. 15:334. 

Koszorú — Beodra, Torontál 
m. — a kút fenekén deszkából 
kerekre készített alkotmány, mely 
a falakat tartja szét. L. Kereszt. 

Koszorúfa — Sz. F. B. — 
Mutuli, vei mutili. 

Kölömp — Hétfalu — a fa- 
törzsből kirovott fadarab, nevezik 
rakamaznak is. Nyr. 3 : 373. * Nyil- 
ván egy a kolonczczal. L. azt és 
Kölöncz. 

Kölöncz — Felső-Somogy — 
tuskók a kútgémen. L. Koloncz. 
Nyr. 10:190. 

Kút — kibe esö viz esott — 
Sz. F. B., Puteus, displuuiatus. — 
Kút — Anjoukori okmánytár I. 
kötetében 1301—1321. — „ad fon- 
tem putei lanc-kuta uocatum . . ., 
aqua kurthu-el-kuthapothoka . . ., 
puteus chihyn-kuta . . ., fons do- 
man-ciita". Nyr. 7:516. — *Kút 
— Karczag és Alföldszerte — 
gémeskút, a jószág itatására való. 
Részei: Ágas, ebben jár a Gém, 
ennek vékonyabb végén lóg az 
Ostor = a kútba szolgáló vékony 
rúd, rajta lóg a kankalék; a gém 
vastagabb végén van a Koloncz, 
súlyozó, mely a teli dézsa felhú- 
zását könnyíti; az ostoron lóg a 
Gulyásdézsa, van körösztfája, 
melybe az ostor vége szolgál, a 
kutat keríti a Kánva, a kút mel- 
lett van az Itatóvályú, ennek vé- 
gében, a hol a fölös víz lefoly. 



van a Csorgó, ez alatt a Fertő = 
sár. Ostornyak, a láncz, mely a 
kútostort a gémmel kapcsolj a össze. 

— *Kút — Pusztaszentmiklós. Van 
Ágasa, Gémje, Ostora, Gargya, 
Állása, Rovása, Feneke. A kút 
alapja a koszorúfa, erre jön a 
tégla: ez a rovás. — Kút — 
Marczalmellék — kankalékos, ré- 
szei: Ágas; a kút Ménje = gémje, 
vagy Nyila, Csigája, Sudara (os- 
tora) a végén a Kankalék a veder 
beakasztására. Tsz. 189 — 190. — 
Kút — Lz. — oldalai blánával 
vannak kirakva, még többször 
vesszőből fonva és bevájkolva. 

Kútágas — Hortobágy, T. M. I. 

— az a felül ágakra, villásan 
oszló erős fa, a melyen a gém 
jár. Kiskunhalas, kútágast áll = 
tótágast áll. Nyr. 15 : 184. 

Egy szomjú kútágas ácsorgott előtte 
Bencze nyerges lovát a mellé 

[kötötte. 
Arany. 
Amott egy nagy ágas 
Áll szomorúan, egykor kútágas 

[lehetett 
Mellette a gödör, hanem már be- 

[omlott 
Be is gyepesedett 
Elmerengve nézi 
Ez a kútágas a távol délibábot 
Nem tudom mit nézhet rajta hisz 

[effélét 
Már eleget látott. 

Petőfi. 

* Kutak — Kecskeméten, Bugacz- 
monostoron: Balog kútja, Dékány 
kútja, Droski kútja, Eprös kútja, 
Ferenczi kútja. Görbeszéki kút, 
Hajtski kút. Lestár kútja, Lóho- 
moki kút. Sió kút. Szél kútja, 
Tassi kút. Templom kút. Új kút. 

— Szegeden: Agyagvógyi, Ződfás, 



Kútásó 



205 



Kűtostor nyaka 



Szitafája, Sövényfája. — ^agy- 
körösön : Encsikút, Kőkút, Kiskút, 
Padlóskút. Nyr. 2 : 47. — Gzeylé- 
den : Apáczák kútja, történeti. 
Igenyes kút. Város kútja, SzőUó 
V. Szalyi kút, Új kút, Bajdora kút, 
Kis kút, Tófő kút (gulya kút), Nyr. 
1 : 385. 

Kútásó — Sz.F.B. — kut aso == 
puteariiis. 

*Kútbér — Debreczen — az 
itatókút használatáért szedett bér, 
minden jószág után 10kr. = 20fill 

Kút és ostorfa — Ángyom el 
terpeszkedik, bátyám beleeresz 
kedik. Kecskeméti találós kérdés 
Vö. M. Népk. Gy. II. 352. és M 
Nyszet I. 372. 1. (62.) Nyr. 2 : 90 

Kútfara — Beodra, Torontál 
m. — a gémnek közvetlen a ko- 
loncz előtti része. 

Kútfő, forrás — Sz. F. B. — 

kut fő, forrás = fons. 

Kút-gárda — Kalotaszeg — 
kútfoglalat pereme. Nyr. 29 : 479. 

Kútgárgya — Székelység — 
kút foglalatja. Nyr. 4: 183. 

Kútgém — Gömör, Torna és 
általános — a kútágason billenő 
gerenda. 

Kútka — Abaúj m. — forrás- 
kút feje. Nyr. 33 : 23. 

Kútkankarék — Zala m. — a 
kútostor végén, melybe a vedret 
akasztják. Nyr. 8 : 469. 

Kútkarzat — néhol — kútkáva. 

Kútkáva — Oklsz. 1594. — 
Faragoth a faragatlan aitora 



ablakra es kuth kavara való 
kőnek. 

Kútköböl — Székelység — kút- 
kerítés. Nyr. 4 : 183. Bibarczfalva. 
Nyr. 35 : 341. 

Kútköpü — Székelység — kút- 
káva. Nyr. 2 : 470. — Kútköpü, 
kútküpü — forrás vagy kútfalul 
alkalmazott tágasöblú (kiodvaso- 
dott vagy kivájt) faderék. Székely- 
föld. Tsz. 228a. 229b. Nyr. 2 : 470. 
Mtsz. I. 1260. 

Kútküpü — Paal Gyula, Nyr. 
2 : 555. — Kőrész Kelemen szerint 
a. m. kútkáva. Helyes meghatá- 
rozás, mert a régi méhes köpüi 
is csupa kivájt fatörzsek voltak, 
tehát alkalmasak kutak foglalá- 
sára is. A szigonynak is van küpüje, 
a melybe a nyél szolgál. A vájat 
a lényeges. 

Kútleirás — T. M. I. — elsőrendű : 

ÖsvAöwéTkútágashoTihoTgSisgéínrnel 
Mélyen néz a kútba s benne vizet 

[kémlel. 

Óriás szúnyognak képzelné valaki. 

Mely az öreg földnek vérét most 

[szíja ki. 

Válúnál az ökrök szomjasan 

[delelnek, 

Bögölyök hadával háborúrakelnek; 

De felült Laczkó béresek nyakára. 

Nincs ki vizet merjen, hosszú 

[csatornára. 

Arany. 

Kútostor — Hortobágy, T. M. 
I. — vékony rúd, mely a kút- 
gémről csüng s a kútba szolgál. 

* Kútostor — Alföld. L. Kút. 

* Kútostor nyaka — Túrkeve 
— az a rövid láncz, a melylyel 
a kútostor a kút gémjéhez van 
erősítve. Vö. Kútostor telke. 



Kútostor telke 



296 



Ostorfa 



* Kútostor telke — Körösmente 

— 1. Kútostor nyaka. A körös- 
menti elnevezés igen jellemző a 
magyarság észjárására nézve. A 
gémeskút az ágas és gém viszo- 
nyánál fogva a gémre vág; de 
miután a kútba szolgáló vékony 
rúd ostorra emlékeztet, az ostort 
pedig a nyélhez a telek kapcsolja, 
ennélfogva a kútostor láncza is 
már telek. 

Kút öble — Hortobágy, T. M.L 

— a kút belső, le^iti része. 

Kútródolás — Sárköz — kút- 
kánva összerovása. Nyr. 32 : 462. 

— Tolna m. — kútgerendák össze- 
rovása. Nyr. 33 : 335. 

Kútrovás — Kiskunfélegyháza, 
Palóczság, Göm.ör m. — kútkor- 
lát, kútkáva, kútkerítés. Mtsz. I. 
1260. — Kútrovás — Érsekújvár 

— kútkarzat, foglalat. Nyr. 8 : 282. 

— Kútrovás — Haj dunádudvar — 
kútkáva. Nyr. 37 : 375. 

Kútszája — Hortobágy, T. M. I. 

— az állója és kút öble közötti rész. 

Kútszér — Sóvárad, Maros- 
torda m. — a gémeskút egész 
felszerelése. Nyr. 33 : 246. 

*Lápikút — Tyúkod — egy 
czimeres nádszál, melynek leg- 
alsóbb anyabogja nem volt keresz- 
tiüütve ; alatta a szál résünt élesre 
volt levágva, a bog fölött oldalt 
lyukak vagy rések. A többi bog 
lyukasztva volt. Ezt a nádat ke- 
resztülütötték az ingó, vagy lera- 
gadt lápon, hogy a mélység friss 
vizét szívhassák = ihassak. Ösi 
Norton kút. 



sLórugta kút — S. I. Kr. II. 
20. Híppocrene; Múzsák kútja a 
Helikonliegy alatt. A lórugta kút- 
ból kevesett ivott = a költéshez 
nem igen ért. 



Mén — Marczalmell. 
kalékos kút gémje. 



a kan- 



*Mény — Kemenesalja, Tsz. 
257. — kút gémje. 

Mohos kút — Sz. F. B. — 
Puteus muscosus. Ma is, ha a kút- 
építés kötőanyaga moha. 

Nyíl — Marczalmell. — a kút 
gémje. 

Nyomaték — Beodra, Toron- 
tál m. — a gém hátsó részére 
erősített nagyobb kődarab vagy 
fatuskó ; megkönnyíti a vizet húzó 
munkáját. L. Súly. 

Nyomtaték — Hétfalu, Raka- 
maz, Nyr. 3 : 373. 

Ontora — Udvarhely m. — a 
cseber alsó párkánya. Nyr. 17 : 32. 
*Az ontástól véve. 

Ostor — legtöbb helyen — a 
kút ostorfája, mely a kút gémjén 
lóg s a kútba szolgál. 

O Ostorfa — Dinnyéshát, Heves 
m. — a gémeskúton a kútba szol- 
gáló rúd. Szeged, Tolna m.. Tsz. 
276. — * Ostorfa — meregetőrúd 
a kútgémen. Szeged, Tolna m., 
Tsz. 276. 

Ostorfa — a kútgémről le- 
függő rúd, a meljTiek végére 
a vödör van akasztva. (Tolna m., 
Szeged. Tsz.) Mtsz. H. 26. 



Rocska 



297 



Valu 



O Rocska — Dinnyéshát, Heves 
m. — a gémeskút vedre; Borsod- 
ban a konyhában szolgáló víz- 
hordó faedény. Tót. 

Bovás — Ó-Becse, Bács m. — 
a földből kiálló kútkeret. L. Káva, 
Kánva. 

Sáxkoloncz — Hortobágy, T. 
M. I. — súly a gém vastagabb, 
föld felé járó végén. 

Csikorog a kiUgém ott künn az 
[udvaron 

Lovait itatja a kocsis éjszakára. 
Petőfi. 

Nagy koloncz köszönget a kút 
[méla gémén. 
Arany. 

Siba — Aracs, Torontál m. — 
megfelel a gémeskút ustorfájának. 
*01áh elem; lehet tót is a sibat 
= ostorral csapni után. 

Sibie — Torontál-Ozora — 
ustorfa. L. kútostor. Kút és Siba. 

Sír-kút — M. ó. Kecskemét — 
árokszerú kopolya, hogy a jószág- 
nak itatásra szolgáljon. 

Sudár — Marczalmellék — a 
kankalékos kút ostora. L. Kút. 

Sudár — Győr és Veszprém 
m. — egy a kútostorral, ostor- 
fával. Nyr. 35 : 434. 

Sújtó — Taksony, Pozsony m. 
— a kútnak *az ostorfája. Nyr. 
15 : 190. 

Súly — Udvarhely m. — 
nyomtatók. *L. Koloncz. Diemár 
K. szób. közi. 

Szip — Hétfalu, B ácsfalu — 
esős kút, melyből folyvást foly a 
víz. Nyr. 3:564. 



Szivárványos kút — Kun-Majsa 

— szivattyús kút. Nyr. 8:470. 

Szója — Törökbecse, Aracs — 
megfelel a gémeskút ágasának. 

*Telegraf — Alföld — a leg- 
régibb magyar T. a gémeskút, a 
raelylyel különösen a betyárvilág- 
ban sűrűn éltek a betyárok és 
pártolóik. A gém különféle állá- 
sának jelentősége volt. 

Tengely — Hortobágy, T. M. I. 

— erős vasszeg a füleken keresz- 
tülütve. 

* Törökbori — Karczag — 
híres kút, három gémje jár, az 
ostorán gulyásdézsa lóg; a gulya 
itatására való ; még a törökvilág- 
ból származik, neve a töröknek 
a bortól való tartózkodására czé- 
loz: ebből a kútból ivott, mert 
vize jó. 

Túrj ány víz — Alföld — a 
turjányba ásott kopolya, melynek 
felfakadó vize fehéres, de iható. 

Tyinga — moldvai csángó — 
kötés a kútban: az ásott kút 
oldalfala ezekből áll. Nyr. 30 : 173. 

Ustorfa — Beodra, Torontál 
m. — a gémhez láncz közvetítésé- 
vel erősített rúd, melyen a vödör 
lóg, mely a kútba merül. 

Vadra — Torontál-Ozora — 
vödör. 

Vajor — Toroczkó — a város 
utczáján levő itató- és mosókutak. 
Malonyay 2:302. 

Valu — Sz. F. B. — Concha, 
TruUa, alueolus. 



Vályú 

* Vályú — Karczag és szerte 
— itatóvályú, mélyen kivájt fa- 
derék. L. Kút, Fertő. Hortobágy, 
T. M. I. 

Gemkútból teletölte vr/?djukat. 

Gvadányi. 
Vályiihoz mék, lovam inni kíván. 
Petőfi. 

Vályú — Sz. F. B. — Kut 
mellet való valu = canedium, 
canalis. 

Vaspálcza — Beodra, Torontál 
m. — az ágas két ága közötti 
vaspálcza, mely körül a gém jár. 

Vider — Szatmár — veder. Nyr. 
15 : 335. 

Vidor — Ormányság — védér. 
Nyr. 3 : 230. Csúza, Nyr. 18 : 429. 

Zvod — tótul — kút gémje. 
Zwód, zvod — lauzici, szerb — 
kútostor. Asbóth Oszkár, Nyr. 
29 : 70. 

VI. A LÓ. 

A ló testrészei. Van: feje, 
rajta: füle, fejeéle, homloka \ ezen: 
üstöke \ orra a likakkal'^ szeme, vak- 
szeme; szája, álla, állkapcsa^ nyaka, 
van: éle, ezen: sörénye, van: nyák- 
szirtje, nyakatöve, torokéle, marja, 
háta, válla, ágyéka, lágyéka, véknya, 
horpasza^ fara, szügye, farka, 
ennek: töve, farkcsíkja, szőre; 
van : vaszora, f . . . a, illetőleg 
pérája ; az első lábon van : lapocz- 
kája, felsöszára, térgye a térgy- 
kalácscsal, alsószára, bokája, ezen 
a kapczaszőr, patája a koszorúval, 
talpán a nyír; a hátulsó lábon a 
tompor vagy czomb, felső lábszár, 



298 Ajosfülű 



a csánk ahoryasinnal, alsó lábszár, 
boka a kapczával, a csüd, a pata, 
talpán a nyír. 

A ló szótára. 

* Abrak — általánosan — a 
ló jobb eledele, mint: a zab, árpa, 
melyet a fejre akasztott, átvetett 
tarisznyában adnak. Vö. Abrakol, 
Megabrakol. Ver. 120, dalmát: 
Obrak. 

Abrakol — általánosan — a 
ló = abrakot eszik. Vö. Meg- 
abrakol. 

Abrakoló válú — lovak szá- 
mára. Nyr. 16 : 63. 

Abrakostarisznya — általáno- 
san — az a tarisznya, a melyben 
az abrakot a ló fejére akasztják, 
úgy, hogy az egész száj-, áll-, 
orrrész a tarisznyába jut. 

Ag marha — Oklsz. — 1630— 
1648: ne legyen az a ló ag marha 
= ne legyen vén. 

Agrat — Erdővidék, Udvarhely 
m. — megabrakol. Zolnai, MNy. 
I. 139. 

Aj j ázni — Mezőtúr, általánosan 
is — a ló V. tehén alá éjszakára 
almot rakni. Vö. még szarvasmarha 
és disznókategóriában: almozni, 
mert ajj = alom. Vö. Kiajjazni. 
Nyr. 10:285. 

*Ájos — 1742 Debreczen, Tan, 
jzők. — így a lóról: „a jobbik 
fiiléből, alól ájosan ki van véve", 
tehát V illetőleg /\ formára. Vö. 
Ajosfülű. 

*Ájo8fülü — Csíkszék — ló- 
ról, „konyafülúvel" azonosnak 



Ájoz 



299 



Balogos 



magyarázva, hibás. Az ájos /\ 
vagy V szerű kivágás a nyíl- 
vessző alján — vastagabb végén 
— levó rovátka, a melybe az íj 
húrja beléfekszik. Gyakori tulaj- 
donjegy disznónál, juhnál is. 

«Ájoz — Székelyföld, Maros- 
Torda m. — kifeszíteni a ló szá- 
ját, a liba csórét. Ha a kifeszí- 
tett szájba a peczek belejut, A 
alakot látunk. 

*Á11 — Kálmánesa — a ló álla. 

*Állaközi — Kálmánesa — a 
ló állaköze = állkapocs köze. 

Állás — Csíkszentdomokos, 
Nyr. 32 : 324. — az istállóban két 
ló számára való rekesz. Innen 
a szólásban: három állás lova 
van = hat lova van. A j-égi út- 
menti vendéglők mellett fedett, 
tágas szín, a hol a fuvarosok lo- 
vastól, szekerestől éjszakáztak. 

«ÁUkapcza, állkapocs — Sajó- 
völgye, Gömör m., Ütsz. I. 32., 
Szilágy m., Erdély.. 

*Anyakaiicza — Kiskunfélegy- 
háza — nőstény ló, mely már ellett. 

*Árkáiiy — sok helyen — a 
hurkos pányvakötél, a melylyel 
a lovat kifogják. 

Armesszár — Moldvai csángó, 
Nyr. 30 : 179. — ármosszár = 
hím ló. * Nyilván az equus armen- 
tárius = ménesbeli mén. 



Ármosszár — 



Armesszár. 



Avas — Hódmezővásárhely, 
MNy. n:91. — az állat tavalyi 
szőre, az avasságról = régiségről 
véve. Szólás : A ló hányja az 



avast = vedlik ; de * a színről is, 
lia sötét s fehérrel mintegy őszbe- 
csavarodott. 

Bágatni — Veszprém m., Nyr. 
17:575. — kanczát fíklöztetni a 
ménnel. * Tulajdonképpen hágafMi, 
innen Hágómén =Csődör, 1. azokat. 

Baklós — Palóczság, Nyr. 22 : 
32. — baklaós = fejét folyton le- 
vágó, csökönyös ló. Szólás : Bak- 
lóságot kap == csökönyös lesz. 
(M.-Gyerővásárhely, Kalotaszeg, 
Nyr. 27 : 527.) Vö. Bakol. 

Bakóczál — 1. Bakol. 

Bakol — Tiszadob, Nyr. 25 : 
474. — bakói. Hanva, Sajó völgye, 
Gömör m., Nyr. 20 : 286., Palócz- 
ság, Nyr. 22 : 32., bakból, uo., 
bakol ; Borsod m., Mtsz., bakóczál; 
Tokaj-Hegyalja, Nyr. 23:240., a 
ló = bólintgat, fejét le- s föl- 
hányja, nyári melegben, de Han- 
ván különösen ősszel, ha a legyek 
csípik vagy nyáron a déllőn, ivás 
után. Nyr. 24 : 60. A német bocken- 
ból származtatja. Vö. Baklós, bó- 
kol, bóktat, bőcsikél, habókol. 
*A német bocken = hőköl. 

*Baksa — Oklsz. — a régi- 
ségben, már 1211-ben = csikó. 
Család neve is. 

Balkéz felől való — Sztripszky 
— ló, * nyerges. 

Balog — Debreczen, 1691. évi 
jegyzőkönyve — szeplős, szürke, 
balogkörmü ló = befelé álló k. 

Balogos — Székelység — be- 
felé álló, p. 0. balogos körmű ló, 
befelé hajlott körmű. Nyr. 14 : 334. 



Barkorom 

Barköröm — T. S., 1699. — 
lóról, XVIL század, Debreczen. 
„Miud a négy lábára //arkörmú". 
Homályos. Nyr. 32 : 154. 

Befog — általános — lovat 
hámba fogni a kocsi elé. Vö. Be- 
fogdos, Betámogat. 

Befogdos — Csúza, Baranya 
m., Nyr. 18 : 46. — lovat befogni 
a kocsi elé. 



Béhámoz 



1. Hámoz. 



*Béka — Csokonya, Hortobágy, 
Kálmáncsa és általánosan — ^ a 
ló „szárain" az a varrszerú cse- 
repesedés, mely fekvéskor a pata- 
nyomástól ered és öröklődik. A 
Nagykunságban kishéka a neve. 
Békának nevezik sok lielyen még 
a pata talpának középső szarú- 
állománynyal boritott részét is, a 
melynek helyes neve nyir. Béka 
a nyír értelmében használatos 
Baranya m., Nyr. 33 : 49 ; Nagy- 
kunság, uo. ; Hortobágy, Király 
Hegy János XVIL századbeli lőcsei 
Cisiojában, Nyr. 29:257. „Az 
melly Lónak békája vagyon". Vö. 
Kisbéka, Vadköröm, Kötőköröm, 
Kötőhely, Kődökköröm, Lótalp 
békája. 

Békó — általánosan — kötél, 
gúzs, vagy vasbilincs, a melylyel 
egy lovat mind a két és két 
lovat egy-egy előlábánál fogva 
össze lehet kötni, hogy legelve 
messze ne mehessen. A kötél- 
béklyót rendszerint a csüdhöz 
kötik. A régiségben compes, com- 
pedes 1468 — Oklsz, — Com- 
pedibus ferreis vulgo Beko. Vö. 
Nyűg, Békóvas. 



300 Bokros 

Békóvas — 1548. Oklsz. — 
Beko was = ugyanaz, mint a 
békó. 

Bergány — Pellérd, Baranya 
m., Mtsz. — tüzes ló. (Munkácsi 
B. szerint a Kaukázusban barkán, 
burxan = ló. Nyr. 31:33.) 

Betámogat — Ibafa, Baranya 
m., Nyr. 20 : 46. — lovakat befog. 
Vö. Befog. 

*Bmyaménes — Heves m. 
1840, Mtsz. — hámoslovak ménese 
(megkülönböztetésül a szilaj ménes- 
től). 

* Bitang ló — Edvi Illés Pál — 
mely felügyelet, pásztor nélkül 
jár-kél. 1469: — Oklsz. — Equum 
vnum Bithang. 1569: — uo. — 
Bythang seu pecora errabunda. 
A legmagyarabb városok — Kecs- 
kemét — ily lovakról Bitang- 
jegyzökönyvet vezettek. 

Bogár — Szeged, Mtsz. — 
tréfásan: ló. „Dejszen az én 
bogaraim kitesznek magokért." 

* Bogaras — Szeged-Csöngöle 

— a Gastrus equi nyüvétől — a 
ló. Kun-Dorozsma. 

* Bogáros idö — Kálmáncsa 

— jár a ménesre =, a Gastrus 
környékezi a lovat s ekkor nyug- 
talankodik. 

* Bokaszár — P.-Szt.-Míklós, 
Bihar m. — a ló bokabőréböl 
készül a pásztorerszény. 

* Bókol — Kálmáncsa — a ló 
mikor a fejét fel-le hajtogatja. 
Vö. BakoL 

Bokros — általánosan, 1. Lehr 
MNy. I. 17. — az a ló, a mely 



Bokrosodni 



301 



Cseberbe hágó 



könnyen megijed, a szólás szerint 
megbokrosodik, tehát ijedős, tüzes, 
szilaj. Arany: Nagyidai czigányok 
„Bokros, mint a jó ló". Tompa: 
„De a ló nem bokros, hogy meg- 
ugrott volna". Czuczor: „Ménem 
bokros vére". Baróti Szabó: „Na- 
gyon bokros almásszürke lováról 
földre lehuUtában". Vö. Bokro- 
sodni. 

* Bokrosodni — általánosan — 
lóról, makacskodni, megriadásból 
ellenkezni. Vö. Bokros. 

Bóktat — Sárköz, Nyr. 32 : 461. 

— a ló: fejét a melegben le-föl 
hajtogatja. Xyr. 24 : 65. szerint 
bókk a német huck-hol. Vö. Bakol. 

Bonta — Gvadányi, Nyr. 35 : 
113. — tarka; rendesen disznó- 
ról (buntadisznó), de Gvadányinál 
„Barna bontacsikót adott alám". 

* Talán a Bűnt. 

*Bőcsikél — Hortobágy — a 
ló mikor veszteg áll és fejével 
nagyokat bólint. Vö. Habókol és 
Bakol. 

*Bulyakoncza — Debreczen — 
a meddő kaneza, azaz nőstény ló, 
ha meddő. 

Chykuragathu — Oklsz., 1232. 

— esikórángató. 

Csaőbg — Lehr A. szerint 
MNy. 1 : 13. — a ló fogával, ha 
jóllakott. 

*Cság — Békés, Orosi-puszta 

— a ló csánkja. 

Csakkant — Barkóság, Nyr. 
32 : 521. — az olyan ló, a mely 

* futás közben első lábát a hátsó- 
val veri. 



* Csánk — Csokonya, Hortobágy, 
Kálmáncsa, Lengyeltóti és általá- 
nosan — a ló hátsó lábának az a 
része, mely az ember lábtövének 
felel meg. Vö. Cság. 

*Csánkgomb — Lengyeltóti — 
a hátsó lábon a csánk sarok- 
csontjának szabad vége, a mely- 
hez a horgasin kapcsolódik. 

Csánkpók — Hutyra — lova- 
kon a csánkízület, ritkábban a 
szárizom inát köriilvevő hüvely 
gyuladásával kapcsolatban kifej- 
lődő csontkinövés, az ízületet 
alkotó egy vagy több csont belső 
oldalán. Vö. Himpók, Inpók, Pók. 

Csap — 1. Kicsap. 

*Csapásozni — Alföld — el- 
kötött jószágot nyomozni, külö- 
nösen a lóról. 

Csapottfarú — Dunántúl, Mtsz. 
— laposfarú ló. Alsólendván, Zala 
m., Mtsz., csapottfarú ló az, a 
melynek farka hosszú lévén, két- 
rétúen fel van kötve. *A mely 
lónak fara meredeken le van 
csapva. 

Csata — Székelyföld, Udvar- 
hely m., Mtsz, — csapat: „Csata 
ménes". Vö. a szarvasmarha-ka- 
tegóriában: Csata. 

* Cseberbe hágó — 1700. Deb- 
reczen, jegyzőkönyv, T. S. Nyr. 
32 : 158. — „mindkét lábával cse- 
berbe hágó ló" az, a mely lábát 
magasra emeli, mintha cseberbe 
hágna. Emberre is mondják. H. 0. 
Vö. Csöbörbe hágó. Pusztaszanda, 
spanyol ló, a faj tulajdonsága, 



Csecsfog 

melyet az iskolalovasok szépnek 
tartottak. 

*CsecBfog — Tolnay, 1786. L. 
Csikófog. 

*Cséder — L. Csódör. 

Csena — Barkóság, Nyr. 32 : 
521. — gyenge csikó. 

Cserepcsik — Kiskunhalas, Nyr. 
14 : 429.; cserepcsíp, Balatonvid., 
Mtsz. ; csipcsalap, Ormányság, Nyr. 
7 : 525. — a lóherélésnél a here- 
zacskók összeszorítására szolgáló 
csíptetőfák. Vö. Mtsz. és Magyar 
Halászat Könyve. 

Csetkó -- Munnelius, 1533 — 
csikó. 

Csidu — Abaúj m., Nyr. 33 : 21. ; 
Bodrogköz, Ts^. — kis csikó. 

Csíka — Vácz, Mtsz. — kis 
csikó. 

Csikaj — Perkáta, Fejér m., 
Nyr. 2 : 519. — csikó. 

Csikeri — Baranya m., Szabolcs 
és Pécsbányatelep, Nyr. 28:414. 

— csikó. (Németes kicsinyítés a 
csikóból.) 

Csikla, csiklya — Hétfalu, 
Brassó m., Nyr. 5:330, 16:478. 

— a lóboka forgója. 

*Csikló — Hajduhadház. L. 
Csüd, Csikla. 

Csiklya — 1. Csikla. 

* Csikó — általánosan a ló, kb. 
5 éves koráig, míg a csikó fogai 
megvannak. Csokonyán *4 éves 
koráig. 

Csikócsa — Szlavónia, Nyr. 
33 : 358. — Csikó. 



302 Csiku 



Csikócska — Szürnyeg, Zemp- 
lén m. Nyr. 10 : 278. — kis csikó. 

* Csikófog — Tolnay, 1786. — 
a melyet a csikó leghamarább, 
4 — 5 éves korában elveszít. Edvi 
Illés Pál pontos meghatározása 
szerint a két középső kapafog, a 
melyet azonban 2'/2 éves korában 
vet ki s helyébe a lófog nő. Vö. 
Csecsfog, Lófog. 

Csikóherélés — Kiskunfélegy- 
háza, jzők. 1781—1801. — a fiatal 
hím ló heréinek kivágása. 

Csikólép — Hajdú m., Nyr. 
32 : 527. — népies gyógyszer, 
„jeles szíverősítő ijedtségnél a 
csikólép, az a nyákdugasz, a mely 
a világra jött kis csikó orrából 
az első tüsszentéskor szabadul". 

* Csikónyírás — Kiskunhalas — 
másod- és harmadfű csikóknál az 
üstök és a fark és sörény első 
nyírása; az üstököt és a sörényt 
tőből vágták le, a farkat a farh- 
csík, a fark végső íze, hegyéig ; 
a meghagyott szőrt négy gará- 
dicsra nyírták, hogy a gazda egy 
évig még be ne foghassa, a míg 
t. i. a szőr újból ki nem nő; nyí- 
rottfarkú lovat befogni szégyen- 
számba ment. 

* Csíkozás — Tolnay, 1786. — 
a csikó ellése. 

* Csíkozik — Edvi Illés Pál, 
Sima, Somogy m., Nyr. 19 : 380. 
— a kancza, azaz ellik, fiat szül. 
Vö. Csikuz, Csitkózik. 

Csíku — Északkeleti felföld, 
rutén, Nyr. 25 : 298. — csikó, 
nyilván a magyarból véve. 



Csikuz 

Csikuz — Őrség, Vas m., Mtsz. 
— fiat szül a kancza; a csikóz- 
ból. Vö. Csikóz. 

Csillag — Lengyeltóti *, Palócz- 
ság, Nyr. 23 : 384. — lójegy : a 
ló homlokán kis fehér folt. Vö. 
CsiUagos. 

Csillagos — Hortobágy, T. M. 
L, MNy. VIII : 189., Rozsnyó, Gö- 
mör m., Nyr. 32 : 452. — az a 
ló, a meljrnek homlokán kis fehér 
folt van. Vö. Csillag. 

*Csimbók — Kiskunhalas — 
a mivé a lószőrt kötik; régente 
az is, a melybe a pásztor saját 
haját kötötte. 

Csiná — Palóczság, Nógrád m., 
Nyr. 24:48., 6:134. — csikó. 

Csinuská — Nógrád m., Nyr. 
7 : 134. — csikó, beczézés. 

Csipcsalap — 1. Cserépcsík. 

Csípő — Szürnyeg, Zemplén 
m., Nyr. 10 : 278. — a ló csípője. 

Csira — 1. Czéra. 

Csitkó — Csík m., Nyr. 22: 
334., Csíkmadaras, Nyr. 19 : 527., 
Csíkszentmihály, Nyr. 30 : 493., 
Gyergyószentmiklós, K. L., Gyer- 
gyó, Nyr. 30 : 260., Háromszék m., 
Nyr. 4 : 561., 7 : 283., Maros-Torda 
m., Nyr. 10 : 48., Rava, Udvarhely 
m., J. M. — ifjú ló kb. 4 — 5 
éves koráig. Vö. Csikó, Szitku, 
Csitkuó, Fiatal Csitkó. 

Csitkódzik — 1. Gsitkózik. 

Csitkós kabala — Gyergyó- 
szentmiklós, K. L. — fias nőstény ló ; 
a kifejezés analogonja : borjas 
tehén. 



303 Csődör 

Csitkózik — Székelyf., általá- 
nosan ; csitkódzik. Moldvai csángó, 
Nyr. 30 : 174., Székelyf., Mtsz. — 
fiat szül a nőstény ló. Vö. Csíkozik. 

Csitkuó — Hétfalusi csángó, 
Nyr. 37: 11. — csikó. 

* Csókaláb — sok helyen — 
„csókalábat vet a pányva", ha 
nincs forgója s a jószág körül- 
járással összesodorja. 

Csókaszem — általánosan, 1711 . 
Debrecz^n — a jószágnál és házi- 
állatoknál a csóka szeméhez ha- 
sonló kékcsiUagos szem. A kék 
szín a szem-irisen van. L. Kék ló. 

* Csomóra állni — Csokonya 
— a lóról, mikor a legelőn vesz- 
teg összeáll. 

Csontorag — Háromszék m., 
Nyr. 22 : 296. — béna ; innen : 
csontorag ló = béna ló. 

Csöbörbe hágó ló — Győr m., 
Nyr. 3 : 427. — az, a mely há- 
tulsó lábát minden lépésnél föl- 
kapja. Vö. Cseberbe hágó ló. 

Csőd — 1. Csüd. 



Csőder 



1. Csődör. 



Csődője a lónak — Lexicon 
Budense p. 116. — astragallus, 
talus equi, knöchel, knorren des 
pferdes. M. elem az oláhban. 
Alexics, Nyr. 17:321. 

* Csődör — általánosan — hím 
ló. A régiségben 1521 — Oklsz. — : 
Equum vnum wlgo Czewder, 1541 : 
Cheder, 1548 : czoeder, 1594 : 
cheödeör, és equus emissarius. 
(Simonyi a német zelter-ből szár- 
maztatja. Nyr. 12:435.) — Somogy- 



Csődörcsikó 



304 



Csüngszőr 



ban, Mtsz. — a ló hímvesszeje. 
Vö. Armesszár, Cődör, Csődörcsikó, 
Csődörménes, Csődörparipa, Mén. 
L. Cződör. 

•Csődörcsikó — Kiskunfélegy- 
háza, Hortobágy, T. M. I., MNy. 
VIII. 188. — fiatal hím ló. A ré- 
giségben Kiskunfélegyházi jegyző- 
könyv 1781—1801: csődörcsikó. 
Vö. Méncsikó. 

Csődör Ló — Kiskunfélegyházi 
jzök. 1781—1801. — hím ló. 

* Csődörménes — Dfebreczen 
— válogatott apalovakból alkotott 
tenyésztőménes. 

Csődörparipa — Kónyi, Nyr. 
22 : 545. — „A csődörparipák 
kényeken he vertek." Herélt hímló. 

Csög — Székelyföld, Mtsz. — 
„a ló lábcsontja", melyet korcso- 
lyának használnak. 

Csőgös — Csík m., Nyr. 10: 
330. — a rossz lóról mondják, 
ha lába el van bogosodva. 

*Csök — Orosipuszta, Nagy- 
szalonta — a ló hímvesszeje. Vö. 
Szarvasmarha kategóriában : Csék. 

Csökkentyü — Kórógy, Szlavó- 
nia, Baranya m., Nyr. 3 : 565. — 
csikó. 

* Csukló — Csokonya, Kál- 
máncsa, Szürnyeg, Zemplén m., 
Nyr. 10 : 278. és általánosan — 
a német Gelenk. 

Csúnya — Tolna m., Mtsz. — 
vad, megvadult; lóról, bikáról, 
emberről mondják. 

Csura — Csurgó, Somogy m., 
Nyr. 21 : 143. — csikó. 1587-ben 



már személynév: Csurra Mihók, 
Oklsz. 

Csurka — Szürnyeg, Felső- 
Zemplén m., Nyr. 10:278. — ló 
testrésze. Oláh családnév : Csurku. 

Csüd — Hortobágy, * Hegyalja, 
Miskolcz, Nyr. 17:420. — a ló 
és marha patája feletti csukló, 
de általában a metacarpus illetve 
metatarsus. A régiségben Debre- 
czen 1708, Nyr. 22 : 518. Vö. Csög, 
Csüg, Csuk, Csűr. 

Csüd — 0. Sz. — már 1240 
körül mint személynév, mint láb- 
rész világosan : „1708 Zelizi János 
érsemjéni predicator talált P]rdős 
Jánosnénál egy barna pej herélt 
lovat, első jobb lába csüdben 
merő". 

*Csüg — Nádudvar, Kiskun- 
halas, Nyr. 14:430., Székelyföld, 
Mtsz. — a ló és marha lábán a 
pata fölötti csukló. 1666 Debre- 
czen: hátulsó lába az csügben 
fejér = kese. Vö. Csüd. 

*Csüg — 1666, Debreczen, Zl. 
— „hátulsó lába az csügben 
fejér" — tehát kese. 

Csuk — Debreczen, 1667, Nyr. 
22 : 518. — „Az első, felülő felül 
való lába csükben fejér", a ló 
csüdje. L. 0. különben Balláb. 

Csülök — Szólás : Csülökre 
állani, csülökre magyar, csülökre 
legények. Nyr. 25 : 497. Külön- 
ben a csősz ösztörú hágcsói. 

* Csüngszőr — Nádudvar — a 
ló csüdjének lelógó szőrözete. L. 
Kap ez a. 



Csűr a05 



Délczeg 



Csűr — Palóczság, Nyr. 21 : 46. 
— ^Hisz a mi lovunknak csüriig 
se ér, pornak is kicsi oda^ — a 
ló csüdje. 

Csütben fejér — T. S. — ló. 
XVII. század, Debreczen. Mai ér- 
telemben keseláhű. 

Czáfol — Csallóköz, Nyr. 1 : 
232. — hátrál a ló. 

Czéra — Székelyi., Mtsz. — 
czira, uo. veszedelmes kelés a ló 
fejében. ^Hogyaczéra verjen ki", 
mondják a lónak v. kecskének 
Vö. Csira. 

* Cziframénes — Debreczen — 
válogatott kanczákból alkotott te- 
nyésztő ménes. (T. M. I. is említi 
a Hortobágyról. MNy. \1U : 91.) 

Czigánybékó — sok helyen ^ 
lakat nélkül. L. Gönczi békó. 

*Czigányosan hajtani — Edvi 
Illés Pál — a lovat, vagyis, a ló 
vezetése, mászkálása. 

Czikó — Sz. F. B. — csikó. 

Czira — 1. Czéra. 

Czoczó — Csík m., Nyr. 6 : 524. : 
Gyergyó, Nyr. 34 : 83. ; Nagykun- 
ság, Nyr. 19 : 576. — gyermek- 
nyelven a ló. 

*Czomb — Kálmáncsa, Orosi 
puszta, általánosan is — a ló 
czombja, vagyis a femur. 

Cződör — Balatonmell., Mtsz. ; 
Fehér m. Nyr. 9 : 284. — csődör. 

Czubukkol — Szatmár vid., 
Nyr. 34 : 483. — a ló, ha a sár- 
ban lépked; hangutánzó a czup- 
pogásról. 



Czuczó — Csíkmadaras, Nyr. 
19 : 527. — gyermeknyelven a ló. 

Czuczúl — Ormányság, Baranya 
m.. Nyr. 7 : 525. — a lovat nyelv- 
csettentéssel (tsz, tsz) nógatni. 

Czúgat — Udvarhely m., Mtsz. 

— lovat indulásra nógatni. Vö. 
Czulálgat. 

Czulálgat — Szilágy m., Mtsz. 

— lovat indulásra nógatni. Vö. 
Czúgat. 

Czurukkol — általánosan — 
hátrál a ló. A német zurückból. 
(Nyr. 24 : 105.). Vö. Czurukkoltat. 

Czurukkoltat — általánosan 

— lovat hátráltat ; a német zu- 
rückból. Vö. Czurukkol. 

Czüvekelni — Csallóköz, Nyr. 
15 : 473. — a lovat czövekhez ki- 
kötni, hogy el ne menjen. 

* Dajka-far — Udvarhely m,, 
Mtsz. — hirtelen hajló, lejtős, 
nem gömbölyű fara a lónak. 

«Dalm — Schl. sz. j. — sima- 
rius, drommodarius. (A latin szó 
ismeretlen ; a magyarra nézve 
némi felvilágosítást ad a követ- 
kező idézet : 1335 : Duo equi in- 
domiti item duo emissarii, unus 
palefridus quinque equi vulgariter 
dalm dicti et sex equi curriferi. 
Anj. 0. III. 179. Szamota.) Oklsz. 
szerint equus sagmarius. 

Déczeg — 1. Délczeg. 

Dólezeg — M. A. — 1621 : 
déczeg, uo., a ménes, a délczeg- 
tartásról. Oklsz., 1597 : déczeg. 
Alexics szerint, Nyr. 17:321., 
az oláhba a magyarból került. 



Hermán Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse. 



20 



Pigdáncs 



306 



Ephippiarius 



Digdancs — Pápa, Veszprém 
m., Nyr. 16 : 527. — dikhancz ; 
Rimaszombat, Gömör m., Nyr. 
5 : 271., dikhencz ; Rimaszombat, 
Nyr. 28: 91., Tokaj, Nyr. 23:336., 
rossz ló, gebe. 

Dikhancz — 1. Digdancs. 

Dikhencz — 1. Digdancs. 

*Dobogó—Tseh Márton, 1740. 

— ló a ménesbe nem alkalmas. 
Vö. Szívverő. 

Egér — Tokaj, Nyr. 23 : 336. 

— lóbetegség, mely a szomjúság- 
tól ered. Gyógyítása : orrát befogva 
kergetik. Szólás: „egere van". 

Egész ló — T. S., Nyr. 32 : 159. 

— mely nincs herélve. 1729. Kecs- 
kemét, jzők., tehát csődör vagy 
ménló. 

Eingatni — Göcsej (Tud. Gyújt. 
1838.), Nyr. 35 : 42. — megker- 
getni a lovat. 

Éles vasalás — Tokaj, Nyr. 23 : 
336. — a patkolásnak az a módja, 
a mikor hegyes szöget használ- 
nak, hogy a ló el ne essen a 
jégen. 

* Elkötni — általánosan — a 
lovat ellopni, azaz a jászoltól el- 
oldani és elragadozni. 

Ellik — Győr m., Nyr. 14:527. 

— a ló, szül. 

Előjáró — Drávavidék és Ba- 
ranya, Nyr. 7 : 477. — a kocsi 
elé fogott ló. *A négyes fogatnál 
az első pár. 

Elragadozni — 1608. Oklsz. 
„Jó lovaimat elra2:adozták", itt 



a. m. ellopták. Egyértelmű az 
elkötéssel. 

Elrúg — általánosan — az 
anyaló elrúgja a csikót, ha a tej 
fogytán van. Szólás : Székelyföld : 
Erugott a kanczám ; Kiskunhalas : 
a csikót éri'ikta az annya. 

Elszágódozik — Mezőtúr, Nyr. 
10 : 569. — a csikó : kiválik a 
többi közül és össze-vissza nyar- 
galász. 

* Elszakajtani — Kiskunhalas — 
a gulyából, ménesből jószágot ki- 
szakítani, azaz rabolni. Lovas- 
betyárok módja, kik vágtatva vit- 
ték el a prédát. Nomád vonás. 

Elválasztani — Somogy m., 
Nyr. 3 : 275. — a csikót az any- 
jától: elszoktatni az anyatejtől. 
Szólás: „csikót, borgyut tőttibe 
kő eválasztanyi, nem fottán vagy 
ujján". 

Elvetélt csikó — Perkáta, Fe- 
jér m., Nyr. 2 : 519. — döglött 
anyából kimetszett, de élő csikó. 
*A meghatározás téves, mert az 
elvetélés értelme az embryonak 
az anyaméhből idő előtt való eltá- 
vozása. Vö. Elvetélt borjú (szarvas- 
marha-kategóriában). 

Eme-ló — S. L, Kreszn — 
nőstény ló. Az eme (= emse) szó 
rendesen a disznónál jelenti a 
nősténységet ; onnan vétetett át 
a lóra is. 

*Emissarius — a régiségben 
— a mén, csődör. 

Ephippiarius — Finály — nyer- 
ges; Ephippiatus, Finály, ephip- 
piumot használó, eques. EpMp- 



Equa equatialis 



307 



Farkcsik 



pium -ii, Finály, többnyire többes 
számban, puha lótakaró, nyereg. 

*Equa equatialis — a régiség- 
ben — niénesbeli anyakancza. 

*Equa subdita — a régiség- 
ben — a mén alá adott kancza: 
„Emissarii cum subditis equabus". 

*Equatium — a régiségben, 
H. I. — ménes. 

*Equi equatiales — a régiség- 
ben — ménesből való = tenyész- 
tett lovak. 

*Equus indomitus — XI. szá- 
zad — ló, mely még nem volt 
befogva. 

*Equus spado — XIII. szá- 
zad — herélt ló, paripa. 

*Equus sylvestris — XI. szá- 
zad — a szilaj ló, mely a sza- 
badban ki is telelt. 

Erkölcsös — Szatmár m., Nyr. 
11 : 284. — csökönyös, makran- 
czos ló. Szürnyegen, Zemplén m., 
Mtsz., szólás: „erkölcsös lú ez; 
nem indít a szentnek se, ha eccer 
belebújik az ördög". 

*Érző in — Tolnay, 1786. — 
ideg értelemben. 

Falka — általánosan — a juh- 
nyáj r a, helyenként a disznóra 
mondják, de Petőfi a ménes egy 
részére is mondja: 

Csak jön, csak jön, halk lépést tart 
Egyszer a méneshez ugrat 
Kiszakít egy jó nagy falkát 
Kiskunság, most Isten hozzád. 

Kisebb számú csoport. 

*Par — általánosan — az ana- 
tómiában általánosan „a medencze 



hátulsó felszínén kétoldalt kiemel- 
kedő duzzanat" (Mihalkovics). Ló- 
nál erre sütik tüzes vassal a bé- 
lyeget tulaj donjegyül s innen ered 
a szólás: jobb farán, bal farán 
bélyeg. 

*Parib — Sclil. sz. j., Bszsz. — 
paripa, dextarius. 

*Fark — általánosan — a ge- 
rinczes állatok törzsének az „al- 
felnyíláson" túl eső része, melybe 
a gerinczoszlop folytatódik s iz- 
mok mozgatják (Entz). Elnevezé- 
sek : Lengyeltóti: töve, szára, 
lombja, ugyanígy Kálmáncsán és 
a Hortobágyon ; Csokonyán a lomb 
neve: farkalambja. (Szarvasmar- 
hánál ugyanígy). 

*Park — Pusztaszanda. Van: 
Töve, Farcsíkja, Bojtja. 

* Farkalambja — Csokonya — 
a fark lombja. Vö. Lomb. 

* Farkasfog — Szeged, Csön- 
gőié és általánosan — vagy ebfog 
a lónál, kutyánál, sertésnél stb. 
az agyar és alsó zápfog között 
egyesével álló fog, a mely csak 
egyszer jelenik meg s nem vál- 
tatik. A lónál a ferdén álló és a 
szomszédos lágy részeket súroló 
zápfogakat farkasfogaknak mond- 
ják, a foghús által takart vagy 
igen megnőtt agyart kihúzzák, 
mert ártalmasnak tartják (Cselkó). 
Vö. Kiütni a farkasfogat. 

*Farkasügetés — általánosan 
— aló járása, mely a kutya oldalgó 
ügetéséhez hasonlít (Hundstrab). 

* Farkcsik — Kiskunhalas, Nád- 
udvar — a ló farkának végső íze, 
tehát nem a szőr. Vö. Farokczímer. 

20* • 



/ 



Farokczitner 



308 



Fogókötél 



*Farokczímer — Lengyeltóti — 
a ló farkának végső íze ; tehát 
nem a szőr. Vö. Farkcsík. 

* Fartol — Abauj m., Palócz- 
ság, Nyr. 20:34. — a ló, ha fa- 
rával jobbra vagy balra tér = 
farol. Átvette a németség és a 
tótság Fartő alakban. 

Fedeztetni — Borsod m., Nyr. 
9 : 333. és általában — „fedez- 
tetni a kanczát a ménnel" = kö- 
zösültetni. Vö. Hágatni, Födöztetni. 

Félcsípejü kancza — Debre- 
czen, 1670., T. S., Nyr. 32 : 158. 
— „fekete, negyedfú félcsípejü 
kancza," =^ talán magas csípőjű. 

* Félfül — általánosan — az 
egyik fül, éppen ügy, mint fél- 
szem stb. 



Felhámoz 



1. Hámoz. 



* Féloldalog ^- Pusztaszentmik- 
lós, Bihar — a ló a féloldal két 
lábát egyszerre rakva == Pass- 
gánger. 

* Félszem — általánosan — 
p. 0. „sötétpej, félszemére vak". 

*Félszilaj ménes — 1. Fél- 
szilaj gulya. (A szarvasmarha- 
kategóriában.) 

Feltódani — Székelyf., Nyr. 
25 : 46. — ha két ember lovat 
cserél, az olcsóbbikat pénzzel kell 
feltoldani, hogy értéke a drágáb- 
bikéhoz érjen fel. 

*Felülő-fél — 1670, Debreczen 
— a ló baloldala, a mely felől a 
lovas a nyeregbe száll. Z. L. 
T. S., Nyr. 32 : 158., csókaszemü 
ló, felülő felől szárlábú. 



*Fel^ág — Puszta-Szanda, Nád- 
udvar és széltibe — a ló mikor 
vágtat, két lábbal felváltva egy- 
szerre haladva. 

*Feszítőzabla — Szeged-Csön- 
göle — egy darabból való vas- 
szerkezet, a melylyel a ló száját 
szétfeszítik, a mikor a farkasfogat 
kiütik. 

*Fí — Tseh M. 1740. — fú, a 
ló korának meghatározásáról, így: 
harmad/ií, negyed/'i, egészen he- 
ted/ií a fűre, azaz legelőremenés- 
től. Vö. Fú. 

S Fiatal csitkó — Firtos-V ár- 
alja, Udvarhely m., J. J. — fiatal 
csikó, a ló 2 — 3 éves korában. 

Finczol — Székelyf., Nyr. 25 : 
46. — ficzkándozik a délczeg ló. 
Mtsz. szerint fincál. Vö. Ginczáz. 

*Fog — általánosan — az állat 
csontszerú elmeszesedett rágó 
szerve. A lónál Edvi Illés Pál 
szerint van: alul, felül hat kapa- 
fog, ezek közöt két középső a 
csikó fog; ezeket 27* éves korban 
kiveti s jő a lófog helyette; ekkor 
a ló harmadfuves. 37. éves korban 
kiveti a lófogak szomszédságában 
levőket, ekkor negyed füves. 5 éves 
korában kiváltja a két szélsőt, 
ekkor ötödfüves. Vö. Fúrtfog és 
Kiütni. 

* Fogókötél — Túrkeve, Ecseg- 
puszta — több méteres hüvelyk- 
vastagságú kötél, liurokkal; lovak 
vetve fogdosására való. L. Pányva 
(azonos a Lassóval). A hurkot 
vaskarikával alakítják. 



Folyó epéjfi 

* Folyó epéjű — Tseh Márton, 
1740. — ló a ménesbe nem al- 
kalmas. 

Forgó — Szürnyeg, Nyr. 10 : 
278. — a ló testrésze. 

Födöz — Dunántúl, Mtsz. — 
hág a csődör, azaz közösül. Vö. Hág. 

Födöztet — Szihalom, Borsod 
m., Mtsz. — csődörrel hágatni a 
kanczát, azaz közösültetni. Vö. 
Fedeztetni. 

Fölad — 1595., Oklsz. — az 
eladás értelmében: „Barta Jakab- 
nak az ménes lovat adtam fel 
két magyar pénzen". 

* Fölkapni — Kiskunhalas — 
a fejit; az ijedező ló, ökör teszi. 

Fölöltöztetni — Bibarczfalva, 
Udvarhely m., Nyr. 35 : 341. — 
a lovat = felhámozni. 

* Fölvágni — Kiskunhalas — 
a farkat, a megijedt ló felfelé 
fordítja a farkát s így rohan. 

Furkós — 1709 Debreczen, 
Nyr. 22 : 519. (Széli F.) — „fekete 
herélt ló, az orra fel vagyon 
hasítva, a füle is, a lábai furkó- 
s.ik", itt a furkós a m. görcsös. 

*Fúrtfog -— 1741 Debreczen 
— így: „Hadadról deres, fúrt 
fogú kancza ló''. Z. L. Úgy lát- 
szik mesterséges jegy. Vén lovak 
fogának oly vésése, hogy mint 
fiatalabbaknak látszók,, jobb áron 
keljenek el. Kupa A. 

Futoshatnék — Gyergyószent- 
miklós, K. L. — közösülne a 
kancza. (A fútosás rendszerint a 
szarvasmarha közösülését jelenti.) 



309 Gáncs 



Futrás — Marosvásárhely, Nyr. 
17 : 566., Gömör m. uo. — az a 
szalma, v. szénatekercs, a melyet 
a hosszú útra kelt huszárok, 
lovaik számára a nyeregkápához 
kötnek. Vö. Mtsz. Alkalmasint a 
német Futter. 



Fű 



kor értelmében 1. Fi. 



* Függő nyakú — Tseh Márton, 
1740. — ló a ménesbe nem alkal- 
mas. Vö. Szomorú. 

Fül — általánosan — az állat 
hallószerve és különösen annak 
külső hangfelfogó kagylója. Vö. 
Ajosfülú, Kimetszés, Kónya. Tseh 
Márton szerint 1740 a hegyes- 
fülű ló alkalmas a ménesbe. 

*Füvelni — XVII. sz. — lovat 
pányvánál, árkánynál vagy veze- 
téknél fogva legeltetni. 



Gabancs 



1. Gabbancs. 



Gabbanes — Beő - Sárkány, 
Rábaköz, Nyr. 18:94. Petőfinél 
gabancs = rossz ló, gebe. 

Gacsos — 1700 Debreczen 
jegyzők., T. S., Nyr. 32 : 158. — 
„jobb lába gacsos" hibás, csomós 
lábról. 

Gama — Békés m., Mtsz. — 
pókoslábú, nehézjárású ló. Vö. 
Gama-lú. 

Gama-lú — Ermellék, Nyr. 
29 : 334. — vén gebe. Vö. Gama, 
Gamancs. 

Gamancs — Paks, Tolna m. 
Mtsz. — gebe. VÖ. Gama. 

Gáncs — Tseh Márton, 1740. 
— „magával hozott (veleszületett) 



Gángoló 



310 



Gyermekded ló 



gáncs nélkül való ló" itt a gáncs = 
testi hiba. 

* Gángoló — Kiskunhalas — a 
kényes nevelésű ló, melynek 
minden könnyen megárt. (Nyr, 
14 : 572. tévesen rossz, sovány 
lónak definiálja.) 

Garas — Oklsz. — a lóval 
kapcsolatban az adó egy neme : 
1584 : Mykoron menesth haytanak, 
myndenekttil eg eg Garasth fyzeth- 
nek. Ha melette wezetykön wyzy 
es el adny, vgan vg Garassal 
tartozik tüle. 1597 : Mykor decze- 
geth haythnak, myndenykthewl 
egy egy garast. 

Gavallár — Bukovina. Nyr. 6 : 
472. — gavallária. Uo. Ménes. 

Gebe — általánosan ; géhe, Hét- 
falu, Brassó m., Nyr. 21 : 478 ; 
ghetbe, erdélyi Érczhegység mócz, 
Nyr. 34 : 252. — rossz, sovány ló. 
Vö. Gabbancs, Gama, Gamancs, 
Gebencs, Gerhes, Gernye, Gibercs, 
Gircsás, Girhes, Göcsöre. 

Gébé — 1. Gebe. 

Gebencs — Ordas, Kalocsa 
vid., Nyr. 31 : 286. — rossz ló, 
gebe. 

Gerhes — 1. Girhes. 

Qemye — Háromszék m., Nyr. 
17 : 381. — gerincz. Gernye ló = 
sovány ló, gebe, mert gerincze 
kilátszik. 

Gibercs — Kiskunfélegyháza, 
Nyr. 5 : 35. — rossz ló, gebe. 

Ginczáz — Csepreg, Nyr. 2 : 
372. — a ló: jókedvűen ficzkán- 
dozik. 



Gircsás — Czegléd, Nyr. 22 : 
375. — kehes ló. 

Girhes — Czegléd, Nyr. 22 : 
375. ; Nagykunság, Nyr. 16 : 285. ; 
Palóczság. Nyr. 21:46; gerhes, 
Apa-Nagyfalu, Szolnok-Doboka m., 
Nyr. 12 : 429. — rossz, sovány ló, 
gebe, görhes. 

Göcsöre — NytSz. I. 1111. — 
gebe. 

Gönczibékó — sok helyen — 
vasból, lakatrajáró, a ló első 
lábára való, hogy bitangba ne 
menjen. 

*Görbe kabla — T. S., 1597, 
Kecskemét — hibás kanczaló. 

*Görcsló — Equus macié con- 
fectus. S. I., Kr. I. 195. 

Görhes ^ Mohács, Nyr. 17 : 
112. — rosszul táplált, sovány ló, 
gebe. Vö. Girhes. 

Graszt — Ada, Bács m., Nyr. 
27:412. — ló: „ez a vin graszt 
nem akar húzni". 

*Gunámyakú — Lengyeltóti — 
a ló, a mikor a nyaka Ívesen 
hajlott. 

* Gyeplős — Debreczen, de 
általánosan is, H. 0., MNy. VI. 
54. — négyes fogatban az első 
sor baloldali lova. 1577-ben a 
Kolozsvári Glosszák gjeplöswek 
írja és antecessariusnak magya- 
rázza. (Nyr. 36 : 179.) Kemény 
Zsigmond: Rajongók IV. 140. (Nyr. 
22 : 275.) „Egyik a horkanó gyep- 
lőst . . . tartá". 

Gyermekded ló — 1630—48 
Oklsz. — ifjú ló, csikó „hét 



Gyermekló 

vagy nyolczad fú" (tehát a míg 
csikófogait nem veszti. Vö. Gyer- 
mekló. 

Gyermekló — Martonos^ Komá- 
rom m., Nyr. 30 : 338. és a régi- 
ségben — fiatal lócsikó. 1544 : 
Az germek louakat. 1556 : Neg zab- 
laczka gyermeklora walo, Oklsz. 
Pázmány Predik. Kreszn: Egy 
botlásért inát el nem vágják a 
gyermeklónak. L. Takáts, Nyr. 
32:156. Kecskemét. Vö. Gyer- 
mekded ló. 

Gyilok — kézdiszéki szó, Tsz. 
— a ló torkában nőni szokott 
csomó. Nyr. 24:249., a német 
dolchhó] származtatja. A régiség- 
ben : gyolkos, meg is őrizte a 
német dolch alakot. 

S Gyorsan futó ló — Murm., 
1533. — veredus. 

* Gyorsan levél viselős — 
Murm. 1533. — veredarius. L. 
Hírviselő. Nysz. 

Gyöktet — Rava, Udvarhely 
m., J. M. — a ló, mikor nehéz- 
kesen halad. 

Habaró — Olasztelek, Erdő- 
vidék, Nyr. 15 : 575. — a ló 
alsó ajka. 

Habókál — 1. Habókol. 

*Habókol — Hortobágy, Nád- 
udvar, Nagyszalonta, Nyr. 21 : 282., 
Nagykunság, Nyr. 2 : 325., 21 : 90., 
habókál, Nagykunság, Nyr. 16 : 
285., 21 :90. hajbókol, Zilah, Nyr. 
28 : 280. — a ló, mikor veszteg 
-áll és a fejével nagyokat bólint. 
Vö. Bakol, Harangozik. 



311 Hámoz 



*Hág — általánosan — közösül 
a mén v. csődör ; innen hágómén. 
Vö. Hágát, Meghág. 

*Hágatni — Edvi Illés Pál, ál- 
talánosan, Palóczság, Nyr. 22 : 35., 
Székelyf., Tsz. — a kanczát a 
csődörrel, fi ásítás végett. 

* Hágómén — általánosan — 
a hím ló a h ágasról. 

Hagymán — ^ ? — „Az nyer- 
gesek egy hátas lónak nyereg alá 
való posztó nélkül való hagymánt 
16 pénzen adgyanak". (Tört. Tár. 
XVHI : 227.), Nyr. 21 : 38. L. NytSz. 

Hajbókol — 1. Habókol. 

Hajtós — Pannonhalma, Nyr. 
12 : 187. — az a lusta ló és ökör, 
a melyet hajtani kell. 

* Hamar ja — 1731., Debreczen 

— lóról, így : „felülő, felől, hátúi 
a hamarjárúl darulábforma ... el- 
sütött bélyegű, konyafülú, sere- 
gélyszőrű . . .". Z. L. A NytSz. 
szerint nyíd hamarja = a nyúl 
lábának csuklójában egy kis csont 
vagy inas hús. Közli Cserényi, 
1592. évi adatát : „Hogy nagy 
vala lova Masistiusnak, a hamar- 
ját lőni találák annak; a ló a 
seb miatt eltántorodék. 

Hámol — 1. Hámoz. 

Hámosló — Sz. F. B. — hel- 
ciarius equus, hámba fogott, fel- 
szerszámozott ló. L. Igás ló. 

Hámoz — általánosan; hámol, 
Szabófalva, moldvai csángó, Nyr. 
30 : 175., béhámoz, Udvarhely m., 
Mtsz. ; felhámoz, Csallóköz, Mtsz. 

— hámba fogni a lovat, felszer- 
számozni. 



Hamut 312 



Hamut — Oklsz. — Helcium. 
*Húzóháin, szügyhám. 1490 : Ha- 
mwth in quo equi trahunt. 1554 : 
Corollarium hamuth vocatum in 
quo equi solent currum trahere. 
1564 : Pectoralia equorum helicia 
hamut vocata. 1566 : Lo nyakba 
walo hamoth. 1597 : Harom ne- 
meth lóhoz való hamuth szakado- 
zot zabloiamal eoszueo. (Kumét, 
Mtsz.) Tagányi: Századok 1893: 
323. 

Happoltat — Makó, Nyr. 9: 
377. — lovat, marhát hátrafelé 
lépdeltet, hátráltat. 

Hara — Tiszadob, Nyr. 25 : 474., 
Nagyszalonta, Mtsz., Ermellék, 
Mtsz. — leginkább lósörényból 
készített durva, lótakaró vászon- 
pokrócz. Vö. Lúhara. 

* Harangos — Kiskunhalas — 
az a ló, a melyre a harangot kö- 
tik s a mely szerint a ménes 
igazodik. Egy a szarvasmarhák 
kolomposával. L. Kabola Vezér, 
Vezér, Vezérkancza. 

* Harangozik — Puszta-Szanda 

— a ló, ha veszteg állva fejével 
nagyokat bólint. Vö. Habókol. 

í Harmadfű ^ Bszsz., Sz. F. B. 

— triennis (lóról), azaz harmad- 
szor hajtják legelőre, fűre, tehát 
harmadik évében van. Vö. Har- 
madfüves. 

* Harmadfüves — Edvi Illés 
Pál, harmadfüves csikó, Szürnyeg, 
Nyr. 10:278. — a ló életének 
harmadik évében, a mikor a csikó- 
fog helyébe a lófog nő ki. 

*Háromfü kancza — T. S. — 
hároméves, mert háromszor érte 



Hergely 

meg az új füvet. L. Háromfú 
marha a szarvasmarha-catego- 
riában. 

Hasas — 1. Poezos. 

*Hát — általánosan — az állat 
törzsének a mellel ellentett felső 
része ; erre teszik a nyerget. 

* Hátas — Kecskemét — kancza, 
hátasló = nyereg alatt járó. 
Bitang, Jk. 

Hátasló — általánosan — Iiá- 
tasló, Sz. F. B., hatasluv, észak- 
keleti felföld rutén, Nyr. 25 : 298. 
1544 : hatás lo, Oklsz., nyerges 
V. lovaglásra szolgáló ló. 

Hátralépő ló — Murm., 1533. 
— hatra lepő, mászó, Sz. F. B. 
Equus cespitator. 

Hegyesfülű üstökös ló — 1668., 
Debreczen, jegyzők. Nyr. 22 : 519., 
521. 

* Herélt — Csokonya, Szür- 
nyeg, Nyr. 10:278., Fáb. 504., 
herélyt, Tolnay 1786., herélt ló, 
Ver. 16., Hortobágy, MNy. VIII: 
189., herélt lú, uo., hereth lo, Schl., 
sz. j., Bszsz., PPB., Sz. F. B. — he- 
réitől megfosztott hím ló.Vö.Paripa. 

Herélt ló — 1. Herélt. 

Herélt lú — 1. Herélt. 

* Herélyt — Tolnay, 1786. — 
lierélt, paripa, azaz heréitől meg- 
fosztott hím ló. 

Hergely — Moldvai csángó, Nyr. 
10 : 203., 23 : 6. — ménes. Török- 
ben : liargele. hergele ; oláhban: 
lierfi:elie. Vö. Hergia. 



Hérgiá 

Hérgiá — Szlavónia, Nyr. 23 : 
359. — ménes ; a horvátban : 
ergela. Vö. Hergely. 

*Hertelen álló ló — Tseh Már- 
ton, 1740. — valószínűleg csökö- 
nyöset jelent, mert Tseh szerint 
az ilyen ló nem alkalmas a mé- 
nesbe. 

Heveder — az oláh nyelvben 
a Lexicon Budense szerint, Nyr. 
17 : 371. — döglovat, rideglovat 
jelent. Tulaj donképeni értelme öv, 
átalvető. 

Hever — XVII. század. Király 
Hegyi János, Cisio, Nyr. 29 : 258. 

— „Az mely Lónak heverje va- 
gyon", tehát lóbetegség. A Szé- 
kel>'földön, Mtsz., kólika vagy 
farzsába miatt nem tudván a lá- 
bán állani, heverész a ló. 

Heverő ló — Lehr A., MNy. 
1:61. — az, a melyik nincs hasz- 
nálatban. Vö. Heverő ökör. 

*Hibá8 ló — Tseh Márton, 1740. 

— a ménesbe nem alkalmas : 1 . 
Szalonnanyakú ; 2. Hertelen álló ; 
3. Késtető; 4. Szívverő v. dobogó ; 
5. Taknyos ; 6. Függőnyakú v. 
szomorú ; 7. Kőmonyos ; 8. Folyó 
epéjú; 9. Holttetemes; 10. Tellyes 
körmű ; 11. Ha valami növést 
magával a világra hozott. 

* Hibátlan ló — Tseh Márton, 
1740. — a ménesbe alkalmas ló 
jegyei: 1. tiszta száj; 2. szép 
nagy szem ; 3. szép karcsú (szá- 
raz) fej ; 4. liegyes fül ; 5. sima 
lábszár, végre magával hozott 
(veleszületett) gáncs nélkül való. 

Hím — 1, Hím ló. 



313 Homlok 



Hím ló — Sz. F. B., Kreszn., 
1548., Oklsz. : hymlo — a ló 
hímje, azaz csődör vagy mén. 

Himpók — Sima, Somogy m., 
Nyr. 19:381., Balatonmell., Tsz. 

— a ló lábának csánkja alatt 
támadt mégcsomósodás, mely 
sántaságra vezet. Pontos meg- 
határozását,!. Csánkpók. Vö. Inpók. 

Himpókos — Sima, Somogy 
m., Nyr. 19 : 381. — az a ló, a 
melynek himpókja van. 

* Hímvessző — Orosi-puszta és 
általában — az állat s így a ló 
penise. 

Hinnyog — Nagybánya, Nyr. 
21:283., Tiszadob, Nyr. 25:474., 
Székelyföld, Mtsz. — vihog, nyi- 
hog a mén és a kancza pároso- 
dáskor vagy egymással játszva. 

* Hintázó — Puszta-Szanda — 
a ló egy oldalon két lábával lép. 
(A német Zelter, Passganger.) 

Hógat — Kiskunhalas, Mtsz., 
Csallóköz, Székelyföld, Háromszék 
m., Mtsz.; Csík m., Nyr. 10:330. 

— h^ogat; Palóczság: kóggat; 
Kecskemét, Mtsz.: hó! kiáltással 
megállásra szólít lovat, ökröt. 

*Hóka — Lengyeltóti, Horto- 
bágy, MNy. Vin:189. — a ló 
homlokán az orrig lenyúló fehér 
csík ; lójegy, hibás magyarázat. 
A hóka nagyobb a csillagnál, 
kisebb a lámpásnál és a piszránál. 

*Holt tetem — Tseh Márton, 
1740. — L. Kaptatetem. A holt- 
tetemes ló ménesbe nem alkalmas. 

* Homlok — Kálmáncsa, álta- 
lános — a fej szemközötti tája. 



Horgasín 

*Horgasiii — Hortobágy, Len- 
gyeltóti, Orosi-puszta, Székelyföld, 
Tsz. — a hátulsó lábon a sarok- 
csonthoz kapcsolódó erős in. Vö. 
H. 0. MNy. II : 247. 

* Horkan — általánosan — a 
ló, ha megijed és hangot ad. 

Horpasz — Balatonmell., Tsz., 
Sárköz, Nyr. 31 : 462., Tokaj, Nyr. 
23 : 384., általánosan — az állat- 
nak ágyék alatti, kétoldali behor- 
padása ; ha az állat jóllakik, meg- 
telik. 

Höjköl — 1. Hőköl. 

Hőköl — általánosan ; höjköl : 
Angyalos, Bessenyő, Gidófalva, 
Háromszék m., Nyr. 18:528.; 
hőköl : Esztergom m. ; hükköl : 
Balatonmell., Mtsz. — hátráltatni 
lovat (v. marhát) szekérrel. Vö. 
Hőköltet. 

Hőköltet — Debreczen, Nyr. 
7 : 329 ; hükköltet, Balatonmell. ; 
hükkötet, Szepezd, Zala m., Mtsz. 
— lóval szekeret hátráltatni. 

Hucsi — Sárköz, Nyr. 32 : 462., 
Baja, Nyr. 33:530. — csikó. 

Huzalom — Ormányság, Nyr. 
11:477. — húzás: „Majd ha 
huzalomba gyönnek a lovak". 

Hükköl — 1. Hőköl. 

Hükköltet — 1. hőköltet. 

Hüvelyk — általánosan — a 
lovak testmértéke, körülbelül 2-5 
cm, 4 hüvelyk = egy marok. 

Igás ló — általánosan — mun- 
kát végző, nem kényelemre való 
ló. L. Hámos ló. 



314 Jártatni 

*Igetés — Székelyf., Tsz. 173. 

— ügetés. 

Imádkozni — Lóval imád- 
kozni = hiábavalóság. 

Impok — 1. Inpók. 

*In — 1737., Debreczen — 
„inán pedig . . . bélyeg. Z. L. 

*Inpók — Tseh M., 1740. — a 
német Spat. XVII. sz. Király 
Hegyi János : Cisio. Nyr. 29 : 258. : 
„mikor az Lólábán impok indul". 
Az inpók magyarázatát 1. Csánk- 
pók alatt. Vö. Himpók. 

*Inpókosodás — Edvi Illés 
Pál — a lovaknál a lábromlásnak 
egy fajtája. Magyarázatát 1. Csánk- 
pók alatt. 

Iromba-járású — Háromszék 
m., Mtsz. — a ló: iramodó. Az 
iramodásról. 

Síromba menő — Rava, Udvar- 
hely m., J. M. — a ló, ha lábait 
gyorsan szedve halad. (Vö. Iromba- 
járású.) 

Slromlani — Székelyföld, Tsz. 

— szapora lépésekkel menni p. o. 
lónak, iramlani. 

Itató fék — 1548. Oklsz. — fék, 
a melynél fogva itatóra vitték a 
lovat. 

Iz-víz — XVII. sz. Király Hegyi 
János Cisio Nyr. 29 : 258. „Az 
mely Lónak tsépőjén avagy tér- 
dén, avagy bokáján seb esik, 
avagy iz-víz járna ki belőle. Az 
iz-vizet megállítytya szépen". 

* Jártatni — Tolnay, 1786. — 
a kanczát és a csikót egészségi 
és erősödési szempontból. 



Játszik 



315 



Kanczabör 



* Játszik — Puszta-Szanda — a 
ló; pajkoskodik. 

Jeszke — Székelység, MNy. 
I : 17. — ijedős ló. 



Jobbkéz felől való 
- *nidas. 



Sztripszky 



Jó futó ló — Kolozsv. glossz., 
1577., Nyr. 36 : 317. — verediis, 
equus laboriosus. 

*Jólépő — Kiskunfélegyháza 

— a ló mozgásáról == helyesen 
lépő. 

Jó lótartó — Nyr. 31 : 55. 
örségi község jeUemző elneve- 
zése: Jó lótartó Kis-Rákos. 

Kabala — Miirm. 1533. ; Bszsz. ; 
PP.; 1329—1335. Oklsz., Kabala- 
fey; Székelyföld, Tsz.; Firtosvár- 
alja, Udvarhely m. JJ.; Gyergyó- 
szentmiklós,K.L. ; Moldvai csángó, 
Nyr. 31 : 85.; Marosszék, Három- 
szék, Mtsz. ; Kriza, Nyr. 24 : 472. ; 
Nyr. 22 : 543. — nőstény ló; a 
tótban kobula. Vö. Ekekabala (az 
eke-eategoriában). Vö. Kabla, Ka- 
bala ló, Kabola vezér, Kabalik. 

Kabala ló — Schl. sz. j. 1353. 

— nőstény ló. 

Kabalik — Moldvai csángó, Nyr. 
30 : 173. — nőstény ló. Vö. Kabala. 

Kabla — T. S. — ló. XVI. szá- 
zad, Kecskemét, nyilván egy a 
székely Kabala, tót Kobila, Ko- 
bula = kanczával. 

* Kabola vezér — R. M. K. — 
nem „ductor equi" hanem vezér- 
kancza (mai szó: vezér-ürü). Szily, 
Nyr. 28 : 121. Irodalmi adat. *L. 
Harangos. 



Kacsiba — Mikes, 1717. (Dri- 
nápoly, okt. 29.) Tör. lev. Abafi 
kiadás, 1880 : 6. — „ki jó, ki 
kacsiba lovakon" jött. Mtsz. a 
kacsibát görbének, horgasnak ma- 
gyarázza. 

Kaczola — Sz. F. B.; PP. ; 
M. A. — nőstény ló, azaz kancza. 
Oklsz. 1545. Kaczola. 1548. Ka- 
chyola. 1549. Thatar kaczola. 1584. 
Öregh kaczola. Arany János : ka- 
czolatej = kanczatej. Vö. Kaczola 
ló. 

Kaczola ló — Kreszn. — nős- 
tény ló, kancza. 1594., Oklsz., 
Eoregh kaczola lo. Comenius : 
Janua, Nyr. 22 ; 543. „A teher- 
hordó nyergek kacola-lóra tétet- 
nek fel." Vö. Kaczola. 

Kamfarú ló — Székelység, Tsz. 
— az, a melynek hirtelen bebü- 
tüződő fara van, mint a kamnak, 
azaz a disznókannak. Vö. Kan- 
farú. *A háztetőről is. 

Kancza — M. A., PPB., Firtos- 
váralja, Udvarhely m., J. J. ; 
Gyergyószentmiklós, K. L. ; Rava, 
Udvarhely m., J. M. ; Szürnyeg, 
Nyr. 10:278. — nőstény, rende- 
sen lóról. 1435: Oklsz., Kancha. 
1584: kancza. XVI. század Új- 
bánya, Nyr. 15 : 228., kancza, nős- 
tény ló. 

* Kancza borjú (!) — Kecske- 
mét — fiskális irta be a Bitang 
Jk.-be. Tulajdonképpen kancza 
csikót kellett volna írni, ha lóra 
vonatkozik. 

Kanczabör — 1637., Oklsz. — 
nőstény ló bőre. 



Kanczacsikó 



316 



Kártol 



* Kanczacsikó — általánosan — 
nőstény csikó. Vö. Kanczacsitkó. 

Kanczacsitkó — Rava, Udvar- 
hely m,, J. M. — nőstény csikó. 

Kanczaló — Kr., Sz. F. B., 
Nyr. 22 : 548. — nőstény ló. 

*Kanczaménes — Kecskemét, 
Bugacz, T. M. I. — csupa kanczá- 
ból álló, tenyésztésre szánt ménes. 

Kancza vehem — Oklsz. — 
1587: Tawaly kancza vehem = 
kancza csikó; vehem a míg az 
anya méhében van. 

Kanfarú — T. S. — ló, mely- 
nek fara mint a kandisznóé le 
van csapva XVII. sz. Debreczen; 
a Hajdúságban házfedelekről is. 
Vö. Kamfarii. 

* Kapafog — Edvi ülés Pál — 
n ló metszőfogai, alul-feltil 6. 
A két középsőt csikófognak is 
nevezik. 

* Kapálódzik — Székelyf., Tsz. 
— vág a ló a lábával. 

*Kapcza — Lengyeltóti — a 
ló csúdjén levő hosszú szőrözet. 
Vö. Kapczás. 

*Kapczás — Debreczen, 1748. 
. — ló, „szíjhátú fakó, két első 
lába kapczás'', nyilván kaptás 
helyett; — Mezőszilvás, oláh, 
N>T. 37 : 221. — kapczás ló, 
Székelyf., Mtsz., kaptás az olyan 
ló V. ökör, a melynek körömházán 
baja van (ez tehát a kaptás 1. o.). 
Vö Kapta. 

* Kapta — 1741 Debreczen — 
így: „piros pej ló . . . első két lába 
kapta''. Z. L. Külső erőszak (trau- 



matikus) útján előállott csont- 
szerű dudorodás, legtöbbje mozgó. 
Kupa A. Heves m., Erdély Mtsz. 
szerint a ló körme fölött a csüd- 
csontján elül képződött kemény 
daganat, kinövés (pók). Vö. Kap- 
tás, Kaptatetem. 

* Kaptás — Debreczen, 1741. 

— „Bárándi ló, első jobb lába 
kaptás"; kapta: külső erőszak 
folytán keletkezett csontdudoro- 
dás, legtöbbje mozog". Kupa A. — 
Balatonmell., Xagy-Igmánd, Er- 
dély, Mtsz. — csomós csuklója, 
pókoslábú ló. Vö. Kapta, Kapta- 
tetemes. 

* Kaptatetem — 1670 Deb- 
reczen, Nyr. 22 : 519. — ló, 
„szeplős, herélt, kaptatetemes, 
felülő felől való lába". Kaptate- 
tem ridegen (magánosan) fekvő, 
sohasem mozgó, hússzerú dudoro- 
dás, mely nem ered külső erő- 
szaktól. Kupa A. L. Holttetem, 
Kapta. (A különbség: kapta = 
erőszaktól ered, kaptatetem = 
nem külső erőszaktól.) 

Káré menni — Orbai járás, 
Háromszék m., Nyr. 25 : 524. — 
„káré ment a lovam" == elpusz- 
tult; ab : kárba ment. 

Karikásmester — MNy: I. 377. 

— 1506: „magistro karykas- 
mesther dedit fl. 11". Talán 
csikós ? 

Kártol — Nyr. 24 : 296. — 
lovat vakar, Ballagi szerint a 
német Karden-ből = mittels der 
Kardé rauhen, aufkratzen, strei- 
clien. A magyarság a kártolás 
alatt a gyapjú fésülését érti. 



Kaszál 



317 



Kimetszés 



* Kaszál — Kiskunhalas — a 
csikó magának kaszál = maga 
keresi táplálékát; már maga legel. 

Kecskelábú — Hortobágy, T. 
M., MNy. Ylll. 189. — olyan ló, 
a melynek hátulsó két lábán a 
csüd előrebukó állásban van. 

*Keh — Tseh M., 1740., Kál- 
máncsa, általánosan — lóbeteg- 
ség; faja a „száraz keh", oka a 
„tüdő és máj rothadása". Vö. 
Kehe. 

Kehe — általános, mezőszil- 
vási oláh, Nyr. 37 : 221. ; chelie, 
erdélyi Erczhegység, mócz, Nyr. 
34 : 149. ; kehi Olaszfalu, Veszp- 
rém m., Nyr. 17:46. — igavonó 
háziállat gyógyíthatatlan lélegzési 
nehézsége ; felső légutak hurutja, 
mirigyek genyes gyuladása (Huty- 
ra). Vö. Kehecsomó, Keh, Kehes. 

Kehecsomó — Székelyf., Mtsz. 
^ ló torkában támadt csomó. 

Kehes — Gyergyó, Nyr. 34: 
261., chekes ; erdélyi Erczhegység, 
mócz, Nyr. 34:149. — 1630— 
1648: kehes ne legyen a ló. 
Oklsz. 

♦Kerengőbe — (Tolnay, 1786.) 
— állani, körbe állani, lovakról, 
hogy magukat kirúgással védjék. 

* Keresztcsont — általános — 
az állat öt keresztcsigolyájának 
összef orradásából keletkező tája 
a gerinczoszlopnak, mely a me- 
denczecsontokkal ízesül. 

* Kesecsillag — Lengyeltóti — 
fehér bokájú, homlokán csilla- 
gos ló. 



* Késtető — TsehM., 1740. — 
ló a ménesbe nem alkalmas ; kés- 
lekedő, lassú ló lehet. 

Kettyentő — Magyar Egregy, 
Baranya m., Mtsz. — csikó. 

* Kezes ménes — sok helyen 

— a melyből az idomításra alkal- 
mas lovak kerülnek. Kiskunfél- 
egyháza, 1781 — 1801. évi jegyző- 
könyveiben már említve. 

Kiajjazni — Mezőtúr, Nyr. 10 : 
285. — a ló vagy tehén alá éj- 
szakára rakott almot reggel ki- 
hordani. 

Kicsapni — Nyr. 16: 10. — a 
jószágot a legelőre = kihajtani, 
kizavarni. Szólás : „kicsapja ve- 
lünk, hogy mi jártassuk meg" 
stb. 

í Kicsi csitkó — Firtos-Váralja, 
Udvarhely m., J. J. — fiatal csikó. 

Kifogás — sok helyen — a 
lovat a lókötő tolvaj „kifogja a 
ménesből", azaz ellopja, elköti, 
leginkább pányvával. 

Kifő — Mezőtúr, Nyr. 10 : 477, 

— kiizzad, tajtékzik a ló nagy 
melegben vagy sebes hajtásban. 

Kimarjul — sok helyen és a 
régiségben is — kisebesedik. 1488 
körül, Oklsz. „meg santulth a ló, 
merth lába ky mariulth" ; XVII. 
század. Király Hegyi János : Cisio, 
Nyr. 29:258., „az melly Lónak 
ki-marul az lába". 

Kimarni — 1. Kimarjul. 

* Kimetszés — 1665., Debreezen 

— a szoboszlai ló fülén. Z. L., 
füljegy. Vö. Juh-csoportban. 



Kinövés 



Kinövés 



318 



Kónya 



1. Növés. 



*Kinyügöziii — Alföld — a 
lónak két első lábát nyűgbe vetni, 
hogy legelve ne mehessen mesz- 
szire. A nyúgbevetni úgy is lehet, 
hogy két lovat egyazon nyűggel 
egymáshoz fűzik. Vö. Nyűg. 

* Kipányvázni — Bugacz-Mo- 
nostor, Alföld ; Gömör m., Keme- 
nesalja; Tolna m., Tsz. — az 
állatot pányvánál fogva czövek- 
hez kötni, hogy körben legelhes- 
sen. Göcsejben átvitt az értelme, 
Tsz., „kipányváztattam a rétemet" 
azaz póznákat bögdöstettem fel, 
hogy tudják, meddig az enyém, 
meddig a másé. 

* Kirúg — általánosan — a ló: 
rúg. Szólás : „kirúgni a hámból", 
egy vagy mind a két hátulsó lábá- 
val. Kirúgni a hámból = a ren- 
des életből kizökkenni. 

Kisbéka — Finta Miklós be- 
mondása. Kupa Árpádnak, H. 0., 
MNy. II : 247. — az a varrszerű 
cserepesedés a ló szárain, a mely 
fekvéskor a patanyomástól ered. 
Vö. Béka. 

Kis csikócska — Szürnyeg, Nyr. 
10:278. — fiatal csikó. 

*Kis ló — Murm., 1533. — equu- 
lus, tehát termete szerint kicsi 
vagy fiatal, azaz : csikó. 

Kitörni — Kopács, Drávamell., 
Nyr. 6:374., 16:431. — kiherél 
lovat. Szólás : „tegnap törte ki a 
csikónak a tokit". „Tegnap töret- 
tem ki a monyast". 

* Kiütni — Szeged, Csöngőié 
— a farkasfogat vésővel és kala- 



pácscsal a feszítő zabián át, mert 
a farkasfogat (1. o.) ártalmasnak 
tartják. 

Kivájni — Nagykunság, Nyr. 
33 : 49. — patkoláskor vésővel 
vagy más kovácsszerszámmal ki- 
nyesik, kivájják a ló patakörma 
alatti fehéres szürke, szarunemű 
anyagot, a melyen a ló a pata- 
körmön kívül közvetlenül jár. 



Kocsiló 



Kocsisió. 



* Kocsis — általánosan — a 
lovat ápoló és hajtó cseléd. A 
német-sváb gazdáknál a kocsis 
rendszerint magyar. 

Koesisló — 1552., Oklsz. — 
kochys lo ; Sz. F. B. : koczis lo ; 
1558., Oklsz., kochis zekeres lo ; 
1549., Oklsz., kwchylo, kochylo, 
kocsi elé fogott, tehát fuvarozó 
vagy teherhúzó ló. 

Kocsó — Zemplén m., Mtsz. — 
csikó. 

*Koezog — széltiben — a ló, 
mikor lassan, nagy port verve 
fel, üget. 

*Koczogás — széltibe — a ló 
lassú ügetése. L. Koczog. 

* Komor ló — Debreczen; Tisza- 
roff, Mtsz. ; Hortobágy, T. M., MNy. 
VIII : 189. — a rosszul herélt, 
még ingerlékeny hím ló. A Hor- 
tobágyon az a hím ló, a melynek 
csak egyik testiculusa vétetett ki. 
Vö. Komor bika (szarvasmarha- 
categoria). 

Kónya — általánosan — a fül- 
ről, mikor lelógó ; leginkább lóról : 
fél füle konya = lekonyuló. Deb- 



Koppodzik 



reczen, 1762. „kónyaftilú, balfelól 
darulábferma sütéssel jegyes ló". 

* Koppodzik — Hortobágy, 
Piiszta-Szanda, Nádudvar; Nagy- 
kunság, Nyr. 3 : 281. — a ló, 
mikor kettesével szemben össze- 
áll és kölcsönösen koppasztgatja, 
csipkedi, rágja a marját. 

* Kosorrú — Lengyeltóti, de 
kk. is — a ló, ha feje éle olyan 
hajlott, mint a kosé. 

* Koszos — Kecskemét — ló- 
nál a szőrről, ha beteg. Bitang Jk. 

* Ködök — Kálmáncsa, de álta- 
lánosan is — az állat hasi olda- 
lán fekvő heges behúzódás; a 
magzat köldökzsinórjának kiindu- 
lási helye. 

Köldök — 1. Ködök. 

Köldökköröm — Kiskunság, 
Finta Miklós öreg számadó be- 
mondása Kupa Árpádnak. MNy. 
1 : 247. ; ködökköröm, Nagykunság, 
uo. — az a varrszerú cserepese- 
dés a ló szárain, mely fekvéskor 
a patanyomástól ered. Vö. Béka, 
Kisbéka. 

*Kőmonyas — Tseh Márton, 
1740. — ló a ménesbe nem alkal- 
mas, ha töke betegesen kemény. 

Körmölni — 1. Körmúnyi. 

Körmünyi — Tolna m., Nyr. 
6 : 523. — lovak patakörmét le- 
vágni. 

Köröm — általánosan — a 
ló patakörme. 1691. Debreczen, 
Oklsz., „szeplős, szürke, balog 
körmű ló" ; 1737., Debreczen, Z.L., 
„a két lábán fehéres körmű ló"; 



319 Kötőhely 

1786., Tolnay, „A körömnek nyírja 
és szeglete". 

Körömfaragó — 1597., Oklsz. — ■ 
Az kovács házban : keöröm faragó 
stb. véső a ló patakörmének fara- 
gásához. 

Körömfogó — Bethlenfalva, 
Udvarhely m., Nyr. 33 : 290. — 
éles vasfogó az állat patakörmé- 
nek nyírására. 

Körömház — Szürnyeg, Zemp- 
lén m., Nyr. 10 : 278. — a lópata 
körmének külső része, Nyr. sze- 
rint „tokja". 

Körömkeritő — 1597., Oklsz. 
— keorom keriteo kovácsszer- 
szám a ló patakörmének levágá- 
sára. 

Körömnyil — Kemenesalja, 
MNy. V : 141. — Sztrokay szerint 
a nyírt nevezik itt körömnyílnak. 

Körömszedés — Bethlenfalva, 
Udvarhely m., Nyr. 33 : 290. — 
az állat hibásan fejlődött, vagy 
eltorzult körmének oUóval vagy 
körömfogóval való levágása. Szó- 
lás : körmöt szednek ; megszedik 
az állat körmét. 

Körömvas — Oklsz., 1552. Fer- 
ramentum kérem was. 1597. Keö- 
röm vass. Kovácsszerszám a pata- 
köröm vágásához. 

Kötőhely — Solt m., Finta 
Miklós öreg számadó bemondása 
Kupa Árpádnak. H. 0., MNy. II : 
247. — a béka, azaz az a varr- 
szerú cserepesedés a ló szárain, 
mely fekvéskor a patanyomástól 
ered. Vö. Béka. 



Kötőkőrötn 



320 



Lépés 



Kötőköröm — Bácsbodrog m., 
Finta Miklós öreg számadó be- 
mondása Kupa Árpádnak. H. 0. 
MNy. II : 247. — az a varrszerú 
cserepesedés a lószárain, a mely 
fekvéskor a patanyomástól ered. 
Vö. Béka. 

Kunhátas — Tiszamell., Tsz., 
kumhátas, Alföld, Mtsz. — makacs, 
csökönyös ló. NySz.szerintkunász, 
kuntat, a. m. csökönyösködni. 

■ *Kúpol — Hortobágy — a mé- 
nes, mikor a lovak fejjel össze- 
állanak. 

* Kurta-ménes — Kiskunhalas 
— egy birtokosnak a ménese. 

* Kurva — Tolnay, 1787. — a 
kancza, mely idegen ménesbe ki- 
csap és idegen ménnek adja alá 
magát. 

Kusi — Szlavónia, Nyr. 23 : 

358. — csikó. 

* Lábéle — Karczag — a ló 
hátulsó lábközép csontjának, — 
metatarsus — függelék csontja. 
Ebből készül a pásztor ár: a török. 

Lábszár — általánosan — az 
emlősállatok mellső végtagjának 
metacarpusa, hátsó végtagjának 
metatarsusa. Tseh Márton 1740 
szerint sima lábszárú ló alkalmas 
a ménesbe. 

*Lágy — Tolnay, 1786. — a 
ló körme, ekkor rossz ; átöröklődő 
állapot. Ilyen lóról mondja Tolnay, 
hogy „még ingyen is drága". 

Lamb — 1. Farkalambja= szőre. 

*Lapoczka — általánosan — 
az állatok os scapulae-ja. 



Lassú ügető ló — Sz. F. B. — 
sonipes : lassú igető lo. 

Lazukál — Nagykunság, Nyr. 
16 : 382, — a ló, mikor nem húz. 
Mtsz. szerint lazukál = tétlen- 
kedik, *mert ekkor az istrángok 
meglazulnak. 

*Lecsikózás — Edvi Illés Pál 

— a kancza szülése. 

* Legyes — Szeged-Csöngöle 

— a ló, mikor a fejével erősen 
bókol, a farkával csapdos. Kun- 
dorozsma. 

* Legyeskedik — Szeged, Csalló- 
köz, Csik m., Mtsz. — mikor a 
ló a legyektől háborgatva nyug- 
talankodik. 

* Legyes lesz — Kiskunfélegy- 
háza — a ló, mikor fejjel össze- 
búvik, védekezik a Gastrus-légy 
ellen. 

* Lekonyuló — sok helyen — 
1. Kónya. 

Lekötelezni — Paks, Tolna m,, 
Nyr. 19 : 479. — szilaj lovat, a 
mely még nem volt kötélen, fekti- 
ben megfogni. 

* Lé-lé — Tisza-Salamonban — 
^- felhívó szócska, ilyen értelem- 
ben : lé-lé ! amoda egy bitang ló ! 

Lentet — Mezőtúr, Nyr. 9 : 183. 

— a ló, ha lassan koczog. Általá- 
ban, Mtsz., lomhán járni. 

Lép — általánosan — a ló s ál- 
talában az állat járása. L. Csikólép. 



* Lépés 

járása. 



ált^ánosan — aló 



Lépésbe 321 



Lójárás 



* Lépésbe — széltében — jár a 
ló, lassan egyik lábát felváltva 
a másik elé rakva. 

*Lépésbe mén — Pnszta-Szanda 

— a l(') lépésben megy. 

* Lépés ben — halad a ló, lépe- 
getve keresztbe szedi a lábát. 

Lépő ló — Sz. F. B. — lepő 
lo = gradarins. 

*Letlen — Fülek, Nógrád m.. 
Székelyi., Mtsz. — meg nem 
született, hanem az anyja hasá- 
ból kivágott és életben maradt 
(m/co, bárány, borjú, gyermek). 

Ló — általánosan — lo, Derczen, 
Bereg m., Nyr. 22:432; hl, sok 
helyen, plurálisa Szent-Lőrinez, 
Baranya m., Ormányság, Xyr. 
17:380: lohak, lohakok, laak ; 
Csököly, Kaposvár mellett, Xyr. 
25 : 93: lohak ; Baranya m., Nyr. 
3 : 565 : lohok ; Tolna m., Nyr. 5 : 
379 : laak. 1. Equus caballus. L. 
2. A ló 3 — 4 éves korán túl, 
addig csikó : Csokonya, * Gyergyó- 
szentmiklós K. L., Rava, Udvar- 
hely m., J. M. 3. A herélt him ló 
(v. paripa) Firtosváralja, Udvar- 
hely m, J. J. ; Gyergyószentmiklós, 
K. L.; Rava, Udvarhely m. J. M. 
A régiségben: 1295 — Oklsz. 

— Hotlonnoguta ; 1461 — uo. — 
lo. Bszsz. low; Murm, 1533. Sz. 
F. B. 

Lóállás — Oklsz. — 1524: 
Solui lo allaserth. 1544: Széná- 
ért, zabért, lo állasért. 

*Lóbeli sor — Mezőtúr — a 
hajdan híres lókötők, mikor ügy- 
védet vállaltak, mindég így kezd- 
ték: „Ekkis lóbeli sorom vóna". 



SLócsitkó — Rava, Udvarhely 
m., J. M. — herélt hím ló 3 éves 
koráig. 

*Lócsorda — Szerencs, Abauj 
m., Mtsz. — ménes. 

*Lódögében sietni — Szeged, 
Csallóköz, Mtsz. — lóhalálában 
sietni. 

*Lóf . sz — általánosan — a ló 
hímvesszeje, a penis. 

Lófiú — Csík m., Mtsz. — ló fi 
— Murm. 1533. — csikó. 

*Lófog — Edvi Illés Pál — 
a ló két középső metsző foga, 
a mely a 3-ik évben a csikófog 
helyébe nő. 

Lófő — Székelység — a had- 
ban lóháton, a maga költségén 
szolgáló székely. A régiségben 
1346 — Oklsz. — Cum Terris 
Toty Lwfewet. 1367 — Uo. — 
Inter duos fluvios Palyazow et 
Loir-feir vocatos. 

* Lóhalálában — általánosság- 
ban — sietni erővesztésig, a czélt 
mindenáron elérni. Vö. Lódögében. 

* Lóhátról terelni — Orosi- 
puszta — a csikósok lóhátról 
terelnek = legeltetik a ménest. 
Vö. „Nádudvari rend". Előtanul- 
mányok 378—385. 

* Lójárás — a ló lépésben tuegtj : 
lassan keresztbe szedi a lábát ; 
koczogva halad : felváltva maga- 
sabbra szedi a lábát ; üget : hatá- 
rozottabb a koczogásnál ; felvág : 
az első és hátulsó lábat felváltva, 
ugorva szedi; vágtat: az első 
és hátulsó lábát nagy ugrásokban 
szedi. — Lójárás — Pusztaszent- 



Hermán Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse. 



21 



Lókaró 322 

miklós — lépés, koczogás, fel- 
vágás, féloldalog = Passganger, 
máshol : örményes (örvénylő) ; nem 
rossz ! 

Lókaró — M. ó., Kecskemét 

— a taliga előtt levert karó, 
lovak megkötésére. 

*Lókötő — általánosan — ló- 
tolvaj, onnan véve, hogy a tolvaj 
elköti a ménesből a lovat. 

*Lókötőhely — 1610., Maros- 
szék — a községek határában, 
hova a postálkodók és czirkáló 
tisztviselők lovaikat kipányváz- 
hatták és legeltethették. Vö. Elő- 
tanulmányok 186. 

*Lomb — Kálmáncsa, Lengyel- 
tóti — az állat farkának lombja, 
a szabad szőrözet. Vö. Farka- 
lambja. 

Lombár — Sopron m., Nyr. 
34 : 485., 35 : 42. — nagy, testes 
ökör vagy ló. 

Lómérték — 1. Marok. 

Lónyüg — általánosan — ken- 
derkötélből vagy lószőrből való, 
a legelő lovak lenyúgözésére, 
azaz : az előlábak összekapcso- 
lására. 

Lópipa — Kisújszállás, Mtsz. 

— szájkosár-féle, melyet a ko- 
vács patkoláskor a lónak orrába 
csíptet, hogy csendesen álljon. 

Lópor — Borsod, Gömör, Abauj, 
Zemplén, Szabolcs m., Mtsz. — 
a ló szőréből ló vakaróval kifésült 
por. 

Lóravaló — MNy. 1:377. — 
a régiségben a lószerszám; 1540: 



Lü 



vnum magnum naygba wetew 
lorawalo ex Argento. 

Lórend — Toroczkó, Orbán B., 
Nyr. 37 : 92. — a lovak tartása és 
útiköltség czimén szedett költség. 

Lótalp békája — Szentes, MNy. 
11 : 137. — a lópata talpának 
szaruállom ánynyal borított része. 
L. Béka, Nyíl, Nyír. 

Lóterű — Székelyf., Orbán B., 
Nyr. 37 : 42. — lóteher. 

*Lótetű — általánosan — Gryl- 
lotalpa vulgáris L., rovar. 

Lótok — Csík m., Mtsz. — 
h;ím. A régiségben, 1487 : Oklsz., 
Armi equi wlgo lothok ; 1490 : 
Lothok; 1528: Lwthok. 

Lótörő — Kopács, Drávamell., 
Nyr. 6:374., 16 :431. — lóherélő. 

* Lovagolni — Teleki codex, 
1525 — 1531. —lóra ülve haladni. 

* Lóval imádkozni — Kiskun- 
halas — hiábavaló dolog az os- 
toba emberrel a véleményt vagy 
jótan ácsot elfogadtatni. 

Lóvám — Oklsz. — 1597 : Egy 
pynth chykkal es lowammal tar- 
toznak. A csíkhalat mindig űr- 
mértékkel mérték. 

* Lovat elkötni — Szeged táján 

— betyár szájon = ellopni. 

* Lőcsláb — Pusztaangyalháza 

— a lónál, állatnál az, a mely 
térdben szűkül, alul szétáll. 

Lú — Beregszász, Nyr. 25 : 192. ; 
Felső-Ör, Vas m., Nyr. 36 : 46. ; 
Szürnyeg, Zemplén m., Nyr. 10: 
278. ; Zemplén m., Nyr. 4 : 522. ; 
Zselyk, Besztercze m., Nyr. 18 : 



Lúdtalpü 



Megcsikózni 



576. és Mtsz. — ló. Equus cabal- 
lus L. 

Lúdtalpú — T. S., Nyr. 32 : 
158. — ló. XVn. sz., 1678., Deb- 
reczen. Valószínűleg betegesen 
szélespatájú ló. Lehet telitalpú 
is, a mikor nincs nyírje, nyila 
V. békája. Vö. Telitalpú, Teljes 
köröm. 

Lúhara — Tiszadob, Nyr. 26: 
474. — lótakaró pokrócz. L. Hara. 

*Lú után menni — Baja — 
lovat legeltetni. 

Macsi — Csíkmadaras, Nyr. 
19:527., Székelyf.í; Hétfalusi 
csángó, Nyr. 37 : 11. — gyermek- 
nyelvben és megszólításban csikó. 

Macza — Vas m., Nyr. 30 : 99. 

— csikó. 

Maczi — Csurgó, Somogy, 
Nyr. 29 : 336. ; Kemenesalja, Tsz. 

— csikó. 

Maczkó — Göcsej, Székelj^., 
Tsz. — csikó. (Göcsejben, kis 
parlagi ló.) 

Madáxhúsú — Földes, Szabolcs 
m., Nyr. 3 : 181. — sovány ló, a 
melyet sehogy sem lehet meg- 
hizlalni. 

Magkancza — Paks, Tolna m., 
Nyr. 19 : 479. — tenyésztésre ren- 
delt, csikót nevelő nőstény ló, a 
melyet hámba nem fognak. A 
szólásban : makkancza. A mag 
mindenkor a szaporítást jelenti, 
így magmarha, magdisznó stb. 

Mag-ló — Erdély, Mtsz. — 
szaporítás végett tartott csődör, 
azaz hím ló (Sándor L, Kreszn.). 



Nem tévesztendő össze a maglŐYSbl^ 
a mely szaporító disznót jelent. 

Makkancza — L. Magkancza. 

Maksa — Barkóság, Nyr. 32 : 
523. — vén anyakancza, a mag 
szóból, tehát tenyészőt jelent. 

Mar — általánosan — marj: 
Szürnyeg, Zemplén m., Nyr. 10: 
278., Székelyf. ; mor : Csallóköz, 
Csík m. ; morj : Csallóköz, Székely- 
föld, Mtsz.; az áUat nyakatövé- 
nek felső éle mögött és a hát 
előtt kimagasló gerinczrészlet ; az 
első hátcsigolyák tövisnyúlványai 
hosszabbak a hátsóknál; ezért 
emelkedik ki a mar. 

Marok — általánosan — a 
lovak testmértéke. A marok négy 
hüvelyk, körülbelül 10*5 cm. 

Másodfú ló — Bszsz., masod- 
fiw — kétéves, másodfúre kelő 
ló. L. Fűre kelni (disznó-categoria). 

Medvemenő ló — Dőr, Sopron 
m., Nyr. 30:119. — nehézkes, 
czammogó járású ló. 

Megabrakol — általánosan — 
abrakkal megetetni a lovat. Vö. 
Abrakol. 

Megbaklik — Gömör m., Nyr. 
17 : 88. — mebbaklik, uo. 22 : 576.;- 
meyboka^gyik, Runya, Gömör m., 
Nyr. 22 : 286., a ló megcsökönyö- 
södik. 

Megboka<^gyik — 1. Megbaklik. 

Megcsapkod — általánosan — 
lovat ostorral érinteni. 1734: 
Oklsz., megcsapkod a lóhajtó. 

Megcsikózni — Csúza, Baranya 
21* 



Megcsitkózni 



a24 



Megsárhatni 



m., Nyr. 18 : 286. ; Wagner Phra- 
seologia, 1750. Nyr. 22:464., 
megcsitkózni ; Gyergyószentmik- 
lós, K. L. — az anyalónak fiat 
szülni. 



Megcsitkózni 



- 1. Megcsikózni. 



Megcsöndesedni — Szentlő- 
rincz, Tolna m. Nyr. 3 : 177. — 
megállni (lovakkal). 

Megdob — Mohács, Nyr. 26: 
330. — megrúg a ló. 



Megereszt — 
lovat a hámból, 
kiengedni, hogy 

*Megfútosni 

miklós, K. L. 
nőstény lóról). A 
a szarvasmarha 
lenti. 



Székelyf., Mtsz. 
ökröt az igából 
legelhessen. 

— Gyergyószent- 

— közösülni (a 
fútosás rendesen 

közösülését je- 



Meghág — Tolnay, 1786., Fir- 
tos-Váralja J. J., Gyergyószent- 
miklós, K. L. — a him ló közö- 
sülése. Meghágja a monyas a 
kanczát. Vö. Hág. 

Meghányó ló — Murm. 1533., 
Sz. F. B. — az, a mely lovasát 
a földre veti. 

Meghégat — Alsórákos, Nagy- 
küküllő m., Nyr. 34 : 105. — 
mekhégat; lovat farával visszafelé 
terelget ; a hő, vagy hé ! kiál- 
tásról. 

Megheverni — Zilah, Nyr. 28 : 
287. — hengerkezni a földön. 
Szólás : „megheveri magát a lú 
a fődön". 

Meghőköltetni — Háromszék 
m., Nyr. 5 : 36. — hők kiáltással 
hátráltatni a lovat. 



Megkötni magát — Székelyf., 
Tsz. — makacsul megállani. Szó- 
lás „megköti magát a ló". 

Megnyilal — 1. Megnyilaz. 

* Megnyilaz — Székelyf., Mtsz., 
1813 : „Néma orvos" p. 87. Nyr. 
17 : 126. ; PPBod. 1767 ; megnyilal, 
Dombóvár, Tolna m., Nyr. 25 : 
192. ; Dengeleg, Szatmárm., Mtsz. ; 
Koritsánszky, NyT. 33 : 525 ; mén- 
nyilal, Palóczság, Nyr. 22 : 77. ; 
megnyild', Somogy; Kiskunhalas, 
MNy. II : 248. — patkoláskor a 
patkószeget az elevenbe verni. 
Vö. Nyilaz. 

Megpatkolni — általánosan — 
a ló patáját, kopás ellen, patkó- 
val megvasalni. 1544 : Oklsz., 
megpatkoltak. Sz. F. B. nieg- 
patkolni. 

Megrezzen — XVII. sz., Kecs- 
kemét, T. S., Nyr. 32 : 90. — meg- 
ijed. A ménes megrezzen, ha pl. 
tolvaj megtámadja. 

Megrúg — általánosan — az 
állat lábának hirtelen mozdulata. 
1544 : Oklsz., az louak meg rúg- 
tak vala. 

*Megsánlott — Tolnay, 1787.— 
kancza, sárlott helyett. Megsár- 
lik = sárlik, a nemi ösztön in- 
gere alattnedvet bocsátani. Lehet 
sajtóhiba. 

Megsántul — általánosan — 
az állat valami lábhibát kap. 
1488 körül, Oklsz., meg santhulth 
louad. 

Megsárhatni — Székelyföld, 
Tsz. — meghágni a ménnek a 
kanczát. Átvitt értelemben a sár- 
lástól. 



Megsárlott 



325 



Ménesriasztás 



Megsárlott — általánosan — a 
kancza, mikor párzási ösztöne 
lecsillapult. 

Megsárodzani — Gyergyószent- 
miklós, K. L. — közösülni; a nős- 
tény lóról. Vö. Megsánlott. 

Megszedni — a körmöt — 1. 
Körömszedés. 

Megszökni — Gyergyószent- 
miklós, K. L.; Moldvai csángó, 
Nyr. 30 : 174. — közösülni; a hím 
lóról, meghágni. Szólás : meg- 
szökte a monyas a kabalát = 
a ménló a kanczát. 

Megtökélleni — Beősárkány, 
Rábaköz, Nyr. 18 : 143. ; megtökil- 
lette magát — megcsökönyösödött 
a ló. 

Megverődik — Moldvai csángó, 
Nyr. 31 : 85. — párosodik a ló. 
Szólás : kabala megverődött. 

*Megzabál — Edvi Illés Pál — 
a ló, ha annyit eszik, hogy meg- 
árt neki. Emberről is mondják. 

Megzabállik - Csíkszentgyörgy, 
Nyr. 10 : 238. — a ló bizonyos 
betegségbe esik. „A ló is meg- 
zabállik, ha izzadtan állva hül le", 
vagy ha kimelegedve iszik. 



Meló 



Ménló. 



*Mén — Munkácsi — alán elem : 
equus admissarius; ménló, mén- 
csikó. Általánosan hím lovat je- 
lent. Anonymus caput XIX. Bszsz. 
1525., Oklsz., duos equi Thurcales 
wlgo Men. Már Anonymusnál sok- 
nejüséget is jelent: Mén Marót. 
Nyr. 23 : 155—162. Vö. Ménló, 
Monyas, Monyas ló, Mory". 



* Méncsikó — általánosan — 
a hím ló addig, a míg a csikó- 
foga megvan. 

* Ménes — Alföld — sok bir- 
tokos lovát egyesítő sereg, mely 
tavaszkor kihajtva, őszig nem tér 
vissza, sokszor künn telel is. Vö. 
Kurtaménes. Gután, Komárom m., 
Nyr. 28 : 524 : menés. Hortobágyon, 
MNy. VIII : 91 : mines. A régiség- 
ben Bszsz., Bécsi Codex 24. 1436. 
1439. Equatium. 1301., Oklsz., 
Menüs pathalla. 1517., uo., menés. 
1521., uo. Equos wlgo Meneseketh. 
Csík megyében, Nyr. 10 : 238. és 
a Székelyföldön, Nyr. 2 : 470., 
27 : 47., Mtsz. : egy lovat is ménes- 
nék neveznek. — Ménes — a 
Hortobágyon, T. M. I. szerint van, 
MNy, VHI : 91., csődörménes, czifra- 
ménes, renyhe ménes, városi cső- 
dörménes és törzsménes. Petőfinél: 

Csak jön, csak jön, halk lépést tart 
Egyszer a méneshez ugrat 
Kiszakít egy jó nagy falkát 
Kiskunság, most Isten hozzád. 

Méneses — Heves m., Mtsz. ; 
méneses ló, XYll. sz.; Kecskemét, 
T. S., Nyr. 32 : 90. — ménesre 
várt, tehát nem hámolt és nem 
nyergelt ló. 

Méneses ló — 1. Méneses. 

* Méneslovak — a régiségben 
„Equi equatiales'-.Sz.F.B. „menés 
kózöt jarodelczeglo = equus ar- 
mentalis. 

Ménesriasztás — XVII. sz. 

Kecskemét, T. S., Nyr. 32 : 90. 
— a ménes gyors terelése. Ha a 
ménes éjjel a vetésbe tévedt, 
közös erővel terelték el onnan. 
Ezt mondták ménesriasztásnak. 



Ménló 326 

Ménló — Firtosváralja, Udvar- 
hely m., J. J. ; Rava, Udvarhely 
m., J. M.; Edvi Illés Pál; meló, 
Csikgyimesi csángó, W. J. A ré- 
giségben 1577., Kolozsv. glossz. 
Nyr. 37: 317.; Sz. F. B.; 1498., 
Oklsz., Septem equaees cum emis- 
sario wlgo menlw, 1545., uo., 
equum meum menlo — hím ló ; a 
latinságban equus admissarius vei 
emissarius. 

Menni — 1. Lú után menni, 
lovat legeltetni. 

Ménzik — Szürnyeg, Zemplén 
m., Nyr. 12 : 384. — a ló: páro- 
sodik. 

Mokány ló — Erdély, Mtsz. és 
Nyr. 23 : 438. — a havasi moká- 
nyok kicsiny, zömök, bozontos- 
farkú teherhordó lova. Márama- 
rosban is megvan, (Kovácsy-Mo- 
nostori: A ló és tenyésztése, 386.) 

Moldvay Kancza — Kiskunfél- 
egyháza, 1781 — 1801. jegyzőkönyv 

— feltűnő, mert moldvai marhát 
ismerünk, de moldvai lovat nem. 

Monyas — Csúza, Baranya m., 
Nyr. 18 : 286.; Csíkszentgyörgy, 
Nyr. 10:238., 9:43.; Gyergyó- 
szentmiklós, K. L.; Kiskunhalas, 
Nyr. 15 : 282., 23 : 191; Rava, 
Udvarhely m., J. M. ; Rimócz, Nóg- 
rád m., Nyr. 6 : 273.; Somogy m., 
Nyr. 14:479.; Balatonmell., Gö- 
csej, Csongrád m., Háromszék m., 
Mtsz., Tolnay 1786., Edvi Illés Pál 

— hím ló. Vö. Mén, Csődör. 

Monyasió — Baranya m., Mtsz.; 
Csikgyimesi csángó, W. J., Kreszn. 

— hím ló. Vö. Mén. 



Növés 



Monyasos — Sorokmellék, Vas 
m., Nyr. 22 : 144. — hím ló tu- 
lajdonosa. 

Monyl — Háromszék m., Mtsz. 

— hím ló. Vö. Mén. 

*Mögadni magát — Alföld — 
szilaj csikóról, tinóról, mikor erő- 
szakkal megülik vagy befogják s 
addig sanyargatják, míg csak föl 
nem hagy az ellenállással. 

Murga — Csallóköz, Nyr. 1 : 
280.; Székelyföld, Nyr. 2 : 556. — 
apró, sovány ló, gebe. A Székely- 
földön elhullott lónak csontváza, 
különösen irongának használt ki- 
száradt lábszár csontja. 

* Nádkéscsikó — Kiskunhalas, 
Nyr. 8 : 85. — gyenge, hitvány, 
a nádkés vékonyságáról vett ha- 
sonlat. 

* Nádra — Tolnay, 1786. — 
méh (uterus) a lónál. 

* Negyedfüves — Edvi Illés Pál 

— a ló 4 éves korában, a mikor 
negyedfüre kél. Ekkor veti ki a 
lófogak szomszédságában levő fo- 
gakat. Vö. Fűre kelni (szarvas- 
marha-categoriában). 

Német ló — 1597. Oklsz. 

Nérávás — Hétfalu és Tatrang, 
Brassó m., Nyr. 17 : 527., 23 : 440.; 
Nyén, Háromszék m., Mtsz. — 
fortélyos ló vagy ember. Oláh 
elem. 

Nőstény ló — I. Kancza. 

*Növés — Tseh Márton, 1740. 

— kinövés az állaton ; a ló, ha 
valami növést hozott magával a 
világra, ménesbe nem alkalmas. 



NumusloH 



327 



Nyiret 



Numuslou — 1249. évi okmány, 
Nyr. 7 : 318. 

*Nyak — általánosan — az 
állatnak fejét a törzszsel össze- 
kötő testtája. 

*Nyakazni — Gyarmathi S. — 
a csikót, megfékezni. 

* Nyakhegy — Hortobágy — 
az első csigolya. 

Nyakszíj — Hortobágy, MNy. 
VHI : 283. — a pányvás ló nya- 
kán levő szíj; forgó karikáján 
csüng a pányvás kötél, a karika 
mellett a pergő. 

* Nyargal — általánosan — a 
ló. A XVI. században a magyar- 
ban jargalnok hangzik. Ez Simonyi 
szerint török eredetű (Nyr. 26 : 
176.). A csagatajban jorga, jorgala 
a. m. poroszkáló, poroszkálni. 
Budenz az észt karga szóból szár- 
maztatja, a mely annjdt jelent : 
gyorsan futni (Nyr. 26 : 176.). 
A Budenzmagyarázat okoskodó. 
H. 0. 

Nyekeg — Ormányság, Baranya 

m., Nyr. 9 : 285; nyehög, Somogy 
m., Mtsz. — nyerít a ló. 

* Nyereg — Orosi-puszta — a 
számadóé, van : Kapája^ Nyereg- 
bundája, Körösztvasa, Köröszt- 
vaskötése. Szárnya, Jizzasztó bűre, 
Felrántója, Csattja, Hevedere, Ken- 
gyelvasa, Kengyelszíja; mint járu- 
lék: Szúgyellője, Farmatringja. 

Nyeregpad — általánosan — 
a kecskeméti cserényben a lő- 
sz árnyék padja, a melyen a nyer- 
gek állanak. 



* Nyerges — Vas m., Nyr. 30 : 
99.; Edvi Illés Pál; Kiskunfélegy- 
háza, 1781—1801. évi jegyző- 
könyve és országosan — a sze- 
kér vagy kocsi elé balkéz felől 
befogott ló. Ha nem bakról, hanem 
nyeregből hajt a kocsis, úgy a 
nyereg ezen a lovon van. 

Nyerges ló — Kiskunfélegy- 
háza, 1781 — 1801. évi jegyző- 
könyve — nyereggel felszerelt 
vagy balkéz felől befogott ló. 

* Nyerít — általánosan — a ló 
hangjáról. Vö. Nyeheg. 

* Nyihog — Eava, Udvarhely m., 
J. M. — a kancza, azaz nyihogó 
hangot ad, ha közelít a mén. 

* Nyilaz — Balatonmell., Tsz., 
Vö. H. 0., MNy. n. — a ló lábán 
a patkószeget az elevenbe verni. 
Vö. Megnyilaz. 

* Nyílcsülök — Lengyeltóti — 
Vö. Nyíllábszár. 

* Nyíllábszár — Lengyeltóti, 
Somogy m. — a ló hátulsó lábá- 
nak metatarsusa = lábközép- 
csontja az árszerű, nyíl függelék- 
csonttal, az OS calamiformeval. Vö. 
Tőrök. 

*Nyír — Tolnay, 1786. — „A 
körömnek nyírját és szeglel ét 
veszteg kell hagjTii". A „szeglet" 
alatt a szélét érti. Tovább : „A 
hosszú körömnek lemetszése a 
rothadt, evetséges nyírját helyre 
hozza". A ló talpán a béka v. nyír. 

Nyírás — 1. Csikónyírás. 

Nyiret — Balatonmell., Vas m., 
Felső-Csallóköz, Mtsz. — nyüret, 
nyüret; Csallóköz, Felső-Csallóköz, 



Nyiretez 



328 



Ötödfüves 



szúkölő hangot ad a ló. Miskolczi 
G. p. 140. nyerítés értelmében 
használja. 

Nyiretez — Hetes, Dobronak, 
Nyr. 3 : 474. — a ló v. szarvas- 
marha, síró hangot ad. 

*Nyirett csikó — Edvi Illés 
Pál — 1. Rúgott csikó, mikor a 
kancza a szopástól elrúgja. 

* Nyírfa — Udvarhely m., Nyr. 
6 : 272. — rossz fehér ló. Szólás : 
Oláhfalun, Udvarhely m., 1891. 
VIII : 11. Pungur Gy.: „Adja keed 
oda Están bá'nak délig a kabaláját, 
mett az ő nyírfája ehejt a hidnál 
kidőle s ahajt nem tud Udvar- 
helyre menni". 

Nyűg — sok helyen — lószőr- 
fonadékból, kötélből vagy gúzsból 
készített kötés, melyet a ló két 
első lábára vetnek, hogy legelve 
messze ne távozhasson. A régi- 
ségben copulae. L. Békó, a mely 
vasból van. 

Nyűgbe vetni — 1728, Mis- 
kolcz — a ló lábát nyűggel el- 
látni, hogy messze ne menjen. 
A város 1728. évi jegyzőkönyvé- 
ben, MNy. 1:277. „Protestál so- 
lemniter az Menés Pásztor arrúl, 
hogy Actor Uram Danyi nevú 
szolgája az Lónak gondgyát vi- 
sellje és nyüghen vesse, mivel hogy 
idegeny és igen szökő is volna 
azon ló, az Ménesben meg sem 
maradna". 

*Orr — általánosan — az ál- 
lat szaglószerve. 

Ostorhegyes — általánosan ; 
Heves m., Mtsz., különösen Debre- 



czen, Mtsz. és H. 0., MNy. W : 54. 

— négyes fogatban az első sor- 
ban jobboldalt, a rudas előtt be- 
fogott ló, a melyet a kocsis csak 
ostorhegygyei érinthet. Kemény 
Zs. : „Rajongók", IV : 140. (Nyr. 
22 :275,). „Egyik a horkanó gyep- 
lőst, másik a kirúgó ostorhegyest 
tartá". 

Ostorhegyre venni a lovat — 
általánosan — befogni. 

Ördögjegy — Szürnyeg, Zemp- 
lén m., Nyr. 10:278. — a ló 
lábain a térdhajlás alatt levő var- 
forma. A néphit szerint az ilyen 
lovat az ördögök maguknak je- 
gyezték el s a lónak fele maga 
az ördög. L. Béka. 

Őrlős ménes — 1752., Debre- 
czen — ménes neve, valószínűleg 
a helyről a hol járt ; de lehet az 
örvénylő járású lovak ménese is. 

* Örményes — Nádudvar — a 
ló járása : Passgánger, örvénylő, 
ringató járású. 

* Összeállítani — Hortobágy 

— a ménest tömegbe összeterelni. 

Összebókláz — Paks, Tolna m., 
Nyr. 22 : 430. — összejár (a ló 
az udvart). 

Ösztövérló — Sz. F. B., Murm., 
1533. — sovány, equus pavidus. 

Öszvér — Munkácsi — alán 
elem ; régi alakja eszi)ér, ezper 
(Schl. szószedet) : mulus = a sza- 
már és ló ivadéka. 

* Ötödfüves — Edvi Illés Pál 

— az ötödfűre kelő, tehát ötéves 
ló ; ekkor váltja ki két szélső fogát. 



ötön szerezni 



829 



Pipál 



*Ötön szerezni — Alföld, Sár- 
rét — betyár kitétel, annyi mint 
az öt ujjal elkötni a lovat. 

Paczér — Orniányság, Baranya 
m., Nyr. 9 : 285. — hitvány, kis ló. 

Paczi — Balaton, (Tud. Gyújt. 
1839.) Nyr. 34:486., 531; Beő- 
Sárkány, Rábaköz, Xyr. 18 .-191., 
Somogy m.. Nyr. 19:287., pajrzi; 
Somogy m., Nyr. 5 : 425. — csikó, 
legtöbb helyen a gyermeknyelvben. 

Paczizni — Balaton, (Tud. Gyűjt. 
1839.) Nyr. 34 : 486. — lovazni. 
lovaeskázni. 

Pajczi — 1. Paczi. 

Pajzányos ló — Szeged, Nyr. 
2 : 92. — de ökör is, a melynek 
nincs párja s a gazda egy ideig 
nem veheti hasznát. 

Pampula — - Kecskemét, Nyr. 
10:382., Kiskunhalas. Nyr. 23: 
239.; papilla — Kiskunhalas, uo. 
— szarvasmarha és ló szája, kü- 
lönösen alsó ajka. A tótban pa- 
pula = nagy száj. (Alföldön, Nyr. 
15:95., pampula =ló orrczimpája; 
tévesen) a tótból, mely megfelel a 
német Maulnak. 

* Pányva — általánosan — több 
méteres liüvelykvastagságú kötél 
hurokkal lovak fogdosására. Vö. 
Fogókötél ; a pásztor talpon állva 
veti. 

*Pányvás — Kiskunhalas, Hor- 
tobágy, T. M., MNy. VIII : 283. — 
az a ló, a mely nyergelve és pány- 
vával ellátva legel s így mindég 
készen áll a pásztor részére, hogy 
nyeregben teremhessen s így te- 
reljen. A Hortobágyon: pányváslú. 



Pányvás kötél — Hortobágy, 
MNy. VIII : 283. —a pány vásló nyak- 
szíj ának forgókarikájáu csüngő 
kötél. 

Papula — 1. Pampula. 

* Paripa — általánosan — he- 
rélt hím ló, Equus spado ; de a 
pásztoroknál minden finomabb 
hátasló is paripa (pl. Csokonyán). 
Raván, Udvarhely m., J. M., hím 
lovat jelent. A régiségben 1528 
óta. Oklsz. Vö. Farib. A tót és 
cseh nyelvben parypa. (Nyr. 17 : 
449.) 



Parozka 



1. Poroszka. 



*Párta — Orosi-puszta, de sok 
helyen is — a ló lábának az a 
része, a mely közvetlenül a pata 
fölött van s azt pártaszerúen szőr- 
rel köríti. 

*Pata — általánosan — a pa- 
tás állatok végtagjának ujjbegyét 
fedő szaruképződmény. 

* Patkó — általánosan — a ló 
patáját a túlságos kopás ellen 
védő félholdalakú vas. A régiség- 
ben 1342 óta. Oklsz. A régiség- 
ben lemezszerűén borította a talp- 
részt. A patkó a tót „Podkova"- 
tól ered, a mely alákovácsolást 
jelent ; magyarságnál „vas", a 
müvelet „ vasalás •* . 

*Péra — Csokonya, Lengyel- 
tóti és sok helyen — a kancza 
ivarnyílása. 

Pihés — Mezőtúr, Nyr. 10 : 509. 
— a csikó, ha nagy a szőre. 

Pipál — Háromszék m., Nyr. 
3 : 374., Tállya, Zemplén m., Mtsz., 



Pipázik 



330 



Renyheménes 



Gyergyó, Nyr. 34:260. — a ló, 
ha hőségben fejével bólintgat. 

Pipázik — Mezőtúr, Nyr. 10: 
569. — a ló : jár a vékonya, ha 
jóllakott. 

Pisó — Decs, Sárköz, Nyr. 38 : 
47., Mohács, Nyr. 27 : 111. — csikó, 
a gyermeknyelvben. 

*Poczos — Edvi Illés Pál, Ba- 
latonmell., Mtsz. — kancza, mikor 
teherben van. 

Pók — általánosan — a ló- 
nál, lágy daganat a csánkon. Ma- 
gyarázatát 1. Csánkpók. Szólás : 
Majláthfalván, Arad m., Mtsz. „A 
köszvény a lábon pókot vet". 
Vö. Pókos. 

Pókos — Derczen, Bereg m., 
Nyr. 20:432., Mezőszilvási oláh, 
Nyr. 37 : 222., Tokaj, Nyr. 24 : 192., 
Csallóközön J?ai^A:o.s — csánkpókos, 
azaz csomóslábú ló. 



*Poledrus 

a csikó. 



a régiségben — 



*Poroczka — Sz. F. B. — ló, 
Dromedario, Asturco, gradario. 
Vö. Poroszka. 

* Porosz — a régiségben 1234. — 
neque equos, neque currus, qui 
porosz, vocantur. A mai „porosz- 
káló" ló. Vö. Poroszka. 

* Poroszka — Nádudvar, Mar- 
czalmell., Mtsz., Murm. 1533; 
Sz. F. B.; Ver. 42; a régiségben 
1416, Oklsz. poroska; 1545, uo. 
porozka; parozka, Schl. szój. — 
apró lépésben sebesen járó ló, 
nagy port szokott verni. A német 
„Passgánger" is, mikor egy olda- 



lon mindkét lábával lép egyszerre, 
nem ráz, hanem hintáz. 

Poroszkáló — Kreszn. — po- 
roszkálva menő ló. L. Poroszka. 

* Poroszkáló — Kiskunfélegy- 
háza — poroszkálva menő ló. 
L. Poroszka. 

Porozkaló — 0. Sz. — 1545, 
1. Kaczola alatt; oly ló, mely 
kitartóan porozkálva halad, a mai 
ügetönél apróbb lépésű, a port 
fölverő. Vö. Poroszka. 

Pőcsikél — Mezőtúr, Nyr. 10 : 
569. — ; pöcsikel — Beregszász, 
Nyr. 36 : 94. — 1. Bőcsikél. 



Firtos-Váralja. J. J., 
- a ló. 



Prüszköl 
Nyr. 7:335. 

Pfzewalski-ló — Equus Pfze- 
walski Poljakow, Przewalskij ez- 
redes fedezte fel Közép ázsiában, 
legközelebb áll az E. caballushoz. 

Púder — Barkóság, Nyr. 32 : 
524. — gyenge csikó. 

Purcsi — Barkóság, Nyr. 32 : 
524. — ponny ló. 

Puruttyaló — Nagykőrös, Nyr. 
24 : 335. — alázatos, szamár- 
módra viselkedő ló. 

* Pusztai ménes — Tolnay, 
1786 — az, a mely monyasok, 
kanczák és csikókból áll, éjjel- 
nappal, télen-nyáron, emberi gond- 
viselés nélkül jár. Ez a szilaj- 
ménes fogalma. 

* Renyheménes — Debreczen 
— a mezei munka szünetelésekor 
ménesbe vert, heverő kanczák és 
herélt lovak. 



Rezzen 

Rezzen — 1. Megrezzen. 

Riasztás — 1. Ménesriasztás. 

Ribinczos — Zilah, Nyr. 28 : 
285. — ^ribinczos lú" — makran- 
czos ló. 

Rideg fóka — Fehér m., Nyr. 
9 : 284. — a magyarázat szerint 
fiatal csikófalka, de az összetétel 
nem helyes, mert a falka rend- 
szerint marha-, juh- vagy disznó- 
csapatot jelent. 

* Rideg jószág — Kecskemét 

— melyet télen is az ugarokra 
hajtanak, nem tenyésztő és hasz- 
nálatban sincsen. 

Rideg ló — Tolna m., Mtsz. 

— meddő, nem szaporító ló. 

Rideg ménes — Dunántúl, 
Mtsz. — herélt lovak ménese. 
Vö. rideg a szarvasmarha cate- 
goriában. 

Rokkant — Kemenesalja, Vas 
m.. Tsz. — megromlott elejü ló. 

Rozsféreg — Tokaj, Székelyf., 
Mtsz.; X\TI, század Király Hegy 
János Cisio, Lőcse, Nyr. 29 : 259. : 
„Az melly Lóban ros féreg vagyon" 
a ló végbelében levő Gastrus 
equi és haemorrhoidalis lárvája. 

Röhög — Firtos-Váralja, J. J., 
Rava, Udvarhely m., J. M. — ; 
röszög — Őrség, Vas m., Nyr. 2 : 
473. — a ló, ha abrakot vár 
vagy kér; hangutánzó szó. 

Röszög — 1. Röhög. 

* Rudas — általánosan — a 
szekérrúd mellé jobboldalt be- 
fogott ló. A régiségben — Oklsz. — 
1327 óta; 1532: duos equos reda- 



331 Sáriik 

les, vnum Rudas alterum Kys 
Kek Holdws. 



*Rúg — általánosan 
hátulsó lábával. 



a ló a 



Rugó ló — Murm. 1533, Sz. 
F. B. — equus calcitro. 

* Rúgott csikó — Kiskunhalas, 
Hortobágy, MNy. MII. 188., Or- 
mányság, Nyr. 8 : 47., Edvi Illés 
Pál — az anyától elválasztott, 
már nem szopó csikó. Ha a 
nagyobb csikó szopni akar, az 
anyja elrúgja magától, innen a 
rúgott. 

Sálik — 1. Sárlik. 

Sállik — 1. Sárlik. 

SaUószabású — 1671, Debre- 
czen, Nyr. 32 : 158., T. S., salló- 
hátú ló, XVTI. század, Debreczen. 
Púposhátú, sarlóra emlékeztető. 
Vö. Sarlóshátú. 

* Sárhadnak — Csík-Gyimes, 
csángó, W. J. — a lovak, közö- 
sülnek. 

Sárhatnék — Székelyf., Tsz., 
Firtos-Váralja, J. J. és Rava, 
Udvarhely m., J, M. — a kancza: 
közösülne. 

Sárhit — Tsz., Szürnyeg, Zemp- 
lén m., Nyr. 12 : 384. — közösülne 
a kancza. 

Sárhoz — Tsz. — közösülne a 
kancza. 

Sárit — Csongrád, W. J., Nagy- 
kálló, Nyr. 12 : 430. — a csődör 
V. a kancza, ha közösülne. 

* Sárlik — általánosan; sálik, 
Veszprém m., Nyr. 5 : 523 ; sállik, 



Sarlóshátti 



332 



Szárlábü 



Balatonmell., Tsz., Olaszfalu, 
Veszprém m., Nyr. 17 : 47., Vas 
m., Nyr. 30 : 99. — a kancza : 
fölébredt a nemi ösztöne s el- 
fogadja a hágó mént. 

* Sarlóshátú — Puszta- Angyal- 
háza; sollóliátú, Székelyf.; Mtsz. 
púposhátú ló. Vö. Sallószabású. 

* Sarlóslábú — Puszta- Angyal- 
háza — ívelt lábú ló. 

Sározhatnék — Gyergyószent- 
miklós, K. L. — a kancza, közö- 
sülne. 

Serény — Szürnyeg, Zemplén 
m., Nyr. 10 : 278. — a ló sörénye. 

Sérült ló — Bugacz, T. M. I. 

— rosszul herélt, máshol „komor". 

SoUóhátú — 1. Sarlóshátú. 

Sor — 1. Lóbeli sor. 

Sörény — általánosan ; a régi- 
ségben 1545 óta: serén, serény, 
Oklsz. — a ló nyaka felső élének 
hosszú szőrzete. 

* Suhintani — Székelyf., Tsz. 

— vágni a lóra ostorral. 

Sunyit — Dombóvár, Tolna m., 
Nyr. 27:47. — a ló, ha fülét 
hátraszegezve, rúgni készül. 

Süge — a régiségben, Nyr. 
28 : 123. — „Az havasokon sügé- 
vel tolja az ló az havat", talán 
a szügy. 

*Sürü — Kecskemét — lóról, 
ha kicsi, tömzsi. A számadó 
csikós szerint: „kis, sürü, nagy- 
fejű lovak", állítólag az ősi faj. 
Kada Elek. 

Száj — általánosan — az állat 
szájnyílása. A régiségben, Oklsz. 



1630 — 1648: vigyázni kell, „hogy 
az ló erős szájú ne legyen, mert 
az erős szájú ló merő ellenség". 
Tseh Márton szerint, 1740, tiszta 
szájú ló alkalmas a ménesbe. 
Erősszáju a ló, ha zabiával és 
gyeplővel nehezen kormányoz- 
ható, van ló, a mely a zablát fogai 
közé veszi s ekkor nem enged a 
gyeplő rántásának. 

Szállábú — Túrkeve, Kupa — 
vékonyczombú. 

* Szalonnanyak — Tseh Már- 
ton, 1740. — ha a ló nyakának 
sörény éle kövér, vastag. „Sza- 
lonnanyakú ló a ménesbe nem 
alkalmas." 

Szamárorrú — T. S. — ló. 
XVII. sz. Böszörmény, ha orra = 
arczéle a szamáréhoz hasonló. 

Szántó ló — Murm. 1533., Sz. 
F. B. — equus agrárius, azaz 
eke elé fogott ló. 

*Szár — általánosan — 1. a 
ló lábszára, a mellső végtagon a 
metacarpus, a hátsón metatarsus. 
2. Lengyeltótin a farknak is van 
szára, a tőtől a lombig terjedő 
rész. Szár, jegy, mikor a fejérség 
bokán felül a térdig és feljebb 
terjed. L. Szárlábú. 

* Szárazkeh — Tseh Márton, 
1740 — lóbetegség; oka „a tüdő 
és a máj rothadása". Vö. Kehe. 

Szarka paripa — Oklsz. — 1594: 
„Az istállóban vagion szarka 
paripa" ; nyilván fehér - fekete- 
tarka, mint a szarkamadár. 

* Szárlábú — Somogy m. — a 



Szarvasbetegség 



383 



Tajug 



ló, ha a keseséget alkotó fejérség 
a bokán felül térdig terjed. — 
Szárlábú — Túrkeve, Kupa — 
térdig kese (fehér). 

*Szarvasbetegség — Kálin áncsa 
— lóbetegség. A ló szomon'i, nem 
eszik snyakátnynjtogatva szarvas- 
hoz hasonlít. 

Szécsála — Moldvai csángó. 
Nyr. 30:181. — lókaparó, az 
oláhban: ^esealá. 

* Szeglet — Tolnay, 1786 — 
„a körömnek szeglete" a ló 
patakörmének széle. 

* Szegy — Somogy m., Ber- 
zencze; Szent-Gál, Veszprém m., 
Nyr. 3 : 184. — a ló szügye. 

Szekeres ló — általánosan — 
kocsi V. szekér elé fogott, teher- 
húzó ló. 1558: — Oklsz. — kochis 
zekeres lo; Sz. F. B.: hámos 
vagy szekeres lo. 

* Szelíd ménes — 1752 Debre- 
ezen — télen istállózott lovakból 
álló ménes. 

*Szem — általánosan — az 
állat látószerve. Tseh Márton 
szerint — 1740 — szép nagy 
szemű ló alkalmas a ménesbe. 

* Szétteríteni — Hortobágy — 
a ménest; nagy térségen szaladni 
engedni. Nappalra szól. 

* Szíjhátú — Kiskunhalas — 
lovaknál, ha a hátán a szamár- 
jegy: a háton végighúzódó sötét 
csík megvan; itt „szíj hátú fakó". 

* Szilaj csikó — Kiskunhalas — 
mely még sohasem volt elfogva. 



* Szilaj ló — általánosan — a 
mely még sohasem volt elfogva. 

*Szilajménes — Heves m., 
Mtsz., általánosan — 1. Szilaj- 
ménös. 

* Szilaj ménös — Kiskunhalas 

— mely még semmire sincs 
nevelve s még nem volt istállózva, 
télen-nyáron a szabadban van. 
Vö. Pusztai ménes és szarvasmarha 
alatt szilaj gulya. 

Szítkú — Moldvai csángó, Mtsz. 

— csikó. 

* Szívverő — Tseh Márton, 1740 

— vö. Dobogó; szívbajos, nem 
tenyésztésre való. 

* Szomorú — Tseh Márton, 
1740 — Vö. Függőnyakú. 

Szopornyicza — általánosan — 
állatok, különösen lovak takony- 
kórja. Szólás a Székelyföldön : 
A mely ló sokáig kehes, meg- 
szopornyiczásodik. Tótos szóalak. 

Szoptatós kancza — Szürnyeg, 

Zemplén m., Nyr. 10 : 278., Tolnay 
1786. — az a kancza, a mely 
még szoptatja a csikót. 

Szügy — általánosan — a ló 
törzsének eleje, vagyis a nyaktól 
az előlábak közepéig terjedő 
mellrész. Vö. Süge, Szegy, Szügyő. 

Szügyő — Beő-Sárkány, Rába- 
köz, Nyr. 18 : 238. — a ló szügye. 



* Tajték — Bszsz. 
* különösen a lónál. 



spuma, 



Tajug — Szalonta, Bihar m., 
oláh, Nyr. 17:63. — tályog a 
lónál. 



Taknyos 

* Taknyos — általánosan — 
takonykóros ló, Tseh Márton sze- 
rint, 1740, T. ló a ménesbe nem 
alkalmas. 

Talp — általánosan — a ló 
patáján, annak alsó lapja. Vö. 
Lúdtalpú. 

Tályog — általánosan — fekély, 
nyílt seb az állaton. Vö. Tajug. 

Tapródik — Hegyhát, Körmend, 
Vas m., Nyr. 27:96. — tipeg, 
topog a ló. 

*Tarsi — 1711, Debreczen, Nyr. 
22 : 521. — ló leírásában így: „pi- 
ros pej, társi serényú". Z.L. Társi 
V. tarzsi sörény — Túrkeve — a 
rövidre nyírott vagy fejletlen sö- 
rény. Kupa. 

Tarzsi — 1. Társi. 

Tatárbélyeg — 1691 Debre- 
czen, Oklsz. — tulaj donjegy a ló 
tomporán: „Fejérszürke herélt ló, 
az bal orra hasított, balfelől 
tomporán tatár bilyog", formája 
eddig ismeretlen. 

* Tátos — a népmesék állandó, 
csodás lóalakja, mely mindig a 
jónak s nemesnek védő és mentő 
szellemeként szerepel. A régi po- 
gánykorból ránkmaradt tradiczió- 
nak egy a népnyelvben élő töre- 
déke. Kreszneritsnél tátos ló : pro- 
teus equus. Az oláh és tót is 
átvette. Nyr. 17:499. 

Tavali — a régiségben — 
második éves állat. Sz. F. B. : 
tauali, másod fű lo = biennis. 
1231 — Oklsz. ~ tvvly = tavali. 
1549 tawaly. Vö. Előtanulmányok 
126. 



334 Tímál 

Teherben van — általánosan — 
az anyaállat: viselős, hasas. Vö. 
Poczos. 

* Telitalpú — általánosan — 
az a ló, a melynek patakörme 
nincs bemélyedve. Vö. Lúdtalpú 
= nyíl nélkül való talp. 

* Teljes köröm — az a pata- 
köröm, melynek talpfele lapos, 
mélyedés nélkül való. Tseh Már- 
ton szerint 1740 : Tellyes körmű 
ló a ménesbe nem alkalmas. Egy 
a telitalpúval. L. azt. 

Tenyésző — 1532, Oklsz. — 
szaporító ló „duos equuos emis- 
sares wlgo Thenezeketh". 

* Térd — általánosan ; térgy, 
sok helyen — az állat mellső 
végtagján az ulna és radius és 
a metacarpus ízülete. 

*Térdes-térgyes — Puszta- 
Angyalháza — a térdben szétálló, 
azaz sarlóslábú ló. 

Terhes ló — általánosan, Murm., 
1533. Sz. F. B. — a teherhordó 
kancza. 

Terpel — Csíkszendomokos, 
Nyr. 32:329. — a ló : aprókat 
lép ; a Trippeln-re emlékeztet. 

* Terülni — Kiskunhalas — 
legelő ménesről, mikor legelve 
egyenletesen szétoszlik ; „szépen 
mög vótak terűvé a lovak". 

Tetem — Kovácsy, Monostori, 
131. — a csánk vagy a mellső 
végtag csontkinövései. Van holt- 
tetem, kaptatetem, gyűrűstetem, 
vápástetem. 

Timál — Göcsej, (Tud. Gyűjt. 
1838.) Nyr. 34 : 531. — ledörgöli 
pl. a hám a szőrt. 



Tócs 

Tócs — Ege, Udvarhely m., 
Nyr. 27 : 526., Székelyf., Mtsz. — 
zabliszt és polyva, vízzel föl- 
eresztve ; lóeledel. 

* Tompor — 1738, Debreczen 
általánosan — a far értelmében, 
bélyegzésről. Z. L. 

Toppantyú — Csallóköz, Nyr. 
1:332., 5:219. — a ló patája. 

* Torpan — sok helyen — a 
ló, ha hirtelen, erősen megáll ; 
veszedelemmel szemben megtor- 
pant a ló. 

a ló 



a ló 



335 Ugratni 



*TŐ - 


- Lengyeltóti 


rkának 


töve. 


*Tök 
íréie. 


— általánosan 


Tör - 


- 1. Kitör. 


Törő 


— 1. Lótörő. 



* Tőrök — Türkeve, Ecseg- 
puszta — többesszám : törökök ; 
csontár. a tőrbe szúrt lyukak tá- 
gítására. A ló hátulsó lábának, 
lábközépcsontjának maradványa : 
azaz az os calamiforme ; a német 
„Griffelknochen". Leginkább ló- 
szerszám- és bocskorvarrásnál, 
fűzésnél szerepel. De hasítás út- 
ján is készül; egészen praehisz- 
torikus analógia. 

Török ló — Sz. F. B., Gáti T. 
H., 130., Csúza, Baranya m., Nyr. 
18 : 424. — kisfajta, teherhordó ló. 

Tors ménes — Hortobágy, T. 
M., MNy. VIII: 91. — törzs mé- 
nes ; Debreczen város tulajdona. 
Vö. Szarvasmarha-categoriában : 
tors guja. 



*Trukité — Vas m. — (zurück- 
steh) hátráltató lovaknál. Ny. 
30 : 99. 

Túrhelyes — 1709, Debreczen, 
Nyr. 22:521.. — „Egy deres he- 
rélt lovát ismerte meg, háta túr- 
helyes". Mai nyelvhasználat sze- 
rint „túróshátú" ; a nyereg nyo- 
másától támadt sebhelyeken fehér 
szőrözet nő úgy, hogy a sötét- 
színű ló háta mintha túróval volna 
hintve. 

* Túrós — 1708, Debreczen, 
Nyr. 22 : 521. — a hátán a ló, 
ha a nyereg feltörte s a sebhelye- 
ket fehér szőr növi be. Vö. Túrós- 
hátú. Szólás : Közös lónak túrós a 
háta (mert sokat nyomja a nyereg). 

Túróshátú — általánosan — 
a nyeregtöréses ló. L. Túrhelyes, 
túrós. 

Turosodik — Háromszék m., 
Mtsz. — megtűr osodik, uo. feltörik 
a ló háta, rendesen a nyereg- 
töréstől. 

Turzik — Alföld, Nyr. 15 : 281., 
Háromszék m., Mtsz. — kisebese- 
dik a ló háta vagy marja a nye- 
regtöréstől, illetve hámtól. Helyébe 
fehér szőr nő. L. Túrhelyes, tú- 
rós, túróshátú. 

* Tüdőromlás — Edvi Illés Pál 

— lónyavalya, mely megmelege- 
dett állapotban való itatástól ered. 

Tűr — Csík m., Nyr. 26:428. 

— gyorsan hajtó. „Tűrjed azokat 
a lovakat". 

Ugratni — Bőny, Győr m., 
Nyr. 17:575.; Sorokmellék, Vas 
m., Nyr. 22 : 144.; Kővágóörs; 



üget 

Szabadka, Mtsz. — a kanczát 
födöztetni a ménnel. 

*Üget — a ló, mikor gyorsan 
felváltva keresztbeszedi a lábát. 
Vö. Lójárás. 

* Ügetni — Döbrent. Codex, 
473. 1508. és általánosan — lóról: 
sietve aprókat lépni. A német 
Trab, innen magyarra rontva : 
trappolni. 

Üstök — általánosan — a ló 
fülei közül a homlokra lelógó 
szőrcsomó. 1668-ban, Debreczen, 
Nyr. 22 : 521., „hegyesfülú, üstö- 
kös ló". 

Vaczkor ló — Székelység, Xyr. 
2 : 471. — hitvány ló. 

Vadköröm — Szilágyság, Finta 
Miklós öreg számadó bemondása 
Kupa Árpádnak; H. 0. MNy. II: 
247. — az a varrszerű cserepe- 
sedés a ló szárain, a mely fek- 
véskor a patanyomástól ered. Vö. 
Béka. 

* Vágtat — a ló, mikor az első 
és hátulsó lábat felváltva és messze 
kinyújtva szedi. L. Lójárás. 

Vakar — általánosan — vaka- 
róval lovat dörzsölni, tisztítani. 

Vakszem — Tiszadob, Nyr. 20 : 
576. — a ló halántékgödrei. 

* Váll — általánosan — az állat, 
itt a ló lapoczkatája, a martól a 
könyökig. 

Válogatott kancza — Kiskun- 
félegyh. jzők. 1781—1801. 

Városi esődörménes — Hor- 
tobágy, T. M. L, MNy. VIII : 91. 



336 Vem h e s 

— a város és a gazdák csődörei 
vegyest. 

Vas — Tiszadob, Nyr. 27:46., 
sok helyen — lónál a patkó. Szó- 
lás : Vasban van a lú = meg van 
patkolva. 

* Vasalni — általánosan — a 
lólábon a patát vassal ellátni. 
Vasalás a művelet, egyértelmű a 
tótos patkolással. 

*Vaszara — Ormányság, Nyr. 
8 : 47. és sok helyen; vaszor, va- 
szora, Lengyeltóti — a hím ló 
hímvesszejének bőrtokja, a nős- 
tény ivarnyílására is mondják. 

Vaszor — 1. Vaszara. 



Vedlik 



1. Veret. 



* Vegyesménes — Kecskemét 
— kanczákból, csikókból és pari- 
pákból álló ménes. 

*Vehem — Tolnay, 1786, de 
általánosan is — a kancza terhe, 
innen: „ha akarom vemhes, ha 
akarom nem vemhes" lovas nem- 
zet példabeszéde. A régiségben 
1556 óta: vehem, Oklsz. Erdő- 
vidék, Háromszék m., Mtsz., Sz. 
F. B. — újonszült csikó. 

Vehem bőr — 1587. Oklsz. — 
wehem bőr: pellis equulei. 

* Véknya — Hortobágy, Kál- 
máncsa — a ló véknya: a hol 
a has végződik és a tompor kez- 
dődik. 

*Vemhe — Edvi Illés Pál — 
az éppen született, még nedves 
csikó. 

* Vemhes — Edvi Illés Pál — 
a kancza, 1. Poczos. 



Vemhét hordozó 



337 



Zabolázni 



* Vemhét hordozó — Tolnay, 
1786 — a kancza elles előtt. 
Sokszor nehezen felismerhető, in- 
nen: „Ha akarom vemhes, ha 
akarom nem vemhes" példabeszéd 
az önkény értelmében is. 

Vemhezik — Veszprém m., Nyr. 
14 : 527. — vemhét hord vagy 
éppen szül a ló. 

*Vón gebe — Firtos-Váralja, 
Udvarhely m., J. J. — öreg, hit- 
vány ló. 

* Vén ló — Firtos-Váralj a, Udvar- 
hely m., J. J. — öreg ló. 

*Vér — Kálmáncsa — lóbeteg- 
ség. 

* V éredzik — Nádudvar — a 
ló = vérzik, nyeregtöréstől, ér- 
szakadástól. 

Veret - Somogy m. (Csapodi), 
Nyr. 18 : 239. — a ló: vedlik = 
szőrt vált. 

*Vóső — Szeged, Csöngőié — 
a mivel a ló farkasfogát kiütik. 

* Vezér — Hortobágy — az a 
ló, a melyen a kolomp van. Vö. 
Harangos. 

*Vezérkancza — általánosan 
az a kancza, a melyen harang 
vagy kolomp van. Analogonja a 
juhászatban a vezérürü. Vö. Ve- 
zér, Harangos. 

* Vezeték — XVII. sz. — ló- 
legeltetés rendje. 1646-ban ,.egy- 
egy vezetéket füvelhessen", azaz 
a lovat a vezetéknél fogva ki- 
pányvázhassa s a ló a darabot, 
a mennyire a pányva vagy árkány 
engedi, lelegelhesse. 



* Vezetékfüvelés — 1646 — 
Praesidiariusok legeltetési joga: 
a hány lóra volt fizetése, annyi 
lovat bocsáthatott pányvára (ve- 
zeték) legelni, vagyis pányvázha- 
tott ki. 

Vezeték ló — Sz. F.B., Murm. 
1533; Oklsz. : wezetek lo (1548), 
vezetek lo (1552) — előljáró ló 
vagy pedig az, a melyet zabolánál 
és kantárszárnál fogva vezetnek. 

Vinnyog — Firtos-Váralja, J. J. 
és Rava, Udvarhely m., J. M., 
Csíkgyimes W. J. — a ló hangja. 

Vírhedzik — Nagykunság, Nyr. 
3 : 282. — a ló, ha hátából a 
nyeregtöréstől vér serked. 

♦Vitatni — (Tolnay, 1786) — 
a farkasok a lovakat vitatják = 
támadják. A vívástól. 

* Vizelés — Kunság — Ha a 
ló nem tud vizelleni, szúzlány 
pendelén kell átvezetni és hozzá 
fütyülni. 

*Zabló — Edvi Illés Pál — 
vályú, a hova az abrakot, zabot 
töltik. — s Kemenesalja, Gömör m. 

— abrakosválú, abrakosláda. Tsz. 
389. 

Zabolából itatni — Faludi 
Ferencz, Nyr. 24 : 464. — „a ki 
lator paripán ül, zabolából itat", 
azaz itatáskor nem veszi le a 
kantárt. 

*Zabolásfék — P.-Szt.-Miklós 

— 1. Kantár. 

'^Zabolázni — általánosan — 
zabla segítséggel a lovat fékezni ; 
az emberre is átvíve: féktelen 
embert megzabolázni. 



Hermán Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse. 



22 



Zuvathi 



338 



Almásszürke 



Zuvfetni — Székelyf., Tsz. — 
ló vagy más jószág tolvaja után 
kutatni. Vö. Zsuvatni. 

Zsuvatni — Székelyf., Tsz. — 
a m. zuvatni. 



LÓ szőre. 



Aczélszürke 
MNy. VIII : 189. 

Agyagsárga 
32 : 293. 



Hortobágy, 
fénylőszürke. 

Pápa, Nyr. 



Alma — általánosan — a ló 
szőréről (színéről) almaalakú fol- 
tozott, a szürke színnel jár. 

*Almahíme — Schl. sz. j. — 
almahímú, scutellatus (lószín.). 
(Hím, hímes stb. a régi nyelv- 
használatban színest, főként tar- 
kát jelenthetett). 

Alma kék — Magyar Szó 1904 : 
143. — az almáskék. A nép bizo- 
nyos szürkét kéknek mond. 

* Almapej — J., Balatonmell. — 
ló szőre, ha a pej szőrön alma- 
nagyságú fényfoltok láthatók. 
íFirtos-Váralja, J. J. 

* Alma-pettegetett szürke — 
Tolnay, 1786. — lós^n. 

Almás — Hódmezővásárhely, 
Nyr. 32 : 294. 

Almásderes — *Puszta-Szanda, 
*Békés, Palóczság, Nyr. 32:294. 
— kerekded, sötétszürke árnyé- 
kolással. Szeged uo.. Gyöngyös uo. 



Almásfakó 
1904:143. - 
fényfoltokkal. 



— Magyar Szó, 
fakószőr, inkább 



Almásfekete — Gyöngyösha- 
lász, Heves m., Nyr. 32 : 294. — 
(az alapszínnél sötétebb karikák, 
foltok vannak rajta). Hortobágy, 
MNy. Vm : 158., Bugacz, T. M. I. 

Almáskék — a régiségben — 
1577 : Kolozsvári glosszák, Nyr, 
36 : 129., 262., Sz. F. B., Oklsz. 
1556 : almás kek lowak. 1586 : 
Equi cerulei uulgo almaskek dicti. 
* Szürke ló, mikor a farán alma- 
alakú világosabb foltok vannak. 

Almáspej — Marosvásárhely, 
Nyr. 32 : 295., Galambok, Zala m., 
Nyr. uo.. Szeged uo., Szürnyeg, 
Zemplén m., Nyr. 10:278., Hor- 
tobágy, MNy. VIII : 189. — inkább 
fényfoltok. Bugacz, T. M. I. 

Almássárga — Szeged, Nyr. 
32 : 295. — fényfoltos. 

Almásszőrü — *Rava, J. M. — 
(szürke szőr között barna foltok). 
Kevermes, Csanád m., Nyr. 32 : 
294. 

Almásszürke — országosan — 
ló szőre, ha a sötét szőrözet a fe- 
hér alapon almanagyságú körökben 
sorakozik. * Pusztaszentmiklós, Bi- 
har ; * Nagyszalonta ; * Kiskunfél- 
egyháza; *Nagyenyed; Pápa, Nyr. 
32:293., öreg. fekete foltokkal 
ezifrázott. Tata, Nyr. 32 : 294., Pa- 
lóczság, uo. — * Almásszürke 
— Marosvásárhely, Nyr. 32 : 295. ; 
Szilágyság, uo. ; Galambok, Zala 
m. uo. ; Zovány, Sz.-Nagyfalu, 
Ipp, Kémer, Szilágy m., Nyr. 
32 : 295. ; Gyöngyös uo. ; Gyön- 
gyöshalász, Heves m., uo. ; Szür- 
nyeg, Zemplén m., Nyr. 10:278.; 
Hortobágy, MNy. VIII : 189. 



Almaszürke 



339 



Borzderes 



* Almaszürke — Tolnay, 1786 
— ha az egész test, néha csak 
a far almaalakú idomokkal van 
jelölve. Az „Apfelschimmel" mása. 

Aranyfakó — Magyar Szó, 
1904 : 143. — tüzesebb szín. 

*Aranypej — Szeged — ló 
szőre. Tóth Mór „A Hét" XI. 5. 
p. 70., állítólag betyárszó. Orosi- 
puszta, Peszér-Adacs, Pápa, Nyr. 
32 : 293. Vö. Világospej. Magyar 
Szó, 1904:143. 

Aranysárga — Pápa, Nyr. 32 : 
293. — tüzes szín. 

* Aranyszín — Tolnay, 1786 — 
pejről : fényes, sötétsárga ló szőre, 
tulajdonképpen tajték- és kender- 
farkú fakó. 

Aranyszőrű — sok helyen — 
ló szőre, ha a szőrözet sárga és 
fényes, tüzes. Szili-Sárkány, Sop- 
ron m., Nyr. 32 : 293. ; Gyöngyös 
uo. — Aranyszőrű fakó, Maros- 
vásárhely, Nyr. 32:295. 

Babos ló — a régiségben — 
tarka színt jelent. PPBod., equiis 
maculosus. 1651 : Debreczen, Nyr. 
22 : 518., vörösderes babos ló ; 
1677 : uo., sárga babos ló. Gva- 
dányi (Nyr. 35:119.). „Paripája 
szép volt, babos, mint a tigris" ; 
van babos ökör is. 

Barna — íFirtos-Váralja J. J. 
íRava J. M. Marosvásárhely, Nyr. 
32 : 295. ; Szilágyság, uo. ; Gyön- 
gyös, uo. 

Barna deres ló — 1686, Deb- 
reczeni Ivt. Széli F. — ha az 
alapszínbe fehér szőrök vegyülnek. 
Nyr. 22:518. 



Barna — herélt kanfarú — Deb- 
reczen, jzők. 1695., T. S. Nyr. 
32 : 158. — ló. 

Barna — lószőr — Hortobágy, 
MNy. VIII : 189. — fényesbama, 
feketés-, őz-, sötét-, szattyánbarna. 

Bamapej — XVII. sz., Böször- 
mény, T. S., Nyr. 32 : 158. ; ♦Hor- 
tobágy, Nádudvar — barnába 
játszó sötétpej, „barnapej, szamár- 
orrú" ; 1699: Debreczen, uo., „bar- 
napej görbe". 

Barnasárga — Bugacz, T. M. I. 

Bamatarka — Tardoskedd, 
Nyitra, Nyr. 32 : 294. 

Bársony fekete — J., Balaton- 
mell. — ló szőre, sötét, fénytelen 
fekete. 

Bogár — szőr, szurokfekete. 
Szili-Sárkány, Sopron m., Nyr. 
32 : 294. ; Szécsány, Nógrád m., 
Nyr. 32:294. 

Bogárfekete — Ke vermes, Csa- 
nád m., Nyr. 32 : 295., Hortobágy, 
MNy. VHI : 158., Bugacz, T. M. I. 

Bonta — a régiségben — tarka. 
1709: Debreczen, Nyr. 22:518., 
„barna kancza ló, a fara bonta". 
1544 : Oklsz. „Az bonta louat". 
Gvadányi (Rontó Pál, Nyr. 35 : 
113.) „barna bonta csikót adott 
alám". (Thaly: Adalékok: 11:41. 
bunta disznó.) 

Bontosláb fakó — Magyar Szó, 
1904 : 143. — fakó ló, lába tarka. 

Borzderes — Gyöngyös, Nyr. 
32 : 294. — mint a borz elegyes 
szőrű. 

22* 



Csillag 

* Csillag — általánosan — kis 
fehér folt a ló homloka kellő 
közepén, kisebb a bókánál és a 
holdnál. * Nagyszalonta, * Kiskun- 
félegyháza, * Lengyeltóti, * Békés, 
* Nádudvar, *Csokonya, Kálmán- 
csa ; Palóczság, Nyr. 32 : 294., 
Bugacz, T. M. I. 

* Csillagos — Puszta-Szanda, 
Kölesd, Tolna m., Nyr. 32 : 294. ; 
Eava, J. M. — a csillag a liom- 
lok kellő közepén van. 

* Csillagos fejű — J. Balaton- 
mell. — a ló, ha homlokán csil- 
lagszerű, kicsiny, fehér folt van. 

* Csillagos kesely — Bugacz- 
Monostor — keselylábú ló, hom- 
lokán csillag. 

* Csókaszemű — általánosan — 
a ló vagy marha, ha a szem- 
csillag, mint a csókamadáré, vi- 
lágos ; előfordul a kutyánál is. 
1678: Debreczen, T. S., Nyr. 
32 : 158., „csókaszemü ló, felülülő 
felől szárlábú". 

Czifra — nagyon tarka. Kö- 
lesd, Tolna m., Nyr. 32 : 294. ; 
Szili-Sárkány, Sopron m. uo. ; 
Felső-Segesd, Somogy m., uo. ; 
Galambok, Zala m. uo. 

I>aru — Szili- Sárkány, Sopron 
m., Nyr. 32 : 293. — egyenletes 
kékesszürke, mint a darumadár 
tollazata. 

*Daruszőrü — szürke ló. XVII. 
sz., Böszörmény, Nyr. 32 : 158. ; 
a daru szinére emlékeztető szürke. 
Bugacz, T. M. L, Kevermes, Csa- 
nád m., Nyr. 32:294.; Szilágy- 
ság, uo. ; Galambok, Zala m. uo. ; 



340 Deres 



Zovány, Sz. -Nagyfalu, Ipp, Kémer, 
Szilágy m., Nyr. 32:295.; Sze- 
ged uo. ; Szécsány, Nógrád m., 
uo. ; Gyöngyös, uo. ; Szürnyeg, 
Nyr. 10:278.; Hortobágy, MNy. 
VIII : 189. 

Amott megyén egy kis lány 
Korsót visz a vállán ; 

Utána megy kapitány 
Daruszörii paripán. 

Népdal. 

Darúszürke — Hortobágy, MNy. 
VIII : 189. — a daru, Grus grus, 
színéhez hasonló. Bugacz, T. M. I. 

Darvas — Szili-Sárkány, Sop- 
ron m., Nyr. 32 : 29.3. — a daru- 
madár szine felé hajló. 

Dejkó — Pálfa, Vas m. — pi- 
ros ló, a pejkó változata, tüzes 
pej szín. Nyr. 25 : 576. 

Deres — Oklsz. — 1610 : ^De- 
res szabású" csikó, Komárom, jk. 
Mint emberjelző már 1291-ben: 
„Gregorius dictus Deres = deres 
hajú. Kecskemét Bitangjegyző- 
könyvében is megvan. Geleji Ka- 
tona István szerint, Nyr. 35 : 116., 
deres = dérszőrű. Mint lószőr 
jelző megvan a cseh és tót nyelv- 
ben is. (Nyr. 17 : 300.) Kreszne- 
rits szerint deres = equus coloris 
murini, azaz egérszürke. — De- 
res — *Bugaczmonostor, * Nagy- 
szalonta, *H.-Hadház, * Puszta- 
Szanda, *Peszér-Adacs, *Kál- 
máncsa, *Nagyenyed, * Puszta- An- 
gyalháza, * Békés, Kölesd, Tolna 
m., Nyr. 32 : 294., Palóczság, Nyr. 
32 : 294. ; Tardoskedd, Nyitra m., 
Nyr. 32 : 294. ; Szili-Sárkány, Sop- 
ron m., uo. *Rava, J. M., Maros- 
vásárhely, Nyr. 32 : 295. ; Szilágy- 



Deres pej 

ság, uo. ; Felső-Segesd, Somogy 
m., uo. ; Galambok, Zala m., uo. ; 
Kemenesalja, uo. ; Zovány, Sz.- 
Nagyfalu, Ipp, Kémer, Szilágy m., 
Nyr. 32:295.; Székelyhíd, Nyr. 
32 : 295. : Hódmezővásárhely, uo. ; 
Szécsány, Nógrád m., Nyr. 32 : 294. ; 
Gyöngyös, uo. ; Gyöngyöshalász, 
Heves m., uo. ; (sötétebb mint a 
szürke) Ecs, Győr m., Nyr. 36 : 
333. ; Szürnyeg, Zemplén m., Nyr. 
10 : 278. 

Deres pej — Debreczen, jzők. 
1639., T. S., Nyr. 32 : 158. — ló ; 
ha a pej színbe fehér szőrök dér- 
szerúen elegyednek. 

Deres-pókos — Debreczen, jzők. 
1693., T. S., Nyr. 32 : 158. — ló = 
deresszőrú, pókoslábú ló. 

Deres szőr — Hortobágyon, 
MNy. VIII: 189. — rozsdás-, sárga-, 
vas-, vércse-, veresderes. Ezen- 
kívül pej-, feketederes (Magyar 
Szó, 1904:143.): mikor a szőrbe 
mint a dér fehér szőrök ele- 
gyednek. 

Dinka — Magyar Szó, 1904: 
143. — pejszőr fajta. 

Egérszőrü — országosan — 
a ló szőre, ha az egérre emlé- 
keztető szürke. A régiségben XVII. 
század. Böszörmény, T. S., Nyr. 
32 : 158. ; Kecskemét, Bitang- 
jegyzőkönyv. ; * Bugacz-Monostor, 
*Orosi- puszta, * Puszta -Szanda, 
*Peszér-Adacs, *Kálmáncsa, Tata, 
Komárom m., Nyr. 32 : 294. ; Szili- 
Sárkány, Sopron m., uo. ; íRava, 
J. M., Kevermes, Csanád m., Nyr. 
32 : 294. ; Szürnyeg, Zemplén m., 
Nyr. 10:278. 



341 Fakó 



Egérszőrű fakó — Marosvásár- 
hely, Nyr. 32 : 295. ; Szeged, uo. 
— ha sárgás-szürke. 

* Egérszőrű szíjhátú — T. S., 
Nyr. 32 : 158. — ló. XVH. század. 
Böszörmény. L. Egérszőrü és Szíj- 
hátú. 

* Egérszürke — Nagyenyed. 

* Egészhód = piszra, különben 
hold, Mándok, Szabolcs m. — ha 
a homlokról a fehér szőr az orrig 
terjed. 

* Ezüstszín — Tolnay, 1786 — 
czombú ló, ha a czombon ilyen 
a szőr színe, nem szabatos. 

Ezüstszőrű — Kevermes, Csa- 
nád m., Nyr. 32 : 294. 

Ezüstszürke — Magyar Szó, 
1904 : 143. 

Fakó — országosan — világos 
egyszínűén szürkéssárga. Ha a 
fark, sörény és üstök fehér, akkor 
kenderfarkíi fakó. A régiségben, 
Oklsz. : gilvus, flavus. 1324: Eis- 
dem fokovv et andree. 1549 : Há- 
rom fakó lo. 1586: Equi cinerici 
coloris uulgo fakó dicti. Tolnay, 
1786. Megvan magyarból átvéve 
az északi szláv nyelvekben ; tótban 
(Nyr. 17 : 301.). * Bugacz-Monostor, 
* Nádudvar, *Orosi-puszta, * Kis- 
kunfélegyháza, *H.-Hadház, *Pta- 
Szanda, *Kálmáncsa, * Nagyenyed, 
Pápa, Nyr. 32 : 293., se piros, se 
sárga. Tata, uo. ; Palóczság, Nyr. 
32 : 294. ; Tardoskedd, Nyitra m., 
uo.; Szili-Sárkány, Sopron m., 
uo. ; *Firtos- Váralj a, J. J. : íRava, 
J. M. ; Kevermes, Csanád m., Nyr. 
32 : 295. ; Marosvásárliely, uo. ; 



Fakóbarna színű 



342 



Fejérszőke 



Szilágyság", uo. ; Galambok, Zala 
m., uo. ; Zováiiy, Sz. -Nagyfalu, 
Ipp, Kémer, Szilágy m., Nyr. 
32 : 295. ; Székelyhíd, uo. ; Szeged, 
uo. ; Hódmezővásárhely, uo. ; Gyön- 
gyös, uo. ; Gyöngyöshalász, Heves 
m., uo. ; Écs, Győr m., Nyr. 36 : 333. 

Pakóbarna színű — Debreczen, 
jzők. 1639., T. S., Nyr. 32 : 158. 
— ló, sötétfakó. 

Fakóderes — Kevermes, Csa- 
nád m., Nyr. 32 : 294. 

Fakó,liódas — Debreczen, jzők. 
1649., T. S., Nyr. 32 : 158. — ló, 
ha a homlokon a csillagnál na- 
gyobb fehér folt = hold van. 

Fakópej — * Pusztaszentmik- 
lós, Bihar m., * Orosi-puszta, Hor- 
tobágy, MNy. VIII : 189. 

Fakóspej — * Puszta- Angyal- 
háza, Hortobágy, MNy. VHI : 189. 

*Fakó-sültes — Kecskemét — 
szőrű, ló színe. Bitangjegyzőkönyv, 
ha a szőr mintha perzselve volna. 

Fakószőr — Hortobágyon, MNy. 
VIII : 189. — egérszőrú, fakó tarka, 
hamvasfakó, rozsdásfakó, sárga- 
fakó, világosfakó. Magyar Szó, 
1904 : 143., almás-, arany-, bon- 
tosláb-, egérszőrű-, szamárorrú-, 
szíjhátú-, zsemlyefakó, zöld ló, 
sültszőrú ló. 

Fakó-tarka — Hortobágy, MNy. 
VHI : 189. — lószőr. Bugacz, T. M. I. 

Fátyolfakó — *Bugacz-Monos- 
tor — szépen fehéresen feleresztve. 

Fátyolsárga — Kevermes, Csa- 
nád m., Nyr. 32 : 295. — serénye 
és üstöke fehérbe játszó. 



Fecskehasú — Hortobágy, MNy. 
VIII : 189. — fehérhasú pej szőrű 
ló, Bugacz, T. M. I., ha a has a 
többi testnél világosabb. 

* Fehér — Tolnay, 1786. — 
mint ló szőre. Kölesd, Tolna m., 
Nyr. 32 : 294. ; Tardoskedd, Nyitra 
m., uo. ; Szilágyság, uo. ; Galam- 
bok, Zala m., uo. ; Zovány, Sz.- 
Nagyfalu, Ipp, Kémer, Szilágy m., 
Nyr. 32 : 295. ; Hódmezővásárhely, 
uo. ; Szécsány, Nógrád m., uo. ; 
Gyöngyös, uo. 

Fehér szürke — * Lengyeltóti, 
Pápa, Nyr. 32:293. 

* Fejér — Schl. sz. j. — albus 
(lószőr) *Kálmáncsa, $Firtos- Vár- 
alj a, J. J., Rava, J. M., Maros- 
vásárhely, Nyr. 32 : 295. 

Fejér kék ló — 1643., Debre- 
czen, Nyr. 22 : 519. ; 1594 : Kecske- 
mét — „fejér kék lovat bitangot 
adtak, hogy rajta járjon a bőr- 
gyűjtő", Nyr. 32 : 159., ha a fehér 
szürkés. 

Fejér pej — Sz. F. B. — subal- 
bus. Magyar Szó, 1904 : 143. 

Fejér szépe kancza — Debre- 
czen, jzők. 1685., T. S., Nyr. 32 : 
158. — ló ; a szépe = szeplős, 
szeplősen foltos. 

Fejér szepes — Böszörmény, 
XVII. század. T. S., Nyr. 22 : 158. 
— ló = fejér, apró, szeplőszerű 
foltokkal. 

Fejér szeplős ló — Oklsz., 
1610 : Komáromi jegyzőkönyv. 
Később szépe, rövidítve. 

* Fejérszőke — 1665., Debre- 
czen — ló szőre. Z. L. 



Fejérszürke herélt ló 



848 



Hamvas fakó 



Fejérszürke herélt ló — 1691., 
Debreczeii. Nyr. 22 : 519. 

Fejér vércse — Debreczen, 
jzük., 1666., T. S., Nyr. 32 : 158. 

— kanczíi = világos, vércsema- 
dárszínű. 

Fekete-szőr — Hortobágy, MNy. 
VIII : 189.. almás-, bogár-,nyári-, 
szennyesfekete (vagy kék ló). 
Magyar Szó. 1904:143.: holló-, 
sültszőrú fekete; barna, szeny- 
nyes, * Bugaez - Monostor, * Nád- 
udvar, * Orosi - puszta, * Puszta- 
Szanda, *Csokonya, *Kálmáncsa, 

* Hortobágy, *Mándok, Szabolcs, 

* Puszta-Angyalháza, Kölesd, Tolna 
m., Nyr. 32 : 294., Tata, Komárom 
m., Nyr. 32 : 294., Palóczság, uo., 
SFirtos-Váralja, J. J., Szilágyság, 
Nyr. 32 : 295., Felső-Segesd, So- 
mogy m., uo., Galambok, Zala m., 
uo., Kemenesalja, uo., Zovány, 
Sz.-Nagyfalu, Ipp, Kémer, Szilágy 
m., uo.. Székelyhíd, uo.. Szeged, 
uo., Hódmezővásárhely, uo.. Gyön- 
gyös, uo., Szécsány, Nógrád m., uo., 
Balatonmell., Jankó. Schl. sz. j. 
Ismeri. 

Feketebama — Oklsz. — 1607: 
Equus coloris subnigri vulgo fe- 
kete barna. Bugaez, T. M. I. 

Fekete csillagos — Böszörmény, 
XVn. sz., T. S., Nyr. 32 : 158. — 
ló = feketeszőrú, homlokán csil- 
lagfolt. 

Feketecsonka — Debreczen, 
jzők. 1681., T. S., Nyr. 32 : 158. 

— ló, azaz feketeszőrú, hibás ló. 

Feketederes — Magyar Szó 
1904 : 143. 



Fekete pisztra hódos — Bö- 
szörmény, XVII. sz., T. S., Nyr. 
32 : 158. — ló, a melynek egész 
orra és homloka szélesen fehér. 

Feketésbarna — Hortobágy, 
MNy. VIII : 158. — nagyon sötét 
barna. 

Feketeszürke kancza gyer- 
mekló — Debreczen, jzők. 1671., 
T. S., Nyr. 32 : 158. — csikó. 

Fényesbarna — Hortobágy, 
MNy. VHI : 158., Bugaez, T. M. I. 

Festett fakó — II. Rákóczi 
György ménesében lószőr, M. G. 
Sz. 1895 : 53. 

Festett tatár — II. Rákóczi 
György ménesében lószőr, M. G. 
Sz. 1895 : 53. 

Flavus maculis nigris aspersus 

— Nagy Lénárd összeír. 1618., 
T. S., Nyr. 32 : 159. — ló: sárga, 
fekete foltokkal hintve ; körül- 
belül tigrisló. 

Gatyó — Beregszász, Nyr. 26 : 
330. ; Szürnyeg, Zemplén m., Nyr. 
10 : 278. — a. m. gatyás, azaz 
fehérlábú ló, 1. Szárlábú. 

Gesztenye (szín) — *Mándok, 
Szabolcs, Nagy Lénárd 1618. évi 
összeírásában, T. S., Nyr. 32 : 159. 

— equus castanei coloris. 

Gesztenyepej — Hortobágy, 
MNy. YIU : 189. 

Gesztenyeszín-pej — Kever- 
mes, Csanád m., Nyr. 32 : 294. 

Hamvas fakó — Hortobágy, 
MNy. Vni : 189. — lószőr. Bu- 
gaez, T. M. I. 



Héja vércse veres 



344 



Holdas 



Héja vércse veres — Böször- 
mény, XVII. sz., T. S., Nyr. 32 : 
158. — ló, vércseszőrú fakó. 

*Hermelin pej (?) — Szeged 

— ló szőre. Tóth Mór „A Hét" 
XI. 5. p. 70. állítólag betyárszó. 
A hermelin télen fehér, tehát nem 
pej, nyáron inkább hajlik a pejre. 
Nem szabatos. 

Hímes — ált. — tarkázott ló. 
S. I. (Kreszn.) equus discolor. 
Somogy, Nyr. 3 : 141. 

*Hód — hold, Mándok, Sza- 
bolcs m. — bókánál. Nagyobb 
fehérség a homlokon. 

Hódas csóka szemű — Deb- 
reczen, jzők. 1696, T. S., Nyr. 
32 : 158. — kancza = holdas 
homlokú és csókaszemü. 

Hódas deres herélt — Debre- 
czen, jzők. 1665, T. S., Nyr. 32 : 
158. — ló = homlokán hóka, 
azaz hold van. 

Hódas pej ló — Debreczen, 
jzők. 1666, T. S., Nyr. 32 : 158. 

— „az hátulsó lába a csütben fe- 
jér" = pej színű, homlokán fehér- 
holdas ló, lába kesely. 

* Hódos — 1667, Debreczen — 
pej kancza, hódos, azaz holdas 
homlokjegygyel. 1732 Debreczen: 
„hódos mind homloka, mind a két 
hátulsó és egy első lába". Itt te- 
hát kese helyett szerepel. 1685 

— Debreczen, Nyr. 22 : 519. — 
hódos fejű kancza ló. 1708 : fe- 
kete hódos ló, szár lábú. 1708 : 
Szeg kancza ló, hódos. Vö. orrig 
hódos. Marosvásárhely, Nyr. 32 : 
295., *Nagyenyed. 



Hóka — már a régiségben is — 
közepes fehér folt a ló homlokán ; 
nagyobb a csillagnál. Hont m., 
Nyr. 14 : 575., Szili-Sárkány, Sop- 
ron m., Nyr. 32:293. Megkü- 
lönböztetendő a holdastól, a mi 
foltot jelent. Marosvásárhely, uo.. 
Gyöngyös, uo., * Puszta-Szent-Mik- 
lós, * Lengyeltóti. — Hóka — 1. 
Lisza is. Szeged, Nyr. 32 : 295., 
homlokán nagyobb fehér csillag. 
Palóczság, Nyr. 32 : 294., homlo- 
kán hosszúkás fehér folt. *Puszta- 
Szanda, *Csokonya, *Kálmáncsa, 

* Hortobágy, Bugacz, T. M. L, Écs, 
Győr m., Nyr. 36 : 333., Gyöngyös- 
halász, Heves m., Nyr. 32 : 294. 

— Hóka — a régiségben — 
1808: Sándor L, 1784: Szabó V., 
Nyr. 35 : 121. 

*Hókakesely — Bugacz -Mo- 
nostor — azaz : fehér folt a hom- 
lokon, fehérség a csüdben. 

Hókaorrú — J., Balatonmell. — 
a ló, ha orrán a fehérség kister- 
jedelmű. Vö. Sarcsaorrú. 

Hókás — hókajegyű homlok. 

* Puszta- Angyalház a. 

Hold — sok helyen — nagyobb 
fehér folt a sötétszínű ló homlo- 
kán ; nagyobb a csillagnál, kisebb 
a lámpásnál vagy pisztránál. L. 
Holdas. 

Holdas — aló, ha homlokán hold 
van. A régiségben 1532 — Oklsz. 

— Duos equos Rhedales, vnum 
Rudas, alterum Kys Kek Holdws. 
1609 — Komárom, jegyz., Oklsz. 

— Fekete vércseszerú holdas. Vö. 
hódos. 1708 Debreczen — Nyr. 22: 
519. — egy sárga herélt ló, hom- 



Holló 345 

loka az orráig- = holdos ez már 
piszra. 

Holló — fekete, fényes. Szili- 
Sárkány, Sopron m., Nyr. 32 : 293. 

* Hollófekete — Szeged — ló 
szőre. Tóth Mór: „A Hét" XI. 5. 
p. 70. állítólag betyárszó. *Nagy- 
Enyed, Kevermes, Csanád m., N}^. 
32 : 295., Marosvásárhely, uo. 

Hópej — Sztripszky (?). Lószőr. 

Hőké — Nvr. 35 : 121. — „kese 
vagy sárgás fehér színbe vegyült 
fejű ló, ökör, tehén". 

*Hwsti — Schl. sz. j. — üsti, 
varius (lószőr), 

Izabella — Pápa, Nyr. 32 : 
293. — sötétes fakó. Nem népies. 

Kapczás — Hortobágy, MNy. 
VIII : 189. — a ló, ha kapezájá- 
ban kesely. Bugacz, T. M. I. 

Kék — sokszorosan és különö- 
sen a régiségben — jószág színé- 
ről : 1435 : „Paruum equum kek 
vocatum", Oklsz.; 1495: „Equum 
keek" ; 1685 : „ket ökre, egyik 
keek"; 1532 — Oklsz. — „Duos 
equos Rhedales, vnum Rudas, al- 
terum Kys Kek Holdws" ; itt kék 
alatt fehéret kell érteni. 1638 
Debreczen — Nyr. 22 : 519. — 
kék kancza; 1594 Kecskemét — 
Nyr. 32 : 159. — kék kabla. 1618 
Nagy Lénárd összeírása: „Equus 
coerulei coloris", Nyr. 32 : 159. 

Kék ló — Oklsz. — 1594: 
„Hat szekeres kek ló", azaz : 
kékesszürke s általában szürke- 
szőrú. Hortobágyon Túri Mészá- 



Kese 



ros szerint — MNy. VIII : 189. — 
szennyes fekete vagy kék ló. 

Kékpej — Oklsz. — lóról, 
1337: „Equum kykpeg, colore"; 
1345 : „Vnum equum kekpeg co- 
loris" ; 1422 : „Equum nostrum 
kekpegh kolore". (Vö. Munkácsi : 
Arja és kauk. elemek 1 : 517.) 
Szabolcs m. — Nyr. 6 : 124. — 
kékpej = sötétpej. 

Kékszürke — Debreczen, jzők. 
1639., T. S., Nyr. 32 : 158. ; 1640., 
Debreczen, Nyr. 22 : 519. — ló, 
azaz kékesszürke. 

*Kenderfarkú fakó — Orosi- 
puszta — egyszínűén szürkés- 
sárga ló, amelynek farka, sörénye 
és üstöke fehér, mint a kender. 

*Kenderfarkú vérese — 1670 

Debreczen, Nyr. 22 : 519. — „az 
másik ló kenderf'arkú vércse^ azaz 
veresesfakó, mikor a farka, söré- 
nye, üstöke fehérszőrű (Munkácsy 
Mihály a honfoglalás képén Lehel 
vezért kenderfarkú vércse lóra 
ültette). 

*Kese — leginkább lovaknál — 
ha a ló színe sötét s a láb csüd- 
ben fehér, innen keselábú. Fontos 
jegy a tulajdon bizonyítására. 
Tata, Komárom m., Nyr. 32 : 294., 
Tardoskedd, Nyitra m., uo., Felső- 
Segesd, Somogy m., uo., Palócz- 
ság, uo. Legalább 2 lábaszára a 
pata fölött fehér (ez már szár). 
Kölesd, Tolna m., uo. Galambok, 
Zala m., Nyr. 32:293., lábán v. 
fején fehér folt. * Nagyszalonta, 

* Nádudvar, * Kiskunfélegyháza, 

* Csokonya, * Puszta-Angyalháza, 
*Puszta-Szent-Miklós,*Kálmáncsa, 



Kesecsillag 



346 



Meggyszínű 



Ecs, Győr m., Nyr. 36 : 333. 1240 
óta — Oklsz. — gyakori személy- 
név. 

*Keseesillag — Lengyeltóti — 
a ló fehér homlokjegye, ha szaka- 
dozott, vagy: homlokon csillag, 
lábcsüdben fehérség. 

Kese - hóka — ' Tardoskedd, 
Nyitra m., Nyr. 32 : 294. — kese- 
lábú, homlokán fehérfoltos ló. 

Kesej — szerte — a kese 
így is. 

Keselábú — J., Balatonmell. 
— a ló, ha sötét szőr mellett 
lába a csüd táján fehér. Tata, 
Nyr. 32 : 294. * Puszta-Angyalháza. 

*Keáely — Kecskemét — a ló 
lába, ha a szín sötét, a lábabokában 
fehér. Bitangjegyzőkönyv. *Nagy- 
Enyed, Marosvásárhely, Nyr. 32 : 
295., Szilágyság, uo., Gyöngyös- 
halász, Heves m., uo.. Szeged, 
no., Nyr. 32 : 294., tévedésen alapul. 
Bugacz, T. M. I. — * Kesely — 
Békés — regula: 

Egy lábon kesely: vedd meg; 
Két lábon kesely: ne vedd meg; 
Három lábon kesely: nézd meg; 
Négy lábon kesely: b . szd meg. 

* Békés, az orron ha bőrfolt, a 
lábon térdig. A régiségben 1495 
körül: Equus késel magnus. Oklsz. 

Keselyedik — Tisza-Süly, Nyr. 
25 : 432. — ,,a repcze keselyedik" 
= érik a féloldala. 

Keselylábú — bokában feliér. 
*Puszta-Szanda, Hortobágy, MNy. 
Vin : 189. 



Kesely szőr 
MNy. Vili : 189. 



Hortobágyon, 
hódas, kap- 



czás, keselylábú, szárcsaorrú. 
Magyar Szó 1904 : 143., ezenfelül 
hóka, hódos, tarka. Nem szabatos 
meghatározások. 

Kési fusz — Apatin, Nyr. 24 : 
579. — németesen a keselyláb. 

*Kevertszőrü — Tolnay, 1786 

— nem egyszínű, tarka. 

Kormossárga — Hortobágy, 
MNy. Vni:189. — * különösen 
lia lábai feketével vannak fut- 
tatva. 

* Lámpás — Békés — fehér- 
ség, mely a sötét ló orrán és 
homlokán van elterjedve. L. 
Pisztra. * Nádudvar, * Puszta- 
Szanda, *Nagy-Enyed, ?Rava, Ud- 
varhely m., J. M. 

* Legyes — országosan — ló 
szőre, ha a szőrözet, fehéres 
alapot alkotva, úgy van liintve 
apró, sötét petytyekkel, mintha 
legyek szállották volna meg. 

Legyesszürke — 1. Legyes. 
* Kiskunfélegyháza. 

* Légy szürke — Tolnay, 1786 

— a népies „legyes". *Nagy- 
Enyed. 

Lilaszín — Kevermes, Csanád 
m., Nyr. 32 : 295. — nem népies. 

* Lísza — Szlavónia, Nyr. 23 : 
358. — olyan ló, melynek homlo- 
kán fehér folt van ; másutt hóka. 



Máj sárga 
VIII : 189. 



Hortobágy, MNy. 



Meggyszínű — Tardoskedd, 
Nyitra m., Nyr. 32 : 294. 



Megypej 347 

*Megypej — Szeged — ló 
szőre. Tóth Mór: „A Hét", XI. 5. 
p. 70 állítólag betyárszó; sötét- 
piros. *Megygypej, Puszta-Szent- 
Miklós, Bihar m., *Nagy-Szalonta, 
*Peszér-Adacs, * Megypej, Nagy- 
Enyed, *Megygypej, Hortobágy, 
* Békés, Kevermes, Csanád m., 
Nyr. 32 : 294., Pápa, Nyr. 32 : 293. 

Mézszürke — * Puszta-Szent- 
Miklós, Bihar m., * Mézesszürke- 
legyes, Nagy-Enyed, Mézszürke, 
Pápa, Nyr. 32 : 293., világos. 

Mocskos — Hódmezővásárhely, 
Nyr. 32 : 294., bizonytalan szennyes 
szőr. 

Mocskospej — 1. Mocskos. 
*Orosi-puszta. 

Mocskosszőrü — Böszörmény, 
XVn. sz., T. S., Nyr. 32 : 158., ló ; 
bizonytalan sötét, kevert szőrű. 

Mogyoró-pei ló — S. J., Kr. 
n. 55. — almás-pei ló: Equus 
spadiceus, scutulatus. *Mogyorópej, 
Orosi-puszta, Bugacz, T. M. L, 
szőre a mogyoró piruló héjára 
emlékeztet. 

Möggypej — Bugacz, T. M. I. 

*Murga — Hétfalu, Tatrang, 



Brassó m., Mtsz. 
elem. 



pej. Oláh 



Nyári barna — Szilágyság, 
Nyr. 32 : 295. Mikor a téli szőre 
levedlett. 

Nyári fekete — XVH. sz.. 
Böszörmény, Nyr. 32 : 158. — az 
a változat, melynek bozontosabb 
téli szőrözete vörhenyes, a nyári 
sima, fényes fekete. * Puszta- 
Szent-Miklós, Bihar m., Horto- 



Peg (Pey) 

bágy, MNy. VIII : 189. (v. sült- 
szőrű). Bugacz, T. M. I. 

Nyirfa — Udvarhely m., Nyr. 
6 : 272. — rossz fehér ló ; fehér- 
sége a nyirfa kérgére emlékeztet. 

Ómás (almás) — Felső-Segesd, 
Somogy m., Nyr. 32 : 293. 

Ómáspej — 1. Almáspej. *Lelle, 
Somogy m. 

* Orrig hódos — 1737, Debre- 
czen. Tan. jzők. — ha a lónál a 
fehér homlokjegy, a hold, az 
orrig vonul le. Másképpen piszra-, 
lámpás- és szárcsajegy. 

Őzbarna — Hortobágy, MNy. 
Vm : 189. — Bugacz, T. M. I. 

Őzpej — Hortobágy, MNy. VIH : 
189. 

Patkányszőrű szijhátú ló — 
1650, Debreczen, Nyr. 22:520. 
(Szürke, szamárjegyű, t. i. a 
szamár háta közepén fut a sötét 
csikszij.) 

Peg (Pey) — Oklsz., Coloris 
maculosi — 1296 : Quendam 
equum alma hymu peeg coloris. 
1323 : Unum palefridum pey colo- 
ris in civitate nitriensi de Iwanka 
videlicet sive nitriensi octo ma- 
rcis precio comparaverat, alium 
verő peeg coloris valentem ultra 
decem marcas. Anjou Okm. II. 
63. 1324 : Vnum ecum peg coloris. 
1335 : Vnum equum ipsius Nicolai 
peg coloris. 1346 : Vnum equum 
pegh coloris. 1357 : Unum equum 
suum peg coloris. Anjou Okm. 
VI. 631. 1403: Vnum equum 
pegh coloris. 1444: Duos equuos 



Pej 

bonos wlgo peyg simul cum magnó 
equo similiter peg. Szamota sze- 
rint az ószlovén pjeg = tarka. 
L. Pej. * Szamota tévedett, mert 
a pej kizárja a tarkaságot; az a 
lónál alapszín. 

Pej — országosan — vörös- 
barna, sok fokozatban, mint: Tü- 
zespej, Sötétpej, Pirospej. — Pej 

— Hortobágy, MNy. VIÜ : 189. — 
Almáspej, Világospej, Pirospej, 
Fakópej, Fakóspej, Mogyorópej, 
Szattyánpej, Fecskehasú, Setét- 
pej, Nyári fekete- vagy Sültszőrú, 
Szegpej, Meggypej, Özpej, Gesz- 
tenyepej. Magyar Szó, 1904 : 143. 
arany-, fejér-, vércse-, fecskehasú, 
piros, dinka, tulipiros. — *Pej — 
Schl. sz. j. — subalbus (lószín), 
a latin nem találó. * Kiskunfél- 
egyháza. *Hajduhadház. *Peszér- 
adacs. *Kálmáncsa. *Nagyenyed. 
* Pusztaangyalháza. Kölesd, Tolna 
m., Nyr. 32 : 294. Tata, Komá- 
rom m., uo. Palóczság, uo. Tar- 
doskedd, Nyitra m., uo. — Pej 

— Szilisárkány, Sopron m., Nj^r. 
32 : 293. ^^Firtos-Váralja, J. J. % Rava, 
J. M. Kevermes, Csanád m., Nyr. 
32 : 294. Marosvásárhely, uo.Felső- 
segesd, Somogy m., uo. Galam- 
bok, Zala m., uo. Kemenesalja, 
uo. Zovány, Sz.-Nagyfalu, Ipp, 
Kémer, Szilágy m., uo. — Pej 

— Székelyhíd, Nyr. 32 : 295. Hód- 
mezővásárhely, uo. Szécsány, Nóg- 
rád m., uo. Gyöngyös, uo. Szür- 
nyeg, Zemplén m., Nyr. 10 : 278. 
A régiségben, 1290, Oklsz., Equum 
meum pey coloris. Azóta gyakran. 
1577, Kolozsv. glossz. Nyr. 36 : 366., 
pey, uerhenie zinw. Erdélyi ércz- 
hegység móczainál. Nyr. 34 : 



348 Piros pej 

313., peí. (Vö. Kropf, Nyr. 
30 : 298.) 

Pej deres — ha a szőre fehér- 
rel elegyes. * Békés. 

Pejkék — Debreczen, jzők. 
1639, T. S., Nyr. 32 : 158. — ló. 

Pejkó — zsolnai tót, Nyr. 26 : 
423. ; Kemenesalja, N>t. 32 : 293. 

— Pejkó, tótul kis pejló, vagy a 
pejló beczéző elnevezése, a tót 
azonban nyilván a magyarból 
vette. H. 0. (Vö. Halász L, Nyr. 
17 : 495.) Arany János Toldi lovát 
Pe^/íonak nevezte el, noha a név 
a kicsinyítő vei tótos. 

Pejszőrü — 1300, Nyr. 8 : 551. 

— Equus verus-pei-zer coloris, 
talán verespej. 

Pettyes — ha apró sötét pon- 
tokkal tarka. *Rava, J. M. 

Pettyesszürke — * Csokonya 
(szépe). 

Pintinó — tatrangi csángó, Nyr. 
11 : 523.; Fintinok, Hétfalu, Nyr. 
23 : 485. — a keselylábú ló. Oláh- 
ban pintenog, Lexicon Budense, 
equus habens pedem albo spar- 
sum. 

Piros — J., Balatonmellék — 
ló szőre. L. Pirospej. Tata, Ko- 
márom m., Nyr. 32 : 294. Tardos- 
kedd, Nyitra m., uo. *Firtos- Vár- 
alj a J. J. Galambok, Zala m. Nyr, 
32 : 293. Magyar Szó, 1904 : 143. 
Szürnyeg, Zemplén m., Nyr. 10: 
278. 

Piros pej — Böszörmény, XVTI. 
sz. ; T. S., Nyr. 32 : 158. — ló, néhol 
ma is az és Tüzespej. *Pusztaszent- 
miklós, Bihar m., * Orosi-puszta. 



Pirospej hóddal pisztra 



349 



Sárga 



* Hortobágy. *Máiidok, Szabolcs m. 
*Pusztaaiigyalháza. íRava, J. M. 
Bugacz T. M. I. Hortobágy, MNy. 
VHI : 189. * Kecskemét, Bitang- 
jegyzőkönyv. 

Pirospej hóddal pisztra — 

Böszörmény XML sz., T. S., Nyr. 
32 : 158. — homlokán külön folt, 
a hold; az orr végig külön fe- 
hér = pisztra vagy piszra ; egyéb- 
ként a szőr pirospej. 

Pirossárga — Böszörmény, 
XML sz., T. S., Nyr. 32 : 158. — 
ló, már nem sárga és még nem pej. 

Piszkosszürke — Magyar Szó, 
1904 : 143.— fehér szőrfajta. 

Piszra — 1. Pisztra. * Puszta- 
szentmiklós. * Nagyszalonta. * Hor- 
tobágy. Hortobágy, MNy. Vin : 189. 
A régiségben 1709, Debreczen, 
Nyr. 22 : 520., „fejér herélt lovát, 
az orra sárga, szeplős, piszra". 

* Pisztra — a régiségben — 
lóról, ha orra szélesen és végig 
fehér ; most Piszra. 

* Pisztrángszürke — Tolnay, 
1786 — „átallyában fehér és itt 
amott apró barna és szegletes pet- 
tegetésekkel hintve". Pápa, Nyr. 
32:293., kékes. 

Ráró V. seregélyszürke — Ma- 
gyar Szó 1904:143.— fekete,fehér 
petyty ékkel, mint a seregélymadár. 

Rigószőrű — Hortobágy, MNy. 
Vm : 189., Bugacz, T. M. I. L. 
Rigószürke. 

Rigószürke — Magyar Szó, 
1904 : 143. — bizonytalan. 

*Roh — a régiségben — La 
mai Sötétpej. Schl. sz. j., Sz. F. B., 



PPBod. szerint subniger. Oklsz. 
1290. Equum meum Boh coloris. 
1335: roh stb. 1501: Unum equum 
nigrum wlgo Roh vocatum. 1545, 
1549 : roh porozka. 1544, 1556 : 
roh lo. Rohzar, 1364, Nyr. 8 : 551., 
trés equos videlicet peg coloris et 
rohzar coloris. 

Rojba — Tatrang, Brassó m., 
Nyr. 23 : 488, 2 : 524. — pirospej ; 
oláh elem. 

*Róka — Tolnay, 1786 — ló- 
szin ; germanizmus „Fuchs" ; a 
magyarban egyenlőértékú a sárga. 
Köíesd, Tolna"^ m., Nyr. 32 : 294. 

Rozsdásderes — Hortobágy, 
MNy. vm : 189; Bugacz, T. M. I. 

Rozsdásfakó — Hortobágy, 
MNy. vm : 189. Bugacz, T. M. I. 

Rozsdavérés — Gyöngyösha- 
lász, Heves m., Nyr. 32 : 294. 

Sajla? — Szillsárkány, Sopron 
m., Nyr. 32 : 293. 

Sajó — Szillsárkány, Sopron 
m., Nyr. 32 : 293. — bizonytalan, 
inkább név. 

Sár — a régiségben — sárga. 
(Az aranyról: sárarany.) 1332, 
Oklsz. : Equum sar coloris. 1484 : 
Saar. 1504: Sar. 

Sárczaomi — J., Balatonmel- 
lék — a ló, ha sötétszínú, orrán 
olyan, a bőrtől eredő fehérséggel, 
a milyen a szárcsa, Fulica atra, 
fehér „holdja". Vö. Hókaorrú. Vö. 
szárcsaorrú. 

Sárga— szőr. Hortobágyon, MNy. 
VIII : 189. Világos-, setét-, veres-, 
máj-, szeg-, kormossárga; továbbá 



Sárga, babos 



350 



Seregíszürke 



Magyar Szó, 1904 : 143., arany-, 
almás-, szögsárga ; *Bugaczmo- 
nostor, * Nádudvar, * Lengyeltóti, 
*Selle, Somogy m., *Kiskunfélegy- 
háza, *Pusztaszanda, *Csokonya, 
*Kálmáncsa, * Hortobágy, *Mán- 
dok, Szabolcs m.; * Pusztaangyal- 
háza, Kölesd, Tolna m., Nyr. 32 : 
294., Palóczság, uo., Tardoskedd, 
Nyitram., uo., * Firtos-Váralja, J. J., 
*Rava, J, M., Ke vermes, Csanád 
m., Nyr, 32 : 295., Marosvásárhely, 
uo., Szilágyság, u. o.. Galambok, 
Zala m., uo.; Kemenesalja, Nyr. 
32 : 293., Zovány, Sz.-Nagyfalu, 
Ipp, Kémer, Szilágy m., uo.. Szé- 
kelyhíd, uo., Hódmezővásárhely, 
uo., Gyöngyös, uo., Szécsány, 
Nógrád m., uo., Gyöngyöshalász, 
Heves m., uo., Szürnyeg, Zemp- 
lén m., Nyr. 10 : 278., Écs, Győr 
m., Nyr. 36 : 333. * Balatonmellék ; 
a régiségben 1479: — Oklsz. — 
Vnum equum Zewgh — szög, 
alium equum coloris crocei sárga. 
Kecskemét, Bitangjegyzőkönyv. 

Sárga, babos — Debreczen, 
jzők. 1667., T. S., Nyr. 32 : 158. 
— ló, sárga foltok fehér alapon. 

Sárga, deres : — Hortobágy, MNy. 
VIII : 189. Bugacz, T. M. I. 

Sárga, fakó — Debreczen, jzők. 
1639, T. S., Nyr. 32 : 158. — ló, 
sárgába húzó fakó szőr. Horto- 
bágy, MNy. VIII : 189. Bugacz, 
T. M. I. 

Sárga, hódas kancza — Deb- 
reczen, jzők. 1666, T. S., Nyr. 
32 : 158. — ló, ha homlokán hold 
van. 

Sárga, hóka — Böszörmény, 



XVn. sz., T. S., Nyr. 32 : 158. — 
ló = sárga ló, homlokán fehér 
hókafolt. 

Sárga, kender farkú — 1. Ken- 
derfarkú fakó. *Bugaczmonostor. 

Sárga, kese — (a lábán). *Mán- 
dok, Szabolcs m. 

Sárga, pej — Debreczen, 1642, 
Nyr. 20 : 520. — sárgás pejló. 

Sárszegló — Schl. sz. j. — a 
mai szögsárga (Nyr. 28 : 459.). 

*Selem — Tolnay, 1786 — se- 
lyem ; a lósz őrről. 

Seregélyszőrű szürke — 1692, 
Debreczen, Nyr. 22 : 520. — kancza : 
sötét alapon fehérpetytyes, mint 
a seregély. 

Seregélyszürke — Böszörmény, 
XVn. sz., T. S., Nyr. 32 : 158. — 
ló, 1. Seregélyszőrú szürke. Tóth 
Mór „A Hét" XI. 5. p. 70., állí- 
tólag betyárszín. *KáImáncsa, 
Pápa, Nyr. 32 : 239., apró fekete- 
foltos. Galambok, Zala m., uo.. 
Magyar Szó, 1904 : 143. szerint 
vagy ráró. 

Seregeszőrü — Hortobágy,MNy. 
Vm : 189., Bugacz, T. M. I. — 
seregélyszürke, tulajdonképpen 
seregélyszínú és tarka. 

* Seregeszürke — Alföld, de 
egyebütt is — ló szőre, ha sötét 
alapon aprón fehérfoltos, mint 
a seregélymadár. * Lengyeltóti, 
Hortobágy, MNy. VHI : 189. ; Bu- 
gacz, T. M. I. L. Seregély- 
szőrú. 

Seregiszürke — * Nádudvar — 
azaz seregélyszürke. 



Setétpej 

*Setétpej — Kecskemét — ló- 
szór. Bitangjegyzökönyv. *Mándok, 
Szabolcs m., Hortobágy, MXy. VIII : 
189. SétUpej, Tardoskedd, Nyitra 
m., Xyr. 32 : 294. 

Setétsárga — Hortobágy, MNy. 
Vni : 189. 

Setétszürke — Hortobágy, MNy. 
Vni : 189. 

Solymár — bizonytalan. Szili- 
Sárkány, Sopron m., Nyr. 32 : 293. 

Sólyom — bizonytalan. Szili- 
Sárkány, Sopron m., Nyr. 32 : 293. 

Sötétbarna — Marosvásárhely, 
Nyr. 32:295.; Hortobágy, MNy. 
vili : 189. 

Sötétderes — Marosvásárhely, 
Nyr. 32:295. 

Sötétfakó — Marosvásárhely, 
Nyr. 32 : 295. ; Szeged, uo. 

Sötétkék — Oklsz. — 1504: 
Habeo duos equos vnum Seteth- 
kek alterum verő Verespey. Sö- 
tétszürke. 

* Sötétpej — * Biigacz-Monos- 
tor, * Pusztaszentmiklós, Bihar m., 
* Orosi-puszta, * Lengyeltóti * Lelle, 
Somogy m., *Piiszta-Szanda. *Pe- 
szér-Adacs, * Csokonya, * Kál- 
máncsa, * Békés, Pápa, Nyr. 32 : 
293. Vö. Megygypej. * Lengyeltóti, 
*Rava, J. M., Kevermes, Csanád 
m., Nyr. 32 : 294. ; Marosvásár- 
hely, uo. ; Szilágyság, uo. ; Sze- 
ged, uo, ; Gyöngyös, uo. 

Sötétsáxga — * Csokonya, Len- 
gyeltóti ; SöUtsárga, Pápa, Nyr. 
32 : 293. ; Sötétsárga, Marosvásár- 
hely, uo. ; Szeged uo. 



351 Szárcsa 



Sötétszürke — * Lengyeltóti, 
Marosvásárhely, Nyr. 32 : 295. ; 
Szeged, uo. 

* Sültszőrű — Kecskemét és 
máshol — kétféle : 1. Mikor a ló 
szőre a naptól kifakul, a szín 
bizonytalan, „homályos". 2. Ha a 
l(') a rossz legelő miatt nem birta 
lehányni a szőrt s az kifakult = 
„rásült a szőr". Bugacz-Monostor, 
Hortobágy, MNy. VHI : 189. (v. 
nyári fekete). 

Sütétderes — Bugacz, T. M. I. 

Sütétpej — Bugacz, T. M. I. 

— másfelé sültszőrú. 

Sütétsárga — Bugacz, T. M. I. 

Szálkék — Nyr. 28:567. — 
a. m. aczélkék, azaz aczélszürke, 
kékbejátszó, sötétszín. 

* Szállábú — 1709, Debreczen 

— 1. Szárlábú. Z. L. Vékony- 
czombú láb. Kupa A. 

Szamárorrii fakó — Magyar 
Szó, 1904:143. 

Szár — a régiségben — Tér- 
dig, vagy még azon felül is ke- 
sely V. kese. Kupa. 1357 : zar co- 
loris, Oklsz. 1479: Zaar. 1689: 
Debreczen, Nyr. 20 : 520. ; hátulsó 
lába bokába szái^ = kese. 1700 : 
Nyr. 32 : 158. ; bal lába szár. 1708 : 
Nyr. 22 : 520. ; lába szár. Nem éles 
megkülönböztetés, mert fehérség 
a bokában = kese, ezen felül 
nyomulva = szár. 

Szárcsa — Kölesd, Tolna m., 
Nyr. 32 : 294. — a melyiknek az 
orra végig fehér, mint a szárcsa- 
madár homloka. 



Szárcsakesely 

Szárcsakesely — * Bugacz- 
Monostor — lójegy, ha a homlokán 
és a csüdben = bokában fehér. 

Szárcsaorrú — vö. Sárczaorrú. 
* Kiskunfélegyháza, ha a fehérség 
a bőrben is van. Magyar Szó, 
1904. 143. Hortobágy, MNy. VIII : 
189, Bugacz, T. M. I. A szárcsa 
Somogyszerte : sárcza, mert a 
sarakon, sárosfenekú vizeken él: 
ez a forma magyarabb. 

Szárcsi — szárcsa. Marosvásár- 
hely, Nyr. 32 : 295. 

* Szárlábú — 1678, 1798, 1737, 
Debreczen — „ló, herélt, mind a 
négy lábára szárlábú"; Kupa sze- 
rint : mind a négy lábára térdig 
s azon felül kesely = kese. 
1678 : Debreczen, Nyr. 32 : 158., 
csókaszemü ló, felülülö felől szár- 
lábú. 1685 : uo. 22 : 521., s^árlábú, 
hódosfejükancza. 1708: uo., fekete 
hódos, szdrláhű. 1699 : uo., 32 : 
158., hátuljára s^aVlábú ló, mind 
a négy lábára barkörmú. 

Szarvasfakó — Böszörmény, 
XVII. sz., T. S., Nyr. 32 : 158. — 
ló, ha színe a szarvaséra hasonlít, 
rőt. 

Szattyán — világos fakószínú, 
mint a szattyánbőr. * Kisújszállás. 

Szattyánbama — Hortobágy, 
MNy. Vni : 189. — Bugacz, T. M. I. 

Szattyánhasú — Hódmezővá- 
sárhely — ha a háta pej v. sárga, 
a hasa alja pedig halványszürke, 
V. szattyánfehér v. világos bőr- 
szín; ha minden tagját ilyen szőr 
takarja, akkor szattyánszörü. Nyr. 
32 : 294. 



352 Szépe 



*Szattyánpej — Szeged — ló 
szőre. Tóth Mór „A Hét" XI. V. 
p. 70., állítólag betyárszó. *Orosi- 
puszta. Hortobágy, MNy. VIII. 189. 
Bugacz, T. M. I. 

Szattyánsárga — Kevermes, 
Csanád m., Nyr. 32 : 295. 

Szattyánszőrű — Hódmező- 
vásárhely. L. Szattyánhasú. 

Szeg — 1680, Debreczen, Nyr. 
32:160., 1688, Debreczen, Nyr. 
22:521. — szeg, herélt ló. 1708: 
uo., szeg, kancza ló, hódos, egyik 
lába hólyagos. 1301—1321: Nyr. 
7 : 79., zeg. Egyértelmű a szög^ 
színűvel ; körülbelül gesztenye- 
színű. 

Szege — Hortobágy, MNy. VIII : 
189. — szeg. 

Szeges — szürke — Galambok, 
Zala m., Nyr. 32 : 293. 

Szegpej — Hortobágy, MNy. 
VHI : 189. 

Szegsárga — Böszörmény, XVII. 
sz., T. S., Nyr. 32 : 158. — ló, 
sötétsárga, pejre hajló szín. 1686: 
Debreczen, Nyr. 22 : 521., szeg- 
sárga. * Kecskemét, Bitangjkönyv. 

* Puszta-Szent-Miklós, Bihar m., 

* Orosi-puszta, Hortobágy, MNy. 
Vm : 189., Bugacz, T. M. I. 

Szennyes — Kevermes, Csanád 
m., Nyr. 32:295. — (piszkossárga). 

Szennyesfekete — Hortobágy, 
MNy. Vin : 189. — Bugacz, T. M. I. 

Szénsárga — képtelenség, de 
bomondták. * Bugacz-Monostor. 

* Szépe — már a régiségben 
is — szeplős, lóról ha az emberi 



Szépe szürke 



353 



Szögszár 



arcz szeplőjéhez hasonló apró 
foltocskák tarkítják szőrét. Debre- 
czen, 1730 : „szepefejú, szürke 
farú, fekete zsinórforma jegyű". 
1685: Debreczen, Nyr. 20:521.; 
szépe, herélt ló. 1690 : uo. ; szépe 
vércse, fakó ló. * Orosi-puszta, 

* Nagyszalonta, Biigacz, T. ^I. I. 
A szeplős lányok gúnyneve „ szepi " . 

Szépe szürke — Böszörmény, 
XVll. század. T. S., Nyr. 32 : 158. 

— ló, szürke szőrön szeplők. 

* Nádudvar, * Pusztaszentmiklós, 
Bihar. m. * Békés. 

* Szeplős — 1667, Debreczen 

— ló szőre, mikor világos alapon 
apró, barnás foltok — szeplők — 
tarkítják. L. Szépe. * Kiskunfél- 
egyháza. 1517 : Oklsz. Equum 
meum coloris sephvs. 1670: Szeplős 
herélt ló, Debreczen, Nyr. 22 : 521. 
1671 : uo. 32 : 158. ; szeplős kancza. 
1691 : Oklsz. szeplős szürke ba- 
logkörmű ló. 

Szeplő szürke — Hortobágy, 
MNy. VIII: 189., Bugacz, T. M. I. 

— 1. Szepeszürke. 

* Szerecsenfejű — Tolnay, 1786 

— az a szürke ló, melynek feje 
sötétszínú. 

Szíjhátú — általánosan — leg- 
inkább lóról, ha a hátán végig 
sötét csík vonul, mint a szamár- 
nál. Szamárjegy is. A régiségben: 
1393 — Oklsz. — Duos equos 
vnum videlicet Zyuhatowzo colo- 
ris ; 1650 Debreczen, Nyr. 20 : 
521. ; 1678 uo. 32 : 158. ; 1724 
Kecskemét, uo. 32 : 159. szíjhátú 
fakó; XVII. sz. Böszörmény, 1708 
Debreczen, Nyr. 32 : 158., 22 : 521. 



szíjhátú piros pej ; XVII. sz. Bö- 
szörmény, Nyr. 32 : 158. szíj hátú 
fakó hódas. Vö. Varjúfakó. 

Sző — Oklsz. — flavus, sub- 
albus. 1290 : Equum meum zeu 
coloris. 1299 : Equi zeu coloris, 
Haaai Okmt. VIII : 390. 1314: 
Equam quandam sew coloris. 1321 : 
Vnum equum zug coloris et alium 
zew coloris. 1334: De quatuor 
equaciis indomitis duas vnam Zug 
coloris et aliam Zeu stb. 1370 
körül: Equum zeu dictum. 1373: 
Vnum equum emissarium zeu- 
coloris centum florenos valen- 
tem. 1381 : Vnum equum zeu 
coloris. 1393 : Duos equos vnum 
videlicet Zyuhatowzo (szíjhátú) 
coloris et alium ziigh nominatum. 
1460 : Lego vnum equum zew vo- 
catam. 1479: Vnum valde bonum 
equum zeic coloris. Schl. sz. j. 
zic = marnulus, Szamota szerint 
morellus = subfuscus. 

Szög — általánosan — körül- 
belül gesztenyeszínű. A régiség- 
ben : Oklsz. 1290: zug; 1303; 
zeg ; 1314 : zug ; 1317 ; zugh ; 
1479 : Zeugh. Zrínyi alatt szög- 
ié van (Nyr. 35 : 121.). 

Szögsárga — *Bugacz-Monos- 
tor, Kevermes, Csanád m., Nyr. 
32 : 295. (sötétsárga), Hódmező- 
vásárhely, uo., világos és sötét- 
sárga közötti sárgásbarna, barna- 
sárga. A régiségben : 1686 Deb- 
reczen, Nyr. 22 : 521.: szegsárga 
kancza. L. Sző és Szög. 

Szögszár — a régiségben — ? 
1301—1321 — Nyr. 8:79. — 
equus zukzaar coloris; 1311 — 



Hermán Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse. 



23 



Szőjke 

Oklsz. — zuk zaar ; 1336 : Zug- 
zar\ 1373: Zugzar. Vö. Szőszár. 

Szőjke — Nagy Lénárd 1618. 
évi összeírása, Nyr. 32 : 159. — 
szőke. 

Szőke — a régiségben — a 
fakó szín árnyalata. 1639 Debre- 
czen — Nyr. 32 : 158. — szőke 
csődör; 1666 — uo. — szőke kónya- 
szabású kancza ; Oklsz. 1618 : 
Equus coloris szőjke 159. 

Szőszár — a régiségben — 
talán szögszár. 1347: Equum suum 
zewzar coloris; 1479: equum Zew- 
zaar (Oklsz.). 

* Szürke —országosan- ló színe, 
ha a szőrözet fehér-fekete vegyes, 
úgy hogy az összhatás szürke. 
*Bugacz-Monostor, * Lengyeltóti, 
*Lelle, Somogy m., * Kiskunfélegy- 
háza, *Nagy-Enyed, *Pusztaangyal- 
háza, Kölesd,Tolnam., Nyr. 32 : 294. 
— * Szürke — Kecskemét — ló sző- 
re. Bitangjegyzőkönyv, Palóczság, 
Nyr. 32 : 294., Tardoskedd, Nyitra, 
uo., Szili-Sárkány, Sopron m., uo., 
íFirtos-Váralja, J. J., *Rava, J. M., 
Kevermes, Csanád m., Nyr. 32 : 
294., Marosvásárhely, uo., Felső- 
Segesd, Somogy m., uo.. Galam- 
bok, Zala m., Nyr. 32 : 293., Ke- 
menesalja, uo., Székelyhíd, uo., 
Szeged, uo., Hódmezővásárhely, 
uo., Szécsány, Nógrád m., uo., 
Gyöngyös, uo., Szürnyeg, Zemp- 
lén m., Nyr. 10 : 278., Écs, Győr 
m., Nyr. 36 : 333. A tótban: sirko, 
sivko (magyar elem ; Nyr. 18 : 
498.). 

Szürke-szőr — Hortobágy, MNy. 
Vin : 189. — aczél-, almás-, daru-, 



354 Tejszürke 



serege-, setét-, szeplő-, tej-, vércse- 
szürke. 

Szürkefehér — *Mándok, Sza- 
bolcs m. 

Szürkekék — 1594, Kecskemét, 
Nyr. 32:159., 1667, Debreczen, 
uo. 32 : 158. 

* Tajték — Lelle, Somogy m. 
— világos fakószőrú, fekete farkú, 
sörényű és üstökű ló, a lábvégek 
kormosok, 1. Varjú, Fakó. 

Tar — 1432, Oklsz. — Duos 
equos nostros Taar coloris, úgy 
látszik tarka helyett. (Egyébként 
a tar kopaszságot jelent.) 

Tarfakó — 1557, Oklsz. — 
Vnum equum tarfakó. 

Tarka — mikor a foltok más 
alapszínen fehérek és nagyok. 
*Bugacz-Monostor, Pápa, Nyr. 32 : 
293., pej meg fehér, Palóczság, 
uo., Tardoskedd, Nyitra m., uo., 
íFirtos-Váralja, J. J., íRava, J. M., 
Kevermes, Csanád m., Nyr. 32 : 
295., Marosvásárhely, uo., Szilágy- 
ság, uo., Zovány,Sz.-Nagyfalu,Ipp, 
Kémer, Szilágy m., uo.. Gyöngyös, 
uo.. Gyöngyöshalász, Heves m., 
uo., nagy fehér foltok váltakoz- 
nak. Szürnyeg, Zemplén m., Nyr. 
10 : 278. 

Társi — 1711, Debreczen, Nyr. 
22:521. — egy piros pej társi- 
serényü herélt ló. 

Tarsó — 1694, Debreczen, T. 
S. — „tarsó kancza", 1. Társi. 

Tejszürke — Kevermes, Csanád 
m., Nyr. 32 : 294., Hortobágy, MNy. 
Vm : 189. 



Tigrisszőrű 



355 



Vércsekék 



♦Tigrisszörü — Tolnay, 1786 

— a ló, ha világos földön párdu- 
czos foltjai vannak. Nem népies. 

Tigristarka — Böszörmény, 
XVII. sz., T. S., Nyr. 32 : 158. — 
ló, fehéres alapon sötét, néha 
udvaros foltokkal. 

Tikszaros — szépe, (tyúkszaros) . 
*Kálmáncsa. A tyúkok hálóhelyén 
az összehalmozódott huUajtás 
ilyen tarkaságú. 

Tisztasárga — * Pusztaangyal- 
háza. 

Tulipiros — Magyar Szó, 1904 : 
143. — piros pej ló (rikító piros). 

Túrhelyes hátú — Debreczen, 
jzők., 1680., T. S., Nyr. 32 : 158. 

— ló, a melynek hátán seb- 
hegedések vannak, itt a szőr 
fehér; ezért olyan, mintha túró- 
val volna hintve. Vö. Túróshátú. 

Túrós — 1708, Debreczen, 
Nyr. 22 : 521. — vasderes, herélt, 
túrós ló = túróshátú. 

Túróshátú — általánosan — 
a ló, ha a hátán a nyeregtől seb- 
hegedéses ; itt a szőr fehér, ezért 
olyan, mintha túróval volna hintve. 
Vö. Túrhelyes hátú. 

Tüzes pej — színről. *Nád- 
udvar, * Hortobágy. 

Tűzött szőrű — a lóról — ha 
sötét alapon a fehér, apró szőr- 
foltok, mintegy tűzdelve vannak. 
*Kálmáncsa. 

* Varjúfakó — Túrkeve — 
fakó, mikor az üstöke, sörénye, 
farka sötét, a háta szíjas. (Kupa.) 
Vö. Szíj hátú. 



Vas — ló szőre, mint a reszelt 
vas. (Ném. : Eisenschimmel.) Szili- 
Sárkány, Sopron m., Nyr. 32 : 293. 

Vasderes — sok helyen — ló 
szőre, ha szőre vöröses és fehér- 
rel dérszerúen futtatott, vagy 
olyan, mint a reszelt vas. L. Vas. 
* Nádudvar, * Pusztaszentmiklós, 
Bihar m. *Kiskunfélegyháza *Pusz- 
taszanda, *Nagyenyed. Pápa, Nyr. 
32:293., feketésszürke. Kölesd, 
Tolna m., uo. A régiségben: 
1681 : Debreczen, Nyr. 32 : 158., 
vas deres, herélt ló ; 1691 : Kecs- 
kemét, uo., szép vasderes módú 
kancza ; XVII. sz.. Böszörmény, 
uo., vasderes ló ; 1708 : Debreczen, 
Nyr. 22 : 521., vasderes, herélt, 
túrós ló ; 1786 : Tolnay a derest 
nem ismeri, de a vasderest a 
szürkéhez csatolva, nyilván az 
Eisenschimmelt érti. Palóczság, 
Nyr. 32 : 294. ; Tardoskedd, Nyítra, 
uo. ; Kevermes, Csanád m., uo. 
Galambok, Zala m., uo.; Zovány, 
Sz. -Nagyfalu, Ipp, Kémer, Szilágy 
m., uo..; Szeged, uo.; Hortobágy, 
MNy. VIII : 189. ; Szürnyeg, Zem- 
plén m., Nyr. 10:278. 

Vércse — 1641, Debreczen, 
Nyr. 22 : 521. — vöröses, aprón 
tarka, mint a vércsemadár. 

Vérosederes — 1686, Deb- 
reczen, Nyr. 22 : 521., Hortobágy, 
MNy. \in: 189., Bugacz, T. M. I. 

Vércsefakó — 1690, Debre- 
czen, Nyr. 22:521. és 32:158. 
— egy szépe vércsefakó = szep- 
lős-vércsefakó. 

Vércsekék — 1591, Kecske- 
mét, Nyr. 32:159.; 1641, Deb- 

23* 



Vércsepej 



356 



Vörösderes 



reczen, Nyr. 22:521. — szép 
hamuszín, a kékvércse hímjének 
színéhez hasonló. 

Vércsepej — 1701, Kecske- 
mét, Nyr. 32 : 159. — „vércsepej 
paripa, hódos, szárlábú" (hom- 
lokán hoki, lábán szár, fehér). 

Vércseszepe — Böszörmény, 
XVII. sz.. T. S., Nyr. 32 : 158. — ló, 
vércseszínú, aprófoltos = szeplős. 

Vércseszerü — 1609, Komá- 
rom, Oklsz. — „fekete vércse- 
szerű, holdas ló". 

Véreseszürke — 1686, Debre- 
czen, Nyr. 22:521.; XVII. sz., 
Böszörmény, Nyr. 32 : 158. — 
vörösesszürke. Hortobágy, MNy. 
Vm : 189. 

Veres — pejváltozat. Szécsány, 
Nógrád m., Nyr. 32:294. Köz- 
mondás : Veres kutya, veres ló, 
veres ember: egy se jó. 

Veresderes — Böszörmény, 
XVII. sz., T. S., Nyr. 32 : 158. — 
ló, ha az alapszín vöröses s a 
fehér szőr dérszerüleg vegyül 
bele ; veresderes hódas ugyanilyen 
és hódas (1. o.). Gyöngyös, Nyr. 32 : 
294. ; Hortobágy, MNy. VIII : 189. 

Verespej —1300, Nyr. 8:551. 

— „equus verus-pei-zer coloris". 

Veressárga — 1686,Debreczen, 
Nyr. 22:521., Bugaez, T. M. I. 

— ló. 

* Veresszabású — Tolnay, 1786. 

— veresszínú ló. 

Vérpiros — Magyar Szó, 1904 : 
143. — piros pej ló. Túlzott, nem 
népies. 



Világosderes — Marosvásár- 
hely, Nyr. 32:295. 

Világosfakó — Marosvásár- 
hely, Nyr. 32 : 295. ; Szeged uo. ; 
Hortobágy, MNy. VIII : 189. ; Bu- 
gaez, T. M. I. 

* Világospej — Kecskemét — ló 
szín. Bitangjegyzőkönyv. *Puszta- 
Szanda, *Csokonya, *Kálmáncsa, 

* Hortobágy, * Békés. Pápa, Nyr. 
32:293. Vö. Aranypej. Tardos- 
kedd, Nyitra m., uo. * Lengyeltóti, 

* Nádudvar. Szeged, Nyr. 32 : 295. ; 
Hortobágy, MNy. VIII : 189. ; Ke- 
vermes, Csanád m., Nyr. 32 : 294. ; 
Marosvásárhely, uo.-, Szilágyság, 
uo. ; Gyöngyös, uo. ; Bugaez, T.M. L 

Világossárga, hóka — Böször- 
mény, XVII. század, T. S., Nyr. 
32 : 158. — ló, világossárga szőrű, 
homlokán hókajegyű. * Puszta- 
szentmiklós, Bihar m. *Kálniáncsa, 

* Békés. Pápa, Nyr. 32 : 293. ; Ke- 
vermes, Csanád m., uo. ; Maros- 
vásárhely, Szeged, Nyr. 30 : 295., 
Bugaez, T. M. I. 

* Világossas — Kecskemét — 
pej ; lóról. Bitangjegyzőkönyv. 

Világosszürke — Marosvásár- 
hely, Nyr. 32 : 295. ; Szeged uo. 

Vireseszürke — Böszörmény, 
XVII. sz., T. S., Nyr. 32 : 158. — 
ló, vércseszürke. 

*Vlzegér — Tolnay, 1786. — 
ló színe, mint a vízipoczoké. 

Vörheny eges — Sz. F. B. — 
vörhőnieges lo = equus spadi- 
ceus, vörhenyegesen szeplős. 

Vörösderes — * Lengyeltóti. 
Kevermes, Csanád m., Nyr. 32 : 294. 



Vörösderes babos ló 



357 



Bélyeges ló 



Vörösderes babos ló — 1651, 
Debreczen, Nyr. 22:521. — a 
deresség nagyobb, babszem fol- 
tokkal elegyes. 

Vöröspeg — Oklsz. — vörös- 
pej. Vnum equum triennem veres- 
peg coloris. 1428 : Palefridus 
verespegh et equus magnus zegh 
= szeg, szög. 1430 körül : Pale- 
fridum et aUum verespeg. 1454 : 
Item palefridum et alium verespeg 
equos. Vö. Peg== coloris maculosi. 

Vöröspej — Oklsz. — subrufus. 
1488 körül : Weres pey lo, Bago- 
nya Zolnai Nyelveml. 153. 1496: 
Vnum poledrum nerespey. 1504: 
Habeo duos equos vnum Seteth- 
kek alterum verő Verespey. 1607: 
Equus coloris sub rufi \Tilgo 
veres pey. Vö. Vöröspeg. 

Vöröstarka — Tardoskedd, 
Nyitra, Nyr. 32 : 294. — vörös 
alapon fehérfoltos. 

* Zordon — a régiségben — 
mint ló színe: 1270: „Vnum 
equum Zurdyn coloris". Gróf 
Dessewffy okmt. p. 60. Nyr. 8 : 
552. Schl. sz. j., Bszsz. : való- 
színűleg szürkeszőrú. 

Zöld ló —Magyar Szó, 1904: 
143. — ? (fakószin fajta). 

Zsemlyefakó — Böszörmény, 

XVII. sz., T. S. Nyr. 32 : 158. — 

ló; — Tolnay 1786., mint a 
zsemle, sárga. 

Zsemlyeszínű — Palóczság, 
Nyr. 32 : 294. 

Zsemleszőrü — Tardoskedd, 
Nyitra, Nyr. 32:294. 



*Zsufafakó — Szeged — ló 
színe. Tóth Mór „A Hét" XI. 5. 
p. 70., állítólag betyároktól való. 
Szilágyság, Nyr. 32 : 295. Leves- 



sz mu. 



Bélyege. 



Béjog, béjogtalan — 1779: 
Kiss György Ujj Magyarnak, Testi- 
monialis adattatott két el veszett 
lovárúl, mellynek egyike fejér 
paripa hatod vagy hetedfü volt, 
minden jegy és héjog nélkül való. 
A másik fekete kancza béjogtalan, 
mintegy tized fű, egy kis fejérség 
van az homlok közepin, az első 
bal lábának körme meg van ha- 
sadva. Sajószentpéter, Borsod m., 
régi jzőköny véből. MNy. 1 : 276. 

Bélag — Sirok, Heves m. — 
bélyege (a lónak). Nyr. 26 : 332. 

Bélyeg — általánosan — tüzes 
vassal a ló, ökör stb. tomporára, 
szőrére sütött tulaj donjegy. A ré- 
giségben, 1436 — Oklsz. — De- 
cem septem Equos equaciales 
ipsius exponentis cum ipsorum 
cauteriis wlgo Bylegh consignas- 
sent potencia mediante. 1597, 
uo. Peoczetes bilig. 1779, uo. 
Kiss György Ujj Magyarnak Testi- 
monialis adatott (Sajószentpéteren) 
két elveszett lovárúl, mellynek 
egyike fejér paripa hatod vagy 
hetedfü volt, minden jegy és béjog 
nélkül való. A másik fekete kancza 
béjogtalan stb. Vö. Jegy, Tatár- 
bélyeg, Bélyegző vas, Bélyeges ló. 

Bélyeges ló — Magyar Szó, 
1904 : 143. sz. — equus cauteria- 
tus, azaz tüzes vassal megjegy- 
zett, megbélyegzett, tulajdonjegy- 



Bélyegsütés 

gyei ellátott ló. Vö. Bélyeg. Deb- 
reczen 1736. évi kimutatásában. 
Zoltai, M. Gazd. fört. Sz. XII. 
1905. 3 hélyogzott 

Bélyegsütés — T. S. — a lovak 
czombján tüzes vasbélyeggel való 
égetés. Még a XIX. században is 
sokszor a czímer, vagy az össze- 
fonott kezdőbetűk voltak haszná- 
latban, mint eredet és tulajdon 
bizonyítéka. 

Bélyegvas — 1. Bélyegző vas. 

Bélyegzővas — általános — 
az a vas, a melylyel az állat sző- 
rére sütik a bélyeget tulaj don- 
jegyül. A régiségben : 1587 — 
Oklsz. — Byligh was. 1638, uo. 
Beliegző vas. XVI. század máso- 
dik felében — Magyar Szó, 1904 : 
143. sz. — Billegző vassal meg- 
billegezve. 

Bijok-vas — Hortobágy, T. M., 
MNy. VIII : 283. — Lóbélyegző. 

Billegbs lo — Sz. F. B. — 
Equus cauteriatus. 

*Billegus ló — Murm., 1533 

— billegés ló, cautherinus. Sza- 
mota: Cautherinus = herélt ló, 
Cauterium = bélyegző vas; e 
kettő összecseréléséből keletke- 
zett a fenti kitétel. 

BíUegvas — Bugacz, T. M. I. 

— régi bélyegsütö. 

*Czomb — Kecskemét — ló- 
jegyről: jobb czombján, bal czomb- 
ján. L. Far. Bitangjegyzőkönyv. 

*Daj-uláb — (XVII— XVIIL szá- 
zad, Debreczen), Z. L. — gyakori 
bélyeg, ^ forma. 



358 Sódar 



* Elsütni — 1731, Debreczen 
— rosszul sütni a ló hamarján a 
bélyeget. Z. L. 

* Felszolgálni — 1730, Debre- 
czen — fölfelé irányulni, a íaíár- 
í^?/^'^lój egyről. 

* Háromágú — 1665, Debre- 
czen — belyög, kápolnai ló jobb 
farán. Z. L. 

* Iszparing — Debreczen, 1668. 
Nyr. 22:519. „Hegedűs Boldizsár 
(bajomi) találta meg borodi vaj- 
dánál egy fejér szürke kancza 
fias lovát, felülő felől kereszt 
bélyög, az négy végén iszparing 
vagyon. — * Iszparing = „Spann- 

ring" tehát: í-\-'l Iszparing c\/7) 

az a kettős vaskapocs, a melylyel 
a kovács kovácsoláskor a fogó 
ágait egybekapcsolja, hogy a va- 
sat biztosan tarthassa és forgat- 
hassa. T. S. 1667, Debr. jegyző- 
könyv, fias ló, felülő felől kereszt- 
bélyeg, az négy végén iszparing. 
Nyr. 32 : 158. 

Jegy — a lovon, mint tulaj- 
donjegy. L. Bélyeg. 

*Keresztbélyög — 1668, Deb- 
reczen — keresztalakú lóbélyeg. 
L. Iszparing. 

*Kulosbélyeg — 1665, Debre- 
czen — Szoboszlóról való lovon, 
a felülő (bal) faron kulcsalakú 
bélyeg. Z. L. 

* Sódar — 1742, Debreczen — 
bélyegzésről úgymint tompor, far. 
Z. L. 



Sfitésbélyog 

Sütósbélyög — Debreczen, 
1670 — 1. Sütésbilyog. Z. L. 

*Sütésbilyog — Debreczen — 
az a bélyegzővas, a melyet meg- 
tüzesítve rányomnak a jószág tes- 
tére, hogy állandóan jegyezzék s 
így felismerhessék. Z. L. 

Tatár — Debr. Ivt. Széli F. — 
fejérszürke herélt ló, az bal orra 
hasított, balfelől tomporán tatár 
bilyog, 1691. L. Tatárnyü. ^— Nyr. 
22 : 521. 

*Tatámyil — 1730, Debreczen 
— ló leírásban : „bal nyakán végig 
egy háromágú felszolgáló Tatár- 
nyíl forma bélyegú ló", — > = 
tatárnyíl. 

Lónevek. 

Rövidítés: U. R. Gy. = II. Rákóczi 

György ménesében M. G. Sz. 

1895 : 53. 

Abaza — II. R. Gy. 

Abnatica — Kissziget, Orta- 
háza és Hernyók, Zala m., Göcsej, 
Nyr. 30 : 255. 

Abrak — Kriza, Vadr. 

Abszolon — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza. Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Aezél — Kriza, Vadr. 

Ádám — Kriza, Vadr. 

Adony — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Aga — II. R. Gy. 

Agár — Kriza. 

Ahmet — II. R. Gy. 

Ajándék — 11. R. Gy. 



359 Aseka 

Aklyos — Kriza. 

Albert — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyók, Zala m., Göcsej, 
Nyr. 30:255. 

Albort — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyók, Zala m., Göcsej, 
Nyr. 30 : 255. 

Ali — 11. R. Gy. 

Alma — 11. R. Gy. 

Almás — Sztripszky. 

Amási — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Ancsa — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
A Johanna v. Anna tót beczézője. 

András — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Anus — Heves m., Nyr. 4 : 240. 

Anyó — Forróencs, Abauj m., 
Nyr. 28:422. 

Apafi — II. R. Gy. 

Aprics — Kriza. 

Apró — Kriza. 

Arab — II. R. Gy. 

Árkus — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyók, Zala m., Göcsej, 
Nyr. 30:255. 

Ármán — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyók, Zala m., Göcsej. 
Nyr. 30:255. 

Ármás — fakó. — II. R. Gy. 

Árpád — Kriza, Újtelektanya, 
Nyíregyháza, Nyr. 31 : 535. — 
tirpák. 

* Aseka — Keszthely — berezegi 
ménes, de csikós szájon. 



Askár 

Askár — II. R. Gy. 

Áspis — 11. R. Gy. 

Atlac — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, 
Nyr. 30:255. 

Bába — II. R. Gy. 
Babám— Érmellék, Nyr. 29 : 533. 

Bábel — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, 
Nyr. 30:255. 

Babos — Kriza, II. R. Gy. 

Babos-tatár — II. R. Gy. 

Badáj- — Nyr. 31 : 535., Újtelek- 
tanya, Nyíregyháza, — tirpák. Ele- 
pi-puszta, Debreczen, Nyr. 8 : 476. 

Bagdi — Kriza. 

Báger — Heves m., Nyr. 2 : 142. 

Bajusz — Kriza, Új telektanya, 
Nyíregyháza, Nyr. 31 : 535 — tirpák. 

Bakancsos — Újtelektanya, 
Nyíregyháza, Nyr. 31 : 535. — 
tirpák. 

Balásfalvára — II. R. Gy. — 

hozott kék. 



36 Batiz 

Ortaháza és Hernyék, Zala m., 
Göcsej, Nyr. 30:255. *Kisujszál- 
lás. Kriza. 

Bangó — Homoródalmás, Ud- 
varhely m., Nyr. 29^543. 

Banka — Kriza. 

Bánó — Kriza. 

Bányás — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Bárány — Kriza. 

Barcsai — II. R. Gy. 

Barcsai — II. R. Gy. — barna. 

Barcsai — II. R. Gy. — kék. 

Bari — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, 
Nyr. 30:255. 

Barkó — Kriza. 

Barna — Csíkszentgyörgy, Nyr. 
9:431.; Kissziget, Ortaháza és Her- 
nyék, Zalám., Göcsej, Nyr. 30 : 255. ; 
Marczali, Somogy, 1874., Nyr. 27 : 
480. Kriza. Jankó, Balatonmell. 



Balásfalvi 

szürke. 



H. R. Gy 



Bálint — Kriza. 

Bálvány — Bugacz, T. M. I. 

* Bandi — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Heves m., Nyr. 2 : 142. ; Szürnyeg, 
Felső - Zemplén, Nyr. 10 : 278. ; 
Elepi-puszta, Debreczen, Nyr. 8 : 
476. ; Hont m., tótoknál, Nyr. 29 : 
332. ; Écs, Győr m., (kedveskedő 
név) Nyr. 36:333.; Kissziget, 



Barna — II. R. Gy. 

mekló. 



gyer- 



Bárson — Szürnyeg, Felső- 
Zemplén m., Nyr. 10:278. 

Bársony — Kisújszállás, Nyr. 
38 : 287. Parsó, Óverbász, bácskai 
sváb, Nyr. 26 : 231. Bársony, Ada, 
Bács m., Nyr, 28 : 479. Hajdú m., 
oláh, Nyr. 35:301., Kriza. Bala- 
tonmell., Jankó. 

Basa — Ada, Bács m.. Nyr. 
27 : 384. 

Basa — barna. II. R. Gy. 

Batiz — Kriza. 



Bátor 

* Bátor - Ujtelektanya,Nyiregy- 
liáza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Hétfalu, Brassó m., Nyr. 38 : 238., 
Heves m., Nyr. 2 : 142., Szürnyeg, 
Felső-Zemplén m., Nyr. 10 : 278.^ 
Csíkszentgyörgy, Nyr. 9 : 431., 
Pócsfalva, KisküküUő m., Nyr. 
38:239., Kissziget, Ortaháza és 
Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30:255. — Bátor — Ada, Bács 
m., Nyr. 28 : 479., 27 : 384., Hajdú 
m., oláh, Nyr. 35:301., Kriza. 
Batór, a tótságon is. Nagyenyed. 

*Bazséra — Keszthely — her- 
czegi ménes, csikósszájon. 

Becze — Kriza. 

Beczkó — Kriza. 



Begyes 



Kriza. 



Béha — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. 

Bélán — Pócsfalva, KisküküUő 
m., Nyr. 38 : 239. — Szláv = 
fehér. 

Bélán — (fehér v. szürke ló). 
Hétfalu, Brassó m., Nyr. 38 : 238., 
tót. 

Bendegúz — Kriza. 

Betár — Hont m., tótoknál, 
Nyr. 29 : 332. — betyár. 

* Betti — Békés. 

Betyár — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Betyár, Hétfalu, Brassó m., Nyr. 
38 : 238. Betyár, Heves m., Nyr. 
2 : 142., Szürnyeg, Felső-Zemplén 
m., Nyr. 10:278., Csíkszentgyörgy, 
Nyr. 9:431. Feljár, Óverbász, 



^61 Bojtár 

bácskai sváb, Nyr. 26:231. — 
Betyár — Ada, Bács ra., Nyr. 
27 : 384., 28 : 479. Betyár "— 
Marcali, Somogy m., 1874, Nyr. 
24:480., Hajdú m., oláh, Nyr. 
35:301., Árva m., tót, Nyr. 25: 
506., Zsolna vid. tót, Nyr. 26 : 
423. Betyár, Marót-puszta, Somogy 
m., Nyr. 26:480. — Betyár — 
Sellye, Somogy m., Nyr. 26 : 143. 
— Balatonmell., Jankó. 

Bezzeg — Kriza. 

Bíbor — Marcali, Somogy m., 
1874, Nyr. 24:480., Forróencs, 
Abauj m., Nyr. 28:422. 

Bicskás — Hajdú m., Nyr. 
35:301. 

Bihar — Ecs, Győr m. (ked- 
veskedő név), Nyr. 36:333. 

Birabó — Új telektanya. Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Heves m., Nyr. 2 : 142., Ada, 
Bács m., Nyr. 27 : 384., Balaton- 
mell., Jankó. 

Bogár — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31:535.; — tirpák. 
Szürnyeg, Felső-Zemplén m., Nyr. 
10 : 278., Kissziget, Hernyék és 
Ortaháza, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30:255., Zsolna vid. tót, Nyr. 
26 : 423., S. I. XH. 

Bogdi — Kriza. 

Bojgó — Újtelektanya, Nyíregy- 
háza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Heves m., Nyr. 2 : 142., B.-Ujváros, 
Nyr. 9 : 143., Érmeilék, Nyr. 29 : 533. 

Bojtár —Újtelektanya, Nyíregy- 
háza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Szürnyeg, Felső-Zemplén m., Nyr. 
10:278., Érmeilék, Nyr. 29:533. 



Bokros 362 



Bokros — Hont m., tótoknál, 
Nyr. 29:332. Bokros, Kriza. 

Bolygó — Kisújszállás, Nyr. 

38 : 287. 

Borcsa — Ermellék, Nyr. 29 : 
533. — Borbála, magyar beczéző 
alak. 

Borcza — Új telektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák ; 
a Borbála beczéző formája, tót. 

Boros — 11. R. Gy. 

Boros — II. R. Gy. — vércse. 

Borsos — Kriza. 

Botom — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyók, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. 

Börgön — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyók, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. 

Brúgós — Új telektanya. Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Brunczvik — egykor szereplő 
név. Kriza; a nép fülének furcsa 
név. 

Buczkó — II. R. Gy. 

Budai — II. R. Gy. 

Bujár — búvármadár. Balaton- 
mell., Jankó. 

Bujdos — Heves m., Nyr. 2 : 
142. — Kriza, Vadr. 

Bujtár. — bojtár. Balatonmell., 
Jankó. 

Buka — Újtelektanya, Nyíregy- 
háza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Bukuroz — II. R. Gy. 

Bulia — II. R. Gy. 



Cselebi 

Burkus — Elep-puszta, Debre- 
czen, Nyr. 8:476. Balatonmell., 
Jankó. 

Busa — S. L, XH. 

Butzkó — S. I. XH. 

* Búvár — Pusztaszentmiklós, 
Bihar. 

Buzdi — Kriza. 

Büczke — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyók, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. — Olv. Büczke = Büszke. 

Büszke — Békás, Nyr. 3 : 238. ; 
Szürnyeg, Felső-Zemplén m., Nyr. 
10:278. ; Écs, Győrm., (kedveskedő 
név) Nyr. 36:333. Sztripszky. 
Ada, Bács m., Nyr. 28:479.; 
Marczali, Somogy, 1874., Nyr. 
27:480.; Hajdú m., oláh, Nyr. 
35 : 301. Kriza. Balatonmellék, 
Jankó, S. I., XH. 



Cilák — Hont m, 
Nyr. 29:332. 



tótoknál. 



Csábeli — Sztripszky. 

Csacska — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Csalfa — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyók, Zala m., Göcsej. 
Nyr. 30:255. 

Csárdás — Heves m., Nyr. 2 : 
142. ; Békás, Nyr. 3 : 238. ; Csík- 
szentgyörgy, Nyr. 9 : 431. 

Csás — Sztripszky. 

Császár — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — II. R. Gy. 

Csausz — 11. R. Gy. 

Cselebi — 11. R. Gy. 



Csendes 



363 



Csöndesz 



Csendes — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Csendőr — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — • tirpák. 

Csengő — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

^ Csesznyák — Kissziget, Orta- 
háza és Hernyék, Zala m., Göcsej, 
Nyr. 30 : 255. — tót foghagyma. 

Csézár — Hétfalu, Brassó m., 
Nyr. 38 : 238. ; Csézár, Pócsfalva, 
KisktiktiUü, Nyr. 38:239.; Ada, 
Bács m., Nyr. 27:384. és 28:479. ; 
Forróenes, Abauj, Nyr. 28 : 422. 

Csikófalvi — Sztripszky. 

Csikós — Sztripszky. 

Csikósi — Sztripszky. 

Csikószállási — Sztripszky. 

Csilás — Ada, Bács m., Nyr. 
28 : 479. 

Csillag — Újtelektanya, Njdr- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Hétfalu, Brassó m., Nyr. 38 : 238. ; 
Heves m., Nyr. 2 : 142. ; Békás, 
Nyr. 3:238.; Szürnyeg, Felső- 
Zemplén m., Nyr. 10 : 278. ; Érmel- 
lék.Nyr. 29 : 533. ; Écs, Győr m. (ked- 
veskedő név). Nyr. 36 : 333. ; Kis- 
sziget, Ortaháza és Hernyék, Zala 
m., Göcsej, Nyr. 30 : 255. ; Gölnicz- 
völgyi németeknél, Nyr. 37 : 102. 
Sztripszky. Kisújszállás, Nyr. 38: 
287. Tsilag, Overbász, bácskai 
sváb, Nyr. 26:231. Csillag, Mar- 
czali, Somogy m., 1874., Nyr. 27 : 
480. ; Árva m., tót, Nyr. 25 : 506. 
Csilág, Zsolna vid. tót, Nyr. 26 : 
423. ; Marót-puszta, Somogy, Nyr. 
26:480.; Nádasd, Vas m. Nyr. 



26 : 143. ; Sellye, Somogy, Nyr. 
26 : 143. ; Gölniczvölgyi, német, 
Nyr. 25:299. 

Csincsi — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

* Csinos — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Hétfalu, Brassó m., Nyr. 38 : 238. ; 
Heves m., Nyr. 2 : 142. ; Békás, 
Nyr. 3 : 238. ; Écs, Győr m. (ked- 
veskedő). Nyr. 36 : 333. ; Kissziget, 
Ortaháza és Hernyék, Zala m., 
Göcsej, Nyr. 30 : 255. Sztripszky. 
Ejsuj szállás, Nyr. 38 ; 287. ; Ada, 
Bács m., Nyr. 27 : 384., 28 : 479. ; 
Marczali, Somogy, 1874. Nyr. 27 : 
480. ; Zsolna vid., tót, Nyr. 26 : 
423. ; Marót-puszta,. Somogy, Nyr. 
26 : 480. ; Balatonmell., Jankó, 
Pusztaszentmiklós, Bihar, Nagy- 
enyed. 

Csintalan — II. E. Gy. 

Csipke — Kisújszállás, Nyr. 
38 : 287. ; BalatonmeU., Jankó. 

Csóka — Szürnyeg, Felső- 
Zemplén, Nyr. 10:278. 

Csóka — II. R. Gy. — fakó. 

Csombos — Kriza. 

Csóré — II. R. Gy. 

Csődör — Sztripszky. 

Csődömevek — Hortobágy, T. 
M.,MNy. VHI: 188. — Matyi, Dervis, 
Kozák, Kérő, Nádor, Narancs, 
Sámson, Tatár. 

Csődörössi — Sztripszky. 

Csöndesz — Kissziget, Orta- 
háza és Hernyék, Zala m., Göcsej, 
Nyr. 30:255. 



Csucsi 



Csucsi 



Kriza. 



Csülkösi — Sztripszky. 

Czéda — Szabolcs, Baranya m., 
Nyr. 29 : 543. ; Écs, Győr m., 
(csökönyös fajta) Nyr. 36:333.; 
Kissziget, Ortaháza és Hernyék, 
Zala m., Göcsej, Nyr. 30 : 255. ; 
(Kancza) Marót-puszta, Somogy, 
Nyr. 26 : 480. ; Nádasd, Vas m., 
Nyr. 26: 143. ; Balaton mell., Jankó. 

Czédrus — Balatonmell., Jankó. 

Czegléd — Új telektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 



364 Darázs 

Cziri — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Czukor — Marczali, Somogy m., 
1874, Nyr. 27 : 480. 

Czup — II. R. Gy. 

Dabiza — fejér. II. R. Gy. 

Dajka — Heves m., Nyr. 2 : 142., 
Csíkszentgyörgy, Nyr. 9 : 431., 
B.-Új város, Nyr. 9:143., * Békés, 
Kriza. 

Dajmáiu — oláh. Kriza. 

Dajna — Csíkszentgyörgy, Nyr. 
9:431. 



Czérna 



Kriza. 



Czézár — Elep-puszta, Debre- 
czen, Nyr. 8 : 476. — felszedett. 

Czioza — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Érmeilék, Nyr. 29:533. 

Czifra — Békás, Nyr. 3 : 238. ; 
Kissziget, Ortaháza és Hernyék, 
Zala m., Göcsej, Nyr. 30 : 255. 
Kriza. 

Czigán — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, 
Nyr. 30:255. 

Czigány — Hétfalu, Brassó m., 

Nyr. 38:238., Heves m., Nyr. 
2 : 142., Forróencs, Abauj m., 
Nyr. 28:422. 

Czigló v. Ciglovic — Heves 
m., Nyr. 2 : 142. 

Czigó — Kriza. 

Czímer — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Czinczár — Kriza. 



Dali 

Kriza. 



Heves m., Nyr. 2 : 142. 



Dáma — Újtelektanya, Nyíregy- 
háza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Szürnyeg, Felső-Zemplén m., Nyr. 
10:278., Elep-puszta, Debreczen, 
Nyr. 8 : 476., Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255., KísujszáUás, Nyr. 38 : 
287., Ada, Bács m., Nyr. 27 : 384. 
és 28 : 479., Marót-puszta, Somogy 
m., Nyr. 26:480., Balatonmell., 
Jankó. 

Dán — bahmat. II. R. Gy. 

Dandár — Ecs, Győr m. (ked- 
veskedő név), Nyr. 36 : 333. Kriza. 

Dani — Hétfalu, Brassó m., 
Nyr. 38:238., Dani, Ada, Bács 

ni, Nyr. 27:384. 

Darab — Kriza. 

Darázs — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, 
Nyr. 30 : 255., Ada, Bács m., Nyr. 
28 : 479., Kriza ; Jankó, Balaton- 
mell. 



Daru 

Daru — Szürnyeg, Felső-Zemp- 
lén m., Nyr. 10:278., Kissziget, 
Ortaháza és Hernyék, Zala m., 
Göcsej, Nyr. 30:255., S. I., XII. 

Darvas — Kriza. 

Delia — 11. R. Gy. 

Deregnyő — Kissziget, Orta- 
háza és Hernyék, Zala m., Göcsej, 
Nyr. 30:255. 

Deres — Új telektanya. Nyír- 
egyháza. Nyr. 31 : 535. — tirpák, 
(szín), Szürnyeg, Felső-Zemplén 
m., Nyr. 10 : 278. Csíkszentgyörgy, 
Nyr. 9 : 431. Elek-puszta, Debre- 
czen, Nyr. 8 : 476. Écs, Győr m., (szín 
után), Nyr. 36 : 333. Sztripszky. 

— Deres — Kisújszállás, Nyr. 
38 : 287. Sellye, Somogy m. Nyr. 
26 : 143. Kriza. Balatonmellék. 
S. I. Xn. Deres — gyermekló. 
II. R. Gy. — Deres — kolozsvári. 
II. R. Gy. — Deres — tatár. II. 
R. Gy. 

Dervis — Heves m., Nyr. 4 : 
240. n. R. Gy. 

Dési — II. R. Gy. — barna, 
fakó, pej, kék, szürke. 

Dezső — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Dingó — ÉrmeUék, Nyr. 29 : 523. 

Dobos — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Kriza. 

Dombóvár — Újtelektanya, 
Nyíregyháza, Nyr. 31 : 535. — 
tirpák. 

Domiusz — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. Nyilván Noniusz helyett 

— felszedett név. 



365 Fakó 



Dongó — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. 

*Dóra — Keszthely — berezegi 
ménes, de csikós szájból véve. 

Döndics — Kriza. 

Drága — Kriza. 

Drágám ^ a régiségben, T. S., 
Nyr. 32 : 156. — lónév. 

Drumó — Kriza. 

Duczi — Kriza. 

Dudás — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Duhard — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Duna — Elep-puszta, Debre- 
czen, Nyr. 8 : 476. 

Duska — tót — Kriza. 

Egza — Ada, Bács m., Nyr. 
27 : 384. 

Elesi — II. R. Gy. 

Elvira — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Elza — ÉrmeUék, Nyr. 29:533. 

Embertülső — Sztripszky — 
rudas lógós. 

Emir — II. R. Gy. 

Erzsi — Forróencs, Abauj, Nyr. 
28 : 422. 

* Eszter — Pusztaszentmíklós, 
Bihar. 

Fáozán — Kriza, Balaton- 
mellék, J. 

Fakó — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 



Fakov 



366 



Fódi 



Szürnyeg, Felső-Zemplén m., Nyr. 
10 : 278. ; Csíkszentgyörgy, Nyr. 9 : 
431. ; Ecs, Győr m. (szín után), 
Nyr. 36 : 333. ; GöUniczvölgyi né- 
meteknél, Nyr. 37: 102. Sztripszky. 
Kisújszállás, Nyr. 38 : 287. ; Mar- 
czali, Somogy, 1874., Nyr. 27 : 
480. ; Sellye, Somogy, Nyr. 26 : 
143. ; GöUniczvölgyi német, Nyr. 
25 : 299. Kriza. II. R. Gy., S. I. XII. 

Pakov — Árva m., tót, Nyr. 
25 : 506. — a magyarból átvéve. 

*Páiii — Új telektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Heves m., Nyr. 2 : 142. ; Érmellék, 
Nyr. 29 : 533. ; Ada, Bács m., Nyr. 
28 : 479. ; Forróencs, Abauj, Nyr. 
28:422. Kriza. Keszthely, ber- 
ezegi ménes, de csikósszáj on. 

Farkas — Új telektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535., — tirpák. 
II. R. Gy. 

Fáta — II. R. Gy. 

Fattyú — Heves m., Nyr. 2 : 142. 

Fátyol — Ada, Bács m., Nyr. 
28 : 479. 

* Fecske — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Szürnyeg, Felső-Zemplén m., N3rr. 
10 : 278. ; Csíkszentgyörgy, Nyr. 9 : 
ASl. Fecske, Homoródalmás,Udvar- 
hely m., Nyr. 29:543. Fecske, 
Apatin, Bács, Nyr. 24; 579., ma- 
gyarból. Nádásd Vas m., Nyr. 26 : 
143. Kriza. H. R. Gy., ♦Kisúj- 
szállás. 

Fedő — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Fehér — Csíkszentgyörgy, Nyr. 
9:431. 



Fejér — Kriza. 

Fejérke — a régiségben, T. 
S., Nyr. 32 : 156. 

Fekete — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Homoródalmás, Udvarhely m., Nyr. 
29 : 543. 

Fekete — II. R. Gy. — tatár. 

Felhő — Érmellék, Nyr. 29 : 
533. Kisújszállás, Nyr. 38 : 287. 
Bugacz, T. M. I. 

Felleg — Csíkszentgyörgy, Nyr. 
9 : 431. 

Fényes — Kriza. 

Feri — Homoródalmás, Udvar- 
hely m., Nyr. 29 : 543. 

Feszes — Kriza. 

Fetske — Overbász, bácskai 
sváboknál. Nyr. 26 : 231. S. I. XH. 

Fiesor — II. R. Gy. 

Ficsór — Kriza. 

Ficzkó — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Hétfalu, Brassó m., Nyr. 38 : 238. 
Kriza. 

Filkó — Heves m., Nyr. 2 : 142. 
Bugacz, T. M. I. 

Finanez — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Fináncz — Békás, Nyr. 3 : 238. 

Finnyás — Kriza. 

Finom — Kisújszállás, Nyr. 

38 : 287. 

Fitzkó — S. I. XH. 
Flóra — Balatonmellék, J. 
Fódi — Kriza. 



Fodros 367 

Fodros — Kriza. 

Fogas — Kriza. 

Fojtás — Kriza. 

Forgács — Kisújszállás, Nyr. 
38 : 287. Kriza. 

* Forgó — Pusztaszentmiklós, 
Bihar, Érmellék, Nyr. 29 : 533. 
Sztripszky. 

Föcske — Ecs, Győr m., Nyr. 
36 : 333. — (kedveskedő név). Kis- 
sziget, Ortaháza és Hernyék, Zala 
m., Göcsej, Nyr. 30 : 255. Bala- 
tonmellék, J. 

Franci — Hétfalu, Brassó m., 
Nyr. 38 : 238. 

Fricska — Kriza. 

Friczi — Kriza. 

Fukszi — Új telektanya. Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák, 
németből. Kissziget, Ortaháza és 
Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. 



Fura — Balatonmellék, J. 

Furcsa — Kriza. 

Fúrjozó — Ada, Bács m., Nyr. 
27 : 384. — Furioso, felszedett név. 

Füles — ICriza. 

Fülöp — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. 

Fürge — Szürnyeg, Felső- 
Zemplén m., Nyr. 10 : 278. Kriza. 

Fűszer — Kisszi2:et, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. 



Gurczi 

Gábor — Újtelektanya, Nyíregy- 
háza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Galamb — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31:535. — tirpák. 
Kriza. 

Gallér — Elep-puszta, Debre- 
czen, Nyr. 8:476. 

Gárdás — Balatonmellék, J. 

Gartos — Kriza. 

Gatyó (gatyás) — Szürnyeg, 
Felső-Zemplén m., Nyr. 10:278. 
— szín. 

Gebe — Sztripszky. 

Géza — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. 

Gída — Balatonmellék, J. 

Gidra — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255., Ada, Bács m., Nyr. 27 : 
384. és 28:479. L. Gidrán. 

Gidrán — Ecs, Győr m. (ked- 
veskedő név), Nyr. 36:333. — 
lófaj, ménesből vett. 

Girgicze — II. R. Gy. 

Golfusz — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30:255. — Német „Goldfuchs"; 
felszedett név. 

Gondos — Kriza. 

Göndör — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Görbe — Kriza. 

Görcsi — Kriza. 

Görög — II. R. Gy. — pej. 

Gurczi — n. R. Gy. 



Gyakor 368 

Gyakor — Kriza. 

Gyémánt — Kissziget, Orta- 
háza és Hernyék, Zala m., Göcsej, 
Nyr. 30:255. 

Gyeplős — Szürnyeg, Felső- 
Zemplén m., (befogás után úgy ne- 
vezve), Nyr. 10:278. 

Gyeplüs — Sztripszky. 

Gyilkos ^ Heves m., Nyr. 2 : 
142., S. I. XII. 

Gyömbér — Kriza. 

Gyula — Új telektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31:535. —tirpák. 

Gyulai — II. R. Gy. 

Gyuri — Hétfalu, Brassó m., 
Nyr. 38:238. 

Gyurku — Kissziget, Orta- 
háza és Hernyék, Zala m., Göcsej, 
Nyr. 30:255. 

Hajas — B.-Újváros, Nyr. 9 : 
143. ; Elep-puszta, Debreczen, 
Nyr. 8:476., S. I. XII. 

Hajnal — Csíkszentgyörgy, 
Nyr. 9 : 431. Pócsf alva, Kisküküllő, 
Nyr. 38:239., Kisújszállás, Nyr. 
28 : 287. Kriza. S. I. XH. 

Hámfás — Kriza. 

Hammas — Kriza. 

Hamvas — Marczali, Somogy 
m., Nyr. 24 : 480. 

Hangos — Kriza. 

Hangya — Kriza. 

Hanti — S. I. XII. 

Hanzi — Kriza, * szász átvétel. 

Hasznos — Kriza. 



Híres 

Haszon — II. R. Gy. 

Hátas — Sztripszky. Kriza. 

Hatbán — Bugacz, T. M. I. 

Hattyú — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Szürnyeg, Felsö-Zemplén m., Nyr. 
10 : 278. Kriza. 

Havasali — II. R. Gy. — barna. 

— Havasali — II. R. Gy. — pej. 

— Havasali — II. R. Gy. — szürke. 

Hazug — II. R. Gy. 

Héja — Békás, Nyr. 3 : 238. 

Helenka — Kissziget, Ortaház'a 
és Hernyék, Zala ni., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. Tótos átvétel. 

Helina — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. Tótos átvétel. 



Henger — Kriza - 
a szász bakó, Hauffer. 



Henker, 



Henrik — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Hermán — Kriza. Szász át- 
vétel. 

Herte-perte — Kunszentmár- 
ton, Nyr. 2 : 474. — a mesebeli 
tátos ló neve. * Inkább: „Serte- 
pertél. 

Hetes — S. I., XII. 

Hetmány — II. R. Gy. 

* Hetyke — Keszthely. 

Hifler — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, 
Nyr. 30 : 255. — felszedett név. 

Hikszos — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 :535. — tirpák. 

Hirés— Érmellék, Nyr. 29 : 533. 



Hirnyós 



Himyós — Kriza. 

Hódas — Kriza. 

Hódor — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, 
Nyr. 30:255. 

Hódos — Békás, Nyr. 3 : 238. 

Hojszás — Sztripszky. 

Hóka — Szürnyeg, Felső- 
Zemplén m., Xyr. 10 : 278. ; Csík- 
szentgyörgy, Nyr. 9 : 431. ; Homo- 
ródalmás, Udvarhely m., Nyr. 
29 : 543. ; Écs, Győr m. (szín után), 
Nyr. 36 : 333. ; Sztripszky. Kriza, 
S. I. XII. 

Holdos — S. I. XII, 

Holló — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Békás, Nyr. 3:238.; Szürnyeg, 
Felső-Zemplén m., Nyr. 10 : 278. ; 
Pócsfalva, KisküküUő m., Nyr. 
38:239. Kriza. 

Holó — Overbász, bácskai 
sváboknál. Nyr. 26:231. 

Hópej — Sztripszky. 

Hoppos — Kriza. 

Horkos — Kriza. 

Hörcsög — Kriza. 

Hunczut — Új telektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Hundi — Elep-puszta, Debre- 
czen, Nyr. 8 : 476. Német, fel- 
szedett. 

Huszár — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Hétfalu, Brassó m., Nyr. 38 : 238. ; 
Heves m., Nyr. 2 : 142. ; Szürnyeg, 
Felső-Zemplén m., Nyr. 10 : 278. ; 
Érmeilék, Nyr. 29 : 533. ; Kissziget, 



369 Jádzi 

Ortaháza és Hernyék, Zala m., 
Göcsej, ; Nyr. 30 : 255. Árva m., 
tót, Nyr. 25 : 506. ; Zsolna vid., tót, 
Nyr. 26:423. 

Hutyori — Kriza. 

Iboja, — Ada, Bács m., Nyr. 
27 : 384. 

Ildó — Újtelektanya, Nyíregy- 
háza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Ilka — Újtelektanya, Nyíregy- 
háza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Heves m., Nyr. 2 : 142. ; Békás, 
Nyr. 3:238.; B.-Újváros, Nyr. 9: 
143. ; Érmeilék, Nyr. 29 : 533. Kis- 
újszállás, Nyr. 38:287. 

Imre — Újtelektanya, Nyíregy- 
háza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Elep-puszta, Debreczen, Nyr. 8: 
476. 

Indián — Forróencs, Abauj m., 
Nyr. 28:422., nn., felszedett. 

Iramó — Stephán vajda. II. 
R. Gy. 

Irén - - Kissziget, Ortaháza és 
Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255., nn., felszedett. 

írisz — Újtelektanya, Nyíregy- 
háza, Nyr. 31:535. — tirpák, 
nn., felszedett. 

Irka — Újtelektanya, Nyíregy- 
háza, Nyr. 31 : 535. — tirpák, nn. 

Irma — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Kissziget. Ortaháza és Hernyék,. 
Zala m., Göcsej, Nyr. 30 : 255., nn. 

Jáczint — Kriza — un. 
Jádzi — Kriza. 



Hermán Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse. 



Jámbor 

Jámbor 

28 : 479. 



Ada, Bács m., Nyr. 



Jancsár — II. R. Gy. Kriza. 

Jancsi — Pócsfalva, Kisküküllő 
m., Nyr. 38 : 239. ; Ada, Bács m. 
Nyr. 28:479. ; Hajdú m., Nyr. 
35 : 301. 

Jártas — Kriza. 

Jefterdár — II. R. Gy. 

Jeges — Kriza. 

Jegyes — II. R. Gy. 

Jellasics — Heves m. Nyr. 
4 : 240. Reminisezenczia 1848-ra. 

Jóniusz — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Nyilván Nonius helyett. 



Jordaki — II. R. Gy. 

Jordi — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, 
Nyr. 30 : 255. A Jordán kicsinyi- 
tője. 

Jordics — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, 
Nyr. 30:255. 

Jóska — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Józsa — Marót-puszta, Somogy, 

Nyr. 26 : 480. 

Józsi — újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

*Juczi — Pusztaszentmiklós, 
Bihar, Kriza. B.-Újváros, Nyr. 9: 
143. ; Pócsfalva, Kisküküllő m., N>t. 
38 : 2 :í9. ; Kisújszállás, 

Juda — Újtelektanya, Nyíregy- 
háza, Nyr. 31:535. — tirpák. 



370 Kapucsi 

* Julcsa — Heves m., Nyr. 2: 
142. ; Elep-puszta, Debreezen, Nyr. 
8 : 476. ; Szabolcs, Baranya m., 
Nyr. 29 : 543. ; Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, 
Nyr. 30:255.; Ada, Bács m., 
Nyr. 28 : 479. ; Balatonmellék, J. 
* Pusztaszentmiklós, Bihar m., 
Kisújszállás. 

Juli — Újtelektanya, Nyíregy- 
háza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Julis — Ecs, Győr m. (csökö- 
nyös fajta), Nyr. 36 : 333. ; Forró- 
encs, Abauj m., Nyr. 28 : 422. 

Juszi — Újtelektanya, Nyíregy- 
háza, 31 : 535. — tirpák. 

Kabalás — Sztripszky. 

Kabalási — Sztripszky. 

Kabolafi — Sztripszky. 

Kaczér — Ecs, Győr m. — 
kedveskedő név, Nyr. 36:333.; 
Kisújszállás, Nyr. 38 : 287. 

Kajla — Ada, Bács m., Nyr. 
28 : 479. 

Kakas — Hétfalu, Brassó m., 
Nyr. 38 : 238. ; Csikszentgyörgy, 
Nyr. 9 : 431.; Homoródalmás, Ud- 
varhely m., Nyr. 29 : 543. Kriza. 

Kalandor — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31:535. — tirpák. 

Kálmán — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31:535. — tirpák. 

Kamara sí — II. R. Gy. 

Kancza — Sztripszky. 

Kanczás — Sztripszky. 

Kantáros — Sztripszky. 

Kapucsi — II. R. Gy. 



Kapucsi 



371 



Kis tramó 



Kapucsi — II. R. Gy. — kék. 
Karalás — 11. R. Gy. 
Karcsi — Kriza. 
Karcsú— Heves m., Nyr. 2 : 142. 
Kartács — Kriza. 
Katalin — Új telektanya, Nyir- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Katarczi — II. R. Gy. 

*Kati — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Kissziget, Ortaháza és Hernyék, 
Zala m., Göcsej, Nyr. 30 : 255. ; 
Pusztaszentmiklós, Bihar. m. 

Kató — Homoródalmás, Udvar- 
hely m., Nyr. 29 : 543. 

Kazin — II. R. Gy. 

* Kedves — Heves m., Nyr. 2: 
142. ; Csíkszentgyörgy, Nyr. 9 : 
431. ; Kedves, Hont m., tótoknál, 
Nyr. 29 : 332. ; Kedves, Écs, Győr 
m. (kedveskedő név), Nyr. 36 : 
333. Sztripszky. Kisújszállás, Nyr. 
38 : 287. Kriza. Balatonmell., J., 
— Kedves — II. R. Gy., Nagy- 
enyed, S. I. XH. 

Kefe — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31:535. — tirpák. 

Kelepcze — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Kengyel — Kriza. 

Kengyeles — Sztripszky. 

Kényes — S. I. XII. 

Kesa — Újtelektanya, Nyíregy- 
háza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. A 
Kese, tótosan. 

Kese — Érmeilék, Nyr. 29 : 533. ; 
Szabolcs, Baranya m., Nyr. 29 : 
543.; Écs, Győr m. (szín után), 
Nyr. 36 : 333. ; Kissziget, Orta- 



háza és Hernyék, Zala m., Göcsej, 
Nyr. 30 : 255. ; Ada, Bács m., 
Nyr. 27 : 384. ; Késd, Óverbász, 
bácskai sváb, Nyr. 26 : 231.; Kese, 
Marczali, Somogy, 1874., Nyr. 27 : 
480.; Marót-puszta, Somogy m., Nyr. 
26 : 480. ; Nádasd, Vas m., Nyr. 
26 : 143. ; Balatonmell., J. 

Kese — hontmegyei tótoknál. 
N\T. 29 : 332. ; — Kesej, Csík- 
szentgyörgy, Nyr. 9 : 431. ; Forró- 
encs, Abauj m., Nyr. 28 : 432. ; 
— Késel, árvamegyei tótoknál, 
Nyr. 25:506. 

Kesely — Heves m., Nyr. 4 : 
240. ; Békás, Nyr. 3 : 238. ; Szür- 
nyeg, Felső-Zemplén m., Nyr. 10 : 
278. ; Kesely, Sztripszky. Kisuj- 
száUás, Nyr. 38 : 287. ; S. I. XH., 
Kési, Apatin, Bács-Bodrog m., Nyr. 
24 : 579. 

Kezlár -— II. R. Gy. 

Kicsin — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. ; Kicsiny, Balatonmell., J. 

Kígyó — Szümyeg, Felső- 
Zemplén m., Nyr. 10 : 278. ; B.- 
Uj város, Nyr. 9 : 413. ; Érmellék, 
Nyr. 29 : 533. 

Kincsem — Écs, Győr m. (ked- 
veskedő név), Nyr. 36 : 333. — 
Lónév a régiségben, T. S., Nyr. 
32 : 156. ; Balatonmell., J. 

Kisasszony — II. R. Gy. 
Kis fakó — II. R. Gy. 
Kis gyöngy — II. R. Gy. 
Kisjány — Forróencs, Abauj, 
Nyr. 28 : 422. 

Kis kalmük — II. R. Gy. 
Kis tramó — II. R. Gy. 

24* 



Kódus 



372 



Lila 



Kódus — Marczali, Somogy, 

1874., Nyr. 27 : 480. 

Kokas — Marczali, Somogy m., 
1874., Nyr. 27 : 480. 

Kolbász — Kriza. 

Kondész — Ada, Bács m., Nyr. 
27 : 384. 

Kondor — Bugacz, T. M. I. 

Kontár — Kriza. 

Kontesz — BalatomnelL, J. 

Kontész (comtesse) — Heves 
m., Nyr. 2 : 142. — felszedett, nn. 

Korhel — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, 
Nyr. 30 : 255. ; Korhely, Balaton- 
mell., J. 

Kormány — II. R. Gy. 

Kozák — Kriza. 

Koztandin — II. R. Gy. — 
barna, pej, szeg. 

Kökény — Szürnyeg, Felső- 
Zemplén m., Nyr. 10 : 278. 

Középső — Sztripszky. 

Kucsori — Kriza. 

Kuncsár — Écs, Győr m., Nyr. 
36 : 333. — kedveskedő név. 

Kurtány — II. R. Gy. 

Kurucz — Kriza. 

Labancz — Ujtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31:535. — tirpák. 



Laczkó 



Kriza. 



Lájbis — Pócsfalva, Kisküküllö 
m., Nyr. 38 : 239. 

Lajhár — Kriza. 



Laji — Homoródalmás, Udvar- 
hely m., Nyr. 29 : 543. 

Lámpás — Elep-puszta, Debre- 
czen, Nyr. 8:476., Kisújszállás, 

Nyr. 38:287. Kriza. 

Lánesás — II. R. Gy. 

Lánczos — Sztripszky. 

Lángos — Kriza. 

Lankás — Kriza. 

Lantos — Kriza. 

Lapta — Kriza. 

Látó — Kriza. 

Lator — Ujtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Sztripszky. 

* Legény — Békés. 

Lekenczi — II. R. Gy. 

Lektika — II. R. Gy. 

Lelkes — Kriza. 

Lengyel — Szabolcs, Baranya 
m., Nyr. 29 : 543., Balatonmellék, 
J. 11. Rákóczi György ménese. 

Lénka — Ada, Bács m., Nyr. 
27 : 384. 

* Lenke — Békés. 
Leperd — Bugacz, T. M. I. 
Lépes — Kriza. 

* Lepke — Ujtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Kisújszállás, Nyr. 38 : 287., Puszta- 
szentmiklós, Bihar m. 

Léta — Kissziget, Ortaháza és 
Hernyék, Zala m. Göcsej, Nyr. 
30 : 255. 

Lila — Ujtelektanya, Nyíregy- 
háza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 



Lina 

Heves m., Nyr. 2 : 142., B.-Ujváros, 
Nyr. 9 : 143., Érmeilék, Nyr. 29 : 
533., Pócsfalva, KisküküUő m., 
Nyr. 38 : 239., Ada, Bács m., Nyr. 
27 : 384. és 28 : 479. 

Lina — Szabolcs, Baranya m., 
Nyr. 29 : 543., Homoródalmás, 
Udvarhely m., Nyr. 29 : 543. 

Linda — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 ; 535. — tirpák. 
Heves m., Nyr. 2 : 142., Kissziget, 
Ortaháza és Hernyék, Zala m., 
Göcsej, Nyr. 30 : 255., Balaton- 
mellék, J. Felszedett, nn. 

Linka — Csikszentgyörgy, Nyr. 
9:431. 

Lippai — II. R. Gy. 

Lisza — Ada, Bács m., Nyr. 
27 : 384. és 28 : 479. 

Liszka — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255., Ada, Bács m., Nyr. 27 : 
384. 

Liza — Új telektanya, Nyíregy- 
háza, Nyr, 31 : 535. — tirpák. 
Hétfalu, Brassó m., Nyr. 38 : 238., 
Pócsfalva, KisküküUő m., Nyr. 
38:239., Kissziget, Ortaháza és 
Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. 

*Lizi — Kisújszállás — Kriza. 

Lócsíszár — Sztripszky. 

Lófalvi — Sztripszky. 

Lógó — Sztripszky. 

Logofét — II. R. Gy. 

Lógós — (befogás után így 
nevezve), Szürnyeg, Felső-Zemp- 
lén m., Nyr. 10 : 278. 



37 3 Mámzei 

Longár — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Lovas — Sztripszky. 

Lovász — Stripszky. 

Lucsa — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Lucza — Heves m., Nyr. 2 : 142. 

Luezi — Hétfalu, Brassó m., 
Nyr. 38 : 238. Heves m., Nyr. 2 : 

142. Békás, Nyr. 3 : 238. Kissziget, 
Ortaháza és Hernyék, Zala m., 
Göcsej, Nyr. 30 : 255. Ada, Bács 
m., Nyr. 27 : 384. és 28 : 479. 
Kriza. 

Lula — B. -Új város, Nyr. 9 : 

143. — felszedett. 

Lupul — II. R. Gy. — oláh. 

Lutzi — s. I. xn. 

Lüdvércz — Kriza. 

Maczi — Ada, Bács m., Nyr. 
27 : 384. és 28 : 479. 

Maczkó — II. R. Gy. Kriza. 

Madáx — Heves m., Nyr. 2 : 
142. Szürnyeg, Felső-Zemplén m., 
Nyr. 10 : 278. Elep-puszta, Deb- 
reczen, Nyr. 8 : 476. Écs, Győr 
m. (kedveskedő név), Nyr. 36 : 333. 
Kissziget, Ortaháza és Hernyék, 
Zala m., Göcsej, Nyr. 30 : 255. 
Kisújszállás, Nyr. 38 : 287. Mar- 
czali, Somogy m., 1874, Nyr. 27 : 
480. Mátár, Apatin, Bács m., Nyr. 
24 : 579., magyar, sváb átvétel. 
Madár — Nádasd, Vas m., Nyr. 
26 : 143. Balatonmellék, J. 

Magló — Sztripszky. 

Mámzei — Kriza — gúnyolódó. 



Manczi 374 

Manczi — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. 

Marcsa — Ecs, Győr m., Nyr. 
36 : 333. — csökönyös fajta. Kis- 
sziget, Ortaháza és Hernyék, Zala- 
m., Göcsej, Nyr. 30 : 255. Ada, 
Bács m., Nyr. 27 : 384. cs 28 : 479. 



Mocskos 



Marezella 

dett név. 



Kriza 



felsze- 



Marczi — Ada, Bács m., Nyr. 

27 : 384. 

Mari — Újtelektanya, Nyíregy- 
háza, Nyr, 31 : 535. — tirpák. 
Forróencs, Abaúj m., Nyr. 28 : 422. 

Markos — Kriza. 

Maró — Kriza. 

Mátring — Kriza. 

Matuzsa — Kriza. 

Matyi — Forróencs, Abaúj m., 

Nyr. 28 : 422. 

Matzkó - S. I. XII. 

Méezi — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. 

Medve — II. R. Gy. 

Meggyes — Ecs, Győr m., Nyr. 
36 : 333. — kedveskedő név. Ba- 
latonmellék, J. 

Menta — Ada, Bács m., Nyr. 

28 : 479. 

Mérges — Szabolcs, Baranya 
m., Nyr. 29:543. Mirges, Overbász, 
bácskai sváb, Nyr. 26 : 231. Mér- 
ges, Nádasd, Vas m., Nyr. 26 : 143. 
Kriza. Balatonmellék, J.; S. I. 
XH. 



Merlecz — Kissziget, Otarháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. 

Méta — Écs, Győr m., Nyr. 
36 : 333. — kedveskedő név. 

Mezőszámya — Kunszentmár- 
ton, Nyr. 2 : 474. — tüzes, tátos- 
ló neve. Költői kép. 

Micza — Új telektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Miczi — Újtelektanya, Nyíregy- 
háza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Érmeilék, Nyr. 29 : 533. 

Mikes — II. R. Gy. — deres. 
— Mikes — II. R. Gy. — pej. 

Miksa — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. 

* Mirges — Ecs, Győr m., Njrr. 
36 : 333. — csökönyös fajta. Kis- 
újszállás, Nyr. 38 : 287. Puszta- 
szentmiklós, Bihar m. 

Mirza — Heves m., Nyr. 4 : 240. 
Balatonmellék, J. 

Misca — Erd. Érczhegység, 
móczok, Nyr. 34 : 257. — Miska. 

* Miska — Hétfalu, Brassó m., 
Nyr. 38 : 238. Heves m., Nyr. 2 : 
142. Szürnyeg, Felső-Zemplén m., 
Nyr. 10 : 278. Elep-puszta, Deb- 
reczen, Nyr. 8 : 476. Pócsfalva^ 
KisküküUő m., Nyr. 38 : 239. Forró- 
encs, Abaúj m., Nyr. 28 : 422. 
Kriza. Kisújszállás. 

Mocskos — Kissziget, Orta- 
háza és Hernyék, Zala m., Göcsej, 
Nyr. 30 : 255. Kriza. 



Mojzsi 375 



Mojzsi — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. 

Mokány — Heves m., Nyr. 4 : 
240. Szürnyeg, Felső-Zemplén m., 
Nyr. 10 : 278. Mókán, Csíkszent- 
györgy, Nyr. 9 : 431. Mokány, 
Pócsfalva, Kisküküllö m., Nyr. 
38 : 239. S. I. Xll. 

Moldvai — II. R. Gy. — barna. 
— Moldvai — II. R. Gy. — pej. 

Mondér — Békás, Nyr. 3 : 238. 

Mondi — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. 



Monyas 
a mén. 



Kriza — különben 



Monyok — S. I. XII. 

Mordáj — Kriza. 

Morzsa — Heves m., Nyr. 2 : 
142., Békás, Nyr. 3 : 238. 

Mucsi — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Mucskos — Sztripszky. 
Muczi — Balatonmell., J. 
Mujki — BalatonmeU., J. 

Mujku — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. 

Mujzli — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255.' 

Muki — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. 

Mundra — Kriza. 



Nyakas 

Murcsi — Szabolcs, Baranya 
m., Nyr. 29 : 543. 

Murga — Kriza. 

Muszka — Szabolcs, Baranya 
m., Nyr. 29 : 543., Homoródalmás, 
Udvarhely m., Nyr. 29 : 543., Kis- 
sziget, Ortaháza és Hernyék, Zala 
m., Göcsej, Nyr. 30 : 255., Ada, 
Bács m., Nyr. 28 : 479., Marót- 
puszta, Somogy m., Nyr. 26 : 480., 
Kriza. 

Nacza — Ecs, Győr m. (csökö- 
nyös fajta), Nyr. 36 : 333. 

Náozi — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. 

Nagy kalmük — 11. R. Gy. 

Náncsi — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr^ 
30 : 255. 

Négró — Ecs, Győr m. (csö- 
könyös fajta), Nyr. 36 : 333. 

Nem adom — 11. R. Gy. 

Német — Békás, Nyr. 3 : 238. 

Nohaj — II. R. Gy. — Nohaj 
— tatár. II. R. Gy. 

Noniusz — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Kissziget, Ortaháza és Hernyék, 
Zala m., Göcsej, Nyr. 30 : 255. 
Vö. Joniusz. 

Noszlár — Kissziget, Orta- 
háza és Hernyék, Zala m., Gö- 
csej, Nyr. 30 : 255. 

Nyájas — Kriza. 

Nyakas — II. R. Gy. 



Nyalka 376 

Nyalka — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255., Ada, Bács m., Nyr. 27 : 

384. és 28 : 479. 

Nyerótő — II. R. Gy. 

Nyerges — Újtelek tanya, 
Nyíregyháza, Nyr. 31 : 535. — 
tirpák. — Nyerges — (befogás 
után így nevezve) Szürnyeg, Felső- 
Zemplén m., Nyr. 10 : 278., Sztrip- 
szky, Kriza. 

Nyiüas — II. R. Gy. 

Nyügető — II. R. Gy. 

Olga — Forróencs, Abaúj m., 
Nyr. 28 : 422., felszedett, uras, úri. 

Ondó — Balatonmell., J. 

Óriás — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. 

Orient — Balatonmell., J. — 
ménesnév, úri. 

Ostorhegyes — (befogás után 
így nevezve) Szürnyeg, Felső- 
Zemplén m., Nyr. 10:278. 

Ozora — Bugacz, T. M. I. 

Őszike — a régiségben — 
T. S., Nyr. 32 : 156. 

Öszvéresi — Sztripszky. 

Padi — Balatonmell., J. 

Pajkos — Új telektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31:535., — tirpák. 
Érmellék, Nyr. 29: 533., Sztripszky, 
Ada, Bács m., Nyr. 27 : 384. és 28 : 
479. Balatonmell., J., S. I. XII. 

Pajtás — Ada, Bács m., Nyr. 
27 : 384., Forróencs, Abaúj m., 
Nyr. 28 : 422., Kriza. 



Pejfi 

Pajtáska — a régiségben — 
T. S., Nyr. 32 : 156. 

Pajzán — B. -Új vár OS, Nyr. 9 : 
143., Balatonmell., J. 

Pali — BalatonmeU., J. 

* Palkó — Kisújszállás. 

Pandúr — Kriza — Bugacz, 
T. M. I. 

* Pántlika — Keszthely — a 
német Band-ból, tótosan kicsi- 
nyítve. 

Pára — Újtelektanya, Nyíregy- 
háza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Paraszt — II. R. Gy. 

Párducz — Heves m., 
2 : 142. — Kriza. 

Paripás — Sztripszky. 

Ada, Bács m. 



Nyr. 



Pásztor 

27 : 384. 



Nyr. 



Patafalvi — Sztripszky. 

P atkán — Kriza. 

*Páva — Heves m., Nyr. 4 : 240., 
Ecs, Győr m., (kedveskedő név), 
Nyr. 36 : 333., Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék. Zala m., Göcsej, 
Nyr. 30 : 255., Pusztaszentmiklós, 
Bihar m. 

Pázsint — Kriza. 

Péczár — Heves m., Nyr. 4:240. 

Peczek — Kriza. 

Peczkes — Kriza. 

Pej — Szürnyeg, Felső-Zemp- 
lén m., Nyr. 10 : 278. Pej, Csik- 
szentgyörgy, Nyr. 9 : 431. Kriza, 
S. I., XII. ' 

Pejfi — Sztripszky. 



Pejkó 

Pejkó — Kisújszállás, Nyr. 
38 : 287., Balatonmellék, J., Arany 
János: Toldi lovának neve. 

Pengő — Szürnyeg, Felső- 
Zemplén m., Xyr. 10:278. 

Pereszlen — Kriza. 

Peták — Kriza. 

Péter — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. 

Piczi — Hétfalii. Brassó m., 
Nyr. 38:238. Kriza. 

Piczkó — Kriza. 

Pillants — Kriza. 

Pille — Kissziget, Ortaháza és 
Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. Balatonmellék, J. 

Pimon — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. 



377 



Pundza 



Pipás 



Kriza. 



Piros — Újtelektanya, Nyíregy- 
háza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Szürnyeg, Felső-Zemplén m., Nyr. 
10 : 278., Csíkszentgyörgy, Nyr. 
9:431., Elep-puszta, Debreczen, 
Nyr. 8 : 476., Forróencs, Abauj m., 
Nyr. 28 : 422., Sellye, Somogy m., 
Nyr. 26 : 143. Kriza. — Piros — 
H. R. Gy. 

* Pista — Hétfalu, Brassó m., 
Nyr. 38 : 238., Csíkszentgyörgy, 
Nyr. 9:431., Hajdú m., oláh, 
Nyr. 35 : 301. Kriza, Kisújszállás. 

Piszra — Elep-puszta, Debre- 
czen, Nyr. 8 : 476. — lójegy. 

Plútó — Kriza — paptól szedve. 



Poczkos — Kriza. 

Poczok — Kriza. 

Podor — Óverbász, bácskai 
sváb, Nyr. 26:231. — bodor. 

Pogány — Szürnyeg, Felsór 
Zemplén m., Nyr. 10:278., Pócs- 
falva, Kisküküllő m., Nyr. 38 : 
239., Ada, Bács m., Nyr. 27 : 384. 
Kriza, S. I. XH. 

Pohár — Pócsfalva, Kisküküllő 
m., Nyr. 38:239. 

Poleszár — Új telektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Tót: nyilván Koleszár == kerék- 
gyártó. 

Póli — Újtelektanya, Nyíregy- 
háza, Nyr. 31:535. — tirpák. 



Polka — 

28 : 479. 


Ada, Bács m., Nyr. 


Polkány 

28 : 479. 


— Ada, Bács m., Nyr. 


Poltra — 


Kriza. 


Polyár — 

27 : 384. 


- Ada, Bács m., Nyr. 



Pompás — Écs, Győr m., Nyr. 
36 : 333. — kedveskedő név. Kis- 
újszállás, Nyr. 38:287. Kriza. 

Póni — Sztripszky. 

Pópa — 11. R. Gy. 

Porhajas — 11. R. Gy. — 
tűziszerszám ebből készül. 

Préda — II. R. Gy., Hétfalu, 
Brassó m., Nyr, 38:238. Kriza. 

Puczi — Kriza. 

Pundza — Kriza. 



Purdé 

Purdé — Pócsfalva, Kisküküllő 
m., Nyr. 38 : 239. 

Puszta — Kriza. 

Putina — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák, 
oláhos. 

Putkó — Ada, Bács m., Nyr. 
27 : 384. 

Puzdri — Kriza. 

Puzsgás — Kriza. 

Püszke — Békás, Nyr. 3 : 238. 

Rabló — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Heves m., Nyr. 4 : 240. ; Elep- 
puszta, Debreczen, Nyr. 8 : 476. ; 
Bugacz, T. M. I. 

Radnóti — II. E. Gy. 

Radnóti — II. R. Gy. — szürke. 

Rahovicz — 11. R. Gy. 

Rája — Hétfalu, Brassó m., 
Nyr. 38 : 238. 

Rajkó — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Pócsfalva, Kisküküllő m., Nyr. 
38 : 239. ; *Békés. 

Rajku — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. 

Rára — Heves m., Nyr. 2 : 142. 

*Ráró — Heves m., Nyr. 4 : 
240. ; Békás, Nyr. 3 : 238. ; Kis- 
újszállás, Nyr. 38 : : 287. Kriza. 
Pusztaszentmklós, Bihar m. S. 

I. xn. 

Rátotta — Hajdú m., Nyr. 
35 : 301. 



378 Róka 

Rebi — Homoródalmás, Udvar- 
hely m., Nyr. 29 : 543. — Rebekka 
beczézője. 

Remény — Forróencs, Abauj, 
Nyr. 28 : 422. 

Remonda — Sztripszky. 

Repcze — Heves m., Nyr. 2 : 142. 

Repdes — Kriza. 

Rezsdő — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Ricska — Kissziget, Ortaliáza 
és Hernyék, Zala m,, Göcsej, Nyr. 
30 : 255. 

Ricza — Érmellék, Nyr. 29 : 533. 

*Rigó — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31:535. — tirpák. 
Hétfalu, Brassó m., Nyr. 38 : 238. ; 
Heves m., Nyr. 2 : 142. ; Békás, 
Nyr. 3 : 238. ; Szürnyeg, Felső- 
Zemplén m., Nyr. 10 : 278. ; Csík- 
szentgyörgy, Nyr. 9 : 431. ; Kis- 
újszállás, Nyr. 38 : 287. ; Balaton- 
mell., J., Kisújszállás, S. I. XII. 

Rigú — Kissziget, Ortaháza és 
Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. : Ada, Bács m. Nyr. 
28 : 479. 

Ringyó — Heves m., Nyr. 2 : 
142. ; Szürnyeg, Felső -Zemplén 

Nyr. 10 : 278. 

Ringyu — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. 

Rojba — Hétfalu, Brassó m., 
Nyr. 38 : 238. 

Róka — Békás, Nyr. 3 : 238. ; 
Balatonmell.. J. 



Romandó 

Romandó — Ujtelektanya, Nyir- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Romlás — Kriza. 

Rontó — Kisújszállás, Nyr. 

38 : 287. 

Róska — Csíkszentgyörgy, Nyr. 

9 : 431. 

Rostéi — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. 

Róza — Hont m., tótoknál, 
Nyr. 29 : 332. 

Rózsa — Békás, Nyr. 3 : 238. ; 
Búsd, Óverbász, bácskai svábok- 
nál, Nyr. 26 : 231. ; Rózsa, Mar- 
czali, Somogy, 1874., Nyr. 27 : 
480. ; Marót-puszta, Somogy, Nyr. 
26 : 480. ; Nádasd, Vas m., Nyr. 
26 : 143. ; Sellye, Somogy m., Nyr. 
26 : 143. Kriza. 

* Rózsi — Ujtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Szürnyeg, Felső-Zemplén m., Nyr. 

10 : 278. ; Pócsfalva, KisküküUő 
m., Nyr. 38 : 239. ; Homoródalmás, 
Udvarhely m., Nyr. 29 : 543. 

Rubin — Forróencs, Abauj, 
Nyr. 28 : 422. Uras. 

Rudas — (befogás után így 
nevezve) Szürnyeg, Felső-Zemp- 
lén. Nyr. 10 : 278. 

Rúsi — Apatin, Bács-Bodrogm., 
Nyr. 24 : 579. — magyarból átvett. 
S. I. XII. Kisújszállás. Kriza. 



Rusticus 



II. R. Gy. 



Rúzsa — Ada, Bács m., Nyr. 
27 : 384. ; Balatonraell., J. 

Sáfrán — Kriza. 



379 Sárga 

Sajó — Ujtelektanya, Nyíregy- 
háza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Sámson — Ujtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Sami — II. R. Gy. 

Samu — Ujtetektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Sándor — Ujtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Sánta — Ujtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Sárga — Ujtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Hétfalu, Brassó m., Nyr. 38 : 238. 
Békás, Nyr. 3 : 238. (szín), Szür- 
nyeg, Felső-Zemplén m., Nyr. 10 : 
278. — Sárga — Csíkszentgyörgy, 
Nyr. 9 : 431. Sárga (vocatívus 
Sárgo), Hont m., tótoknál, Nyr. 
29 : 332. Sárga, Homoródalmás, 
Udvarhely m., Nyr. 29 : 543. Écs, 
Győr m. (szín után), Nyr. 36 : 333. 
Kissziget, Ortaháza és Hernyék, 
Zala m., Göcsej, Nyr. 30 : 255. 
Göllníczvölgyí németeknél, Nyr. 
37 : 102. — Sárga — Kisújszál- 
lás, Nyr. 38 : 287. Sárgd, Óverbász, 
bácskai sváb, Nyr. 26 : 231. Sárga, 
Marczalí, Somogy m., 1874. Nyr. 
27 : 480. Árvamegyei tót, Nyr. 25 : 
506. Zsolnavíd. tót, Nyr. 26 : 423. 
Marót-puszta, Somogy m., Nyr. 26 : 
480, Sellye, Somogy m., Nyr. 26 : 
143. Göllníczvölgyí német, Nyr. 
25 : 299. — Sárga — Kriza. Ba- 
latonmellék, j.; s. I. xn. 

Sárga — oláh — sárga; „Pópa 
d'ín Valá Re sus pá sárga sá guje: 
Vala Re-ből (a rossz völgyből) a 
pap föltápászkodott a sárgára^. 



Sargá 380^ 

Aradmegyei népdal. Sargac, oláh, 
lóról mondják : sárgás. Arad s 
Bihar m., Nyr. 17 : 51. 

Sargá — Erd. Erczhegység, mó- 
czok, Nyr. 34 : 317. — sárga. 

Sári — Heves m., Nyr. 2 : 142. ; 
Szürnyeg, Felső-Zemplén m., Nyr. 

10 : 278. 

Sárig — Hétfalu, Nyr. 38 : 238. 

Sárkány — Heves m., Nyr. 2 : 
142.; Csíkszentgyörgy, Nyr. 9 : 
431.; Sztripszky. 



Szajku 



Sármánt 
mant. 



Kriza. Uras: char- 



Sarolta — Marczali, Somogy 

m., 1874, Nyr. 27:480.; Marót- 
puszta, Somogy m., Nyr. 26 : 480. 

Sáspi — Kriza. 

Sátán — Kriza. 

Selét — Kriza. 

* Selyem — Keszthely — Kriza. 

Septeles — II. R. Gy. 

Serény — Kriza. 

Serll — Új telektanya. Nyíregy- 
háza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Setét — Kriza. 

Siklós — Kriza. 

Síkos — Kriza. 

Sima — Kriza. 

Simli — Balatonmellék, J. A 
német Schimmel. 

Sinór — Kriza. 

Sólom (sólyom) — Overbász, 
bácskai sváboknál, Nyr. 26 : 231. 
* Sólyom, Békés, Kriza. 



Spárga — Kriza. 



Stella — B. -Újváros, Nyr. 9 : 
143. — uras. 

Strimfli — Kriza. 

Subri — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. — Sobri Jóska egykori 
híres betyár tótos neve. 

Suczi — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. 



Sudár 

26 : 143. 



Nádasd, Vas m., Nyr. 



Sugár — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Heves m., Nyr. 2 : 142. ; Elep- 
puszta, Debreczen, Nyr. 8 : 476. 
Kriza. 

Sundi— B.-Ujváros, Nyr. 9: 143. 

Sunyi — Kriza. 

Susi — Kriza. 

Suszter — Kriza. 

Szagló — Kriza. 

Szájas — II. R. Gy. 

Szajha — Szürnyeg, Felső- 
Zemplén m., Nyr. 10 : 278. ; Kis- 
Sziget, Ortaháza és Hernyék, 
Zala m., Göcsej, Nyr. 30 : 255. 
Kriza. 

Szajkó — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Békás, Nyr. 3 : 238. ; Elep-puszta, 
Debreczen, Nyr. 8 : 476. ; Nádasd, 
Vas m., Nyr. 26 : 143. S. I. XH. 

Szajku — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, 
Nyr. 30:255. 



Szálas 

Szálas — Kriza. 

Szálka — Kriza. 

Szálkás — II. R. Gy. 

* Szaraczéna — Keszthely, ber- 
ezegi ménes ; de csikós szájon. 

Szárcsa — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535., — tirpák. 
11."^ R. Gy. Heves m., Nyr. 2 : 142. ; 
Szürnyeg, Felső-Zemplén m., Nyr. 

10 : 278.^ 

Szárcsi — Csíkszentgyörgy, 
Nyr. 9:431. Kriza. 

Szarka — Kriza. 

Szárnyas — Kriza. 

Szártsa — S. I. XII. 



Szártya — 


- Ada, Bács m., Nyr. 


28 : 479. 




Szarvas — 


- II. R. Gy., Kriza, 


S. I. XII. 




Szattyán 


— Heves m., Nyr. 


4 : 240. 





* Száva — Keszthely. 

Szebenl — II. R. Gy. 

Szedres — Forróencs, Abaúj 
m., Nyr. 28 : 422. 



- S. I. Xn. — Szeg 
— balásfalvi — II. R. Gy. Gyer- 
mekié, uo., Ifjúúri, no.. Kalmük, 
110., Szárcsa, uo. 

* Szegfű — Keszthely. 

Szekfü — Kriza. 

Szeles — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — . tir- 
pák. Szürnyeg, Felső-Zemplén m., 
Nyr. 10 : 278. 



381 Szikra 

Szelesztrei — II. R. Gy. 

Szelíd — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535., — tirpák. 
Kriza. 

Szellő — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Heves m., Nyr. 2 : 142. ; Békás, 
Nyr. 3 : 238. ; Szürnyeg, Felső- 
Zemplén m., Nyr. 10 : 278. ; Ér- 
mellék, Nyr. 29 : 533.; Kisújszál- 
lás, Nyr. 38 : 287. Kriza, Balaton- 
mell., J., Ada, Bács m., Nyr. 27 : 
384. 

Szellü — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. 

Szelő — Overbász, bácskai svá- 
boknál, Nyr. 26 : 231. ; zsolna- 
vidéki tótoknál, Nyr. 26 : 423. 

* Szemes — Békés. H. 0. Kriza, 

s. I. xn. 

Szennyes — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Sztripszky, Kriza. 

Szerecsen — II. R. Gy. — fakó. 

Szerencse — II. R. Gy. 

Szerzem — II. R. Gy. 

Szidi — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. Uras. 

Szikla — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255., Kriza. 

Szikra — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Hétfalu, Brassó m., Nyr. 38 : 238.; 
Békás, Nyr. 3:238.; Szürnyeg, 
Felső-Zemplén m., Nyr. 10:278.; 
Csíkszentgyörgy, Nyr. 9 : 431. ; 



Szilaj 

Ada, Bács m., Nyr. 27 : 384. Mar- 
czali, Somogy m., 1874., Nyr. 27 : 
480. ; Balatonmell., J., S. I. XII. 

Szilaj — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Szürnyeg, Felső-Zemplén m., Nyr. 
10 : 278. 

Színes — Kriza. 

Szíppanes — Kriza. 

* Sziréna — Keszthely, herczegi 
ménes, de csikósszájon. 

Szódé — Kriza. 

Szolga — Ada, Bács m., Nyr. 
28 : 479. 

Szorgos — Kriza. 

Szőke — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Marczali, Somogy m., 1874., Nyr. 
27 : 480. 

Szöszke — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. 

Szpáhia — II. R. Gy. 

Szpaoglán — II. R. Gy. 

Szpotár — II. R. Gy. 

Szulák — II. R. Gy. 

Szulimán — II. R. Gy. 

* Szultán — Érmellék, Nyr. 29 : 
533.; Pócsfalva, Kisküküllő m., 
Nyr. 38 : 239. ; Ada, Bács m., Nyr. 
27 : 384. és 28 : 479.; Forróencs, 
Abauj m., Nyr. 28 : 422. ; Keszt- 
hely, uras. — Szultán — II. R. 
Gy. 

Szügyes — Kriza. 

Szürke — Újtelektanya, Nyír. 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 



382 Tatár 

(Szín) Szürnyeg, Felső-Zemplén 
m., Nyr. 10 : 278. ; uo. Csíkszent- 
györgy, Nyr. 9 : 431. ; Écs, Győr 
m. (szín után), Nyr. 36 : 333. ; 
Kissziget, Ortaháza és Hernyék, 
Zala m., Göcsej, Nyr. 30 : 255. ; 
Kisújszállás, Nyr. 38 : 287. ; Mar- 
czali, Somogy, 1874., Nyr. 27 
480. ; Forróencs, Abauj, Nyr. 28 
422. ; Hajdú m., oláh, Nyr. 35 
301. ; Sellye, Somogy m., Nyr. 
26 : 143. Kriza. S. I. XE. 

Szürke — II. R. Gy. — gyer- 
mekié. 

Tacskó — Kriza.' 

Tajár — Marczali, Somogy m., 
1874, Nyr. 27 : 480. — arabs mén 
neve. 

* Tallér — Kisújszállás. 

Talpas — S. I. XH. 

Támasz — Kriza. 

Tánczos — Zsolna vid. tót, 
Nyr. 26:423. Kriza. 

Tapsi — Kriza. 

Taréj — B.-Újváros,Nyr. 9: 143. 

Tarka — (szín), Szürnyeg, Felső- 
Zemplén m., Nyr. 10 : 278. Tarka, 
Csíkszentgyörgy, Nyr. 9:431.; Kis- 
újszállás, Nyr. 38:287. Kriza. 

Tarka — II. R. Gy. — tatár. 

Tartós — Kriza. 

Tatár — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Hétfalu, Brassó m., Nyr. 38 : 238.; 
Szürnyeg, Felső-Zemplén m., Nyr. 
10 : 278. ; Szabolcs, Baranya m., 
Nyr. 29 : 543., Ada, Bács m., Nyr. 



Taurusz 



38.^ 



Vaskos 



27 : 384. és 28 : 479. Balatonmel- 
lék, J. 

Taurusz — Újtelektanya. Nyír- 
egyháza, 31:531. — tirpák. 

Telek — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31:535. — tirpák. 

Testes — Kriza. 

Tindír — Apatín, Óverhász, 
Bács m., sváboknál. Nyr. 24 : 579., 
26:231. = Tündér. 

Tisza — Kriza. 

Tiszta — Kriza. 

Tizes — Óverhász, hácskai 
sváboknál, Nyr. 26 : 231. = Tüzes. 

Tolvaj — Kriza. 
Tordai — II. R. Gy. 
Torma — II. R. Gy. 
Tömösvári — II. R. Gy. 

Tréfa — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 :535. — tirpák. 

Treza — Ada, Bács m., Nyr. 

28 : 479. 

Tsendes — S. I., XII. 

Tsillag — S. L. XII. 

Tsinos — S. I., XII. 

Tsóka — S. L, XII. 

Turazó — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Turcsi — Nádasd, Vas m., Nyr. 
26 : 143. Kriza. 

Tuti — Kissziget, Ortaháza és 
Hemyék, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. 



Tükör 



Kriza. 



Tündér — Kriza, Heves ni., 
Nyr. 2 : 142., Békás, Nyr. 3 : 
238. ; Szürnyeg, Felső-Zemplén 
m., Nyr. 10:278.; Csíkszent- 
györgy, Nyr. 9:431.; Ada, Bács 
m., Nyr. 27:384. és 28:479. 
— Balatonmellék, Jankó. S. I., 
XII. 

Tündik — Kalló — vezeték- 
es lónév. Nyr. 15 : 520. 

Tüzér — Kissziget, Ortaháza 
és Hernyók, Zala m., Göcsej, Nyr. 
30 : 255. 

* Tüzes — Heves m., Nyr. 2 : 
142. ; Szürnyeg, Felső-Zemplén m., 
Nyr. 10 : 278. ; Kisújszállás, Nyr. 
38:287; Ada, Bács m., Nyr. 27: 
384., Kriza, Balatonmellék, Jankó ; 
Pusztaszentmiklós, Bihar m. 



Udvarbíró 

szürke. 



n. R. Gy. 
Ugrón — II. R. Gy. 



Vágó — Kriza. 

Vajda — II. R. Gy. — Vajda 
— fakó, kék, küldte-barna, szeg, 
szürke. II. R. Gy. 

Vájna — II. R. Gy. 

Vándor — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Szürnyeg, Felső-Zemplén m., Nyr. 

10 : 278.^ 

Varjú — S. I. XH. 

Vasderes — (szín) Szürnyeg, 
Felső-Zemplén m., Nyr. 10:278. 

Vaskó — Kisújszállás, Nyr. 

38 : 287. 

Vaskos — Kriza, 



Vaszi 384 

Vaszi — Kriza. *Az oláh Vaszilé- 
ből = Basilius. 

* Vércse — Szürnyeg, Felső- 
Zemplén m., Nyr. 10 ; 278. ; Mar- 
czali, Somogy, 1874., Nyr. 27 : 
480. ; Pusztaszentmiklós, Bihar. 

Veres — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Véres — Marczali, Somogy m., 
1874, Nyr. 27 : 480. Kriza. 

Vértse — S. I. XII. 

Vezér — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535.; B.-Új vá- 
ros, Nyr. 9 : 143.; Ada, Bács m., 
Nyr. 28 : 479. Kriza. 

Vida — Újtelektanya, Nyíregy- 
háza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Vidám — Hétfalu, Brassó m., 
Nyr. 38 : 238.; Békás, Nyr. 3 : 
238. ; Szürnyeg, Felső-Zemplén m., 
Nyr. 10 : 278.; Csíkszentgyörgy, 
Nyr. 9:431.; Hontmegyei tótok- 
nál, Nyr. 29 : 332. ; Kissziget, Orta- 
háza és Hernyók, Zala m., Gö- 
csej, Nyr. 30 : 255.; Kisújszállás, 
Nyr. 38 : 287.; Ada, Bács m., 
Nyr. 28 : 479. S. I. XH. — Vidám 
— Sellye, Somogy m., Nyr. 26 : 
143. Kriza. 

Vidra — Ada, Bács m., Nyr. 
28 : 479.; Balatonmellék, J. 



Vígmiska 
n : 12. 



Székelység, MNy. 



Viktor — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

* Viktória — Keszthely — her- 
czegi ménes, de csikós szájról. 



Világ 



Kriza. 



Zivatar 

Vilám — Zsolna vid. tótoknál, 
Nyr. 24 : 480. 

* Villám — Pusztaszentmiklós, 
Bihar. Kriza. Balatonmell., J., Bé- 
kás, Nyr. 3 : 238. ; Pócsfalva, Kis- 
küküllő m., Nyr. 38 : 239. ; Écs, 
Győr m. (kedveskedő név), Nyr. 
36 : 333. ; Kisújszállás, Nyr. 38 : 
287. ; Marczali, Somogy, 1874., 
Nyr. 27 : 480. ; Marót-puszta, So- 
mogy, Nyr. 26 : 480. 

Villancs — Kriza. 

Villog — Kriza. 

Vilma — Heves m., Nyr. 2 : 
142. ; Hajdú m., Nyr. 35 : 301. 

Virág — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 ; 535. — tirpák. 
Szürnyeg, Felső-Zemplén m., Nyr. 
10 : 278. ; Forróencs, Abauj, Nyr. 
28 : 422. Kriza. 



Vírcse 
9 : 143. 



B.-Új város, Nyr. 



Virgó — Kriza — felszedett név. 

Virgoncz — Sztripszky. Kriza. 

Vitán, Vitám — Apatín, Bács 
m,, sváb-magyar, Nyr. 24 : 579. 

Vitéz — Kriza. 

* Vizsla — Pusztaszentmiklós, 
Bihar m., Kriza. 



Vizter — II. R. Gy. 

Vóbán — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 



Zabosi 

név. 

Zacskó 



Sztripszky — gúny- 



Kriza. 



Zivatar — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 



Zoltán 



385 



Zoltán — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 

Zsandár — Újtelektauya, Nyír- 
egyháza, N)T. 31 : 535. — tirpák. 

Zsarnok — Bugacz, T. M. I. 

Zsendevlcs — Forróencs, Abauj- 
m., Nyr. 28 : 422. 

Zsivány — Balatonmellék, J. ; 
Bugacz, T. M. I. 

Zsobri — Kriza. 

* Zsófi — Pusztaszentmiklós, 
Bihar m. 

Zsuzsa — Balatonmellék, J. 

Zsuzsi — Újtelektanya, Nyír- 
egyháza, Nyr. 31 : 535. — tirpák. 
Hétfalu, Brassó m., Nyr. 38 : 238. 

Zsuzska — Kisújszállás, Nyr. 

38 : 287. 

VII. SZARVASMARHA. 

A marha testrészei. Van : feje, 
rajta a fül, benne a fülpamat, 
fejeéle, kétoldalt a szarv, a hom- 
lok, a vakszem, a szem, az áll- 
kapocs, az orr a likakkal, ezek 
között a szutyak, a száj az ajak- 
kal, benne a fogak, a torok, a 
tarkó, a jároméi, a nyakoldal, a 
torokéi, ezen a lehernyeg-leheny, 
ritkán : kendő, a szügy, a hát, az 
oldalak, a has, a horpasz, a far, 
ezen a csipö, fartő és f ároktő, 
farok ennek töve, szára, lombja, 
s..ge, a tehénnél a péra, a hím- 
nél a hasafelén a here, a tasak, 
a vessző, tehénnél a tőgy, az első 
lábon a lapoczka, a vállszeglettel, 
felső szár, térd, boka, rajta a fü- 
köröm, csüd, ezen párta, csülök, 
a hátulsó lábon : a koncz, a csáw/c 
a horgasinnal, a füköröm, 'dcsüd, 
a feéí csülök, a hason a /ííi.s, A:orc2í. 



Hermán Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse. 



Ájossan 

Szarvasmarha szótára. 

Ágas — általánosan — a tejes- 
köcsögöket tartó ágas állófa, a 
melyhez fejeskor a tehenet kötik. 
Szólás Kömörőn, Szatmár m., Mtsz. : 
fejjük meg az ágast = nincs 
tejünk. 

Agg ökör — Bszsz. ag öker: 
emeritus. 

Áj — fecskefarkszerú tulaj - 
donjegy a juh és szarvasmarha 
fülén kimetszve. Vö. Ajas, Ajó, 
Ajos, Ajosfülú; Ájossan. Füljegyek 
kategóriája. Nyilván a nyü fogó- 
végén levő rovátka, a mely az 
íj húrját befogadja. 

Ajj — Vö. Alj V. Alom. 

Ajjaz — Mezőtúr, Nyr. 10 : 
285. ; Nagykunság, Nyr. 16 : 141. 

— ló V. szarvasmarha alá éj- 
szakára almot hinteni. Vö. Alom 
és Kiajjaz, Almoz. 

Ájó — Gyergyó, Mtsz. — fül- 
jegy a szarvasmarhán. L. Aj. 

Ájos —Csík m., Nyr. 26:331. 

— szarvasmarhák és juhok fül- 
jegye. Debreczen levéltárában 
1686 : Csákó ökör, az jobb füle 
ájos; 1686: Egy hegyes szőke 
ökör, kinek a balfülében kivettek, 
az jobb füle ájos. 1706 : Az egyik 
ökörnek jobb füle ájos. Széli 
Farkas-Borovszky, Nyr. 22 : 518. 
Vö. Áj. 

Ájosfülű — T. S. — ökör, 
XVII. sz., Debreczen; fülhegyén 
V alakú kimetszés. Vö. Áj. 

Ájossan — Debreczeni Ivt., 
Széli F.-Borovszky. — Ladányi 
Szabó István találta és ismerte 

25 



Alánehezedő 



386 



Bakmony 



meg két ökrét, mindkettőnek a 
balfülén ájossan ki vagyon véve, 
1708. Vö. Áj. Nyr. 22 : 578. 

* Alánehezedő — Edvi Illés 
Pál — a jó tehén hasáról. 

Alj — Palóczság, Nyr. 36 : 87. 
— a jószág alá hintett szalma- 
csomó. Vö. Ajj, Alom. 

* Áll-deszka — Szürnyeg, Zemp- 
lén m. Mtsz. I. 32. — az ökör 
álla alatt való deszka. 

Almoz — Bőny, Győr m., Nyr. 
16 : 143. — a barmok alá ágyaz. 
Vö. Alom, Ajj az, Kiajjaz. 

Alom — Bőny, Győr m., Nyr. 
16 : 143. és országszerte — a 
barmok szalmaágya v. baromalja, 
Simonyi csuvasz jövevényszónak 
tartja, Nyr. 35:384. Szerinte Nyr. 
36 : 87., a szalmát jelentő csere- 
misz ólommal egyenértékű. Pa- 
lóczoknál Nyr. 36 : 87., alom = a 
jószág alá szórt szalmacsomó. Ha 
ez egész nap a jószág alatt volt, 
a palócz azt mondja : hányd ki 
aj. alól az almot v. hányd ki aj. 
alól azt az aljat. Vö. Ajj, Alj. 

Angol — 1. S vaj ezer alatt. 

* Anyabarom — Kecskemét, 
Bugacz, T. M. I. — öreg tehén, 
az ezekből álló gulya az „anya- 
barom gulya". Vö. Baromgulya. 

* Anyabarom-gulya — Bugacz- 
Monostor — a szaporító és tejelő 
jószág gulyája. Vö. Anyabarom. 

* Anyagulya — Debreczen, Bé- 
kés — tehenek és rúgott borjúk- 
ból álló gulya. L. Tőkegulya. 



* Anyaszopó — 1748, Karatna 
község — borjúról, mely még 
szopik. Vö. Borjú. 

Anyja — Szolnokdoboka m., 
Nyr. 10:239. — nőstény: „a 
bornyú annya". 

Armurár — Kapnikbánya és 
vid., oláh elem a magyar nyelv- 
ben, Nyr. 22 : 73. — marhatályog 
és azt gyógyító növény. 

Arvagané — általánosan — a 
szarvasmarha tányéralakú száraz 
hulladéka, tüzelőnek való. Buga- 
czon tőzeg. 

*Arvaganéj — Nádudvar — a 
szarvasmarha, de főleg a juh 
hulladéka. Vö. Juhporos (a juhá- 
szat-kategóriában). 

Árvajószág — Székelyf., Mtsz., 
Szilágy m. — * silány, hitvány, 
beteges marha. 

Áztatott — Csík m.. Udvar- 
hely m., Mtsz. — vízzel elegyített 
polyva és sarjú a marhák számára. 



Bacza 



BMsz. 



borjú. 



Bagarász — Kővár vid., Ipoly- 
ság, Nyr. 16 : 380. — keresve 
legelész a marha. Vö. Bakarasz. 

Bajusz billegző — Kecskemét, 

Kada in litt. — ) Ezt fes- 

tékesen a marha orra fölé nyom- 
ták, hogy bajuszt alkotva, a fej 
kisebbnek, szebbnek lássék. 

Bakarasz — Székelyf., Három- 
szék m., Mtsz. — 1. Bagarász. 

Bakmony — Kunos Ignácz, 
Nyr. 12 : 108. — ex Bachmann. 



Bálám bikája 



387 



Becze 



Bálám bikája — Békés m. — 
nagy, buta ember. MNy. 1 : 428. 

Baorgyú — Szolád, Somogy 
m., Mtsz. — borjú. 

* Barom — általánosan — 
pecus. így Schl. sz. j. : Murm. 
1583 ; Ver. De jelent gulyát is, 
(Szeged, 1779.). Kiskunhalason : 
Két barom, három ménös járja 
a föggyit. Nyr. 14:237. Zenta: 
„a tehén künn volt a barmon" 
Uo. 38:40. Sőt a Székelyföldön 
= baromvásár: „beállott a ba- 
rom". Mtsz. Oklsz. 1256 óta is- 
meri : „Borumlak, Baromlak, Bo- 
romfekthyn stb. Vö. Ekebarom, 
Gulyab., Tarkab., Vágób., Vonób. 
XVIII. sz. 1779, Szeged kimuta- 
tása: „4000 ökör 12 barmokban 
és 7 csordában". Itt a barom 
gulyát jelent, a mely állandóan a 
pusztákon van; a csorda fejős és 
szaporító állomány, mely minden- 
nap kihajtva, estére hazatér. 

Baromeledel — Ver. 72. — 
Pabulum. 

* Baromgulya — Kiskunfélegy- 
háza — 1. Anyabarom. Az anya- 
barmokból álló gulya. 

Baromlak — Oklsz. — 1256 : 
Item Wosontou Item Barumlok, 
Wenzel VII : 430. Borovszky: A 
honfogl. tört. 87. lapján a német 
Wurmloch magyarosodott alak- 
jának tartja. Ugyanígy Kunos 
Ignácz, Nyr. 12 : 108. Elmés, de 
téves magyarázat. 

Baromökör — Oklsz. — bos. 
1671 : „Az itthon meghizlalt s 
eladott baromökröket, akiket fo- 
.tostul eladják, annyit adjanak 



adóban, a mennyit az felvivők", 
Debreczen, M. Gazd. tört. Sz. 
XI. 265. 

Baromtartás — Kolozsv. glossz. 
1577. — veterinarium Dd^. Vete- 
rinarium, Finály, állatgyóg^ inté- 
zet ; veterinaria, uo., állatgyógy- 
tudomány. Nyr. 36 : 419. (Tévedés! 
A baromtartás az, a mit a né- 
met „Viehhalten" szóval fejez ki.) 

* Bealkudni — Kecskemét a 
régiségben, T. S. — a rideg 
legények munkába beszegődve 
bealkudták jószágaikat tartásra, 
a munkaadó gazda gulyája közé, 
alkuban kikötötték, hogy a jó- 
száguk a gazda gulyája közt le- 
gelhessen. 

Bebogározik — Udvarhely m., 
Mtsz. — befut, futás közben be- 
téved : „A hornya bebogárzott a 
pap udvarára". A szó a bogárzás- 
tól van kölcsönözve, de nem 
azonos vele. 

Beesel — Csík m., Mtsz. — 
öklelődik : „becseinek a birkák, 
az ökrök." 

Becze — Göcsej, Kemenesalja, 
Vas m., Balatonmell., Aranyos- 
szék, Marosszék, Háromszék, Csík 
m., Mtsz. ; Felső-Szakony, Nyr. 
17:383.; Pápa, Nyr. 36:38; 
Répczemell., Sopron m., Nyr. 2 : 
517. ; Arács, Zala m., uo. 22 : 
192., Vas m., uo. 30:98. — 
bece, becce, bécce, béczcze — 
Kreszneritsnél és B. M. N. is 
borjú (főleg a gyermeknyelvben). 
Vö. Becek, beczi. 

25* 



Beczek 388 

Beczek — Csurgó, Somogy m., 
Nyr. 21:47. — kis borjú. Vö. 
Becze. 

Beczi — Somogy m., Mtsz. ; 
bécci, Arács, Zala m., Nyr. 22 : 
192. — kis borjú. Vö. Becze. 

Befogás — Vö. Belső, Hajszás, 
Brázdás, Csábali, Csálés, Csali, 
Csásökör, Emberfőső, Hajsz, Haj- 
szás, Hiszbeli ökör, Hízbali, Híz- 
beli, Kesleg, Késleg, Kesleg marha, 
Kürek, Külső, Tűrtő. 

Befogó — Tolna m. — marha, 
mely már alkalmas a járomra. 
Vö. Befogócska. Nyr. 5 : 523. 

Befogócska — Menyhe, nyitra- 
vid. palócz. — marha. Vö. Be- 
fogó. Nyr. 33 : 464. 

Beköt — Oklsz. — conjmigo. 
1680 : Mivel minden béres méltó 
az eő jutalmára nyomtató Eökör- 
nek sem kötik be száját: Azért 
mikor távul vidékre mennek a 
borbirák vásárolni, a korczma jö- 
vedelméből illendőképen élhetnek. 

Belső — Balatonmell., Tsz., 
Vas m., Nyr. 30 : 99. — a jobb- 
felől fogott ökör. Vö. Hajszás. 

* Bélyeg — sok helyen. Örsé- 
gen : billeg, Nyr. 12 : 386. — jegy, 
legtöbbször a tulajdont jelölve. 
L. Billog. — Bélyeg — Magyar 
Szó, 1904 : 143. — Bártfán a 
városi bélyegző vasat leginkább 
csak mértékhitelesítésre használ- 
ták volna a Jus civile 59-ik titu- 
lusa szerint. Később, különösen az 
Alföldön, a mikor a városbeli gu- 
lyát tavaszszal összeverték, mind- 
egyik marhára rásütötték a vá- 



Bihanyík 

ros számbélyegét is. Régebben 
tehát nem a bélyeg, hanem a szőr 
volt az ismertetőjel. 



Bélyegző mester 

1. Látó mester. 



Oklsz. — 



Bellyegző vas használata — 
1701. Jus civile tit. 59. Bártfa: 
„Ha az prókátor hamisságban ta- 
láltatik, tehát a város pellengéri- 
hez kell erősen megkötözni és 
az minemű jelvassal ez városnak, 
az mellyel jegyeznek, deszkákat és 
egyéb edényeket, itczéket, tűzben 
erősen meg kell tüzesíteni, az 
olyan hamis prókátornak az két 
orczáját azon jel-, avagy lillyegzö 
vassal meg kell billyegezni, hogy 
így mások is példát vévén tőle 
stb". M. Sz. 1904. 143. 

Beőtteui — Őrség, Nyr. 2 : 
472. — a tehenet = igába fogni. 

Bérgyu — Hegyhát, Vas m., 
Nyr. 1 : 467. ; Simouyi szerint 
bérgyu, Nyr. 5 : 219. — borjú, 1. o. 

*Bészabadítaiii — Csíkgyergyó 
Kászonszék — a legeltetésre be- 
ereszteni a marii át. XVII. század. 



Beszámolás — Bugacz — vö. 
Szolgáltás. 

* Beszorul — Szeged — a jószág 
az istállóba, télire. 

Bic — Erdélyi érczhegységi 
móczok, Nyr. 34 : 146. — bika, 1. o.. 
Vö. Bicá. 

Bicá — Erdélyi érczhegységi 
móczok, Nyr. 34 : 146. — 1. Bic. 

* Bihanyík — Őrség, Vas m., 
Nyr. 2 : 562. — bőg (marháról).. 



Bihó 



389 



Bika nézése 



Bihó — Dunántúl, Nyr. 16: 190. ; 
Répczeniellék, Mtsz. 1 : 138. — 
bivaly, 1. o. 

*Bika — kk. — Bos taurus, 
hím szarvasmarlia, mely szaporít. 
Engelbrechtnél a már űzött hím 
szarvasmarha. Ugyancsak Bos 
taurus a Hortobágyon (T. M., MNy. 
VIII : 187.), Schl. sz. j., Sz. M. A., 
PPBod., Murm. (1533), Sz. F. B., 
Bszsz., Gross 1 : 119., Ver. Oklsz. 
1193 óta ismeri: „Uadit usque 
ad „biquaeut", 1198-ban már 
„Bika". Firtos-Váralján (Udvar- 
hely m., J. J.) hím szarvasmarha 
4 éven túl, Raván, Udvarhely 
m., J. M., mindaddig míg ki nem 
herélik. Szarvas Gábor szerint 
Nyr. 16 : 164. — Bika — a súlyom 
(Trapa naans L.) neve* is bika 
(szarvalakú tüskéiről, H. 0.). Mik- 
losich szerint a szláv nyelvek a 
magyarból vették át (Nyr. 2 : 116), 
Halász I. szerint pedig török ere- 
detű (uo. 17 : 253.). Az oláhban is 
Bos taurus (Nyr. 17 : 116., 163. Vö. 
Bic, Bicá, Biku, Bikus, Bikii, 
Bikaborjú, Bikagulya, Bikacsök, 
Bikapénz, Bikás," Bikatinó, Cap, 
F . szas öker, Monyas, Ökörbika, 
Ökör, Rúgott borjú, Vika. — Bika 
— Békés — „szép a bika, ha sűrű, 
kemény, tömött testű". Pásztor 
mondás. — Bika — Ada, Bács 
m., Nyr. 31 : 286. — cséplőgép 
hajtója. Zúg a hika = zúg 
a cs. 

*Bikaborjú — Kr., Ed\i Illés 
Pál, Engelbr., Firtos-Váralja, Ud- 
varhely m., J. J., Hortobágy, T. 
M., MNy. VIII: 187., Pusztaszanda, 
Bugacz, T. M. I. — fiatal bika, 



Vitulus taurinus. Vö. Bikabor- 
nyú. 

*Bikabomyú — Mezőkövesd 
— a bikaborjú. 

Bikacsék — S. I., Kreszn., 
bikacseke, Ipolyság, Hont m., 
Nyr. 6:181., 19:45., Hont m., 
tót: bikacek, Nyr. 29:331. L. 
Bikacsök. Szárított hímvessző, az 
egykori pandúrok szerszáma. 

Bikacsög — Abauj, Borsod m., 
Mtsz. — bika szárított nemző 
vesszejéből való pálcza; Székelyf. 
uo., ugyanabból lőcsszorító gúzs. 
Vö. Bikacsök, 1. Bikacsék. 

* Bikacsök — általánosan — 
nervus taurinus, vei taurea; Aba- 
uj m., Borsod m., Székelyf., Mtsz. 
Vö. Csék. Csök. Bikacsék. A régi 
pandúrvilág rettegett büntető esz- 
köze. 

* Bikagulya — Debreczen — 
csupa bikából alakított gulya. 

Bika hangja — Hortobágy, T. 
M. L, xMNy. VIII: 187. — ^ordít, 
bőg, bömböl, sikkongat, sikkant. 

Mert ali2: hogy Miklóst a bika meg- 

[látta 
Rémítőt sikkantott és a port 

[kapálta. 

Arany. 

Bikanevek — Békés — Hunyad, 
Finnyás, Dallos, Gulyás, Vezér, 
Káplár, Gallér, Bognár, Árpád, 
Bársony, Madár, Rigó. 

Bika nézése — Hortobágy, T. M. 
I., MNy. VHI: 188. — kemény (vad, 
szilaj), gyenge (szelíd), sunyi 
(alattomos). Vakul néz a sunyi 
bika. 



Bikanyakú 390^ 

Bikanyakú — vastagnyakú (a 
Bos taurus nyakáról átvéve). Oklsz. 
1341: „Blasii Bykanyakw, dicti". 

* Bikapénz — Debreczen és 
sok helyen — a közös bika tar- 
tásáért járt. Szentesen (MNy. II : 
137.) azon pénz, melyet a tehén 
megfolyattatásáért fizettek a bika 
tulajdonosának. Oklsz. szerint 
ugyanezen értelemben 1573 „Bir- 
sagium alias bikapinz " . A magyará- 
zat már eredetileg helytelen, mert 
a bírság = mulcta, a coitusért 
pedig díj járt és jár ma is, a 
díj pedig nem bírság, hanem 
taksa. 

*Bikás — Kába, Lengyeltóti — 
rosszul, vagy későn herélt bika, 
mely megtartotta jegyeit. L. Czap. 
Vö. Bikásforma. 

Bikásforma — T. S. — ökör, 
XVII. sz. Debreczen; rosszul 
herélt, úgy hogy még bikajegyei 
maradtak. Vö. Bikás. 

Bika tartása — Hortobágy, T. 
M. I., MNy. VIII: 188. — Nevek: 
Gangos, Suta. 

Bika-tinó — Gyergyószentmik- 
lós, K. L. — 1 — 3 éves bika- 
borjú. A tinó az 1 — 3 éves kort 
még nem jármoltságot fejez itt ki. 

Biku — Palóczság, Nyr. 22 : 
575. — bikácska. Játék közben 
két gyerek összetészi a fejét és 
türköl, erre mondják: ^No túri 
hikú''. Vö. Bikus és Bika. 

Bikus — vö. Biku. 

Billeg — Őrség, Nyr. 12:380. 
— bélyeg. 

Billog — 1. Bélyeg. 



Bodacs 

* Bimbó — általánosan — a 
tehén tőgyének négy szoptatója. 
L. Csecs. 

Binda — Székelység, Nyr. 2: 
426. — ökör. 

$Biró Gáspár — debreczeni 
polgár. Oláh Miklós püspök idejé- 
ben 10,000 marhát hajtott ki a 
Hortobágyra. Gross., I. p. 139. 

*Bizsán — Csík m., Mtsz. I. 
140. — erős, izmos ökör. L. o. 

Blőnye — Gömör m., palócz, 
Nyr. 23 : 42. — a szarvasmarha 
nyálkás, mócsingos szügyhúsa. 

S Bocsing — Sopron m., Mtsz. 
I. 142. — marhának lábszára. 

Bocskgrpénz — Hidas- és 
Tornyosnémeti, Abauj-Torna m., 
Nyr. 31 : 349. — minden a legelőre 
kijáró tehén után a pásztornak 
fizetendő 4^6 krajczárnyi illeték. 

Bocza — Nógrád m., Nyr. 6:134. 
— borjú. 

*Boczi — borjúkényeztető, de 
hívogató is. Szilágyság és sok 
helyen. — Bóczi — Oklsz. — 
borjú már 1221, mint név. Kar- 
czag, Nyr. 26 : 333., gyermeknyel- 
ven borjú. L. 0. Vö. NyK. 29 : 2. 
ftiz. Ez az alak általános s benne 
van a tréfás nótában is : 

Boczi, boczi tarka, 
Se füle se farka. 

Boczika — Nógrád m., Nyr. 
6 : 134. — borjú 1. o. 

Bodacs — Tsz., székely szó — 
tinó, aprómarha. Csíkszentdomo- 
kos, Nyr. 32 : 325., 1 éves tinó, 
1. 0. Székelység, Nyr. 2:426., 



Bodács 

Nyr. 27:46., vö. Nyr. 4:220., 
csigbig marha. Vö. Kriza; bodócs. 
Csallóköz, Nyr. 15 : 472., ökör 
(tréfásan). Vö. Bodács, Marha. 

Bodács — Miklosich, Nyr. 2 : 
116. — tinó, apró marha. Szerbül: 
bodac = bos petulcus. Vö. Bodács. 

Bodor — Barkóság — bozontos- 
szőrű marha. Nyr. 32 : 520. 

Bogaras — Szeged, Vas m., 
Mtsz. — bogarak, legyek, bögö- 
lyök csípésétől nyugtalankodó szi- 
laj marha. 

Bogarász — Ipolyvölgye, Mtsz. 
— keresve legelész (a marha). 
„Ott bogarász a tehén a tollak 
(tarlók) körül, de sehogy sem 
javul". Vö. Bakarasz. 

Bogarászik — Zilah, Nyr. 28 : 
280. — a borjú, mikor játszik, 
futkározik. Helyesen: ha keresve 
legelész. 

Bogaraz — Göcsej, Mtsz. I. 
148. — vö. Bogároz. 

* Bogarica — Háromszék m., 
Mtsz, I. 148. — bogárszarvú tinó 
V. más marha. 

* Bogárka — Pográny, Nyitra 
m., Mtsz. I. 148. — marhácska. 
„Bogarkvájim (Nyr. 28 : 495.), 
fiatal ökreim, tinaim." 

* Bogároz — Com Jan. — dis- 
cursitat. Com. Jan. 42. : „Az bögöly 
miatt felindíttatott barom futká- 
roz, bogároz". Balaton mell.. To- 
rontál m., Sátoraljaújhely, Mtsz. 
I. 148., legyektől, bögölyöktől 
üldözve futkos, megfut (marha). 
Vö. Bogárzás. Fejér m., Nyr. 10 : 
186., fejével megtaszít. 



391 Bogárzás 



Bogározik — a muscis infesta- 
tus fugit Faludi: E. M. p. 204. 
— Elbogározott a marha. Kreszn. 
I. 45. A Hypoderma elől fut. Vö 
Bebogározik, Bogároz, Bogárzás. 

Bogározni — Szőkefalva, Kis- 
küküllő m., Nyr. 15 : 335. — el- 
szaladni, nagyrészint csak a te- 
hénről bihalról (?) mondják, mikor 
nagy nyári melegben nekivadulva 
a harmadik faluba is elfut, hogy 
elbogárzott. Vö. Bogárzás. 

Bogároztatni — T. S. — a 

jószágot ; képletesen : legeltetni 
és a bogárzásnak kitenni. Vö. 
Bogárzás. 

*Bogárzás — általánosan — ered 
a Hypoderma bovis légytől, mely 
a marha szőrére ragasztja peté- 
jét; a kikelő lárva az állat bőre 
alá eszi magát, hol daganatot 
kelt, melynek váladékából táplálko- 
zik, megnő s megérve kieszi magát, 
a földbe jut, hol bebábozódik s 
a következő évben kikel, hogy 
újból kezdje az életkörfolyamot. 
A légy villanó sebességgel röpül 
és dong. A marha a dongást is- 
meri, „megriad, világgá megy", 
hogy a kíntól megmeneküljön; az a 
megriadás és menekülés a bogár- 
zás, a pásztorok réme, mert rop- 
pant bajos a gulyát ismét rendbe- 
szedni. Pásztorleírás, mely min- 
den babona nélkül való éles meg- 
figyelés eredménye, a következő : 
a bogárzás oka egy fekete bogár, 
mely görbített farral a marhához 
vágódik, mikor a marha szőrére 
ragasztja tojását, melyből a gizsó 
kikel, a bőr alá jut. A marha a 
dongást ismeri s világgá megy 



Bogárzik 



Bemondta Bocsáron egy közön- 
séges gulyás. A szóanyag : boga- 
rászik, bogaraz, bogároz, bogáro- 
zik, bogározni, bogároztatni, bogá- 
szik, csipiszik, elbogározik, föl- 
bogarozik, megbogarodzik, meg- 
bogározik, megbogárzik, vissza- 
bogárzik. Idő : rozsvirágzáskor. 

Bogárzik — Tokaj, Hegyalja. 

Nyr. 23 : 287. — ha a jószág, a 
Hypoderma miatt megvadulva fut, 
arra mondják, hogy bogárzik. Zi- 
lah, Nyr. 28 : 280., a borjú, mikor 
játszik, futkároz. Rossz! Vö. Bogá- 
roz, bogárzás. 

Bojtos — Bugacz, T. M. I. — 
a marha farkavége. 

Bokor — egy pár (2) Oklsz. — 
1635 : Egy bokor tehénbőrt kijár- 
tatván, bokrát 4 f. M. Gazd. tört. 
Sz., VIII : 483. 

*Bologós — (tehén) Zala m., 
Mtsz. I. 159. — kósza. 

*Borgyú, borgyu Sopron m., 
Zala, Somogy, Baranya m., Gö- 
mör m., Kiskunhalas, Felső-Bácska 
— borjú. Bélye, Baranya m., 

Nyr. 18 : 46. ; Őrség, Nyr. 12 : 
381., borjú. 

Borjas — Oklsz. — tehén, 
melynek borja van. 1598 tisztán : 
„két ökröt és egy borjús ünőt 
adjon nékie. 1590 : Három Boryus 
tehenetth stb. 1634 : Borius tehe- 
nek eöregek 11. Ezeknek boriok 
is ez idei vagion 11. 

Borjas tehén — Hortobágy, 
T. M. L, MNy. Vin : 188. ; Bugacz, 
T. M. I. és általánosan — a fias, 
a melynek borja van. 



392 Borjúcsorda 

* Borjas tehenek — II. R. F. 
1704. p. 71. 

*Borjaszík — általánosan — 

borjút szül. 

Ihajla, csuhaj la, 
Megborj ázott a kajla. 

Népies, gúnyolódó ízű. Vö. Bor- 

jazik. 

Borjazik — Veszprém, Nyr. 
14 : 527. általánosan is — fiat 
szül (a tehén). Oklsz. 1634 : Hat 
eöregh Boriuzando tehenek. Boriu- 
zando Eöregh tehenek 6. Boriu- 
zando eleö hasú tehén 3. Itt borjú- 
zandó = vemhes. A kolozsvári 
glosszákban boriúzás (1577., Nyr. 
36 : 131.). Vö. Borjúzás, Borjú- 
zik, Megborjúzik, Bornyadzó, Bor- 
nyazni, Boruszol, Boruszúl, Meg- 
beczézni, Megborj ázik. Leborjúzni. 

* Borjú — általánosan Puszta- 
Szanda — a fiatal szarvasmarha. 
Megkülönböztetve: bikaborjú, üsző- 
borjú, szopósborjú és rugottborjú. 
Gross 1 : 120. vitulus. * Hortobágy, 
H. 0. és T. M., MNy. VIH : 187., egy 
éves koráig. * Lengyeltóti, a míg 
szopik. Engelb. első évig. Sz. F. B.: 
borjú, Schl. sz. j. : boriw. Oklsz. 
1355: Nicolai Boryw. 1549: Eg 
chechemewidey boryw. 1553 : Mos- 
tany horjw, gyermekded. — Borjú 
— 1. még : Anyaszopó, Bacza, Baor- 
gyú,Becze,Bérgyú, Boczi, Bornyú, 
Bocza, Boczika, Böcze, Buru, Bülő- 
ke, Cziczibű, Diszké, Előhasi, Elve- 
télt borjú, Kanczaborjú, Nőstény- 
borjú, Ökorborjú, Rugottborjú, 
Szopósborjú, Tehénborjú, Üsző- 
borjú, Bikaborjú. 

Borjúcsorda — Csongrád m., 
Nyr. 6 : 373. — *Csak a már el- 



Borjüfalka 



393 



Bőrtisztulás 



választott = elrúgott borjak csor- 
dája lehet. 

* Borjüfalka — Lengyeltóti — 
az egy pásztor kezére bízott borjú- 
sereg. 

Borjúhús — Sz. F. B. — boriu 
hus = caro vitulinus. 

Borjúmetszés — Csapodi István. 
Mesterszavak: borgyúfej, borgyú- 
velő, lábok, gyomor v. sajtílesztő, 
krézli V. borgyúbél (melyet meg- 
tisztogatva esznek), brizli, nyaka, 
karmonádli, borgyú mellé, borgyú 
véséssé, borgyúezomb. Nyr. 12 : 
382. 

*Borjúzik — Edvi Illés Pál 

— a tehén. Vö. Borjazik. 

Bornyadzik — Gyergyószent- 
miklós, KI. — a tehén = borját 
szül. Vö. Borjazik. 

Bornyazni — Sima, Somogy 
m., Nyr. 19 : 380. — elleni : „Meg- 
bornyazott a kajla". Vö. Borjazik. 

Bornyú — Abauj m., Nyr. 33 : 
21. ; Debreczen, *Erdély, Eszter- 
gom, Gömör m., Gyöngyös, Gyer- 
'gyószentmiklós, KI., Nagykunság, 
Palóczság, Rava, Udvarhely m., 
* Mezőkövesd, Szentes, Torna m., 
Székelyi., Mtsz. hornyao, Gömör, 
Mtsz., bornyau, Apátfalva, Mtsz., 
horneü, erdélyi Erczhegység mócz, 
Nyr. 34: 148.— borjú. L. azt. (Hajdu- 
hadházon „borjúszájú" gúnynév, 
Nyr. 31 : 45.). Borjúszájú az ing, 
ha az ujja szoknyaszerűen bő. 

Bomyúkantár — általánosan 

— óradzója vastövisekkel, hogy 
a borjú ne szophasson, a tehén 
elrúgja, innen rugottborjú. 



Bornyú palóka — M. ó., Kecs- 
kemét — 1. Palóka. 

* Borsos-fű — Szatmárnémeti, 
Mtsz. I. 169. — a marha húsának 
a füle felől való része, füle-töve. 

* Botorkál — Edvi Illés Pál — 
a szarvasmarha, ha bágyadozva 
jár-kél. 

íBottlott-hús — Székelyf., 
Mtsz. 1. 173. — döglött marha húsa. 

Böcze — Dunántúl, Nyr. 5 : 
128. ; Csúza, Baranya m., Nyr. 
18 : 47. ; Fejér m., Nyr. 10 : 
186. ; höcze, böczcze, Dunántúl, 
Mtsz., böczcze, Somogy m., Nyr. 
8 : 524. ; Székesfejérvár, uo., 7 : 
138. ; Őrség, uo., 2 : 374. — borjú. 

Böhény — Göcsej, Mtsz. — 
szarvasmarha gyomra, bele. 

*Bőjt — Pusztaszentmiklós — 
1. Lebeny. 

Bök — Őrség, Nyr. 12 : 381. 
— a szarvasmarha = döf. Vö. Bük. 

*Böketés — Edvi Illés Pál — 
a marhának bot végével való meg- 
lökése, mitől p. o. a tehén el is 
vetél. * Azért görbe a pásztor botja, 
hogy dobáskor ne menjen bökőre. 

Bömböl — Bugacz, T. M. I. — 
a bika. 

íBörczöl — Kemenesalja, Mtsz. 
I. 181. — megúz, meghág. Vö. 
Coitus. 

*Börczül — Hegyhát, Vas m., 
Mtsz. I. 181. — kérődzik. 

* Bőrtisztulás — Bocsár — 
mikor a szarvasmarha bőréből az 
émely kihull = Hypodermától 
való szabadulás. 



Bráha, brága 



394 



Csánk 



Bráha, brága — Mtsz. — sör- 
főzés után maradt moslék, a mely- 
lyel a marhákat hizlalják. Szat- 
már m., Székelyf., Brassó m., 
Hétfalu. Eredetét 1. Nyr. 30 : 295. 

*Brázdás — Vas m. — a jobb- 
ról befogott szarvasmarha. Nyr. 
30 : 99. Hajszás. 

*Brünnyög — Maros-Torda m. 

— a borjú szava. Vö. Prünnyög. 

Bú — Karczag — gyermek- 
nyelven tehén (1. o.). Nyr. 26 : 333. 

Búböozcze — Tab, Somogy m. 

— boczi. Vö. borjú. Nyr. 15 : 240. 

Buczko — Debreczeni Ivt. Széli 
F. — „Szőke buczko ökör" 1708. 

Nyr. 22 : 578. 

Bukós — Comenius — mylnda, 
blindekuh. Nyr. 28 : 459. 

Buru — Moldvai csángó, Mtsz. 

— borjú. 

Burusz — Moldvai csángó, 
Mtsz. — borjas (buru = borjú). 



Buruszol 



Vö. Buruszúl. 



Buruszúl — Moldvai csángó, 
Mtsz. — buruszol ==borjasul, bor- 
jazik (buru = borjú). 

Busa — Debreczeni Ivt., Széli 
F. Egyik barna húsa, másik csákó 
szőke, harmadik busa szőke ökör, 
1686. Szőke busa ökör, 1707. 
Egyik fakó, másik kesely busa 
ökör, 1708. Sárga busa ökör, 1708. 
Bán Tamás ismerte még itt váro- 
sunkban lakos Kecskeméti Pálnak 
egy rőt busa sőréjét, 1711. Nyr. 
22 : 518. 



Bük — Csúza, Baranya m., 
Nyr. 18 : 47. — a bika = döf, 
szúr. Vö. Bök. 

Bünnyög — Csík m., Nyr. 10 : 
330. — a tehén. 

Bütüz — Vas m., Nyr. 30 : 103. 

— öklelőzik a szarvasmarha. Gö- 
csejben, Nyr. 22 : 90. „bütüznek 
a kosok" = összeverik homlo- 
kukat. 

Csábali — Gyergyó, Nyr. 34 : 
260. — jobbról befogott tehén 
vagy bivaly — székely fogat. 

* Csajkos — Bugaczmonostor — 
a marha, ha a körme fölvetett, 
papucsszerü. Kiskunság, Nyr. 14 : 
429. : görbelábú ; Székesfehérvár: 
görbe, egyenetlen ; Debreczen : 
sáros, mocskos. 

Czájla — Zilah, Nyr. 28 : 284. 

— kajla, görbe. 

Csalás — Vas m., Nyr. 30 : 99. ; 
Répczemellék, Sopron m., Nyr. 
2 : 517. ; Balatonmell., Tsz. — 
fogatban balról menő ökör. Vö. 
Csali, Emberfőső, Külsőhaj szás. . 

Csali — Kemenesalja, Tsz. — 
balról befogott ökör. Vö. Csálés. 

Csánk — Balatonmell., Győr 
m., Tsz. — hátulsó kiálló „térde" 
a marháknak. Beké gyújt.. Tsz., 
a marhának hátulsó lábain a térd 
körüli részek. Szőkedencs, So- 
mogy m., Nyr. 3 : 140., a barmok 
hátulsó lábainak hajlása. *Ber- 
zencze, Somogy m., a horgasin. 
Kállay gyújt.. Tsz., horgas in. 
„Csánkot vetni" == lábat vetni, 
hogy elessen. 



Csánkbüb 



395 



Csira 



*Csánkbúb — Csokonya — a 
hátulsó láb sarokcsontjának búbja, 
a melyhez a horgasin tapad. 

Csapa — Őrség — nyom. így 
mondják: kerékcsapa, ökörcsapa, 
disznuk csap áj a. Nyr. 12 : 475. 

Csás — Somogy m. — a bal- 
oldalt jelzi: csás fül, Somogy m., 
Nyr., 4 : 174., bal fül ; csás-ökör, 
Somogy m.. Szentbalázs, uo. 36 : 
143., balfelől befogott ökör. Csás, 
uo., általában a balfelől befogott. 

Csata — Székelyföld, Mtsz. — 
1. csapat, csorda: „van egy csata 
ökröm = (csorda ökröm), jó csata 
ménesem" ; 2. éjjeli csordaőrizet, 
melyet az egyes gazdáktól rendre 
küldött éjjeli őr (csatás) teljesít. 
Vö. Csataj, Csorda. * Inkább egy- 
értelmű a falkával. 

Csataj — Szatmárm., Szamos- 
köz, Mtsz. — csata, 1. o. = csapat, 
csorda. Vö. Csata * alatt. 

* Csecs — sokszorosan — az 
emlő, ill. tőgy szoptatója, l.Bimbó; 
de az emlő, tőgy maga is ; a csörgő 
korsó fülén a szopóka. Vö. Bimbó. 
Csecs, Moldvai csángó, Nyr. 30 : 
176., e helyett tőgy, 1. o. 

Csék — Kecskemét, Mtsz., Horit 
m., Nyr. 6 : 181. — a bika nemző- 
vesszeje; Berzenczén, Somogy m., 
* általában penis. Jelenti Ballagi 
„Teljes szótára" szerint még a 
virág hímszálát, a csülköt és egy 
kereplő gyermekjátékot. Utóbbi 
értelemben Kr., S. L, B. Sz. D., 
PPBod., M. A. (2., 3., 4.), Nyr. 17: 
29. Vö. Csök, Bikacsök. L. Bika- 
csok, Bikacsék. 



*Csékiszőre — Berzencze, So- 
mogy m. — a csökszőr, 1. o. 

Csellengő — Barkóság — az 
ökör szarván díszül alkalmazott 
piros bojt. Ny. 32 : 521. 

Csengettyűs — Bugacz, T. M. I. 

— tehén, ha csengő van a nyakán. 

Cserese — Mtsz. — apró bar- 
mok álla V. torka alatt lógó ki- 
növés V. bőrfityegő. „Hagiok Niro 
Mathenak két tulkot, az cseresét 
és az fekete holdast." RMNy. 2: 
302. Itt abőrfityegőt jelentő cserese, 
bőrfityegős állatot is jelent, mint 
hóka a ló homlokán lévő fehér 
folt és a fehérfoltos állat is. Nyr. 
30 : 184. Vö. Csércsélye (juh cso- 
portban). 

Csérda — Fúr, Komárom m., 

Nyr. 18 : 528. — csorda. 

*Cseta — Zalám., Mtsz. I. 301. 

— alacsony, de igen erősfajtájú 
szarvasmarha, 1. o. 

*Csetva — Vas m., Mtsz. I. 
304. — rossz tehén, 1. o. 

Csigbig marha — Vö. Bodacs. 

Csikasz — Palóczság, Nyr. 23 : 
383.; Rimaszombat, Gömör m., 
uo. 22 : 383.; Tokaj hegyalj a, uo. 
23 : 288. — sovány, beesett hor- 
paszú marha. Vö. Megcsikaszik. 

í Csipérzik — Baranya m., Mtsz. 
I. 326. — bogárzik (a marha). 
Vö. Bogárzás. 

Csira — Balatonmell., Göcsej, 
Somogy m.. Tolna m.. Fehér m., 
Mtsz., SzőUősgyörök, Somogy m., 
Nyr. 22 : 238. — kisszar vú, vörö- 
sestarka, aprófajta svájczi tehén. 



Csiragula 



Heves m., Nyr. 7 : 41., meddőt, a 
Palóczságban, uo. 24 : 95., herma- 
phroditát jelent ; tótosan skira. 
L. még szarvasmarha szőre alatt 
és vö. Stira, Csirák, Csiramarha, 
Csiratehén. 

Csiragula — Zalaapáti, Báránd- 
puszta, Malonyai B. H. 1908. XII. 
29. — svájczi tehenek gulyája : 
csiragulya. 

Csirák — Balatonmellék, So- 
mogy m. — svájczi faj tehenek. 
Vö. Csira. Nyr. 16 : 477. 

Csiramarha — Vas m. — vörös- 
tarka, rövidszarvú fajmarha. Vö. 
Csira. Nyr. 30 : 98. 

* Csiratehén — Somogy m. — 
színesfajta, köz. „svájczi". So- 
mogy m., Nyr. 2 : 375., risa v. 
riska tehén. Vö. Csira. 

* Csitri-csutri — Székelyföld, 
Mtsz., I. 333. — kurtasörényű (ló) 
V. kurtaszarvú (marha). 

Csóesál — Nagykőrös, Nyr. 36 : 
382. — összerág, (szarvasmarha). 

* Csókaszem — általánosan — 
lónál, bivalynál, kutyánál a kékes- 
fehér iriszes szem. 

* Csókoló — Szatmárnémeti, 
Mtsz. I. 338. — a vágómarha 
fején levő szurókás hús. „A mint 
a marha a fejin kétfelé hasítódik, 
látunk olyan szurókás húst; észt 
nevezzük csókolónak." 

Csomóslábú — T. S. — ökör. 
1667, Debreczen: „ezen a daru- 
lábon bélyeg". 

Csonka — Debreczeni Ivt., Széli 
F. „Egyik szőke csonka, a másik 



396 Csordaüt 

kék sőre ökör, 1708." A csonka 
a szarvra vagy a farkra vonat- 
kozik. Nyr. 22 : 518. 

Csopak — 1. Szarvállások alatt. 

* Csorda — általánosan — sok 
gazdának éven át éjjel istállózott, 
nappal pásztor elé í dott tejelő 
szarvasmarhából alakult tömeg, 
mely reggel a legelőre kivonul, 
estére hazajár. Hozzátartozik 1 — 2 
bika. Pásztora a csordás, 1. azt 
és a Csordapásztort. Van tehén- 
csorda, ökörcsorda, borjúcsorda, 
sőt Erdélyben disznócsorda is. 
Bszsz. : cherda, chorda ; Ehrenfeld- 
Codex, Nyr. 22 : 120., cherda; 
Kolozsvári gloss. 1577, Nyr. 36 : 
172.: cziorda, Ver, 118.: csorda, 
(a dalmátban csrida); a Ferencz- 
legendában, Nyr. 1 : 218. : „az 
felben czordanal vygyaznak uala 
(cum gregibus vigilabant). Szláv- 
ban créda, Nyr. 2 : 120.; Erdély ércz- 
hegységének móczainál : cíurdá, 
(Ciurda de boi = ökörcsorda ; c. 
de vací ■^= tehéncsorda), Nyr. 34 : 
151. Vö. Darab, Csata, Csataj, 
Gulya, Gyülekezet, Ökörcsorda, 
Sorda, Szorda. 

Csordajárás — a csorda útja. 
Már 1282—1325 közt „Ad locum 
quendam charadajaras"; Wenzel 
XII: 371., Oklsz. Vö. Csordanyom, 
Csordaút. 

Csordanyom — Oklsz. 1525. 
Quedam via Chorda Nyom appel- 
lata. Leleszi Convent Protoc. V. 
276a. Vestigia gregis. Vö. Csorda- 
járás. 

Csordaút —Oklsz. - Via gregis. 
1291. Que via uocatur wlgariter 



Csordáztatni 



397 



Czafragos fősál 



ChurcUi uta . . . Inde per viam 
gregissuntquatuor mete. Monum. 
Strigon. II. 309. 1292: A parte 
meridionali via wlgariter Clmr- 
dauta dicta, Kovácsi. 1340—1449: 
A parte inferiori Chordawt, Kör- 
mend. 1343. Duas vineas in monte 
Churdawth. Veszprémi kápt. levt. 
Szőlős. Vö. Csordajárás. 

Csordáztatni — Alföld és Er- 
délyi rész — a barmokat a csor- 
dába legeltetés végett beadni. 

Csök — Oklsz. — már 1198. 
mint személynév is. különben a 
bika szárított vesszeje, a pandurvi- 
lág rettegett szerszáma. Sok helyen 
Csék alakban. — Csök — Csík 
m., Abauj, Borsod m., Göcsej, 
Kecskemét, Somogy m., MTsz. — 
1. Csék. A XVI. században pénz- 
bírság. 1590: Komárom „az chyöki 
penig 100 forynth", 1606: „száz 
forint lögyön az chyögi és kövesse 
meg az tanácsot". Takáts, MNy. 
11:131. 

* Csökszőr — Hajdúhadház — 
a penis kijáróján levő szőrbojt 
(bikánál, Ökörnél). Vö. Csékiszőre. 

Csörsz — Prágai Andr.: „Feje- 
delm. serkentő órája. 1628: „Az 
Magyarok tsak tzifraságért híják 
az veres ökröt hajsz Rótt, és az 
fekete ökröt hök Csörsz, mert 
mind a kettő Német szó, az R'ót 
az németeknél veresét tészen, az 
Schwartz per contractionem Csörsz 
feketét jegyez. Ezenképen a lovat 
is tsak tzifraságért híják Paripá- 
nak, mert az pára és Hippos 
Görög ige (Mont a magyar neve 
törkölynek"). — Csörsz, Czerez 
NytSz. hibásan magyarázza Cser- 



esének, Cseres v. Cserez helyett. 
„Hagiok Niro Mathenenak ket 
tulkot, az czerczet és az fekete 
holdost". RMNy. 2:302. Ez azo- 
nos a Csörsz-e\. 

* Csuklója — Berzencze, So- 
mogy m. — a marha testrésze : 
clitoris. 

« Csukorat — Székelyf., Mtsz. I. 
365. — csoport (ember, marha, 
csibe). 

Csula 1. Szarvállások és sula. 

Csuli 1. Csilla. 

Csulyi 1. Csuli V. csula. 

Csüg — Kiskunhalas, Nyr. 
14 : 430. — a ló és marha lábán 
a köröm feletti íz, hova a lónak 
a békót V. nyűgöt teszik (*Ha ez 
fehér, akkor a láb kese). 

Csülök 1. Csék alatt is. 

Csüősz-ökör — Rábaköz, Nyr. 
17 : 182. — „Megnyomta ma a 
csüősz-ökör a lábát" = saját kárán 
tanult. Vö. Ökör. 

Csütüzik — Balaton, Nyr. 31 :51. 
— öklel (kis borjúról). 

*Csüves — Kiskunhalas — ren- 
desen a rangos téli ruháról, bun- 
dáról, ködmenről; de marháról is, 
ha igen derék. Nyr. 36 : 235 sze- 
rint Kiskunságban szarvasmarhá- 
ról. 

Czaf — Tud. Gyújt. 1848, Nyr. 
35 : 41., Sopron m. — félheréjű 
ökör. 

* Czafragos fősál — Sopron, 
m., Mtsz. I. 215. — marhaczomb 
eleje. 



Czammog 



398 



Drimbolni 



Czammog — Rava. Udvarhely 
m., J. M. — ökör, tehén, disznó 
stb. ha lassan megy. 

*Czap — Lengyeltóti — a későn 
herélt bika, mikor megmaradnak 
bikaformái. L. Bikás. *Peszér- 
Adacs, Bugacz, T. M. I. későn he- 
rélt bika, Kiskunság, Nyr. 14:383., 
vén korában kiherélt és járomba 
fogott bika. Vö. Komor. Kiskun- 
halas Mtsz. Egyébként 1. „Kecske". 
Kategóriában a bakkecske. 

Cziczi bű — Karczag, Nyr. 
26 : 333. — gyermeknyelven kis 
borjú, 1. 0. 

Czifra — Hortobágy, Túri Mészá- 
ros MNy. VIII : 187. — minden 
szépállású és szarvú marha. 

Czifragulya — Békésben, Gf. 
Wenckheim urad. — válogatott 
tenyésztő anyag. 

*Czímeres — általánosan — 
derék, erős, tekintélyes, mint : 
czímeres ökör, czímeres nád stb. 

*Czipe-szájú — Heves m., Mtsz. 
I. 239. — szarvasmarha tréfás 
neve. Vö. Szarvasmarha. 

*Czorhalék — Brassó vid., Mtsz. 
I. 245. — elpetyhüdt liús, marha 
nyaka alatt lecsüngő hús, leber- 
nyeg. 

* Dagadó — Kecskemét és vid., 
Mtsz. I. 381. — a marha lágyéká- 
nak vékony húsa. 

S Darab — Gömör és Torna m., 
Mtsz. I. 385. — csorda, 1. o. 

* Darvas — Englb. — a szarvas- 
marlia, ha a pofa, lapoczka nyak- 
oldal, koncza és czomb szürkés 



szőrű ; a többi rész fehér. Ha a 
darvasság erős, hogy az egész 
fej, szemkörnyék, fül, nyak feke- 
ték-kormosak, a köldök-szemérem- 
táj, nyakéi és has világos, s az 
orrtájon világos gyűrű van, akkor 
Rigó. 

Dédó — Csallóközön, Nyr. 16: 
330. — tehenesnek, kanásznak 
beváló hülye neve. 

* Delel — általánosan — a 
gulya, a csorda, a ménes, a juh- 
nyáj, mikor tömörülve állva pihen. 
Vö. Összedéllel. 

* Delelés — általánosan — mi- 
kor a lábasjószág csorda, ménes, 
juhnyáj déltájban, rendesen az 
itató körül vagy közelében össze- 
áll, pihen, leheveredik, kérődzik, 
szóval nem legel. Hegyháton, Nyr. 
1:467: déletének a marhák = 
delelnek. 



Délet 



Delelés. 



Diszké — Gyergyószentmiklós, 
KI. — rendesen juhról, de 
tehénről is az előhasi és a 2 — 3 
éves, bornyazás előtt álló tehén- 
borjú. Vö. Diszke-tehén. 

Diszke-tehén — Gyergyószent- 
miklós, KI. — 2—3 éves, borja- 
zás előtt álló, vagy előhasi tehén- 
borjú. 

* Dobasz — Szilágyság — vas- 
tag kövér, telt; főleg a hasról; 
„dobasz a hasa a tehénnek". 

Dobogó — általánosan — a 
fiók padolata, a melyre az állatot 
fejeskor állítják. 

Drimbolni : „két ökröt nyársra 
húzass egészben, másik két ökröt 



Duczífaros 



399 



Ellet 



penig fel kell drirnbolni tokány- 
nak" = darabolni, diriből Tsz. 
Szemere György tárczája, B. H. 
1904. VII/26. N>T. 34:430. 

Duczífaros — Kiskunhalas, Nyr. 
14 : 477. — kövér, széles farú. 

*Ecselkedni — Csongrád m., 
Mtsz. I. 453. — fejni (tehenet). 

Éfujni — 1. Elfújni. 

Egercsel — 1. Egereséi. 

Egereséi — Székelyföld, Nyr. 
25 : 46. — egercsel uo. Mtsz. a 
marha : szálanként szedeget, bön- 
gész vagy ha kopár legelőn fa- 
levelet szed, kopározik. 

Egy-almu — Székelyföld, Mtsz. 
— egy álombeli, együtt növekedő 
borjú, csikó, malacz, de gyerek 
is. Teljes alakja : egy alamu, egy- 
alami = egyhasi (rendesen ma- 
lacz). 

*Egyhasi — Debreczen — jó- 
szágnál egykorú. *Sok helyen, 
iker. L. Oklsz. 1744. A feleségét 
két egyhasi gyermekkel elhagjrta. 
Debreczen, XyK. XXVI : 337. = 
iker. Zilahon iker : egyhasi, Nyr. 
28 : 185. 

Éjháló — Orbán B. A Székely- 
föld — „A midőn marhákkal éjjeli 
legeltetésre v. favágásra kimen- 
nek", 6: 141.; N>t. 37:91. 

Ejtődzik — Alsó-Baranya m., 
Ormányság, Nyr. 26 : 26S. — ké- 
rődzik. 

Ekebarom — Oklsz. — 1522 : 
„Lego wlgo Ekebarmuih''.Ma jár- 
mosökör, ígásökör, 1. o. 



Eker — 1. Ökör. 

Elakaszt — Perkáta, Fehér m., 
Njrr. 2 : 519. — „elakasztja a 
gulyát", erőszakkal máshová te- 
reli. Népdal : „Nem akasztottam 
el senki gulyáját". Vö. Hajt, Ker- 
get, Pásztorit, Terel, Üz. 

* Elapad — Edvi Illés Pál — 
a tej, kimarad a tehénnél. Tisza- 
mente a víz, de a tehén teje is. 
Bőny, Győr m., Nyr. 17 : 413., 
minden fias állatról azt mondják 
„elapad", ha a tej élést elhagyja 
(tehén, juh, ló). Vö. Apadott juh. 
Fehér m., Veszprém m., Mtsz. 
I. 48., tejét veszti. „Egészen el- 
apadtak már a juhok = nincs 
semmi tejük, el kell választani a 
bárányokat." Vö. Züllik. 

*Elapasztaiii — Edvi Illés Pál 
— a tehén tölgyét, elapasztja a 
repcze is. 

Elbogározik — Balatonmellék, 
Tsz., Marosszék, *Kisküküllő m., 
Udvarhely m., Mtsz. — bogárzás 
közben elrohan a jószág. L. 
Bogárzás. 

*Elbogáxzott — általánosan — 
bogárzásközben elrohant a jószág; 
az így elveszettről is. Vö. Bogárzás. 

Elfúj — Őrség, N>T. 2 : 472. — 
éfujta magát a tehén = pároso- 
dott. Vö. Meghág. 

* Elkötni — Szeged — a borjút, 
a tehéntől elválasztani. Edvi Illés 
Pál, a borjút a tehéntől messzire 
kötni. Lótolvaj nem lopja, hanem 
elköti a más lovát. 

Ellet — Menybe, Nyitra m., 
palócz, Nyr. 33 : 463. — az elles 



Elmulat 

eredménye : elléttye valaminek = 
fiatalja. 

Elmulat — Székelyföld, Nyr. 
25 : 46. — elmulaszt. „A tehén 
elmulatta a futosását": elment, 
elmúlt a közösülő ösztöne. (Csak 
ebben a kifejezésben.) 

*Előhasi — Hortobágy, Mező- 
kövesd — az üsző, mikor először 
van teherben ; azontúl tehén. Englb. 
és Kassa, Nyr. 17 : 238. ; Kecske- 
mét, uo. 10:381.; Kiskunhalas, 
uo. 14 : 477. ; Győr m., uo. 3 : 427. ; 
Répczemellék, Sopron m., uo. 2 ; 
518.; Szepezd, Zala m., uo. 17: 
190. ; Vas m., uo. 30 : 99., ugyanaz. 
Vö. Előhasú. Hetes Nyr. 2 : 372., 
elúhasi; Répczeszentgyörgy, Vas 
m. (uo. 18:480.) elúöhasi. 

Előhasi tehén — Englb. — az 
először fogant üsző. 

Előhasú — Oklsz., 1^34 — 
„Eleö hasú megh boriuzott tehe- 
nek". Primipara, a mely állat 
először jön teherbe. Vö. Előhasi 
(1429 : Benedictus Eleuhaso). 
Zemplén m., Nyr. 4 : 425., először 
borjastehén. Vö. Előhasi. 

Előhasú tehenek — II. R. F., 
1704, p. 71. — vö. Előhasi. 

Elrug — Zilah, Nyr. 28:285. 

— érugott a tehén v. biváj = 
nem ad tejet, nem enged magához 
közel. 

* Elszakajtani — Kiskunhalas 

— a gulyából, ménesből elrabolni: 
kiszakajtani. 

* Elszívni — Békés — ha a 
borjú a tehenet szopásával meg- 
viselte = elszívta. 



400 Emelgetős 

* Elszopni — Edvi Illés Pál — 
kiszopni, a borjúról. 

Eltelni — Tolna m., Nyr. 5 : 
523. — ökörről mondják: elteileni 
= jóllakni. 

Eltudni — T. S. — kiszakítani 
a nyájból, gulyából, ménesből stb. 
ellopni. Eltudni a nyáj tói = el- 
tulajdonítani. 

Elúhasi — 1. Előhasi. 

Elüőhasi — 1. Előhasi. 

Elválasztás — Szőkedencs, So- 
mogy m., Nyr. 3 : 275. — csikót 
borgyut tőttibe kő eválosztanyi, 
nem f ottan vagy ujján. 

Elválasztási borjú — Hortobágy, 
T. M., MNy. VIII : 188., Bugacz, T. 
M. I. — V. rúgott borjú : a csecstől 
elválasztott borjú, a melyet anyja 
már elrug magától. 

Elvet — Kolozsv. glossz. 1577 
A, (Nyr. 36:319.) — mikor el 
ueti az barom az fiat = abortio. 
Elvetél, Runya, Gömör m., Nyr» 
22 : 284., a tehén, ha nem elevenét 
szül. Elvetélt borjú, Perkáta, Fehér 
m., Nyr. 2 : 519., döglött anyából 
kimetszett, de élő borjú. Csikóra 
is mondják. Vö. Megvet. Elvetni, 
Csikszentdomokos, Nyr. 32 : 329., 
a borjút == elválasztani anyjától. 

* Elvette — Gyergyószentmik- 
lós, KI. — a hornyát == elve- 
tette = időelőtti rossz szülés. 

Embérfőső — Vas m., Nyr. 
30 : 99. — fogatban balról menő 
szarvasmarha. Vö. Csálés, Befogás. 

Emelgetős — T. S. — marha, 
juh, ló, mely beteg, leesett a Iá- 



Emelős 



401 



Fejősgulya 



bárói, a melyet a pásztor emel- 
getni tartozott. Vö. Emelős. 

Emelős — Beregszász — a* 
jószág, ha nem bír saját erejéből 
felállani. Vö. Emelgetős. Nyr. 26 : 
329. 

*Eregeltet — Székelyi., Mtsz. 
I. 498. — legeltetve tovább haj- 
togat (baromcsordát). 

Ereszt — „Tegnap a fiam a 
tinókat egy kicsit beeresztette a 
nyilasba". 

A csikókat terelgetem. 
Erre, arra eresztgetem. 

Népdal. 
Nyr. 16:10. 

* Esett — általánosan — jó- 
szág: egy a dögmarhával. 

*Facsi — Székelyi., Mtsz. I. 
524. — sovány fajta marha. 

Fajadzás — vö. Fajatni. 

Fajatni — Szőkefalva Kiskü- 
küllő m., Nyr. 15:336. — fajad- 
zás. L. Folyatás. 

* Falka — általánosan — a 
lábasjószág kisebb egysége, mely 
nem nyáj, gulya, ménes, konda stb. 
de egy gazdának állománya. Vö. 
Tőke. 



Falkabarom 

mentum. 



Ver. 19 — ar- 



* Falka jószág — általánosan 
— egy gazdának szarvasmarhája, 
ha így van a legelőn ; ha gulyába 
kerül, akkor tőke. L. ott. 

*Falkás jószág — Kecskemét 
seregben járó jószág (a mely 
falkában legel). 



Falkás marha — T. S. — 
1652 táján. Úgy látszik, hogy a 
falkában átjáró marhát eladni 
ill. venni nem lehetett ; de szük- 
ség esetén külön engedelemmel 
4—5 darabot „kiszakaszthattak". 

*Far — Tyúkod — 1. Kanfarú, 
ha a fara lecsapott, meredek. 

*Farazatos — Kunszentmiklós 
— 1. Kanfarú. 

*Fark — Lengyeltóti — a 
szarvasmarhánál, beleértve a bi- 
valyt — is, cauda ; van töve, 
szára, lombja. * Mezőkövesden : 
töve, szára, legyezője. *Peszér- 
adacson : töve, szára, sudarja. 
* Bükkösd : töve, szára, lombja. 

* Farklambja — Lengyeltóti — 
a bivaly farkának ^lombja = 
bojtja. 

*Farkalamja — Kézdivásár- 
hely — a fark lombja. Vö. Fark 
és Lomb, Farklambja. 

* Farkszára — Lengyeltóti — 
a bivaly farkának a szára. 

* Farktöve — Lengyeltóti — 
a bivaly farkának töve. 

* Farol — általánosan — a 
jószág, ha topogatva jobbra v. 
balra mozdul a farával. 

Fartol — Abauj m. — a ló, 
szarvasmarha, ha oldalvást moz- 
duL Nyr. 33:21. 

F . szas öker — Visk, Mára- 
maros m. — bika. Nyr. 15 : 520. 

Fejés — Kada in litt. — Fe- 
jesnél a tehenet nem izgatják. 

*Fejősgiilya — Peszéradacs — 
a melyet fejnek. 



Hermán Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse. 



26 



Fejőstehenek 



402 



Forgólábú 



* Fejőstehenek — 11. R. F. 
1704. p. 71. 

Fektet — Hegyhát, Vas m., 
Nyr. 1 : 467. — a delelő csordát 
őrzi (a bojtár). 

* Félfül — általánosan — az 
egyik fül : fél füle konya, hasított 
stb. Vö. Fül. 

Félhúsú — Oklsz. — 1669: 
Alföldi nagy csontos és öreg hiz- 
lalt ökörnek párja 80 frt. Közép- 
szeres félhusu 60 frt. M. Gazd. 
tört. Sz. I. 88. 

Felkosaraz — Alföld — száj- 
kosárral ellát pl. szántáskor az 
ökröket. Nyr. 13 : 382. 

Felolvasni — M. ó., Kecske- 
mét — megszámlálni a jószágot. 

*Pélszilaj — Kecskemét — az 
a gulya, mely csak télire kerül 
tető alá. L. Szilaj. 

*Félszilaj gulya — Bugacz- 
Monostor — a mely télen át istál- 
lózva volt ; ezt a szilaj gulyából 
válogatták ki őszre. Vö. Szilaj 
gulya. 

Fórgezés — Bodrogköz ? — a 
marhából a féreg kipusztítása. 
„Bodzát hajt le, azzal férgezi ki 
a gulyát". Vö. Kiférgezni. Nyr. 
17 : 560. 

Pias tehén — Hortobágy, T. M., 
MNy. VIII : 188. — fijas tehén = 
a borjas tehén. 

Ficzkóvásár — Székelykeresz- 
túr és vidéke — tulok-vásár. Nyr. 
29 : 432. 



vid., megugrott, ugrándozott. Fin- 
czál = ficzánkol. Nyr. 34 : 109. 

* * Fogak — Edvi Illés Pál — 
szarvasmarhánál : születéskor az 
alsó állkapocsban van nyolcz kapa- 
fog, a két középső IVs éves kor- 
ban, a két mellette álló harmadfű 
korban, a hátralevő négy fog 
közül kettő a negyedik, kettő az 
ötödik évben válik ki. 



Fojat 
Folat 



1. Folyat. 
1. Folyat. 



Finezot 
ész alatt - 



fogott a tehén, aztán 
Hegyhát, Körmend 



*Folt — általánosan — marhá- 
ról is, kisebb csapat, mely a zöld 
legelőn mint egy folt látszik. 
Hegyalja, Nyr. 6 : 425., egy fót 
marha ; Szilágyság, Nyr. 9 : 477., 
fót ökör. 

Folyat — általánosan — a 
tehén, azaz : fölébredt a nemi 
ösztöne s elfogadja a bikát. Pa- 
lóczság, Nyr. 22 : 34., tehenet 
közösít. Szürnyegen, Zemplén m., 
Nyr. 12:384., fojat; Székelyföl- 
dön, uo., 17 : 137., fójat; Somogy 
m., uo., 14 : 479., folat. Vö. Fo- 
jatni. Folyatás, Coitus. 

* Folyatás — Kecskemét — 
tehénről, a párosodás ingere. (Mis- 
kolczi p. 273., a' Kosnak á' Kets- 
kével való meg-folyatásából igen 
tsudalatos Fele-más állat szár- 
mazik (!). Vö. Coitus. 

* Folyatni — Békés és orszá- 
gosan — a tehén folyat = a bi- 
kát kívánja. Vö. Coitus. 

* Forgólábú — Bugacz-Monos- 
tor — a marha, bizonyos csám- 
pásjárású. 



Fót 



403 



Főre kelni 



Fót 



Folt. 



Fölbogározik — Mátyusföld, 
Mtsz. — „fölbogárzott a tehén" = 
bogárzásnak indult. 

Fölkelhető — Kalotaszeg — 
az összes ingóság, beleértve a 
marhákat is. Nyr. 29 : 479. 

Futatik — Székelyföld, Nyr. 
17 : 137. — a tehén párosodása. 
Vö. Coitus. 

Futosás — Székelyföld, Nyr. 
25 : 46. — közösülő ösztön. Vö. 
Elmulat. 

»Pútosik — Gyergyószentmik- 
lós, K. L. — a bihal közösül. Vö. 
Coitus. 

í Futosni — bikát keres a te- 
hén, megfutosott (megfolyatott). 
Székelyföld. Vö. Coitus. Tsz. 130. 

íPü — általánosan — mint 
időmérték a jószág korában pl. 
harmadfű tinó = hároméves s így 
tovább a másodfútől kezdve. 
1584: „Ötöd/V wehem. Ötöd/V 
kaneza. 1587 : „Harmad/?/ tulyok, 
eg Harmad/wre kelendő íző tyno 
= üszőtinó. Vö. Kor. — Fű 
— Oklsz. — 1. gramen, 2. a 
régi magyar földközösség mester- 
szava. 1248 körül : Terram regináé 
de communi assensu restaurarent 
ita quod de quadraginta funieulis 
quod uulgo fiu uocatur sex darent 
populis regináé. Wenzel VII. 278. 
1297 : Comperimus ipsam parti- 
culam terra intra Dorog esse mix- 
tim quod imlgariter fyu dicitur uo. 
X. 277. 1297—1459 : In eisdem 
litteris comperimus ipsam parti- 
culam terrae in terra Doros: mix- 



tim quod wlgariter Fyu dicitur. 
Monu. Strig. II. 403. 1338: In 
possessione Fyuteluk (Múzeum). 
L. Tagányi Gazd. tört. Sz. I. 223. 
Vö. NytSz. I. 858. (fiu) ; Nyr. 24 : 
181. Bartal szerint „Funiculus = 
sorté addicta pars agri communis ; 
görög. yl.r\go(; ; fúkötél, nyíl (az 
osztáskor kapott szétszórtan fekvő 
föld"). 3. korjelző. 1419 : Georgio 
dicto Harmadfyw. Zichi Okmt. VI. 
561. 1549 : Negyedffy harmadffy 
és thawaly izók. 1584 : Öregh 
kanczola. Ötödfy wehem. Ötödfy 
kaneza. 1587 : Harmadfy tulyok 
eg" Harmadfűre kelendő izö tyno. 
1597: Harmadfiramenendeowszeo 
tinó. Oklsz. 1630. 48. 

íFübér — marhák legelte- 
téséért járó díj. Balatonmellék. 
Tsz. 130. 

Füjelni — Vas m., Tsz. — 
füven legelni. Vö. Füvelni. 

*Füköröm — Lengyeltóti — 
az a mi a disznónál, 1. azt. Kis- 
kunhalas, Nyr. 14 : 572. ; Sopron 
m., Mtsz., a szarvasmarha két 
kisebb (fölebb levő) körme. *Nagy- 
gécz, Szatmár m., *Berzencze, 
Somogy m., a felső kis körömpár, 
mely csak a fú hegyét éri. After- 
klauen. Vö. Marhaköröm. 

* Füleszőre — Berzencze, So- 
mogy m. — a szarvasmarha füle- 
kagylóját védő szőrözet. Vö. 
Pacsmag. 

Fűre kelni — általánosan — 
másod-, harmadfűre kelni szarvas- 
marháról = második-harmadik 
esztendős korba kelni. Vö. Kor. 
— Fűre kelni — T. S., Kecske- 

26* 



Fűre megy 404 

mét — három fűre kelő tinó, 
negyed fűre kelő tinó. Oklsz. 
1587 : Harmadfűre keliendő iző 
tyno. 

Fűre megy — Hortobágy, 
MNy. Vm : 188. — korjelzés má- 
sod-, harmad-, negyed- ötödfúre 
megy a jószág. Csokonai (Doroüj'd). 
„Már hatvan-ötöd' fűre lessz 
menendő". 

Fűszám — Bugacz, T. M. I. — 
fúszámra számítják az üszőborjú 
korát addig, míg meg nem borja- 
zik, a tinóborjú a míg meg nem 
jármolják. 

*Pütye-lótya — Kemenesalja, 
Mtsz. I. 658. — a nyáj alja, hit- 
ványa, kimustrált, dögrováson levő 
vagy levágásra szánt része. 



Gulya 



Piivelni 

Vö. Fiijelni. 



Vas m.. Tsz. 



Ganéj — általánosan — a 
marha hulladéka. Sz. F. B. : 
ganey. 

Gizsó — Szürnyeg, Zemplén 
m., Nyr. 14 : 43. — dudorodás a 
marha bőrén a „pöcsik" szúrásá- 
tól. „Gizsója" van a marhának. 
„Gizsázva" mennek a marhák a 
délőre == viczkándozva mennek. 
* Gizsó, aHypoderma bovis lárvája, 
mikor kikel, okozza a bogárzást, 
1. azt. 

Gőböl — Balatonmell., Tsz. 
*Edvi Illés Pál, Nemesvis, Répcze- 
mellék, Nyr. 17 : 336. ; Kállay 
gyűjt., Tsz., Sima, Somogy m., 
Nyr. 19 : 381. : Vas m., uo. 30 : 
99. — hízásra szánt szarvasmarha. 
A dombóvári uradalom 1729. évi 



rendtartásában „Legelőmezői a 
gőböl számára rendeltettek". M. 
Gazd. tört. Sz. IX : 77 — 109. 
(Nyr. 32 : 380.). Vö. Hizlaló, Sőre, 
Gőböly. 

Gőböly — * általánosan, Orosz- 
tony, Zala m., Nyr. 24 : 384. ; 
Kecskemét, XVI. század. T. S., 
Nyr. 32 : 156. — hízásra szánt, 
Kecskeméten a hizlaló legelőn 
tanyázó marha. Oklsz. 1402 : 
Andrea Gwbul (Zichy Okm. V : 
280.) „Gőböly ökör", Hódmező- 
vásárhely, Tud. Gyűjt. 1819. II : 
57. ; Kiskunfélegyháza jk. 1781 — 
1801. Sopron m., güőj)öl, Nyr. 5 : 
269. Vö. Sőre, Gőböl, Magló (mint 
ellentét). 

Gölödínszömü — Halas, Nyr. 
23 : 48. — nagyszemű. Vö. Gülü- 
szömű. 

* Gömbő — marha-böndő, mely- 
ből lantomat csinálnak ; a serté- 
seknél gömböcz, Székelyf., Tsz. 
141. 

Gubis — Heves m., Mtsz. — 
összehajló kisszarvú marha. 

*Guga — Bugaczmonostor — 
„a torkon támadó daganat". 

Guja — T. M. I., MNy. VIH : 90., 
Hortobágy — szarvasmarhák so- 
kasága. Van: bikaguja, tinóguja, 
tehénguja, továbbá szúzguja, törs- 
guja. A gujának van johh és hal 
szárnya *és eleje. 

Gulamarha — Vas m., Nyr. 
30 : 99. — „legelőre járó marha". 
Vö. Ridegmarha. 

* Gulya — általánosan — öreg 
szarvasmarhatömeg, mely egy 



Gulyabarom 



405 



Hajtós 



számadó pásztor kezére van bízva ; 
lehet város, polgárok összeadott, 
egyesek gulyája. A legelés egész 
szakát a legelő területén tölti, 
néha künn telel is. Vö. Czifra-, 
Fejős-, Rideg-, Szűz-, Tőke-, Ve- 
gyesgulya, Üszőgulya, Kurtagulya, 
Csorda. Áz egyes gazda része 
tőke, így a gulya tőkék egyesí- 
tése. — * Gulya — a Balatonmel- 
léken, Tsz., rideg szarvasmarhák 
serege. Az oláhban gul'á = állat- 
név, Nyr. 17 : 163. ; Erdővidéken 
játékszer és mint melléknév, a. m. 
suta, uo. 20 : 507. — Gulya — 
Kisújszállás — van : Törzsgulya, 
Nagygulya, Anyagulya, Szúzgulya, 
Tehéngulya, Nagytinógulya, Kis- 
tinógulya. T. M. I. 

* Gulyabarom — Oklsz. 1584: 
„Gúla barom" = Armentum, 1. 
Barom, Tenyésztőgulya. 

Gulyába veretni — 1. Veretes. 

Gulyabeli marha — Kiskun- 
félegyh. jzők. 1781—1801 — gu- 
lyában levő vagy ahhoz tartozó 
marha. 

*'Gulyák — Békés, grf Wenk- 
heim urad. — I. Czifragulya, vá- 
logatott tenyésztőanyag. II. Tőke- 
gulya, melyből az I-et egészítik. 
III. Vegyesgulya, eladónak, igás- 
nak stb. *Peszér-Adacs — Fejős- 
gulya, tenyésztő ; Szúzgulya, még 
nem tenyésztő ; Rideggulya, te- 
nyésztésből kisorolt. 

Gulyatehén — Oklsz. — meg- 
különböztető 1587 : „Feyös tehén 
wagon harmyncz nyocz 38 Byka 
eé 1, Az Gulya tehén öthwen eg 
.51 " ; mindenesetre tenyésztő barom. 



Guzsolt marha — Csík m., Nyr. 
26 : 427. — sokat járatott, ki- 
használt marha. 

Gülüszömü — Halas, Nyr. 23 : 
48. — 1. Gölödinszömű. 

Güöböl — 1. Gőböly, Göböl. 

Gyér marha — Székelyföld, 
Nyr. 25 : 47. — gyenge, gyorsan 
fáradó marha. 



Gyermektinó 
marha, hím. 



T. S. 



ifjú 



* Gyilok — székelyeknél — a 
szarvasmarha lábán veszedelmes 
daganat. Tsz., Mtsz. Gyüokba lép 

— Orbai járás, Háromszék m. — 
a ló V. ember; vlmi olyan tárgyba, 
mely megsebezte, megvérezte lá- 
bát, leginkább szeget értve. Össze- 
függ a „megnyilazással"= a patkó- 
szegnek az eleenbe való verésével. 
Nyr. 26 : 170. 

Gyülekezet — Székelyföld, Nyr. 
27 : 46. — csorda. 

Hajnali kurjantás — Fejér 
megyében az ökrész hajnalban 
békurjant a béreseknek, hogy 
ganéjni, itatni kell. Nyr. 4 : 44. 

Hajsz — Kemenesalja, Tsz. — 
1. Hajszás. 

Hajszás — Balatonmellék, Tsz. 

— a jobb felől befogott ökör. Vö. 
Hajsz, Belső, Brázdás, Csálés. 

Hajt — előre meghatározott 
irányban, hogy valahová jusson. 
Vö. Kerget, Pásztorit, Terel, Űz. 

Hajtós — Pannonhalma, Nyr. 
12 : 187. — ökör, ló = haszná- 
latban levő. 



Hakk! 



406 



Herélés 



Hakk ! — Vas m., Nyr. 30 : 99. 
— indító szó a marha baloldalra 
hajtásakor. Vö. Hikk. 

*Hálatni — Hortobágy — bi- 
zonyos helyen a marhát. Vö. Hálás 
(szállás csoportban). 

„Halokra lépik" — Székely- 
föld, Nyr. 25 : 47. — pl. az ökör: 
lassan, de erővel és kimérten. 
Halok, uo., fejszével vágott nagy 
darab forgács. 

* Hámos ökör — általánosan 
herélt bika, mely negyedfü korá- 
ban hámba fogatott. Vö. Ökör; 
egyértelmű a jármolt v. járomba 
fogott ökörrel. 

Hapsa — Lz. 54. — Vö. Hopsa, 
Szer. Az osztás czinkussal (Enyed) 
V. nyílhúzással (Küküllő) történt. 
Vö. Hapsába felvonni ; 1. Hopsa. 

Hapsába felvonni — Vö. Hap- 
sába ütni. 

Hapsába ütni, hapsába fel- 
vonni — Csíkmadaras — (vmiféle 
szarvasmarhát): a szarvasmarhát 
levágni és a húst a részesek közt 
egyenlően elosztani. Vö. Hapsa 
Nyr. 20 : 46. 

* Harangos — Lengyeltóti, Bu- 
gacz, T. M. I. — a vezértinó, 
ökör, a melynek nyakára a vezér- 
kolomp van felszíjazva. Vö. Vezér- 
ökör; a lónál is dívik. 

Harangos tehén — Hortobágy, 
T. M. I., MNy. Vm : 188. — a 
kolompos vezér. 

Harangos tinó — Balatonmel- 
lék, a mely után a tinógulya ki- 
hajtáskor, legeléskor stb. igazodik. 



Harmadfű — T. S., K. pü. Ivlt. 
679., Sárvár — ökör = hároméves 
ökör, tulok. Vö. Fú. Kecskemét, Nyr. 
19 : 46., hároméves barom, t. i. 
annyiszor ment már új fűre. 
1691: Kecskemét, harmadfű ökör, 
tinó. T. S., Nyr. 32 : 159.; Bugacz, 
T. M. I. Vö. Rúgott borjú. 

Háromfű marha — T. S. — 

hároméves marha, 1. Háromfű 
kancza ; ma így is : másodfü, har- 
madfű stb. = éves. Vö. Fű. 

Hasas tehén — Sz. F. B. — Forda. 

Hasított fülű — Debreczen 
jzők. 1665, T. S., Nyr. 32 : 157. 
— marha füljegye. — Hasított 
fülű — T. S. — ökör. XVII. sz. 
Debreczen, gyakori jegy marhánál. 

Hasznos barom — Murmelius 
1533, és Kolozsv. gloss. 1577: 
haznos barom = iumentum. 

Házköz marha — Oklsz. — 
supellex. 1521 körül Kenderesy 
Benedekné Margit aszony adót 
menedéket az \v jegyruhajarul és 
haz koz marharul. Károlyi Oki., 
m. 134. 

«Hecz — Kr. I. 232. — állatok 
viaskodása ; németből került. 

Hegedűnyakú — Szentes — 
olyan szarvasmarháról mondják,, 
a melynek nincsen leménye s nyaka 
hasonló a hegedű nyakához. A 
hegedűnyakú szarvasmarha nem 
magyar fajta, mert a magyar faj-^ 
tájúaknak mindnek van leményük 
(lebernyeg 1. azt). MNy. II : 137. 

Herélés — castratio, a herék 
kivágása. Vö. Fordított herélés,. 
Kitakarítani. 



Herült borjú 



407 



Horpacs 



Herült borjú — Bugacz, T. 
M. I. — tavalyi, egyéves. 

Heverő morha — Drávamellék, 
Nyr. 5 : 423. a nem tejelő csorda = 
rideg. 

Heverő ökör, ló v. lógó — a 
melyik nincs használatban. Vö. 
Heverő kasza, kapa, eke, kocsi. 
MNy. I : 61. 

Higocz — Hétfalu, Orbán B. 
VI: 136., Nyr. 37:91. — „sovány, 
betegség miatt meghízlalásra alkal- 
matlan marha. 

Hlkk — Vas m., Nyr. 30 : 99. — 
indító szó a marha jobb -oldalra 
hajtásakor. Vö. Hakk. 

Hímtinó — T. S., Kecskemét, 
1591. — „bitang" ; ma a hím a 
tinóba értetődik ; még nem ökör. 

Hím tulok— T. S. 1594., Kecs- 
kemét — tinó. Ebből látszik, hogy 
a „tulok" ifjú szarvasmarhát je- 
lentett, nemre való tekintet nél- 
kül is. 

Hínár ökör — Csákberény — 
hitvány, gyenge ökör. Nyr. 43 : 46. 

Híszbeli — 1. Hízbali. 

Hitvány — Erdélyi Erczhegy- 
ség mócz